Kitelepítés, fölszámolás
2. Egyházi ingatlanok
Az egyházi élethez, az evangélium hirdetéséhez, a misszióhoz ige
hirdetőkre, keresztyénekre és anyagi bázisra is szükség van. A monoli
tikus, kommunista hatalom először az épületek államosítását hajtotta végre. A törvényes-törvénytelen eljárásokkal anyagilag gyöngítette az egyházat. Az iskolákban keresztyén nevelés folyt, az épületekben evangéliumi összejöveteleket tartottak, a falusi gyülekezetek az illet
ményföld jövedelméből fizették a lelkipásztort.
A materialista filozófia szerint, az egyház idealizmusra és pénzügyi bázisra épül. Akár az egyik, akár a másik támpillért romboljuk le, az egyház törvényszerűen összeomlik. Radikálisan támadták a lelkieket és anyagiakat. Úgy képzelték, hogy az öregekkel együtt kihal az egyház és csak 1970 után konstatálták, hogy a vallás nem csupán lineáris vonalon, apáról-fiúra, nevelés útján terjed, mert horribile dictu prominens mar
xista családokban is előjöttek olyan gyermekek, akik személyes meg
váltójuknak fogadták el Krisztust.
A pártállam leszűrte az 1848-as, 1917-es, 1919-es forradalmakból azt a konzekvenciát, hogy hatékonyabb indirekt módszerekkel fölszá
11 Presbiteri jegyzőkönyv Zsújrán, ahol lelkész 1961. I 8 tói júliusban történt haláláig. A megaláztatásokba fiatalon beleroppant.
12 TiREL 7b 40/1951.
13 Uo. 2e 1716/1949.
molni az egyházat, ezért úgy állította be, hogy az egyházi épületek, földek államosítása közmegegyezéssel, tulajdonképpen az egyház föl- kérésére történt. A jegyzőkönyvek szerint az egyház önkéntesen aján
lotta föl ingatlanait. Sőt, néha az állam kérette magát és habozott elfo
gadni az „önkéntes” felajánlást. A „szerződés m egkötésé' után, az egy
házi vezetők mindig hálás köszönetét mondtak azért, hogy az állam elfogadta felajánlásukat.
Az egyház és az iskola a Bibliában és magyarországi református egyházunk történetében szorosan összefonódott.1* Az egyházi iskolák felajánlását 1948-ban azzal magyarázta az egyházkormányzat, hogy
„egységes, színvonalas nevelés történjék az országban, és az egyháznak úgysem a tanítás a fő dolga, hanem a misszió, vagyis az igehirdetés”. A fordulat évében megígérték és törvénybe foglalták, hogy az államosított iskolákban is zavartalanul folyhat a hitoktatás. A hivatalos állami és egyházkormányzati „jószándékkal” szemben az 1948-49-es években, lelkészek és gyülekezetek sora reklamált a Tiszáninneni Református Egyházkerület elnökségénél. Felpanaszolták, hogy az államosított isko
lákban egyházi érzésű tanítók helyére ellenséges magatartásúakat al
kalmaztak, ezért kísérelje meg a kerület „tanügyi hatóságoknál kieszkö
zölni, h ogy a többtanerős iskolákhoz a lehetőség szerint legyen kine
vezve református tanerő is, aki a kántori szolgálat végzésére igénybe
vehető legyen”.14 1S A gyülekezetek tagjai, presbiterei, lelkészei betű sze
rint és nem spirituálisán fogadták az Egyezményt.16 Hallani sem akartak az önkéntességről. Bizonygatták, hogy ingatlanaikat Istentől kapták őseik verejtékével, és felelősek érette. Az ingatlanok az egyház funkció
jához tartoznak. Persze ők is úgy gondolták, mint a marxisták, hogy az ingatlanok elkobzásával megszűnik az egyház. Csak az 1960-as évektől kezdtek ráébredni a gyülekezetek arra, hogy az egyház lényege Krisz
tus és az ingatlanok nélkül is egzisztálhat.
