A Jászság népművelése a II. világháború után

szépirodalmi írásokat, elsősorban műfordításokat is közölt (Arató 1974:174-177). A jelentős történelmi múlttal, de polgárias hagyományokkal, jelennel alig rendelkező Jászságban a folyóirat olvasó és alkotó közönség nagyon csekély volt, 4-5 lelkes ember írta a közleményeket, s ahogy az alkotók száma nem szaporodott, úgy az előfizetők száma sem, 10 hónap után megszűnt, s ez idő alatt sem fejtett ki közvélemény formáló hatást.

Egy évtizeddel később újabb folyóirat látott napvilágot, az Ugar, amelynek munkatársai a korábban Jászsági Tollforgatók egyesületében csoportosult asztaltársaság köréből kerültek ki. Fiatal értelmiségiek, aktív társadalmi érdeklődésű fiatalok, festőművészek kerestek maguknak nyilvánosságot. Az első számok valóban a népművelésről, író-olvasó találkozókról szóltak, az első népfőiskola szervezése történt általa, de néhány hónap után e folyóirat politikai tartalmúvá vált. (A II. világháború után szintén megjelent egy folyóirat jellegű kiadvány, a Demokratikus Magyar Élet, amely szépirodalmi – tudományos – kritikai folyóirat volt, amit a jászárokszállási helyi értelmiség jelentetett meg. Elsősorban társadalomelméleti, irodalmi és természettudományi kérdésekkel foglalkoztak, de csupán néhány számot élt meg.) (Arató 1974:209-211)

igényüket: „…Megemlítem (írta Thúróczky György), hogy milyen fontos volt az egyes tantárgyak tanítása, amiknek a sorai a következők: mezőgazdaságtan, társadalomtudomány, szövetkezeti mozgalom, irodalom, nevelési ismeretek, közgazdaságtan, számtan, természetrajz, állattan stb. Azt is látjuk, hogy a 3 hónap rövid volt ahhoz, hogy minden kérdésben teljes és korszerű áttekintést szerezzünk. …úgy érzem, ösztönzést és útmutatást kaptam a továbbtanulásra…” (Kopácsy 1972:10).

Jászberényben már 1945 őszén megalakult a Szabadművelődési Tanács, amelyben jelentős munkát fejtett ki a Tanítóképző Intézet tantestületének egy része a

„szabadművelődés” elnevezésű iskolán kívüli népművelés terén. Jantsky Béla igazgató volt a helyi Szabadművelődési Tanács elnöke, Tóth Gyula tanár a titkára. A tanári kar többi tagja oktatói munkája mellett kiemelkedő társadalmi szerepet vállalt: Berzátzy László, Blénessy János, Csekő Árpád, Tanay Antal. A vármegyei Népművelési Bizottság tagjai között találhatjuk Árpássy Gyulát, a tanítóképző intézet tanárát, a Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Helyi Iskolánkívüli Népművelési Bizottság elnöke szintén a tanítóképző intézet tanára, Blénessy János volt. (2., 3. számú melléklet) Előadásaikkal a Sárospatakon megnyílt Szabadművelődési Akadémián öregbítették a Jászság hírnevét. Munkájuk eredményeként a minisztérium a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye szabadművelődési ügyvezetői részére rendezendő egyhetes továbbképzési tanfolyam megszervezését és lebonyolítását a tanítóképző tanáraira bízta, amely 1947 augusztusában zárult sikeresen. (Jászkürt, 1947. szeptember 6.) 1947. november 1-jén a Jászkürt számolt be az 1947 őszén, Bognár Gyula szervezésével s a város Szabadművelődési Tanácsának patronálásával létrejövőJózsef Attila Szabadegyetemről.

Az előadássorozat keretében országos hírű tudósok, művészek, írók vállaltak szerepet, s ennek eredményeként a városban szellemi pezsgés indult el. A Kodály Zoltán tiszteletére rendezett intézeti hangverseny is hozzájárult a város szellemi gazdagodásához. „A hangverseny estéjén támadt havas ítéletidő ellenére zsúfolásig megtelt az előadóterem.”

(Jászkürt, 1947. február 15.)

