P E S T , September 12. A h á r o m c s á s z á r t a l á l -k o z á s a B e r l i n b e n . A lapo-k egész hasábo-kat töltene-k meg a három császár találkozásának leírásával. Az ünne-pélyek, katonai szemlék, díszelőadások s egyéb udvari szer-tartások minket nem érdekelnek.
Hogy ezen találkozás a puszta udvariasságon kivül egyéb megbeszélendő dolgokra is szolgált alkalmul, az két-séget nem szonved. S ha nem is teszszük fel, hogy formális
s z ö v e t s é g köttetett a három fejedelem k ö z ö t t , mégis fel kell tennünk, hogy egyik másik európai égető kérdés általok vagy legalább a fejedelmekkel levő kormány férfiak közt
megbeszéltetett.
De melyek azon kérdések, melyekről gondoljuk, hogy eszméket cseréltek Berlinben? A kölcsönös békebiztositá-sokra, területgarantirozásra s még több ily modern
diplo-•natiai szólamokra, mert egyébnek aligínevezhetnők a mo-dern diplomatia által felállított műszavak, nem igen sokat adhatunk. Szerződéseket a legünnepélyesebben kötni, azok megtartását fejedelmi szóval Ígérni s a legközelebbi alka-lommal széttépni, oly dolgok, melyeknek mi már magunk voltuük szemtanúi.
A különféle fél- s egész hivatalos lapok, valamint a mindenféle színezetű liLeralis lapok már rég kürtölték, hogy ezen fejedelmi találkozásnak egyik rugója az ultra-montanismusnak leverése, a jezsuiták kiűzetése, de legin-kább a leendő conclave, mely igen nyugtalanítja a liberáli-sok álmait.
Hogy Bismark, ki a katholikuk elnyomása miatt nem igen kényelmes helyzetbe jutott, szeretne e helyzetében so-cios habere dolorum, az igen természetes s e tokintetben már egyszer szót is váltott Andrásy gróffal, ki azonban nem igen látszott hajlandónak Bismarkot tüskön bokron keresztül követni.
Hasonló kényelmetlen helyzetben van az orosz diplo-matia a lengyelekkel, kiket tűzzel vassal, deportálással, sanyargat, irt. Gorcsakov is szívesen látná, ha a katholicis-mus üldözésében a tervezet kiegészítéséül Ausztria-Magyar-ország is vállalkoznék.
Fogja-e tenni? Nem hiszszük. A fejedelem személyét tiszteletteljesen kihagyva a combinatiókból, pusztán külügyi ministerünk eszélyességére épitvo, nem hiszszük, hogy a szerencsétlen Ausztria-Magyarország sok kellemetlenségei közé még a vallási viszályt is akarná ültetni. Eötvös minis-ter már összozavarta a zsidókat, katholikusokat, czirogatva elkényeztette a nem egyesült görögöket vagy mi is az ő hivatalos elnevezésök. Most csak az volna még hátra, hogy egyenes orosz-porosz-mintáju ausztria-magyar massrogolás által a katholikusokat elkeserítse a kormány s elidegenítse magától a valóban conserváló elemet s akkor azután meg-ágyazott Magyarországban Bismark vagy Gorcsakov vagy miudakettő számára. Ne tessék félreérteni. Nem azt mond-j u k ezáltal mintha a katholikus elem a hazai massregolás
esetében külföldre gravitálna. Nem, ezt soha sem tette és tenni soha sem is fogja. Hanem a fentebb említett két omnipotens katholikusfaló minister igen szeret zavarosban h a -lászni. Ausztria-Magyarországra pedig hogy f á j a foga mind a kettőnek, az több puszta gyanitásnál. Ha már most a kormány még a katholikusokkal Nagynémetország pél-dájára is hajba kapna, mint azt a rövidlátó politikaszterek vagy szerencsétlen roszemésztésü czikkezők akarnák, s így összezavarnák a birodalom lakóit, a katholikusok megbé-nítását alkalmul használva, majd gondoskodnék Bismark s Gorcsakov oly karmesterről, ki a birodalmi disharmoniába összhangot hozna.