Szakács Pál lelkész 1949. I. 4-én panaszolja a püspöknek, hogy Cse
répfaluban a tanfelügyelőség két tagja minden egyházi és tanítói lakást elfoglalt.17 Szikszón négy kommunista, Éposz ifjúsági vezető, betörte a gyülekezeti terem ajtaját, és elfoglalta a helyiséget. Dr. Lengyel István lelkész 1949. I. 8-án apellál a püspökhöz, hogy visszakaphassák az egyházi tulajdont.16 Egyházmegyei bizottság utazik Szikszóra dr. Kádas Miklós perkupái lelkész vezetésével, aki 1950. I. 27-én „Isten iránti há
lával és örvendezéssel' számol be arról püspökének, hogy „hosszú és
14 Reményik Sándor erdélyi költő versének refrénje-. „Ne hagyjátok a templomot, a templo
mot és az iskolát!"
15 TiRHL 2e 1010/1949.
16 A z 1980-as évek után, államiak és egyháziak úgy hivatkoztak az Egyezményre, mint aminek nem a szövege, a betűje érvényes, hanem a szelleme.
17 Uo. 2e 127/1949.
16 Uo. 130/1949.
nehéz \iaskodás után, f. h ó 27-én Szikszón visszavettük a Gyülekezeti Ház kulcsát s a lefoglalásról fölvett jegyzőkönyvet megsemmisítettük ’’9
A pártszervezet Tiszapalkonyán is erőszakkal foglalta el 1949. II. 16- án a gyülekezeti termet.* 30 Mivel Halmajon nincs református templom, ezért a gyülekezet az elhagyott zsinagógát szeretné megvásárolni 1950- ben.31 Szerencs nagyközségben erőszakosan csináltak üzlethelyiséget a gyülekezet terméből. Az egyházközség próbálja visszaszerezni. „A'em sok rem ényünk van hozzá, de dokum entum marad az irattárunkban", veti papírra Faragó György lelkész. Megfellebbezték 1955. V. 19-én a tanítói lakás lefoglalását is, amiről ugyancsak rezignáltan jegyezték föl:
„azt hiszem, ez is irattári em lék marad’.21 * *
Borsod községben a tanácselnök egyszemélyes intézkedéssel 1951.
I. 28-án foglalta le a parókia nagyobb részét. Orbán József lelkész csa
ládját, feleségét, kétéves és három hónapos gyermekét egy szűk szoba
konyhába kényszerít ette, amit lakásul, irodául, gyülekezeti teremül használhat.35 Mádon terménytárolásra „sajátították ki” a gyülekezeti termet. A presbitérium 1950. V. 29-én fordul az egyházkormányzókhoz,
„hogy n e vétessék igén ybe", mert az épület nélkülözhetetlen a hitélet szempontjából.35 Az Ózdon lakó Csák László önálló református hitokta
tó Sajóvárkonyban szeretne önálló lelkészlakot és gyülekezeti otthont vásárolni 1951. III. 16-án Tóth János esperes támogatásával, amire a Tiszáninneni Református Egyházkerület ötezer forint segélyt utalt ki.3'
Ficsor János, az Állami Egyházügyi Hivatal miskolci előadója 1952.
III. 3-án, iktatószám nélküli levelében utasít, hogy a Népgazdasági Ta
nács rendelete alapján, a bányavidék területén csak bányászok lakhat
nak. „Tekintettel erre vonatkozólag, vannak olyan helyek, ahol, a re
formátus egyházmegyéhez tartozó lelkészek... bányászlakásban laknak, kérem a helyettes püspök urat azon helyeken a k e llő intézkedést erre vonatkozólag m egtenni és az ilyen lakások m inél hamarabb öntessék ki. A zon oknál fogva.. " 6 Kolumbán György lelkipásztor „azon oknál fogva” megfellebbezi a kiköltöztetést, mert a parókia nem bányászla
kás, hanem egyházi adományból, egyházi célból készült Pereces, Erdő
sor 13- alatt. Huzavona után végül a Közületeket Elhelyező Bizottság egy szobát lefoglal, ami ellen a presbitérium 1952. VI. 9-én tiltakozik.37
19 Uo. 2e, 7b 147/1950., 267/1950.
30 Uo. 229 /1949.
31 Egyházközségi levéltár, 1950 Halmaj.
33 TiREL 2e 809/1950.
35 Uo. 103/1951.
35 Uo. 9b 221/1950.
35 Uo. 7b 415/1951. • 36 Uo. 2e 774/1952.
37 Uo. 2e 1168/1952.
Körülbelül 1951-ig az egyházi vezetők a gyülekezetek érdekeit képviselték az államban, ettől kezdve az állam kívánalmait hajtották végre az egyházon belül. Sajóbábonyban a ref. parókia egy részét pos
tahivatalnak utalta ki a helyi tanács. Ezután 1952-ben az egész épületet államosítják, mert a budapesti Állami Egyházügyi Hivatalnak 1952. 11.
