RÓMA. T i s z t e l k e d é s e k (Vége.) Ugyané napon, jun. 16-án a római főnemességnek fényes küldöttsége is tisz-telkedett a pápának Chigi horczegnek vezérlete alatt; délután pedig Kiibeck báróné, az osztrák nagy követnek neje. E s -téli 6 órakor ünnepélyes te Deum volt szent Péter templo-mában, melyen a szent atya is jelen volt, de ugy, hogy a nép öt nem láthatta, mely jelenlétét csak onnan sejthette, mert szokott kisérete a karzatokon megjelent. De a puszta sejtelem is annyira felvillanyozta a szent [Péter rengeteg hajóját majdnem zsúfolásig megtelt népet, hogy alig tudott magán uralkodni, nehogy a szent helyen is Evvivákra k i -törjön.
Másnap a bourgesi érsek, de la Tour d'Auvergne her-czeg volt magánkihallgatáson, melyen ö szentségének fi-v é r é n e k ^ fi-volt franczia köfi-vetnek legidősbjfiát bemutatta, kit ö szentsége az nap reggel azon magas kitüntetésben része-sített volt, hogy sajátkezüleg nyújtotta neki az oltári szent-séget.
De la Tour d'Auvergne herczeg]*után ^következtek a belga katholikusok, ezek után a bibornokok collegiuma Patrizi bibornok-dekán vezetése alatt ; azután a nemes test-őrök és egy siciliai Iküldöttség, kiket a szent atya egymás-után a legnagyobb szivélyességgel fogadott, mindenkihez intézvén egy pár nyájas szót. Külön magánkihallgatáson f o -gadtatott Orsini herceg is, nejével és gyermekével, kikkel a szent atya hosszabb ideig társalgott, mig végre arra szó-lította fel őket, kisérjék szokott sétájára a vatikáni kertbe.
Ez alkalommal történt, hogy midőn a kertész, a maga
ré-széről is hozzá akarván járulni a napnak megüléséhez, a szentatya kedvencz helyén annak mellszobrát állította volt fel, köröskörül virágokkal környezve, mire a pápa emez, élezés voltában is-a helyzetet annyira jellemző megjegyzést tette : „Virágok közé ültetett a jámbor, holott voltaképen csak tövisek környeznek mindenfelül."
Junius 21-én szert Péter bazilikájának káptalana bo-csáttatott kézcsókra. Antici-Mattei bibornok olvasott egy hosszabb feliratot, melyre ő szentsége remek beszéddel v á -laszolt, többi közt különösen a káptalannak az isteni tisz-telet körüli buzgóságát kiemelvén és dicsérvén. A káptalan után a Róta- és Consultának hivatalnokai j ö t t e k , kiknek nevében Sacconi bibornok szólt, mig a szentatya válaszá-ban igen szerencsésen alkamazván a zsoltárosnak eme szav a i t : „Suspendimus Organa nostra", erős meggyőződését f e -jezte ki, miszerint a jelenlegi helyzet nem lészen tartós.
Junius 22-én reggeli 11 órakor a lateráni káptalannak tisztelgése után Aquaderni tudor lépett be a szentatyához és mint valamennyi olasz katholikus ifjúsági egyleteknek közelnöke, kétszáz ily egylet nevében hódolati feliratot tett le a vatikáni fogolynak lábaihoz.
Junius 25-én valamennyi szerzetes rendeknek főnökei üdvözölték a szentatyát, megkoronáztatásának 2 6 - i k év-fordulati napján. Nevükben Cesari beszélt, a cistercita rend-nek généralisa. A szentatya válaszában főleg bátorságra intette a szerzetes rendeket a kétségkívül bekövetkezendő üldöztetésben s aztán a tisztelgöket apostoli áldása mellett elbocsátotta. Ugyané napon meg a Tata-Giovani nevü intézetnek növendékei, a guardia palatina és a Rómában székelő német egyleteknek küldöttsége is fogadtatott.
