Energiaerdő

Az energiaerdő Gergely (2000) definíciója szerint „olyan sűrű térállású, rövid vágásfordulós faültetvény, melyet (hő)energiatermelés céljára hasznosítanak”. Energetikai célra természetesen a hagyományos módon kezelt erdőből származó faanyag is alkalmas, miért van mégis szükség energiaerdőkre?

Hazánkban az energiatermelés kiemelten fontos kérdéskör. Energiahordozó bázisunk szűk, nem csökkenthető és nem növelhető, energiaigényünket 72%-ban importból elégítjük ki. Ilyen nagy mértékű importfüggőség a nemzetgazdaság számára nagy kockázatot jelent, ezért stratégiai érdekünk az importhányad csökkentése. (Pecznik, 1998) Az energiatermelésben ma már az egyik legfontosabb szempont a termelés során keletkező károsanyag-kibocsátás.

Emiatt, valamint a nem megújuló, fosszilis energiahordozók végessége miatt egyre inkább felértékelődik a megújuló energiaforrások szerepe a nemzetközi piacokon és a nemzetgazdaságban egyaránt. A nemzetközi elemzések szerint a jelenlegi fejlődési tendenciákat figyelembe véve 2015-re 1,2 millió tonnával alacsonyabb lesz a CO2-kibocsátás a világon, amely több, mint Németország teljes kibocsátása. (Gemeinsame Pressemitteilung, 2005)

Magyarországon az erdők fafaj szerinti összetételéből és a kitermelt fa minőségéből adódóan az energiatermelésben hagyományosan nagy szerepe van a fának. A kitermelt faanyag közel 50%-a egyéb ipari célra nem alkalmas, ezért az energiatermelésben hasznosul. A teljes hazai energiaigény 2,8%-át jelenleg fából állítják elő, és mivel a megújuló energiaforrásokból az

összes szükséglet 3,6%-át fedezik, ez azt jelenti, hogy ezen belül a fa 72%-ot képvisel. (Bai, 2002, Mészáros 2002)

A fa amellett, hogy környezetbarát, gazdaságos energiaforrás. Mivel légköri CO2-ot köt meg, égésekor nem keletkezik plusz CO2, illetve a belőle nyerhető energia már jelenleg is olcsóbb a hagyományos energiahordozókénál (Mészáros, 2002, Barótfi, 1999, Lukács, 1989; Pozsgai, 2005).

Az energiahordozók fajlagos hőárai (mészárs, 2002)

– Energiahordozó Fajlagos hőár Ft/GJ – Olajtüzelésű hőtermelés 2400

– Gázüzemű hőtermelés 1200 – Faaprítékos hőtermelés 960

A már korábban említett nemzetközi szerződések értelmében az ilyen jellegű erőforrásokat 2010-ben az Unió az aktuális 6%-ról 12%-ra, (Energy for the future, COM (1996) 576) Magyarország pedig 6%-ra, majd 2020-ig 12%-ra szándékozik növelni (Ausztriában például jelenleg 21%) (Nemzeti Erdőstratégia, 2000, Kovács, 2005). Ez azt jelenti, hogy a jelenleg megújuló energiahordozókból nyert 36 PJ/év (fából 28 PJ/év) energiamennyiség 2010-re 60 PJ/év-re (fából 43,2 PJ/év) nő. A fa energetikai felhasználásának aránya az európai országokban sorrendben a következő: Franciaország 46%, Törökország 23%, Ausztria 13%, Svédország 10%, Németország 8%, Portugália 7%, Magyarország 3,6%. (Kovács, 1999) Fontos azonban, hogy az ipari fafeldolgozó ágazatok sérelme nélkül lehessen a kitűzött célokat megvalósítani. Az ilyen mérvű növekedés mellett viszont már a 2010-re kitűzött célok eléréséhez is szűkösek a rendelkezésre álló fakészletek, ezért jelentős mértékben alapozni kell a tervezett erdőtelepítésekből származó faanyagra. Ez csak abban az esetben igaz, ha a telepítést követően a szükséges faanyag rövid időn belül rendelkezésre áll, ezért Mészáros (2002) 200-300 ezer hektár energetikai célú ipari faültetvény telepítését javasolja. Ez egyben azt is jelenti, hogy a 2035-ig tervezett 700 ezer hektáros erdőtelepítések (Nemzeti Erdőstratégia, 2000) 30-40%-a lenne energiaerdő. Gergely (2000) számításai szerint potenciálisan energiaerdő területnek tekinthető a gyepterületek 50%-a (106 ezer hektár), a vetetlen területek 60%-a (tekintettel arra, hogy a 12% feletti lejtési viszonyok között inkább a hagyományos erdő telepítése célszerű), valamint a fennmaradó szántóterületek 9,7%-a (42 ezer hektár); ezzel összesen megközelítőleg 200 ezer hektár. Viszont a szerző hangsúlyozza, hogy számításai semmiképp sem tartalmazzák a teljes potenciált, melynek megállapításához részletes helyi felmérések szükségesek.

Bár a faültetvények nem üzemtervezett erdőterületek, következésképpen állami normatív támogatás sem igényelhető utánuk, számos formában mégis lehet támogatásokhoz jutni. Az AVOP és a KIOP forrásai felhasználhatóak erre a célra, amennyiben a telepítő új munkahelyek teremtését is igazolni tudja (Hargitai, 2005).