27-én az a véleménye, „h ogy nem tartjuk helyesnek, ha a postahivatal és a pap egy fed él alatt van."2* Az állam és egyház kötélhúzásának eredménye, hogy Felméry Albert lelkésznek sikerül az elvett parókia helyére másik épületet szerezni. Izsófalván bányászcsaládot költöztet
nek „lakásínség miatt” a parókiára.” Szikszón sikertelenül próbálják visszaszerezni 1954-ben az államosított épületet.28 * 30 31 A selyebi presbitéri
um 1954. I. 18-án arra kéri az esperest, hogy engedélyezze a parókia kertjében düledező csűr romjainak eltakarítását. Farkas esperes azzal a feltétellel járul hozzá, „ha a tanácsnak nincs kifogása a lebontás ellen.”2"
Szalaszenden „véghatározattal” utalta ki a Községi Tanács a parókia egy részét Kardos Józsefnek, ami ellen „fellebbezésnek helye nincs”.
Megyaszay Pál szalaszendi lelkész a konventen, a budapesti Állami Egyházügyi Hivatalnál és a minisztériumokban zörget segítség után.
Végül 1956. II. 27-én Farkas espereshez fordul, aki helyteleníti Megya
szay lelkész „magánakcióját”32. Á Községi Tanács Litkán is államosította a parókiát, de 1956. III. 10-én visszaadta.33
A Tiszáninneni Református Egyházkerület területén 1950-55 között csak Sárospatak-Györgytarlón engedélyezték harangláb építéséi. Aszta
los Zoltán sárospataki mérnök olyan tervet készített, hogy a harangláb
hoz valamikor templomot építhessenek. A harangláb építése dr.
Telegdi Imre segédlelkész gondolatában született az 1950-es években.
Titkos célja volt az új szocialista faluban az egyház térfoglalása. Alapjait 1956-ban rakták le. A templomhoz Kocsis János lelkészsége idején.
1965-ben épült a torony. Györgytarló egykori tanyavilága a mai napig a sárospataki gyülekezet része. Teológusok látogattak ide rendszeresen.
A tanyasi épületeket később lebontották, és 1948 után jó kilométerrel távolabb, a Tisza folyó közelében új, „szocialista községet” létesítettek.
Szó sem lehetett itt klerikális jellegű épületről. Telegdi Imre tisztában volt ezzel, és nem a „harangláb” miatt aggódott, hanem egy szocialista faluért, ami távol feküdt a Tisza folyótól, és tűz esetén ebben a kor
szakban a nagyon fontosnak vett toronyőrség nélkül, pillanatok alatt leéghet az új szocialista falu. Úgy állította be, hogy a haranglábnak figyelőtorony szerepe van, kizárólag nemzetgazdasági érdekből. Több
28 Uo. 2e 842/1952., Állami Egyházügyi Hivatal 15023.
” Uo. 7b 676/1952.
30 Egyházközségi levéltár.
31TiREL5a 1180/1954.
32 Uo. 5a 361/1955.
33 Uo. 5a 464/1956.
éves procedúra után a Sárospataki Járási Tanács engedélyezte, hogy Györgytarlón ideiglenes faharangláb létesülhessen. Ezek után követke
zett „a második menet” , amikor 1955. VII. 21-én Darányi Lajos lelkész körbefoiyamodványozta az illetékeseket, hogy a faharangláb helyett inkább kőharangláb ajánlatos, azon egyszeri! oknál fogva, hogy „a mai ínséges anyagtakarékos világunkban” felelőtlen pazarlás szocialista társadalmunkból elvonni az értékes faanyagot, m íg „k ő és hom ok van elég. Tehát nemzetgazdasági érdek, h ogy k ő b ő l építsünk." Darányi lelkész úgy állította be, hogy ez itt nem elvi, vallási vagy ideológiai kérdés, hanem csak gazdasági érdek, mivel az őrtoronyhoz, illetve fa
haranglábhoz már megkaptuk az építési engedélyt. Az államnak és az egyháznak legfontosabb szempontja pedig az okos takarékosság. Az új, kőből való engedélykérelmet Janka Péter esperes 1955. VIII. 22-én terjesztette föl Péter János püspökhöz Debrecenbe és Virágh János egyházügyi hivatali főelőadóhoz Miskolcra. Az esperes azért pártfogolja a györgytarlóiak kérését, mert a helyi tanács fontosnak lát ilyen
„őrtornyot” , és az „egyházi vezetőség szívesen honorálta a Tanácsnak ezt az óhaját, m ert a tűzfigyelői szolgálat betartása egyházra és társada
lomra kötelező". „Az őrtoron y törvényes tűzfigyelői feladatára" tekintet
tel a püspök és az Állami Egyházügyi Hivatal jóváhagyják az építési anyag megváltoztatása iránti kérelmet azzal a feltétellel, ha ezután is „a Községi Tanáccsal teljes egyetértésben történne m inden".* Az építési engedély kiadásába „belejátszott” a diktatúra szorításának lazulása is. A kőharangláb felépült. Ezek után már csak azon háborgott a közvéle
mény, hogy „mi értelm e volt az egésznek, ha nincs hozzá templom/’?
