A fentiekből következik, hogy az állampolgárok kötelessége az, hogy engedelmeskedjenek a felsőbb hatalomnak. Ha elvetjük azt az elvet, hogy a hatalom alapja egyedül Istenben van, akkor ez magával vonja azt, hogy a hatalom ellen jogosan lehet lázadni. A törvényes hatalom elleni lázadás, pedig ellenkezik az ésszel.
Leó pápa megengedte az állampolgároknak az engedetlenséget is, hiszen az ember nem lehet kötelezett a vak engedelmességre. Az engedetlenségre akkor van joga a polgároknak, ha a hatalom az isteni, vagy a természeti törvénnyel ellenkezőt parancsol. Mint ahogy a katonáknak is örömüket kell lelniük a haza szolgálatában és védelmében, tanulva a hadtudományokat, egészen addig, amig előljárójuk erkölcstelen dolgot nem kér tőlük.483
Kényszerrel és elnyomással nem lehet kiharcolni az emberekben a jó érzést, hogy így engedelmeskedjenek a közhatalomnak. Ehhez az engedelmessséghez belső hozzáállás szükséges.
481 Vö. SCOPPOLA,P., Chiesa e democrazia in Europa e in Italia, in GUERRIERO,E., (a cura di) I cattolici e la questione sociale, Famiglia Cristiana, Milano 2005, 152.
482 Vö. Uo. Ehhez nyilván szororsan kapcsoldik a szociális érzék feléledése és a szakszervezeti mozgalmakhoz való egyházi közeledés is, melyet a Rerum novarumban foglalt össze Leó pápa.
483 Vö. „Una illa hominibus caussa est non parendi, si quid ab iis postuletur quod cum naturalia ut divino iure aperte repugnet: omnia enim, in quibus naturae lex vel Dei voluntas violatur, aeque nefas est imperare et facere. Si cui igitur usuveniat, ut alterutrum malle cogatur, scilicet aut Dei aut principum iussa negligere, Iesu Christo parendum est reddere iubenti quae sunt Caesaris Caesari, quae sunt Dei Deo, atque ad exemplum Apostolorum animose respondendum: obedire, oportet Deo magis quam hominibus. Neque tamen est, curabiecisse obedientiam, qui ita se gerant, arguantur; etenim si principum voluntas cum Dei pugnat voluntate et legibus, ipsi potestatis suae modum excedunt, iustitiamque pervertunt: neque eorum tunc valere potest auctoritas, quae, ubi iustitia non est, nulla est.”
Diuturnum illud, in ASS 14 (1881) 8.
Valamint vö. „Quod si legislatorum ac principum placita aliquid sanciverint aut iusserint quod divinae aut naturali legi repugnet, christiani nominis dignitas et officium atque Apostolica sententia suadent obediendum esse magis Deo quam hominibus. /Act V, 29/” Quod apostolicis muneris in ASS 11 (1878) 376.
192
A szívükben kell megértenünk a törvényes rendet, és azt minden erőnkkel szolgálnunk kell, hogy akik uralkodnak, azok valóban alázattal és a népnek szolgálva uralkodhassanak.
Ebben hatékony segítség a vallás, amely arra tanítja a híveit, hogy a társadalmi rendet és békét megóvják. Büntetés önmagában nem elég az engedelmesség eléréhez, hiszen adott esetben a nép kitörhet a büntetés szorításából, és fellázadva még inkább az engedelmesség ellen cselekedne.484 A büntetés és a félelem önmagában nem lehet a társadalom rendjének megalapozója. Ezért szükséges az erkölcsi rend, amely az engedelmességre és a rendre tanít, és ezt segíti elő az emberek szívében a vallás. Éppen ezért a társadalomban a vallásnak szabadnak kell lennie. A vallásra szükség van a társadalomban, és ez a célja az Egyház szabadságának.485 A vallás szabadságát a hatalom természete is megkívánja.
