T E M E S V Á R , juniusban. (A h i t e l e m z ő k k é n y e l -m e t l e n h e l y z e t é r ő l a k ö z ö s i s k o l á k n á l . A s z ü l ő k - s v á r o s i k é p v i s e l ő i n k r ő l , k i k e n e g y h e l y b e l i l a p s z e r k e s z t ő l o v a g o l . H a z a i k a t h . n é m e t s a j t ó n k r ó l . N é m i a h i t e l e m z ő k t e e n d ő i -1" ő 1.) (Vége.) Az istentelen sajtóról is szólván, megfoghatatlan rejtély maradt előttem, hogyan lehet azzal a n nyira büntetlenül visszaélni, mint az napjainkban a k a -tholika egyházzal szemben történik ? de nem kevesbbé csu-dálkozom azon is, hogy kath. főuraink s adakozásaikban utolérhetlen nagyérdemű főpapjaink hogyan nem t u d t á k már eddig is azon aránylag csekély áldozatot hozni, m e l y lyel e g y n é m e t n y e l v e n s z e r k e s z t e n d ő k a -t h o l i k u s n a p i l a p o -t a l a p í -t o -t -t a k v o l n a m a g y a r h a z á n k b a n ? E g y ily lap, ha ügyesen s cor-recte vezettetnék, bizonyára megtenné hatását s lassacskán kiszoritaná a temesvári botrányos német újságot, v a -lamint ellensúlyozná a legio számra felszaporodott pesti zsidó vagy kálvinista „ L l o y d " - o k a t is. De hogy a politikai napi események oly rohamos változása s a botrányos sajtó lázas tevékenysége mellett nagyszámú németajkú polgár-társaink közt a katholikus elvek s érdekek biztosítására egy „ K a t h o l i k " vagy egy „ U n g . V o l k s b o t e " vagy mint a temesvári „ L a n d b o t e " , ha m é g o l y kath. szel-lemben vezettetik is a lap, mint h e t i l a p elegendő lenne, azt merőben tagadom. Német f ö l d m ű v e s e i n k számára, k i k napi munkájok mellett a politikával nem sokat törőd-nek, még hiszem ugyan, hogy az ily hetilapok elegendő egészséges táplálékot szolgáltatnak az egyetemes kóráram-lat ellen ; hanem hát megfontolandó, hogy a falusi kabátos emberek, kézművesek, iparosok stb., egész terjedelemben k í v á n n a k a politikai eseményekről értesülni s magok is szeretnek politizálni, minélfogva az ő tág igényeiket csak n a p i l a p elégítheti ki. Tapasztalásból tudom, hogy a pesti
„ L l o y d " o k vagy a temesvári botránylap korántsem a n -nyira katholikusellenes tendentiájok, mint inkább azon egyszerű oknál fogva istápoltatnak német katholikusaink által is, mivel ők a politikával s főkép m a g y a r h a z á n k politikájával a k a r v á n foglalkozni, k ü l f ö l d i német kath.
politikai napilap nekik nem kell, belföldi pedig nincs. Mi-dőn hetekkel ezelőtt a kath. párt alakítása jött szóba, a czél elérése végett egyházmegyénkben is vidéki k a t h o -l i k u s o -l v a s ó k ö r ö k a-lakítása szándéko-ltatott. E szán-dék kivitele azonban a mondott oknál fogva mindjárt ele-jénte már csak azért is lehetetlennek mutatkozott, mivel a
legtöbb helyen úgynevezett casinók már létezvén, az azokba járó katholikusellenes német napilapok helyett nem lehetett m a g y a r é r d e k e k e t k é p v i s e l ő k a t h . -p o l i t i k a i n a -p i l a -p o t ajánlani. Szomorú, de t é n y !
Alapittasaék tehát valahára hazánkban egy német kath.
politikai napilap s hiszem, nemsokára szárnya szegetik a zsidók vagy szabadkőművesek szerkesztette katholikus-ellenes német napilapok nagy hatalmának, a katholikusok a saját érdekeiket védő lapot s nem az azokat tagadó s ostromló lapokat fogván drága pénzökön járatni !
