P E S T , julius 8. A „ P e s t e r L l o y d " l e g ú j a b b o k o s k o d á s a . F a l k Miksa úr megválasztatott követnek ismét, vele együtt bátorsága is visszajött, bátorsága t. i.
ott, hol nincsen mitől félnie, hiszen azt a kath. egyházat, melynek megtámadásától a választások alatt tartózkodott,
H) Mühlbauer, Décréta authent. T. 2.
15) Mühlbauer, 1. e.
'6) 19. Jan. 1748. — Bullar. R. T. 18. — Bullar. Bened. T. 3.
" ) Ceremoniale episc. 1. 2- c. 1. n. 8.
•8) Cerem. episc. 1. 2. c. 5. n. 3.
« ) Consist. „In primis". 28. Nov. 1336. — Bull. R. T. u}
mindenkinek szabadnapjainkban megrugdosni kénye kedve szerint, annál bátrabban lebet pedig ezt tenni akkor, ba a képviselői mandatum a kath. többség közreműködése foly-tán, már a szerkesztő vir kezében van, három évig ismét dúlhat az egyház ellen és reményijük, hogy három év lefo-lyása után, kath. választói ismét oly birkatürelmüek lesz-nek, hogy, mint ez alkalommal elejtik kath. képviselője-löltjüket csak azért, nehogy Falk úr buzgalmát a kath.
egyház támadásaiban csökkentsék.
F. buzgalma megválasztása óta úgy látszik csakugyan fokozódott, valószínűleg ki akarja pótolni a mulasztást, melyet a választási idény alatt liberális olvasóival szem-ben elkövetett ; legújabban a németországi viszonyokra került a sor és mint tőle más nem is várható, az egész baj okát a római curiára háritja, mely békülékenységet nem ismer, holott ennek oly szép példáját adhatta volna, ha Hohenlohe követségének elfogadásával, nyakát Bismarck herczeg igája alá veti vala. Tudjuk mi azt t. F. uram, hogy e visszautasítás nagy megbotránykozást szült a liberális táborban ; azt is elhisszük, hogy a liberális táborban azon-nal készek a moghúnyászkodásra, mihelyt valamely ha-talmas úr kegyének megnyeréséről van szó , mert hiában, a mammon megszerezhetése, melyet napjaink-ban, mint azt F. úr is jól tudja, annyira imádnak, csak ez utón sikerülhet; de azt is tudjuk, hogy mily gyalázatosan j á r t el B. herczeg Hohenlohe kineveztetésével, mely után bekövetkezett az, minek bekövetkeznie kellett, t. i. Bis-marck fiaskója. A németországi egyházi viszályok oka az állammal távolról sem Rómának, hanem B. ravasz kiszá-mításának tudható be. Róma nem tehette önmegaláztatása
nélkül, hogy beegyezzék oly kineveztetés elfogadásába, mely a szokásos illem mellőzésével történt; Róma nom te-hette és tenni nem fogja soha, hogy szolgálatába álljon bár-mely kényúrnak, hagy alávesse magát bárki szeszélyének ; Róma megmutatta, hogy teljes elhagyatott állapotában is bir önérzettel és midőn ezt tette, csak azon korunkbeli állí-tás ellen tiltakozott, mintha az erőszak több lenne az igaz-ságnál és jognál, ez az igazság és jog érdekében hozott ál-dozat, a megsértett önérzet nemes védelme volt és nem a viszály oka.
Nem a Ll. körébe való oly dologhoz szólani, hol a jog és igazság is megköveteli a maga részét, aszabadkőmü-vesi párttal egy húron pendülve elvesztette már ő az igaz-ság és a jog iránti érzékét, önérdekből indul ki minden kérdés megítélésénél, előtte minden ügy elveszíti érde-két, ha önérdekét általa elő nem mozdíthatja önérdek hallgattatta el a követválasztás előtt az egyház megdásától, önérdek vezérli ma megválasztatása után a táma-dásban, hogy reputatióját az olvasó előtt, fenntartsa, mintha megszűnt volna igazságtalan lenni az egyház iránt.
