Az európai jövedelemadózás értékelése

Az Európai Unió fiskális politikáját elemezve alapvetően leszűrhető, hogy az összes adóterhelés, mint a teljes adó-, és járulékok összege a GDP viszonylatában egy magasabb szintet képvisel, amely jelentős mértékű jövedelem redisztribúcióra utal a nagyobb gazdasági centrumokkal (USA, Japán) való összehasonlítás során (2. ábra).

2. Ábra Adók GDP-hez viszonyított aránya az EU országokban, Norvégiában, az USA-ban és

Japánban 1995-;2000- és 2004-ben, (%)

Forrás: European Commission Directorate General Taxation And Customs Union, 2006.

Az EU-n belül az ’új tagállamok’(EU10/NMS-10) általánosságban egy alacsonyabb adó-GDP

%-ot produkálnak a ’régi tagállamokhoz’(EU-15) képest. A számtani átlagok alapján 2004-ben a GDP-hez mért összes adóterhelés 5%-kal volt alacsonyabb az új tagországok eseté2004-ben az EU-15-höz viszonyítva, amely rés ráadásul növekedett az elmúlt tíz évben. A vizsgált időszakban két ország (Szlovénia, Magyarország) állt számszerűleg közelebb az EU-15-ökhöz, míg a többiek adó-GDP aránya általában alacsonyabb volt, átlagban közel 12%

ponttal. Szlovákia, Lengyelország és a balti államok komoly adócsökkentéseket végrehajtva szálltak be az adóversenybe. Az EU-15 közül egyedül Írország mutatója bizonyult alacsonyabbnak ez utóbb említett csoporttal összehasonlítva. Figyelemre méltó különbségeket tapasztalhatunk azonban ezen mutató vizsgálatakor az EU-15 tagországok

összehasonlításakor is. Az összes adóterhelés tekintetében legmagasabb szintet képviselő Svédország és legalacsonyabb szintet képviselő Írország közti különbség 20%. A legmagasabb szintekkel, (ez általában az adókulcsok szintjében is megnyilvánul) Svédországban, Dániában, Belgiumban és Finnországban találkozhatunk, míg az alacsonyabb szintek Írországot, az Egyesült Királyságot, Spanyolországot, Görögországot és Portugáliát jellemzik.

Annak ellenére, hogy az EU-15 tagállamok közül többen vezettek be adóügyi reformokat, az átlag adó-GDP arány 1995-1999 között többségüknél tovább emelkedett. Csak a 2000-től kezdődő időszakban csökkent jelentősebb mértékben az arány a tagállamok többségében. Az adókulcsok csökkentésének hatása azért nem jelentkezett azonnal a vizsgált mutatóban, mivel a ’90-es években bekövetkezett gazdasági fellendülés valószínűleg volumenében növelte az összes adóterhelés részarányát, de utalhat az adózási készség változására is. Az utóbbi időben viszont a gazdasági növekedés alakulása akadályozta a trendet, így a 2001-2002-től az adóbefizetések csökkenése láthatóvá válik. Továbbra is magas marad viszont ebben az időszakban is a GDP-hez mért adóterhelés aránya az északi országokban és Belgiumban, amíg az Egyesült Királyságban, Portugáliában, Spanyolországban és Írországban relatíve alacsony maradt. Írország egyúttal az az ország, amely a legnagyobb mérvű csökkentést hajtotta végre a vizsgált időszakban. Nemzetközi összehasonlításban az Európai Unió adóterhelése még mindig egy magasabb szintet képvisel.

Az adóstruktúra vonatkozásában az adóbevételeken belül az ’új tagállamok’ egy alacsonyabb szintet képviselnek a direkt adók tekintetében - a bérjárulékokat is figyelembe véve. (3. ábra)

3. ábra Az adóbevétel szerkezete a főbb adótípusok szerint 2003-ben, a teljes adóterhelés %-ban

Forrás: European Commission Directorate General Taxation And Customs Union, 2005.³ Néhány északi ország esetében (pl. Svédország, Dánia, Finnország) az adóbevételeken belül a közvetlen adók aránya volt magasabb, míg néhány déli állam esetében (különösen Portugália és Görögország) az EU átlaghoz képest a közvetett adók aránya a meghatározó. Dániában, az Egyesült Királyságban és Írországban az adóbevételeken belül a járulékbevételek viszonylag kis hányadot képviseltek, míg Németország és - kisebb mértékben - Franciaország esetében ezek az arányok magasabbak voltak.

A fogyasztásra, a foglalkoztatásra, és a tőkejövedelmekre jutó adóterhek megoszlása jelzi az adózás vonatkozásában meghatározó fiskális teljesítmény, a gazdasági növekedés és jövedelem újraelosztás paraméterek közti kapcsolatokat. Alapvető hatással vannak a versenyképességre és az egyes országok tőkevonzó képességére.

A versenyképesség mérésére természetesen számos tényezőt vizsgálhatunk, (gazdasági aktivitás, kormányzati hatékonyság, információs társadalom, innováció, liberalizáció, hálózatos iparágak, pénzügyi szolgáltatások, vállalkozási környezet, társadalmi integráció,

3• Direkt adók: Az adó alanyai és az adó teherviselője ugyanaz, ilyen adók:a jövedelemadó, társasági adó, küönféle jóléti adók, a legtöbb helyi adó.

