Egyházi fegyelm ezések

Az egyházi főhatóság párhuzamos vonalon masírozott együtt az ál­

lammal. Ha ott megtapsolták a nagyvezéreket, akkor itt is a felelős őrál­

lókat. Ha ott módosították a közigazgatási határokat, akkor itt is újra­

szabályozták az egyházmegye területét. Ha ott békeharcot kiáltottak, akkor itt is főtéma lett a béke teológiája. Ha ott deportáltak, akkor az egyház is száműzte a beteges bethániás pietistákat etc.

Dó c z y An ta l ózdi lelkész ellen, 1952. február 10-én indít eljárást a Konvent elnöksége. Az a vétke, hogy a gyermekek között hitoktatást végzett. Halmazati bűne, hogy gyülekezeti munkatársakkal dolgozott, holott a spirituális munka kizárólag a lelkipásztor kötelessége. Ráski Sándor borsodi missziói előadó helyeselte a Konvent elnökségének fegyelmi eljárásait, mert az orvos gyógyítson, a gyári munkás dolgoz­

zék, a hivatalnok adminisztráljon, a tanár tanítson, a lelkész pedig pré­

dikáljon. Vagyis: a tanár, orvos és más foglalkozásbéli ne prédikáljon. * 55 52 Csorba László előadása, Pa 1955.

55 Ravasz László. Emlékezéseim Bp., 1992. 330. o.

Ez csak a pap kötelessége. Helytelen dolog összekeverni a munkakö­

röket és feladatokat! A gyermeknevelés nem a lelkész dolga, hanem a tanítóé vagy a szülőé. Ózdon úgy határoz a presbitérium, hogy szüksé­

ges a gyermekmisszió. Azért „nem tudja megmondani, h ogy hány he­

lyen és kik tartották' az összejöveteleket, mert itt nem hitoktatásról, hanem családi áhítatról van szó. Nem adták ki a lelkész munkatársait!

Vádemelés után Dóczy Antal „befeleli”, hogy fölkészített ugyan önkén­

tes segítőket, de nem „központilag”, mivel az egyébként is lehetetlen, mert az államhatóság, a gyülekezeti termet 1951. X. 1-jén magának le­

foglalta. Tóth János esperes 1952. II. 12-én ez ügyben kiszáll Ózdra. és a vizsgálatának eredményével megnyugtatja a konventi elnökséget.

„Ügy hiszem, h ogy a m egtartott vizsgálat a D óczy Antal ellen em elt vád alaptalanságát igazolni fogja." Az Ózdon engedélyezett legális hitokta­

tás ugyanis „feleslegessé teszi, h ogy m ég külön, tiltott je lle g ű hitoktatás legyen. A z egyházmegyében arra törekszünk, hogy a hivatalos állami hatóságok rendelkezéseit megtartsuk... felettes egyházi hatóságaink útmutatásait... tisztelettel m egszívleljük s azokat kövessük."™ Dóczy Antal „ügye" elhúzódott és a Tiszavidéki Református Egyházkerület megörökölte. A lelkész dolga vesztésre állt, de amikor Péter János püs­

pök magához rendelte kihallgatásra, Dóczy Antal bátran, támadni kez­

dett: „Nézd János! Angyalföldön szolgáltam fizikai d olgozók között, ah ol Kádár (Lupták, Csermanek?) János kezdte pályafutását. Maradtak összeköttetéseim. Elítélhetsz, de figyelm eztetlek, hogy foggal-köröm ­ m el harcolok az egyház és magam jogaiért, és amit m egm ozgatni tudok ellened, azt m ind megteszem." Ezután a „Dóczy ügyet” ad acta tették/”

Ré t i Gy u l a cigándi lelkészt, az Észak-Magyarország c. pártlap 1953.