Végül emiitjük még a portugalli diplomatiai ü g y v i vőnek tisztelgését és egy számos tagból álló spanyol k ü l -döttséget is, mely egy tetsmes összeg péterfillért nyújtott át neki. —
N É M E T A L F Ö L D . A k a t h o l i k u s h i t é l e t k ö z
-t ü n k e g y r e e m e l k e d ő f e l v i r á g z á s n a k ö r -rr ° v e n d . 0 szentsége 80. születésnapját, úgy szintén
meg-választatása és megkoronáztatásának 26-dik évfordulóját minden katholikus község országszerte a lehető legnagyobb ünnepélyességgel megülte. Az összetartozás öntudata mind-inkább élénkebbé válik bennünk, a miért Isten után leg-nagyobb hálával protestáns ellenségeinknek tartozunk, kiknek folytonos alkalmatlankodásai arra birnak, hogy mindinkább jobban és jobban sorakozzunk. Bár más orszá-gokbeli hittestvéreink eme szomorú tapasztalatok nélkül mi hamarább hasonló eredményre jutnának.
Amsterdam városának katholikusai e napokban lelkesült és viszont lelkesítő felhívást intéztek az egész o r -szág katholikusaihoz, melyben bennünket egy, I X . Pius pápának, egyházunk szeretett fejének, emelendő emlékre való adakozásokra felszólítanak. Ez emlék természetesen nem lesz valami oszlop vagy szobor ; hanem mint a k a t h o likus felebaráti szeretethez illik s egyúttal ő szentsége i n -tentióinak is leginkább megfelel, egy olyatén épületnek
emelésében áll, mely egyúttal árvaházul, egyéb részeiben p e -dig a katholikus központi bizottságnak székhelyéül is szol-gálna. E házban állandó iroda nyittatnék, melyben minden vidéki vagy idegen katholikus az itt annyira szükséges útmutatásokat és felvilágosításokat nyerhetné; szóval e ház a jótékonyságnak és a társulási eszmének is szolgálna egyaránt. Az adakozások igen kedvező arányokban j e l e n t k e z -nek már, minélfogva a jeles eszmé-nek gyakorlati kivitele kétségenkivülinek látszik.
K i r á l y u n k , mint halljuk, sajátkezű levelet intézett ő szentségéhez, melyben 80, születésnapjához üdvözölvén őt, ogyszersmind sajnálatát is fejezte ki afelett, hogy az isme-retes alsóházi határozat arra kényszeritette őt, követét Rómából visszahívni.
Az utrechti jansenista érsek, Loos úr, mint tudjuk a maga idején megígérte volt, hogy a mehringi ókatholikusok gyermekeit megbérmálni fogja. Hallomás szerint a b a -jor ókatholikus comité arra kérte fel öt, hogy többi „köz-s é g i é i t i„köz-s meglátoga„köz-s„köz-sa ; de az ér„köz-sek még nem határozta el magát, mit tevő legyen; mert azon gyanúperrel él, hogy néhány ismeretes müncheni agitator olyféle körutat sze-retne vele tétetni Bajorországban, mint némely menagerie-tulajdonos szeliditett oroszlányaival tesz . . . .
GENF. A v a l l á s i t e s t ü l e t e k n e k fennállása és megtüretésöknek módozatai képezik tárgyát azon törvényjavaslatnak, mely felett képviselőtestületünk jelenleg t a
-nácskozik.
A javaslat következőleg h a n g z i k :
„Tekintve az 1847-iki alkotmánynak 14. czikkelyét és az 1872-i február 3-áról kelt, a vallási testületekre vo-natkozó törvényt a képviselőtestület elhatározta, a mint következik
1) A genfi kantonban letelepedhetnek: a) az irgalmas nénikék, a rue des Chanoines-ban ; de legfeljebb 12- en ; b) a „Petit-Philosophes" czimü iskolanénikék ; de legfeljebb 10-en ; c) a carouge-i nővérek társulata, legfeljebb 8-an ; d) a chinebourgi nővérek társulata, legfeljebb 8 - a n ; e) a versoixi irgalmas nénikék társulata, legfeljebb 5-en ; f) a rue de Lausanneban lakó nénikéknek társulata, de legfelebb 9en ; g) a „Petites soeurs de Carouge", kik a s z e g é -nyek gondozásával foglalkoznak; de legfelebb 12-en.
