A civil szerveződések szerepe napjaink felnőttképzésében a Jászság területén.114

iskolarendszerű felnőttképzés mellett nagy szükség lenne az iskolarendszeren kívüli képzéseket biztosító vállalkozások munkájának a koordinálására. A Jászság nem rendelkezik olyan koncepcióval, amelyben a felnőttképzés megfelelő súlyban megjelenne, aminek alapján az oktatási intézmények és vállalkozások tervszerű felnőttképzési munkát folytathatnának. Az oktató vállalkozások egymástól elszigetelten működnek, a gazdaság szereplőivel tartják a kapcsolatot, de képzéseik inkább a jelentkezők igényeire épülnek. A Jászberényi kistérség nem rendelkezik a felnőttképzés olyan szellemi műhelyével, ahol egymás mellett létezne a tudás, információ az oktatásról, a munkaerőpiacról, ahol tágabb kontextusban értelmeződhetnének a problémák, a tervezett intézkedések. Ezt is lehetővé tenné az, ha lenne helyi gazdaságfejlesztési stratégia, amelynek koordináló testületében szükségszerűen megjelennének a most hiányolt elemek.

4.4.3. A civil szerveződések szerepe napjaink felnőttképzésében a Jászság területén

A kistérség felnőttképzésében viszont jelentős szerepe van, múltjához hasonlóan, a népfőiskoláknak. A rendszerváltozás utáni társadalmi-politikai változások velejárójaként vetődött fel az ország európai integrációjának megvalósítása s egyben az európai kultúrkörhöz tartozó magyar művelődés nemzeti hagyományainak felelevenítése. A múlt kutatása, a történelmi múlt iránti érdeklődés nem csupán a titkok feltárása miatt történik, hanem a múlt pozitív elemeinek jelenbe való átörökítése céljából is. A II. világháborút követő szabadművelődési korszak egyik legnépszerűbb intézménye a népfőiskola volt. A népfőiskola haladó tradícióinak feltámasztása napjaink felnőttképzésének, legkorszerűbb kezdeményezéseinek egyike (Maróti 2007:176-179). Már nem az iskolapótló szerepet tölti be, hiszen képességtől függően mindenki számára elérhető a magasabb iskolatípusba való bejutás.

Vonzó erejét tartalma mellett változatlanul, a közösségi együttlét, az önkéntesség, a belső motiváltság kielégítésének a lehetősége adja. A tanulás hatalma címmel, 2004-ben a Magyar Népfőiskolai Társaság Küldetés Nyilatkozatában így fogalmaz: „Fontosnak tartjuk elősegíteni a felnőttoktatásban, művelődésben való növekvő részvételt, főleg azok körében, akiknek különböző korlátok miatt eddig az nem adatott meg, vagy nem kellő mértékben vált életük részévé, legyen bármilyen iskolai végzettségük, vagy tartozzanak bármely közösséghez.”²⁴

Az 1940-es években – a Faragó Sándor által irányított népfőiskolai tanfolyamok örökségeként – 1991-ben újjászerveződött Jászárokszálláson a népfőiskolai társaság.

Napjainkban egyre nagyobb taglétszámot számolva, egyre gazdagabb tartalommal töretlenül működik a Nagy Ignác Népfőiskolai Társaság. Az 1993-ban elnyert ENSZ Pro Habitat-díj és a 2001-ben Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés által adományozott „Jász-Nagykun-Szolnok megyéért” díj méltán bizonyítja tevékenységük sokszínűségét, eredményességét.

Félévenként legalább egy nagyobb szabású előadássorozatot szerveznek. Ezek között szerepelt biokertészet, vallástörténet, természetgyógyászat. Az érdeklődők hallhattak a Jászság történelméről, fontosabb néprajzi, régészeti értékekről. Ezt követte a Jászság építészeti emlékeiről fellelhető írásos és egyéb dokumentumairól szóló sorozat, a ma még élő népművészeti értékek megismertetése.

