T E M E S V Á R , juniusban. (A h i t e l e m z ő k k é n y e l -m e t l e n h e l y z e t é r ő l a k ö z ö s i s k o l á k n á l . A s z ü l ő k - s v á r o s i k é p v i s e l ő i n k r ő l , k i k e n e g y h e l y b e l i l a p s z e r k e s z t ő l o v a g o l . H a z a i k a t h . n é m e t s a j t ó n k r ó l . N é m i a h i t e l e m z ő k t e e n d ő i -r ő 1.) (Folyt.) Különben nem csuda, ha nálunk a szülők a vallásra mitsem adnak s ennek folytán édes magzataik is vallástalanságban nőnek fel, mert az általok választott v á r o s i k é p v i s e l ő k mindenben mintaképül á l l -nak előttök. Ezek ugyanis megbélyegző módon h a g y j á k magukat orruknál fogva vezettetni és sárba vitetni e g y o l y f é r f i ú által, ki hazájában hitelét vesztve, onnan hozzánk jött, lapszerkesztőségre vállalkozván, a k a t h o -licismus ellen fái-adhatlanul s határtalan cynismussal szórt rágalmai- s piszkolódásaival a felvilágosodott vakokat félrevezette azaz saját hatalma alá terelte s most r a j t o k lovagol: ő f ú j j a a nagy trombitát. Ez ember jellemzéseül, k i egy itteni német napilap szerkesztője, elég annyit m e g -jegyeznem, hogy feleségétől szentszékileg elvált s azt gyer-mekével együtt a végső nyomornak engedte át, k a t h o-1 i k u s hitét elhagyva p r o t e s t á n s hitre tért, hogy semmi hite se legyen s mint elismert rationalista és mate-rialista városunkban a szabadkőművességet terjeszthesse, aminthogy buzgó apostolkodása folytán a temesvári felvi-lágosodottak már csakugyan két
szabadkőmüves-páholy-13) Commentar. c. 5.
ban markolhatják meg a hatalmas vakoló kanalat. Es ily lapszerkesztő által, kinek se vallása, se egyháza, nincs, engedik magokat a szülök s városi képviselők vakon vezet-tetni. Quousque tandem ?
Hogy ezen ember a diili netovábbjától van eltelve a ka-tholika egyház, annak papjai s intézményei ellen, arról lapja minden számában teszen bizonyságot. A legkövérebb bot-rány czikkeket rendesen vasárnap szokta olvasói elé tálalni a zsidóság örömére s a népalj iránti kedvezményből,így akar-ván az űrnapját megszentségteleníteni. De hogy tájékozta-tásul tengernyi botrányczikkei közül mégis egyet megemlítsek, minapi tárczaczikkeiben a j e z s u i t á k m o r á l j á t bírálgatta, amint az az I s t e n t i z p a r a n c s o -l a t á n a k á-lta-lok bizonyos concret esetekre tett a-lka-l- alkal-mazásából nyilvánul. 0 , ki szabadkőműves létére már rég minden positiv valláson túltette magát, erkölcstanitónak tolja fel magát a hiszékeny tömeg előtt, melyről tudja, hogy ha olykor nagyon is sületlen hazugságait s kézzelfog-ható rágalmazásait mindenkor nem is fogadja el készpénz gyanánt, mégis örül neki, hogy az általa olvasott lap szer-kesztőjében oly rettonthetlen támadója akadt a kath. egy-háznak. Emiitett czikksorozatában idéz ő ismert s ismeret-len jezsuitáktól oly tételeket, melyeknek nyilvánvaló el-ferdítése vagy épen koholt volta első szempillantásra fel-ötlik ; hanem ő elég okos, hogy csak a szerzők neveit hozza fel, de sem a müvet nem említi, melyből idézetét vette, sem a helyet nem jelöli meg, hol az a szövegben előfordul. Igy természetesen, ha akarna is valaki aző ráfogásai czáfola-tába bocsátkozni, ezt nem teheti, nem rendelkezhetvén annyi idővel, hogy a fölös számmal idézett szerzők vastag foliansait mind elejétől végig elolvassa. Kár lenne azonban az ilyesmit tenni is, mert hisz ő maga sem olvashatta el azáltala idézett műveket s mondva készült férczelményé-hez a szükséges anyagot csakis egy a lomtárból előrántott s már százszor megczáfolt botránykönyvből böngész-hette ki.
Es egy ily minden vallásból kivetkőzött ember t ü -retik Temesvárott, mi több, a szabadkőműves által még tiszteltetik is.
