3.1 Az erdőgazdálkodás helyzete az agrárvállalkozásokban
3.1.2 A mező- és erdőgazdálkodás szerepe a nemzetgazdaságban napjainkban
Világviszonylatban a 3,9 milliárd hektár erdő a Föld felszínének 27%-át foglalja el, melynek 56%-a a trópusi égövben helyezkedik el, a fennmaradó 44% pedig mérsékelt égövi, boreális erdő. (Solymos, 2003) (1. ábra) Az erdőterületek megoszlásáról a különböző szakirodalmak eltérő képet festenek. Odor (2004) szerint az erdőterületek több mint 60%-át hét ország birtokolja, ezek sorrendben: Oroszország, Brazília, Kanada, az Egyesült Államok, Kína, Ausztrália és Kongó (Zaire) (2. táblázat). Az EU erdőstratégiája szerint az európai kontinens 215 millió hektár erdejével (30%-os erdősültség) nem tartozik az erdőben leggazdagabb földrészek közé. (EU Forest Strategy, COM (1998)) Ezzel szemben Solymos (2003) számításai alapján az európai kontinensen található az erdők 27%-a, azaz 1039 millió ha. (1.
ábra) A különbséget valószínüleg az okozza, hogy Solymos az európai erdőkhöz sorolja oroszország teljes erdőállományát is. Az erdőfelületek csökkenése éves viszonylatban 250 ezer négyzetkilométer, melynek többsége a trópusi övezetben jelentkezik. Ez a tendencia jelentősen át fogja alakítani a földrészeken található erdőtakaró arányát, azon túl pedig nagyon jelentős környezeti és gazdasági problémákat vet fel.
1.ábra: A Föld erdővagyonának megoszlása földrészenként
Európa és Ázsia; 41%
Afrika; 17%
Észak- és Közép Amerika; 14%
Dél Amerika;
23%
Óceánia; 5%
Forrás: Solymos (2003)
2. táblázat: A Föld legnagyobb erdőkészleteit birtokló országok Ország Erdővagyon
% mha
Oroszország 22% 858
Brazília 14% 546
Kanada 7% 273
Egyesült
Államok 6% 234
Kína 4% 156
Ausztrália 4% 156
Kongó 4% 156
Indonézia 3% 117
Angola 3% 117
Peru 3% 117
Egyéb országok 30% 1170 Odor (2004)
Az Európai Unió (EU15) mindössze 114 millió hektár erdőterülettel rendelkezett a 2004. évi bővítést megelőzően. A csatlakozó országok ezt a területet 23,8 millió hektárral 138 millió hektárra növelték, ezzel az erdősültség 36%-os lett (Mihálovits, 2003); azonban ez a Föld erdőkészletének csupán 3,9%-át képviseli, ami gyakran az ágazat nemzetgazdasági alulértékeléséhez vezet. Jelentős eltérések mutatkoznak az EU-tagállamok erdősültségében. A legnagyobb a skandináv országokban (70% felett), a legkevesebb erdőterülettel Málta rendelkezik, ahol a területek 0,3%-át borítja erdő. (2. és 3. ábra) (Csóka, 2004) Az erdőtelepítési programoknak és az elhagyott mezőgazdasági földek hasznosításának köszönhetően azonban az EU25 erdősültsége folyamatosan növekszik. A 2007-ben csatlakozó országok (Románia és Bulgária) további 11 millió hektárral fogják növelni az erdőterületeket.
Törökország, amellyel az EU megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat, 21 millió hektár erdővel rendelkezik, bár a csatlakozás várható időpontja jelenleg nem tisztázott (Draft Commission Staff Working Document, 2004).
A legmagasabb erdősültség a skandináv államokat leszámítva Spanyolországban tapasztalható, ahol Írországhoz hasonlóan évről évre jelentős erdőtelepítés történik.
Írországban az elmúlt évszázadban az erdőterületek csaknem teljes egészét kiirtották, melynek pótlására nemzeti programot készítettek, és jelentős mértékű EU-s támogatást vesznek igénybe.