2) A carouge-i tanitó nénikék, ugy a mint jelenleg Guers asszonyzág vezetése alatt állanak, letelepedhetnek ugyan a kantonban é3 ottan egy alsóbb és felsőbb taninté-zetet is szervezhetnek ; ujonezokat felvenniök azonban vagy ujonezokat beöltöztetniök tilos.
3) Azon testületek, melyek jelenleg k i s g y e r m e k e k n e k gondozásával foglalkoznak, ezt ezentúl is tehetik, azon megszorítással, hogy 6 éven tuli gyermekeket felvenniök tilos s azon feltétel alatt, hogy az illető községben nem létezik hasonló községi intézet, melynek szervezése esetében az illető testületeknek működése megszűnik.
4) Az 1., 2. és 3. pont alatti engedmények (sic) csak tiz évre érvényesek és minden pillanatban
visszavonhatók-4 7 Ez engedmények kizárólag az emiitett testületekre vonatkoznak ; és aemmiképen sem akkép magyarázhatók, mintha ezeknek szabályait vagy statutumait elismernék.
Ezen testületek továbbá az említett engedmények által semmiképen sem ismertetnek el mint erkölcsi személyek, hanem összletökben, valamint egyes tagjaikban a k ö z t ö r -vényeknek maradnak alávetve s az államnak felügyelete alatt állanak.
5) A keresztény iskolatestvéreknek kérelme befoga-dásért visszautasittatik."
íme a protestáns tolerantia a katholikusok iránt ; — de ugy kell ezeknek miért oly gyávák !
IEODÜLOM.
,,Disquisitiones eschatologicae de libro Koheleth. Auctore Joanne Hiibertlio Kessel, Ss. Theologiae Doctore."
(Folytatás.) T é r j ü n k most át a másik részre.
Ezen főrész, mely ismét több kisebb részre, fejezetre, oszlik, — 83. (164—247 lapig) lapot foglal el, melyeket az ember jó és rosz cselekedeteinek egykoron számadásba vé-telének tana tölt be, hol t. i. a t. szerző a halál utáni
vi-szonzás, a jónak megfelelő jutalmaztatása és a rosznak megfelelő jutalmaztatása, megtorlása fontos dogmatikai bittételének a „Kohelet"ben világosabb jelzését i g a -zolja, mint az ó szövetség több könyveiben. — Azon tétel, melyet a t. sz. az emiitett czélból eme főrészben magyaráz és kimeritőleg tárgyal, röviden a következőkben fejezhető ki. A prédikátor könyvének szerzője jól tudja, hogy a halhatatlanság nem egyéb, mint az örök visszafize-tésnek tere, melyben kinek kinek érdeme vagy érdemetlen-sége szerint megadatik sorsa . . . Mire nézve a szentiró ama czél felé tör magának utat, melyet könyve végén nem a n y -nyira elért, mint inkább kiküzdött ama világos egyszerűen nagy gondolatban: „Féljed az Istent és tartsd meg p a r a n -csolatait, mert ez az ogész omber ; mindenről, a mit teszesz, jót vagy roszat, számot kell adnod Isten előtt!". . . . Oly tan foglaltatik e szavakban, melyeta semmi'észszerű érvvel sem indokolt vaksága azoknak, k i k a biint a legutolsó pil-lanatig eléje tevén az Istennek, a legmagasztosabb igazsá-gokat holmi kifogásokkal vélik megczáfolhatni, meg nem dönthet soha . . . Mert azok nem mást fejeznek ki, mint azt, hogy a test halálával a kegyelem és érdem ideje is lejárt,...
