illet-legnéhány komolypontot kötött ki sfogadtatottelvelem kézadás-sal ésbecsületszóra.
Egyike ezeknek, mit különösen lelkena-e kötött,abbólállt
:
hogy isszavárafogadta,velemismegígértette,miszerint
minden
a mit vagytlevagy mástólrólahallanék,minekem nem
jólesik,vagy bármiképkedvetlen,aztazonnal nekiegyenesen nyíltan ésszinténmegmondom. Ha t
illetlegvalamipanaszomlenne, aztnem
hor-dom, mint monda, begyemben,hanem
azonnal nekimegmondom.
(") közte és
magam
köztnem
engedeksenkinekközvetítéstvagyszerepet,
minden ügyemben
és gondolatom vagyvágyamban
egyedül éselzleg
közvetlenül hozzáfordulok.Hányszor volt alkalmam visszaemlékezniefogadalom böl-cseségéreéshasznára.
Ez által volt lehetséges,hogy soha személyesviszonyunkba félreértésvagykedvetlenség
nem
vegyült.Pedigegyüttlétünkéséletnk igenviharosvolt,mint véral-katunkmellettazakkoriatmosférábanalig lehetettmáskép.
Ha
élete ezen jeleneteinél hosszabban idztem, és tán kissé aprólékos részletekbe is bocsátkoztam, nerója fel hibául, tisztelt olvasóm.E
vonások azok az emberben, melyek meg-különböztetik a nagyságot a köznapitól és melyek leginkábbélnkbe
állítják az egyéniséget es jellemet teljes eredetiségében éskiválóságában.Vannak ers
tusák az emberek közt, melyektlnemhogy
megsebezve kelnénk ki,demég
erösebben hozzá csatolva érezzük magunkat,kivelmegvívtunk.Ilyekvalánakvelevaló tusaim.Soha
sem
éreztemmélyebben személyemhez!vonzalmát, mint épenezen viharzásaiközt.De
ezen viharokat köztünknem
is egymástérintcselekményeink provo-kálták,hanem
a napi események commentatiója, a dolgok felfo-gása,saz általánosizgalmasállapot.Ot minden kicsiségami történt,amit aiiaza úgyével kap-csolatba birt hozni, mélyenérdekelt.
Nem
voltpedig csekélység, melynek kapcsolatáta haza ügyével felnem
fedeztevolna.Képzelhetjükmái'mostvégetlenülsensibbilisidegzetemennyi felindulásoknak volt kitéve azon mozgalmas napokban, hol a
megyék
túlkapásaikban egymásra Hezitáltak, a pártok emberei kíméletetnem
ismertek, hola szenvedélyvettekezébe az uralmat, számítást senkisem
ismert.Ily állapotok közt azon úton, melyen mijártunk,a pártok magaslatain kívüli semleges állásra volt volnaszkségünk.Ez a grófáltal nekünkkijelöltálláspontvolt.
De
ez álláspont az számítóeszének meggondolteredménye volt,azonbananagygyülekezetekben,mikbl
feltnés nélkülnem
vonhatta kimagát, véralkatagyakran féketbontott ésavatkozása a pártharezokba ritkán történtanélkül, liogymély nyomokat ne hagyott volnahátra.
Még
azispolitikai állásfoglalásunk egyikkövetelményevolt,hogy a KossuTHali vitatkozást beszüntessük.
Az
anyagi érdekek határtalan tere elégmezt
nyitottmködésünknek
ésa grófnak, mint párton kivli semlegestényeznek
kell vala az országbanmködni,
kihezminden
párt embereifesz nélkül közeledhetnek, kivelmindenki habozásnélkül egyesülhetéskezet foghat anélkül, hogypártjaáltal megrovásalávétessék.Ez állást,melybena
jöv
diétáhozközelednünkkellé,a gróf jelöltekiszabatosan.Ezt.i.asemlegesség az akkoripolitikaiviharokbana
körül-mények
általszigorúanelírjavolt.És amintannakhelyességérlmegvoltam mélyen
gyzdve,
úgyegészermmel
védtemisépentartását.Ezvoltaztán viharos tusaink egyik ftárgya. Például
:
Én
a tiszai osztályokat utaztam beésPestrl távol valék.Az
alatt épen az országos gazdasági egyesületnagygylésevolt, melyben igen éles viták fejldtek az egyesületi titkár személye körül, kit egyik fél minden áron mással—
saját emberével—
akart pótolniésaz egészvita politikaipártkérdésséfajult.