2. ábra
Erdővagyon adatok az EU25-ben és a csatlakozó országokban (2000)
0
Erdősültség az EU 25 országaiban és a csatlakozó országokban (2000)
36,4% 21,3% 10,5% 31,0% 25,7% 27,0% 28,0% 8,6% 33,5% 33,3% 10,0% 46,5% 37,2% 71,9% 66,8% 10,2% 32,8% 34,0% 48,3% 12,8% 46,4% 31,6% 19,9% 0,3% 29,4% 54,5% 41,9% 33,0% 27,5%
Forrás: EUROSTAT 20043,4
3 Fával borított terület: ide tartoznak azok a ritkás fás területek, melyeken klasszikus értelemben vett fahasznosítású
Hazánk jelenleg 19,9%-os erdősültségével az EU-átlag alatti szintet képvisel. Az ország erdősültsége tájegységenként eltérő, a 2001-es adatokat a 3. táblázat tartalmazza. Számottevő változás nem következett be napjainkig. Magyarország 9,3 millió hektáros területének 62,9%-a, 5,8 millió hektár mezőgazdasági művelés alá vont (ebből megközelítőleg 4,5 millió hektár szántó) további 1,8 millió hektárt pedig erdő borít. Az EU15-ben a mezőgazdaságilag hasznosított terület átlagosan 40,6% volt, a csatlakozást követően pedig 44% lett.
3. táblázat: Hazánk erdősültsége erdőgazdasági tájanként (2001) Erdőgazdasági táj Erdősültség Nyugat-Dunántúl 28%
Dél-Dunántúl 23%
Dunántúli-középhegység 30%
Kisalföld 15%
Északi-középhegység 35%
Nagyalföld 10%
Országosan 19,7%
Forrás: ÁESZ, 2001
Érdemes összevetni a hazai mező- és erdőgazdálkodás viszonyait az EU15 adataival. (4.
táblázat) Az összevetés alapja a 2000-es év, mert uniós statisztikák jelen pillanatban csak erről az évről állnak rendelkezésre teljes körűen. Hazánkban a mezőgazdaság jelentősége gazdasági teljesítményét, a foglalkoztatottak számát tekintve egyaránt magasabb, mint az Unióban, jelenleg a mezőgazdaság hozzájárulása a GDP-hez 3,3%, szemben az EU15 1,7%-os átlagával. Az agrárszektor 227.000 embert, az összes foglalkoztatott 6%-át alkalmazza, míg az EU15-ben a 6,7 millió mezőgazdasági munkavállaló a foglalkoztatottak 4%-át képviseli. (Agricultural Situation in the Candidate Countries, Country Report on Hungary.
European Commission Directorate-General for Agriculture 2002) Ez a 2000-es év adataihoz képest minden területen csökkenést jelent, melynek tendenciáját jól szemléltetik a 4. táblázat adatai. Magyarországon azonban sokkal nagyobb mértékű volt a mezőgazdaságban foglalkoztatottak arányának csökkenése, mint az EU-ban.
4. táblázat: Az Európai Unió és hazánk mezőgazdaságának összehasonlító adatai (2000) Kategória Egység Magyaro. EU15 Eltérés
Mezőgazdasági terület 1000 ha 5853,9 130471,0 4,5
Szántó 1000 ha 4499,8 73691,0 6,1
Mezőgazdasági terület aránya az
összterülethez % 62,9 40,3 -22,6
A mezőgazdasági területből: szántó terület % 76,9 56,5 -20,4
Erdő 1000 ha 1769,6 113567,0 1,6
Erdősültség % 19,2 35,1 16,1
A mezőgazdaság részesedése a GDP-ből % 3,7 1,7 -2,0 A mezőgazdaság és az élelmiszeripar
részesedése az exportból % 8,4 6,2 -1,8
Mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma ezer fő 251,7 6770,0 3,7
aránya % 6,5 4,3 -2,2
számának változása (1990=100%) % 26,4 70,8 44,4
Földellátottság ha/fő 23,3 19,3 120,7
Magánszemélyek tulajdonában lévő gazdaságok számának terület szerinti megoszlása
- 5,0 ha alatt % 89,9 57,6 -32,3
5,1-50 ha % 9,3 33,4 24,1
50,1-100 ha % 0,5 5,5 5,0
100,1 ha fölött % 0,2 3,5 3,3
Magánszemélyek tulajdonában lévő földterületek terület szerinti megoszlása
- 5,0 ha alatt % 22,5 5,2 -17,3
5,1-50 ha % 46,7 31,0 -15,7
50,1-100 ha % 12,4 20,3 7,9
100,1 ha fölött % 18,4 43,5 25,1
Forrás: KSH 2004, EUROSTAT 2004
A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya nagyobb, az egy foglalkoztatottra jutó földterület 21%-al több és a mezőgazdaságilag hasznosított területek aránya is jóval magasabb, mint az EU-ban. Ezt a potenciált azonban jelentősen elaprózódott birtokstruktúra terheli, mely jelenség ugyan az Unióban is megfigyelhető (bár itt az 5 - 50 hektáros földtulajdon aránya magasabb). Hazánkban a magángazdálkodók több mint 60%-a gazdálkodik 50 hektárnál kisebb területen.