Az is bántja még a Ll.-dot és benne szerkesztőjét, hogy minő veszedelem lenne az államra, ha a jövő pápa ia infallibilista lenne, azért óhajtja, hogy ne csak befolyást gyakoroljanak a pápaválasztásra az uralkodók, de biztosí-tékot is követeljenek a jövő pápától, hogy a pápa igérje meg, hogy mindazt helyben fogja hagyni, a mit a szabad-kőműves páholyokban az egyház megrontására kegyesen elhatároznak, sőt szerencséjének fogja tartani, hogy a p á
-holy kegyeskedik őt szolgájának elfogadni, mindenekelőtt pedig megígéri, hogy különösen a Ll. szerkesztőségének kedveért el fogja törülni a pápa csalatkozhatlanságát és a Ll. szerkesztőségét fogja egyedül csalhatatlannak decretálni, magától értetvén, hogy minden jezsuitát karóba fog húzatni, a mely ünnepélyes tényre a Ll. szerkesztőségének Péterfil-lérekből páholyt fog emeltetni és e kedélyes mulatság vé-geztével a Péterfilléreket a különben szegény Ll. társulat-nak fogja ajándékozni, végül pedig kinyilatkoztatja, hogy, miután a szabadkőművesek úgyis fölöslegesnek tartják az egész pápai intézményt, ezennel beszünteti a pápai méltó-ságot. Roméljük, hogy ily biztosítékok után maga a Ll.
szerkesztője írná meg a pápaság dicsénekét.
De ne örvondjen a Ll. valami rendkívül módon ily jövőnek, ez nemcsak nem fog bekövetkezni, hanem épen
ellenkezőleg, daczára mindun üldöztetésnek vagy épen ezért, sokkal közelebb van a pápaság győzelme, mint épen emberi elme képzelné, tehetnek a fejedelmek bármit akarnak, Ír-hatnak a liberális lapok, amit jónak látnak az egyház ellon, mindez vana sine viribus ira ; a pápaság nem részvénytár-sulat vagy börzespeculatio, mely ma van, holnap nem lé-tezik, nem is Bismark kegyeiből jött létre és él, hasztalan itt minden erőlködés, legfeljebb a történelem egy lapját tölti be, melyen az lesz feljegyezve, hogy az egyház ismét győzedelmeskedett ellenei felett ; nevetséges minden köve-telés az állam részéről a pápa irányában, a pápa épen úgy, mint az egyház önmagában, küldetése czéljánál fogva birja és nyújtja a garantiát, hogy az állam ügyeibe baavatkozn nem fog, ily igérotet tenni megfordított viszonyban inkábbi és teljes joggal az egyház várhatna meg az állam részéről, de világos, hogy nem olyan Olasz-garantiafélét értünk alatta, ilyennel megelégszik vagy talán ezt is sokallja a
„L.", de nem az ogyhá"z ; eljön és talán már a küszöbön van az időpont, midőn az állam nem garantiát fog követelni a
pápától, nehogy ügyeibe avatkozzék, hanem ellenkezőleg védelmeért fog esdeni, hogy megmeneküljön a megsemmi-süléstől, melyre az utat az egyház oktalan és semmiképen sem igazolható üldözése által önmaga készítette elő, mely utat a „Ll. szerkesztősége is gőzerővel siet egyengetni,
-f-ROMA. A t i s z t e l k e d é s e k oly sűrű egymásután-ban követik egymást a Vatikánegymásután-ban, hogy néhány napi mu-lasztás majdnem helyrepótolhatlanul szaporítja a tudósitási anyagot; amiért is a legtöbb esetben kénytelenek vagyunk, a történteket csak rövid, átalános vonásokban jelezni, ne-hogy egyebektől vonjuk el az époly szükséges tért. E tisz-telkedésekrőli tudósításokat azonban másrészt megint azért nem szabad végkép elhanyagolnunk, mert ezek mintegy folytonos tiltakozását képezik nemcsak hü Róma városának, hanem az egész civilizált világnak azon gyalázatos modor ellen, melylyelRóma elfoglaltatott, azon nemtelen eszközök ellen, melyekkel jelen bitorlója uralmát ottan fentartani igyekszik ; azon vérig sértő bánásmód ellen, melylyel nem-csak a szentatya illettetik, hanem rajta kivül is minden személy vagy tárgy, mely a vallásra s a hitre vonatkozik s végre azon nyomorult gyávaság ellen, melylyel Európa ka-tholikus hatalmai a forradalomnak üzelmeit nézik és tűrik, sőt azon aljas kétszinűség ellen, melylyel egynémelyike a
3 9 banditák kezére dolgozni, egészen a mai napig nemcsak hogy meg nem szűnt, de nem is szégyenli. Innen van, hogy mi e vatikáni tisztelkedéseknek oly kiváló fontosságot t u -lajdonítunk, s meg vagyunk győződve, nem kiválóbbat, mint a minővel már magukban véve birnak.
