I. Történeti előzmények
6. Egy történelmi kitekintő: az Amerikai Egyesült Államok
Az európai rossz tapasztalatok és üldözések miatt sokan a kis keresztény szekták tagjai közül Amerikába menekültek. A különböző vallások közötti küzdelem, illetve az állam által támogatott vallás privilegizálása és a többi közössség elnyomása azonban az új világban sem ért véget. Az angol korona kötelezett minden gyarmati alattvalót, hogy adójukkal a bevett állami vallást, államegyházat támogassák. Így Amerikában az emberek arra a meggyőződésre jutottak, hogy az egyéni vallásszabadságot leginkább egy olyan kormányzat alatt lehet megvalósítani, amely semmilyen hatalmat nem kapott arra, hogy adóztasson, támogasson, vagy bármi módon segítsen bármely, vagy akár minden vallást és ilyen formában beavatkozzon ezek életébe, vagy meggyőződésébe.
Ez a felismerés legelőször Virginia államban hozott gyakorlati következményeket, ahol egyre inkább élesedett az egyházat támogató adó elleni tiltakozás. Thomas Jefferson és James Medison állt ezen küzdelmek élére. Madison a Memorial and Remonstrance című írásában kifejtette, hogy az igazi vallás nem szorul a törvény támogatására, éppen ezért a vallási intézmények támogatása céljából senkire sem vethető ki adó. Mind a vallás, mind a társadalom érdeke azt kívánja, hogy az
275 Vö. WOOD, Kant’s Deism, 10.
98
emberek szabadon gondolkozzanak.276 A virginiai törvényhozás ettől kezdve nem vetett ki ilyen jellegű adót. Sőt Virginiában elfogadták a vallásszabadságról szóló törvényt is, amit Jefferson írt.
A törvény kimondta, hogy senki sem kényszeríthető egy vallás gyakorlására, vagy támogatására és vallási nézetei miatt senki nem szenvedhet hátrányt. Eddig ugyanis az állami támogatást élvező egyház a kormányzat felügyeletének olyannyira kárát szenvedte, hogy a vezetés nem egyszer a papok működését is állami engedélyhez kötötte.
Jefferson (1743-1826), aki az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat (Declaration of Indipendence - 1776) szerzője, erős kritikával illette nemcsak a Katolikus Egyházat, de a nagy protestáns közösségeket is. Kálvint egyszerűen ateistának bélyegezte. A hagyományos egyházak helyett egy racionalista és deista, a francia eszméktől átitatott, az emberek közötti egységet előmozdító hitet támogatott és hirdetett. Ezzel együtt úgy vélte, hogy minden vallási nézetet türelemmel kell elfogadni. A toleranciát csak azoktól vitatta el, akik maguk is intoleránsnak mutatkoztak mások iránt. Elutasította a vallási közösségek bármi nemű állami támogatását és egy, az egyházat az államtól elválasztó fal szükségességét hangoztatta, amely megóvja az államot az egyház hatásaitól.
Madison ennél elfogadóbb volt a hagyományos vallási közösségekkel szemben. A vallásszabadságnak nem azt az oldalát ragadta meg, mint Jefferson. Míg az előbbi a vallásszabadságon azt értette, hogy az állam teljesen szabad és független a hivatalos vallástól, addig Madison számára a vallás szabadsága azt jelentette, hogy tetszőleges formában szabad gyakorolni minden vallást. Ő a vallást az ember Isten iránti kötelességének tartotta, amely felette áll a civil törvényeknek. De elképzelése szerint mind a vallás, mind a civil társadalom céljai úgy érhetőek el a leginkább, ha mindkettő független marad.277
Főként Madison és Jefferson hatására a független Amerika első alkotmányába be is került a vallásszabadsághoz való jog, és a vallási türelem és sokszinűség az amerikai társadalom alapértékévé vált.278
Ebben a jogalkotásban már világosan tetten érhető az elkülönülés a vallásszabadság jogának két dimenziója között. Az egyik ezek közül az egyéni oldal: az egyéni vallásszabadság alapjog. Ez egyrészt a lelkiismeret szabad választásának a joga, másrészt a szabad vallásgyakorlás: a kultusszabadság. Ez az oldal magába foglalja az állammal kapcsolatos bizonyos viszonyok
276 MADISON,J., Memorial and Remonstrance Against Religious Assessments, in HUNT,G. (ed.), The Writings of James Madison, G. P. Putman’s Sons, New York 1901, 183.
