Az egyéni termelők adózása

Az egyéni termelők – az egyéni vállalkozások, őstermelők a személyi jövedelemadó hatálya alatt, míg a társaságok, illetve a szövetkezetek a társasági adó hatálya alatt számolnak el jövedelmeikkel.

A hazai vállalkozások jelentős része pusztán adózási okokból, vagy kényszervállalkozásként jött létre, ezért a fennmaradásukra inkább a munkavállalói szemlélet, nem pedig a kockázatvállalási hajlandóság a jellemző. Különösen igaz ez a megállapítás a mezőgazdasági kisvállalkozásokra. (Anonymus, 2001)

Általában ugyanazok az adózási alapelvek, költség-, és jövedelemszámítási eljárások érvényesülnek a társas, és az egyéni vállalkozások, valamint az őstermelők vonatkozásában is.

A vállalkozás mérete az adómérték szempontjából irreleváns a társaságok esetében, illetve a vállalkozói személyi jövedelemadó hatálya alatt a tételes költségelszámolás alkalmazásakor.

Az árbevétel limitáló tényezőként funkcionál az adózási mód választásánál az Egyszerűsített Vállalkozói Adó (EVA), az átalányadó és különösen a mezőgazdasági őstermelő esetében.

Bár a 2003-ban bevezetett EVA nagy népszerűségnek örvend a vállalkozói körökben, a mezőgazdasági termelők jellemzően nem élnek ezzel a lehetőséggel. Ez az adózási mód azoknak a vállalkozásoknak kedvez, amelyek kevés igazolt költségszámlával rendelkeznek és bevételük bizonyos szint alatt marad, nem terveznek tárgyi eszközbeszerzést, beruházást, nincsenek ÁFA visszaigénylő pozícióban. (Korándi, 2003)

Az elérhető kedvezmények egy része azonban csak az egyéni vállalkozások és méginkább az őstermelők részére nyújt kivételes bánásmódot, a társas vállalkozások legtöbbször nem részesülnek az ilyen állami preferenciákból. A társasági és osztalékadóról szóló törvényben

nincs nevesítve a mezőgazdaságot illetően külön kedvezmény, a személyi jövedelemadóról szóló törvényben azonban széleskörű a mezőgazdasági termelést érintő kedvezmények köre, így azt mondhatjuk, hogy az adóterhelés nem független a termelési formától.(1. melléklet).

(Mizik, 2003) A jövedelemadózás szabályainak megfelelően az egyéni vállalkozók konszolidált adóalapjának adókulcs szerinti adóterhelése a gazdasági szervezetekkel (szövetkezetek, gazdasági társaságok) egyezően 2004-ig 18%, majd 2004-től 16%. Az egyéni vállalkozókra nem vonatkoznak az őstermelői tevékenység korlátai, így nem követelmény a saját gazdaság megléte, illetve az szja törvény mellékletében nem szereplő, illetve abban kivételként feltüntetett mezőgazdasági tevékenységet is folytathatnak. (Szikora, 2006)

Az egyéni vállalkozók és őstermelők, amennyiben nem az átalányadózás szerint állapítják meg adójukat, a társasági adóval megegyező módon csökkenthetik a tevékenység érdekében felmerült költségeikkel bevételüket. Amennyiben az őstermelők rendelkeznek a bevételeik 20%-át kitevő költségszámlával, egy nyilatkozat megtételével mentesülhetnek az adófizetés alól. A rendszer további pozitív diszkriminációt alkalmaz a mezőgazdasági kistermelőknél és a családi gazdaságoknál. Az adóalap, illetve az adó számításánál itt a bevétel és a tevékenység jellege (növénytermesztés, állattenyésztés, kertészet, erdészet) lesz meghatározó.

Amennyiben bevételük bizonyos szint alatt marad, adókedvezményben részesülhetnek (könyvelési díjkedvezmény 100 ezer Ft erejéig) (APEH, 2005) illetve átalányadózást is választhatnak. Emellett bizonyos bevétel határ alatt adómentességet is élvezhetnek. Az őstermelők többsége az átalányadózást igyekszik választani, illetve megpróbál a bevételeinek 20%-át kitevő költségszámlát összegyűjteni. A mezőgazdaság őstermelő csak saját gazdaságból, saját maga által megtermelt termékeket értékesíthet. Kereskedelmi tevékenység nem megengedett. Ha az egyéni limitek nem elegendőek a bevételi határok betartására, abban az esetben a tevékenység kiterjeszthető a család 16. életévét betöltött tagjára. Az egyéni vállalkozók, őstermelők regisztráltathatják magukat családi gazdálkodóként. Ez a tevékenységi kategória akkor volt népszerű a termelők körében, amikor egyéb kedvezmények is társultak e jogi formához, például magasabb bevételi határ, illetve földbérlet esetén elővásárlási jog. Miután napjainkra ezek a kedvezmények eltűntek, ezért ezt gazdálkodási módot is viszonylag kevesen preferálják.