Hasonló értelemben szólt ő szentsége nem régen a r ó -mai jótékony nőegylet küldöttségéhez, mely koronáztatása évfordulati napján nála tisztelgett: „Ha Isten meg is engedi
néha" — ezek a szentatyának szavai, — »hogy a szentszék üldözéseknek legyen kitéve, mindenkor számos ellenségei részéről, azért mégis jól ismervén e földön való helytartójá-nak erőtlenségét és fogj'atkozásait, hogy erőt és bátorságot öntsön szivébe és hogy kitartást és erélyt adjon neki, azon sürü üldözésekben, melyeket reá küldeni jónak látta ; időről időre sziv- és lélekemelő vigaszban részositi öt, mely mint-egy megújítván testi és lelki erejét, képessé teszi őt arra, hogy a szenvedéseknek ösvényén tovább haladjon és erős reménynyel azon jövő felé tekintsen, mely jobb lészen, n y u -gottabb és szerencsésebb e szomorú jelennél. Ily vigasztaló perez az is, midőn a szentszék hü gyermekei szorongatott a t y j u k körül sorakoznak, hogy szeretetükről és ragaszkodá-sukról biztosítván őt, u j erőt, uj bizalmat öntsenek bele, hogy istenbe vetett megingathatlan reménynyel bátran f o l y t a t h a t -sa nehéz, fáradalmas útját.
Ugyané beszédből még a következő nevezetes helyt is emiitjük :
„Pápaságomnak első éveiben, még mielőtt kénytelen l e t -len volna Rómát elhagyni, volt itt nálam egy olasz minister, meglehetősen forradalmi érzelmű ember ; de ki azért soha-sem vette kezébe a gyilkot, vagy a pisztolyt, vagy a revol-vert, a mint most mondani szokás, s ezeket mondta nekem : csak ezek a németek (itt egy megvető melléknevet hasz-nált) távozzanak egyszer országunkból, semmi egyebet sem óhajtunk szentséges atyám, és ha egyszer meg leszünk sza-baditva ezektől, meglátandja, mily hü alattvalói leszünk szentségednek ; j a j annak, a ki akkor kezét Krisztus vallása ellen felemelni, j a j annak, a ki Krisztusnak e földöni h e l y t a r -tóját bántalmazni merné! Itt leszünk mi, szentségednek és a vallásnak védelmére és támogatására."
„Tudjátok, mi történt azóta. Ezen Ígéretek mivé l e t -tek ! Semmivé, mint a száraz falevelet, ugy elhordta azokat a forradalmi törekvéseknek vihara. Sőt a k i k akkor békét nyugalmat és támogatást ígértek, azok lettek későbben leg-nagyobb ellenségeink, a kik csatákat vesztettek, azok tarto-mányokat nyertek és a kik egymást gyűlölték, azok most ölelkeznek. Ilyen ravasz a világ, gyermekeim, ugyanazon világ, melynek legnagyobb része ma összeesküdött adversus Dominum et adversus Christum ejus."
Junius 15-kén a szent atya számos tagból álló kül-döttséget fogadott Velletri városából, mely pápává való megválasztásának évfordulati napján szerencsekivánatait fejezte ki előtte. Ugyane napon délfelé az egyházi a k a d é -miának tagjai fogadtattak, kiket azon bizottság váltott fel, mely a Santa Maria degli Angeli czimü templomnak homlokzatát kiépíteni vállalkozott társulat nevében a s z ü k s é -ges előmunkálatokat vezérli. E bizottságot annak elnöke, marchese Cavaletti vezette be a szentatyához, ki az elébe
terjesztett terveket nagy érdekeltséggel áttekintette és t e l -jes megelégedését fejezte ki felettük.
E sürü fogadtatások s az ezen alkalommal rendesen tartatni szokott hosszabb beszédek eléggé m u t a t j á k , mennyi igazság van azon irányzatos hirekben, melyek folyvást a szentatya betegségeiről mesélnek.
Valamennyi tisztelkedési ünnepélyt pedig a jelenlevők számára nézve nem kevésbbé, mint fellépésüknek t ü n -tető voltára, jóval felülmúlták a junius 16-i tisztelkedések, melyek alkalmával reggeli 8 órától egészen 11-ig, tehát csak rövid három óra alatt több, mint tizezer ember f o r -dult meg a V a t i k á n b a n , képviselvén kivétel nélkül az egész katholikus világnak valamennyi országát.
