Clama ! ne cesses : quasi tuba exalta vocem tuam. Is. LVIII, 1.
Azt tartja u g y a n a közmondás, hogy beszélni ezüst, hallgatni arany ; de a valószinütlenségek jelen korában ennek épen ellenkezője igaz.
Sok tisztalelkü kath. férfiutói hallottuk már azon nézetet hangsúlyozni, miszerint a mostani sürü eszmeehaosban, m e l y , ritka kivétellel, az elmék felett borong, — legczélszerübb egyházunk dogmái, különösen a pápai tévmeutesség, ellen felhozott co-lossalis ferditésekre s óriási torzításokra egyszerűen csak azt mondani : „Ti ehhez nem értetek; kár volna
eziránt egy szót is vesztegetni, beszéljünk másról."
Ezen több negédességet mint eszélyességet tar-talmazó véleményt egész átalánosságban mi el nem fogadhatjuk vezérelv gyanánt, leginkább pedig nap-j a i n k b a n nem, midőn boldog boldogtalan hivatottnak
érzi magát hitigazságaink felett csalatkozhatlan Íté-letet mondani.
A szakmánknál fogva sokszor alkalmazott „qui bene distinguit, bene docet"-féle jelszót itt is helyén lenni látjuk.
Megkülönböztetünk két osztályt az emberiség-b e n ; az elsőhez azok tartoznak, kik a Szentirás ter-r é n u m á n á l l a n a k ; a másodikhoz pedig azok, kik azon nem á l l a n a k ; egy harmadik osztály nem létezik.
Kik nem állnak a Szentirás terén, azt Strauss, Renan s a többi atheisták után mesebeszédnek, pap-k o h o l m á n y n a pap-k , tartván, — azopap-kpap-kal p. a
tévmentes-ség ügyében szóba ereszkedni .természetesen annyi
volna, mint utánozni a poroszokat, midőn a több-mértföldnyi magasságban tova szállinkozó franczia léghajóknak neki szegezték á g y ú i k a t ; s azért az egyszerű józan ész is azt parancsolja, hogy ezekre nézve a fennevezett szabályt alkalmazzuk.
Másképen áll a dolog azokkal, kik az evangé-lium terén v a n n a k ; ilyenek az ókatholikusok s ve-lök akarva, nem akarva, minden pártolóik, kikhez pedig, mikép a liberális sajtó mutatja, a különben atheisták és szabadkőművesek is tartoznak.
Mindezekhez van tehát egynehány szónk, hadd lássa ország-világ, mily szörnyű következetlenség-ben vannak ők, melyből nincs menekvés, mint vagy a tévmentességet elfogadni vagy pedig az egész ki-nyilatkoztatást elvetni. Lássuk az okokat.
Azt mondják a dogma ellenségei, a vatikáni zsinat I V.fejezetében „a pápa uj istennek,a Szenthárom-ság negyedik személyének, jelentetik ki; neki isteni at-tribútumok, a hibázhatlanság, bűntelenség, minden-hatóság, sat. tulajdonittatnak." í m e mindmegannyi merényletek a józan ész, a kinyilatkoztatás, a törté-nelem, a közszabadság, az állami lét, s a fejedelmek souverainitása ellen !
Mily colossalis ferditése ez a hitezikkelynek.
hosszabban beigazoltuk legujabbi röpiratunkban.
(Mi államveszélyes, a pápai tévmentesség-e v a g y a modern liberalismus ? Pest. 1872.) Itt röviden csak azt jegyezzük meg, hogy már a fenemiitett Fej.
czime: „De Rom. Pont. infallibili Magisterio" azt jelenti, hogy itt nem természetes, a pápával mintegy
vele született, tulajdonságról, hanem a természetfe-letti kegyajándékról — charisma — van szó, melyet a Szentlélek a pápának nem személye, hanem mint Krisztus földi helytartójának, az egyház látható fejének, legfőbb hitoktató-hivatala végett adott, hogy ezen, mint kősziklán, — petra — hitünk rendithetle-níil nyugodjék azaz igaz sziklahit legyen, melyen a
kételyek és szenvedélyek sötét hatalmasságai soha sem fognak eró't venni. Matth. XVI. 18.