hogy a testtől megváló lélek vagy balra vagy jobbra megy, vagyis, hogy no képekben beszéljünk, vagy a kárhozat, vagy a boldogság lesz osztályrésze a szerint, a mint Isten kegyel-mében vagy azon kivül költözött el... Minden esetre a lélek azon állapota, melyben a testtőli elváláskor van, dönti el a n
-nak az elválás utáni sorsát, vagy a pokolba jut, vagy pedig, — habár a tisztító tüz által is — a mennybe . . .
Hely szűke miatt nem terjeszkedhetvén ki ezúttal bővebb közlésekre; meg kell elégednünk azon résznek idé-zésével, melyben előadatik, hogy a prédikátor könyvo az Isten törvénye hü teljesitésére, érdemszerzésre és hathatÓ3
intésekkel különféle erényekre buzditja az embert, az örök-kévalóságnak az ő fensége3 javaival együtt elérése végett....
„Severissime" — így szól a t. sz. a 186-ik lapon —
„ot gravissime monet Ecclesiastes, ut in hac terra homo id, quod ei a Deo propositum est, religiose observet et instanter exequatur, ne morto ex improviso appropinguante in perni-ciem suam abripiatur . . . Sic enim ait „Quodcunque facere potest manus tua, instanter operare, quia nec opus, nec ratio nec sapientia, nec seientia erunt apud inferos, quo tu pro-peras. " E x eo, quod homini apud inferos ultra nec tempus, nec facultas merendi datur, sponte sequitur, quum ut opera, in quibus faciendis et perficiondis ab homine vires collocari Ecclesiastes vult, in hac terra patrari debeant, tum ut inter hanc et alteram post mortom vitam necessario ratio quaedam intercedat, ex qua ipsi redundatura sit aut summa félicitas aut miseria. Quid enim aliter sibi vult gravissima de defectura apud inferos merendi facilitate commonitio? In eandem sen-tentiam monet Ecclesiastes : „Mane semina semen tuum et ve-spere ne cesset manus tua, quia nescis, quid magis oriatur hoc aut illud et si utrumque simul, melius erit" . . . quorum verborum nulla alia sententia est, quam quae apud s. J o a n -nem legitur : „Me oportet operari, dum dies est ; verit nox, quando nemo potest operari." Nam et vocabulis istis ,mane et vespere', quibus duae unius diei partes comprehendantur et dupliei sementis faciundae termino omne huius vitae tempus intelligitur . . . . Locutiono autem ,semen seminare' nihil nisi pietatis Studium et operatio designatur, id, quod luculentius apparebit, si versuum praecedentium et similium locutionum, quae in s. scripturis occurrunt, rationem h a -buerimns. Primo huius capitis versu Ecclesiastes eleemosy-nam et beneficentiam proximis, imprimis iis, qui gravi ne-cessitate premuntur, secreto et celerrime exhibendam sua-det ; iam hoc versu a peculiari beneficentiae virtute ad bona opera in universum suadenda procedit. Allegória autem seil potius translatio sementis, messisque ad elemosynam et be-nignitatem praestandam similiter occurrit in epÍ8tola ad Gralatas scripta: „Quae enim seminaverit homo, haec et metet, quoniam qui seminat in carne sua, de carne et metet corruptionem ; qui autem seminat in spiritu, de spiritu me-tet vitam aeternam. Bonum autem facientos ne deficiamus,
tempore enim suo metomus non déficientes" Cur autem in diebus vitae nostrae id, quod Deus in mandatis
dédit, instanter operari tam graviter monet Ecclesiastes ? Ipse duobus versibus post edisserit : ,Nescit homo finem suum, sed sicut pisces capiuntur hämo et sicut oves laqueis comprehenduntur, sic capiuntur homines, in tempore malo quum eis extemplo supervenerit' . . . Ideo enim nos Deus in hac terra posuit, ut virtutem colendo et mandata D t i observando ,bravium supernae vocationis nostrae' acquira-mus ; tempus autem, quo merendi facultas homini suppetit, breve est, ut ipse Ecclesiastes innuit
E x his, quae attulimus, argument is, satis pátere e x i -stimo, auctorem libri Koheleth firmitor credidisse pro suis quemque meritis post mortem accepturum"
(Vége köv.)
