Ibi discere oportet veritatem, apud quos est ea, quae est ab apostolisi Ecclesiae successio.
S. íren. adv. Haer. IV, 26.
Első közlemény
A s z e n t i r á s i n s p i r a t i ó j a I.
Az anyaszentegyháznak a szentírásra vonat-kozó alapdoginája, melyen a sz. könyvek tekintélye nyugszik, s melylyel a többi e nemű határozatok szoros összefüggésben állanak, a szentirás inspira-tióját illeti, melynél fogva az a Szentlélek olyan természetfeletti befolyása alatt Íratott, hogy főszer-zőjeül maga Isten tekintendő.1)
E tény történeti igazsága oly bizonyos, a népek átalános öntudata által annyira beigazolt2) s a
ter-mészetfeletti kinyilatkoztatás létezéséből oly szük-ségképen foly, hogy annak tagadása okvetlenül emennek is elvetését vonja maga után, miért is csak szánalommal tekinthetünk a kinyilatkoztatott hit alapján álló elmék olynemű tévelygéseire, mintha a sz. könyvek inspiratiójáról szóló tan Ezdrás apo-calypsisében (14,21 kk.) említtetnék először, s az ale-xandrin fordítás eredetéről szóló monda s a T a l m u d nyomán származott volna át a szentatyák műveibe
') Cone. Vatic. Const. „Dei Filius" cap. 2 : „Spiritu sancto inspirante Deum habent auctorem."
2) Igy isteni eredetüeknek tartották sz. könyveiket az egyiptomiak, babyloniak, rómaiak, görögök stb. V. ö.
Klee, Dogmatik. 4 Auf. Mainz 1861, 166 1.
s innen az egyház tanába.3) — Üdvözítőnk s az apostolok nyilatkozatai4) e tekintetben oly határo-zottak, hogy hacsak részökről a legdurvább dogma-tikai alkalmazkodást nem a k a r j u k feltenni e tant okvetlenül sajátjokul kell tekintenünk. — S valóban, ha az isteni kinyilatkoztatás lehetőségét nem tagad-hatjuk, sőt annak szükségességét s létezését védel-mezzük ; ha a természetfeletti i gazságok a legtöbb esetben benső megvilágítás és sugalmazás által kö-zöltettek az emberi lélekkel s részint élő szóval ré-szint írásban hirdettettek: a sz. könyveknek is ezen természetfeletti működés befolyása alatt kelle létre-jönniük. A szentirás azonban nem pusztán kinyilat-koztatott igazságokat tartalmaz. Nagy részben tör-téneti dolgokat beszél el, melyek ismeretére a sz.
szerzők egészen természetes úton : közvetlen tapasz-talat (I. J á n . 1, 1. II. Petr. 1, 16), vagy források tanulmányozása által (II. Makk. 2, 20 — 33. L u k . ], 1 — 3) jutottak. Mennyiben mondható tehát, hogy az egész szentirás isteni befolyás alatt Íratott?
egyenlő volt-e az a sz. könyvek minden egyes ré-szeinél, v a g y pedig az elbeszélt dolgok természe-téhez mért különböző fokait kell felvennünk ?
A zsidók a kinyilatkoztatásnak a szentírásban emiitett különféle módjaiból5) indulván ki a sz.
könyvek inspiratiójának is különböző fokait álliták fel, a szerint, a mint szerzőik Istennel közelebbi vagy távolabbi viszonyban állottak. Maga az ószö-vetségi sz. könyvek három csoportba történt
osztá-3) Igy Sepp, das Hebräer-Evang. od. die Matthäus u.
Marcusfrage. München 1870, 81. kkl.
4) V. ö. Mat. 5, 17—19; 22, 4 3 ; Mar. 12, 36, Luc.
24, 44. Ján. 10, 35 ; Ap. Csel. 1, 16 ; 3, 18. 21 ; 4, 25 ; 28, 2 5 ; II. Tim. 3, 15—16. Zsid. 1, 1 ; 3, 7 ; 10, 15; II. Pét.