H a pedig absurdum, hogy a pápa legfőbb hit-tanitó tekintélyénél fogva tévmentes: nem nagyobb absurdum volna-e az, midőn Döllinger s a többi ókath. áldozárok a szent misében a kenyeret s a bort Krisztus testévé s vérévé változtatják? Luc. X X I I . 19.
I. Cor. XI, 24. vagy midőn a gyóntatószékben a bűnö-ket megbocsátják? Joan. XX, 22, 23. miután e hata-lom mindenhatóságot tételez fel. Marc. II, 9, 10, 11.
T á n több az egyszerű áldozár, mint az apostolfeje-delemnek sz. Péternek utódja, kinek K r . istenségé-nek ünnepélyes vallomása — confessio — nagyobb kegyadományt is érdemelt? A v a g y nem épen oly szükséges-e, hogy Istennek országában a földön is legyen egy legfőbb Ítélőszék, melyhez minden percz-ben lehessen appellálni végeldöntés végett s honnét többé nincsen fellebbezés?
íme, hogy tanúskodik az egyszerű józan ész a pápai tévmentesség igazsága, czélszerüsége, mi több, szükségessége mellett ! Lássuk immár most az evan-géliumi érveket.
Döllingernek és p á r t j á n a k látszólag legerősebb érve a pápai tévmentesség ellen ekép hangzik : Sicut Deus non deest necessariis : ita non abundat super-fluis. Már pedig miután a tanitó egyház úgyis tév-mentes, nem lehet még azonfelül tévmentes a pápa is. De ime ezen ellenvetés inkább mellettünk harczoló argumentum.
Matth. Cap. X V I . olvassuk, miután Jónás fia, Simon, a Genesareth tó virányos partjain Jézusnak, hitünk szerzőjének, istenségét legelőször nyilván s ünnepélyesen megvallotta: ezen vallomása — Con-fessio Petri — az anyaszentegyház sziklaalapjává avattatott fel: „ T u es P e t r u s et super hanc Petram aedificabo Ecclesiam mearn." Már pedig sz. Péter-nek ezen vallomása nem természetes eszéPéter-nek szüle-ménye, hanem az isteni kinyilatkoztatásnak kegy-ajándoka volt, quia caro et sanguis non revelavit tibi, sed Pater meus, qui in coelis est. Mi következik ebből ? Nemde az, hogy a sziklaalap is, mivé Péter vallomása tétetett, — természetfeletti jelleggel birjon, valamint az anyaszentegyház is természetfeletti üdv-intézet ? Ezen természetfeletti jellege a tévmentesség kegyadományában áll, melylyel azt Krisztus, az örök szegletkő, felruházta. H a tehát már az épület, az egyház tanitó testülete, tévmentes: mennyivel inkább kell, hogy tévmentes legyen annak alapja, a pápa ; különben az épület erősebb s megin-gathatlanabb volna, mint maga az alap, mely azt
hordozza s Krisztusnak Pétert az egyházra, nem pedig az egyházat Péterre, kellett volna épitenie.
Joan. Cap. X X I . az édes Üdvözítő kevéssel dicső mennybemenetele előtt kérdezi Simon P é t e r t : Simon Joannis, diligis me plus his ? J ó l megjegy-zendő a „plus his" s miután Péter három izben con-testálta Jézus iránti szeretetét, „nagyobb j u t a l o m "
g y a n á n t hallá tőle : Pasee agnos meos, pasce oves meas. Már pedig minő nagyobb jutalom volna, mi-dőn a juhok, a többi apostolutódok, összesége tév-mentes, maga a pásztor pedig nem volna az? Ez esetben a n y á j n a k kellene a pásztort legeltetnie, nem padig a pásztornak a n y á j a t és Krisztus szavai-nak épen megfordítva kellene hangzaniok, különben semmi logica sem volna bennök. A v a g y hogyan le-hetne a pápa a teljes hitkincsnek legfőbb dispensa-tora Matth. XVI, 19., ha ő annak kiosztásában té-vedhetne?