Gyakorlati foglalkozások keretében kerül sor a népi díszítőművészet kiemelkedő művészeivel való megismerkedésre, a szőnyegszövés, hímzés, szalmafonás, kerámiázás, bútorkészítés, sütés-főzés fortélyainak megismerésére. A Szent István Egyetem Mezőgazdaság-és Környezettudományi Kar (a volt Gödöllői Agrártudományi Kar) oktatói bevonásával borászati tanfolyamon vehettek részt az érdeklődők. Előadássorozatot szerveztek

24 MNT 2004 http://www.nepfoiskola.hu/MNT_hu/dokumentumok_archiv.html (2007.12.12.)

kistermelőknek a gyümölcs- és zöldségtermesztés ismereteiről. Sokakat vonzott az időjárás változásairól, a globális felmelegedésről, a környezetünk átalakulásáról szóló sorozat. De nagy sikert arattak Selmeczi Lászlónak jászágói ásatásaival összefüggő előadásai és helyszíni kalauzolásai.

A megalakulásuktól kezdve hagyománnyá vált, hogy évente a nyári időszakban az Egri Teológiai Főiskola tanárainak közreműködésével vallástörténeti kurzusokat szerveztek.

Legismertebb előadóik voltak: Bálint György, Győrfy Sándor, Oláh Andor, Vissy Károly, Gazda István, Reisinger János, Selmeczi László, Szabó László, Soltész Sándor. A vallástörténeti előadók között volt Veres András püspök, Miskolci Vince rektor és Czakó István pápai prelátus.

Szakmai tanfolyamok között kell megemlíteni a női szabó, illetve a méregkezelő szakképesítés megszerzését biztosító oktatásokat.

A tehetséggondozás feladatát vállalták fel, amikor tollforgató tagjaknak prózai műveit és verseit a Népfőiskolai Társaság a saját kiadású Jászvilág című magazinjában megjelentette.

A Társaság méltán büszke megjelent kiadványaira:

Petró László: A talicska éneke (versek) - 1993

Méri Géza: A jászárokszállási színjátszás története – 1994 Fekete László: Egy palóc szép emlékei a Jászságról – 1994 Szántó László: Lírai vallomások (versek) – 1995

Méri Géza: Gólok és emlékek I. Labdarúgás Jászárokszálláson – 1996

Kóczián János: Jász-Árokszállás múltja és jelene 1896. – Reprint kiadás – 1996 Előkészületben Méri Géza: Gólok és emlékek II.

A Társaság 1997-ben színjátszó kört alakított. Jászárokszálláson mindig is nagy hagyománya volt a színjátszásnak. Innen indult el Pethes Imre, Kaszab Anna, Görbe János, a ma élő művészek közül Farkas Bálint operetténekes, Bordás György Liszt-díjas operaénekes.

A Társaság előadott darabjai voltak: Tóth Ede: Falu rossza (1997), Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül (1998), Móricz Zsigmond: Sári bíró (1999), Molnár Ferenc:

Doktor úr (2000). Az évek során saját bevételeikből, pályázatokból, illetve a támogatók segítségével több, mint 600.000.- Ft értékű jelmez és kelléktár gyűlt össze. A jelmezeket a helyi népi iparművészek, szabók és cipészek készítették, a színfalak pedig a helyi képzőművészeti műhely festőinek alkotásai. Színdarabjaikat nemcsak helyben, hanem a megye több településén és a környező megyék községeiben is nagy sikerrel mutatták be. A

jászárokszállási kábeltelevízió és a Gyöngyösi Városi TV valamennyi előadásukat műsorukra tűzte.

A Társaság a színjátszó kör mellett 1999-ben társastánc-együttest is alakított. A Gold Silver Tánccsoport az általános- és középiskolás fiatalok mozgáskultúráját fejleszti. A térség több településéről járnak ide gyerekek, s tudásukat országos minősítő versenyeken mutatják be.