De most jön még csak a java.
Junius 10-kén a városi képviselőtestület gyűlésén jezsuitaiszonyban szenvedő emberünk azon indítványt tette, hogy miután a jezsuitáknak Magyarországon állami polgárjoguk nincsen (?), a városukban történendő netáni törvény- és jogellenes letelepedésök ellen az érdemes képviselőtestület előre is tiltakozzék, mely indítvány e g y -h a n g ú l a g el is fogadtatott ! Ugylátszik te-hát, -hogy a lapszerkesztő úr már annyira terrorizálta városunk kép-viselőtestületét is, hogy a jezsuitaiszony ragályos beteg-séggé vált s oly átalános lett a jezsuitáktól való rettegés, hogy puszta nevök hallatára is borzalom szállja meg az illetőket s mamájukban nyomban még képzelt árnyékuk ellen is tiltakoznak. Igy viszi az esztelenség és butaság az istentelenséget a jégre !
(Vége köv.)
RÓMA. A z ú j k o r i v a n d a l o k n a k b e t ö r é s e .
„A mérsékelt szabadelvű párt nemcsak elfoglalni akarta Rómát, de ott is akar maradni" — mondta nem régen az olasz kormánynak természetesen zsidó által szerkesz-tett hivatalos lapja, a , L i b e r t à ' ; — „de azért eleddig még egyetlenegyet sem áldozott fel mindazon Ígéretek közül, melyek cselekvési programmjának főalkatrészeit képezik; csak lassan és elővigyázattal halad s inkább kész időről időre néhány pillanatig várni, semhogy meggon-dolatlan előrerohanás által mindent koczkára tegyen, sőt talán mindent el is veszítsen. Azon mozdulatlanság tehát, melyet legújabban bizonyos oldalról szemére vetnek, voltaképen csak az illetőknek ke'pzelődésében létezik, mert a mérsékelt szabadelvű párt lassan, de következetesen s okosan halad s minden nap egy-egy lépést tesz előre, E párt nem tartotta czélszerűnek egyes kérdésekben oly bizonyos kihívó állást foglalni, mely országunkat vajmi könnyen mindazon rokonszenvtől foszthatta volna meg, melyet eddigien más nemzeteknél élveztünk ; hanem beérte azzal, hogy az ismeretes articsóka-féle politikát kövesse s mondhatni, miszerint a mai napig már nem egy levelét költötte el amaz articsókának anélkül, hogy ezáltal akár csak legkisobb gyomorbajt is szerzett volna magának úgy, hogy míg az ellenzék egyre reactionariusnak s jezsui-tikusnak hirdeti és festi, nem sokára az articsókának utósó levelére is kerülend a sor "
A mióta sz. Péter püspöki és egyházfejedelmi székét Rómában felállította, nem egyszer történt már, hogy e város ellenséges hadak által ostrom alá vétetett, sőt elfog-laltatott és feldulatott is. Róma a különféle germanfajú barbárokat látta falai közt, látta a Bourbon herczegnek eretnekhitű katonáit, kik roszabbak voltak ama pogány-barbároknál; látta 1793-ben a franczia köztársaságnak katonait és 1848. a garibaldianuaokat ; de oly vad, barbar, minden kegyelet és becsületérzés nélküli csordákat, minők a Porta Pián törtek be hozzá, még nem látott soha s b á r -mit szenvedett legyen is máskor, a betörők vandalismusa által szent emlékeiben annyit, mint ezúttal, még nem szen-vedett, még nem türt el soha.
Egy különbség azonban mégis van mai ellenségei és azok közt, kik a mult időkben az örök várost elpusztiták.
Míg ezek nyilt, úgyszólván férfias, erőszakkal felléptek, addig a maiak alattomos utakon gyilkos módra, csalások és ámítások által, iparkodnak czélhoz jutni s míg külsőleg bizonyos ironikus udvariasságot mutatnak, addig minden kitelhetőt elkövetnek, hogy a pápák ősi városát vallási és katholikus jelleméből véglegesen kivetkőztessék, miáltal azt vélik elérhetni, hogy azoknak uralmát mindenkorra lehet-lenné tegyék. Az olasz kormánynak egész eljárásán vala-hányszor egy-egy templomot profanái, egy-egy kolostort rabol el, az ördögi számítással eljáró szabadkőművesség-nek inspiratiói mutatkoznak, mely lassan jár, hogy annál biztosabban járjon. Ez az, mit a ,Libertá'-nak zsidaja az articsóka politikájának nevez, melynélfogva a levelek egyenként költetnek el, míg az egésznek vége van. Remél-j ü k azonban, hogy ha előbb nem, legalább az utósó levél
2 3 meg fogja fojtani azon egyháznak ellenségeit, mely ellen a pokolnak kapui nem fognak diadalmaskodni soha !
