Notre consolation levél (1892. 05. 03.)

A Notre consolation műfaja levél⁴⁴⁶, amelyet az Au milieu des sollicitudes-t követően írt meg a pápa annak elmélyítésére és magyarázataként, hiszen az enciklika megjelenését követően továbbra sem jött el a francia katolikusok között a régen áhított egység. A levél nyelve szintén francia.

Franciaországban jó emberek cselekvése szükségszerűen megbénult a kialakult megosztottság miatt. Ezért a pápa külön levélben óhajtotta ismét, hogy a keresztények között az evangélium tekintetében ne legyen megosztottság. Egy „nagy összeesküvés”-ről (vaste complot) beszélt, amelyet azért hoztak létre, hogy a kereszténységet aláássák. Így a francia katolikusoknak talán soha nem volt ennyire szükségük a megerősítésre és az egységre.

445 Vö. „Nous ne tiendrons pas le même langage sur l'autre point, concernant le principe de la séparation de l'Etat et de l'Eglise, ce qui équivaut à séparer la législation humaine de la législation chrétienne et divine. Nous ne voulons pas nous arrêter à démontrer ici tout ce qu'à d'absurde la théorie de cette séparation; chacun le comprendra de lui-même.

Dès que l'Etat refuse de donner à Dieu ce qui est à Dieu, il refuse, par une conséquence nécessaire, de donner aux citoyens ce à quoi ils ont droit comme hommes; car, qu'on le veuille ou non, les vrais droits de l'homme naissent précisément de ses devoirs envers Dieu. D'où il suit que l'Etat, en manquant, sous ce rapport, le but principal de son institution, aboutit, en réalité, à se renier lui-même, et à démentir ce qui est la raison de sa propre existence. Ces vérités supérieures sont si clairement proclamées par la voix même de la raison naturelle, qu'elles s'imposent à tout homme, que n'aveugle pas la violence de la passion.” ASS 24 (1891/92) 528.

446 Vö. ASS 24 (1891/92) 641-647.

177

A rend helyreállítása érdekében a katolikusoknak el kell fogadniuk minden törvényes hatalmat: legyen az királyság, monarchia, vagy köztársaság, mindazt, amit az a század hozott. A társadalmi közjó megvalósulása ugyanis minden érdeken felül áll. A közjó egy alapelv, amely megőrző eszköze minden társadalomnak, így azt minden állampolgárnak kötelessége akarni és megóvni, minden áron. A társadalmi közjó biztosításából, mint közvetlen saját forrásból következik a polgári hatalom szükségessége, amely egy felsőbb cél felé halad, és ebbe az irányba fogja össze a polgárok különböző akaratát.

Ha létezik a társadalomban egy alkotmányos hatalom, legyen az bármilyen, akkor a köz érdeke ahhoz kötődik. Ezért kéri a pápa, hogy a katolikusok fogadják el a köztársaságot.⁴⁴⁷ A politikai hatalom mindig Istentől származik, azonban mindez nem jelenti azt, hogy abban az isteni akarat rögtön megjelenik az átmenetek idején. Amikor az egyik hatalom átmegy a másikba, az számtalan különböző formát ölthet, amely az átmenetek nemzeti és egyben emberi jellegét mutatja.⁴⁴⁸ Ráadásul vannak a jog által jól megalapozott emberi intézmények, amelyek a közélet számára stabil alapot adnak, mégsem őrzik meg hatályukat az egyes átmeneteknél. Bármennyire is hasznosak, azokat csak egy időre alkotta az emberi bölcsesség.

A politikában váratlanul jöhetnek közbe nagy változások. Birodalmak omlottak össze, mint a nagy keleti királyságok, vagy a Római Birodalom. Dinasztiák jöttek-mentek, mint a karolingok és a kapetingek Franciaországban. Elfogadott politikai formákat más formák váltottak fel, mint ahogy az elmúlt század francia példái mutatták. Ezek a változások nem mindig voltak törvényesek és kezdetben nem is kellett, hogy azok legyenek. A közjó és a köznyugalom legfőbb feltétele előírja az új kormányok elfogadását, mivel az előző kormányok már nem léteznek, így nem képesek biztosítani a törvényes rendet. A hatalmi átmenet általános szabályai ilyenkor felfüggesztődnek, sőt néha meg is szűnhetnek.⁴⁴⁹ Akárhogyan is menjenek végbe a politikai átalakulások, a népek életében – melyek törvényeit Isten hozza, és az ember dolga, hogy

447 Vö. „Lors donc que, dans une société, il existe un pouvoir constitué et mis à l'œuvre, l'intérêt commun se trouvelié à ce pouvoir, et l'on doit, pour cette raison, l'acceptertel qu'il est. C'est pour ces motifs et dans ce sens que Nous avonsdit aux catholiques français: Acceptez la République, c'est à dire le pouvoir constitué et existant parmi vous; respectez-le; soyez-lui soumis comme représentant le pouvoir venu de Dieu.” ASS 24 (1891/92) 644.