A tanyai iskolán kívüli népművelés terén szintén kiemelkedő munkát vállalt a tantestület. Vetítettképes ismeretterjesztő előadásokat, műsoros rendezvényeket szervezett és tartott. Bognár Gyula tanár érdeme volt a tanyai vándorkönyvtár-mozgalomban a felsőbb éves tanulóifjúsággal közösen végzett munka (Bognár 1947:3-24). A háború előtti időkben külön-külön kis népkönyvtárak voltak, amelyek a szűkös anyagi lehetőségek miatt alig jutottak tovább 80-100 kötetnyi állománynál, s nem is olyan könyveket tartalmaztak, amit a tanyai ember szívesen olvasott. A háborús pusztítások után alig tudtak ezekből az állományokból használható példányokat megmenteni, amelyek aztán a vándorkönyvtár törzsállományát

alkották. A lényege az volt, hogy a körzet központjában, Jászberényben, egyetlen központi könyvtárat létesítettek, s ennek állománya a körzet területén, azaz a tanyavilágban, állandó körforgásban mozgott. A gazdasági nehézségek kis híján meghiúsították a vándorkönyvtár indulását, de az összefogás s a tanyák népének művelődés utáni vágya mégis életre keltette.

Bognár Gyula vitte lovas kocsin a vándorkönyvtárat, s a könyvek megérkezése után 30-50 órából álló tanfolyamok indultak, ahol a művek megismertetése, megkedveltetése, a közös olvasás, tanulmányozás volt a cél. Ezeket a tanfolyamokat a tanítóképző tanárai, diákjai segítették. A növendékek színes irodalmi műveket elevenítettek meg (Jászkürt, 1947.

szeptember 6.), s tették vonzóbbá a kulturálódás legfontosabb forrását, az olvasást. Nagy sikere volt az általuk szervezett népi bábszínjátékoknak is. A népi irodalom termékeit, jászsági népmeséket, dalos népi játékokat mutattak be. Külön értéke volt ezeknek az előadásoknak, hogy a gyermekeken keresztül csalogatták be a szülőket az önképző körökbe, mivel a vasárnapi színjáték után felkerekedett az önképzőkör, és visszaadta a tanítóképzősök látogatását. A közös műsorra, előadásokra ezek után rendszeresen a tanítóképző dísztermében került sor.

De még sorolni lehet azokat a rendezvényeket, amellyel a város és a környező települések kultúrpolitikai arculatát alakították. A gazdasági nehézségek ellenére is így szerveződött az 1946 nyarára tervezett tanyai iskolai tanítók nyári továbbképző tanfolyama:

„A tanfolyam résztvevőinek ellátását biztosítani tudjuk. A hét végén 150 tojást kezdünk el keltetni, s ezt saját keltetőgépünkön addig folytatjuk, amíg cca 300 darab csirkénk és 150 kacsánk nem lesz oly módon, hogy a húsellátást biztosítsam” nyilatkozta az akkori igazgató, Dr. Jantsky Béla (Kopácsy 1972:13).

Az embertömeget mozgató egyházi ünnepek is elmaradhatatlanul beletartoztak a város, a települések politikai és kulturális arculatába. A városi vezetés ezeket a szerveződéseket 1946 végétől fokozatosan igyekezett új tartalmú, szervezett programokkal ellensúlyozni, hogy a demokratizálódást a kulturális életben is meggyorsítsa. A jászberényi gimnázium ekkor vette fel a Lehel Vezér nevet, s elindult egy nyári előkészítő tanfolyam szervezése, majd ezután a dolgozók gimnáziumának két osztállyal való beindítása. Ez volt az alapja a városban a dolgozók gimnáziumának és a dolgozók általános iskolájának. A nagy múltú Palotásy Dalkör is újjászerveződött, amely a népművelésnek, a város és a Jászság zenei életének fontos részévé vált. Említhetjük az óvodásoknak szervezett első mesedélutánt, a tanítóképzősök által szervezett Kodály hangversenyt, a Lehel Vezér Gimnázium ifjúsága által tartott igényes irodalmi délutánt. Beindultak 1947 tavaszától az ismeretterjesztő előadások, a múzeum megnyitotta első kiállítását (Tóth1975:16-19).