1999-től működik a Társaság ifjúsági tagozata. A fiatalok aktívan vesznek részt a szervezet programjain is, de saját programokat is szerveznek. Ezek között szerepelt egy ötnapos túra Erdélyben, illetve a Fertő-tó mellett.

Már hagyományossá váltak az évenként megrendezésre kerülő ötnapos és az egy-egy napos kirándulásaik. Bejárták már a hazai tájak mellett a környező országokat is. 1995-ben Székelyföld, 1996-ban Burgerland, 1997-ben a Fertő-tó körüli utazás, Pozsony, Komárom, 1998-ban Szászföld, Brassó, Nagyszeben, Sinaia, 1999-ben Lengyelország, 2000-ben Pécs, Eszék volt az úti cél. Emlékezetes tanulmányi útjuk volt 2001-ben a Deák és Batthyányi nyomában a Muravidéken Szlovéniában, a Göcseji, őrségi tájakon.

Évente több alkalommal szerveznek társas összejöveteleket, farsangi bált, nőnapi, anyák napi programot, nyárbúcsúztatót Sástónál, zenés-táncos összejövetelt évzáróként (Wirth 2001: 78-81).

A Jászság másik, napjainkban is sikeresen működő népfőiskolája aBedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság, Jászfényszarun. A Társaság alapításakor kitűzött célok napjainkban is aktuálisak, hiszen az egész életen át tartó tanulás két legfontosabb célkitűzése, a foglalkoztathatóság elősegítése és az aktív állampolgárságra képzés (MEMORANDUM 2000) fogalmazódik meg bennük. A kitűzött célok megvalósítása érdekében a Társaság kapcsolatot épít ki a különböző társadalmi, gazdasági szervekkel, vállalkozásokkal, intézményekkel, a hazai és nemzetközi népfőiskolai társaságokkal. Jelentős a Társaság térségfejlesztésben betöltött szerepe.

Programjaik széles kört ölelnek fel: idegen nyelvi és számítástechnikai tanfolyamok, gazdaképzés, személyiségfejlesztő tréningek, hagyományőrző kézműves foglalkozások, ismeretterjesztő előadások egészségmegőrzés és környezetvédelem témákban. Rendszeresen szerveznek pódiumesteket, hangversenyeket, irodalmi foglalkozásokat. Eszmei és anyagi támogatást kapnak a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Népfőiskolai Társaságtól és a Magyar Népfőiskolai Társaságtól, melyet pályázati támogatással egészítenek ki (Kovács Béláné 2000:28).

A Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság tagozataként működik a Drámapedagógiai Műhely Kovács Andrásné drámapedagógus vezetésével. Jászfényszarun már több évtizedes hagyománya van a drámapedagógia alkalmazásának, mivel az országban az elsők között alkalmazta ezt a módszert a gyermekek személyiségének fejlesztése érdekében. 1993-ban szervezték meg a „Bakancsosok" nyári táborát, ahol a határon innen és túlról érkező pedagógusok elméletben és gyakorlatban ismerkedtek meg a drámapedagógia módszerével, a kapcsolódó tudományok alkalmazási területeivel és a művészeti ágak integrálási lehetőségeivel.

1996-tól már tanítványai (pedagógusok és gyermekvédelemben dolgozók) rendszeresen szerveznek drámapedagógiai tréningeket. Műhelymunkák keretében osztják meg tapasztalataikat, megbeszélik a felmerülő problémákat, és alternatív megoldási javaslatokat dolgoznak ki (Kovács Béláné 2001:82-84). Munkájuk sikerét fémjelzi, hogy nem csak Jászfényszarun és a Jászságban szervezik tréningjeiket, hanem már a megye határait is túllépték. 1998-ban Cserépváralján szerveztek „Mesetábort” kisiskolások részére, 1999-ben a szanticskai Mesetáborban a régi falusi élettel, hagyományokkal ismerkedtek meg a résztvevők, melynek során 4 „családba” szerveződve élték a falu életét. 2000-ben a Bakonyban, a kisgyóni Regetáborban 47 gyermek mutatta be a Szent István korát idéző szokásokat, az államalapítás fontosságát. Céljuk a drámapedagógia és a reformpedagógiák népszerűsítése, kulturális ismeretterjesztő előadások, gyermekfoglalkozások, táborok szervezése, szakmai műhelymunka folytatása.