277 Vö. PACZOLAY P., Lelkiismereti és vallásszabadság, in HALMAI G.,TÓTH G.,A., Emberi jogok, Osiris Kiadó, Budapest 2003, 529-531.
278 Az amerikai minta nagy hatást tett a későbbi európai törvényalkotásra is. Egyre inkább elfogadottá vált, hogy még az igaznak tartott hitet sem lehet senkiből kikényszeríteni, még akkor sem, ha ezzel a lelki üdvössége veszélybe kerül.
Az államnak a vallási kérdésekben megmutatkozó semlegessége és a vallási közösségek közötti hátrányos különbségtétel elhalványulása mind-mind a jogfejlődésnek ezt az irányát mutatják.
99
alakulását is, melyek például a katonai szolgálat, az eskü, vagy a bizonyos napokon való munkavégzés megtagadása. A másik dimenzió kollektív. A kollektív vallásgyakorlás alanya nem természetes személy, hanem jogi személy: az egyházi közösség. Az egyháznak joga van fennálnia, intézményeket fenntartania, nyilvánosan hirdetnie a tanítását, stb.
Az amerikai alaptörvények kidolgozóinak alapelvei között a jogállamiság és a népszuverenitás mellett tetten érhető a tendencia, mely a természetes jogokat azonosítja az alapvető emberi jogokkal. Ez a teremtésteológiából fakad: minden ember egyenlőnek teremtetett, ezért egyenlő jogokkal bír.
A vallásszabadságról szóló első jogi dokumentumok Virginia (Bill of rights), majd Pennsylvania állam 1776-os alkotmányai. Az Egyesült Államok 1787-es első szövetségi alkotmánya még nem tartalmazott rendelkezést a vallásszabadságra vonatkozóan, de szellemiségében tükrözte a fent említett két állam alapokmányban foglaltakat.279 A vallásszabadságról szóló cikkely azonban 1791-ben első alkotmánymódosítás (First Amendment) címen bekerült az alkotmányba.280 Ez azt jelenti, hogy az államnak és a politikai hatalomnak semmilyen képessége nincs arra, hogy vallási dolgokban döntést hozzon.
Érdekes, hogy az alkotmányhoz fűzött alapjogi kiegészítében a kongresszus elé kétféle megfogalmazást terjesztettek. Az egyikben „lelkiismereti szabadság” állt, a másikban „szabad vallásgyakorlás”. A kongresszus az utóbbi mellett döntött ezzel jelezve azt, hogy a lelkiismeret mindenkinek a saját területe, ahová a törvény nem kíván merészkedni, de vallás gyakorlása közügy.281
Ezzel kimondták az állam és az egyház teljes szétválasztását: az államnak tilos bármilyen vallást előnyben részesítenie és nem avatkozhat bele az egyházak ügyeibe. Ez nem jelentett és most sem jelent keresztényellenességet, azzal szemben, ahogy a semlegesség deklarációja például Franciaországban nagy gyűlöletet hozott magával. Amerika egy olyan állam, ahol a lakosság túlnyomó többsége keresztény. Ez a kijelentés egyben az angol típusú állam-egyház modellel való szakítást jelentette, amely nagy és áhított változtatás volt. Igaz, hogy ezután is találkozunk a jelenséggel Amerikában, amely egyes hivatalok elnyerését a protestáns valláshoz kötötte, de ennek
279 A hivatali tisztség betöltése nem függhet vallási hova tartozástól és az nem jelenthet hátrányt egy hivatal betöltésénél. A tisztségviselők az eskü helyett tehetnek fogadalmat is. Ez akkoriban nagy újdonság volt, hiszen a legtöbb államban addig tiltott volt a nem keresztények hivatalviselése. Fontos megjegyezni, hogy az alkotmány két kitételt is tartalmazott, amelyek a későbbi törvényhozás számára tiltották, hogy a vallás alapításáról rendelkezzen. Vö., PACZOLAY P., Lelkiismereti, 532-533.
280 „Congress shall make no law respecting an establishment of religion, or prohibiting the free exercise therof…”
The Constitution of the United States of America, Amendment I.