III. 28-án szerkesztette ki „A cigándi pap tem plom i beszédei és a való­

ság/' címmel. Az anonim szerző ujjhegyre szedi Réti Gyula „erkölcstelen, farizeusi” magatartását, aki vallási sötétségben tartja az embereket. „A letűnt id ő k szülöttje,... aki ocsmány életm ódját átm entette a mába." De hiába akadályozná a klerikális reakció a termelőszövetkezet munkáját, mert a cigándi dolgozók tisztán látják a vallási ópiumot. Azzal ütöttek vissza a kártévő papnak, „hogy határidő előtt elvetették a tavaszi árpát és zabot," ami „biztosítja a ... term előszövetkezeti m ozgalom erősödé­

sét." Az egyházközség tagjai Nagy Ferenc segédlelkész irányításával 1953- VI. 7-én tanácskoztak lelkészük védelméről. Mástól hallották ugyanis, hogy elhelyezik a községből, ezért 131 aláírással kérvényezték a maradását, mert „m indenki fájdalmat érzett magában, hogy Réti Gyula lelkipásztorunk innen e l van helyez\e valótlan rágalmak miatt." Az újságcikk „nem fe le l m eg a valóságnak... mindnyájunknak az a kíván­

ságunk, hogy'papunk maradjon vissza... lelkipásztorunkat m i nem en­

gedjük el. ” Péter János püspökhöz címzett kérésüket Virág János állami 54 55 54 TiREL 7 b 174/1952.

55 Koncz Sándor közlése 1953. II. 15.

egyházügyi hivatali főelőadónak is bemutatják. Időközben az Út című hetilapból meglepetten olvassák, hogy Réti Gyulát Csenyétére áthelyez­

ték, annak ellenére, hogy Cigándon a lelkész és a helyi tanács között jó kapcsolat alakult ki, amivel „dolgozó népünk békességét is szolgáljuk.

Maradunk becsületes és keresztyéni szeretettel." Janka Péter zempléni és Farkas Elek abaúji esperesek oldalában olyan, mint a tövis a cigándi eset, s mielőbb szeretnék nyugvópontra helyezni. Augusztus 14-én elhatározzák, hogy a Nagy Imre miniszterelnök beszéde miatt elhúzódó

„választási” eljárást gyorsított eljárással befejezik és Réti Gyulát sürgősen Csenyétére beiktatják. Réti Gyula IX. 14-én packázik Farkas esperessel, hogy, mivel a cigándi gyülekezet mindenáron ragaszkodik hozzá, ezért a csenyétei állást nem foglalja el. „Ha p ed ig az egyházi bíróság úgy határoz, hogy véglegesen m eg k e ll válnom a nagykőn szeretett szolgálat­

tól, akkor visszamegyek a földm unkához." Kihallgatást kér Péter János püspöktől, de válaszra sem méltatják. Végül megadja magát és Csenyé­

tére költözik.56

Dr. Tu s s a y Já n o s ellen „botrányos” családi élete miatt emel panaszt az ellenzéke. A miskolci avasi gyülekezet 1954 áprilisában elsöprő többséggel, 11 ívre jegyzett aláírással menti lelkipásztorát, „hogy a pletykák elcsituljanak." Bíznak benne, hogy Péter püspök segít a tisztá­

zódásban. A Tiszavidéki Református Egyházkerület illetékesei úgy ren­

dezik a dolgokat, hogy a Tiszáninneni Református Egyházkerület volt missziói előadója, volt sárospataki tanár Miskolcról Pocsajba helyeztes­

sék át. A Dankó Pista utcán lévő „felzaklatott’’ keresztyén közösség is ragaszkodik hozzá, amit a kerület püspökének is megírnak.57 Szilágyi László miskolci lelkész 1954. VI. 13-án tanácsolja Péter Jánosnak, hogy mielőbb erős kézzel nyúljon „a zavarosba”. A püspök bekéri Tussay biblikus, aktuális, személyhez és közösséghez szóló prédikációit. Eb­

ben az időben a prédikációk tartalmát is az egyházkormányzat igyeke­

zett meghatározni.58 Tussay János Pocsajba távozott Miskolcról. Az 1956-os forradalom után bebörtönzik. Balmazújvárosi lelkipásztorként vonult nyugdíjba.59

Ko v á c s Is t v á n hemádszurdoki lelkész egy abaúji értekezleten az egyházi főhatóság, dr. Ferenczy Károly főképviselője előtt a Közalapot

„tiszteletlen hangon tette bírálat tárgyává." Ugyanilyen „tiszteletlen v o lt' dr. Bartha Tibor egyházkerületi tanulmányi felügyelővel szemben is.