A szerencsétlen bajor király nem hallgatott a katho-likus képviselőkre, lapokra, hanem a liberalismus után in-dult s ma már bánkódva veszi észre hogy a liberalismus révén bejutott szerencsésen Nagynémetországba.
Mi ugyan egyátalán nem hiszszük, hogy Andrássy vagy kormányunk nagyon igazságos tudna lenni a
katho-likások iránt; de ha ezt nem hiszszük is, hiszszük legalább azt, hogy olyan Ballagi-félo katholikusfalókra, kik minden katholikust torkon fojtogatnának, nem igen fog hallgatni s talán gondoskodni fog, hogy a fák ne nőjenek az égbe, mint a német mondaná, vagyis, hogy ne sutor ultra crepidam, maradjon mindenki saját mesterségénél s no avatkozzék minden szerencsétlen fráter a katholika egyház ügyeibe, mert ez nem csáky szalmája.
Azt tehát nem hiszszük, hogy kormányunk à la Bis-mark egy kis jezsuitaüldözést inscernirozna a mi katholi-kusfaló liberálisaink mulattatására. Ennyiben hiszszük, hogy a berlini találkozás nem vezetett eredményre.
A mi a conclavet illeti, nevetséges, ha a diplomatia itt okoskodik s előre tervezget. Homo proponit, Deus disponit és non est consilium adversus Dominum. Mi nem féltjük a conclavet s nem féltjük az egyházat Bismark-Gorcsakov uraktól. Még az is megtörténhetik, hogy Bismark előbb lépi át a Lethe partjait, mint Pius. Mire tehát a combinatio ?
Hiszszük, hogy midőn Bismark a couclavet említette Andrássynak vagy Vilmos a mi királyunknak, a felelet egy udvarias mosolyból állott mi azt jelentette, bizzuk ezt másra.
Gondoljuk tehát, hogy a berlini találálkozás e tekin-tetben is eredménytelen volt.
Helyes-e gyanitásunk ? Megmutatja a jövő.
Ez volna szex-intünk a negativ eredménye a berlini találkozásnak.
Hát positiv eredménye lesz-e? Őszintén szólva a mint hiszszük, hogy a fentebb jelzett negativ eredménye lesz:
ép ugy hiszszük, hogy positiv eredménye egyenlő lesz a semmivel. A fejedelmeknek mindenekelőtt figyelmöket kellene irányozni Rómára, annak olraboltatására, azon hal-latlan gazdálkodásra, mely ott nemcsak az egyház, de egyesek s egyes nemzetek kárára hallatlan cynismussal űzetik. Figyelmöket kellene irányozni a titkos társulatok, különösen a szabadkőművesség roppant elterjedésére. F i -gyelmöket kellene irányozni a socialismus, communismus hirdetőire. Sőt mondhatnók, figyelmöket kellene kiterjesz-teniük a vallásnak kigúnyolására, a hitetlenségnek hirde-tésére.
Váljon tették-e ezt? Nem hiszszük. Váljon lehet-e kilátás arra, hogy az olasz forradalom által letiport isteni s emberi jognak érvényt fognak a találkozó fejedelmek ipar-kodni szerezni ? Nem hiszszük.
Azt gondoljuk, hogy még igen sokat nyertünk volna mi, ha a körülményeket figyelembe véve az előbb jelzett negativ eredményeket hozta volna létre a fejedelmek talál-kozása.
PARIS. A z e g y h á z é s a f e g y o n c z e k . A fran-czia nemzetgyűlés bizottságot küldött ki, a fegyházi rend-szernek tanulmányozására. E bizottságnak egyes tagjai a szünidő alatt körutakat tesznek részint Francziaországban, részint külföldön, hogy a különféle büntetési intézeteket és rendszereket tanulmányozzák, mely tanulmányoknak alap-ján majdan a bizotságnak a ház elé terjesztendő javaslata
el fog készíttetni.