Vö. NEMESHEGYI P., Dignitas Humanae, nyilatkozat a vallásszabadságról, in KRÁNITZ M. (ed.), A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai negyven év távlatából 1962-2002, Szent István Társulat, Budapest 2002, 367.
281 Vö. PACZOLAY P., Lelkiismereti, 533.
100
semmi köze a jog- és alkotmányfejlődéshez. Ilyen jellegű részrehajlásnak az idézett szövegekben nincsen nyoma.
Az állam Amerikában nyíltan istenhívőnek vallja magát, az amerikai elnök a Bibliára esküszik, amikor hivtalba lép, és a kongresszus üléseit imával kezdik, de a vallási kérdések ügyében az állam nem tartja magát kompetensnek. A felekezeti iskolák állami támogatása tilos és az állami iskolákban nem szabad nyilvánosan imádkozni. Így a keresztények az intézményeket önerőből és önkéntes adományból tartják fenn, de az állam nem szól bele ezek szellemiségébe és működésébe.282 Az Amerikai állam semlegessége arra szolgáló példa, hogy a semlegesség lehet olyan is, amelyben az állam összességében keresztény marad és a gyűlölködés helyett a kölcsönösség jellemzi az állam és egyház kapcsolatát. Az amerikai modell és főleg a Bill of rights fontos forrásként szolgált a II. Vatikáni Zsinaton kidolgozott, vallásszabadságról szóló Dignitas Humanae (1965) kezdetű dokumentum számára. A két szöveg több ponton komoly elvi és szövegbeni hasonlóságot mutat.283
John C. Murray elgondolása szerint az európai középkori állameszme autentikusabban élt tovább a protestáns államokban, az Egyesült Álmokban és Angliában, mint a kontinentális Európa katolikus államaiban. 1789 alapelvei megtörték a középkori állameszmével való folytonosságot, de ez a törés már a protestantizmus megszületésével elkezdődött.284 Az európai abszolút állam megjelenése élesen eltávolodott az álam addigi felfogásától. Itt a szuverenitás fogalma egyet jelentett a társadalom és az állam azonosításával, és ebben az „állam-társadalomban” (vö. Murray) mindent átjárt az egyeduralkodó teljhatalma. Az uralkodó egyház feletti gyámkodásának európai hagyománya a frank állam idejére megy vissza (vö. Eigenkirche), azonban ezt az egységet az európai politikai fejlődés: a humanizmus, a felvilágosodás, a liberalizmus és végül a marximus megváltoztatta. Az egyház számára a hajdan áhított üdvös egység kényszerré vált. A felvilágosodás hatására az állam egy saját morált követett, amely nem volt azonos a keresztény morállal. Ebben az európai társadalomban az „állam-társadalom”
fogalma isteni tulajdonságokkal rendelkezett, amikor a morál és a hatalom eredetét abból vezették le, száműzve Isten tekintélyét a társadalomból.
A Egyesült Államokban a politikai rend kialakulása mentes maradt a társadalom szakralizálásának gondolatától.285 Ennek következtében itt az állam és a társadalom sem fonódott szorosan össze, mint Európában. Az amerikai állam mentes maradt a nyugati abszolút állam
282 Vö. NEMESHEGYI, Dignitas Humanae, 368.
283 Vö. DENENFELD,P.,S., The Conciliar Declaration and the American Declaration, in MURRAY,J.,C., Religious Liberty: An End and a Beginning, The Macmillan Company, New York 1966, 120-132.