448 Vö. „Qu'on veuille bieny réfléchir, si le pouvoir politique est toujours de Dieu, il ne s'en suit pas que la désignation divine affecte toujours et immédiatement les modes de transmission de ce pouvoir, ni les formes contingentes qu' il revêt, ni l es personnes qui en sont le sujet. La variété même de ces modes dans le diverses nations, montre à l'évidence le caractère humain de leur origine.” ASS 24 (1891/92) 644.

449 Vö. „En politique plus qu'ailleurs, surviennent des changements inattendus. Des monarchies colossales s'écroulent ou se démembrent, comme les antiques royautés d'Orient et l'Empire romain; les dynasties supplantent les dynasties, comme celles des Carlovingiens et des Capétiens en France: aux formes politiques adoptées, d'autres formes se substituent, comme notre siècle en montre de nombreux exemples. Ces changements sont loin d'être toujours légitimes â l'origine il est même difficile qu'ils le soient. Pourtant le criterium suprême du bien commun et de la tranquillité publique, impose l'acceptation de ces nouveaux gouvernements établis en fait à la place des gouvernements antérieurs qui en fait; ne sont plus. Ainsi se trouvent suspendues les règles ordinaires de la transmission des pouvoirs, et il peut se faire même qu'avec le temps elles se trouvent abolies.” ASS 24 (1891/92) 644-645.

178

alkalmazza azokat – a becsület és a lelkiismeret megkövetel egy őszinte alárendeltséget az alkotmányos kormánynak. Az uralkodó irányában tanúsított engedelmesség az uralkodó elvitathatatlan joga. Mi lenne a becsülettel és a lelkiismerettel, ha az embereknek meg volna engedve, hogy feláldozzák a társadalmi nyugalmat a személyes céljaikért, vagy a pártokhoz való elkötelezettségért?

Miután mindezeket tisztáztuk, most különbséget kell tenni a politikai hatalom és a törvényhozás között. Láttuk már, hogy az egyik elfogadása egyáltalán nem jelenti a másik elfogadását. A törvényhozó ugyanis elfelejtheti a küldetését, és szembe kerülhet az isteni törvénnyel és az Egyházzal. A kormányzat feladata, hogy az igazságtalan, vagy nem bölcs törvényeket jól változtassák meg. Ez a nemzetért való elköteleződésnek egy intelligens és bátor módja. Ehhez a kormányzatnak nem szabad visszaélnie a befolyásával, és kerülnie kell az ellenségeskedést.⁴⁵⁰

A vallás területén a konzervatív politikai pártoknak megegyezésre kell jutniuk, és nem szabad, hogy a saját pártjuk politikai győzelmét előtérbe tegyék, és így megosztottak legyenek a vallás tekintetében. Megosztottságukat gyakran azzal indokolják, hogy mindenki azt állítja, hogy az ő politikai pártja a legalkalmasabb a vallás védelmére. Sőt gyakran a vallást megpróbálják kihasználni a saját politikai céljaik elérésére. A saját hibájuk tehát, ha ellenségeik, kihasználva a megosztottságukat, mindannyiukat eltapossák.

A pápa arra a vádra is kitért, mely szerint Franciaországgal szemben más a Szentszék hozzáállása, mint Olaszországgal szemben, így az ellentmondásba kerül önmagával. Amikor a Szentszék azt tanította a franciáknak, hogy fogadják el a fennálló kormányt, akkor azzal az volt a célja, hogy a rá bízott katolikus értékeket megóvja. Éppen ugyanezek a vallásos érdekek teszik kötelezővé, hogy Olaszországban a Szentszék megállás nélkül a teljes szabadságot, és a Katolikus Egyház látható vezetőjének szabad működését követelje. A pápa meg van bízva a lelkek kormányzásával. Nem lehet azonban szabad a pápa egy olyan államban, ahol nincsen otthon. A pápa igaz és független ura minden emberi szuverenitásnak, így a pápa szuverenitása érzékeny kérdés. Éppen ezért az olaszországi helyzet egyben vallási kérdés is, hiszen az Egyház szabadságának alapelvét érinti. Ébből fakad, hogy az egyetlen cél a különböző nemzetekben különböző magatartást ír elő.

450 Vö. „Et, que tous le remarquent bien; déployer son activité et user de son influence pour amener les gouvernements à changer en bien des lois iniques ou dépourvues de sagesse, c'est faire preuve d'un dévouement à la patrie aussi intelligent que courageux sans accuser l'ombre d'une hostilité aux pouvoirs chargés de régir la chose publique.” ASS 24 (1891/92) 645.

179