A deviza alapú kölcsönök törvényi háttere

A pénzügyi termékek két nagy csoportja van: bankbetét és bankkölcsön (most nem térek ki a lízing sajátosságaira). Mindkettőt teljes mértékben megfelelően szabályozza a Polgári Törvénykönyv. Bankkölcsön: az adós köteles a kölcsön összegét kamatokkal együtt visszafizetni (régi Ptk. 523.§). Bankbetét: a pénzintézet köteles a betét összegét kamatostul visszafizetni (régi Ptk. 530.§.).

Nem kell semmilyen jogi tanulmány ahhoz, hogy felismerjük, két egymáshoz rendkívül hasonló folyamatról van szó, melyek ráadásul egymás kiegészítői. A bankkölcsön esetén a bank ad pénzt az ügyfelének, a bankbetét esetében az ügyfél

207 Miért nem gyengül a forint, avagy a Balassa-Samuelson hatás – Kiszámoló, egy blog a pénzügyekről – 2013.06.02. http://kiszamolo.hu/miert-nem-gyengul-a-forint-avagy-a-balassa-samuelson-hatas/

117

ad pénzt a banknak. Mindkét esetben azt a pénzt kell visszaadni, amit korábban az egyik szerződő fél kapott a másiktól.

A pénz használatáért mindkét esetben kamatot kell fizetni. A bankbetét a banki ügyfél részéről kölcsön adás, a bank részéről tekinthető kölcsön felvételének. A bankkölcsön a banki ügyfél részéről kölcsön felvétel, a bank részéről tekinthető kölcsön adásnak.

Ha valakinek sok pénze van, és teljes biztonságban szeretné tudni a pénzét, akkor a bankbetétek között válogathat. Egyrészt bankbetétként lekötheti a pénzét forintban, később visszakapja azt az összeget, amit elhelyezett valamint kap forint kamatot. Választhat azonban deviza betétet is. Ez esetben a pénzét átváltja mondjuk euróra, később visszakapja az elhelyezett eurót és kap euró kamatot (természetesen, ha forintra van szüksége, akkor az eurót visszaválthatja forintra).

Mindkét esetben védi a betétes pénzét és a kamatot is (nagyjából 30 millió forintig) az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA).

Aki forintot szeretne elhelyezni úgy, hogy a később visszajáró pénz mondjuk, a CHF árfolyamától függjön, akkor neki származtatott befektetési ügyletet kell kötnie a bankjával. Azonban ez nem bankbetét, hanem befektetés.

A hatályos törvények szerint a deviza alapú kölcsönök nem felelnek meg a törvényi előírásoknak, ugyanis a bank nem azt a pénzt (leggyakrabban tőkének nevezik) kéri vissza, amit rendelkezésre bocsátott. 2013-ban jelent meg a rendkívül nagy befolyással rendelkező Gárdos Füredi Mosonyi Tomori Ügyvédi Iroda két munkatársának Gárdos Istvánnak és Nagy Andrásnak elemzése²⁰⁸ (16). Az elemzés elején már „kivonják” a devizahiteleket a kölcsönszerződés hatályai alól: „a devizahitelek sajátos problémái…nem válaszolhatók meg önmagában a kölcsönszerződés szabályai alapján…”.

Ha ezek a szerződések nem tesznek eleget a kölcsönszerződés szabályainak, akkor ezeket nem lehet kölcsönszerződésnek tekinteni. Ha megfelelnek a szerződés általános feltételeinek, akkor lehetnek ugyan szerződések, de nem lehetnek bankkölcsönszerződések.

Az elemzés így magyarázza meg a devizahitelt: „A tartozás tartalmát érdemben a kirovó összeg, a „pénztartozás gerince” határozza meg; ettől függ, hogy a lerovó pénznemből mennyit kell adni a tartozás teljesítéséhez. Ha a kirovó pénznem euró, akkor az adós tartozása, a lerovó pénznemtől függetlenül, euró tartozás.” „A devizahitelek esetében… az idegen pénznemben kirótt tartozást otthon, a hazai pénznemben kell teljesíteni. Ha a kirovó és a lerovó pénznem eltérő, az irányadó árfolyam alapján végzett átszámítás útján kell meghatározni a teljesítendő összeget”.