Végre Luc. Cap. X X I I . a legünnepélyesebb alkalommal, az utolsó vacsoránál, midőn a halálba menő Megváltó, a végrendelkező atyához hasonlóan, bucsuszózatát hangoztatá szeretett apostolaihoz, gondoskodván müvének az idők végezetéig való fen-maradásáról, mondá : Simon, Simon, ecce satanas ex-petivit vos, ut eribraret, sicut triticum: ego autem rogavi pro te, ut non deficiat fides tua et tu aliquan-do conversus confirma fratres tuos. Minden szó fontolóra veendő. Simon, Simon, természetes nevén szólitja meg, mivel mint ilyent, nem pedig mint Pétert kivánta meg a sátán a többiekkel együtt, h o g y megrostálja, mint a búzát ; ego autem rogavi pro te, különleg, ut non deficiat fides tua, miután ez szük-séges, de elégséges is arra, hogy te egykoron meg-térvén erősitsd meg testvéreidet. Krisztus lárddá teszi Pétert a hitben, hogy Péter sziklaszi-lárdakká tegye testvéreit a hitben. Amiért Krisztus mint ember imádkozott, azt mint Isten teljesí-tette, hogy Péter hite meg ne fogyatkozzék ; már pedig megfogyatkoznék az, ha a pápa tévmentes nem volna; ez esetben Krisztus imádságának nem-csak semmi ereje, de semmi logicája sem volna, mely feltevés kettős blasphemia!
A mily szépek, ép oly igazak a n a g y Bossuet szavai :
„A r ó n m egyház Pétertől s utódaitól tanittat-ván eretnekséget nem ismer . . . Minden eretneksé-gek inkább ettől kapták a haláldöfést. A római egy-ház mindenkoron szűz, a római hit minden időben az egyház hite volt. A mit az hisz, u g y a n a z t hitték mindenütt a ker. népek, ugyanazon hang terjed ki
1 2 3 onnét az egész világra. Péter utódaiban a hit alap-köve marad mindvégig. Ezt Krisztus mondá, kinek szavai, „ha ég és föld el is múlnak, soha el nem fognak múlni." (Sermon sur l'Unité.)
Dr. Surányi János.
Schopper György rozsnyoi püspök ő mlganak székfogla-lása alkalmával mondott főpásztori szózata.
(Vége.)
Vos quoque, Filii charissimi ! sensa animi mei perei-pite, qui palestrae illi literariae vestra accomodatis studia, in qua pubes ecclesiastica ad regale educatur sacerdotium.
Non potestis non scire eo fine e mente C. Tridentini erecta fuisse seminaria, ut adolescentes in sortem Domini vocati in eis religiose educarentur et in ecclesiasticis disciplinis instituerentur, quoniam, monente eodem Concilio, adole-scentium aetas, nisi recte instituatur, prona sit ad mundi voluptates sequendas et nisi a teneris annis ad pietatem et religionem informetur, antequam vitiorum habitus totos homines possideat, nunquam perfecte ac sine maximo ac singularipropemodum Dei omnipotentis auxilio in disciplina ecclesiastica perseveret. (Sess. X X I I I . C. 18. de réf.). Con-siderate gravitatem muneris vobis commissi et memineritis velim Nostram et universae Dioecesis spem in manibus ver-sari vestris. Cavete proinde, ne justa hacce spe incuria ve-stra privemur. Studete proin, „ut potentes sitis exhortari in doctrina sana et eos, qui contradicunt, arguere." (Tit. I. 9.)
„Formám habete sanorum verborum et bonum depositum custodite per Spiritum Sanctum, qui habitat in nobis" (II.
Tim. I. 13.). Sermo vester et praedicatio vestra „non in persuasibilibus sit humanae sapientiae verbis, sed in osten-sione spiritus et virtutis" (I. Cor. II. 4.). Non raro enim do-ctoribus in Israel illud Psaltis regii merito applicatur ver-b u m : „Sepulcrum patens est guttur eorum, Unguis suis dolose agebant, venenum aspidum sub labiis eorum." (Ps.