Kritikus hangnemével a vezetőség „iránti szeretetteljes bizalmat csök­

kentette." Bűnét súlyosbította azzal, hogy „vélem ényével többen egyet­

értenek... m indezekben fegyelm i vétség ism érvei foglaltatnak." A rebel­

lis pásztort 1954. V. 20-án sürgős igazoló jelentésre szólítja föl az illeté-56 TiREL 5 a 922/1953.

57 Nagy József dokumentuma, Avas, 1954. V. 18.

58 Bartha Árpádné közlése, 1993. II 8^.

” TtREL 1 c 1074/1955.

kés esperes.60 Kovács lelkész bűnlajstromát bővítette az is, hogy a lel­

készkonferenciákat tanfolyam helyett „szófolyam nak' degradálta.61 Ferenczy főtiszteletűt pedig úgy jellemezte, hogy Janus arca van."02 „A fegyelm i vétség ism érveit" hordozó vádindítványra Kovács István aláza­

tosan válaszol. Mentegette magát, hogy a Közalaphoz szeretettel viszo­

nyul. Sajnálatos, hogy „szavaim nem voltak precízen fogalmazva,” ezért félreérthették. Kpítő szándékkal mondta a gyűlésen, hogy „kérdezzük m eg a közalapi Főosztályt... Bocsánatot kérek türelmetlenségem ért."

Feddésre kéri Farkas Eleket, amit alázatosan elfogad. Bartha Tibor fel­

ügyelő adta át Péter János püspök „szabadító levelét,” amit Benkő György missziói előadó hozott Debrecenből 1955. V. 25-én, hogy

„Kovács István ügyét nem fegyelm i úton, hanem közösségben intézzük e l”63 64

Ka l m á r An d r á s bocsi lelkipásztorral azért „foglalkozik” az Észak- Magyarország c. napilap 1954. Vili. 11-én, mert „megkorbácsolta" a templomos gyermekeket. Kalmár beismeri, hogy a toronyban kártyázó, cigarettázó, biológiai szükségleteiket ott végző, káromkodó, romboló gyermekeket megütötte, akiket tüzérként osztottak be a toronyba.”1 Kóris Lajos esperes-helyettes 1954. VIII. 1-jétől szabadságra küldi a bocsi lelkészt. Erről informálja a püspöki hivatalt VIII. 13-án. Hozzáte­

szi, hogy azért cikkeztek Kalmár ellen a pártsajtóban, mert felingerelte

„kissé fölényes magatartásával a tanácselnököt, aki előzőleg a község­

ben cipész volt." Jó megoldásként mutatkozik a lelkészcsere.65 66 A Mis­

kolci Járásbíróság, könnyű testi sértés miatt IX. 7-én vádiratot nyújt be Kalmár ellen. A gyülekezet ragaszkodik lelkészéhez. Vámosi Józsefné alázatos levélben fordul Péter Jánoshoz, hogy „ne a világ szerint tessék m ondani ítéletet, hanem a m i Urunk Jézus Krisztus nevében. M ert a m i lelkipásztorunk azt a hajlékot védte, ahol... Isten Szentlelke m unkálko­

dik.. S a toronyban károm kodó gyerekek nagy on zavarták az istentiszte­

letet",6ü

Ma jo r Zo ltá n hemádkaki lelkipásztorról azt közölte 1954. VIII. 12- én az Észak-Magyarország, hogy botrányt csinált begyűjtéskor. Debre­

cenből Ferenczy Károly 1954. VIII. 23-án hivatalosan közli Janka Péter esperessel, hogy „lelkipásztori karunk hűsége éppen a mezőgazdasági termelés elősegítésében, a begyűjtés fo k ozo tt teljesítésében... kell... a

60 TiREL 5 a 565/1955.

61 Asztalos Zoltán közlése 1955. V. .25.

62 Madarassy Kálmán közlése 1993- II. 8. 6} TiREL 5 a 584/1955

64 A z 1948 as évek elejétől az I960 as évek közep éig tűzőrségeker szerveztek templomtor nyokban, akik a learatott termést vigyázták. legolcsóbb munkerőként foglalkoztattak gyér mekeket, akik büszkén élvezték .magas* beosztásukat

