Bukovszky László
4. Egyes deviza alapú konstrukciók és finanszírozási formák megítélése megítélése
Tanulmányunk végére a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos kérdéseket hagytuk.
Ugyanis a Kúria szabályosan kiradírozta a Hpt.-ből a fogyasztók védelmét szolgáló cikkelyeket, a „tartalmaz” kifejezést átértelmezte „utóbb kiszámíthatóvá váló”-vá és a fogyasztók védelmét csakis és kizárólag a vételi és eladási árfolyam különbözetének, valamint a kamatemelések kérdésében látta indokoltnak.
Bár meg kell jegyeznünk, apró előrelépés az ügyben, hogy a bíróságok jelenleg a
„nem megfelelő tájékoztatás” estén viselendő árfolyamkockázat mértékének kérdéskörével már hajlandóak estenként foglalkozni.
Az Európai Unióban a fogyasztóvédelmet komolyabban veszik a magyar bíróságoknál, talán ennek a felismerése vezetett el egy, az uniós jogszabályokra hivatkozó nemrégiben született bírósági ítél megszületéséhez.
Már ismertettük a deviza alapú konstrukciók azon csoportját, amely esetében a szerződés időpontjában csak egy forintösszeget tartalmaz a szerződés és a tartozás tényleges devizában fennálló összege, és ezáltal a valós törlesztőrészletek is csak a folyósítást követően, jóval a szerződés aláírása után válnak ismertté.
Az ominózus ítélet a következőket tartalmazza:
„A fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102 EGK Tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2008/48 EK Európai Parlament és Tanácsi irányelv
277 PSZAF 2012. évi állásfoglalások: „A pénzügyi szolgáltatási szerződések alakiságára vonatkozó rendelkezések értelmezése” -
http://alk.mnb.hu/data/cms2332404/allasfogl_penzpiac_120119.pdf
278 BH 1998.443, BH2004.142. I.
169
preambulumának 19. bekezdése értelmében annak érdekében, hogy a fogyasztók a tények teljes ismeretében hozhassanak döntést, a hitelmegállapodás megkötését megelőzően kell megkapniuk a megfelelő tájékoztatást a hitel feltételeiről és kötelezettségeikről olyan tájékoztató formájában, amelyet a fogyasztók magukkal vihetnek és tanulmányozhatnak.
A 24. bekezdés utal arra, hogy a fogyasztót a hitelmegállapodás megkötése előtt kell széleskörűen tájékoztatni, tekintet nélkül arra, hogy a hitel forgalmazásában részt vesz-e hitelközvetítő. A fogyasztóknak a hitelmegállapodás megkötését megelőző tájékoztatása körében az 5. cikk (1) bekezdése szerint is a tájékoztatásnak kellő időben és azt megelőzően kell megtörténnie, hogy a fogyasztót bármilyen hitelmegállapodás vagy ajánlat kötelezné, azaz a tájékoztatásnak a szerződés megkötését megelőzően kell megtörténnie.
Az 5. cikk e rendelkezése szerint a fogyasztó számára olyan információkat kell biztosítani, hogy megalapozott döntést hozhasson a hitelmegállapodás megkötésével járó következményekről. A fogyasztót tehát olyan helyzetbe kell hozni, hogy megalapozottan tudjon dönteni a szerződés várható következményeiről, fel tudja mérni a kötelezettségvállalással járó kockázatot és annak hatásait.” 279
A kérdés, ami ezen ítéletben leírtak alapján megfogalmazódik - azok esetén a deviza alapú konstrukciók esetén, amelyek esetében a kötelezettség mértéke, a deviza tartozás összege, a törlesztő részletek devizában kifejezett mértéke csak a szerződés aláírása után válik majd megismerhetővé -, hogy hogyan tud a fogyasztó megalapozott döntést hozni?
Hogyan valósul meg az az irányelv által elérni kívánt azon cél, hogy a fogyasztóknak a „hitelmegállapodás megkötését megelőzően kell megkapniuk a megfelelő tájékoztatást a hitel feltételeiről és kötelezettségeikről”?
Mivel a deviza alapú konstrukciók ezen csoportja esetében könnyen belátható, hogy nem képesek megfelelni az irányelv elvárásainak, tisztességtelen konstrukciónak kell-e tekintenünk őket?