Kocsis János lelkész idejében templomot építettek és szentelhettek 1965-ben.34 35
Mezőkövesden a kicsi református templomra 1955-ben emeltek szimbolikus tornyot.36
3. Földek
Az egyházi épületek számának csökkentése után a földek államosí
tása következett. Az 1945. III. 17-én elfogadott földreformtörvény kivé
teles személynek maximum 300 hold területet hagyott magánkézen. A nagybirtokok több mint fele állami tulajdon lett, a többit kisparasztok művelhették. A szétosztásnál a család létszámát és a kommunista párt
tagságot vették figyelembe.37 A termelőszövetkezeti csoportok meg
alakításával (tszcs) nem csak az egyházat sújtották, hanem „a magyar
34 Uo. 9d 353, 358/1955.
35 B ojtá r István. Levél Györgytarlóról, 1955. Pa. A Tiszáninneni Református Egyház Tudo
mányos Gyűjteményének Sárospataki Adattára. A továbbiakban: A.
36 A z Út, 1955. VI. 26.
37 B e rté n y i- Gyapay. Magyarország rövid története, Bp, 1992. 569. o.; B o jto t István. Levél Györgytarlóról, 1955. Pa A 18.o.
parasztságot kiszorították a /x>litikai társadalmi közeiéiből. Hzzel a reform átus egyház legerősebb bázisa h u llott szét.' A Termelőszövetke
zeti Csoportok szervezését az egyházi vezetők is szorgalmazták.38 A protestáns és római katolikus egyház földfelajánlási eljárását a földmű
velésügyi miniszter szabályozta. Eszerint 1951. IX. 1-jéig valamennyi egyházi birtokos mezőgazdasági és erdő ingatlanait felajánlja az állam
nak.39 40
Az Országos Refonnátus Lelkészegyesület30 vezetői úgy próbálták átmenteni a Miskolc-Tapolcán lévő földjüket, hogy átadták a Tíszán- inneni Református Egyházkerületnek, először a Nőszövetség, azután a Tiszáninneni Refonnátus Egyházkerület használta. A gyülekezetek, presbitériumok és lelkészek fájdalommal adták át a földjeiket. Tiltakoz
nak, fellebbeznek és mindent megtesznek azért, hogy a tulajdonjoguk megmaradjon.41 Hangácson 1950 márciusában Rápolti László lelkész tudakozódik a gyülekezet közhangulatáról istentisztelet után. Hallani sem akarnak a földfelajánlásról.42 Varbócon 1950. III. 19-én Sebestyén Sándor lelkész elnököl a presbiteri gyűlésen. Egyhangúlag úgy hatá
roznak, hogy illetéktelenek az egyházi föld felajánlására, „mert az nem a presbitérium tulajdona". Az a kötelességük, hogy megőrizzék az ősök adományát.43,Jósvafőn 1950. IV. 11-én Miskolczy József lelkész elnököl, ahol az „egyház presbitérium a nem érzi magát felhatalmazottnak, hogy az egyház föld jét örök áron eladja ” 44 * Alacskán 1951. VIII. 19-én elutasít
ják az „önkéntességet". Mert a Konvent és az esperes, a gyülekezetekre hárítja a felelősséget, akik viszont ragaszkodnak földjükhöz és „határo
zatáért vállal m inden következm ényi, vállalja a terheket... m ert a föld ek ...a református közösség érdekeit szolgálják." A Konvent ne kényszerít
se ilyenre a gyülekezeteket, hanem álljon elő „és döntsön ez ügyben a legfelsőbb vezetőség', amit a gyülekezet tudomásul vesz.44
Tóth János esperes VIII. 28-án indulatosan reflektál az alacskai- aknak, „amelyik ilyen határozatot m er h o z n i'. Megoktatják a helytele
nül gondolkodó presbitériumot azért, „mert ezt a Konvent nem fogja m egtenni'. Tóth János elrendeli, hogy új gyűlést hívjanak össze, ami
„tekintet n élk ü l a m egjelentek számára... határozatképes lesz... legjobb
38 Tenke Sándor. A Magyarországi Református Egyház az elmúlt negyven évben. Doktorok Kollégiuma; a továbbialíban: DC 1989. VIII. 28., Confessió 1989 A termelőszövetkezet egyházi reprezentánsai Péter János püspök és Erdei Ferenc főgondnok, vö. az Úr c, lap 1951-es számai!