A
titkárTörök
Jánosí Kossuth igen élesen támadta meg, kezelésihtlenségetvetettszeméreésavita ezáltaligen elmérge-sedett, miután gr. TelekiLászlóstöbbtekintélyestagrészt vett atámadás folvtatásában—
A
grófafellépést politikaiszinnek
láttaésakezelés miatti támadást méltatlankodásnaknézte éstánigazaisvolt,ésbenne a méltatlanságfelettifelháborodás annyival élénkebblett,—
ez ter-mészetében, volt—
minél védetlenebb helyzetbenlátta a táma-dottat, és minél kevesebb bátorságot látott másoknál a véde-lemhez.Pártolásbavettetehátamegtámadotttitkárt,mert veszélyes-nek is tartotta,ha intézeteinkkormányzatába beviszszüka párt-tusákat és a hazai intézeteketisa pártokveszikkezökbeés saját czéljaikrazsákmányoljákki.
A
gróf pártfogása sok másokatbevont a vita tüzébe,mely elvégre oly szenvedélyessé vált, hogy Széchenyi és gr. Teleki Lászlóköztmajd
párbajrakerülta dolog.Én
hazaérkezve azon délután, agrófotmár
lionnem
talál-tam
s tudtam, hogykés
estignem
isfogom találni,barátaimat kerestemfeltehát,hogyaz idközbenPesten történtekrltudomást szerezzek.Nagy
bámulatomra beszélik a töi'ténteket és azt láttam, hogy a dolog legmeghittebb barátaimra is kedvetlenit hatás-sal volt,st
a grófnak legszinté])b embereisem
helyeselték fel-lépését.Ezenhatáson
tndve
találkoztam agróffaleste.A
fogadta-tás
els
perczeintúlazonnal kérdeztetlem:
voltam-e barátaim-malésmihíreket hallottamapesti dolgoki-ól?Semmi
jót,—
válaszolám busán,—
annyival több rosszat.Elmondhatnám
mintamagyar nép játékában:összejártam felsé-gedminden
országait,sehol jóhirétnem
hallottam.—
Senkitsem
találtam legjobb embereink köztsem, kibeavatkozásáte szeren-csétlenügybehelyeselné.És
megkezddött
avitaafelmerültthema
felett,mely napo-kig eltartottszabadidnkben.A
mily élénken dolgokat színezett, hallatára azember
érzése fellázadt, én értettem a gróf indokait,deazt kérdeztem
:
rnenthet-eahatás,melyett elidézett?És a kimesterünk s foly-vást azt tanítja: hogy nagyügyeket
nem
szabad koczkáztatníkis érdekek miatt, éstlünk
semlegességet követel a pártok harczai-ban,adhat-enekünkilypéldát?Különben a gróf felette izgékony véraJkata mellett ritka önuralkodást ervel birt.Legnagvobb felindulásábaniscsak
aka-48
raterejét kellé felébreszteni, néhány perezalatt minthakicserélték volna,annyira megváltozott.
És erre legsikeresebb eszköz volt, hogy
magamat
higgadt-ságra kényszeritettem, hol ö valami felett nagyonfelháboi'odott.Ha
pedig valamikép távolról is úgytnt
fel, hogy énhúsz évvel ifjabb véremmel inkább megbironimagam
védeni az izgalmak behatása ellen, azonnal homlokára ütött, egyet fordult és egé-szenmás ember
álltelttem
: mintha eszének hatalma érzéseit ezen anarchikusés féktelenelemeket egyszerre letiporta ésfékezte volna.A
grófnak egyéniségében a hatalmas értelmi eruhatalmas érzemények hasonló mértékével egyesit, és minttermészetes és Naplójából islátjuk,élete tavaszán érzeményei birtak túlsulylyal éstévutakra sodorták.Késbb
mintKeményZsigmondigen helyesenlionczolja lélek-tani fejldését,keser
tapasztalásokután tanulmányává,majdnem
rögeszméjévé vált esze általzsarnokoskudni szivén. Ez nekiférfi éveiben többnyiresikerült,bárnéha nagyreactiókatidézettel.Ezlélektaniállapotánakigaziképe.
Élet-bölcselete,melyet
magának
teremtett,tiszta,világosés üdvösvolt.Megkísértem néhány vonásbanmegjelölni minttlehaliám:
Szerencsét asorsadhat,deboldogságotnem.
A
boldogságot csakmagunk
szerezhetjükmeg
munkával.Miveljk gonddalértelmünketés kedélyünket, azész és sziv tehet-ségeitegyiránt ésboldogokleszünk.
EzIstenörök törvénye az emberre, de a népekreis.