Minél több a fegyver és az állam minél erősebb, annál nagyobb szükség van erkölcsi megalapozásra. Ezért a pápa például a Diuturnum kezdetű körlevél végén felszólította a püspököket, hogy legyen gondjuk arra, hogy úgy tanítsák az embereket, hogy mindenki őszintén és lelkiismeretesen gyakorolja mindazt, amit az Egyház a közhatalomról tanít.
I. Az ember joga a valláshoz és annak nyilvános gyakorlásához
Az embernek, mint személynek, joga van saját létének alapvető elveit keresni, így joga van vallásosnak lennie, és Istent a vallás által megtalálnia. Abból a tényből, hogy az ember közösségi lény, így társadalmisága a természetéből fakad, az is következik, hogy joga van a vallás nyilvános gyakorlásához, a nyilvános kultuszhoz is. Az állam vezetői kötelesek biztosítani a kultusz nyilvános gyakorlását, már csak az állampolgárok miatt is.
Ha a társadalom a fent ismertetett alapjait elfogadjuk, akkor ebből következik, hogy tartozunk Istennek a vallás nyilvános gyakorlásával.486 A természet és maga a vallás lényegében megköveteli, hogy megadjuk Istennek a hívő és alázatos tiszteletet, mert mindnyájan az Ő hatalma alatt vagyunk. Ez a polgári társadalom létére is vonatkozik, hiszen az ember, aki társadalomban egyesült, ilyen módon nem kevésbé van alávetve Istennek, mint az egyén. A társadalomnak együttvéve ugyanannyi kötelessége van Istennel szemben, mint az egyénnek.
Azt, hogy egyetlen igaz Egyház van, amelyet Krisztus alapított, be kell látnunk a kinyilatkoztatás és az Egyház történetének számtalan jeléből.487 A hagyományos katolikus tanítás
484 Vö. MURRAY, Leo XIII: Two Concepts, 555.
485 Vö. MURRAY, Leo XIII: Two Concepts, 557.
486 Vö. „Hac ratione constitutam civitatem, perspicuum est, omnino debere plurimis maximisque officiis, quae ipsam iungunt Deo, religione publica satisfacere.” Immotale Dei, in ASS 18 (1885) 163.
487 Vö. „Vera autem religio quae sit, non difficulter videt qui iudicium prudens sincerumque adhibuerit; argumentis enim permultis atque illustribus, veritate nimirum vaticiniorum, prodigiorum frequentia, celérrima fidei vel per
193
szerint az egyetlen igaz egyház, melyet Krisztus alapított, a Katolikus Egyházban áll fenn. Ez az Egyház tökéletes társaság, éppen ezért nem lehet azt alávetni az állami hatalomnak, még akkor sem, ha mind az egyázi, mind az állami hatalomnak Istenben van az alapja.
Ha valaki a népszuverenitás radikális megközelítését követve azt állítaná, hogy a hatalom eredete a népben van, amely egy megbízást ad a hatalom gyakorlóinak, ez a hatalom egyáltalán nem vezethető vissza Istenre, akkor ez oda vezetne, hogy azt kellene állítanunk, hogy a társadalmi életben nem fontos Isten, hiszen nem Ő a hatalom végső forrása. Ekkor arra kellene következtetnünk, hogy az ember társadalmiságára nézve a vallás sem fontos, annak nincs meghatározó szerepe. Ezzel szemben Leó pápa tanítása szerint a társadalom java megkívánja az igaz vallás jelenlétét ugyanebben a társadalomban, máskülönben az nem tudná elérni saját célját.
Leó pápa az Immortale Dei-ben /ASS 18 (1885) 168/ azt a gondolatmenetet tárta elénk, mely szerint, ha mindenki követheti azt a vallást, amelyet számára a lelkiismerete javasol, akkor minden vallásnak egyenlő jogokat kell kapnia mindaddig, amíg a társadalomra nem jelent veszélyt. Ez magával hozná azonban azt, hogy a Katolikus Egyházat egyenlően kezelnék minden más vallással.