65 TtREL 1 c 2486/1954.

66 Uo. 1954/1954.

legerősebben m egnyilvánulni." Most a legsürgősebb feladat, hogy a többi lelkésszel együtt, Major Zoltán erre „fokozottabban megtanítas- sék.” A felhívásra Major Zoltán IX. 13-án befeleli Janka esperesnek, hogy Hemádkakon békésen történt a beadási kötelezettség teljesítése, aminek ő pontosan eleget tett, sőt más terményfajtát is felajánlott, amit a hatóság elfogadott. Miután a hatóság utólag megváltoztatta döntését, lelkipásztor a legutolsó határozat szerint szállította be a terményfajtát. A község hangosbemondóján is megdicsérték példamutatását. A tanács­

elnök hivatalos véleményétől függetlenül mégis az újságban kipellen­

gérezték, amire a tanácselnök nyilvánosan igazolta, hogy „tiszteletes úr ebben a dologban ártatlari'. Major Zoltán mellékeli Molnár Sándor párttitkár IX. 1-jei pártoló nyilatkozatát, amit Zsoldos István tanácsel­

nökkel együtt adott, hogy véleményük szerint az újságíró mellőzte a tárgyilagosságot. A párt és tanács eme dokumentumait Major Zoltán Miskolcra is elvitte Virág János állami egyházügyi hivatali főelőadóhoz, aki azt mondta rá, hogy egyházi hatóság folytassa le az ügy kivizsgálá­

sát.67

Vízi István s e g é d le lk é s z r e az a p a n a s z , h o g y m e re v , s z ig o rú , p ie tista m a g a ta rtá sá v a l k é p te le n b e ille s z k e d n i a z új h e ly z e t b e.68

Maklártályán Hu b a i La j o s lelkészt felfüggesztették állásából. 1954.

X. 11-én beadványt küld Szilva Sándor esperesnek, hogy szolgálatát folytathassa. Ehhez Borai Emil állami egyházügyi hivatali főelőadó Egerben már hozzájárult azzal a feltétellel, hogy csak Heves megyén kívül állhat munkába.69

Dr. Kis s Zoltá n újlőrincfalvi lelkész szakértekezleten a felelős őrál­

lókat nyilvánosan megbírálta, ezért megfosztották a palástjától. S Kiss Zoltán igen alázatos hangnemben 1954. X. 4-én folyamodik rehabilitá­

ciójáért, amivel az egyházi bíróság csak két év múlva, 1956. X. 23-án tud foglalkozni.70 Az újratárgyaláskor, a Dunamelléki Magyar Reformá­

tus Egyházkerület elnökségének megbízása szerint Benkó Ferenc és Bükki Zsigmond a magyar forradalom előestéjén úgy határoz, hogy két év szünet után Kiss Zoltán ismét alkalmas a gyülekezeti szolgálatra.71

Gy ő r i Jó z s e f lelkipásztor Lak községben szolgált. A Borsodi Egy­

házmegye lelkész-összejövetelén 1955. XII. 8-án az kényszerítette fel­

szólalásra, hogy „gyűléseinken alig halljuk a Jézus Krisztus nevének és hatalmának emlegetését. Mintha az elején, az imádság környékén itt lenne, aztán eltávozna." A Debrecenből kiküldött dr. Ferenczy Károly püspökhelyettes azonmód visszautasította „a rágalmazást," mert „Győri teológiátlanul, felelőtlen ü l és szeretetlenül’ beszélt. Azonnali

befelelés-67 TtREL 1 c 2030/1954, 68 TiREL HL 301/1954.

69 ^Uo.