Szándékunk a következőkben elbeszélni , minő-erkölcsi és egyéb károkat tettek az újkornak vanda-lai máris a szentvárosban, hogy lássák olvasóink ez oldalról is, minő az a sors, melyet az olasz forradalom az európai hatalmaknak gyáva elnézése mellett a pápának s személyében az egész katholicismusnak készit. E kimu-tatásunkat azzal kezdendjük, hogy sorban bemutatjuk mindazon vallási történelmi emlékeket, melyek eddig a forradalmi erőszaknak áldozatul estek már, hogy elbeszél-j ü k eredetöket, sorsukat s leguelbeszél-jabbi állapotukat, minek alap-ján a katholikus világ önkényt is meg fogja becsülhetni
azon roppant erkölcsi és anyagi k á r t , melyet az olasz f o r -radalom a katholicismusnak okoz.
Kezdjük elbeszélésünket azon remek rendházzal, me-lyet Neri szent Fülöpnek fiai birtak az örök városban s mely valamint Rómának egyik legbecsesebb gyöngye, ugy sokak által szivesen látogatott nevezetessége is volt.
Neri sz. Fülöp született Florenezben 1515-ben X Leo pápa uralkodásának idejében. 19-éves korában Rómába jött azon erős szándékkal, hogy magát egészen az Isten
szolgálatának szentelje. Már 40 esztendeig élt és munkál-kodott a szent városban, midőn X I I I Gergely pápa 1575 julius 15-éről kelt breve által az általa alapitott Oratoria-nus-rendet helybenhagyta és megerősítette. Első rendháza a San Girolamo délia carità czimü kis templom mellett volt, mely azonban, valamint maga a ház, nemsokára cse-kélynek mutatkozott és szűknek ugy, hogy mindkettőnek megnagyobbításáról gondolkodni kellett. Akkor történt, hogy szent Fülöp rendházát a pápa tanácsára a Santa Maria in Vallicella nevü templom szomszédságába á t tette, mely központi fekvése miatt alkalmasabbnak l á t szott arra, hogy a polgárok oda közös ajtatossági g y a -korlatokra összegyülekezhessenek. Ne gondoljuk azonban, hogy e templom már akkor olyan lett volna mint ma ; mert ellenkezőleg igen kisszerű és oly roskatag volt, hogy
hogy sz. Fülöp azt alapjaiból újjáépíteni határozta, Az újjáépítés 1575-iki sept. 15-én kezdődött és 1577-ben fe-jeztetett be. Ezen idő alatt azonban a rendtársaknak száma
olyannyira szaporodott, hogy immár ezeknek számára is hajlékról gondoskodni kellett. A szerencsés véletlen úgy hozta magával, hogy Cesi bibornoknak épen az újonnan épült templom tőszomszédságában több háztelke volt, me-lyek egyikét tekintve a társulatnak magasztos czélját, rend-házépitésvégett szívesen átengedte sz. Fülöpnek, ki legott alamizsnagyüjtéshez látott, hogy az ekként nyert telket már most be is építhesse. Nevezetes, hogy az első kegyele-tes adomány borromaei sz. Károlytól érkezett. Neri sz. Fü-löp 1595-iki május 26-án halt meg és 1621-iki január 19-én X I V Gergely pápa által a szentek sorába igtattatott s azóta mint az örök városnak apostola és Rómának egyik védszentje tiszteltetik.
Az uj rendház Borromi no épitész tervei szerint épült.
Nagy udvarral és a piacz felé néző homlokzatán vegyes-rendű igen szép oszlopcsarnokkal birt. Nevezetes volt a 20 meternyi hosszú és 13. m. széles főteremnek merész egyivü boltozata, Borrominonak egyik legsikerültebb müve ; e
te-remben tartattak a naponkinti ajtatos gyakorlatok s ott énekeltettek Mindenszentek napjától egészen Húsvétig az úgynevezett oratoriumok. Igen kitűnő volt továbbá a 36000 kötetnyi könyvtár is, mely több mint 300 ritka kézirat mellett több érdekes unicumot is tartalmazott, például egy igen régi codexet az Apostolok cselekedeteivel, egy Alcuin által Nagy Károlynak felajánlott szentírást, egy ordo romanust a IX századból sat. E könyvtár mellett f e n -állása óta nem egy, az irodalom és tudomány mezején hal-hatatlan nevet kivívott, férfi működött, kik közül csak Baroniust, Boziot, Arringhit, Rinaldit és Laderchit, Bian-chinit és legújabban Theinert omlitjük.
