Az alábiakban néhány következtetést szeretnénk levonni a fent bemutatott elvek alapján a modern tudományokkal, valamint a magántulajdon és a család értékével kapcsolatban, melyeket Leó pápa is a fenti elvekből következtetett. A modern tudományosság nagy vívmányai nem idegenek az Egyház törekvéseitől, és azokat az Egyház mindig is támogatni akarta. A természetben semmi sem ellenkezik Isten kinyilatkoztatott igazságával, és ha a tudomány jó úton halad, akkor az is megegyezik ezzel. A természettudományos ismereteket az Egyház tehát fontosnak tartja és támogatja, hiszen azok elősegítik a kinyilatkoztatás pontosabb megértését. A keresztényeknek az ilyen ismeretek gyarapításában éppen úgy részt kell venniük, mint ahogyan közügyekben is kötelességük együttműködni. A közügyekkel nem törődni azt jelentené, hogy a
489 A vegyes ügyek terén adódó különbségekre számos példát találhatunk. Magyarországon például az 1868. évi 53.
törvénycikkely előírja, hogy a vegyes házasságokból származó gyermekek közül a fiúk atyjuknak, a lányok, pedig anyjuknak a vallását kell, hogy kövessék. A Szent Offícium azonban 1870-ben a püspököknek csak azzal a feltétellel adta meg a felhatalmazást (delegáció) a vegyes vallás házassági akadálya alóli felmentésre, ha azok erkölcsi bizonyosságot szereznek arról, hogy a szülők a polgári törvény ellenére mégis minden gyermeküket katolikusnak fogják nevelni. XIII. Leó pápa gróf Csáky vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelete ellen külön bíborosi gyűlést hívott össze, amely a miniszteri rendelet ellenére kimondta, hogy a vegyesvallás alól csak úgy lehet felmentést adni, ha a püspöknek erkölcsi bizonyossága van a felek szándéka felől, hogy azok gyermekeiket katolikusként fogják keresztelni és nevelni. A polgári szempontok tehát gyakran különböztek az egyháziaktól és a polgári rend nem mindig vette tekitetbe az egyház tanítását a vegyes ügyekben. A problémát részletesebben lásd: HUSZÁR E., A katholikus házasságjog rendszere, Szent István-Társulat, Budapest 1928, 23-29.
195
közjóval nem törődünk. Hiba volna szétválasztani a magán- és a közügyeket olyan formában, hogy az Egyháznak csak az előbbiek terén lehet tekintélye.490
A Qud apostolicis körlevél talán leglényegesebb gondolata a magántulajdonhoz491 való ragaszkodás, amelyet a pápa a természetjogra vezetett vissza: a jogosan megszerzett javak birtoklása ugyanis megegyezik az ember természetével. A magántulajdonhoz való jog az embernek természetes joga, és ellenkezne az emberi természettel a magántulajdon tagadása. A szegények és a gazdagok közötti különbségek leküzdésének téves útja volna az, ha a gazdagok tulajdonát képező javakat elvennék és elosztanák a szegények között. Ehelyett a gazdagoknak oda kell figyelniük a szegényekre, és feleslegükből segíteniük kell azokat.
A kommunisták elvitatták a magántulajdonhoz való jogot. Többször megállapították már, hogy a szocializmus (és így a kommunizmus) a liberalizmus eszméinek melegágyában fejlődött ki.492 A Quod apostolicis muneris körlevél, amely a kommunisták, a szocialisták és a nihilisták tévedései ellen született meg, rámutatott arra, hogy az ateista-materialista gondolkodás vezetett el ahhoz a tévedéshez, mely szerint azt gondolták, hogy az evilági, anyagi javakból mindenkinek egyaránt kell részesednie. A liberalizmus hatásaként megjelenő értékválságból születtek meg a szocializmus ateista, és a magántulajdont tagadó elvei. Ezeket az eszméket, melyek egy hamis emberképre épültek, gyakran vezették vissza a liberalizmus által keltett eszmei zűrzavar által kiváltott hatásokra.493 A darwinizmus népszerűsödése, az egyetemek laicizálódása, és a katolikus gondolkodók kisebbségbe kerülése, valamint a hegeliánus és feuerbachi irányzatok terjedése,