Hogy végül iskolaügyünkre ismét visszatérjek, átalán még a hitelemzök teendőiről akarok egy pár észrevételt koczkáztatni. Miután manap a hitelemzők főkép a k ö -zösiskolákban oly ferde állásba j u t o t t a k , hogy ellentétbe kénytelenek magokat helyezni a szülőkkel : minden j a v a -solható mód s kínálkozó kedvező alkalom általok megra-gadandó, hogy tanítványaikban a házi tűzhelynél beszítt
méreg hatástalanítására a vallásos érzületet hathatósan fel-keltsék, melegen ápolják s mélyen meggyökereztessék.
B á t r a k n a k , eszélyeseknek s csüggedetleneknek kell lenniök s a találékony szeretet majd kezök ügyére szolgáltatja az eszközöket és módokat, melyek terhes feladatuk teljesíté-sére s czéluk kivitelére alkalmasoknak mutatkoznak; csak hogy semmi kedvező alkalmat felhasználatlanul elsurranni ne engedjenek. Ily kedvező alkalom lehetett a legközelebb junius 16-kán I X . P i u s szentséges a t y á n k dicső
pápasá-gának 26-ik évfordulati napja. En e napon reggeli félki-lencz órára iskolába rendeltem tanítványaimat, hogy onnan in corpore szent misére menjenek s hasonlókép cselekedtem velők délután is, midőn vecsernyére rendeltem őket. Péter-fillérek gyűjtését is rendeztem köztök ez alkalomból s e végből már 12-kén osztottam ki köztök az illető íveket, melyekre ők a szentatyának felajánlandó adományaikat feljegyezték. Kissé merész vállalat ugyan ez oly helyen, hol e tekintetben a szülök rokonszenvére átalán nem igen lehet számitani, mindazáltal okkal móddal keresztülvi-hető.
Eljárásom a következő volt : Minden osztályban m a -gokra a tanulókra biztam, hogy válaszszanak magok közt egy í v t a r t ó t, egy p é n z t á r n o k o t s egy e l l e n ő r t .
A g y ű j t ő íveken kétféle rovat volt : e g y a pénzbeli adományok s egy m á s i k a szentatya j a v á r a végzendő k ü -lönféle üdvös és jó cselekmények feljegyzésére. A gyűjtések eszközlésére egyheti időt engedtem, melynek lejártával két nagyobb tanuló kézbesitette nekem a begyült pénzösszeget, az íveket magoknál t a r t v á n meg. I l y eljárás által a sze-génység iránti tekintetnek is elég lett téve, mennyiben a szegényebbeknek nem volt magokat miért szégyenelniök, miután üdvös jó cselekedeteket ők is ajánlhattak fel ; nem-különben az oly gyermekek zavara is kikerültetett, kiknek szülei a nyomorban s fogságban sinlődő szentatya iránt nem igen lelkesen érdeklődvén, ily czélra költeni valót nem szoktak adni. Begyült a t. iskolanővérek által gondozott gyárkülvárosi m a g á n és községi leánytanoda i f j ú s á -gától összesen 18 ft. 21 kr. Érdekesnek tartom néhány általok felajánlt jó cselekményt is megemlíteni, úgymint : Egy héten át mindennap három Miatyánk s Üdvözlet vagy sz.-mise-hallgatás, valamely napon egy olvasó elmondása, egy egész héten át a gyümölcs élvezetétől való tartózkodás, bizonyos órákon át az iskolában igen jól figyelmezni stb.
Persze, hogy az ilyenek olvasására a szabadonczok s
hitet-lenek elnevetnék m a g o k a t ; hanem hát „quod ignorant, blasphémant."
Biesz Gáspár.
BERLIN. P r o t e s t á n s e x c u m m u n n i c a t i o e g y h á z a s s á g ü g y i r e n d e l e t b e n . A szásztarto-mányi protestáns Consistorium f. évi junius 10-ikén egy körrendeletet bocsátott ki, melynek czélja czime szerint
„az evangelikus papoknak a vegyes házasságok körül k ö vetendő eljárását" szabályozni és azon alapelveket k i j e -lölni, melyek ily házasságoknak kihirdetése és megáldása körül szemmel tartandók.