X I I I . 5.). Sana ecclesiastica animis tyronum implantate principia, quae ad lubricam praxeos vitam egressis instar acus magneticae deserviant, neque eos vel uno momento haesitare sinant, quid verum aut quid mendacio deputan-dum sit. Rectam teneris eorum menti bus ingen erate ideam Ecclesiae et congelationis membrorum e jus ad invicem ; et dictis et factis divinum cordibus eorum inspirate amorem erga earn Ecclesiam, quam „siquis non habeat matrem, jam non potest Deum habere patrem" (Cyprian, de Unit. Eccl.
n. 4.). Vestitos veste nuptiali, hoc est omni virtutum chri-stianarum ornamento decoros, Deo et Ecclesiae fideliter famulaturos ad sacros suscipiendos ordines semper adducite.
Sancti sint, justi sint, ut ot ipsi „ad justitiam erudiant mul-tos et fulgeant sicut stellae in perpetuas aeternitates." (Dan.
X I I . 3.).
Vos vero filioli mei, tenella sponsae meae germina, examen novellum, pupilla oculi mei, spes mea, vos quibus ßtimulem verbis ? non aliis, nisi iis, quae S. Joannes E v a n
-gélista adhibuit in juvenibus, qui in Ecclesiae spem
cresce-bant, instituendis: „Nolite diligere mundum, neque ea, quae in mundo sunt ; siquis diligit mundum, non est charitas Patris in eo . . . Et mundus transit et concupiscentia ejus ; qui autem facit voluntatem Dei, manet in aeternum" (I.
loan. II. 14.). Musis sacris servientes, omni, qua pares estis, virium contentione animum ad scientiam Sanctorum com-bibendam applicate, ut idonei fiatis et alios docere et navi-ter sciennavi-terque exculti, ceu boni milites Christi, praelia Domini praeliaturi, galea salutis provisi et gladio spiritus succincti, scutum teneatis fidei, ,,in quo possitis omnia tela nequissimi ignea extinguere" (Ephes. VI. 16.). Mementote tamen, quaeso, vos innocontiae tuendae pietatiquae colendae non minus debere esse intentos, „quoniam in malevolam animam non introibit sapientia, nec habitabit in corpore subdito peccatis. Spiritus enim Sanctus disciplinae effugiet fictum". (Sap. I. 4.) „Initium sapientiae timor Domini"
(Eccl. I. 16.). Etsi vero omnibus sine discrimine virtutibus vacare vos oporteat, duas tamen, humilitatem quippe et obedientiam, in vobis desiderari aegerrime ferrem, eo quidem magis, quod in defectu utri usque hujus virtutis omnium miseriarum ron modo societatem civilem, sed Sponsam quoque Christi, dire prementium fontem conspiciam. „ P e -rierat homo superbiam deceptoris secutus, ergo humilitatem Redemptoris sequatur inventus", ait S. Augustinus. (Tract.
55. sup. evang. (Joan.). „Humiiis imitatur Christum, super-bus diabolum" (Joan. Trith. Lib. 2. ad Mon. Serm. 3.). „Ubi humilitas, ibi charitas" (S. Aug. Tract, sup. ep. Joan.). Cha-ritas autem est complementum legis. Et adolescens sine obe-dientia adolescens sine disciplina est. „ 0 quam enorme Vi-tium ! exclamat S. Augustinus — quod obedientiae contra-rium est, per quod diabolus coelum perdit, per hoc homo paradisum amisit, per hoc Saul regnum, per hoc Salomon amorem divinum" (Serm. 7. ad F r a t r . in eremo). „Obedien-tia est Spiritus S. domicilium et quietum voluntatis propriae sepulchrum" (Joan. Trith.). „Obedientia est schola Salvato-ris, nobile genus martyrii, palma triumphalis, scala para-disi" (S. Bonav. Tit. IV. Diaetae C. 2.). „Si obedieritis praepositis vestris, obediet Deus orationibus vestris ; obe-dientia armatúra est fortissima, cui nulla poterunt adversa nocere." (Joann. Trith.). „Vir enim obediens vincit mundum, diabolum et seipsum. (Petr. Bless.)
