Az élelmiszeripar adottságai

Az élelmiszeripar - stratégiai fontosságának köszönhetően - a magyar nemzetgazdaság hagyományosan jelentős ágazata. A hazai élelmiszertermelés belföldi értékesítése a kilencvenes években majdnem egynegyedével esett vissza. Ez a tendencia az exportképes árualapok termelésének kérdéseit helyezte előtérbe. A magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek exportjában, a kilencvenes években egy, az átalakulással összefüggő hosszú távú, viszonylag kedvező trend, és egy rövid távú igen kedvezőtlen tendencia volt tapasztalható. A kedvező trend azt jelenti, hogy az agárgazdaságunk strukturális alkalmazkodása révén új piacokra, illetve a meglévő piacokon új szegmensekre tudott bejutni.

A kedvezőtlen rövid távú folyamatok hátterében egyrészt a külső kedvezőtlen adottságok (orosz pénzügyi válság, élelmiszerbotrányok, CEFTA vámvita(Gábor-Hartmut,2004) EU csatlakozással összefüggő verseny erősödése.) másrészt a belső piac bizonytalanságai, valamint infrastrukturális és kapacitásproblémák, technikai, műszaki lemaradás, a nem megfelelő felkészülés az EU tagság kihívásaira – álltak, hogy csak néhányat említsünk a jellemző folyamatok közül.

A magyar élelmiszeripari ágazat folyó áron számított bruttó termelési értéke 2004-ben megközelítette a 2000 milliárd forintot. Az ipar teljesítményéből való részesedése mintegy 15

%, a 14 ágazatot átfogó feldolgozóiparon belül a második helyet foglalja el. A bruttó hazai termék 3,5 %-át állítja elő. Alapvetően hazai alapanyagokkal dolgozik, a mezőgazdaság árutermelésének 75 %-át vásárolja fel.

A 25 tagú EU élelmiszer- és italipari termelésének értéke közel 670 milliárd euró, ezen belül a magyar termelés részesedése 1,3 %. Termelési mérete alapján a 25 tagország között Magyarország a 15. helyen áll. A csatlakozó országok közül csak a lengyel ipar kibocsátása nagyobb, a régi tagok közül pedig a görög és a luxemburgi ipar méretei kisebbek. A magyar élelmiszeripar teljesítménye megközelítőleg a portugál, a svéd, a finn, a cseh és az osztrák élelmiszeripar teljesítményével azonos.

A magyar élelmiszeripar tevékenységi szerkezete alapvetően a hazai mezőgazdaság adottságaihoz, valamint az élelmiszerfogyasztás szerkezetéhez igazodik. Magyarországon a mezőgazdasági termékek elsődleges feldolgozását végző szakágazatok részesedése a termelésből 66 %. Az élelmiszerek, italok, dohányáruk csoport a magyar nemzetgazdaság külkereskedelmén belül az export 6%-át, az import 3,5 %-át képviseli.

Külkereskedelmi egyenlege hosszú idő óta változatlanul pozitív. Ehhez hozzájárul az élelmiszeripar tulajdonosi struktúrája is. A hazai élelmiszeripari cégek tulajdonviszonyai között egy jó ideje már meghatározó a külföldi tőke szerepe. (15. ábra)

15. ábra Élelmiszeripari vállalkozások tulajdonosi arányai a jegyzett tőke arányában (2005. jan. 01)

Forrás: KSH Statisztikai Évkönyv 2005.

A rendszerváltással egy időben a nemzetgazdaság egészében és így az élelmiszeriparban is jelentős vállalkozói aktivitás mutatkozott. A nagy (országos, és megyei) vállalatok szétdarabolása és ezzel egy időben lezajlott vállalatalapításoknak köszönhetően az élelmiszeripari gazdálkodó szervezetek száma a kilencvenes években folyamatosan nőtt egészen az évtized közepéig, amikor is számuk elérte a tízezres nagyságrendet. Ezt követően a piaci folyamatok hatására jó néhányan felhagytak tevékenységükkel, illetve koncentrációs folyamatok indultak el.