1, 19—21, stb.
6) V. ö. Hebr. 1,1, :ÄMultifariam multisque modis olim Deus loquens patribus in prophetis" etc.
V .
23
lyozása is ezen alapon nyugszik.6) Mózes könyvei a legfóbb fokú inspiratio befolyása alatt Írattak, mert szerzőjük mint a theokratia megalkotója sokkal szo-rosabb viszonyban állott Istennel, mint a későbbi kor bármely isteni férfia. 0 közvetlenül Isten szá-jából vette a kinyilatkoztatott igazságokat ; az ő lel-kében azok teljes villágosságukban ragyognak, mi-ért is könyveiben minden isteni; nemcsak a tarta-lom, hanem az alak is a legutolsó betűig.7) A későbbi próféták nem részesültek a kinyilatkoztatás ezen közvetlen világosságában. Ok a velők közlött igaz-ságokat csak képekben, látták, melyeket saját iste-nileg megvilágitott elméjök öntött alakba s érzéki-tett mások előtt, s ekként könyveik is az isteni be-folyás kisebb foka alatt jöttek létre,8) mely még alantibb fokra száll a nem tulajdonképeni próféták által irt sz. könyvek harmadik osztályánál, melyek pusztán Isten lelkének segélye mellett Írattak. A zsidók tehát a sz. könyvek inspiratióját a kinyilat-koztatás ajándokától tették függővé s e kettőt oly szorosan összefűzték, hogy e nélkül amaz csak puszta assistentiává törpült.
A szentatyák gyakran s a legkülönfélébb kife-jezésekkel szólnak a szentirás isteni tekintélyéről.
Szerintök az összes ker. népek közös hite, hogy a sz. könyvekben Isten szól hozzánk,9) azok a Szent-lélek által Írattak,10) miért is azokat ú g y kell olvas-nunk, mintha az Ú r kezét látnók irni.11) A szentirás
6) L . Herbat — Welte, Einl. in d. Sehr. d. A. T. I. 75.
7) A talmudisták szerint ezen szavakat : „Kám fiai
7 r
Kusz és. Meszraim" Mózes ép úgy az U r szájából vette, mint azon parancsot: „Én vagyok a te Urad I s t e n e d ; " C-Scholz, Einl. in die h. Schriften. I. 347. — Sőt a Gemara elkárhozással fenyegeti azt, ki a törvénynek csak egyetlen verséről is állítaná, hogy az nem Isten közvetlen sugalma-zásából Íratott. V. ö. Sepp, i. m. 88. 1.
8) A zsidó theologia Mózes és a próféták inspiratiója közti különbséget Hí és n">3 szavakkal fejezi ki. Mózes ugyanis a kinyilatkoztatott igazságokat ezen szavakkal vezeti b e : „ezt (ni) mondja az Ú r " , — míg a prófétáknál ezen kifejezés „így (rP3) szól az U r " szavakkal helyette-síttetik. V. ö. B. Mayer, das Judenthum in seinen Gebeten, Gebr. Ges. u. Cerem. Regensb. 1843 3 kkl.
9) Iren. adv. Haer. L. II. c. 38. n. 2.: „Scripturae q u i -dem perfectae sunt, quippe a Verbo Dei et Spiritu ejus scitae." Clem. Rom. ep. I. n. 45. Clem Alex. Cohort. I X .
10) Chrys. in Gen. hom. 21. n. 1.: "Are üvev^uriye-yQa/Af/êvai noklv exovaiviyxsxQV/x^èvov &t}OavQÓv. Orig.praef
de Princip. n. 8. c. Cels. V. n. 60. — Theoph. Ant. ad Autol.
L . I I I . n. 12.