Ezen rendeletet alább egész kiterjedésében közöljük, hogy megmutassuk, miszerint a protestánsok a vegyes h á -zasságok ügjrében mindazt követelik magok számára, mit mitőlünk katbolikusoktól nemcsak következetesen megtagadnak, hanem már a kormányok utján is elra-gadtak, hogy következőleg megmutassuk, miszerint a katholikusok mindenütt a protestantismus érdekében s annak kívánalmai szerint nyomatnak el, mi annál f e l t ű nőbb, ha ez oly országban történik, melyben a k a t h o l i k u -sok az egész lakosságnak jó felét, az összes protestáns secták pedig alig negyedét képezik.
A rendelet következőleg hangzik :
„1. Az evangelikus egyház a vegyes házasságok i r á n t követendő eljárásában nem alkalmazkodhatik a katholika egyház elveihez azaz nem nyúlhat egyszerű repressaliák-hoz ; mert ez utóbbitól, bármily téves legyen is tana, még sem tagadja el a képességet tagjait a Krisztussal valá közösségre és az örök üdvösségre vezetni."
(Jegyzet. Az „evangelikus" egyház ebben igen helye-sen cselekszik, mert ha házasságügyi fegyelme oly lelkiismeretes, oly következetes és oly szigorú volna, mint a k a -tholikusoké, akkor csakhamar azon vennék észre magokat, miszerint a vegyes házasságoknak száma a protestantis-musra nézve igen fájdalmas arányokban csökkenne, mi által a protestáns propaganda egyik leghatályosabb eszközét visszahozhatlanul elveszitené. Azértis igen bölcsen cselek-szik az „evangelikus" egyház, ha nem nyul „repressaliák"-hoz ; mert ha ezt tenné s például az elvált katholikus felek-nek vagy a hitehagyott papoknak nem engedné meg mint protestánsoknak házasságra lépni, mint az például elvált protestáns feleknek nem engedtetik meg a katholika egyházban, ha mindjárt katholikussá lesznek is: akkor az
„evangelikus egyház mégis csak néhány „buzgó" áttérőtől fosztaná meg magát minden esztendőben, mi ugyancsak ezen „egyházra" nézve nagy veszteség lenne. Annak elis-meréseért, miszerint a kath. egyház is képes tagjait az örök üdvösségre vezetni, nem magunknak, mert nem szorultunk rá, hanem a szász Consistorium tagjainak gratulálunk, mint a kik ez által bebizonyították, hogy ők is képesek világos nappal a napnak ragyogását észrevenni).
„2. Az evangelikus egyház kénytelen a vegyes házas-ságokat tűrni, mert azok a németországi adott viszonyo-kon alapulnak ; de azért kötelessége azt követelni, hogy a szülőknek, kivált az a t y á k n a k , joga a gyermekek m i
-3 1 kénti nevelése felett határozni csorbittatlanul tartassák fen."
(Ez persze oly »jog", mely napjainkban csak a p r o -testánsoknak kedvez, mert j a j azon katholikus apának, kinek eszébe jutna valamennyi gyermekét katholice nevel-tetni s szintúgy j a j azon protestáns férjnek, ki szabad aka-ratából beleegyeznék abba, hogy fiai is katholikus nevelést nyerjenek. Dicső hazánkban oly roppantterjedelmü
vallás„szabadság"ot élvezünk e tekintetben, hogy ilyen h a t á r o zatok, illetőleg kedvezmények, egyenesen megtiltvák a l -kalmasint azért, mert rendesen a katholikusoknak kedvez-nének.)
„3. Azon meggyőződés, miszerint a biztoson üdvözitő tannak birtokában van, a lelkipásztorkodás terén ugyan arra serkenti az evangelikus egyházat, hogy valamennyi vegyes házasságból származó gyermeket a maga számára megnyerni iparkodjék ; — a gyakorlati fegyelem terén azon-ban nem követelhet többet, mint hogy az evangelikus fél hitében megmaradjon és hogy a protestáns f é r j fiait az evangelikus hitben neveltesse."
(Ez röviden annyit tesz : külsőleg ugyan megnyug-szunk a kölcsönösség törvényében, hogy kéz alatt és a csa-ládok kebelében annál hathatósban agitálhassunk ellene ; főfigyelmünk továbbá azon házasságokra forditandó, me-lyekben a f é r j protestáns ; mert ezek azon csatornák, melye-ken keresztül a katholikus pénz protestáns kezekbe kerül.)