Még egy népfőiskolai szerveződésről kell említést tenni, a Jászberényi Gazdák és Polgárok Köréről, amely alkalmanként tart ismeretterjesztő, elsősorban mezőgazdasági témákkal foglalkozó előadásokat. A gazdakör egy jól működő civil szervezetté nőtte ki magát.

A zöldkönyves tanfolyamok, az ezüst- és aranykalászos gazdatanfolyamok a szakmai ismeretek bővítését, a népfőiskolai előadások, kirándulások pedig a résztvevők szakmai ismeretei mellett a kulturálódásukat segíti. Hagyományápoló rendezvényeikkel igyekeznek az összetartást ápolni, a maradandó értékeiket az utókornak átmenteni, a jász identitást megőrizni (Bessenyi 2002:27).

Összegzés

A felnőttképzési intézmények rendszerében, elsősorban az iskolarendszeren kívüli képzésekben jelen vannak a civil szervezetek is, a Jászság esetében a Jász-Nagykun-Szolnok megyei TIT jászberényi tagintézménye, illetve Jászárokszálláson, Jászberényben,

Jászfényszarun egy-egy népfőiskolai társaság. Munkájuk során elsősorban a hagyományőrzés, a kulturális értékközvetítés jelenik meg. Szükséges lenne a településeken működő egyéb civil szervezetekkel, a kiépült művelődési házak rendszerének bekapcsolásával, a hátrányos helyzetű, az alacsony iskolázottsági szinttel rendelkező lakosság tanfolyamokba, képzésekbe való bevonásába való együttmunkálkodás.

5. A Jászberényi kistérség felnőttképzésének vizsgálati eredményei

5.1. A Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti Kar hallgatói részvételének vizsgálata az iskolarendszeren kívüli képzésekben

Az alkalmazható tudásnak csak egyik forrása a különböző intézményesült formákban megszerezhető iskolai végzettség, szakképzettség. A munkaerőpiacon elvárt tudásnak további, napjainkban egyre nagyobb jelentőséggel bíró összetevői vannak. A nyelvismeret, a számítógépes készségek, a speciális szakmai ismeretek, melyek megszerzésére, gyarapítására az iskolarendszeren kívüli tanfolyamok, munkahelyi képzések nyújtanak lehetőséget.

A Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti Karán egy felmérést végeztem a 2004/2005. tanévben. A mintavétel reprezentatív volt, minden szak, évfolyam, tagozat a populációban meglevő számúval arányos nagyságban került kiválasztásra, míg a hallgatók megjelölése véletlen mintavétellel történt. A 200 kiosztott kérdőívből 100 kitöltött kérdőív került feldolgozásra. (11. számú melléklet)

A vizsgálat célja az volt, hogy felmérje, az alapképzésen kívül:

· milyen iskolarendszeren kívüli képzésekben vesznek részt a lakóhelyükön, munkahelyükön hallgatóink;

· milyen szempontok alapján választják a képzéseket;

· hol remélik ezek eredményeinek hasznosítását;

· milyen elvárásaik vannak a képzések során;

· milyen képzési kínálatra lenne szükségük a hallgatóknak,

hogy az eredmények ismeretében a Jászság területén levő felnőttképzéssel foglalkozó intézmények, vállalkozások, s elsősorban a Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti Kar az elvárásoknak megfelelően tudja felnőttképzési kínálatát alakítani.