284 Vö. MURRAY, Leo XIII: Separation of Church and State, 148.
285 Vö. MURRAY, Leo XIII: Separation of Church and State, 152.
101
jegyeitől: az állam szervezete a társadalom szolgálatában maradt, alárendelve annak céljainak. Így a középkori eszme, mely szerint a vallásnak át kell járnia a társadalmat, az Egyesült Államokban gyakran jobban érezhető volt, mint az állam és egyház szoros kapcsolatára épített, de már szekularizálódó, abszolutista Európában. Míg a kontinentális Európában a XIX. században az egyház célja az állam-társadalom újraszakralizálása volt, addig az új világban a jognak és a hatalomnak szekularizált céljai voltak. Amikor XIII. Leó pápa később elvetette az állam és az egyház szétválasztásának gondolatát, akkor ez a szeparáció európai értelmezésére vonatkozott és nem az amerikaira, hiszen Amerikában az állam és a Katolikus Egyház soha nem élt olyan szoros kapcsolatban, mint az öreg kontinensen. Mivel a trón és az oltár szövetsége sajátosan kontinentális eszme és az európai történelmi fejlődés terméke, ezért az egyházi ügyekre kiterjedő felségjog Amerikában még hírből sem volt ismert. Amerikában a nép általi kormányzás soha nem jelentett egyet a népszuverenitás 1789-es eszméjével, amely a kereszténységet a régi rend (ancien régime) részének tartotta és száműzni akarta Istent a társadalomból. Az amerikai társadalom úgy tekintett a vallásra, mint amely a mindennapi élet része, amely így különbözik az államtól, és nem lehet annak befolyása, vagy ellenőrzése alatt. Amerika egy modern köztársaság, amelyet a múltja nem köt a régi birodalomhoz, politikai fejlődésében pedig nem játszik szerepet az egyházi és a világi hatalom összefonódásának öröksége. Míg Európában volt egy úgynevezett régi rend, addig az Egyesült Államoknak nem kellett hordoznia saját politikai örökségének ilyen nehéz terhét. A szeparáció amerikai fogalma nem „társadalmi aposztázia”286 (vö. Murray), nem áll mögötte az állam monista elmélete. Így Ameikában nem szükséges az egyház szabadságáért küzdeni, hiszen annak, mint a civil élet szerves részének szabadsága és integritása az amerikai állam- és jogeszmény lényeghez tartozik.
Alexis de Tocqueville kortársa volt a francia restauráció idején kibontakozó ultramontán katolikus irányzatok képviselőinek, többek között La Mennais-nek, akinek nézeteit és az azokat kísérő szellemi irányzatot később még bemutatjuk. Tocqueville több, a francia társadalmat és annak változásait leíró monográfia mellett két kötetnyi írást tett közzé 1835/40-ben, melynek címe Az amerikai demokrácia. Annak ellenére, hogy francia volt, amerikai utazásainak tapasztalataiból megírta a XIX. századi amerikai társadalom és történelem bemutatását, melynek során az amerikai katolicizmust is többször jellemezte. Tocqueville az amerikai katolikusokat egészen másnak találta, mint az európaiakat, kiváltképp a franciákat. Egy helyen ezt írta róluk: „E katolikusok nagy hűséggel gyakorolják vallásukat és telve vannak lelkesedéssel és buzgalommal hitük iránt, egyúttal ők alkotják az Egyesült Államok legköztársaságibb és legdemokratikusabb
286Vö. XIII. Leó, Litt. De grave sventura, 1886.08.22, in ASS 11 (1878) 275.
102
osztályát.”287 Míg Franciaországban a feudalizmus szorosan összekapcsolódott az egyházzal, ezért a feudalizmus elleni küzdelem szükségszerűen egyházellenes is volt, addig Amerikában a régi társadalmi rend nem létezett. Amerikában az egyház és az állam szétválasztása nem jelentett problémát, hiszen ez Jeffersonnak a virginiai vallásszabadságról írt alapműve óta evidencia volt.288 Az Egyesült Államokban az egyház ügye soha nem volt egyben az állam ügye is, hanem a civil társadalom ügyei közé tartozott és talán éppen ezért abban az időben „Amerika az az országa a világnak, ahol a keresztény vallás a legtöbb valóságos hatalmat őrizte meg és fejti ki a lelkekre.”289 Egy másik helyen szerzőnk így fogalmazott: „Az amerikaiak elméjében olyannyira összekeveredik a kereszténység és a szabadság, hogy szinte lehetetlen az egyiket a másik nélkül megértetni velük, s korántsem azon terméketlen hitek egyike ez náluk, amit a múlt testált a jelenre.”290Az amerikai társadalomban hit és a szabadság kapcslódik össze, nem pedig az egyház és a hatalom mint az Európában, ez pedig egyben a demokratikus hatalom ekölcsi kontrollját is jelenti.291 Tocqueville észrevételei és tapasztalatai egyre több szálon kapcsolták őt – annak ellenére, hogy személyes ismeretség nem kötötte La Mennais-hez – a francia ultramontán és liberális katolicizmushoz.