Ezen urak alighanem a czellarendszer mellett lesznek, nem azért, mivel oz a legjobb, hanem egyszerűen, mivel
1 8 3 most divatban van. A divatos jelszó, ez az egyedüli elv, mely a jelenkor embereit vezérli.
Szabadjon ez alkalommal egy régi téveszmét vissza-utasítani, egyikét azon szokásos ferdítéseknek, melyekkel az újkor minden érdemet magának tulajdonítani s az egy-háztól mindent, mit évezredsk óta az emberiség ja vára tett, eltagadni szokott.
Átalános azon vélemény, mintha az elkülönzési zárrendszert valami Howard János nevü amerikai quaker t a -lálta volna fel. Ez nem áll. Lucas Károly, jóüevü franczia jogtudós nem régen azt fejtegette és bizonyította a
pá-risi akadémia előtt, hogy az egyház ugyané rendszert mái-régen Howard előtt gyakorolta. Lucas kimutatta, hogy Joannes Climacus a Sina hegyén létezett zárdájában már a 6. században alkalmazta. Ismerte sőt tettleg éjjel nappal minden egyes tagjára nézve alkalmazta ugyanezt a k a r -thausi szerzetes is, melynek tagjai csak közös imára s né-hány előkelő ünnepen közös ebédre gyűlnek össze. De ha ezektől eltekintünk is, mert nekünk ezúttal mindenek előtt a fegyházi intézkedésekkel van dolgunk, mégis egész ha-tározottsággal azt állithatjuk, hogy ugyancsak egy pápa már a 16. század elején, t. i. XI. Kelemen, 1503-ban az el-különzési rendszert Rómának némely fogházában megho-nosította s valamennyi hasonló államintézetnek ugyanez értelembeni átváltoztatásában csak halála által gátoltatott.
Kelemen a szent Mihályról nevezett óriási táp s nevelőin-tézet, dologházakat, k ó r - és fogházakat, sat. magában fog-laló intézetnek egyik részét a hires Fontana építész által ily rendszerű fogházzá alakíttatta át s ennek megszemlélése keltette Howardban ama gondolatot, hogy ezen eszmét, külön róla irt könyv által a világgal megismertesse s nép-szerűvé tegye. Hozzátehetjük, hogy Maria Terézia már 1772-ben hasonló fogházat alapitott Genfben és hogy a washingtoni congressus ugyanezen eszmét csak— 1822-ben fogadta el, de úgy, hogy annak vallás-erkölcsi oldala, mely a közös isteni tiszteletben nyilvánult, elnyomatván, ehelyett a fegyenczek csak akkor találkoztak, midőn többen egy-szerre hozattak le a nagy udvarba —- közös megbotoztatás czéljából.
Ezeket előrebocsátva, térjünk át mai tudósításunknak voltaképeni tárgyára, azon kérdés fejtegetésére t. i. mit tett az egyház mindenha a fegyenczek sorsának javítására.
Tagadhatlan, hogy a profán állam is a különböző időkben sokat tett e tekintetben. De mindez össze sem h a -sonlítható azzal, mit az egyház tett, melynek még azon érdeme is van, hogy mindenre, mi az állam részéről jó és
hasznos történt, ő adta az első példát, az utmutató felbáto-rító lendületet.