Mezőgazdaságunk kiváló külkereskedelmi pozícióit nem tudta fenntartani a makrogazdasági eredménymutatókhoz és a foglalkoztatáshoz való hozzájárulásának csökkenésével együtt 2003-ra 6%-ra csökkent a részesedése az exportból. (4. ábra)
4. ábra.
A mezőgazdaság részesedése a főbb nemzetgazdasági mutatókból
0 5 10 15 20 25 30
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
%
hozzájárulása a GDP-hez hozzájárulásaa bruttó hozzáadott értékhez
részesedése az exportból (az élelmiszeriparral együtt) részesedése a foglalkoztatásból
Forrás: KSH 1991-2004
Az erdőbirtokok elaprózottsága jelentős piaci problémákhoz és az európai faipar termékeinek alacsonyabb versenyképességéhez vezet (EU Forest Strategy, 1998). A 2004-ben csatlakozott országokban az átlagos erdőbirtok nagysága 3-4 ha, az EU15-ben viszont 13,6 ha, ami bár jóval több, még mindig kevésnek tekinthető. A tulajdonváltási folyamatoknak és részben a gazdálkodói érdektelenségnek köszönhetően a rendezetlen tulajdonú erdőbirtokok aránya hazánkban 16% (AESZ, 2002), ami magasnak mondható, de az uniós tapasztalatok alapján az ilyen jellegű területek 5-10%-os aránya elkerülhetetlen. Problémát jelent a működésképtelen erdőterületek magas aránya, ugyanis a 795 ezer hektár magántulajdonban lévő erdőterületből 300 ezer hektáron, azaz a területek 38%-án nincsen jelenleg bejegyzett erdőgazdálkodó. E tekintetben alig történt előrelépés az elmúlt 4 évben, az arányszám 45%-ról csupán 38%-ra csökkent. A magánerdő-gazdálkodás ilyen nagy arányú működésképtelenségének összetett okai vannak, melyek közül a legfontosabbként a gazdálkodási motiváció hiányát, az osztatlan közös tulajdon magas arányát, a tulajdon és a használat végletes mértékű elválását, és a személyes közreműködésen alapuló munkavégzés képességének szinte teljes hiányát kell megemlíteni. (FVM, 2003)
Az egy főre eső erdőterületek nagysága a világon 0,6 ha. A legnagyobb Indonéziában (6,6 ha/fő) és Dél-Amerikában (2,6 ha/fő). Az Unióban 0,3 ha, míg hazánkban 0,18 ha. Az eltérés
azonban nem olyan jelentős, mint a számok mutatják, mert az európai átlagot komolyan torzítja, hogy a skandináv országok nagy mennyiségű erdővel és nagyon alacsony népsűrűséggel rendelkeznek. (Csóka, 2004)
A társadalmi és gazdasági jellemzők fontos szerepet töltenek be a mező- és erdőgazdálkodás fejlődésében. Az uniós országok vezető helyen állnak az egy főre eső gazdasági teljesítőképességet jelző mutatók tekintetében a világ országai között. Az egy főre eső GDP az Unióban átlagosan 22.5000 euró, míg a 2004-ben csatlakozott országokban a csatlakozáskor 8470 euró (Magyarországon 11210 euró). Az Unió 450 milliós lakossága a Föld népességének mindössze 7%-a, a jelentősége azonban gazdasági súlya miatt jóval nagyobb, mivel a világ 36000 milliárd euróra becsülhető nemzeti össztermékéből (GDP) 9000 milliárd euró itt képződik. (Csóka, 2004)
Az erdőgazdaság súlyát az Unióban az erdőre alapozott ipar (ún. FB-IND5) emeli ki, mely az egyik legnagyobb ipari szektor. Termelési értéke 1997-ben elérte a 319 milliárd eurót, hozzáadott értéke pedig a 112 milliárd eurót; valamint közvetlenül 2,4 millió főt foglalkoztat.