39 G ergely Jenő. A katolikus egyház Magyarországon 1944-1971. Bp, 1985 40 A továbbiakban: ORLE.
41 TiREL 2e 522-25, 541, 551/1950.
42 Uo. 7b 265/1950.
43 Uo. 305/1950.
44 Uo. 339/1950.
43 Uo. 905/1951.
lesz e lő z ő nap íven összehívni. Legyen rajta, hogy jo b b belátásra térje
nek, illetve engedelmeskedjenek a felsőbb hatóság rendelkezéseinek Szalonnán is „bajok vannak ám a földfelajánlással”. Bódvalenke, Becs- keháza presbitériuma 1951. Vili. 27-én úgy határozott, hogy földjét megtartja.47 Izsófalván 1958. VIII. 26-án a presbitérium ingyenes haszná
latra földjét az államnak átadja, tulajdonjoga megtartásával.48
Nagy Imre miniszterelnök nevezetes programja után, 1953-ban a gyülekezetek sora igényli vissza földjét. Tolcsván Szendi Pál lelkész 1953- IX. 9-én az egyházi szőlőt kéri vissza.49 50 51 52 * Janka Péter zempléni es
peres 1953- IX. 27-i körlevelében csöndesíti a kedélyeket, mert
„illetékes helyről olyan inform ációt nyertem, h ogy e ttő l az egyházköz
ségek m indenképpen óvakodjanak”.*° A földvisszaigénylésről Bodva- lenkén Kiséry Béla lelkipásztor terjeszti föl a presbitérium határozatát.
Nádházy Bertalan miskolci esperes 1954. X. 12-én Péter Jánostól érdek
lődik, hogy „helyes-é ilyen irányú presbiteri határozatot jóváhagyni, m ég az esetben is ha a Tanács szívesen veszi és intézi e l a presbitérium ilyen irányú határozatát?'*'
A kollektivizálásnak az állami és az egyházi vezetők határozatai szerint kellett megtörténnie. Az államosítás először is Moszkva kívánsá
gára történt, amire kényes volt a kommunisták magyarországi pártja, a kormány és az egyházi vezetőség. Borisz Jelcin 1992. XI. 11-én adta át Göncz Árpád magyar köztársasági elnöknek az 1956-os forradalom orosz titkos iratait, amelyek szerint „a szovjet vezetőket... leginkább két d olog foglalkoztatta: a magyar mezőgazdaságnak és értelmiségnek, különösképpen az íróknak problémája. Figyelem bevéve a parasztság akkori súlyát és az irodalomnak... 1956 e lő tti fon tos szerepét, ez a m egkülönböztetett figyelem nem is volt alaptalan."*1
Másodszor: a kollektivizálással növekedett a párt és a kormány ereje. Minden jövedelem az államkasszába folyt, és onnan osztották szét, ki hogyan érdemelte?59 Az állampolgárok engedelmességre és hódolásra kényszerültek.
48 Uo. 905/1950.
47 Uo. 917/1951.
48 Uo. 916/1951.
49 Uo. 9d 422/1953 50 Uo. 48/1953.
51 Uo. 2e 2368/1954.
52 Rainer M. János. A Jelcin dosszé, Élet és Tudomány, 1993. II. 19.
55 Lobkovitz Lászlónak, a miskolci egyházügyi hivatal főelőadójának kedvenc szavajárása volt: „Tiszteletes úr! Aki fizet, az pötyögtél, az táncoltat*. Mintha a fizetés nem a dolgozók munkájának bére, hanem állami kegyajándék lenne. A maradék egyházi intézmények is állami támogatással működtek. A kongrua folyósítása vagy megvonása státusz-szimbólum volt. Akitől megvonták, azt .persona non grata"-nak tekintették, ajánlatos volt messze kike fűlni.