A vizsgálat hipotézisei

- Az egész életen át tartó tanulás a mai modern s gyorsan változó gazdasági, társadalmi körülmények között elkerülhetetlen szükségszerűséggé vált nem csak a társadalom, hanem az egyes egyének számára is. Azok az egyének képesek a körülményeknek, követelményeknek megfelelni, akik folyamatosan képesek a megújulásra. A magyar felsőoktatás jelenlegi szakmai tartalma nem felel meg maradéktalanul napjaink gyorsan változó kihívásainak. Sem a frissen végzett hallgató nem lesz a munkáltató számára azonnal hasznosítható, minden szükséges ismerettel felvértezett, minden elvárásnak megfelelő naprakész munkavállaló, s a korábban megszerzett diploma sem marad időtálló. Ezért, már az alapképzés megszerzése közben/mellett is szükség van egyre magasabb szintű s egyre szélesebb palettájú képzési lehetőségekre, modul-szerű kiegészítésekre. Feltételeztem, hogy hallgatók nagy többsége felismerte a tudástársadalomban való eredményes boldogulás feltételeit, s igényt tartanak a formális és a nem formális képzés keretén belül az alapképzésükkel párhuzamosan egyéb képzési modulok elvégzésére,hogy a munka világába kilépve, illetve munkahelyükön nagyobb esélyt teremthessenek az elhelyezkedésre, illetve a munkakörük biztosabbá tételére vagy a szakmai előrelépésre.

- A felnőttképzés funkciója alapvetően kettős: fiatal korban az iskolai végzettség, a szakképzettség megszerzésének a lehetőségét biztosítja, míg felnőttkorban vagy új szakmai ismereteket kell nyújtania, vagy a meglévők továbbfejlesztését kell biztosítania. A felnőttképzés szerepe a rendszerváltást követően felértékelődött. Ezért sorra alakultak a felnőttképzési vállalkozások, az iskolarendszerben működő intézmények bővítették profiljukat iskolarendszeren kívüli képzésekkel, létrejöttek a regionális képző központok, s gomba módra szaporodtak az oktatással, képzéssel foglalkozó profit orientált cégek. A legnagyobb kereslet a 90-es években a nyelvi és számítástechnikai képzésekre volt, hiszen a modern technika, a számítógépek munkahelyen való megsokszorozódása, a külföldi érdekeltségű vállalatok hazánkban való megjelenése indukálta ezeknek a képzéseknek a megjelenését. Majd igény mutatkozott a kereskedelmi és vendéglátó-ipari szakmákra való felkészítésre. A kisebb településeken, távolabb a regionális képző központoktól, felsőoktatási intézményektől, a piaci alapon működő iskolarendszeren kívüli képzés nagy része a profit orientált vállalkozásoknál jelentkezik, amelyek nagy többsége a már bejáratott tananyagával,

oktatóival, szinte ugyanazokat a képzéseket indítja. A SZIE ABK hallgatóinak lakóhelyeit vizsgálva elsősorban kisebb városokból, községekből választják az intézményt továbbtanulás szempontjából, ezért feltételeztem, hogy lakóhelyükön elég szűk keresztmetszetű képzési kínálat közül választhatnak. A vidéki kisvárosokban elsősorban még mindig a számítástechnikai képzések jelentik a munkavállalási esélyek növelését, illetve feltételeztem, hogy a képzésben részt vevők többsége a nyelvtanulási lehetőséget választja. Ennek szükségességét indokolja a továbbtanulás esetén a nyelvvizsga preferencia pontként való hasznosítása, illetve a felsőoktatásban a diploma feltételként való megkötése.

- Feltételezésem az volt, hogy a tudás társadalma felé való haladás igényének felismerése, a munkaerőpiac követelményeinek való megfelelés, s ezáltal a személyes boldogulás reménye ösztönzi hallgatóinkat a minél célirányosabb, idő- és költségkímélő felnőttoktatásban való részvételre, annak eredménytartalmú kiválasztására. A levelező képzésben részt vevő hallgatóink életkora, iskolázottsága, gyakorlatban való tapasztalata, munkaköre sokszínű képet fest, s ezáltal feltételeztem, hogy a felnőttképzés nyújtotta elvárásokban megfogalmazott igények is sokszínűek, változatosak és célorientáltak lesznek.