V E G Y E S E K .
— A pesti Máriaintézet f. é. jul. 2 - á n háza felavatta-i á s á n a k évfordulatfelavatta-i napját ülte. Az felavatta-intézet fennállásának ezen első esztendeje alatt igen örvendetes felvirágzásnak indult, minek bizonyítékául szolgáljon az, hogy ezen rövid idő alatt több mint 600 női cseléd, miután a házban szol-gálatnélküliségének egész tartama alatt biztos menhelyet és teljes ellátást talált volna ; különféle szolgálati minőség-ben megbízható házakhoz elszereztetett. — Ezen valóban emberbaráti s erkölcsi tekintetekben is felette áldásosán működő intézetet bizvást az illetőknek legmelegebb p á r t o -lásába ajánlhatjuk. Helyisége: Pesten, soroksári utcza 36.
szám alatt.
— A genfi liberális nagytanács a következő törvény-javaslatot fogja a népszavazás elé terjeszteni : 1) Az állam az egyháztól elválasztatik ; a canton által a cultus j a v á r a fizetendő összeg, a cultusbudget, megszűnik. 2) Vallásos czélból alakult semmiféle társulatnak sem szabad a canton területén birtokot szerezni. 3) Szent Péter temploma Genf-ben nyilvános épület, melynek rendeltetéséről a hatóság később fog határozni ; különben városi elidegenithetlen tulajdon. — Átmeneti rendszabályok: 1) Jelen törvény kihirdetésétől számítandó öt évig a templomok megmarad-n a k régi remegmarad-ndeltetésűkmegmarad-nél. Ezemegmarad-n határidő eltelte utámegmarad-n mimegmarad-n- min-den templom fentartása azon községet illeti, melybeu a templom van s mely az épületet az állam felügyelete alatt tartozik gondozni s azon vallásfelekezet számára adhatja, melyhez a lakók tartoznak. 2) Ezen törvény kihirdetése után számítandó 2 év alatt minden plébániaház nyilvános árverés utján eladandó s a bejött összeg a község pénztá-rába teendő vagy pedig az épület községi czélokra fordí-tandó. — í m e , így gondoskodnak a liberálisok a> katholi-cismusról. Szabad egyház a szabad államban. És nálunk mégis oly sok liberális pap van.
— A berlini országgyűlés által a jezsuiták ellen hozott törvény így hangzik : 1. §. A jezsuitarend s a vele rokon rendek és hozzá hasonló congregatiók a német birodalom területéről kizáratnak. Megtiltatik, hogy ezen rendek tele-peket rendezhessenek. A jelenleg fenálló telepek a szövet-ségtanács által meghatározandó időben, mely hat hónapnál tul nem terjeszkedhetik, feloszlatandók. 2. §. A jezsuitarend s vele rokon és hozzá hasonló congregatiók tagjai, ha idege-nek, a szövetség területéről kiutasíthatók. — A szövetség-tanács fogja azon intézkedéseket kibocsátani, melyek ezen törvény végrehajtásához s a végrehajtás biztosításához megkívántatnak. " A szövetségtanácsnak intézkedése pe-dig ez :
1. Mivel a jezsuitarend a német birodalom területéről ki van tiltva, ezen rend tagjainak nem engedhető meg hiva-tásuknak semmiféle gyakorlata, különösen a templomokban, iskolákban ; eltiltatnak különben a hitküldérségtől is.