Nec vos hoc sermone nostro praetereundos censeba-mus religiosarum familiarum socii et vitae coenobiticae venerabiles professores, qui a mundo secessistis, aemulantes charismata meliora ; „et adhuc excellentiorem viam nobis demonstraturi" (I. Cor. X I I . 31.), non praeeepta modo, sed consilia etiam evangelica sectamini, ut ad apicem virtutis pervenire valeatis. Noctuas Athenas deferrem, si aut laudes patriarchal-um vestrorum divi Norberti et S. Francisci ce-lebrare aut immortalia eorum circa Ecclesiam Christi mé-rita vobis enarrare vollem. „Fulgent enim modo, sicut sol, in conspectu Dei, sapientiam illorum narrant populi et lau-des illorum nuntiat Ecclesia." Mementote ergo, Venerabiles Fratres, Pareutum vestrorum, qui vobis loquuti sunt ver-bum Doi, „quorum intuentes exitum conversationis, imitamini fidem." (Hebr. X I I I . 7.). Ne discolis tantorum P r a e -positorum filiis adnumeremini ; vestigia illorum assidue terere in summis apud vos deliciis censeatur. Ad severiora
16*
Sanctorum hominum in3tituta vitam exigera statuistis : ex-hibete ergo opere, quod voce professi estis. Degustata cili divini auavitate pudeat ac pigeat voa ad cucumerea et ollaa reverti Aegypti, unde Deo duce egressi estis. Quanto enim magis quia superat mundanos homines, cum omnia propter amorem Dei relinquit: tanto fit vilior caeteris hominibus, si post gustatam Dei dulcedinem a bono proposito recedat.
„Obedite praepositis vestris et subjacete eis, non ex tristitia et necessitate ; ,,monachus enim sine obedientia est monstrum diaboli" (Joan. Trith). Castitatia perpetuae voto obstricti, mementote denique horribilium illorum verborum S. Pauli :
„Siquia templum Dei violaverit, diaperdet ilium Deua" (I.
Cor. II.) ; quia enim templum Dei sanctum et Deo consecra-tum proprie et sensu strictiasimo diei debet, nisi Religio-sus? „In omnibus igitur vosmetipsos praebete exemplum bonorum operum" (Tit. II. 7.); „exemplum estote fidelium in verbo, in conversatione, in charitate, in fide, in castitate"
(I. Tim. IV. 12.). „Sic enim nonnisi coenobia nostris etiam diebus sublimi suo fini, ut propugnacula ecclesiae et incolae eorum, ceu acies bene ordinata ecclesiae, correspondebunt. E monasteriis enim nonnisi pie institutis et recte
administra-tis, ut ait C. Tridentinum, in Ecclesia Dei quidpiam splen-doris atque utilitatis oritur (Sess. X X V . de regul. C. I.).
Candidi S. Norberti filii, qui in educanda et infor-manda patriae juventute desudatis, immensum vobis Domi-nus per prophetam suum pollicetur praemium laborum ; ast una nonnisi sub conditione, si nempe eos, qui curae vestrae credendi sunt, non ad innumeras spiritu3 humani cognitio-nes, sed ad justitiam erudiveritis : „qui autem doctores fuerint, fulgebunt quasi splendor firmamenti, ait Dominus apud Danielem et „qui ad justitiam erudiunt multos, quasi stellae in perpetuas aeternitates" (Dan. X I I . 3.). Ut pro-missum doctoribus legis divinae praemium apprehendatis, sie cum intellectu corda quoque juvenum fingite, ut justi-tiam, quam ante omnia quaerendam esse Magister praecipit, consecuti, de eadem per vos adepta apud aeternum J u -dicem testes et praemii conferendi intercessores évadant.
Quod ut quo certiua eveniat, charitatem Dei sic teneris eorum cordibus instillare studete, ut nulla unquam tempe-stas aut turbo huius vitae earn eradicare valeat ; nam esti noverint mysteria omnia et omnem scientiam, charitatem autem non habeant, nihil s u n t " (I. Cor. X I I I . 2.). Sed libe-ralibus eruditi diseiplinis, spretis mundi illecebria, potentes simul estote in opere et sermone, ut incredulos ad fidem, peccatores ad poenitentiam, dissidentes ad pacem et con-cordiam revocetis.