„Effektivitási kikötés esetén, amikor a lerovó pénznem a kirovóval megegyező külföldi fizetőeszköz, akkor az adósnak a tartozása teljesítéséhez be kell szereznie azt; ilyen kikötés hiányában, amikor a törvényben meghatározott főszabály érvényesül, azaz a tartozást a hazai pénznemben kell teljesíteni, akkor csupán egy számítást kell végezni a lerovó pénznemben fizetendő összeg meghatározása érdekében. A két művelet jogilag különbözik: az első esetben pénzváltás, azaz a külföldi fizetőeszköz megvásárlása, a második viszont egy tiszta számítási művelet, amelyet el kell végezni a lerovó összeg meghatározásához. A jogszabályok ez utóbbi műveletre az „átszámítás”, „kiszámítás”, illetve „számítás” kifejezéseket

208 Gárdos István–Nagy András – A devizahitel jogi alapkérdései – 2013. tizenkettedik évfolyam 5. szám

118

használják. Effektivitási kikötés hiányában a devizatartozás megfizetése (folyósítás vagy törlesztés) forintban történik. Ezen alapul az úgynevezett deviza alapú hitel, a devizahiteleknek az a fajtája, amikor a bank a devizában meghatározott hitelösszeget forintban folyósítja, az adós pedig a devizában meghatározott törlesztőrészletet forintban fizeti meg”.

Sem az „effektivitás”, sem a „lerovó-kirovó” kifejezések nem szerepelnek a kölcsönszerződésekben, Általános Szerződési Feltételekben, Üzletszabályzatokban, banki termékleírásokban, lakossági tájékoztató anyagokban. Nem szerepelnek sem a korábbi sem az új Polgári Törvénykönyvben, Hitelintézeti törvényben.

A fentieken kívül szükség volt az elmélet kidolgozásához egy jókora csúsztatáshoz. Tartozásnak tekintik a kölcsönszerződés összegét. A szerződések lényege az, hogy a felek között kötelezettségek és jogosultságok keletkeznek.

Bankkölcsön esetén fizetési kötelezettségek keletkeznek. A Polgári Törvénykönyvet tanulmányozva arra a következtetésre juthatunk, hogy tartozásról akkor beszélhetünk, ha valaki a fizetési kötelezettségének nem tesz eleget. A kötelezettnek a késedelembe esés napján keletkezik tartozása, mely után késedelmi kamatot kell fizetni. Értelmetlen tehát „lejárt tartozásról beszélni” –pedig ez a kifejezés eléggé elterjedt. Egyszerűen fogalmazva: ha nem fizetjük ki a villanyszámlát a megadott határidőig, akkor az elektromos művek felé tartozásunk keletkezik, és a következő havi villanyszámlán megjelenik egy késedelmi kamat összeg, amit ki kell fizetni. Azt, hogy ki kell fizetni a villanyszámlát a megadott határidőig, az nem jelenti azt, hogy tartozást kell megfizetnünk. A szolgáltatás díját fizetjük meg. Ha minden hónapban pontosan fizetjük a sárga csekkeket, akkor nem lesz soha tartozásunk. Ha nem veszünk fel a banktól kölcsönt, akkor nem lesz adósságunk…

A most ismertetett Gárdos-Nagy jogi elemzéssel egy időben született meg a Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának álláspontja²⁰⁹. Érdemes alaposan megvizsgálni, hogy miben egyezik és miben mond egymásnak ellent a két elemzés.

Jelen tanulmány értelemszerűen nem vállalkozhat arra, hogy alapos jogi összehasonlító elemzést végezzen. Az egyből szembetűnő például, hogy a Fővárosi Ítélőtábla teljes mértékben elveti a lerovó-kirovó elméletet és a deviza alapú kölcsönöket forint kölcsönöknek tekinti: „Annak a kérdésnek a megítélésénél, hogy a deviza alapú kölcsön forint- vagy devizakölcsön-e, a szerződés tartalma irányadó. A szerződés tartalmát a hatályos Ptk.523.§ (1) bekezdése rögzíti, eszerint kölcsönszerződés alapján a hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét visszafizetni”(1. oldal). A magánjogi viszonyokra irányadó Ptk.207.§ (1) bekezdése szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. Az adós hiteligénylési kérelmében egyértelművé tette ilyen szerződések esetén, hogy forinthitelre van szüksége, ezt igényli… A fogyasztó számára pedig egyértelműen a felvett összeg forinthitelkénti elfogadása a kedvezőbb. Összegezve: azt látjuk helyesnek, ha az ügylet jellegadó tartalma szempontjából – a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezési szabályra is figyelemmel – nem a teljesítés módjának (kirovó-lerovó

209 A Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának álláspontja a deviza alapú fogyasztási kölcsönszerződések érvényességével kapcsolatos elvi kérdésekben (a 2013. december 9.-én megtartott szakmai tanácskozáson elfogadott álláspont)

119

pénznem, értékállandósági kikötés) tulajdonítunk jelentőséget, hanem a felek által a szerződés szerinti szolgáltatásnak. A szolgáltatás pedig (rendelkezésre bocsátás és visszafizetés) mindig forintban történik. Minderre tekintettel a deviza alapú kölcsönt forintkölcsönnek tekintjük.” (2-3 oldal)

Minden szerződésre vonatkoznak az alapelvek: „a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges”. (régi Ptk.205.§). Miként beszélhetünk egyáltalán létrejött szerződésekről, ha az egyik szerződő fél szerint a kölcsön tárgya forint, a másik szerint a kölcsön tárgya deviza?