490 Vö. Immortale Dei, in ASS 18 (1885) 174.
491Az Egyház mindig tanította a magántulajdon szükségességét. A magántulajdon a történelemben mindig létezett, és azt jogosnak és szükségesnek ismerték el. Egyes társadalmakban találhatunk ugyan a magántuljadont részben közösségi használatba vonó megoldásokat, de ezek mindig csak időlegesen léteztek, és soha nem jöttek létre az egész társadalomra kiterjedő méretekben. A javak közösségi használatba vonása mindig csak részleges volt. Ha valahol mégis birtokközösséggel találkoznánk, az tehát soha sem általános, és mindig megvannak a maga okai. (Vö.
CATHREIN, Erkölcsbölcselet II., 285-286.) Az egyházatyák a gazdagoktól sem vitatták el azok jogosan megszerzett tulajdonát, de mindig előírták számukra az alamizsnálkodást és a szegények iránti jóindulatot. (Vö. Uo.)
Vö. „Alio modo aliquid est naturaliter alteri commensuratum non secundum absolutam sui rationem, sed secundum aliquid quod ex ipso consequitur, puta proprietas possessionum. Si enim consideretur iste ager absolute, non habet unde magis sit huius quam illius, sed si consideretur quantum ad opportunitatem colendi et ad pacificum usum agri, secundum hoc habet quandam commensurationem ad hoc quod sit unius et non alterius, ut patet per philosophum, in II Polit. Absolute autem apprehendere aliquid non solum convenit homini, sed etiam aliis animalibus. Et ideo ius quod dicitur naturale secundum primum modum, commune est nobis et aliis animalibus. A iure autem naturali sic dicto recedit ius gentium, ut iurisconsultus dicit, quia illud omnibus animalibus, hoc solum hominibus inter se commune est. Considerare autem aliquid comparando ad id quod ex ipso sequitur, est proprium rationis. Et ideo hoc quidem est naturale homini secundum rationem naturalem, quae hoc dictat. Et ideo dicit Gaius iurisconsultus, quod naturalis ratio inter omnes homines constituit, id apud omnes gentes custoditur, vocaturque ius gentium.” Summa Theologiae 2-2. q.57. a.3.
A magántulajdon szükséges, mert ösztönöz a munkára, biztosítja a társadalmi rendet és az emberek közötti békét is fenn tudja tartani. Amikor Szent Tamás a magántulajdont ius gentium-nak nevezte, akkor ezt olyan emberi törvényekre értelmezve tette, amelyek a természetjog közvetlen következményei és egyenesen abból fakadnak. Ugyanígy láttuk, hogy a magántulajdont Leó pápa is a természetjogra vezette vissza, megvédve ezzel a kijelentésével annak feltétlen szükségességét. Tette ezt a Qoud apostolicis muneris kezdetű enciklikájában, valamint az 1891.05.15-én kiadott De conditione opificum kezdetű körlevelében is.
492 Vö. CATHREIN,V., Der Socialismus, Herder’sche Verlagshandlung, Freiburg in Breisgau 1898, 154-155.
493 Vö. CATHREIN, Der Socialismus, 156-157.
196
melyek Marx és Engels gondolatainak kialakulását is eredményezték, kísérő jelenségei voltak annak a folyamatnak, melynek során a liberális eszmék talaján megszületett a kommunizmus és a szocializmus. Mindezek jól mutatják, hogy a liberalizmus hogyan vezetett egy nihilista társadalom-eszmény megszületéséhez. Ebben nincs helye a vallásnak, melynek következtében könnyen instabillá válhat a társadalom.