Bár az Unióban több helyen már régóta alkalmazzák (Finnországban már több évtizedes hagyományokra tekint vissza) (Kovács, 2005), hazánkban még csak 1992 óta folytatnak kísérleteket energiaerdővel. A kísérletek több akácfajtával (közönséges akác, nyírségi akác, üllői akác) történtek, mert – mint arról korábban már tettünk említést – az energetikai célú faültetvények esetében elkerülhetetlen a fajtanemesítés és az ebből fakadóan legjobb hozamokat biztosító fajták alkalmazása. Az alkalmazott terület alacsony aranykorona értékű (11 Ak), 7-12%-os lejtési viszonyú, eróziótól sújtott, tehát gazdaságos mezőgazdasági termelésre alkalmatlan. (Gergely, 2000)

A kísérletek arra a következtetésre vezettek, hogy lehetséges az erdő kitermelése már a harmadik évtől. Ebben az esetben azonban a kitermelés megnövekedett fajlagos energiaigénye kisebb fajlagos hőenergiatermelő képességgel párosul, az állomány fejletlensége miatt. A megtérülés szempontjából azonban kedvező. A négyéves kitermelés több szempontból is célszerűbb. Az erdő kitermelhető az előzőnél alacsonyabb fajlagos kitermelési költséggel, jobb a törzs részaránya a kitermelt fatömegben, ami növeli az energiahozamot és a tüzelés lehetővé válik a hagyományos vegyes és fatüzelésű kazánokban is. Természetesen a technológiától függő 3-4 éves vágásforduló és a hatszori újrasarjaztatási lehetőség a megtérülés szempontjából sokkal kedvezőbb. (Gergely, 2000) A kísérleti eredményeken alapuló számítások tanúsága szerint, már az első termelési ciklus végén elérték a 74%-os költségarányos jövedelmezőséget; az egész termelési ciklusra vetítve (24 év) 2,3-szeres megtérülési forgóval számoltak. Az eredmények úgy kerültek megállapításra, hogy 6%-os tőkelekötési lehetőségi költséget is figyelembe vettek, és minden munkát bérmunkában végeztettek, melyek a mezőgazdasági vállalkozókat nem feltétlenül terhelik (amennyiben azt saját maga végzi el, melyre sok estben a szaktudása és a rendelekezésére álló gépek révén lehetősége van). A hagyományos akácerdővel is összehasonlításra került a hozam, ahol a fenti kritériumok mellett 8,12%-os befektetésarányos nyereséget realizáltak az energiaerdő javára (Gergely, 2000).

Bai (1999) szerint a mezőgazdaságban érdekelt vállalkozó számára az energiaerdő lehetővé teszi a saját tűzifa kitermelését, az energiaköltségek csökkentését, igen jelentős területarányos jövedelmezőség elérését. Művelésbe vonhatók olyan területek is, amelyeken nem volna

alternatíva lehet az energiaerdő-telepítés, mivel intenzívebb fafajokkal e területeken lényegesen magasabb fahozamot érhetünk el. Az erdőművelés gépeiként szántóföldi kultúráknál használatos gépek is számításba vehetők, és éppen a téli időszakban jelentkeznek a munkacsúcsok; így ezeknek a gépeknek a kihasználtsága javul, termékegységre jutó amortizációs költségeik csökkennek, a téli időszakban is munkaalkalmat teremtenek. A telepítés-ápolás-kitermelés szempontjából hasonlít a lucernához, hiszen a telepítés költségei a legnagyobbak, utána viszont minimális ápolási munkákat követően, újraültetés nélkül is általában ötször kitermelhető. Noha az energiaerdő kitermelése csak 3-5 évenként lehetséges, mégis képes évenként – esetleg folyamatosan – árbevételt adni, ha a betelepítendő területnek évente csak az egyharmadát-egyötödét ültetjük be, így lehetővé téve a folyamatos betakarítást és sarjazást. Általánosságban kijelenthető, hogy csak akkor érdemes létesíteni energetikai ültetvényt, ha:

• olcsóbb az így előállított energia az egyéb hozzáférhető energiaforrásoknál;

• nagyobb jövedelmet hoz egy hektáron, mintha egyéb kultúrával hasznosítanánk;

• hosszú távú (20 év) igény jelentkezik az apríték felhasználására;

• hosszú távon rendelkezésünkre áll az adott terület, és nem kívánjuk egyéb célra hasznosítani ez idő alatt.

Fontos szempont, hogy az energiaerdő nem csupán piaci szempontból termel értékes faanyagot, hanem a család fűtőanyagigényét is képes biztosítani. Szil (1999) szerint 4 éves vágásfordulót feltételezve 4,8 hektár terület szolgáltat elegendő fát egy család igényeihez még kedvezőtlenebb körülmények között is.

A családi igényeken túl a piaci értékesítésben is komoly lehetőségek rejlenek. A faapríték piaci ára 6100 Ft/m³ körül alakul, mely hosszú távú szerződésekkel biztonságos kiegészítő jövedelmet adhat olyan területeken, ahol a növénytermelés nem gazdaságos, valamint hatékonyan növeli a mezőgazdasági vállalkozások tevékenységének diverzifikáltságát.