" ) August, de Cona. Ev. 1. I . c. 35. : „Non aliter a c -eipiet, quod narrantibus diseipulis Christi in Evangelio
Isten által alkottatott1 2) miért is ú g y kell tekinte-nünk, mint a Teremtőnek a teremtményhez irt leve-lét.13) — Ezen és hasonló kifejezések azonban csak oda irányulnak, hogy a szentírásnak, mint a hit egyik forrásának isteni tekintélyét minden kétségen felől helyezzék, a nélkül, hogy az inspiratio fogal-mának közelebbi meghatározását adnák. — E tekin-tetben csak ú g y nyerhetünk a sz. atyák tanáról némileg határozottabb fogalmat, ha figyelembe vesz-szük mennyiben terjesztik ki a szentirás egyes ré-szeire az inspiratiót s mennyiben engednek a n n a k megalkotásában az emberi tehetségeknek is befolyást.
A szentatyák az inspiratiót átalában a szentirás minden egyes részére kiterjesztik. Szerintök minden, mi a sz. könyvekben foglaltatik, isteni, fenséges és a legtökéletesebb,14) bennök semmi sem található, mi nem az isteni befolyás alatt jött volna létre,15) sőt még az egyes szavak választása s azok elren-dezése is a Szentléleknek tulajdonítandó,1 6) u g y hogy a szentírásban emberi működés nyomaira nem akadunk,1 7) mert az emberi sztrzők nem voltak egyebek, mint Isten közegei s eszközei,18) ki általok, mint a művész a lanton, tetszése szerinti hangokat legerit, quam si ipsam manum Domini — seribentem conspexerit.
i a) Aug. Civ, D. 1. X I I I . c. 3.: Deus etiam scripturaa condidit." — Clem. Alex. Strom. II. p. 362.
13) Aug. In ps. 90. serm. 2. n. 1.: „De illa civitato, unde peregrinamur, litterae nobis venerunt : ipsae sunt
Scrip-turae." Greg. M. L . IV. op. 31. — Chrys. in. Gen. hom.
2. n. 2.
14) Hilar. Tract, i n p s . 135: Quidquid in eis continetur excelsum, divinum, rationabile et perfectum est.
15) Hieron. Ep. 27. ad Marcellam, n. 1 : Non adeo me hebetis fuisse cordis ut aliquid de Dominicis verbis aut corrigendum putaverim, aut non divinitus inspiratum.
Cf. Praef. in Comm. Philem. — Aug. ep. 82. ad Hieron. n.
3—7. — Greg. Nyss. adv. Eunom. qu. VI. — Theoph. Ant.
ad Autol II, 14.
16) Greg. Naz. Or. II. n. 105 : tjueZç Se ol xaluè/Qi rqç Tv/ovatjç xsçalaç xai yoauutiç rov nviùiAaTOç Ttjv uxgißsiccv shxôvreç. Greg. M. Mor. praef. c. 1. n. 2 : „Ipse (Spir. S.) igitur haec scripsit, quae scribenda dictavit."
17) Orig. de Princ. IV. 6. Totç NEI&OFASVOIQ, U>;
ÙVOQOJ-iiwv uval avyyQcxuuara ràç isoagß'iß/.ov-, àXV enivoiaç rov ày. nv. x. TX. Cf. in Luc. Hom. I. — Justin. M. Dial. c.
T r y p h . c. 29.
19) Theopb. Ant. ad Autol. II. 9 : oçyava xfiov ysvofiévoi
— Greg. M. Moral. Praef. c. 1. n. 2: Cum ergo rem cog-noscimus, ejusque rei Spiritum. s. auctorem tenemus, quia scriptorem quaorimus, quid aliud agimus, nisi legentes l i t -teras, de calamo percontamur." Cf. Theodoret. in Pss. Praef.
— Athenag. deg. pro Christ. V I I .