Az ember
kétségkívül jólét ésboldogságravanteremtve—
ígyanépekis.
De
az embernek úgyanépeknekiscsak annyijólét és bol-dogsághoz vanjoga,mennyitmagának
megszereznitud.Lehet ugyan ingyen jólét, de ingyen boldogság nincs.
Az
ingyenjólétpedigboldogság nélkül elviselhetlennyg,
az életunt-ságforrása.Az
Isten úgyalkotott bennünket, hogybennünk
aboldogság kiapadhatatlan forrása lakozik.Ha
egyszenvedélyünkkielégítéstnem
nyer, épen szenvedélyeinkben lelünk eszközt, mely kár-pótol. Csak komolyan kellmunkálnunk
ésnem
feladnunk ma-gunkat.Ezért a
munka,
az ember, úgy mintanépek legfbb, tán egyedülikincse.És valóban egész élete arról tesz tanúságot, hogy neki a
munka f
kincsevoltsazt olymérvben zni
ésértékesítenimint,
aligtudta
más
halandó.De
elvégre ez végzetessé is lönrá nézve. Mert tátumának elidézésébennem
kis része voltazonkomor,számára kétségbe-ejtmeggyzdésnek,
hogyakeletkez viszonyok köztszámáraa cselekvségtereörökrebezárult.KovácsL.:SzécheyiI. közelete.I.
IV.
FEJEZET.
A
tiszai központi választmány gylése Pesten. Vásárhelyi Pál véletlen halála.Sajátszerbabonássága. FelbomlásaaviszonynakA.-val.A
társu-latiszervezetelvei.
A
tiszai központi választmány márczius hó végén gyúlt össze Pesten.Én
családieseménymiatt gátolvavoltammegjelenni.Nem
mulasztottam azonban elazügyrendezéséröli nézeteimet a gróf lapjában—
a Jelenkorban—
elmondani.Márczius utolsónapjánjelentette a gróf a választmánynak, hogy a nádor fensége közbenjárásával sikerült a kormán>-tól kieszközölni,hogya Tiszaszabályozás a sófelemelt árának alapjá-bólévenkint 100ezer forint segélytkapjon tartamánakidejére; a kincstártólpedigévi50ezerfrtotkétévre.
A kormány
ezen ajánlatát a nádor egy hivatalos levélben tudata agróffal, mitfelolvastatott.A
központiválasztmányt a gróf arrólisértesítette, hogy a szabályozási ügy megindításáhozels rend
bécsi házaknálegyelre 400ezer forintkölcsönrl biztosítva lévén,afolyó évreoO
ezerforinttöke a társulat számára bizto-sítvavan.Ezáltalaközpontiválasztmányazonhelyzetbe jutott, hogy afolyó évi
munkákra
kellpénzalapmár
biztosítva lettés a szer-vezésielmunkálatok
sürgetvé váltak.Mindenekeltt a választmány elhatároztatestületileganádor öfenségéhezjárulni,hogysikeres közbenjárásáértatársulat háláját kifejezzék.
Ezekután megkezdték a társulat szervezete irántielleges tanácskozásokatés felhívtákVásárhelyi fmérnököt, hogy a sza-bályozás technikai rendszerérl terjesztené
el
javaslatait és evvelkapcsolatbanjelölnékiazonpontokat, hol a munkálatmég
a folyóévbenmegkezdhet
volna.A
technikai javaslatok elterjesztésére ápril hó 8-ka voltkitzve,és enapona központiválasztmányösszegjnílt Vásárhelyi eladását meghallgatni.
Midn
azonbanafmérnök
a gylés he-lyén térképeitelmutatva
eladását megkezdeni akarta, egyszerre élettelenül összerogyott.Szélhdésérteés meghalt.Ezen eseményhatásaleirhatlanvolt.
A
gróf igen szerette t, az aldunai munkálatoknál volt a vezérmérnök és a grófnak mindenbenhú
társa. Szak-képességére igen sokattartott, övoltazels,kivel a gróf a tiszai vállalatgondolatát közölteskiagrófot bátorította és a technikai kiviteltbiztosította. Öt tekintettkazid
szerintavállalat föténye-2jének.Csakakiagi'ófelítéletességét közelebbrlismerte, képzel-heti mennyirebírtezesemény, melyet igen baljóslatúnak tar-tott,kedélyére nehezedni.
Munkálkodásról továbbezalkalommal
nem
leheteszó.A
köz-pontiválaszmányannyittett,hogyagr.DessewffyEmil által be-nyújtott alapszabály-tervezetet kinyomatni és kiosztatní megren-delte, és a tárgyalást egy közelebb összehívandó ülésre elha-lasztotta.