Voa vero filii S. Franciaci Seraphici, qui auxiliare3 copias in subaidium curae animarum deatinataa conatituitia, considerate messem quidem esse multam, operarios autem paueos et contendite, ut me pastoralibus curis districtum juvetis et gregi mihi credito, quam potestis, opem feratis.
Mementote S. quoque Patrem Franciscum in omnes orbis terrae partes Fratres dimisisse ad praedicandum Evange-lium Christi et postremae ejus voluntatis tabulae obsecun-dantes, tenete paupertatem, patientiam et illibatam Sanctae Ecclesiae Romanae fidem.
Nihil amplius jam superest, quam ut adjuvari a vo-bis eitposcam orationibus vestris, „ut sarcinam novo-biscum
ferre ipse dignetur, qui nobiscum si non portat, succumbi-mus." (S. Aug. in Ps. 126.). Levate ergo, quaesumus, ocu-los vestros in montem, undo veniet nobis auxilium ; tendite suppliciter junctas ad sidera palmas, ad Patrem Misericor-diarum et Deum totius consolationis, ut Deus faciat me servum fidelem secundum cor suum et Pastorem bonum sic, ut non perdam ex eis quemquam, quos mihi dederat ; ut ipse, qui dicit de tenebris lumen splendescere, ipse illuceat in corde nostro et mittat de coelis sedium suarum assistri-cem sapientiam, quae nobiscum sit, nobiscum laborét viri-umque nostrarum infirmitatem erigat, confirmet et tueatur, ut dirigam viam vestram in veritate et inhabitet in me vir-tus Christi ! Nos quoque memóriám semper vestri faciemus in orationibus nostris et nunquam cessabimu3 pro vobis orantes et postulantes, ,,ut impleamini agnitione voluntatis Dei in omni sapientia et intellectu spiritali, ut ambuletis digne Deo per omnia piacentes, in omni opere bono f r u e t i -ficantes et crescentes in scientia Dei, in omni virtute con-fortati secundum potentiam claritatis ejus" (Colos. I. 10.) et magis magisque satagatis, ut per bona opera certam vestram vocationem et electionem faciatis : haec enim faci-entes non peccabitis aliquando, — sed abundanter ministra-bitur vobis introitus in aeternum regnum Domini nostri et Salvatoris Jesu Christi" (II. Petr. C. I.). Gratia Domini nostri Jesu Christi et charita3 Dei et communicatio saneti Spiritus sit cum omnibus vobis. Amen !
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , aug. 20. „ Á 11 é r i t é s i e s e t u j k i a d á s
-b a n , m e l y a M a k r a n c z i S z e p s i h e z t a r t o z ó l e á n y e g y h á z b a n e g y n a p a 1 a 11 k ö v e t k e z ő -l e g h a j t a t o t t v é g r e . " I-ly czim a-latt hoz a pesti protes-táns egyházi s iskolai lap aug. 17-éről 33-ik számában egy czikket, melyet érdekességénél s horderejénél fogva jónak látunk egész terjedelmében közölni:
„1872ik év julius 30ikán beállitkét makranczi e m ber főnökömhöz, nagytiszteletü Hadházy László úrhoz, j e -lentvén, „hogy makranczi lakos ref. vallású zsellér ember F a r k a s István, halálos betegségbe esvén, élete végalkonyán óhajt a ref. vallásból a római vallásba áttérni és jelenti ál-talunk ebbeli szándokát."
Az áttérés ilyen módon, világositá fel az atyafiakat főnököm, meg nem történhetik, mert a törvény értelmében az áttérni akarónak személyesen kell kinyilatkoztatni ebbeli szándokát, máskülönben az áttérés semmis és törvénytelen.