A kinyilatkoztatás és az Egyház történelme ellenben számtalan módon igazolja, hogy egyetlen igaz Egyház van. Ha bárki követhet a lelkiismerete szerint bármilyen vallást, akkor ez azt is magával hozza, hogy nincs egyetlen igaz vallás sem. Így az a nézet, hogy minden vallás egyenlő, végül ateizmushoz vezetne. Mindennek tükrében az Egyház ugyan úgy ítéli meg, hogy a különböző istentiszteleti formák nem rendelkezhetnek ugyanazokkal a jogokkal, mint amivel az igaz vallás rendelkezik. Mégsem ítéli el azokat az államfőket, aki valamilyen üdvös cél érdekében, vagy a nagyobb baj megakadályozásának elkerülése végett türelemmel viseltetnek a többi istentiszteleti forma iránt. Ilyen előfeltételek mellett szabad ugyanis engedni azoknak, hogy a társadalomban megtalálják a helyüket.488 Annak ellenére, hogy a katolikus tanítás lényeges elemét képezi, hogy az Egyház önmagát az igazság egyetlen igaz közvetítőjének tartja, és ezért tanítja, hogy csak egyetlen igaz vallás van, mégis az Egyház megengedi, hogy más vallási közösségek irányában az állam türelmet gyakoroljon. Az államfőknek a türelmet kell gyakorolniuk egy nagyobb rossz elkerülése végett, vagy abban az esetben, ha azt egy üdvös cél elérése érdekében teszik. A türelem már csak azért is fontos az Egyház életében, mert a hitre erőszakkal senkit sem szabad kényszeríteni.
Ha azonban a polgári hatalom nagy teret nyerne a vallás ügyei felett, akkor az igazság tanítóját, az Egyházat erejénél fogva a többi vallási közösséggel tehetné egyenlő elbírálás alá. Sőt,
medios hostes ac maxima impedimenta propagatione, martyrum testimonio, aliisque similibus liquet, eam esse unice veram, quam Iesus Christus et instituit ipsemet et Ecclesiae suae tuendam propagandamque demandavit.” Immortale Dei, in ASS 18 (1885) 164.
488 Vö. „Revera si divini cultus varia genera eodem iure esse, quo veram religionem, Ecclesia iudicat non licere, non ideo tamen eos damnat rerum publicarum moderatores, qui, magni alicuius aut adipiscendi boni, aut prohibendi caussa mali, moribus atque usu patienter ferunt, ut ea habeant singula in civitate locum.” ASS 18 (1885) 174.
194
akár a népek nyilvános tanításának a jogát is elvehetné az Egyháztól. A polgári hatalom így átlépné a hatáskörét, és károsan befolyásolná az egyházi életet, sőt akadályozná az Egyházat annak a küldetésnek a végrehajtásában, amelyet az Krisztustól kapott. A vegyes jogú ügyekben, mint például a házasság felbontása, ez odáig vezetne, hogy az állam kénye-kedve szerint járhatna el, miközben semmibe venné az Egyház törvényeit.489 Az Egyház tökéletes társaság, így nem az államfők engedélyéből bírja a létezéséhez és a küldetéséhez szükséges jogokat, hanem azokat önmagában hordozza, hiszen Istentől származik. Az Egyházat kizárni a nevelésből, a házasságok feletti döntésekből, vagy a családi élet megalapozásából, stb. azt jelentené, hogy a természetfelettit helytelenül alávetettük a természetesnek.
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az ember lényegéhez tartozik, hogy keresi a természetfeletti igazságot, ezért a társadalmi életében is joga van vallásosnak lennie. Ezt az államnak segítenie kell, márcsak a saját érdekében is, hiszen a vallás hozzájárul a helyes állampolgári magatartás kialakításához. Az igazság pedig csak egy lehet, így az egyetlen igaz vallást, a katolikus hitet, amennyire csak lehetséges, az államnak támogatnia kell.