Miként beszélhetünk létrejött szerződésről, ha a devizahitelek egyik lényeges alapvető jellegadó vonását, a várható forintgyengülést, egyszerűen nem közölték a bankok az adósokkal?

A Kúria 2013 végén a Gárdos-Nagy elemzésben leírtakat tette magáévá, figyelmen kívül hagyta teljes mértékben a Fővárosi Ítélőtábla fogyasztóvédelmi megállapításait és „törvényesítette” a lerovó-kirovó elméletet a 6/2013 számú jogegységi határozatban.²¹⁰ „A deviza alapú hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződések (a továbbiakban: deviza alapú kölcsönszerződések) devizaszerződések. A felek a hitelezőnek és az adósnak a kölcsönszerződésből fakadó pénztartozását egyaránt devizában határozták meg (kirovó pénznem), és azt mindkét fél forintban volt köteles teljesíteni (lerovó pénznem).

E szerződéstípusnál az adós az adott időszakban irányadó forintkölcsönnél kedvezőbb kamatmérték mellett devizában adósodott el, amiből következően ő viseli az árfolyamváltozás hatásait: a forint gyengülése az adós fizetési terhének növekedését, erősödése pedig a csökkenését eredményezi.” „A tájékoztatási kötelezettség nem terjedhetett ki az árfolyamváltozás mértékére”.

A Kúráit valaki alaposan félrevezette a jogegységi határozat elkészítése során. A szerződésnek minden lényeges elemet tartalmaznia kell. A kamatparítás elméletéből adódó teljesen bizonyos forintgyengülés és törlesztőrészlet emelkedés teljes mértékben bele tartozik a „tájékoztatási kötelezettségbe”. A Kúria semmiképpen sem hozhat a PJE-ben olyan döntést, mely törvényi előírásokkal ellentétes.

Az a kúriai állítás sem felel meg a valóságnak, hogy minden esetben devizában van meghatározva a kölcsön összege. Például a Merkantil²¹¹, a Lombard²¹² kölcsönszerződéskeben és az Erste Lakáslizingekben²¹³ kizárólag csak forintösszeg van meghatározva: forint kölcsön összeg és forint törlesztő részlet. A kölcsön nyilvántartása forintban történik, a kölcsön lefutását forintban számolják és nem devizában. A forintban meghatározott törlesztőrészlet egészül ki egy devizaárfolyamtól függő költség tétellel. A kamat mellett megjelenik egy másik költségtétel, mely az árfolyamtól függ.

Az autós szerződéseknél szerződés felmondása, vagy totálkár esetében a pénzintézet a követelését is átszámolja az árfolyamváltozás arányával. Így nem a rendelkezésre bocsátott összeg visszafizetését követeli a pénzintézet, hanem

210 Kúria 6/2013 számú PJE határozat – 2013. december 16.

211 Merkantil általános szerződési feltételek – MCSK-0701 (2007. július – 2010. február)

212 Lombard üzletszabályzat – HITGD/2009.08.01.

213 Az Erste Ingatlanlízing Pénzügyi Szolgáltató Zrt Általános Szerződési Feltételei (ÁSZF) természetes személyek részére nyújtott lakásingatlan pénzügyi lízing szolgáltatáshoz – 2008. február 11.

120

(forintgyengülés esetén) többet. Több pénzt követel a pénzintézet, mint amennyit rendelkezésre bocsátott. Az Erste lízinges esetben semmilyen szerződéses dokumentum nem tartalmazza azt, hogy a pénzintézet követelése függ a deviza árfolyamától. Ezeket a tényeket a Kúria nem vette figyelembe akkor, amikor meghozta a jogegységi határozatát.

Összefoglalva: ahhoz, hogy egy szerződés egyáltalán törvényesen létrejöjjön, a szerződő feleknek minden lényeges kérdésben egyet kell érteniük. Ahhoz, hogy egy szerződésről meg lehessen állapítani, hogy bankkölcsön szerződés jött létre, eleget kell tennie annak az előírásnak, hogy a rendelkezésre bocsátott összeget kell az adósnak visszafizetni és kamatot kell fizetni az adósság után. Ahhoz, hogy egy bankkölcsön szerződésről meg lehessen állapítani, hogy törvényesen létrejött, meg kell felelni a Hpt. fogyasztóvédelmi előírásainak (semmis az a szerződés, mely nem tartalmazza… - tárgyi követelmények). Amennyiben e három feltételnek nem tesz eleget „egy aláírt papír”, nem beszélhetünk létrejött bankkölcsön (illetve lízing) szerződésről. Akkor sem beszélhetünk létrejött szerződésről, ha azt közjegyző hitelesítette, mivel a közjegyzők nem végezték el a jogszabályban előírt feladatukat a szerződéskötés során.