A vizsgálat eredménye

100 hallgatótól érkezett vissza feldolgozható kérdőív, közülük 53 százalék nappali tagozatos, míg 47 százalék levelező tagozatos hallgató volt. Ezáltal a megkérdezettek több mint fele a 18-22 évesek közül került ki, akik az érettségi után az első diplomájukat szerzik. A levelező képzésben már évről-évre nagyobb létszámban jelennek meg a másoddiplomát szerzők. A felmérésben részt vevők között 16 százalék a 40 év felettiek aránya, 2 százalékuk már túl van az 50 éven.

Életkor

53%

18%

13%

14% 2%

18-22 23-29 30-39 40-49

50-A hallgatók 48 százaléka a környező megyék városaiból, 30 százaléka kisebb községekből, falvakból jelentkeztek az intézménybe. Csupán 14 százalékuk lakott megyeszékhelyen, s ettől még kevesebb, csupán 8 százaléka érkezett a fővárosból. Ez az érték mutatója lesz a következő kérdések válaszainál, hiszen minél kisebb városból, faluból érkeznek a hallgatóink, az adott településen − akár mint lakóhelyet, akár munkahelyet említünk − sokkal kevesebb a felnőttképzésben való részvételre való lehetőségük is.

Lakóhely

8% 14%

48%

30% Budapest

megyeszékhely város

község/falu

A felmérésben részt vett hallgatók foglalkozását vizsgálva 53 százalék nappali tagozatos hallgató mellett 34 százalékos eredményt tükröz a diploma megszerzésére törekvő szellemi foglalkozásúak jelenléte, s közel azonos nagyságrendben találunk közöttük munkanélkülit, vállalkozót, s a költségtérítés-mentességgel élő GYES-en, GYED-en lévőket.

Foglalkozás

53%

3%

3%

4%

34%

3% tanuló

munkanélküli GYES/GYED vállalkozó szellemi fogl.

fizikai fogl.

A vizsgálatban részt vett hallgatók 66 százaléka vesz részt a főiskolai alapképzésen kívül egyéb iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli képzésben.

Részt vesz az alapképzésen kívül egyéb képzéseken

igen 66%

nem 34%

Közülük 27 fő nappali tagozatos hallgató, 22 fő a főiskola keretében nyújtott lehetőségeket, 5 fő a lakóhelye által nyújtott lehetőségeket veszi igénybe. A levelező tagozatos hallgatók közül 39 fő vesz részt egyéb képzésben, melyből 5 fő a főiskolai, 14 fő a lakóhely és 20 fő a munkahely által nyújtott lehetőségek közül választ.

Részt vesz a főiskolán egyéb képzéseken

22%

5% 31%

42% Nappali igen

Nappali nem Levelező igen Levelező nem

Részt vesz a lakóhelyén egyéb képzéseken

4%

35%

36%

25%

Nappali igen Nappali nem Levelező igen Levelező nem

Részt vesz a munkahelyén egyéb képzéseken

0%

53%

20%

27%

Nappali igen Nappali nem Levelező igen Levelező nem

A vizsgálat első kérdése arra irányult, hogy Milyen képzéseken vesznek részt a főiskola keretén belül, lakóhelyükön, munkahelyükön?

A lakóhelyen végzendő képzések eredményét vizsgálva látható, hogy a megkérdezettek szinte fele még mindig a számítógépes tanfolyamokat, közel negyede pedig a nyelvtanfolyamokat jelölte meg. A munkaerőpiacon mérvadó mindkét területnek a kereslete, illetve a legtöbb kisebb városban, faluban leginkább csak ilyen képzési kínálatot tudnak biztosítani az érdeklődők számára. 20 százalék jelölt szakmai továbbképzéseket, melyek általában a Munkaügyi Központok által támogatott és kezdeményezett szakmákra (kereskedelmi, vendéglátó ipari, nehéz- és könnyűgépkezelő stb.) irányuló.

