Szabó József
3. A pénzügyi fogyasztóvédelem az elmúlt 15 évben
Elsőként a fogyasztó és a fogyasztóvédelem kifejezésekkel szükséges megismerkednünk. Veres Zoltán a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója, így foglalja össze214:„John F. Kennedy 1962-es kongresszusi beszéde mérföldkövet jelentett a fogyasztói jogok elismerése terén. Az elnök az alábbi fogyasztói alapjogokat jelölte meg: a biztonsághoz, az információhoz, a választáshoz és a képviselethez való jog. A későbbiekben számos dokumentum átvette, illetve kiegészítette ezt a katalógust: legjelentősebbnek talán az ENSZ Közgyűlésének a Fogyasztóvédelmi Irányelvek elfogadásáról szóló határozata (1985) tekinthető. Ami a közösségi jogot illeti, 1973-ban az Európai Tanács közgyűlése elfogadta a Fogyasztóvédelmi Alkotmányt, amely megkísérelte elhatárolni a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos állami és vállalati feladatokat. Ennek alapján az Európai Tanács 1975. április 14-én elfogadta „Az Európai Gazdasági Közösség első, előzetes programja a fogyasztók védelmének és informálásának politikájáról” címet viselő határozatot, amely szerint a fogyasztói jogok közé tartozik a fogyasztók egészségének és biztonságának védelme, a fogyasztók vagyoni érdekeinek védelme, a jogorvoslathoz való jog, a tájékoztatáshoz és oktatáshoz való jog, illetve a meghallgatáshoz és a fogyasztók érdekeinek képviseletéhez való jog. A Maastrichti Szerződés pedig a hivatalos politikák közé emelte a fogyasztóvédelmet is (129/A cikk).”
„A pénzügyi szférában az információs aszimmetria, az ügyfelek kiszolgáltatottsága talán még inkább jelen van, mint néhány más piaci szegmens esetében.
Ennek okát az alábbi problémákban jelölhetjük meg:
x A szolgáltatók az éles piaci versenyben egyre komplexebb, bonyolult feltételrendszerű termékeket dolgoznak ki, amelyek lényegét, gazdasági és jogi hátterét, kockázatait az átlagfogyasztók nem értik;
x Nehezen átlátható és összehasonlítható árazás és költségek;
214 Veres Zoltán – Ügyfélvédelem a pénzügyi szektorban: Gondolatok a pénzügyi fogyasztóvédelem egyes alapkérdéseiről - 2011.
121
x Fogyasztók nem megfelelő tájékoztatása – például túl bonyolult, nehezen érthető, esetleg szándékosan félreérthető tájékoztatás, kockázatok elhallgatása.”
Az ENSZ Fogyasztói Érdekvédelmi Alapokmánya nyolc fogyasztói alapjogot sorol fel215:
1. Jog az alapvető szükségletekhez (olyan fogyasztási cikkekhez és szolgáltatásokhoz, amelyek a túlélést biztosítják)
2. Jog a biztonsághoz (az életre és egészségre veszélyes árucikkek és szolgáltatások elleni védelem joga)
3. Jog a tájékoztatáshoz (a tisztességtelen és félrevezető hirdetés és címkézés elleni védelemhez, valamint a tények ismertetéséhez és a feltétlen tájékoztatáshoz való jog)
4. Jog a választáshoz (versenyképes fogyasztási cikkekhez és szolgáltatásokhoz való jog, a megfelelő minőség biztosításával)
5. Jog a képviselethez (a fogyasztói érdekek érvényesítéséhez való jog a kormányzati politika tervezésében és végrehajtásában)
6. Jog a kártérítéshez (a rossz minőségű fogyasztási cikkek és a nem megfelelő szolgáltatások ellentételezéséhez való jog)
7. Jog a fogyasztók oktatásához (a megfelelő tudás és gyakorlat megszerzéséhez való jog a tájékozott fogyasztóvá váláshoz)
8. Jog az egészséges környezethez (a félelem- és veszélymentes környezethez való jog, amely a méltóságot és a jólétet biztosítja)
Terjedelmi korlátok miatt most csak néhány uniós és hazai fogyasztóvédelmi ajánlás, irányelv címét sorolom fel: 87/102/EGK számú tanácsi irányelv a fogyasztói hitelre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről (1986. 12.22.); 2001/193/EC számú ajánlás a lakáskölcsönt nyújtó szolgáltatók szerződéskötést megelőző fogyasztói tájékoztatásáról (2001.03.01.);
2005/29/EK irányelv a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatáról…. (2005.05.11.); Fehér Könyv az EU jelzáloghitel-piacainak integrálásáról (2007.12.18.); 15/2001 számú PSZÁF ajánlás a fogyasztók pénzügyi szervezetek általi tájékoztatásáról (2001); a PSZÁF felügyeleti tanácsának 7/2006 számú ajánlása a hitelkockázat-kezelés hatékonyságának növeléséről (2006.09.28.); a PSZÁF felügyeleti tanácsának 9/2006 számú ajánlása, A lakossági hitelezés (2006.11.07.). Mindegyik meghatározó eleme, hogy a fogyasztókat, az állampolgárokat olyan helyzetbe kell hozni, hogy megalapozott döntéseket tudjanak hozni. Ez különösen fontos a nagy összegű, hosszú futamidejű bankkölcsönök (és lízingek) esetén.
Hazánkban a Gazdasági Versenyhivatal 2005 évi vizsgálata216 kimutatta, hogy fogyasztók tájékoztatása alapvető feltétel, mert így tudnak a saját érdekének megfelelő döntést hozni. A fogyasztóvédelmi szabályzásnak kényszert kell kifejtenie, mert a bankoknak nem érdeke a megfelelő tájékoztatás.