L 7 9 hozott létre.19) E kifejezések az emberi szerzőknek a sz. könyvek megírásánál csak passió szerepet lát-szanak u g y a n tulajdonítani és a betű szerinti inspi-ratiót tanítani, nem kell azonban azt vélnünk, mintha e tan a szentatyák átalános s ekként az egyház tana lett volna. H a némely szentatyák az emberi szerző-ket csak a Szentlélek eszközeinek nevezik, ezzel még nem mondják, hogy a sz. könyvek létrehozásában az emberi tehetségeknek épen semmi szerep sem ju-tott. Mert egészen más módon használja Isten az észszel és szabadakarattal biró embert eszközül s másként használunk mi emberek valamely lelketlen tárgyat. Az eszköz a mű létrehozásában közreműkö-dik u g y a n , ezen működése azonban akként van alá-rendelve az eszközt alkalmazó egyén működésének, hogy a mű főalkotója mindig ez utóbbi leend. Ezen alárendeltség majd az eszköz működésének alkal-mazása és szabályozásában áll, majd pedig akként nyilvánul, hogy vele egy más, fensőbb működés is párosul, mely azt mintegy önmaga felé emeli, a nél-kül azonban, hogy azon természeti törvényeket, me-lyek szerint e működés történik, megszüntetné, v a g y lerontaná. Ennélfogva tehát az eszes teremtmény Isten által eszközül használtatva nem szűnik meg tehetségeit az ezek természetének megfelelő módon, t. i. öntudattal és szabadon használni s í g y a sz.
könyvek szerzői szintén csak ily értelemben lehet-tek a Szentlélek eszközei. És valóban a szentatyák közül többen nyiltan ezen értelemben tanítják az inspiratiót s keményen megrójják a Montanistákat, kik a prófétákat és sz. irókat a Szentlélek öntudatlan eszközeinek mondották.2 0) Legyen elég itt csupán két a t y á r a : sz. Ágoston és Jeromosra hivatkoznunk, kik míg egyrészt a betű szerinti inspiratiót tagad-ják, másrészt az emberi működés nyomait a szent-írásban erősen hangsúlyozzák.
E két szentatya ugyanis nemcsak átalánosság-ban mondja az emberi működést a szentírásátalánosság-ban ész-lelhetőnek,21) hanem részletesen is kimutatja miben nyilvánul az emberi tehetségek ezen közreműködése, í r á s közben ugyan a szerzők a Szentlélek befolyása alatt állottak, ki őket kormányozta és igazgatta, szabadságukat azonban meg nem szüntette.22) E
19) J u s t i n . M. C o h o r t , a d Grraec. n. 8 : olaxio oçydvaj y.iifàûaQ uvoçtj kvçaç y., r . A.
2U) V. ö. Klee, Dogm. 167. 1.
21) August, de Cons. Ev. L. I. c. 2. n. 4 : Sicut uni-cuique inspiratum est, non superfluam Cooperationen! sui la-boris adjunxit.
2Î) Ibid. L. II. c. 21. n. 52: Spiritus s. dividens
pro-szabadság először is az alak s az egyes szavak meg-választásában nyilvánul, mire mindegyik szerzőnek egyénisége, jelleme és műveltsége gyakorolt befolyást.
Innen magyarázandó, hogy ugyanazon dolgot kü-lönféle szavakkal irják le,23) hogy némelykor nem képesek fenséges gondolataikat kifejezni24) s gyak-ran találkozunk egészen közönséges, az irodalmi nyelvben nem igen használt kifejezésekkel.25) Miért is a szentírásban nem a szavakat, hanem a bennök rejlő értelmet kell keresnünk,2 6) mert csak ez van Istentől mintegy megszentelve, nem pedig az egyes szavak,27) mint ezt U r u n k s az apostolok példája bizonyitja, kik az ószövetségi helyeket többnyire csak értelmök szerint idézik.28 — De az emberi köz-reműködésnek még más nyomai is találhatók a szentirásban. Az elbeszélés rendjének megállapítá-sában, a történt dolgok részletezésében a sz. irók sok tekintetbeu saját emlékezetökre voltak hagyva, pria unicuique prout vult, — mentes quoque sanctorum propter libros in tanto auctoritatis culmine collocandos, in recolendo quae scriberent sine dubio gubernans et regens, alium sic, aluim vero sic narrationem suam ordinäre per-misit.