A kisvállalkozások számának lassú csökkenése mögött az tapasztalható, hogy az egyéni vállalkozások helyett a társas vállalkozások kerülnek túlsúlyba. A vállalkozások 79%-át a 10 fő alatti mikrovállalkozások adják, 19,8%-kal részesednek a kis és középvállalkozások, ugyanakkor a 250 fő feletti nagy vállalatok aránya csupán 1,2 százalék. A termelésből és exportból való részesedésüket tekintve azonban fordított az arány: a nagyok a termelésből 64%, az exportértékesítésből 72%-kal részesednek. (FVM-NKF, 2005)

Hodina és Lámfalusi (2005) szerint az élelmiszeripari ágazatba sorolt vállalkozások száma már nem éri el a nyolcezret, amelyből több mint 4500 a 12-14 millió forint évi átlagos árbevétellel rendelkező kisvállalkozási kategóriába sorolható. A fennmaradó (kb. 3500) az

élelmiszeripari kibocsátás több mint 90%-át adó kettős könyvvitelt vezető vállalkozások évi átlagos árbevétele meghaladja a 700 millió forintot.

A szerzők itt külön vizsgálták a külföldi és belföldi tőkével működő élelmiszeripari társaságokat 1993 és 2003 között. Megállapították, hogy a külföldi tőkével működők ezalatt az időszak alatt egyharmaddal nagyobb tömegű árbevételt produkáltak, az adózás előtti eredmény közel négyszeresen meghaladta a csak belföldi tőkét működtetőkét, ennek ellenére ez a csoport mindössze 30 százalékkal fizetett több adót. Ennek okát a fejlesztésekhez kapcsolt adókedvezményekben találták.

A 6. mellékletben található adókedvezmények, még ha elméletileg több tételük is agrárgazdasági vonatkozású, tartalmazták is nyomokban a modern adózási alapelveket(hátrányos helyzetű térségek, KKV kamattámogatás), alkalmazásukkor legtöbbjük általában így is a nagyobb volumenű befektetésekhez voltak köthetőek, így kevesen éltek, élhettek ezekkel a lehetőségekkel.

10. táblázat Az agrárgazdasági társas vállalkozások által fizetett társasági adóbefizetések alakulása

Társasági adó 2001 % 2002 % 2003 % 2004 % 2005 %

Összes, APEH

által kezelt 351 856 100,00% 396 556 100,00% 413 662 100,00% 448 708 100,00% 430 051 100,00%

Mezőgazdaság +

erdőg. ^{6 409 1,82% 3 998 1,01% 3 852 0,93% 4 506 1,00% 6 276 1,46%}

Élelmiszeripar 13 096 3,72% 13 796 3,48% 14 479 3,50% 10 673 2,38% 9 318 2,17%

Forrás: www.apeh.hu Kiemelt adónemek pénzforgalma, APEH statisztikák, ill. saját számítás

Mint a 10. táblázatból látható a mezőgazdaság által befizetett társasági adó a kezdeti jelentős mértékű csökkenés után újra emelkedni kezdett 2004-től. Ennek hátterében az első időszakban a kedvezmények visszaesése mellett, akár a jövedelmezőség romlása is állhat, illetve, remélhetőleg közelebbi képet kaphatunk erről a folyamatról a saját vizsgálatok elvégzése után. Az élelmiszeripar esetében viszont folyamatos csökkenésnek lehetünk tanúi egészen 2005-ig, amely mögött nagy valószínűséggel romló gazdasági folyamatok feltételezhetőek. Az élelmiszeripar részaránya adóbevételeken belüli részaránya már jelentőseb mértékű, ugyanakkor, ha a termékpályát egységesen szemléljük, illetve az élelmiszeripar jelenlegi helyzetéből indulunk ki, annak adókedvezményekkel történő segítése a költségvetés állapotától függetlenül is indokolható lenne. Az agrárágazat súlyát nem igazából jellemzi az általa befizetett adó, az e tekintetben a kedvezmények által generált pozitív gazdasági hatás viszont vélhetően túlmutat, a költségvetés idevonatkozó kieső tételein.