Erre a két ember eltávozott, de nem Makranczra mentek, hanem a Szepsii róm. kath. plébános úrhoz, kinek filiája a makranczi egyház s magát a plébános urat hon
nem találván, segédéhez fordultak, tisztelendő Pikula
Má-tyás úrhoz, ki elment Makranczra és áttéritette a szegény
haláloságyban fekvő beteget, ki egymaga volt egy népes
családban és a sok rokonság között a ref. vallásnak köve-tője, mi több, még ugyanazon nap alkonyán a hivatalos
jelentést is az áttérités végrehajtása felől lelkészi hivata3
1 2 5 lunknak hivatalos pecséttel ellátva megküldötte és pedig következőleg :
H i v a t a l o s j e l e n t é s . Arról, hogy F a r k a s I s t v á n makranczi lakos, eddig a helvét hitvallás követője, h a l á -losan megbetegedvén és súlyos betegsége miatt a törvény által előirt formalitásoknak eleget tenni képtelen levén, az általa választott és alább irt két tanú előtt ünnepélyesen kijelenti, miszerint neki a római katholika anyaszentegy-ház kebelébe áttérni komoly elhatározott szándéka van, úgy szinte kijelenti, hogy áttérési szándéka körül, a róm.
k a t h . lelkész részéről, semmi rábeszélés vagy kényszerítés sem forgott fen. Mely áttérési szándék kijelentése után a fent .nevezett alólirt előtt és az alább nevezett két tanú jelenlétében a keresztény katholika hitvallást halálos ágyán julius 3 0 - k á n letévén, a róm. katholika anyaszentegyház
kebelébe ünnepélyesen felvétetett. Miről is az illető lelké-szi hivatalt tudomás végett tisztelettel értesítem.
Kelt Makranczon, 1872. julius 30-kán.
E l ő t t ü n k : L ő r i n c z J á n o s , saját kezevonása. T a -k á c s A n d r á s m. -k. mint tanú-k.
(P. H.) P i k u 1 a M á t y á s, segédlelkész.
Másnap azaz julius 31-ikén a szepsii illetékes plébá-nos úr haza érkezvén, a mint értesült az esemény felöl, azon-nal levelet küldött lelkészi hivatalunkhoz és az egyházi tanácshoz, melyben előadván, hogy ő ezen törvénytelen és j o g k ö r é t meghaladó tettét segédének magáévá nem teszi, hogy ő az áttéritettet hivei sorába be nem igtatja, hogy ő ennek végrehajtásával segédét meg nem bizta s igy az egész eljárást semmisnek nyilvánítja s egyszersmind kéri az egy-háztanácsot ezen törvénytelen tett elnézésére, ígérvén, hogy jövőre semmiféle ily törvénytelenség részéről elő nem fog kerülni. Más tekintetben védi is segédét a törvény h i á n y á -val, amennyiben a halálos ágyban fekvő beteg emberre nézve, rendkivüli körülményekről, nem rendelkezik. T o -v á b b á , hogy segéde -valami a-vas köny-v utasítása nyomán indult el, mely neki azt sugalmazta, hogy a halálos á g y á
Másnap azaz julius 31-ikén a szepsii illetékes plébá-nos úr haza érkezvén, a mint értesült az esemény felöl, azon-nal levelet küldött lelkészi hivatalunkhoz és az egyházi tanácshoz, melyben előadván, hogy ő ezen törvénytelen és j o g k ö r é t meghaladó tettét segédének magáévá nem teszi, hogy ő az áttéritettet hivei sorába be nem igtatja, hogy ő ennek végrehajtásával segédét meg nem bizta s igy az egész eljárást semmisnek nyilvánítja s egyszersmind kéri az egy-háztanácsot ezen törvénytelen tett elnézésére, ígérvén, hogy jövőre semmiféle ily törvénytelenség részéről elő nem fog kerülni. Más tekintetben védi is segédét a törvény h i á n y á -val, amennyiben a halálos ágyban fekvő beteg emberre nézve, rendkivüli körülményekről, nem rendelkezik. T o -v á b b á , hogy segéde -valami a-vas köny-v utasítása nyomán indult el, mely neki azt sugalmazta, hogy a halálos á g y á