Midőn az egyház Konstantin alatt politikai
szabad-s á g r a tevén szert s ezáltal azon helyzetbe jutván, hogy a socialis kérdéssel is eredménynyel foglalkozhassék, azt lát-j u k , hogy legelső gondlát-jai közé a fegyenczeknek gondozása
s azon törekvés tartozott, hogy e szerencsétleneknek sorsán tehetségéhez képest javitson. Ezzel az egyház isteni
meste-rének parancsát követte, ki azt mondta: „tömlöczbe voltam s meglátogattatok" s egyszersmind annyival nagyobb jót tett az emberi nemmel, minél kevésbbé volt még az a k -kori időkben becsülve az embernek emberi méltósága
s minél kegyetlenebb volt ép ennélfogva az igazságszolgál-tatási eljárás. Az első keresztény császároknak dicséretére legyen mondva, hogy az egyháznak emez üdvös szándékait s törekvéseit a legjobb akarattal támogatták. Rendeletek és törvények által azon jogot ruházták rá, sőt megbizták azzal, hogy a bírákat és börtön őröket ellenőrizzék s ezál-tal a fegyenczeknek igazságos és emberséges bánásmódot biztosítsanak. Honoriusnak egyik törvénye szerint a püs-pöknek joga volt minden vasárnapon a fegyenczeket maga elé idézni, hogy megtudhassa tőlük, váljon meg vannak-e elégedve a bánásmóddal, kapnak-e elégséges a becsületesen elkészített ételt, vezettetnek-e rendesen fürdőbe sat., s a püspöknek ezen felülvizsgálati joga még, mint mondók, a bírákra is kiterjedt, kiket lelkiismeretességre s igazságra intettek. Non deerit, mondja a Codex Theodosianus, antisti-tum Christianae religionis cura laudabilis, quae ad observa-tionem constituti iudicis hanc ingeret admoniobserva-tionem.
Justinian császár 529-ben egy törvényt hozott, mely a püspököket arra hatalmazta fel, hogy minden szerdán és szombaton a fogházakat látogathassák. Ily alkalommal aztán a netaláni hiányokat és elkövetettt hibákat megtud-ván, kötelesek voltak a császárnak minden oly fogházi tisztviselőt vagy birót feljelenteni, ki kötelesége ellen bármi t e -kintetben vétett.
Ugyanezen jótékony szokás uralkodott Nyugaton is. Az 533-ban tartott orleansi zsinat elrendeli, miszorint a főes-peres vagy más alkalmas egyházi egyéniség látogassa meg minden vasárnapon a tömlöczben levőket, hogy az isteni pa-rancsnak ez oldalról is elég tétessék és a püspöknek köteles-ségévé tétetik, egy okos és gondos személyt azzal megbizni, hogy az egyházi javak segítségül hívása mellett a fegyen-czeknek kellő élelmezéséről gondoskodjék. (Hard. II. 1447).
Az egyháznak az emberiségre nézve ezen oly annyira üdvös felülvigyázata az egész középkoron át divott, sőt itt ott, mint például Olaszhonnak egyes vidékein majdnem egészen a mai napig tartotta fen magát. Erre nézve borro-maei sz. Károly zsinataiban kitűnő szabályokat alkotott.
A püspök ne tűrje — mondja egy helyt, hogy a börtönőrök a fegyenczek élelmezéseért a megszabottnál magasabb árt követeljenek s őrködjék a felett, hogy a mit a fegyenczek ezen az áron kapnak, élvezhető és egészséges legyen. Ha valamely fegyencz ételeit kívülről hozatja, a börtönőr k ö -teles ezt megengedni s nem szabad neki az illető fegyen-czet ezért üldözni, vagy kellemetlenebb börtönbe zárni, mint a minőben különben volt. A fegyenczeknek ruhái és pénze becsületesen őriztessenek s adassanak vissza neki,
mihelyt a börtönből kiszabadul. Minden püspök jelöljön ki egy értelmes egyházi személyt, melynek kötelessége legyen ezen szabályoknak, miként megtartása felett őrködni s a netán ellenök cselekvőket haladéktalanul illető helyen fel-jelenteni. Végül köteles a püspök oly jogtudó személyekről
is gondoskodni, kik szükségesetén képesek legyenek a sze-gény fegyenczeket ingyen is védelmezni a biróság előtt.
L á t j u k ezen néhány példából, melyeknek számát a végtelenig lehetne szaporitani, hogy az államnak é s a „ p h i -lantropusok"-nak még igen igen sokat kellene tenniök, hogy oda jussanak, hol az egyház már ez előtt századok-kal állt.