2. A jezsuitarend telepei, a törvény életbe léptétől szá-mítandó 6 hónap alatt feloszlatandók.
3. A törvény végrehajtására egyes esetekben szüksé-ges intézkedések a rendőri hatóságok által hozatnak.
4. Ajánl tátik a magas országos kormányok figyelmébe, hogy a jezsuitarend egyes tagjainak a törvény által megen-gedett bizönyos helyre való utasítását, szabályszerint csak
azon esetekre szorítsa, midőn az illető tagok képteleneknek nyilatkoztatják ki magukat valamely meghatározott hely megválasztására.
5. A magas országos kormányok fel kéretnek, hogy a) a jezsuitarend telepeinek feloszlására vonatkozólag minden egyes esetben jelentést terjeszszenek be a birodalmi kanczellársághoz ;
b) a birodalmi kanczellárságot lehető gyorsan érte-sitsék, váljon a jezsuitarend külföldi tag jai kiutasittattak-e, váljon a rend német tagjai meghatározott helyre utasittat-t a k - e , vagy pedig nekik a bizonyos kerüleutasittat-tben való utasittat-tarutasittat-tóz- tartóz-kodás eltiltatott-e s végre jelentsék be az ezen rendszabály alá került egyének neveit s személyes viszonyait.
c) Jelentést terjesztessenek be magukhoz az iránt, hogy az illető kormány területén léteznek-e a jezsuitarend-del rokon más rendek vagy vallási társulatok s ezen jelen-tések eredményéről három hó alatt értesítsék a birodalmi kanczellári hivatalt.
í m e tehát azon botrányos rendszabály, mely a sza-szabadságszeretettel s felvilágosodottsággal kérkedő 19-ik századot az utókor előtt megbélyegzendi. Pedig a berlini országgyűléshez ezernél több petitio adatott be a jezsuiták mellett s alig valamivel több száznál ellenök. Azért mégis kiűzetnek, kiűzetnek azon kath. papok, kik csak jóra t a -nítják a német népet, kik a legutóbbi porosz háborúban a legnagyobb szolgálatokat tették a harcztéren s korodákban s ezért a császár által dicsérő iratokat is k a p t a k . Az egy millió szuronynyal s annyi tudós liberális tanárral rendel-kező német birodalom fél 200 jezsuitától. Több előkelő város, minő Coblenz, Köln stb. küldöttséget menesztett a császárhoz a jezsuiták ügyében, de el sem fogadtatott. Mi nem féltjük a jezsuitákat, de méltán aggódunk oly biroda-lom sorsa felett, mely ily égbekiáltó igazságtalansággal inaugurálja létezése kezdetét. Az országgyűlés kath. tagjai nagyszerű beszédeket tartottak a jezsuita törvény t á r g y a lásakor s mind az egyháznak üldöztetését l á t j á k e t á m a -dásban és helyesen. Kívánatos, hogy ezen beszédeket együtt bírhassák a katholikusok s olvasgassák nálunk is.
— Dupanloup nagyon lelkére kötötte a franczia nem-zetgyűlésnek a katonaságról tárgyazó törvény megvitatása alkalmával, hogy a törvény gondoskodjék arról, miszerint a katonák vallási kötelmeiknek eleget tegyenek. I n d i t v á -nya egyhangúlag elfogadtatott.
— A szentatya junius hónapban pápasága 26-dik év-fordulati napja alkalmából igen sok és kitűnő küldöttsége-ket fogadott az egész világból. Főleg nevezetes, mit egy német küldöttségnek mondott, hogy t. i. közel van, misze-rint a nagy német birodalomnak agyaglábait egy magasból leszakadt kő összetörje. Deus non irridetur. A német biro-dalom vezetői most az egyházat vették üldözőbe, mely őket nem bántotta. Isten fogja ügyét védelmezni tudni. O r e -mus, ut salvemur.