„4. Ha az evangelikus pap nem tud magának biztos meggyőződést szerezni arról, hogy a protestáns f é r j egybe-kelése pillanatában becsületesen el van határozva fiait a protestáns vallásban felneveltetni : a k k o r a házassági f r i g y -nek megáldásától tartózkodnia és az egyszerű törvényes kihirdetésre kell szorítkoznia."
(No hiszen merné ezt katholikus hatóság mon-dani vagy katholikus pap tenni ! ! Különös figyelemmel ké-rem a következő 5-dik pontot elolvasni.)
„5. Ha az evangelikus vőlegény leendő gyermekeire nézve előlegesen is megígéri, hogy azokat kivétel nélkül a katholika egyháznak á t a d a n d j a ; vagy ha az evangelikus f é r j élő figyermekeit szükség nélkül ugyanezen egyháznak átadja : akkor ebbeli hűtlensége és az ekként okozott botrány miatt egyházi fenyíték alá esik. I l y á l l a p o t b a n s e m k e r e s z t a p a n e m l e h e t e v a n g e l i k u s g y e r m e k -n é l , s e m a k ö z s é g b e -n b á r m i f é l e t i s z t e l e t b e l i v a g y e l ö l j á r ó i t i s z t s é g e t n e m v i s e l h e t , s ő t a z ú r v a c s o r á j á b ó l i s k i z á r h a t ó, míg a botrányt, a mennyire lehet, jóvá nem tette s a botránynak okát meg nem szüntette."
(Ismét csak azt mondhatjuk, merne csak katholikus egyházi hatóság ilyesvalamit tenni vagy mondani ; mily l á r m á t csapnának az egész országban ! Mennyivel to-leránsabbak vagyunk mi katholikusok. Egyházi fenyítékről szó sincs nálunk s nemcsak hogy ezalatt netán álló k a t h o -likusokat, de még protestánsokat, sőt zsidókat, sem merünk a keresztapai tiszttől visszautasítani, annál kevésbbé ily féle excommunicatio minort kimondani az illetők ellen, minőt az 5-dik pont tartalmaz; — majd is megadná nekünk az
„állam", ha mi valakit excommunicálni mernénk.)
„6. Azon evangelika nő, mely gyermekeit férje iránti
engedelmességből katholice nevelteti, nem esik ugyan egyházi fenyíték alá, de a lelkipásztori gondoskodásba k ü l ö -nösen ajánltatik. "
(Azaz, mint már fentebb mondtuk, oly vegyes házas-ságok, melyekben a nő protestáns, nem érdemelnek annyi részvétet ; mert egyrészt mint a protestáns propagandának eszközei kevésbbé hatályosak, másrészt pedig nem is szolgál-nak arra,hogy a katholikus pénz protestáns kezekbe átjátszas-sék. Legyen azonban rajta a pásztor, hogy ily házasságok-ban is a balbékét, amennyire tőle telik, feldúlhassa az által, hogy az asszonynak lelkiismeretét folytonos sugdosásai által feldúlja).
IRODALOM.
,,Disquisitiones eschatologicae de libro Koheleth. Auetore Joanne Hubertho Kessel, Ss. Theologiae Doctore.lí
(Folytatás.)