Ezen minden tekintetben nevezetes ház egyike volt az elsőknek, melyeket az olasz kormány Rómába való b e -rontása után elfoglalt és pedig oly czélból, hogy ottan az esküdtszéki tárgyalások tartassanak. Az atyák röviden kiűzettek s most kezdődött az épületnek hivatalos „ á t - és újjáalakítása". Ez abban állott, hogy mindenekelőtt min-den szent kép, ha fresco volt, levakartatott s helye aztán bemoszeltetett ; ha pedig vászonra volt festve, akkor kidobatott, összeszaggattatott, egynehány] összeégettetett, t o -vábbá abban, hogy minden szent szobor, ha fülkében állott, befalaztatott, ha szabadon, akkor ledöntetett, mely alkalommal többnyire darabokra tört. Nem tudja az ember, nevessen-e inkább vagy boszankodjék a vandalismusnak azon különös nemén, melyet a bitorlók a háznak nagy ter-mén elkövettek. Ott tudniillik egy igen szép oltár volt, melynek képe a boldogságos szűznek mennybemenetelét ábrázolta. Hogy se oltár, se szentkép, oda nem való, a hol egy j u r y s még épen olasz jury „igazságot" szolgáltat, az természetes és ezért el is kellett azt onnan távolitani. De nem távolitották el, hanem úgy tettek vele, mint a statuák-kal, — befalazták. így egy egész nagy része a teremnek elkülönittetett a többitől, a fal egészen a boltozatig emelte-tett, minek következménye az, hogy a kép, nem lévén most sem világossága, sem tiszta levegője, el fog romlani, az oltár-nak gyönyörű munkája pedig lehullani s ez az, mit az
„állam" akart, t. i. mindent a mi keresztény, elrontani és azt csúffá tenni ; ez a modern államnak politikája !
Az oratorium sem rend, sem szerzet, hanem szabad társulat lévén, birtokai s így a szóban forgó ház sem esett az uj kisajátítási törvény alá s mégis kisajátittatott. Az atyák erre pert indítottak a kincstár ellen, nem, mintha azt hit-ték volna, hogy ők mint papok egy liberális bírónál igazságot találandanak, hanem azért, hogy megmutassák a v i -lágnak, minő a 19-dik század „jog"-államának igazság-érzete. S meg is mutatták ; mert a „független" biróság az igazságügyi ministeriumnak különös rendeletére az atyák panaszát visszautasította . . . .
í g y állanak a dolgok Rómában és Olaszországban egyátalán s így fognak állani nemsokára másutt is, csak időt hagyjunk a liberalismusnak ; sőt, mint nálunk szokás, segítsük elő őtet, mimagunk is, majd megköszöni !
IRODALOM.
„Disquisitiones eschatologicae de libro Kolieleth. Auctore Joanne Hubertho Kessel, Ss. Theologiae Doctore."
(Folytatás.)
Hadd lássuk tehát már, mily egymásutánban j á r el jelzett feladatának teljesitésében. A meggyőződés hangján tartott ( V — X I I lapokon) előszót a munka részletezett ( X I I I — X V I . 11.) áttekintése követi. Már a tervezet rendszeres, összhangzatos, felfogást, átfogó tanulmányt és a l a -posságot tanusit és érdeklődésünket nem közönséges mérv-ben kelti fel. Az egész munka 256. lapot tesz és tartalma szerint két részre különül, mint azt imezen sorok is k i -derítik :
„Bem optime dispositam" így beszél t . i. a t. sz. a 17.
lapon, „putamus, si in duas partes distribuerimus, (quarum prior erit de animae immortalitate, altera de iusta mercede, quam pro suis quisque meritis post mortem accepturus est.)"