70 Uo. 293/1954.

71 TiREL 1 c 2147/1956.

re kötelezték. Győri József 1955. XII. 22-én megírja, hogy nem rágalma­

zott, hanem az fájt neki, hogy a gyűlések szervezeti, önfenntartási, po­

litikai ügyekkel foglalkoznak és vajmi keveset azzal, „h ogy az Ú r sza­

porítja-e a gyülekezetei üd\■özülőkke/t " A presbiterek, gondnokok be­

csületesen igyekeznek munkájukat végezni anélkül, „hogy Krisztusban újteremtéssé lettek volna". Sorait kéréssel zárja, hogy gyűléseinken a lelkipásztorok Jézus Krisztusban való újjáteremtés elkerülhetetlen szükségé’ is napirenden legyen. Arra, hogy milyen teológiai alapon merészelt szólalni, a Bibliából indokol. „Hittem , azért szóltam.. Egyéb mentségem nincsen. ” (I1. Kor. 4,13) Ferenczy püspökhelyettes 1956. I.

9-én ingerülten visszautasította Győri Józsefet, hogy „ a m egírt választ nem fogadom e l."11

Molnár Ferenc kényszemyugdíjazása után, 1955. II. 1-jétől Na g y Fe r e n csegédlelkészt rendelik Monokra. Az Úrnak fiatal, hitvalló szolgá­

ja a Szentlélek tüzétől lobog. A bodrogközi és sátoralajújhelyi keresz­

tyénekkel tartott testvéri kapcsolatot.72 73 A monoki gyülekezet megtéríté­

se lebeg a szemei előtt. A név szerinti, hagy ományos egyháztagság alig ér valamit az újjászületés, a hitben való növekedés, a keresztyén misz- szió nélkül. Istentől kapott kijelentés alapján igyekszik a környék keresztyénéit Abaújszántó, Szerencs vonzásköréből összegyűjteni. Kos­

suth Lajos szülőhelyén alkalmas időpontnak látja a szín}X)mpás római katolikus tömegbúcsú napját. A konspiráció szabályaihoz tartozik, hogy a sokaságban, vagyis a római katolikus búcsújáráskor, könnyebb el­

tűnni a fürkésző szemek horizontjáról. A gyülekezeti csendesnap idő­

pontját 1956. VII. 8-ra tűzte ki a presbitérium. Igehirdetésre kérték föl Horváth Zoltán volt pataki teológust, tiszántúli segédlelkészt, akinek bőven volt alkalma ilyen szolgálatok végzésére, mivel az ébredés miatt palástvesztésre ítélte az egyházkormányzat. Bojtor István sárospataki segédlelkésznek Janka Péter esperestől kértek szolgálati engedélyt.

Gáspár Aranka járási tisztviselő és Kovalcsik Etelka ápolónő, „mint vi­

lágiak”, úgysem kaphattak volna egyházi engedélyt, ezért anélkül, de a Szentlélek fölhatalmazásával tettek bizonyságot. A csendesnapra feltű­

nően sokan jöttek, szomjúhozva az evangéliumot és fölszabadult örömmel tértek vissza otthonaikba. Számolni lehetett a „következmé­

nyekkel." Valaki, valakik, gyülekezeten belül vagy kívül, mindig jelen­

tették az „illetékeseknek,” akiknek éppen nem az egyház építése, ha­

nem rombolása a programja. A keresztyénség fölszámolását, "tü n én y - sértés nélkül" az egyház által végezték.

Fiedler István zempléni missziói előadó 1956. VIII. 2-án jelenti az esperesnek, hogy „egyik utazásom alkalmával ju to tt tudomásomra, h ogy M onokon gyülekezeti napot tartottak,” ahol Horváth Zoltán en­

72 TtREL 1 c 33/1955.

73 Gáspár Aranka, Gyulai Géza, Kovalcsik Etelka, Páles Lajos Sátoraljaújhely, ele

gedély nélkül szolgált.74 75 76 77 78 A zempléni előadó, azonnali befelelésre köte­

lezte a monoki beosztott lelkészt.'5 Nagy Ferenc azt válaszolta, hogy a gyülekezeti napra „múlhatatlanul szükség volt, de m entségére felhozza, h ogy ugyanakkor búcsú volt a róm ai katolikus egyháznál" Belátta, hogy fegyelemsértést követett el. A gyülekezeti napon „csupán evangélizádó történt, melyre... szükség volt." Az írásban adott befelelé- se „nem mutatja m ég m indenben a megbánás jellegét és ném i p o le m i­

kus éle is van a jelen legi egyházi renddel szemben... ezért hozom javas­

latba: ne kapjon engedélyt sem m iféle idegen fungens szolgálatára."