Milyen képzéseken vesznek részt lakóhelyükön?

46%

20%

7%

20%

7% nyelvtanfolyam

számítástechnika sport

szakmai továbbképzés művészeti

A munkahelyeken szervezett felnőttoktatás legnagyobb arányát a nyelvtanfolyamok és a szakmai ismereteket nyújtó képzések jelentik, de számítástechnikai, Európa Uniós ismereteket adó, pályázatíró és személyiségfejlesztő tréningek is szerepelnek már a képzéskínálatban.

Milyen képzéseken vesznek részt munkahelyükön?

37%

9% 9%

27%

9% 9%

nyelvtanfolyam

Európa Uniós tanulmányok pályázatírás

szakmai továbbképzés számítástechnika szem.fejlesztő tréning

A második kérdés:Milyen szempontok alapján választják a képzéseket?

A képzésekre való jelentkezés motivációit vizsgálva a legnagyobb arányt (47 százalék) a személyes érdeklődés jelentette, ami napjaink − az életen át tartó tanulás – gondolatába nagyon pozitívan illeszkedik. Sajnos ez tükrözhet egy céltalan tanulási elképzelést is, amely nem a munkaerő-piac elvárásaihoz igazított választást tükrözi. A második legmagasabb értéket (35 százalék) az erre a kérdésre nem válaszolók jelentették, akik még inkább erősítik

azt a hipotézist, hogy nem tudatos s nem a felhasználás célja szerinti a képzések választása.

Hazánkban még nagyon gyerekcipőben jár a pályaválasztási tanácsadás, karrier-tanácsadás, s a képzési kínálatot sem a munkaerőpiac és a képzéseket nyújtó intézmények párbeszéde alakítja.

Milyen szempontok alapján választják a képzéseket?

47%

5% 7%

4%

2%

0%

35%

egyéni érdeklődés munkahely megtartása munkahely váltása előreléptetés f izetésemelés egyéb nem válaszolt

A kérdőív következő kérdésére adott válaszok is az előző feltevést igazolják, mivel 44 százalék nem tudott válaszolni arra a kérdésre, hogy: Hol tudja hasznosítani a megszerzett tudást?, tehát szinte cél nélkül, a hasznosíthatóság tudata nélkül kezdenek a képzésekbe. 33 százalék jelölte meg a várható munkájában való hasznosíthatóság reményét, s 18 százalék már a jelenlegi munkájában is tudja hasznosítani a tanultakat.

Hol tudja hasznosítani a megszerzett tudást?

18%

33%

5%

44%

jelenlegi munkájában várhatóan majd a munkájában egyéb nem válaszolt

Vizsgálatom további részében azt kutattam, hogy milyen igények merülnek fel, milyen kínálatra lenne szükség a főiskola által nyújtandó továbbképzésekben. A képzési elvárások megjelölése nagyon szórt igényeket mutat. A számítástechnika és a nyelvtanfolyamok mellett

hasonló nagyságrendben jelennek meg a kommunikációs tréningek, a pszichológiai ismereteket nyújtó, személyiségfejlesztő képzések, a tanulási zavarokkal foglalkozó tanfolyamok igénye. Ezek a megjelölések reményt mutatnak annak a felismerésére, hogy a tanulási zavarokkal, módszertannal, pedagógiával, pszichológiával foglalkozó továbbképzések segítséget nyújtanak az egész életen át tartó tanulás valódi céljának elérésében, a kommunikációs- és személyiségfejlesztő tréningek pedig a munkaerőpiacra való belépéshez vagy annak megtartásához nyújtanak segítséget. Ezek az igények megjelennek, megfogalmazódnak. A képző intézményeknek tehát meg kellene ragadni ezt a lehetőséget, s a munkáltatókkal, a munkaerőpiaccal összehangolva pozitív irányba kellene elmozdulniuk e téren.