• Indirekt adók: A termelést és fogyasztást terhelik, az adó teherviselője és az adó alanya elválik egymástól. Az áru árában fizetik és indirekt módon jut el a költségvetésbe.(pl. ÁFA, jövedéki adók).

• Társadalombiztosítási hozzájárulás: Társadalombiztosítási szervezetek számára fizetendő kötelező díjak. Betegség, munkára való alkalmatlanság idején, illetve a munkanélküliség alatt a dolgozók a biztosítottak részére a jövedelmeik fenntartása érdekében nyújtanak térítést különböző események (betegség, kopenzációk, öregségi nyugellátás) alkalmával. A munkavállaló és amunkáltató is fizeti. (European Comission 2000.)

Indirekt adók Direkt adók TB hozzájárulás

fenntartható fejlődés, infrastruktúra stb.), amelyek közt a társasági adó alakulása fontos szempontként jelentkeznek. Az összes adóterhelést vizsgálva persze előfordulhat, hogy az adók és a versenyképesség között nincs egyértelmű összefüggés. Például a skandináv országok a magas adók ellenére a versenyképességi listák előkelő helyeit foglalják el (Garelli, 2006). Európai összehasonlításban a fogyasztást terhelő adók egyre hangsúlyosabb szerepet játszanak az adóbevételeken belül. A fogyasztást terhelő adókulcsokról elmondhatjuk, hogy kisebb ingadozásokat követően 2001-től általában emelkedő tendenciát mutatnak mind az új, mind pedig a régi tagállamok esetében. A közvetett adók így továbbra is fontos szerepet játszanak költségvetési egyensúlyok biztosításában, illetve a társadalombiztosítási alapok konszolidációjában.

A foglalkoztatást terhelő adókulcsok a munkaerő költségén mutatkoznak meg.

4. ábra A makroszámok alapján kalkulált foglalkoztatást terhelő adó- és járulékkulcsok az

Európai Unióban 2004-ben

Forrás: European Commission Directorate General Taxation And Customs Union, 2006

Ebben a vonatkozásban már nem olyan egyértelmű az új tagállamok előnye. Magyarország a 40% feletti adó és járulékteherrel az élmezőnyhöz tartozik, míg Spanyolország, Ciprus, Málta a déli államok közül, illetve Írország és az Egyesült Királyság északról- valamennyien régi tagállamok, az alacsony munkaerő-költségű tábort alkotják. A közvetlen adók szintjében mutatkozó különbség a számtani átlagok szerint az utóbbi időben mintegy 10%-ra volt tehető.

Az egyik oka ennek az ’új tagállamok’ esetében jellemzően alacsonyabb személyi és társasági jövedelemadó kulcsok, amelyek szintjében meglévő különbségek 2004-ben tovább nőttek. (5.

ábra).

Személyi jövedelemadó Munkavállalói terhek Munkaadói terhek

5. ábra

Forrás: European Commission Directorate General Taxation And Customs Union, 2004.

2004-ben a hatályos társasági jövedelemadó kulcsok az ’új tagállamok’ esetében 32 %-kal voltak alacsonyabbak az EU15 tagállamok átlagánál (Magyarország esetében 49%), míg a hatályos személyi jövedelemadó kulcsok 24%-kal (Magyarország esetében 13%) voltak alacsonyabbak.

Az értekezés vizsgálati szempontjait szem előtt tartva a továbbiakban a vállalati jövedelmek, a társasági adózás alakulását követjük nyomon.

A társaságok és azok tulajdonosai hasonló adórendszerbeli bánásmódban részesülnek a régi és az új tagállamokban egyaránt. A társasági adózás rendszerét vizsgálva az EU tagországait alapvetően három csoportba sorolhatjuk. (6 . ábra.)

6. ábra

TÁRSASÁGI ADÓ RENDSZEREK

Klasszikus rendszer

Kétszeri adózást csökkentő rendszer Kétszeri adózást elkerülő rendszer

Társasági szint Tulajdonos szint Társasági szint Tulajdonos szint

Osztalék

Forrás: Martin Finkenzeller, Christoph Spengel: Measuring of the effective levels of company taxation int he new member States: a quantitative analysis. Working Paper nْ 7/2004.EC, 2004.;

Vannak olyan tagállamok, ahol a társaságoknál képződött jövedelmeket kétszeri adózásnak vetik alá, vannak tagországok ahol a kétszeri adózást csökkentő elveket követnek, illetve néhány tagállam esetében megfigyelhető, -jellemzően az új tagországok között, - hogy a fent

nevezett jövedelmeket kizárólag a társasági adó hatálya alatt adóztatják. Finkenzeller és munkatársa (2004) vizsgálatai alapján a klasszikus rendszer él Írországban, – és csakis ott az EU-n belül - ahol az osztalékjövedelmek kétszeri adóztatását találjuk, ugyanis az osztalékjövedelmeket mind a társasági, mind pedig a személyi jövedelemadózás érinti. A kettős adózás rendszerével szemben állnak azok az országok adózási rendszerei, ahol a profitot vagy a társaság szintjén vagy a tulajdonosok szintjén éri utol az adórendszer. Málta, 2004-ben még Finnország és Franciaország mellett az egyetlen olyan új tagállam, ahol a teljes beszámítás rendszerét alkalmazták. Észtország, Lettország és 2004 év elejétől Szlovákia a kétszeri adóztatást úgy kerülik el, hogy nincs osztalékadó fizetési kötelezettség a magánszemély tulajdonosoknál, tehát a társasági kulcs a valós adóterhelés szintje.