Méltán nagyjelentőségüeknek mondja az a szentirás mindazon nyilatkozatait, melyekben fel van tüntetve a), hogy a testi halál közbejötte után a lélek öntudatosan f e n -maradt tovább is és egy más életben szeretteivel találkozik 23—32 lapokon); b) hogy még a test a földbe tér vissza, addig a test életének, sajátos alkotásának, minden mozdu-latainak és tevékenységének alapja, — a lélek, az Istenhez, a ki adta, jut vissza (v. ö. 32—43. 11.) ; c) hogy a lélek az Istennek, a ki halhatatlan, képére és hasonlatosságára alkottatott (43—50. lapokon) ; d) hogy a lélek a földi élet után (mert e világon sem tökéletes jutalmazásnak, sem tökéletes megtorlásnak, nincs helye, minthogy a földi jót nem lehet az erénynek megfelelő jutalom, a földi roszat pedig nem lehet a bűnnek megfelelő büntetés, gyanánt t e k i n -teni ; tökéletes kiegyenlítésnek annál kevesebbé van helye akkor, midőn az ember az igazságért egész földi bol-dogságát, sőt magát az életet is, feláldozza . . . .) a végből, miszerint az emberi érdemek és a sors tényleges ferde vi-szonya kiegyenlittessék, — meg fog Ítéltetni (50 — 53.1.) . . . A kijelentésből bizonyos (az erény termékeny a n y j á n a k nevezhető) lélekhalhatatlanságbani hitet, mely az emberi nem kebelében mindenkor és mindenütt létezett, jóllehet az ember körül mindeu a halandóságra emlékeztet s a hová fordul, nem lát egyebet mulandóságnál, sírokon és porokon jár, mik egykor oly lényekhez tartoztak, melyek nincsenek többé, — folytatja a t. sz., mutatják azon különféle szók és kifejezések, melyek ide vonatkozólag még a prédikátor könyvében nem csekély számban előfordulnak . . . . J e l e -sen az egyszernél többször előkerülő kifejezés „mulandó (t. i. testi) élet" (v. ö. prédik. 9, 9.), „valódi élet" (6, 8, 7, 13.), valamint ugyanazon szent könyvek nyilatkozatai az örök boldogságról vagy örök kárhozatról, szintannyi kife-jezései a lélekhalhatatlanságnak . . . . és az ilyetén helyek :
„Tanácsosabb a siralomnak, hogy som a lakodalomnak, h á -zába menni, mert amabban látjuk, mi vége az embernek ? és az élő az ő szivébe szállván a jövendőről gondolkodik."
(v. ö. 86. 11.) Ezen és hasonló szólamok, m e l y e k e t a p r é d i k á tor sugallat folytán irt szerzője még több ízben s pedig h a
-tározott kitételekben basznál, mind a zsidó mind a keresz-tény hagyományban a iélekhalhatatlanságróli nyilatkozatok-nak tekintettek,azon nyilatkozatoknyilatkozatok-nak,melyek szerint a szel-lem öntudatosan tovább él akkor is, ha a testtől elvált, mely
felfogás helyes volta mind belső indokok erejénél, mind az újszövetségi szentirás hiteles magyarázata által bebi-zonyul
Valóban nyomósak ezen és ilyféle bibliai nyilatkoza-tok, mert egyrészről azt t á r j á k fel, hogy ha az eredeti állapotban maradt volna az ember, a k k o r testre nézve is halálmentes (halál közvetítése, fájdalom és belszorongatás, nélkül távolittatik vala el a földről) lehete; másfelül pedig a test- és léleknek, melyekből össze vagyunk téve, két lényegileg egymástól különböző tulajdonát, melynél fogva a lélek nemcsak alapját képezi a testi életnek, hanem ön-magában is megálló életet él, mely nem a testtől származik és nem testi szervek által munkálkodik — öntudatos gon-dolkodás és szabad akarat — s azért életét a testtől elválva is fentarthatja s munkásságát folytathatja, — szóval, — a lélekhalhatatlanságot jelzik.
Es így átgondolván a mondottakat, l á t j u k már a pré-dikátor könyvében az erkölcsi világrend által is követelt halhatatlanságnak, moly ellen még napjainkban is a v i l á -gosság közepette a sötétséget szerető egynémelyek (kik t. i.
nem akarván az Istent ismerni, az Isten képmását, a lelket, sem ismerik és becsülik meg) a bűnösség érzetének mentegetésére és a rosz hajlamok felszabadítására, üres k é t k e -déssel telnek el, — egynél több tökéletesb és rendszere-sebb bizonyítékát
Mielőtt e részt elhagynók, meg nem állhatjuk, hogy ne idézzünk egykét helyet.