Az egyház ezen jótékony befolyásának tulajdonítható az is, hogy a büntetés természetéröli jognézet a kereszténység keletkeztével sokkal szelídebb, emberkereszténységesebb, de e g y -úttal czélravezetöbb is lön. Míg a pogány ókor a büntetést úgy fogta fel, hogy az a megzavart társadalmi rendnek a bűnösön történő megboszulása, nem törődve azzal, váljon e büntetés által a vétkes megjavíttatik-e vagy sem, addig a kereszténység ez utóbbira fektette a fősúlyt, a mennyiben nem halálát akarta a bűnösnek, hanem hogy vivat et c o r -r i g a t u -r. Ez az igazán humanitá-rius eszme, mely az igazságnak és a méltányosságnak egyaránt eleget tesz.
Vállvetve ezen törekvésével az egyháznak haladt ama másik is, melynél fogva bizonyos rendkivüli szaba-dalmak által egyes esetekben a vétkesek kemény sorsán segíteni iparkodott. Ide tartoznak bizonyos privilégiumok, mint péld. az orleansi püspöknek kiváltsága minden évben, felavattatása évfordulati napján egy-egy halálra Ítéltet szabadon bocsáthatni, mely kiváltságos jogot a rouéni káptalan minden évben pünkösd napján gyakorolta. Ide t a r t o -zik a menhelyi kiváltság is, melylyel a templomok, teme-tők, püspöki lakok sat. bírtak, s mely nem kevésbbé a vérboszunak kegyetlen szokása, mint a birói igazságszolgáltatásnak túlságos szigorú ellen enyhítő orvosszert n y ú j -tott az illetőknek.
Ha tudni a k a r j u k , mi volt Howard előtt Öt századdal az egyház legnagyobb tudósainak e tekintotbeni nézete, ám nyissuk fel szt. Tamásnak summaját s azt f o g j u k t a -lálni, bogy a büntetésnek olyannak kell lennie, mely a he-lyett, hogy a bűnöst megfélemlítse, inkább megjavítsa őt,
„emendatio peccantis", (2-a 2-ae 9. 108, a. 1.) „Poenae prae-sentis vitae debent esse médicinales" mondja e szent, ki egy másik helyen valamivel alább ekként nyilatkozik: „A büntetést nemcsak oly eszköznek kell tekinteni, mely az elkövetett vétkeket orvosolja, hanem olyannak is, mely a jövendőbelieknek elejét vegye, sőt, mely jövőre a jót elő-mozdítsa. Soha sem szabad kisebb jó elérésének kedvéért a nagyobbat koczkára tenni ; az orvos sem irtja ki a beteg-nek szemét, hogy sarkát javítsa. A büntetésbeteg-nek főczélja az, hogy a vétkezőt a jónak ú t j á r a visszaterelje.
S hogy az egyház még ma is ugyanezen a ponton áll, mutatják Manning püspöknek mult julius hónapban nagy közönség előtt, midőn hasonló tárgyról szólana, kimondott eme szavai : a fegyházaknak, a bőrtönöknek, uraim, a lélek kórházainak kellene lenniök."
Távol attól tehát, hogy a 19-dik századnak beteges észjárású philantropjai olyas valamit találtak volna fel, mit az egyház eleddig nem t u d o t t ; ellenkezőleg teljes j o g -gal azt állithatjuk, miszerint e philantropok csak az egyházat utánozták, de roszul, ügyetlenül, a mennyiben materialistikus irányuknál fogva elrontották, eltorzították ugyancsak annak legmagasztosabb észjárású szokásait és törvényeit. Ennek tulajdonítandó tehát s annak, hogy u g y a n - e materialistikus, az államok kormányzatában is
nyilvánuló, áramlat mindig csak a testtel foglalkozik és sohasem a szellemmel a halhatatlan lélekkel ; ennek t u l a j -donítandó, hogy e rendszer az állam kezében nem képes azon üdvös eredményt előidézni, melyet az ember eredeté-nél fogva méltán v á r h a t n a tőle.
V E G Y E S E K .