Kutatási célokra az őstermelők adózási gyakorlatáról nagyon korlátozott mértékben áll rendelkezésre információ. Az APEH nyilvántartásai szerint (8. táblázat) az önálló tevékenységből származó jövedelmek között kimutatott őstermelői jövedelmek meglehetősen alacsony részarányt képviselnek.

Magyarország nyugat-dunántúli régiójában falugazdászokkal készített - nem reprezentatív interjúk szerint úgy becsülhető, hogy a regisztrált termelők közel 85%-a nem alanya az adójogszabályoknak. A mezőgazdasági kistermelők kb 60%-a nem éri el az adómentes bevételi határt (600 eFt) és a fennmaradó termelők 70%-a bevételeiknek 20%-ról rendelkezik számlával, így nem keletkezik jövedelmük. A többiek a tételes költségelszámolás, illetve az átalányadó módszerével számítják adófizetési kötelezettségüket. Amennyiben a mezőgazdasági őstermelő magasabb szintű bevételeket ér el, a jövedelmei az összevont adóalapba kerülnek. Az őstermelői, családi gazdálkodói kört éppen ezért sokan pusztán

„adózási kategóriaként” tartják nyilván. Az is megfigyelhető, hogy az adózási szabályok miatt sok mezőgazdasági cég, forgalmát az őstermelői kategória irányába tereli, miközben a költségek elszámolása, az azonos tulajdonosi körhöz tartozó pl. Kft.-ben történik.

Természetesen lehet róla vitatkozni, hogy ez mennyiben adókikerülés, vagy adó elkerülés, mindenesetre a feltételek, a szabályozórendszer kiforratlanságára utal a fenti lehetőség.

Az egyéni vállalkozók adózási jellemzőit mutatja a 8. táblázat. Látható, hogy a nyereséges vállalkozások száma 13%-kal csökkent 2003-ban, míg a veszteséget termelők aránya 1,2%-kal nőtt a vállalkozások számának 6%-os csökkenése mellett. A folyamat valamelyest javult 2005-ben, nőtt a pozitív adóalap és arányaiban is javult a képződött továbbvihető veszteséghez képest. Azonban még így is 2005-ben a vállalkozói személyi jövedelemadó és osztalékalap utáni adó együttes összege a mezőgazdasággal, illetve vadgazdálkodással foglalkozó 2 483 adózó esetében 499,534 millió Ft volt, amely az összes vállalkozó által befizetett hasonló adókategória 3,19%-a. Ez alacsonyabb érték, mint az adóalapba beszámított bevételek aránya, amely esetünkben 6,79%-ot tesz ki. (APEH, IFF, 2006) Az egyéni mezőgazdasági termelők költségvetési adóbevételekhez való hozzájárulása a rendelkezésre álló információk birtokában tehát nem tekinthető relevánsnak.

A mezőgazdasági termelés, mint államilag preferált tevékenység elismeri a kedvezőtlen feltételeket. Az alkalmazott adórendszer is meglehetősen komplikált. A termelők sokszor szenvednek az adózási ismeretek és információk hiányától. A jelenleg működő hálózat szintén nem tekinthető megfelelő tanácsadó rendszernek. Részint a falugazdászok nem elégítik ki a termelők ez irányú igényeit, illetve nem szívesen szolgáltatnak adótanácsot, mivel az véleményük szerint nagy felelősséggel jár, illetve meghaladja kompetenciájukat. A legtöbb termelő ezért könyvelő- és tanácsadó irodához fordul. Itt viszont jelentkeznek a mezőgazdasági tevékenység specialitásából eredő problémák. Kevés az e tevékenységre szakosodott könyvelőiroda.

Erre vonatkozólag pozitív példaként hozható fel a Lettországban működő rendszer, ahol a gazdák és az állam is belátta, hogy szükség van komplex szolgáltatásokat nyújtó tanácsadó szervezetre. Az itt a kezdetben állami támogatással működő szervezet a termelési, valamint támogatások elnyerésére szakosodott tanácsadói tevékenységet folyamatosan kiterjesztették többek közt a könyvelési, adótanácsadói tevékenységgel. Például kimondottan mezőgazdasági tevékenység kezelésére alkalmas gazdaságirányítási és könyvelő szoftvert alkalmaznak, amely a tagok számára ingyenes. A rendszer úgy tud gazdaságosan működni, hogy a gazdálkodó szervezetek döntő többségét tagdíj fizetése mellett beintegrálták a rendszerbe, a gazdák is felismerték, hogy minél többen vannak annál olcsóbban jutnak a különféle szolgáltatásokhoz. Napjainkra a rendszer elérte azt, hogy közel önfenntartóvá vált, működtetése minimális állami hozzájárulást igényel, amely jelentős költségvetési megtakarításokat hozott.(The Latvian Rural Advisory and Training Centre, 2005)