Milyen képzésekre lenne igény?

10%

17%

7%

8% 12%

11%

12%

16%

1%

5%

1%

0%

számítástechnika nyelvtanfolyam pedagógiai pszichológiai módszertani tanulási zavarokkal foglalkozó kommunikációs tréning

személyiségfejlesztő pénzügyi

jogi

közgazdasági minőségbiztosítással foglalkozó

A vizsgálat értékelése

A vizsgálat eredményeinek értékelésénél figyelembe kell venni, hogy a vizsgálat csak a Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti Kar hallgatói körében reprezentatív, az eredmények nem általánosíthatóak sem az egyetem, sem országos tekintetben.

A bemutatott vizsgálat eredményeit összefoglalva megállapítható, hogy a vizsgálat megerősítette és igazolta a SZIE ABK hallgatói körében is a főbb feltevéseket, miszerint:

- A tudásalapú társadalomban (MEMORANDUM 2000) átértékelődni látszik a tudás. A munka világában felértékelődik a formális képzésben megszerezhető alapképzés mellett a naprakész, gyakorlati típusú készségegyütteseknek a megléte. A munka jellege folyamatosan változik, ennek következtében változnak a munkavállalóktól elvárt kompetenciák is (Varró 2003:170). A kutatási eredmények egyértelműen igazolják az okozati összefüggést a foglalkoztathatóság és a képzettségi szint között. A képzettség olyan kulcstényező, amely elengedhetetlen feltétele a foglalkoztathatóságnak, amely megkívánja a folyamatosan megújító ismeretszerzés fontosságát, amelyet a vizsgálatban részt vett hallgatók nagyobb része már felismert. Ezt az állítást igazolja, hogy a levelező tagozaton tanulók (akik a munkaerőpiacon már munkavállalók, vagy éppen munkát keresők) közül többen kapcsolódnak be a rövidebb, naprakész ismereteket nyújtó egyéb képzésekbe még az alapképzésük mellett is, mint a nappali tagozatosak. Ők már felismerték a munka világának elvárásait, a naprakész információkkal való rendelkezés előnyeit, még ha erre nem is tudatosan törekednek, hiszen az egyéb képzésekben tanulók több mint fele a hasznosíthatóság tudata nélkül kezdte el tanulmányát. Ma ez egzisztenciális kérdéssé vált.

- Korábbi vizsgálatom a hallgatók összetételéről (Varró 2003:173) azt igazolta, hogy egy vidéki főiskolára elsősorban kisebb településekről érkeznek a hallgatók, akiknek korábbi iskolázottsági, munkavállalói s anyagi helyzete nem sorolható a legjobbak közé. Ezek a körülmények szoros összefüggésben határozzák meg a felnőttképzésben való részvételüket is.

Azok kiválasztását erőteljesen befolyásolja a képző intézménynek a lakóhelytől való távolsága, elérhetősége, a képzés költsége, időtartama s a minél rövidebb időn belül való használhatósága. Ezért is választják elsősorban a lakóhelyen vagy a munkahelyen kínált képzéseket, még abban az esetben is, amikor a feltételezést igazolva, nagyon szűk kínálatot (nyelvi, számítástechnikai) biztosítanak.

- Pozitív jelenségként értékelendő, hogy az alapképzésen kívül egyéb képzésekben részt vevők és a nem részt vevők körében egyaránt megfogalmazódnak a továbbképzési igények. A tipikus szakmai képzéseken kívül előnybe részesítik a személyes és szociális kompetenciák fejlesztését elősegítő képzéseket (Nagy 2000:32-39), amelyek jelentősen hozzájárulnak az európai trendekhez igazodó „aktív állampolgár” formálásához és a „foglalkoztathatóság”

eléréséhez (MEMORANDUM 2000); (Varró 2003:170).

In document Dr. Bábosik István, DSc, egyetemi tanár (Pldal 114-129)