— Személyzeti: Ó felsége a rozsnyói székesegyházi káptalanban Grómer Elek olvasókanonoknak a nagypré-postságra, Szekeres János őrkanonoknak az olvasókano-nokságra, Hoffmann Vendel idősb mesterkanonoknak az éneklőkanonokságra és Lokcsán P á l i f j a b b mesterkano-noknak az őrkanonokságra való fokozatos előléptetését jóváhagyván, az ezáltal megüresedett idősb
mesterkanonok-ságra Petyerecz András t. kanonükat, apátot, esperest s rappi plébánost, az i f j a b b mesterkanonokságra Petrovics József szomolki plébánost nevezte ki s az ugyanezen káp-talannál megüresült tiszteletbeli kanonokságot Pongrácz György krasznahorkaváraljai plébánosnak s alesperesnek adományozta.
— Beküldetett : Egyházi beszéd, melyet a mohácsi vész évfordulóján 1872. aug. 29-kén a hely szintén tartott ifjabb Bencze István püspök-szt.-lászlói plébános. Pécs.
— A jezsuita-törvény ellen eddig 70 ezer aláírással ellátott felségi folyamodványt küldött Elsassból a strass-burgi püspök Berlinbe. Nem lesz ugyan sikere, de jó, hogy megteszik. A jó magot el kell hinteni, majd terem későbben.
— Dr. Phillips György a bécsi egyetem egyházjog-tanára, sept. 6-kán meghalt Aigenban Salzburg mellett.
Született 1804-ben. A kath. jogtudomány sokat vesztett e kitűnő jó katholikus elhunytával. Az ö. v. f. n.
— Pacca, a szentatyának majordomusa, az olasz k o r -mánynál az úgynevezett Piusiskolák bezáratása ellen tiltakozott s ezen tiltakozásnak az lett eredménye, hogy a k o r -m á n y ezen iskolákat is-mét -megnyitotta. Lesznek, k i k e tettből azt fogják következtetni, hogy a szentatya m á r elismeri az olasz-kormányt s vele érintkezni kezd. Ez ön-ámitás lenne. A szentatya az olasz kormánynyal semmiféle viszonyba nem léphet, míg elrablott tartományait vissza nem adja. Most tiltakozott, mert szánta a szegény g y e r m e -keket. Ezentúl marad minden, mint volt eddig.
— A Bonifacius-egylet elnökségének utolsó üléseiben a „Diasporában", német missiói állomásokon levő papok s tanítók sorsa s javadalmazása hozatott elő s határozatba ment, hogy a) minden hitküldér 400 és tanitó 200 tallért kap fizetésül lakáson kivül, b) gondoskodni fog az egylet, hogy az eddig alkalmazott hitküldérek s tanítók fizetése f . év julius l - j é t ő l fogva a fentebbi összegre egészíttessék ki.
Hogy ez utóbbi lehetséges legyen, az egyes állomások j a v a -dalmai kimutatandók, mire nézve az egyházmegyei bizott-ságok felkéretnek felvilágosítást adni. Az elnök, Martin Konrád, saját tapasztalása után tudatta a bizottsággal, hogy a hitterjesztés sok helyütt Örvendetes lendületet v e t t , de annál szomoritóbb sok tanitó állása, mire nézve tehát a z egyletnek segíteni kell.
Felelős szerkesztő CSELKA NÁNDOR,
Nyomatott Pesten 1872. K o c s i S á n d o r saját nyomdájában. Sándor-utcza 13. szám alatt.
RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.
Perge itaque alacriter in coepto tuo, praeliare praelia Domini, caritatem incende, pietatem főve, unitati promovendae et arctius compingendae adlabora. Pius P. P. Di. ad Redact. Rel. 27 mart. 1871.
Megjelenik e lap heten-kint kétszer : szerdán és szombaton.
Előfizetési dij félévre helyben s
posta-küldéssel 5 ft.
Előfizethetni minden k.
postahivatalnál ; Pesten a szerkesztőnél (terézvá-rosi plébánián) s Kocsi Sándor nyomdai irodájá-ban, (Sándor utcza 13.
szám alatt )
Pesten, sept. 21-én.
S 4 .II. Mév. 1872.
T A R T A L O M . A szentírásra vonatkozó egyházi hatá-rozatok. — A katholikusok kötelmei az egyház jelen
szo-morú napjaiban. — Egyházi tudósítások. — Vegyesek.