— A „Literar. Hdvr." legújabban ezeket í r j a : „az úgynevezett ókathalikus papoknak száma, mely az 1871-ki évnek második felében még tízzel szaporodott volt, a folyó évnek első felében még csak egyetlen egygyel szaporodott : Grunerttel, insterburgi káplánynyal. E papoknak összes száma jelenleg 29-re rug, ugy, hogy minden ókatholikus papra Némethonban körülbelül „csak" — ezer, igazi k a -tholikus pap jut."
Felelős szerkesztő CSELKA NÁNDOR.
Nyomatott Pesten 1872. K o c s i S á n d o r saját nyomdájában. Sándor-utcza 13. szám alatt.
Megjelenik e lap heten-kint kétszer : szerdán és szombaton.
Előfizetési dij félévre helyben s
posta-küldéssel 5 ft.
RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.
Előfizethetni minden k.
postahivatalnál ; Pesten a szerkesztőnél (terézvá-rosi plébánián) s Bocsi Sándor nyomdai irodájá-ban, (Sándor utcza 13.
szám alatt )
n coepto tuo, praeliare praelia Domini, caritatem incende, pietatem főve, unitati promovendae et arctius compingendae adlabora. Pius P. P. IX. ad Redact. Rel. 27 mart. 1871.
i 24-én. II. Félév. 1872.
T A R T A L O M . AZ egyház S a tudomány. • -Simor János primás ő hgségének körlevele a breviárium-ról. — Egyházi tudósitások. — Irodalom. —^Vegyesek.
Az egyház s a tudomány.
(Folytatás.)
Korántsem t u d o m á n y , hanem jámbor kalh.
lélek hiányzott ama kor fiaiban, ezt pedig a hitujitók mennyire restaurálták első lépésük — ki a zárdá-ból — a történet tanúbizonysága mellett szépen iga-zolja. Möhler talpra esett és elfogulatlan észrevétele szerint „az teszi nagyszerűvé és nevezetessé a XVI-ik századbeli szakadást, hogy önkénytelenül is ragyogó fényt vet az egyházra, melyet ostromolni kezdett.
Luther, Melanchton, Calvin, Béza, Chemnitz, iratai egyrészről, egy Eck, Cochläus, Pighius, Albert,
Se-dolet, Fischer, Morus Tamás, Pólus Reginald, Vega András, Belarmin stb. munkái másoldalról, mennyi szellem, ékesszólás, elmeél, tanultság kincseivel bő-velkednek." A jelenkor szellemvilága a középkor erős vállain nyugszik s ezt el nem ismerni hálátlan-ság, konokul tagadni pedig tudatlauságra mutat.
Nemzetének történeteit ismerve mindenki bátran el-mondhatja saját hónáról azt, mit egy elkeseredett buzgó német, bosszúsan és czipősen ugyan, de iga-zán állita, hogy t. i. hazájában a kath, tudomány és szellemi élet korosabb, mint a jezsuiták és protestán-sok együtt véve. „Ami azon kérdést illeti, uralko-dott-e az ész, vagy pedig ennek uralma szinte ezer évig megszűnt?" feleljük, hogy semmi az ész supre-matiájának erősb tanulságul nem szolgál, mint a hierarchia. Mert nincs bizonyosabb annál, hogy az emiitett korban a papságnál volt tulnyomata az észnek. !)
') Hetényi János. „A magy. tud. társ. évkönyvei V I .
E k k o r a katholikus papság küzdött egyedül, mint a méltányos Herder is megvallja, a tudatlanság, a bun, az erőszak és barbárság ellen ; ez adott szál-lást a művészetnek, a régiség szellemi kincseinek, az elnyomott ártatlanságnak; ez oktatta a királyokat
E k k o r a katholikus papság küzdött egyedül, mint a méltányos Herder is megvallja, a tudatlanság, a bun, az erőszak és barbárság ellen ; ez adott szál-lást a művészetnek, a régiség szellemi kincseinek, az elnyomott ártatlanságnak; ez oktatta a királyokat