Az elsőben — 23—167. lapokon át, -—• miután t. i az itt közzétett nyomozás t á r g y á t (1 — 3, lapokon), a
prédiká-tor könyvének héber (,Koheleth') czimét (3—7 11.), ihletett szerzőjének kilétét (7—14. 11.), ezélját és okát, melytől indíttatva ez irathoz fogott (14—17 11), nemkülönben az eljárásmódot, mely a műben szeme előtt lebegett (17—20. 11), előadá, — a körül forog beszéde, hogy a lélek nem földi, nem testies, nincs anyagból, mivel minden anyagtalan, szellemi, egészen egyszerű s nincsenek alkotó részei, m e l y e k -ből össze volna téve, minthogy egy ember sem jő azon gon-dolatra, hogy azt mondja, a gondolat, a k a r a t , az öntudat, része a szellem- vagy léleknek, hanem kiki megvallja, mi-szerint a lélek gondolkodik, a k a r és öntudattal bir . . . A lélek működései oly viszonyban állanak vele, mint a látás s a szemek, - a tapintás a kezekkel, a járás a lábakkal. — A látás, tapintás és j á r á s nem részei a szemnek, kezeknek és lábaknak, hanem ezek hatásai és működései . . . Ha pedig a lélek nem anyagi s ez okból egyszerű lény, halhatatlan, halála épen azért nem gondolható A halál ugyanis nem egyéb, mint feloszlása a részeknek, melyekből valamely lény á l l ; a halál tehát tulajdonképen még a t e r m é -szetben sem megsemmisülés, hanem feloszlás, elválás és átváltozás egy más létalakká . . . . Már mi oszoljék fel a lélekben, ha nincsenek részei s mivé változzék át ? A mi nem képes a feloszlásra, az nem képes egy más a l a k k á átváltozni sem. Következésképen már a lélek minőségéből, lényegéből, ered a halhatatlanságnak szükségessége s az ember halála csupán elválása lehet két teljesen különböző úgyszólván egyedül az isteni mindenhatóság csodája által egyesitett lénynek, a test- és léleknek, nem pedig azoknak megsemmisülése, mint ez már az ó szövetségben, miként
az egyebeken kivül a ,Kohelethből megczáfolhatlanul b e i -gazolható, h i t t á r g y és ismert volt.
(Folyt, köv.)
V E G Y E S E K .
— Hassoun patriarchának letétele, Küpeliannak megválasztatása s a porta által történt megerősítése ellen a franczia s osztrák követ ünnepélyesen tiltakozott a magas portánál.
— Igen szeretnek legújabban a liberális lapok a pápa közelgő halálával foglalkozni s nyíltan kimondják, hogy Poroszország Ausztriával és Olaszországgal szövetkezve a leendő conclavében oda fognak hatni, miszerint liberális pápa választassék. Mások meg azt is vélik tudni, hogy a szentatya utódja választatására nézve egy különös bullát irt alá, melyben a rendkivüli körülményekre való tekintet-ből rendkívüli pápaválasztást rendel. — É s pedig nil horum.
A szentatya gondol ugyan halálára s ezen mindenesetre b e -következendő dologgal jobban foglalkozik, mint azok, k i k ez esetre számítanak, de rendkivüli rendszabályokat nem rendelt, mert ilyekre szükség sincs. Az egyház isteni i n t é -zet, a pápaság isteni intézmény, mind a kettőről gondosko-dik a jó Isten. Azért Bismark, Andrásy, Visconti Venosta, urak ne törjék fejőket a leendő pápa személyiségére nézve.
Deus providebit. Azután hisz ezen hatalmas ministereknek sincs homlokukra irva, hogy Pius hamarább távozik. Bis-mark, Andrásy, proponit, Deus disponit.
— A franczia ókatholikus tisztelendő u r a k n a k nem igen kedvez a szerencse. Egész Francziaországban csak há-rom ily .infallibilis fráter találkozott, Junqua és Mouls Bordeauxban és Michaud Párisban. Az első kettőt a világi t ö r vényszék elitélte 2 évre s ezer f r a n k birságra, mert a k ö z -erkölcsiséget megsértették s a nyugalmat zavarták. Az utósó még most kerestetik szemtelen regénye m i a t t , mit kiadott.
Nyilvános nyugta. Nt. Brühl József esztergomi k a r -káplány úr által szerzett intentiókból a szentatya j a v á r a végzett
Bartal László csúzi plébános úr . . 10-et, Rotter Gyula eszt. érs. lyceumi tanár úr . 5 - ö t ,
N 5 - ö t , összesen 20at. Ezen intentiókért járó 10 ftot a „ R e
-ligio" által gyűjtött szeretetadományokhoz csatoltam.
Esztergom 1882. jul. 3.
Ében Mihály.
éra. lyc. tanár.