A 6/2013 PJE általános érvénnyel kimondja, hogy nem kell vizsgálni azt, hogy volt-e dvolt-evizaforrás a dvolt-eviza alapú kölcsönök mögött. Sok volt-esvolt-etbvolt-en maguk a pénzügyi szolgáltatók is elismerik, hogy a devizát csak nyilvántartották. Ezek többségében gépjármű finanszírozással foglalkozó pénzügyi vállalkozások, akik állításuk szerint deviza alapú refinanszírozás keretében jutottak forrásokhoz, melynek keretében a hitelező, refinanszírozó forintot folyósított számukra.
Az így megszerzett forintot viszont deviza alapú konstrukcióban bocsátották a fogyasztók rendelkezésére.
Az ő esetükben már nem beszélhetünk arról, hogy a Ptk. 231. § tehát jogszabályban meghatározottak miatt történt forintban folyósítás, mivel nem állt sem devizaforrás, sem banküzemi deviza az általuk kínált deviza alapú hitelek mögött, jobb esetben kizárólag a saját forrásszerzési stratégiájukból adódó kockázatot kívánták az adósra áthárítani, rosszabb esetben forint alapú refinanszírozás keretében megszerzett források után kívántak extra bevételre, „árfolyamnyereségre”
szert tenni.
Ebben az esetben is felmerül a kérdés, hogy ezt jogszerűen tették-e?
279 Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.254/2015/4/III.
170
Ebben az esetben mi az az általuk nyújtott szolgáltatás, amely miatt az ügyfélnek kellene átvállalni a vállalkozások által felvállalt árfolyamkockázatot?
Irodalomjegyzék
1. Schepp Zoltán - Szabó Zoltán (2015): Lakossági svájcifrank-hitelek árazása – narratíván innen és túl? Közgazdasági Szemle 62:(11)
2. Schepp Z. (2008): Néhány gondolat a változó kamatozású devizafinanszírozás kockázatairól. Hitelintézeti Szemle 7.
3. A Pécsi Ítélőtábla és a Pécsi Törvényszék közös szervezésében 2016. április 8-án megtartott devizakonferenciájá-nak jegyzőkönyve
4. Ptk. Nagykommentárja, Szerkesztő: Gellért György, 7. kiadás, 2007 5. Szerződések Joga, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1993
6. Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet 4. sz. Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvé-ről
7. Szabályozási koncepció az új Polgári Törvénykönyv “Pénz- és értékpapír-ügyletek” című fejezetéhez (PJK, 2004/5-6., 8. o.) - http://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/szabalyozasi- koncepcio-az-uj-polgari-torvenykonyv-penz-es-ertekpapir-ugyletek-cimu-fejezetehez-pjk-20045-6-6-23-o/396
8. Bankjog a gyakorlatban (szerkesztő: Petrik Ferenc, Economix Közgazdász Egyetem Rt., 1990) 42. oldala (szerző: Gárdos István)
9. Jogtudományi Közlöny Hatvankettedik évfolyam 9. szám 1927 10. Hiteljogi döntvénytár 1930-43, 3. kötet
11. Dr. Bátor Viktor: A kölcsönszerződések jogszabályai és a dollárbetétek értékelése, Bp., 1938, Grill Károly Kiadóvállalata
12. Dr. Bessenyő András: A devizahitelesek és a római jog, JURA, 2014. évi 2. szám.
13. A M. T. AKADÉMIA JOGTUDOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK KIADVÁNYSOROZATA 8.
SZÁM. Dr. Tóth Lajos – Magyar Magánjog Kötelmi Jog
14. Szladits Károly: A Magyar Magánjog III. Kötelmi jog általános része, Bp., 1941, Grill Károly Könyvek Kiadóvállalata
15. Szladits Károly: A Magyar Magánjog IV. Kötelmi jog különös része, Bp., 1941, Grill Károly Könyvek Kiadóvállalata
16. PSZAF 2012. évi állásfoglalások: „A pénzügyi szolgáltatási szerződések alakiságára vonatkozó rendelkezések értelmezése” - http://alk.mnb.hu/data/cms2332404/allasfogl_penzpiac_120119.pdf
17. Dr. Gárdos István – Dr. Nagy : A devizahitel jogi alapkérdései, 2013. Hitelintézeti Szemle, 12. évf. 5. szám) http://www.bankszovetseg.hu/wp-content/uploads/2013/05/371-387-Gardos-Nagy.pdf
18. A Kúria Polgári Kollégiuma vezetőjének 2012. október 29-ei körlevele a kollégiumvezetők részére..” http://www.lb.hu/hu/sajto/kuria-polgari-kollegiuma-vezetojenek-2012-oktober-29-ei-korlevele-kollegiumvezetok-reszere-az
19. EBH 2004. 1087. sz. határozat
20. Veszprémi Törvényszék Pf.20975/2011/22
171