A Quod apostolicis körlevélben összekapcsolódott a liberalizmus és a szocilaizmus, valamint az ehhez kapcsolódó kommunizmus veszélye.494 De XIII. Leó pápának az elődeire tett hivatkozásaiban megjelenik egy újabb szál is, mely szorosan kötődik a liberális és a szocialista eszmék kialakulásához és terjedéséhez. Ez a szabadkőművesség gondolata. XIII. Leó pápa filozófus csoportokat és szektákat említett, amelyek által okozott veszélyekre már XII. Kelemen (1730-1740) és XIV. Benedek (1740-1758) pápák is felhívták a figyelmet. Ezek a pápák figyelemeztették a hívőket arra a mérhetetlen romlásra, amelyet az ilyen szekták okozhatnak.495 Ilyen szekták alatt az említett pápák megnyilatkozásaiban minden bizonnyal elsősorban a szabadkőműveseket kell értenünk. XII. Kelemen pápa In eminenti apostolatus specula kezedtű apostoli levele (1738. 04. 28.)496 az első olyan pápai megnyilatkozás, amely a szabadkőművességgel foglalkozott. 1751-ben XIV. Benedek is megújította az 1738-ban, elődje által hozott tilalmat a szabadkőművességre vonatkozóan.497 XIII. Leó utódja, X. Piusz bele is foglaltatta a szabadkőműveseket a készülő új Egyházi Törvénykönyvbe, amely 1917-ben, már XV. Benedek pápa idején jelent meg. Ebben az 1240-es kánon tiltotta az ilyen szektákhoz tartozók egyházi temetésben részesítését, míg a 2335-ös kánon önmagától beálló kiközösítéssel súlytotta azokat, akik szabadkőműves szektákhoz csatlakoztak. A szabadkőművesség illeszkedik azok közé a bölcseleti és táradalmi változások közé, amelyek a kereszténység társadalomalakító szerepét korlátozni igyekeztek.
494 A kommunisták, szocialisták és liberálisok ellen megfogalmazott nézetek a vallás szabadságának védelmében érveltek. Ezek az irányzatok ugyanis az állam és Egyház teljes szétválasztása és a teljesen laikus állam megszületése mellett foglaltak állást. Ha a hatalom eredete Istenben van, és így az Egyháznak az igazságot közvetítve, iránymutatása által át kell járnia a társadalmat, akkor a teljesen laikus állam nem lehet üdvös. Az Egyház szabadsága az isteni jogból származik, de a társadalom rendjének fenntartása megköveteli azt a természetjog alapján is. Az ember vallásos életének szabadnak kell lennie minden evilági uralkodótól és az Egyház java megegyezik a társadalom közjavával. Vö. MURRAY, Leo XIII: Two Concepts, 562.
A liberális és szocialista mozgalmak kapcsán Leó pápa említést tett azok folyóiratairól és arról, hogy hírlapirodalmuk által terjesztik tévedéseiket. A Quod apostolicis enciklikában így jelent meg, utalásszerűen a szabad sajtó elítélése. A sajtó ugyanis kénye-kedve szerint emel fel, vagy alcsonyít le irányzatokat, személyeket, vagy csoportokat.
A pápa már ekkor felismerte a szabad sajtóban a modern nagyhatalmat, amely nem mindig áll az igazság szolgálatában. A sajtó szabadságát az igazság követelménye kell, hogy meghatározza.
495 Vö. ASS 11 (1878) 374.
496 Vö. DH 2511-2513.
497 KNÖPFLER,A., Lehrbuch der Kirchengeschichte, Herder, Freiburg in Breisgau 1920, 691.
197
A Quod apostilicis muneris a család (societas domestica) védelmében is szólt498, hiszen az a társadalom alapja, melynek lényegéből a természet törvénye alapján következik az engedelmesség:
a gyermekeknek engedelmeskedniük kell a családfőknek. Ugyanakkor a családfő is megfelelő tisztelettel tartozik azok iránt, akik neki alá vannak rendelve, ahogyan azt már Szent Pál is tanította. A család ilyen tagozódása mintaként szolgál a társadalom számára, melyben az engedelmesség éppen így kötelessége az alattvalóknak azokkal szemben, akik a hatalmat gyakorolják. A család a társadalom alapja és az engedelmesség mintája. A természetjog alapján, a családon belüli rendhez hasonlóan áll fenn a társadalom rendje. Aki az engedelmességet megtagadja, az a békesség és az Isten által adott rend megbontója.