43 Ibid. L. II. c. 12. n. 28 : Non nos debere arbitrari mentiri quemquam, si pluribus rem quam audierunt vei vi-derunt reminiscentibus, non eodem modo atque eisdem ver-bis, eadem tamen res fuerit iudicata ; aut sive mutetur ordo verborum, sive alia pro aliis, quae tamen idem valeant, verba proforantur.
24) Hieron. Ep. 121. ad Algas. (Migne), c. 10 : Illud, quod crebro diximus: „Etsi imperitus sermone, non tamen scientia" nequaquam Paulum de humilitate, sed deconscien-tiae veritate dixisse etiam nunc approbamus. Profundos enim et reconditos sensus linqua non explicat. Et cum ipse sentiat quid loquatur, in aliénas aures puro non potest trans-ferre sermone.
25) Hier. Praef. in comm. ep. ad Philem ; Inveniri plurima et ad Romanos et ad ceteras Ecclesias maximeque ad Cornithios remissius et quotidiano saepe sermone dicta.
26) Hieron. Ep. 57. ad Pammach. n. 6 : Alii syllabas aucupentur et litteras, tu quaere sententias. — n. 10: Intel-ligant non verba in Scripturis consideranda, sed sensus.
27) August, de cons. Ev. L. II. c. 66. b. 128: Ne pute-mus, quasi c o n s e c r a t i s s o n i s , ita muniri veritatem, tanquam Deus nobis q u e m a d m o d u m i p s a m r e m , s i c v e r b a , q u a e p r o p t e r i l l a m s u n t d i c e n d a c o m m e n d e t , c u m p o t i u s i t a r e s , q u a e d i c e n d a e s t , s e r m o n i b u s , p e r q u o s d i c e n d a e s t p r a e f e r a t u r , u t i s t o s o m n i n o q u a e r e r e n o n d e -b e r e m u s , s i e a m s i n e h i s n o s s e p o s s e m u s .
28) Hieron. Ep. 57. ad Pamm. n. 9: Perspicuum est, Apostolos et Evangelistas in interpretatione Scripturarum sensum quaesisse, non verba: nec magnopere de ordine ser-monibusquo curasse, dum intellectui res pateret.
23*
a mennyiben az egyes eseményeket akként irták le, a mint azokra emlékeztek,29) noha a Szentlélek köz-reműködött is emiéközetöket segitvén s a tévedéstől megőrizvén.30)
Bainiss Gyula.
(Folyt, köv.)
A katholikusok kötelmei az egyház jelen szomorú napjaiban.
( F o l y t a t á s . ) IV.
A fentebbiekre, különösen a mi a rendithetlen hitet illeti, azt mondhatja bátran valaki, hogy igen s o k d o l o g v a n n a p j a i n k b a n , m i a z t a z e m b e r k e b e l é b e n m e g r e n d i t i . S ez tökéletesen igaz. Az erény nem lenne erény, ha nem lennének akadályok, melyeken diadalmas-kodnia kell.
De nézzünk a hit elé gördülő akadályoknak közelebb-ről szemébe.
Az első, a mi a hitet megrenditi, a z o n h a m i s f e l -f o g á s b ó l s z á r m a z i k , m i n t h a a g o n d v i s e l é s I s t e n n e k e g y i k t u l a j d o n s á g a v o l n a p u s z t á n a m i s z o l g á l a t u n k r a s n e m s a j á t d i c s ő s é g é r e . Ez hamis felfogás, az önszeretetnek csalóka k !pzelgése. Elég legyen erre nézve csak röviden arra figyelmeztetni, hogy Istennek terveit nem szabad pusztán emberi szempontból felfogni és saját szivünknek vágyait összezavarni az Isten jóságának rendelkezéseivel. Isten örök szemlélődésénél fogva
átkarolja a multat, jelent s jövőt s e három időszakot a vi-lágra s magára nézve a legteljesebb összhangban ugy be-osztja s berendezi, hogy mi gyarló felfogásunkkal sohasem érhetjük utol az ő örök gondolatmenetét, habár ezer évig is tanulmányoznék. A hiba tehát nem a gondviselésben van, hanem bennünk. A gondviselés mindig egyformán intézi sorsunkat örök tervei szerint az Isten dicsőségére. De mi a h e l y e t t , h o g y n é z e t e i n k b e n , v á g y a i n k b a n , a l k a l m a z k o d n á n k a g o n d v i s e l é s h e z , i n k á b b a z t a k a r j u k s v á r j u k , h o g y a g o n d v i s e l é s
29) August, de cons. Ev. L. II. c. 12. n. 27 : Ut enim quisque meminerat, et ut cuique cordi erat vel brevius vel prolixiue, eandem tamen explicare sententiam, ita eos explicasse manifestum est. — n. 28. Sive aliquid vel q u o d r e -c o r d a n t i n o n o -c -c u r i t, vel quod ex aliis, quae di-cun- dicun-tur possit intelligi, minusdicadicun-tur. Cf. Hieron. Praef. in.