Ezen
megrendít
esemény hatása alatt a gróf egy okmányt fogalmazott,és a központi választmány jelen volt tagjaival alá-íratott.Ezen fogalmazványmélyen megrendült hangjában találjuk akkori érzelmeinekh
kinyomatát.Ezen
okmány
a megremegett lélek ünnepélyes szent foga-dalma,hogy azügyet,melyre vállalkoztaka sors minden viszon-tagságai közttörhetlenkitartássalfogja szolgálni az aláiró.Ezen
okmányt
akésbbi
összejövetel alkalmával velem is aláíratta. Hátrahagyottirományaiköztkétségtelenülmeg
lesz ta-lálható.Ne
feledjék, t. olvasóim, a gróf egyéniségében emeglep
vonást, mertez ismétldikéletének folyásában többszöris és vég-kép 4S-ban végzetes nyomásával kedélyét borítja és a döblingi menedékbevezeti,
honnan
élvenem
voltkijövend többé.Senki,
még
legmeghittebb embereisem
bírtákmagoknak
e sajátságos vonást a gróf egyéniségében megmagyarázni.Elttem
b.Wenkheim Béla, az országban egyik leghívebb
bens
barátja ésrendkívüli egyéniségének legszintébb ismerje, 48-ban is pa-naszkodott a gróf ezen különösségefelett.E
különöshajlam megmagyarázásán hiában törtükfejünket,52
vettük végkép mint egyéni sajátságot és oly tüneményt, melyet megfejteni
nem
tudunk.Azonban
döblingimagányában
elborult kedélyének sötét ábrándozásaibanarejtély kulcsátönmaga
adtakezünkbe és mostmár
Naplójánakisbirtokában világosan láthatjuk, hogy afalány-szer
sajátság egyéniségébennem
egyéb, mint kedélyvilágának állapotából folyó lélektani kényszer fejlemény, mely öt 48-ban végképelmeriti.A
gróf t. i., ki a személyes bátorságban kereshette pár-ját, kitaz akadályok tornyosulása ruganyoserejévelcsak emelt, kinem
rettent visszasemmi ertl,
mely emberektlj
és útjátállja
—
megremegett azonnal,haafátum vagyvégzetességfenye-get
jelét vélte látni; rendkívüli erélye,melyet azellentálláscsak fokozott,azonnalmegtörtolyfélenyomás
terhealatt,melyvallásos mélyérzületeeltttúlvilágihatalomintelménektnt
fel.És
id
kellett,mig zsibbadásából felocsúdott s összeszedte-meglankadt erejét. így volt ez a 38-ki pesti árvíznél,apesti álló-hid lánczszakadásánál, kisebbmérvben
átmenetileg az apróbb-eseményeknél, mint Vásárhelyi rögtöni halála s annak az id-éshelybenrejl tragicumánális.Ezen ülésszaknak
meg
voltmég
egymásikkedvetlenered-ménye
is,melyavezérmérnök fátumaáltal fokozott súlylyal nehe-zedett aTiszagy
indulására.A
gróf t. i. úgy találta,hogy a lielyettem megválasztott egyén, kimár
az ülések eltt néhány nappal hivalaloskodását megkezdte és a gróffalegyüttmködni
niegkisérlette ez állásban tarthatatlan.Ésezta grófoly határozott akarattal ésellenmondást nehe-zen
tr
izgultsággalmondta
el a központi választmány tagjai-nak, hogy be kellé látniok, miszerint minden továbbikísérlet a viszony fentartására—
csakárthat.Keservesen panaszkodik e felett a gr()f hozzám intézett levelében
:
"Hogyti•
—
ígyírlevelében,b.PerenYitésgr.DEssEWFFvtisértve
—
egyjó embereteket szokás szerint pajtássági tekintetbulrám
tukmáltátok, ezt megértem,nem
is rovom fel, deIvogy énTén
tejemmel, ki egy kocsis választásánális elövigyázó vagyok, ebbeoly megfoghatlan gondatlansággal belementem, eztmód
nél-kül restellenismeg nem
bocsáthatómmagamnak.
«A.