Észtországban alkalmazott rendszer olyan szempontból még egyedinek mondható, hogy csak a felosztott eredmény képez társasági adóalapot, az adóalap független a képződött profittól.

Ennek a fejlesztésre képzett adóelkerülésnek lehet egy hatékonyságot rontó hatása is, miképpen a társaságok emiatt sokszor nem a gazdaságilag leginkább produktívabb befektetések mellett döntenek. A legtöbb régi tagállam illetve az új tagországok többsége is a kétszeres adóztatás részleges mentesítését vállalták. Ciprus, Csehország, Litvánia, Lengyelország, Szlovénia és Magyarország esetében az osztalékjövedelmeket elkülönítetten kezelik a személyi jövedelemadózás alatt. Preferenciálisnak nevezhető a rendszer amiatt, hogy ezekben az országokban az osztalékjövedelmeket érintő forrásadó kulcsokat általában a legalacsonyabb személyi jövedelemadó sávhoz igazítják. További kedvezményt biztosít a rendszer Szlovéniában, ahol az osztalékjövedelem 40 %-ával csökkenthető a személyi jövedelemadó alap.

A társaságok adóterhelésére továbbá hatása lehet az egyéb jövedelmek adóinak, illetve a jövedelemtől független adóknak, úgymint az ingatlanadóknak, vagyonadóknak és helyi iparűzési adóknak. Ingatlanadók Lengyelország, Észtország és Szlovénia kivételével valamennyi új tagállamban megtalálhatók. Egyéb vagyont terhelő adókkal, amelyeknek hatása lenne a társasági adóra, az új tagállamokban nem nagyon találkozhatunk. Önkormányzatok által kivetett helyi iparűzési adó igazából Magyarországon fordul elő egyedül, melynek felülvizsgálata a dolgozat lezárásának időpontjában még zajlik.

1995 és 2004 között az EU 15 tagországok vállalkozásainak társasági jövedelemadó terhelése (a helyi adókkal és illetékekkel együtt) mintegy 6,6 %-kal csökkent. Az új tagállamok esetében kezdetben hasonló ütemben csökkentek az adóterhek, aztán az utóbbi időben néhány új tagállam újabb komoly adócsökkentést hajtott végre. Amelyet egyes már nem is adóversenyként, hanem adódömpingként emlegetnek. (Losoncz, 2006)

A közelítések ellenére azonban megállapítható, hogy továbbra is jelentős különbségek vannak az adott esetben a jövedelemtípusú helyi adókat is figyelembe vevő hatályos társasági jövedelemadó-kulcsokban. (1. táblázat).

1. táblázat Hatályos társasági jövedelemadó-kulcsok alakulása a Közösségben,

(helyi jövedelemadókkal), 1995-2005

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 Különbség 2005-1995

Forrás: European Commission Directorate General Taxation And Customs Union, 2005

Az összesített, ország-csoportonkénti kulcsok meglehetősen egyöntetű és látványos irányzatokat és különbségeket mutatnak. (7. ábra) Egyrészt látható a mindkét csoport elkötelezettsége az adókulcsok csökkentése irányába.

7. ábra Hatályos társasági adókulcsok átlagának alakulása a Közösségben, 1995-2005

38 38,1 37,8

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005

%

EU-15 EU-25 EU-10 NMS

Forrás: Matthias Mors: Is there a need for the harmonisation of corporation taxes in the EU. Tax harmonisation and legal Certainty in Central and Eastern Europe. Conference Vienna 2005.

Ugyanakkor az alkalmazott adóreformoknak köszönhetően azt is szemléletesen követhetjük nyomon, ahogy az adócsökkentési hajlandóság az új tagállamok esetében meghaladta a régi tagállamok visszafogott próbálkozásait. Ezzel együtt egy kimutatás szerint különösen az új tagállamok esetében fedezhető fel kedvező trend a társasági adóbevételek vonatkozásában (8.

ábra) Ez részint talán a régóta várt alacsonyabb adókulcsokhoz köthető adófizetési hajlandóság javulásának, részint a gazdasági növekedés hátterében megbúvó tőkebeáramlásoknak is köszönhető.

8. ábra Társasági adóbevételek alakulása

1,5 1,7 1,9 2,1 2,3 2,5 2,7 2,9 3,1 3,3 3,5

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003

EU-10 NMS EU-15

Forrás: Matthias Mors: Is there a need for the harmonisation of corporation taxes in the EU. Tax harmonisation and legal Certainty in Central and Eastern Europe. Conference Vienna 2005.