(The state of the competitiveness of the EU forest based and related industries. Draft Communication to the Council, the European Parliament, the Economic and Social Committee and the Committee of the Regions, 1999) Ezzel az EU feldolgozóipari teljesítményének és foglalkoztatásának 10%-át képviseli. Az EUROSTAT adatai szerint 63.000 vállalatot foglal magába; köztük jelentős számú kis- és középvállalkozást, melyeket 12 millió magánerdő-tulajdonos lát el nyersanyaggal. Hazánk versenyhátrányának irányába hat a tény, hogy az európai 2,4 fős 1000 hektár erdőre jutó főfoglalkozású alkalmazottak számával szemben ez nálunk 7,9. (Csóka, 2004)
Fontos megemlíteni az EU azon törekvését, hogy az energia-előállítás súlypontját a megújuló energiahordozók irányába kívánja eltolni, és arányukat 2010-ig megduplázva a jelenlegi 6%-ról 12%-ra kívánja növelni, aminek nagy részét az erdészeti és az agrárszektorban megtermelt biomassza bevonásából akarja fedezni. (Energy for the future: Renewable sources of energy, Green Paper for a Community Strategy, COM 1996/576) Hazánk e tekintetben elmaradt az európai színvonaltól, ezért a Nemzeti Erdőstratégia célkitűzései között szerepel a hazai energiapolitikában a megújuló energiahordozók 3,6%-os arányának 2010-ig 6%-ra, 2020-ig pedig 12%-ra emelése.
Magyarországon is gyakran értékelik alul az erdőgazdaság súlyát a statisztikákból kiindulva, helytelenül. A mezőgazdaság hozzáadott értékén belül az erdészet 6%-ot, a GDP-hez
viszonyítva pedig mindössze 0,3%-ot képvisel. (KSH, 2003) Természetesen az erdőre alapozott ipar révén a jelentősége jóval nagyobb. Nem beszélve arról, hogy az erdőből származó számos haszonvételi forrással (pl. „száradék” gyűjtése, gombászat, társadalmi, turisztikai értékek stb.) az adatszolgáltatási hiányosságok miatt a statisztikák nem számolnak (Szedlák, 2004).
Az erdő nemzetgazdasági jelentőségét azonban nem csak a rá épülő ipar és a faipari termékekből származó produktum adja. Napjainkban egyre inkább megkülönböztetett szerepet kapnak az erdő közjóléti funkciói is. Korunk gazdaságában az erdőnek abban mutatkozik meg a jelentős szerepe, hogy pótolhatatlan értékekkel és szolgáltatásokkal járul hozzá az emberek jólétéhez anélkül, hogy a természeti környezetben kárt okozna. (Solymos, 2003) Az Unióban az erdők 35%-a közösségi és 65% a magántulajdonú. Hazánkban nagyon kevés közösségi erdő van, a magánerdők és az állami erdők azonban közösségi célra is igénybe vehetők bizonyos megszorításokkal.
A tulajdonosok számára az erdőtulajdon több alternatív jövedelemteremtő lehetőséget is kínál.
A hatályos erdőtörvény a következő - az erdőbirtokosok számára elérhető - haszonvételi formákat nevesíti:
• fakitermelés;
• erdészeti szaporítóanyag gyűjtése;
• vadászati jog hasznosítása;
• elhalt fekvő fa és gally gyűjtése;
• kidöntött fáról történő fenyőgally, toboz és díszítőlomb gyűjtése;
• gomba, vadgyümölcs, moha, virág, illetőleg gyógynövény gyűjtése;
• bot, nád, sás, gyékény termelése és fű kaszálása;
• méhészeti tevékenység;
• fenyőgyanta gyűjtése.
A fakitermelést, az erdészeti szaporítóanyag gyűjtését és a fenyőgyantagyűjtést csak az erdészeti szakhatóság engedélyével lehet gyakorolni. (1996. évi LIV. törvény) Külön érdemes kiemelni az elhalt fekvő fa és gally gyűjtésének lehetőségét, ugyanis a vidéki családok számára ez a haszonvételi forma, mint a téli tüzelő forrása, szintén jelentőséggel bír. A törvény nem tér ki számos olyan lehetőségre, melyek szintén jövedelem elérését teszik lehetővé a tulajdonosok számára:
• védett állatok megfigyelése, fotózási, turisztikai bevételek;
• gombászati lehetőségek biztosításáért fizetett díjak;
• túralovaglás, falkavadászat általi igénybevételért fizetett díjak;
• kutatóintézetekkel kötött megállapodás alapján kísérleti területként használt erdők igénybevételéért, területek fenntartásáért fizetett díjak;
• természetvédelmi feladatok ellátásáért kapott bevételek. (Odor, 2004)