Bojtor Istvánt pedig tiltsák el egy évre a más helyen való szolgálattól,

„amennyiben egyházi magasabb hatóságaink külön intézkedést nem rendelnek e l’, vagyis eltekintenek a súlyosabb ítélettől.70 A jó képessé­

gű Fiedler István nyilas párti múltja miatt sodródott az egyházkormány­

zathoz. Az espereshez küldött jelentése két lehetőségre mutat, amelye­

ket az illetékesek tetszés szerint választhatnak. Az egyik, hogyha az egyházkormányzat ezzel lezárta „az ügyet,” akkor ezt a zempléni elő­

adó „messzemenően tiszteletben tartja”. Másik, ha az egyházkormány­

zat büntető eljárást indít a monoki csendesnap miatt, akkor ő ezt jo­

gosnak és igazságosnak fogadja el.

Janka esperes, Bojtor segédlelkészt is befelelésre kötelezi, aki VII.

30-án kelt válaszát egyeztette Nagy Ferenccel. „Az engedély nélküli szolgálat” problematikájával kapcsolatban az egyházkormányzatra hi­

vatkozik, mert Bereczky püspök szerint „az úgynevezett M issziói Sza­

bályrendelet ma m ár túlhaladott’, és az egyre szaporodó evangéliumi, ébresztő konferenciákon „Isten Szendéikének ú jb ól való áradását és kényszerítő erejét csodálhatjuk. Egyben itt is kifejezésre juttatom gyüle­

kezeti tagok és lelkipásztorok azon óhajtását, hogy m in él több helyen, m in él több alkalommal, ébresztő gyülekezeti napok lehessenek." 7 A monoki csendesnapról dr. Szabó Lajos lelkész-egyháztöiténész profesz- szor Bojtor Istvántól érdeklődik, aki 1956. IX. 26-án válaszol neki, hogy Janka esperes megtagadta a szolgálati engedélyek kiadását, ezért „enge­

dély nélkül tartottuk m eg s az esperesi audiencián sem kértünk emiatt bocsánatot, sőt azt a közegyházi óhajtást fejeztük ki, bárha m in él több alkalommal, m inél több gyülekezet lenne együtt az ige k ö rü l.,n

A Zempléni Egyházmegye elnöksége 1956. VII. 5-én befejezi a Nagy Ferenc ellen indított fegyelmi eljárást, amiért a Missziói Szabályrendelet 74 Fiedler István a csendesnap szombatján, VII.7-én Sárospatakon izgatottan tárgyalt Darányi Lajossal Horváth Zoltánról és az újra feltámadt szabolcsi ébredésről. Valószínűleg már tudott a monoki csendesnap .szolgálati rendjéről”, programjáról. B ojtor István. Napló Pa.

75 Íme, a 18 kérdéséből néhány. Ki rendezte a csendesnapot, kik szolgáltak, mi volt a tex­

tus, mit mondtak, hogy hívták össze a vendégeket, kik honnan jöttek, kik szállítottak m o­

torkerékpáron az állomásra (nevük, járművük rendszáma)? etc.

76 TiREL 9 d 414/1956.

77 Uo. 9 d 414/1956.

78 Bojtor István, Pa,

és a z e s p e re s i d ö n té s mellőzésével e se n d e sn a jX Jt ta rto tt. A vétkest

„megrovásban részesíti., és n eki gyülekezetén k ívü l szolgálati enge­

délyt nem a d '' Felhívja továbbá a z e ln ö k s é g a le lk észk ö ri v e z e tő t, h o g y h a té k o n y a b b a n fo g la lk o z z é k Nagy Ferenccel, rá m u ta tv a téves teológiai látásán é s kötelezze rá. hogy .,szolgálataiban egyházkormán) zatunk által képviselt teológia i irányzat én ényesüljön., Q

4. Hitoktatás

A hitoktatást 1948-49 között iskolában végezhették a lelkipásztorok a Megyei Tanács Oktatási Osztályának engedélyével, az. Állami Egyház­