Harmadszor: a kollektivizálással fokozódott az állami elnyomás.
Szétforgácsolták az ellenállók és hitvallók táborát. A félelem pszichózisa lett úrrá, mert aki elveszítette állását, azt esetleg többé munkára nem alkalmazták. „A földfelajánlás korszakában" az engedetlen lelkészeket, gondnokokat távozásra, munkahelyük elhagyására, jobb esetben állás
cserére szólították föl. Megmagyarázták nekik, hogy ez a büntetés saját engedetlenségük folytán, Isten akaratából, de javukra történt.
Negyedszer: a földfelajánlásnál az állam szelíd bárányként is muto
gatta magát. Az öt példányban készült, önkéntes felajánlást a Földmű
velésügyi Minisztériumba kellett fölküldeni, ami 1951. IX. i-én megál
lapította, hogy az állam és egyházak között olyan megállajxxlás jött létre, amelyben felajánlják az egyházi földeket, és „az állam..vállalta, h ogy a felajánlott ingatlanokat átveszi. ’M A földek államosítása után az egyházkormányzatra a kormány iránti köszönet kinyilvánítása maradt.
„Megkönnyebbült” a földtehertől, és immár nemcsak az ifjúság tanításá
val nem kötelessége foglalkozni, hanem az agrikultiírával sem. Teljes idejét, erejét a misszióra fordíthatja, hogy valóban egyház legyen.
Az államosítás az egyházkormányzat részére bizonyos előnyöket hozott. Ugyanis a lelkipásztorok és gyülekezetek anyagi függőségre jutottak az egyházi vezetéstől is. Megszűnt az alulról fölfelé építkező zsinati-presbiteri elv. Helyére lépett a fentről lefelé való irányítás, a divattá lett centralizáció. A gyülekezetek, presbitériumok, lelkipászto
rok kénytelenek voltak megalázkodni az egyházkormányzat előtt, amely immáron kézbe vette az egész egyháztestet.
Az egyházkormányzaton anyagilag segített a földfelajánlás. A kon- venti iroda évek óta deficittel zárt. A kiszállások, vendégfogadások, külföldi utak óriási összeget emésztettek föl. A napidíjakat néha két- háromszorosan számolták el. A közalapi deficit 1954-ben 2 millió forint
ra rúgott, „am it a költségvetés összeállítói, az egyházközségek által, az államnak fölajánlott föld ek után járó térítésből óhajtottak fedezni persze, az egyházközségek m egkérdezése nélkül.
A földfelajánlásokat teológiai magyarázgatással szentesítették. Pá- kozdy László Márton egyebek között a 24. zsoltár alapján olyan egze- gézist készített, hojjy „az Úré a fö ld és annak teljessége". Szerinte az Otestámentum és Ujtestámentum népe kollektív öntudattal művelte a földet.* 55 56 Farkas Elek püspökhelyettes, abaúji esperes az 1952. XI. 26-án tartott egyházmegyei közgyűlésen arra tanítja a lelkipásztorokat, hogy a
„mindennapi kenyér kérdésévé lett a szociális átalakulás kérdése... amit csakis hitben leh et m egérteni... Egyházunk funkciója, hogy ebben a
56 Földművelésügyi Minisztérium, 8131/XX/52/1951 Ahol a .felajánlásé megtagadták, on olyan súlyos adókat vetettek ki, amit képtlenség volt kifizetni. Elárverezték a házat es a földet, végül a tulajdonos valóban örült, .hogy a felajánlott ingatlanokat az állam átveszi' 55 Pap László. T íz év, és ami utána következett, Bp, 1992 119 o.
56 A z Út, 1951. VI., VII. havi számai.
nagy átalakulásban ott álljon az em ber m ellett. Em beri látás szerint az egyházi élet kifejlődése elé gátat vet az a szorgos munkairam. hívein
ket vasárnapi napokon is munkába állítja." Farkas Elek is bízik abban, hogy a termelőszövetkezeti csoportokban emberibb lesz a munkaelosz
tás és munkavégzés, ezért majd több idő jut az istentiszteleteken való részvételre.