215Tamás János - Juhász Csaba - Pregun Csaba - Nagy Attila - Szőllősi Nikolett - Gerőczi Viktória - Fórián Tünde (2008) - Globális környezeti problémák és társadalmi hatásuk II. - 2.2.
Fogyasztóvédelmi alapfogalmak - tankonyvtar.hu
216 A Gazdasági Versenyhivatal jelentése a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló, többször módosított 1996. évi LVII. törvény 36/A. §-a alapján - A jelzáloghitelezés tárgyában folytatott ágazati vizsgálatról – 2005. december
122
A GVH egyértelműen fogalmazott: „a hatásos verseny, a gazdasági verseny jóléti funkciójának kellő érvényesüléséhez az egyik alapvető feltétel a jól informált, kellően felkészült s ezek alapján a saját érdekének megfelelő döntéseket hozó, a termékek között jól választó fogyasztó. A fogyasztó racionális döntéséhez viszont nélkülözhetetlen a teljes körű, pontos és a vizsgálat tárgyköre esetében a különböző lakáshitel termékekről az egyértelműen összehasonlítható és közérthető információ nyújtása a bankok részéről. A vállalkozások és a fogyasztók között általánosan is fennálló információs asszimetria csökkentése a szakmai és a fogyasztóvédelmi szabályozás ilyen irányú „kényszere” nélkül nem valószínű, mert az a profitorientált hitelezőknek nem feltétlenül érdeke”.
„Megítélésünk szerint a fogyasztók tájékoztatását szolgáló jogszabályi rendelkezések jelenleg nem segítik hatékonyan a fogyasztói érdekek érvényre jutását, a fogyasztói döntési folyamatba nem épülnek be”. ... „A tájékoztató anyagokkal kapcsolatban rögzíthető, hogy a hitelintézetek gondot fordítanak arra, hogy a fogyasztókat tájékoztassák, de mégis a tájékoztató anyagok közös jellemzője a terjedelmük mellett, hogy jellemzően szakzsargonban íródtak, s a kötelező tartalom mellett csak a bank által fontosnak tartott – a banki érdekeket szolgáló – információkat tartalmazzák. Előfordulnak bennük ügyfél nyilatkozatok is, melyben a fogyasztók elismerik, hogy megismerték a feltételeket, azonban a menet közbeni problémák azt jelzik, hogy ez nem mindig helytálló”.
A GVH hangsúlyozza, hogy a piaci verseny kiemelkedően fontos, de a versenyegyenlőség alapvető feltétele az ügyfelek magas szintű tájékoztatása.
A GVH több ajánlást is megfogalmaz, pl.: „az érdeklődő potenciális hitelfelvevőnek az általános tájékoztatás mellett egyéni, a konkrét, az adott hitel paramétereihez igazodó közérthető, írásos tájékoztatást nyújtsanak a hitel költségeiről, fő jellemzőiről, kockázati tényezőiről annak egyidejű korlátozásával, hogy a közzétett és közölt feltételeken túl a kölcsön folyósítását további feltételekhez lehessen kötni.
Amennyiben a hitelt felvenni szándékozók ezt a tájékoztatást az általuk választott hitelintézetektől így egyértelműen és közérthetően megkapnák, akkor nagymértékben javulnának döntésük alapjai és a hatásos verseny feltételei, körülményei (46. oldal).
A kormány észlelte a problémákat és kormánybizottságot hozott létre. Egy évvel a GVH vizsgálata után elkészült a tanulmány217, mely szerint: „Megfelelő szabványok hiányában a fogyasztóknak juttatott információk a szolgáltató érdekei szerint befolyásolhatók. Az ügyletek bonyolultsága, a hosszadalmas szerződések, a szokásostól eltérő nyelvezet, az alkupozíció hiánya és gyakran a sürgetettség miatt is az ügyfelek leginkább az ügyintéző előadása alapján ismerik meg a feltételeket.
Nem kerül sor a jogok és kötelezettségek szerződési egyensúlyának kialakítása, a fogyasztók választási joga arra terjed ki, hogy megkötik-e a szerződést” (9. oldal).
„Az általános szerződési feltételeket kidolgozók saját érdekeiket érvényesítve egyoldalú előnyöket alakíthatnak ki, amelyek jellemzően csak problémás esetben – a szerződés megkötését követően – kerülnek felismerésre, amikor a fogyasztói igényérvényesítés már korlátozott vagy lehetetlen” (10. oldal). „Rendkívül fontos a megfelelő pénzügyi és jogi tájékozottság olyan hitelszerződések megkötésénél,
217 Lakossági Pénzügyi Szolgáltatásokat Vizsgáló Szakértői Bizottság – Javaslatok a lakossági bankszolgáltatások problémáinak kezelésére – 2006. december
123
amelyek jelentős vagyoni következménnyel járó és/vagy hosszú időtartamra szóló elköteleződést jelentenek (pl. jelzáloghitelek)” (11. oldal).
Az elmúlt 15 évben sorra születtek az uniós és hazai fogyasztóvédelmi ajánlások, melyeket a bankok teljes mértékben figyelmen kívül hagytak. Az ajánlások lényege minden esetben az, hogy a fogyasztókat olyan helyzetbe kell hozni, hogy megalapozott, felelős döntést tudjanak hozni. Az egymás után születő ajánlások ezt egyre részletesebben leírták, azonban a bankoknak alapvető érdeke volt, hogy a devizahitelek veszélyeivel a lakosság ne legyen tisztában. Mindent elkövettek azért, hogy tudatosuljon az ügyfelekben az a szlogen, hogy: „nem kell félni a devizahitelektől”.