Comm. ad Pbilem.
30) August, ibid. L. II. c. 21. n. 51: Quia enim nullius in potestate est, quamvis optime fideliterque res cognitas, quo quisque ordine recordetur (quod enim pruis posteriusve homini veniat in mentem, non est ut volumus, sed ut datur) satis probabile est, quod unusquisque Evangelistarum eo se ordine credidit debuisse narrare, quovoluisset Deus ea ipsa, quae narrabat, ejus r e c o r d a t i o n i s u g g e r e r e , i n e i s d u n t a x a t r e b u s , q u a r u m o r d o s i v e i l l e , s i v e i l l e s i t , n i h i l m i n u i t a u c t o r i t a t i v e r i -t a -t i q u e e v a n g e l i c a e .
a l k a l m a z k o d j é k h o z z á n k . Már pedig a tenger soha sem fog beolvadni a harmat cseppjébe, hanem ellen-kezőleg a csepp a tengerbe. Nálunk, mert halandók vagyunk, nagy a sietség. Isten ezt nem ismeri. Mi e sietség miatt bé-kétlenkedők, épen mert halandók vagyunk : Isten béketűrő mert örök, p a t i e n s , q u i a a e t e r n u s .
Történjék tehát bármi e világon, hitünkben nem sza-bad megrendülnünk, tudva, hogy minden, ami történik a gondviselés szabta tervezet kerotébe illik, habár nem is illik azon tervekbe, melyekot mi alkotunk magunknak. Ha e szabálytól eltérünk s hitünk megrendül, annak csak mi magunk vagyunk okai. S épen az a mi kötelességünk, hogy a hitet rendületlenül megtartandók, ezen akadályon meg ne botoljunk, hanem diadalmaskodjunk rajta.
A második akadály a t u d a t l a n s á g b ó l , e l ő í t é l e t e k b ő l , d e l e g i n k á b b a z e m b e r i t e k i n t e t -b ő l származik. Valóságos kór napjaink-ban, hogy az em-be- embe-rek mindenben okoskodnak, mindent bírálgatnak, minden felett Ítéletet mondanak s ami a legfurcsább, teszik ezt annál jobban, minél kevesebbet értenek hozzá.
A magán s nyilvános nevelés napjainkban ugyanis olyan, hogy a gyermekeket idejekorán mogtanitják az ön-túlbecsülésre, melynélfogva saját nézeteit minden más né-zetnek, legyenek azok bár a legtekintélyesebb férfiaké elébe teszi. A m a i n e v e l é s k ü l m á z t k ö l c s ö n ö z a z e m b e r e k n e k b e n s ő é r t é k n é l k ü l ; felületesekké lesznek az emberek általa. Mindenki tud mindenből vala-mit, de a legnagyobb része az embereknek nagyon nagyon távol van a valódi tudástól. E x o m n i b u s a l i q u i d , e x t o t o n i h i 1. A gőg, az önhittség, foglalja el rendesen h e -lyét a tudásnak. Az egész mai társadalom ily tulajdonokkal ellátott rétegekből állván, mi csuda, ha találkoznak katho-likusok, még a jobbak közt is, kik szabadon bírálgatják az egyház s pápa eljárását s mert kissé a latinhoz is szagoltak már azt gondolják, hogy ők az egyház kormányzásához legjobban értenek, a pápát tudatlanságról legalább ügyet-lenségről, vádolják s azzal, hogy az egyház sorsát koczkára teszi, míg, ha reájok hallgatna, az egyház a legnagyobb virágzásnak indulna.