Ezen átaláuos fogadtatást hosszú sora követte a k ü lönlegeseknek, melyek közül kiváló helyen a nápolyi k ü l -döttségét említjük, melyben Pignatelli és della Regina herczegek vezérlete alatt a legrégibb történelmi neveknek viselői a szerény polgár és a napbarnitotta földműves mel-lett állottak, mindnyájan arról biztositandók a keresztény-ség közös a t y j á t , hogy a hozzá való ragaszkodás a népnek minden rétegében egy és ugyanaz s hogy az irántai szere-tet elolthatlanul lángol bennük.
(Vége köv.)
IRODALOM.
,,Disquisitiones eschatologicae de libro Koheleth. Auetore Joanne Hubertho Késsél, Ss. Theologiae Doctore.lí
(Folytatás.)
A hetedik fejezetnek a szóban forgó t á r g y r a v o n a t -kozó harmadik versét értelmezvén a t. sz., a 86-ik lapon így beszél :
„Iam vero iis, quas modo in censum vocavimus, voci-bus, locutionibusque libri ,Koheleth' immortalitatem animae humanae procul dubio indicantibus quinto loco adnumeran-dum putamus dictum hoc (7. 3): „Melius est ire ad domum luctus, quam ad domum convivii, in illa enim finis cuncto-r u m admonetucuncto-r hominum et vivens cogitat, quid futucuncto-rum sit," quo si id, de quo agitur minus perspicue indicari prima specie videatur, rem aliter se habere, si paullo acuratius in verborum sententiarumque contextum inquisieris, facile tibi persuadebis. Quam ob rem est, quod totum locum enuclea-tius discutiendum putemus, qua in bibliis hebraeis, qualem hodie fere accipi videmus, haud ubique accurate respondere verborum sententiarumque sensui, unde sponte apparet, quam merito sibi hac in re a textu originali discedendum interpres Vulgatae putaverit. Versus enim,capitis VII., qui inde a numero 2. incipientes usque ad numerum 6. continua-tur, vel obiter inspicienti patebit vel aptissime respondere ad ea, quae in versu primo eiusdem capitis auctor interro-gat. — Iuxta tenorem textus hebraei i n t e r r o g a t e haec est:
„Quisnam seit quid conducat homini in t e r r a ? Complet nu-merum dierum vitae suae varietatibus plenae, sicut umbram.
Ecquis homini iudicabit, quid f u t u r u m sit post se sub sole?"
Quibus verbis hodie videmus in bibliis hebraeis caput s e x -tum concludi et ea, quae respondeatur, septimo demum capiti
interprétés passim attribuunt. Sed hanc rem, ut quasi per transennam commemoratam sine longiore discusione missam faciamus eorum, de quibus agitur, ratio postulat . . . . Sen-sus totius loci, ex quo verba allata deprompsimus, si solum verborum contextum generatim spectaveris bicest: Quoniam mundus supernaturalis naturali multo praestat, bine est, quod ea potius loca in bac terra adeamns, quae luctum quendam prae se ferunt, quam quae laetitiis, conviviis, face-tiis, omnisque generis oblectamentis sensuum destinata sunt.
Etenim bomini non licet in aeternum buius mundi civi esse, imo potius aeterna lege statutum est, ut eo, quod officii sui est peracto in supernaturalem morte interveniente transcen-dat, id quod eum, ne de ultimo, quo dirigitur fine deflectat, semper prae oculis habere bac in terra oportet . . . Aeternae vitae desiderium mirum in modum alit, augetque, qui loca frequentat luctus, vehementer antem minuit, reprimitque, qui vitae huius dediciis ac voluptatum illecebris, ut in
conviviis lautioribus assolet fieri, affatim circumfluit Argumentum scriptoris, de quo agitur loco supra citato, verba ipsa exprimunt Iam vero ad singula descen-damus, ut appareat, quam apto cum iis, quae de hoc loco generatim diximus, cohaereant"
Azután a l á b b : „Apparet igitur, quod initio diximus, quatuor versibus, qui primum capitis VII. excipiunt, respon-d e respon-d arespon-d irespon-d, quorespon-d in hoc auctor interrogavit. Quisnam seit, quid conducathomini in v i t a ? etc. Respondetur, nihil in fine huius vitae homini adeo profuturum esse, quam bonum no-men parasse, i. e. Deo adhaesisse, a peccatis abstinuisse, vir-tutem coluisse, hoc enim unum esse, quod hominem in mun-dum supernaturalem ascensurum valeat adiuvare. — Hinc auctor diem nativitatis diai mortis opponendo graviter mo-net, ut id, ex quo in fine huius vitae omnia pendent, homo
sibi, priusquam moriatur adipisci satadat, ne spe excidat salutis et in aeternum, infelix evagat, qua ex re clarius luce patet, ei de immortalitate animae plane persuasum fuisse"
Az eddig közlöttekben szemügyre vettük a munkának azon felét, melyben a t. sz. azt fejtegeti, hogy a legegysze-r ű b b és a tökéletes telegegysze-rmészetet képező lélek, mely közvet-lenül a halhatatlan Istentől vette eredetét, halál utánfönma-radva létét folytatja.