8. táblázat Személyi jövedelemre vonatkozó adatok Magyarországon 1996-2004 között

1999 2000 2001 2002 2003 2004

Bevallók száma (fő) 4 344 346 4 403 465 4 471 256 4 449 227 4 425 338 4 380 460

Összevonás alá eső jövedelmet vallók(fő) 4 245 206 4 308 708 4 350 314 4 205 854 4 203 798 4 194 210 Összevonás alá eső jövedelem(mió Ft) 3 260 613 3 116 242 4 424 893 4 935 464 5 507 408 5 583 351 Önálló tevékenységből származó jöv (mió Ft) 152 472 176 642 184 469 212 597 196 057 192 839

Ebből mezőgazdasági őstermelői tev-ből 2 160 2 501 2 358 3 254 2 203 2 660

Ebből mezőgazdasági kistermelői tev-ből - - - - -

-Önálló tevékenységből származó jöv (eFt/fő) 225 260 268 306 313 328

Ebből mezőgazdasági őstermelői tev-ből 248 260 253 274 286 306

Ebből mezőgazdasági kistermelői tev-ből - - - - -

-Őstermelői jövedelem / Önálló tevékenység jövedelme 1,42% 1,42% 1,28% 1,53% 1,12% 1,38%

Forrás: Az APEH világa, 2001, 2002, 2003. APEH statisztikák A személyi jövedelemadózás kiemelt országos adatai 2006.www.apeh.hu

9. táblázat A mezőgazdasági tevékenység eredménye az egyéni vállalkozóknál Magyarországon

Nyereséges

Forrás: APEH statisztikák A személyi jövedelemadózás kiemelt országos adatai 2006.www.apeh.hu

Probléma továbbá, illetve különösen a rendszerváltás utáni vállalkozói kör esetében számított annak, hogy a hazai vállalkozások jelentős része pusztán adózási okokból, vagy kényszervállalkozásként jött létre, ezért a fennmaradásukra inkább a munkavállalói szemlélet, nem pedig a kockázatvállalási hajlandóság a jellemző. Különösen igaz volt, de talán még most is megfigyelhető jelenség ez a mezőgazdasági kisvállalkozásoknál. (Kisvállalkozás-fejlesztési konferencia, 2001)

Kapronczai és Korondiné (2006) vizsgálatai szerint a gazdálkodók jövedelmét negatívan befolyásoló tényezők között az árak, és az adók a meghatározóak. A mezőgazdasági termékek árban kifejezett értékének csökkenése világszerte ismert jelenség. Csakhogy Magyarországon az input anyagok árának és a mezőgazdasági anyagok árának aránya sokkal kedvezőtlenebbül alakult a termelők számára, mint az EU átlagában, ahol a viszonylag stabil élelmiszerárakból származó jövedelem/profit részben a termelőkhöz jut, mégpedig a feldolgozóiparban is meglévő tulajdonosi részesedésen keresztül. A gazdálkodásba visszaforgatható jövedelemhányad alacsony, ezért a technológiai fejlesztés és más üzemi beruházások struktúrája elmarad a kívánatostól. A jövedelemhiány, illetve az ágazatból való jövedelem-kivonás aláássa a szerkezetváltás lehetőségét is. Ez viszont arra sarkallhatja a gazdákat, hogy a jövedelemhiányuk következtében földjeiket ne műveljék, csupán a kultúrállapot fenntartásával a felvehető támogatásokra fókuszáljanak. (Kapronczai-Korondiné, 2006) A támogatások vonatkozásában ugyan jelentős előrelépés bontakozott ki az EU tagsággal, bár mint tudjuk az átállás nem ment zökkenőmentesen, a támogatások egy részének kifizetése áthúzódott a 2005-ös évre (2. melléklet). Azonban a folyamatok sokak számára megtévesztők lehetnek, ugyanis a támogatások struktúrája és nagyságrendje is folyamatosan változik (Goda, 2005), (Fisher Boel, 2005)

Ugyanakkor a termeléskiesésből adódó problémák, az adottságok ki nem aknázása ugyanolyan gazdasági hiba, miután az ágazatnak a foglalkoztatásban betöltött szerepe tovább marginalizálódik.