Mások pedig, mert látják, hogy az egyház által vallott elvek homlok egyenest ellenkeznek az egész modern társa-dalom elveivel, gyakorlataival, egész eljárásával, megzavarodnak, megtévednek s igy megrendülnek hitökben. E g y -szer megzavarodva s megrendülve okoskodni kezdenek s végre azt sütik ki, hogy l e g j o b l e n n e n e m e l l e n -á l l a n i a z -á r a d a t n a k , h a n e m a z t k ö v e t n i , minthogy a viz ellen úszni bajos dolog s ha tovább történik, azzal végződik, hogy a vakmerő botor a hullámok által el-sodortatik. Azért azt hiszik legjobban tenne a pápa s az egyház, ha nem szegülne annyira ellen a mostani világ f o -lyásának. Hisz, lám, azt mondják, mit nyert az egyház a pápa hajthatlansága által ? Csak bajt s nyomort hozott az egyházra, üldöztetést, minden oldalról. Mert hiába a falnak menni bajos dolog. A k ö z v é l e m é n y n y e l d a c z o l n i n e m l e h e t s mindig a daczoló adja meg az árát. S o k k a l j o b b a s z é l s z ő s é g e k k i e g y e z t e t é s é n f á r a d n i , e n g e d é k e n y n e k , s i m á n a k , a l k a l m a z -k o d ó n a -k , l e n n i . F l e c t a r , n o n f r a n g a r , t a r t j á -k
1 8 1 ők amég akkor is azzal dicsekesznek, hogy csak alkalmaz-kodnak, midőn már régen elvesztették a biztos alapot lábok alól.
Ezen jó lelkek épen ugy tesznek, mint azok tettek, kik tanácsoltak a Megváltónak, midőn a földön, emberek közt élt : alkalmazkodnék hozzájok. A Megváltó oly tano-kat hangoztatott s ezek elfogadását követelte az emberektől, melyek az akkori közvéleménynyel, a farizeusok m ű -veltségével a magas Synedrium elveivel ellenkeztek, ép úgy miként ma a pápa a közvélemény, a müveit katholikusok s a magas kormányok elveivel homlokegyenest ellenkező el-veket hirdet. Es nevezetes, hogy a Megváltó, ki Isten létére tudta, mi sors vár reá, ha az áradatnak ellenáll, ha nem alkalmazkodik a közvéleményhez, nem lesz sima, engedé-keny, alkalmazkodó, egyátalán nem engedett elveiből sem-mit, nem alkalmazkodott a zsynagóga nézeteihez, hanem inkább keserves balállal a keresztfán meghalt Persze, a mi mostani sima katholikusaink nem tudják megérteni, miértis nem alkalmazkodott Jézus, miért f r a n g i , mikor f l e c t i is lehet? Ki tudja, hát ha megnyerte volna a zsidókat, a zsynagógát, a farizeusokat, mily szép lett volna alkalmaz-kodás által ezeket is megnyerni a kereszt tanának ! H a n e m h á t J é z u s n e m a k a r t a l k a l m a z k o d n i , a t a n , a z e l v e k , tekintetéből hajthatlan volt s mind-azoknak, kik szerették volna, ha kissé alkalmazkodik hoz-zájok, hogy ők vele is tarthassanak, meg a zsidó közvéle-ménynyel is, neki is szolgálhassanak, meg a világnak is, a kecske is jóllakjék, meg a káposzta is megmaradjon, mon-daná valami joviális ultramontán, ezen hajthatlan igéket felelte : Q u i n o n e s t m e c u m , c o n t r a m e e s t , Máté 12, 30; és hogy még jobban elriaszsza őket a sima alkalmazkodástól : N e m o p o t e s t d u o b u s d o m i n i s s e r -v i r o. Máté 6, 24.