(Folyt, köv.)
Y E Gr YE S E K .
— A temesvári képviselőtestületnek, mely a jezsui-t á k ellen jezsui-tiljezsui-takozojezsui-tjezsui-t, illejezsui-tőleg az országba való beereszjezsui-tése ellen s talán az itt levőknek elüzetése mellett hozott k ö z -ségi határozat ot, már találkozott utánzója a nagy-szebeni képviselőtestületben, mely elhatározta, hogy a jezsuiták ellen kérvényt fog intézni az országgyűléshez s e kérvényt hozzájárulás végett Magyar- s Erdélyország minden ható-ságával fogja közölni. — E g y cseppet sem kételkedünk,
hogy lesznek a hatóságok között, melyek a kérvényhez hozzá fognak járulni. Hi^z nekünk minden dőreségen át kell gázol-nunk, melyet a külföld tesz. Hogy mit tartoznak vallási dol-gok, minők a szerzetesek, egy felekezetlen hatósághoz, azt ugyan nem t u d j u k belátni, de az nálunk nem nyom a latban semmit. Mutassátok ki,mi roszat tesznek a jezsuiták, mutassátok ki ezt példákkal. De ezt tenni nem tudjámutassátok. Tehát á r -tatlan, becsületes, szorgalmas buzgó emberek ellen lázong-tok pusztán azért, mert buzgó kath. papok s az egyház fejével tartanak. Ez a szabadelvűség. Mert nem v a g y t o k képesek som erkölcsileg, sem tudomáuyilag, a jezsuitákkal megmérkőzni, elűzni a k a r j á t o k , mint a zsidók bántak azzal, kinek szent nevét a társaság viseli. Pedig hány liberális nevelteti szivesen gyermekeit általok.
— Anton Alajos bécsi főókatholikus papot az egyhá-zat bántalmazó predikácziója miatt az esküdtszék 14-napi fogságra Ítélte. Elképzelhetni, mily dolgokat beszélhetett ezen infallibilis expap, midőn még a bécsi polgárok is elitél-ték. Van tehát az osztrák-magyar ókatholikusoknak egy m a r t y r j o k , ha ugyan nem szentségtelenitjük meg ezen ne-vet, midőn oly emberre alkalmazzuk, minő Anton, ki erő-vel akart martyr lenni s azért már a múltkor kürtöltette, hogy a katholikusok megmérgezték, midőn pedig ezek üzel-mei miatt őt csak megvethetik.
— Beküldetett. 1) Kath. neveléstan, irta dr. K e r s c h -baumer Antal, fordította egy kath. pap. Székesfehérvár 1872. Klökner Péter. Ara 1 f t . 40 kr. 2) Magyarország tör-ténete kérdésekben s feleletekben kath. elemi és felsőbb népiskolák, polgári iskolák számára, irta Huszár K á r o l y . Székesfehérvár. 1872. harmadik kiadás. Klökner Péter t u lajdona. Ara kötve 30 kr. 3) Magyarország történelme k é r -désekben s feleletekben, kath. falusi elemi iskolák számára, irta Huszár Károly. Székesfehérvár. 1872. I I I . k i a d á s . Klökner Péter tulajdona. Ara kötve 10 kr.
— Nagy az öröm a müncheni infallibilis ókatholiku-sok között. Az utreehti jansenista excommunicált érsek végre oda érkezett s megbérmálta azon gyermekeket, k i k e t szüleik oda vittek. Hogy ez az egész tüntetés és semmi egyéb, az világos. De hisz ezen megerősítés nem fogja az ókatholicismust életképessé tenni, mint nem az a jansenis-mus, melylyel szövetkezett.
— Több külföldi kath. lap hozta azon hírt, hogy Hoensbrock gróf, Blijenbeck s Hoensbrock birtokait az elűzött jezsuitáknak ajánlotta fel tartózkodási helyül. Ha-sonlóképen állitják, hogy Arenberg herczeg hasonló czélból vásárolt birtokot Belgiumban.