ügyi Hivatal jóváhagyása után. A hitoktatásban résztvevő gyermekek számát drasztikusan csökkentették. A lelkipásztorok rendszeresen tilta­

koznak a hitoktatás akadályoztatása miatt.* 80 Titokban utasították az iskolaigazgatókat, hogy szisztematikusan akadályozzák a hitoktatást. A Tiszáninneni Református Egyházkerület elnöksége, 1951. 1. 17-én. .46 vallásoktatói szakfelügyelőnek kér engedélyt a Vallás és Közoktatásü­

gyi Minisztériumtól, amelynek „nem ál! módjában kiadni, legtöbb ha 10 szakfelügyelőt hajlandók tudom ásul venni', közli Pap István, a Tiszáninneni Református Egyházkerület vallásoktatási előadója.81

Enyedy Andor püspök 1949. XII. 20-án az. Egyezményre hivatkozás­

sal protestál a Konvent elnökségénél. Megkérdezi, hogy a gyülekezeti terem használható-e vagy sem hitoktatásra? Hittanórán kívül foglalkoz- hat-e gyermekekkel a lelkipásztor? A pártfunkcionáriusok megtiltották ezt. Sajószentpéteren az igazgató 1950. III. 1-jén közli a lelkipásztorral, hogy többé nem léphet be az állami iskolába. Perjéssy László lelkész ezért gyülekezeti terem építését tervezi.82 83 Ltk községben Bellágh Barna 1950 márciusában az iskolaigazgató gáncsoskodása ellenére törvényes­

nek tekinti, hogy a gyermekeket templomban nyilvánosan kikérdez­

ze.8' Jósvafőn az. iskolaigazgató 1950. VI. 6-án megtiltotta, hogy a lelki- pásztor a templomban vagy más egyházi épületben hittanvizsgát tart­

son.8*1 Kiskinizsen az iskola igazgatója állandóan molesztálja Csabai István lelkészt, aki 1950. X. 2-án a Konventtől tudakozódik: „h ol itt a vallásszabadság s az államnak a re f egyházzal m egkötött egyezm é­

nyei... Bereczky püspök úrnak ajánlom 1'. M ózes lő elolvasását."8>

Karos községben állami és egyházi engedéllyel tartottak volna hittan pótbeíratást, amit az igazgató leállított, és közölte Simon József lelkész­

,y Ti KEL 9 d 414/1956. A zempléni egyházm egye elnökségi üléséről az szivárgott ki, hogy Újszászy Kálmán egyházm egyei főgondnok ragaszkodott a büntetés enyhítéséhez.

80 TiRKI. 9d 594U950 Uo 7b 56/1951 81 Uo. 282/1950.

83 Uo. 466 /1950.

M Uo. 467/1950.

83 Uo. 2e 2696/1950.

szel, hogy ilyen engedély Karosra ram vonatkozik. A hmanosok sz.hr,a 39 %-ra lecsökkent. A lelkipásztor panaszát Janka esperes a püspöki hivatalba továbbítja.80

Darvas József közoktatási miniszter 1952. I. 7-én tartott országos konferencián adatokkal támasztotta alá az „illegális" hitoktatásokat.

„Ózdon a ref. lelkész nagyobb tanulókat )d ö lt ki, akik otthonaikban tartottak vallásórákat... Kím életlenül e l k ell járni azok ellen, akik tuda­

tos ellenségként a klerikális reakciót támogatják."8' Dóczy Antal lelkész Ózdon évek óta tart olyan ifjúsági összejöveteleket, amelyekre önként járnak fiatalok, és-azokon alkalomadtán igeszolgálatot is végeznek.

Miskolc-Perecesről Kolumbán György lelkész Enyedy püspökhöz fordul azért, mert 1951. II. 28-án az iskolaigazgató megmutatta neki a Megyei Oktatási Osztály rendeletét, hogy csak hitoktatói engedéllyel rendelkezők készíthetik fel azokat a konfirmandusokat, akik hitoktatás­

ra beiratkoztak88. Jósvafőről Miskolczy József lelkész küld panaszt a

ra beiratkoztak88. Jósvafőről Miskolczy József lelkész küld panaszt a

In document Misszió a ‘Tiszán innem (Pldal 134-145)