Es ezen két igazság, qui non est mecum, contra me est és nemo potest duobus dominis servire, ma ép oly igaz, mint volt akkor, mert isteni szájból jött igazság. A ki nem tart a pápával s vele az egyházzal az ellene van ; aki pedig ellene van az nem katholikus. Vagy kilenczedik Piussal vagy a forradalommal. Középút nincs. Ily középút hazugság, melyet a liboralismus gondolt ki, hogy a rövidlátókat be-fonja.
Pedig oly időket élünk, melyekben ezen kettős tételt, ezen dilemmát, igen gyakran fel kell állítani, ha az ember, nemcsak névleg, hanem valóban s igazán akar katholikus lenni. A s i m a s á g , e n g e d é k e n y s é g , a l k a l m a z -k o d á s m a g o -k b a n v é v e i g e n s z é p d o l g o -k , d e n e m a z o k a z e l v e k r e a l k a l m a z v a . Az elvek tekintetéből a katholikusnak nem szabad nádszálként h a j -longnia, hanem szilárdan, egyenesen, állania, mint a tölgy vagv fenyő. Engedje a hajlongást a nádnak, a liberálisnak, hadd hajlongjon jobbra, balra, a mint a szél fuj.
A harmadik akadály, a melyen rendithetlen hit hajó-törést szenved, a l i b e r á l i s s a j t ó , melyre szépen lohet alkalmazni Zachariás prófétáuak visióját, v o l u m e n vo-l a n s ; vo-l i a e c e s t m a vo-l e d i c t i o , q u a e e g r e d i t u r s u p e r f a c i e r a o m n i s t e r r a e , 5, 1—3. A libe-rális sajtó megmérgez napjainkban mindent, szüli, ápolja^
neveli, öregbiti, azon bajt, melyet rendesen társadalmi
be-tegségnek nevezünk. A liberális lapok rettenthetlenül, mondhatnók, systematice, hazudnak s a hazugság által megmérgezik az elméket, a sziveket. Ezt nem szükség sok-kal bizonyítgatni, mert tudja, tapasztalja, mindenki. Hisz mindenki adózója többé kevésbbé a liberális lapoknak. A katholikusok rendesen lefizetik évi adójukat a liberális la-pok erszényébe s ennek folytán a liberális lala-pok rendel-keznek a katholikusok zsebével, de sokszor, fájdalom, eszé-vel is.
Mióta a szentatya, az egyház feje, 1871 junius 30-án vicariusához intézte levelét a rosz sajtó ügyében s ezen vi-carius a római plébánosokhoz körlevelet intézett, melyben a többi közöttt az is mondatik, hogy „a liberális rosz s a j -tónak olvasása már a természeti törvény által van meg-tiltva, nem levén szabad a hitet, e nagy kincset, az elvesztés legközelebbi veszélyének, kitenni, tudhatná minden k a -tholikus, hogy a liberális lapoktól óvakodnia kell. Mit som használ azon mentség, hogy a liberális irók sofismái, gúny-jai, hitetlensége ellen eléggé fel vannak vértezve a
katholi-kusok. Senki se tartea magát megsebezhetetlennek. Száz példát hozhatnánk fel, hogy a legjobb, legbuzgóbb, katho-likusok fejét megzavarta a liberális lapok olvasása. Nem véd mog a liberális lap mérgétől még a püspöksüveg sem.
A l i b e r á l i s l a p o l y a n , m i n t a p a r á z s ; m e g é g e t v a g y l e g a l á b b b e f e k e t í t .
De elég ezen themáról. Egész könyvet lehetne írni a liberális ^ajtóról s fokonkint kimutatni, miként hidogiti meg a katholikus hitét, míg azt lassan kioltja.
Ha tehát valaki hitében nem akar megrendülni, az ne
Ha tehát valaki hitében nem akar megrendülni, az ne