Mintán a prédikátor 12-ik fejezetének első versei kellő álláspontból érteimeztettek, a hetedik versnél, melyet nem-csak eredetiben, hanem a latin forditás szerint is előhoz a t. sz., a 41. lapon a többi között ezt m o n d j a :
„Quorum verborum (t. i. ,Memento Creatoris tui, antequam revertatur pulvis, unde erat et spiritus redeat ad Deum, qui dedit illum,' 12, 7) quo maior perspicuitas, eo luculentior et evidentior sensus. Corpus hominis pulvis dici-tur tum propter primi hominis ex limo terrae originem, tum propter certam corporis cuiusque in terram resolutio-nem (f. Eccl. 3, 20) ; spiritus autem hominis reverti dicitur ad Deum, qui dedit eum, i. e. ex quo ille prodiit et a quo corpori praeparato increatus fuit, id, quod fieri non potest, nisi pro certo habeas eum divinae naturae esse participem.
Ecclesiastes igitur hoc loco quam certe docet hominis cor-pus aliquando dissipari et dissolvi, tam clare declarat eius animam esse indissolubilem, indelebilem, immortalem, a e -tarnam. Est sane hie apertissimus locus pro animae immor-talitate, quo clariorem et evidentiorem vix ullum in sacris libris inveneris"
„Iam praemissa hac ad virtutem colendam et debitum obsequium Deo intra vitae terrenae annos praestaudum
exhortatione Ecclesiastes exclamat : ,Vanitas vanitatum et omnia vanitas.' Quae exclamatio non pro omnium, quotquot per singula huius libri capita prosecutus est, disquisitionum fine habenda est, sed eo potius destinatur, ut ex considera-tione de horribili mortis momento atque de inaestimabili bonae mortis valore vivida persuasio quum do vitae humanae f r a -gilitate et brevitate, tum de necessitate earn soli Deo et virtuti conseorandi loctorum animis penitus inculcetur, unde rursus nihil, nisi ipsiu3 auctoris in alteram vitam fides, cla-rissima luce apparet" . . . .
(Folyt, köv.)
V E G Y E S E K .
ft
— Személyze i. 0 felsége a váczi székesegyházi k á p -talanban Müller Mihály éneklőkanonoknak az olvasókano-nokságra, Ellenbacher István őrkanonoknak az éneklöka-nonokságra, Soós József székesegyházi főesperesnek az őrkanonokságra, Neszveda István jánosalapitványi k a n o -noknak s székesegyházi főesperességre, Poroszkay Péter a püspöki asztalról nevezett első kanonoknak a pe3ti főespe-rességre és Virter Bertalan a püspöki asztalról nevezett kanonoknak a csongrádi főesperességre leendő fokozatos előléptetését jóváhagyván, az ezáltal megüresedett s a vácz-alsóvárosi plébániával összekötött jános-alapitványi kanonokságra Tanács János tiszteletbeli kanonokot s rékási plébánost és a püspöki asztalról nevezett kanonokságra Mal-lár József tápió-bicskei plébánost és alesperest nevezte ki ; végre a szent Ilonáról nevezett földvári czimzetes apátságot Neszveda István és a bold, szűz Máriáról nevezett dornani czimzetes prépostságot Poroszkay Péter váczi k a n o n o k o k -nak adományozta.
— Értesítés. A Horváth-féle alapítvány értelmében f.
1872. évben azon a kath. hittudományok körébe tartozó magyar nyelven irott munka levén 400 frt. jutalomdíjban részesítendő, mely a lefolyt 1868—71 négyévi időközben megjelent enemü müvek közt a m. kir. egyetem hittudo-mányi k a r á n a k Ítélete szerint erre legérdemesebbnek talál-t a talál-t i k : nevezetalál-ttalál-t kar f. hó 8 - á n talál-tartalál-totalál-ttalál-t ezévi V I . rendes ülé-sében az e végre megbizott két biráló érdemleges vélemé-nyes jelentésének meghallgatása után fonkitett jutalmat dr.
F r a n k i Vilmos esztergomfőegyházmegyei áldozár s m.
akadémiai tag I I I . kötetes „Pázmány Péter és kora" m ü vének itélte oda. — Ugyanez alkalommal szinte a H o r v á t h -féle alapítványból Karcsú Arzén ferenezrendi szerzetesnek 8 kötetes „A római pápák történelme sz. Pétertől korunkig"
czimű m u n k á j á t 200 forinttal jutalmazta. — Kelt Pesten, 1872. julíu3 8. Dr. Bita Dezső, a hittudományi kar dékánja.