— nem
kétlem—
becsületes, jóravaló ésértelmes em-ber lehet, denem
bir azon tulajdonok egyikével sem,miket én ezállásban nélkülözhetlennek tartok.H
iában,gyeplosnekszületni kell, azt csinálninem
lehet. Neki pedigépennincsdémona, egé-szen passiv természet, kitnekem
kellenenyakamba
venni,hogymagam
után vonszoljam.Nekem
ellenkezlegvismotrixkell,hogy amunka
terhealattösszene roskadjak."E
hirtelenbomlás engemetigen kedvetlenül, nohanem
egé-szen váratlanul lepettmeg.A
megférhetlenség oka a gróíí'ali érintkezéstévesztett mo-dorában,mondhatnám
ügyetlenségébenfeküdt.A
mint a téligylésrl
hazajöttem és A. megválasztásáról értesítvelett,ént
felkerestemésöisnálamhuzamosb idt
töltött,mely
idt
arra fordítottam,hogyt
különösen agróíialiérintkezés sajátságaira figyelmeztessem. B. Peréxyi Zsigmond és HelmeczyMmÁLY
is, ki jó ismerje volt,mindentelkövettek,hogyteljesen tájékozvaéselkészítve legyen, denaturam expellasfurca,tamen usqueredibit.Mitl leginkább óvakodni intettem A. barátomat agróffali érintkezésben,azannyira természetévévált,hogyelhagyni
nem
birta, és ez voltépenagrófnakgyönge oldala, mitelviselninem
tudott.Megszokta t. i. A. barátunk, hogy érzelmeink bókoló szó-áradatbanszabadfolyástengedjen
minden
alkalommal,és hódola-tánakékes szavakban kifejezéstadnioly készültséggelbirt, mely-benmaga
is gyönyörködöttésnem
is hitte,hogylegyen halandó, kire ezkinosbenyomástgyakoroljon.Ezbántotta agrófot, ésmiután A.-nakehajlamátfelismerte, vele
minden
érintkezést kei'últ,holott barátunkfeladataépen az volt volna,hogy a gróífal folytonos érintkezésbenés vele egyet-értveazügyetvezesse.Pedigjólesett,minttermészetes,a grófnak azszinte
hódo-lat, elismeréssel mint senki
más
fogadta agyöngéd ragaszkodástmaga
irányábantlünk,deezt eljárásunkbólérezni,nem
szavaink-ból hallani szerette.Misem
volt neki imelygbb, mint triviális magasztalások.A
nagyszavakbafoglaltkölcsönös dicsérgetéseketépenlábra kapottrossz szokásaink közé sorozta és a szó betszerinti értelmében üldözte.
Voltalkalmunk néhamegijedni ahatástól azon éles
sarcas-mus
miatt,melyjyel hozzájárult küldöttségekszónokának túlhajtott áradozásait fogadta.E
szokásunk—
igy szólt—
okaannyi hiúság, önteltség és elbizakodásnak, önismeretünk hiányának és aljas hizelgés megszokásának. Mennyi önhittség és tudatlanság kell hozzá,hogy elmondjukésboldogegyügységben
elhigyjk: «extraHungáriám
nonest vitau.A
grófmaga
kifogásaitirányunkban sohasem
hallgattael,de elismeréseibensem
volttartózkodóvagyfukar.A
tömjénkezelésébennagy mestervolt.Nem
birt ugyan az.ékesszólásazonritkakészültségévelérzelmeinekaz
id-
és alkalom-hozmérve,gyöngédkifejezéstadni,minvel
egykor Kölcsey, Szász Károly,azatya,kiválóképpedigLoxovich érsek tündököltek;—
érzelmeinekmelege szemeinátsugárzottfelénk, és viseletébe irán-tunk annyi gyöngédséget tudottfektetni, hogy én mindigmélyen éreztems
mondottam
is társaimnak a hivatalban, mikép a gróf minden mássali hivataloskodásra teljesen elrontott és képte-lennétett.Mertazérdemek öntudatábanésazelismerésekben csak oly dúsgazdag mintövolt,lehetettannyira pazarlóaz erkölcsiosztalék átengedésébenis.
Azon
év—
1846—
nyarát a gróf egészen a Tiszaügy beren-dezésénekszánta,mertelvolthatározva,hogymég
azszön
a sza-bályozásimunkálata Tiszatöbb partjánmindenáron meginditlas-sék.Pedigmég sem
a társulat szabályszerleg constituálva,sem
vezérmérnökünk,sem
központiigazgatóságunknem
volt.A
vezérmérnökállásáraideiglenesenKeczkésKároly fmér-nököt, abudai fépítészettölhivta meg, a központi igazgatóságot betöltetlen hagyta,teendit egyelreén,minta központiválaszt-mány
tagja,vettemáthallgatagon.Mígazideiglenesvezérmérnökazáltalunkkijelölt pontokon, holazérdekeltek a