A II. világháború után az intézményi formák is átrendeződtek. A korábbi egyleteket, egyesületeket, népfőiskolák rendszerét felváltotta a központilag irányított és minden részletében meghatározott, ellenőrzött kultúrotthonok, majd művelődési otthonok, ifjúsági szervezetek hálózata. Az 1949. augusztus 20-án megnyílt békési művelődési otthont gyorsan követték társai. 1950-ben már 433, 1951-ben 1279, 1955-ben 2183, 1960-ban 2800, 1968-ban pedig már 3348 volt a számuk. 1975 végén 2805 lakóhelyi és munkahelyi művelődési otthon és mintegy 800 hozzájuk tartozó telephely volt Magyarországon. A 2805-ből 145 a fővárosban, 404 az ország városaiban, 2256 pedig községekben működött (Tóthpál 1977:59-60; Kormos 1996:24-28). Valóságos társadalmi igény hívta életre ezeket az intézményeket, a szocializmus első éveiben, évtizedeiben a legelemibb kulturális szükségleteket kellett kielégíteniük. Feladatuk között elsősorban a közös művelődés, szórakozás feltételeinek biztosítását, az alkotótevékenység kibontakoztatását, a kultúra eredményeinek terjesztését kell felsorolnunk (Kormos 1996:29-32). Számba kell venni azokat a nagy számú ismeretterjesztő előadásokat is, amelyek az ismeretek hiányát s a világháború alatt a korábban működő népfőiskolai előadások kiesését is pótolták. Az egységes művelődési otthonhálózat létrehozása sajnos hozzájárult az elemi erővel kibontakozó művelődési mozgalmak lendületének visszafogásához. A központilag irányított és minden részletében gondosan ellenőrzött tevékenység következtében a korábbi közművelődés sok demokratikus vonása ment veszendőbe.

A Jászság területén is megindult ezekben az években a kulturális otthonok kialakításának az időszaka. Elsőként 1934-ben Jászárokszálláson a Petőfi Művelődési Ház épületét építette meg a város közbirtokossága, amely korábban a Közbirtokossági Kör székháza volt, tehát eredetileg is kulturális rendezvények befogadására, megtartására épült.

1946-ban az épületet államosították, s 1946-49 között a MADISZ ifjúsági szervezet székházaként működött. 1949-től a Községi Művelődési Otthon feladatait látta el, az öntevékeny művészeti csoportok műsorainak bemutatása volt a fő tevékenysége. 1960-tól az intézményt függetlenített igazgató vezette. Ettől az időtől szakkörök, öntevékeny művészeti csoportok, társas összejövetelek, ismeretterjesztő előadások hallgatói népesítették be az intézményt. A 80-as, 90-es években a Petőfi Művelődési Házban folyó tevékenység, a város közművelődésének sokszínűségét igazolta. Feladatának tekintette a település szellemi, művészeti értékeinek, hagyományainak feltárását, megismertetését, a helyi művelődési szokások gondozását, gazdagítását, az amatőr alkotó művelődő közösségek tevékenységeinek támogatását, felnőttoktatást szolgáló tanfolyamok szervezését, a szabadidő kulturált

eltöltéséhez a feltételek biztosítását. A rendszerváltás óta a város életében jelentős szerepet játszanak a civil szervezetek, amelyek többsége a Petőfi Művelődési Házban kezdte működését, s eleinte klubként, körként tevékenykedett. A jó kapcsolat az intézmény és a szervezetek között megmaradt, több civil szervezet a művelődési házat tekinti továbbra is székházának.³

A Jászság központjában, Jászberényben működő Déryné Művelődési Házat 1949-ben alapították. 1963. április 1-jéig a Víz utcában működött, míg átkerült a város központjában levő épületbe, ahol addig a Hűtőgépgyár Lehel Klubja működött. Ekkor csatolták az intézményhez a Petőfi-kerti klubot, a Szabadtéri Színpadot és a Ferencesek téri színháztermet.

A II. világháború után a népművelés nem tudta a korábbi lendületét tartani, s a kulturális élet iránt nem volt nagy érdeklődés. Jászberényben és a térségben a változást az 1951-es év hozta meg, amikor a városba telepítették az Aprítógépgyárat, majd a következő évben a Hűtőgépgyárat. A gazdaság fellendülése, a munkásréteg kialakulása magával hozta a város művelődési igényeinek a változását. Az új ipari üzemek támogatásával újították fel a Déryné Kultúrotthont, a mai Déryné Művelődési Központot, amely elsősorban a városban kialakuló kulturális igényeket szolgálta. Az ipari vállalatokkal együttműködve, állandóan működő színjátszó csoportot és időszakosan működő tánccsoportot hozott létre a Művelődési Központ, s a város különböző pontjain tartottak előadásokat. Az igényt, a sikereket látva, a városi tanács és a pártbizottság anyagilag támogatni kezdte, s 1959. október 1-jén a művelődési központnak átadta a Barátok temploma melletti, 500 személy befogadására alkalmas színháztermet (Nagy-Tóth 1970:212), amelyet még a ferencesek építettek kultúrház céljából a templom mellé a hívek adakozásából. A színházterem átadása után a városban eleven színházi kultúra bontakozott ki. A Szolnoki Szigligeti Színház tagjai és az Állami Operaház énekesei rendszeresen szerepeltek itt. De sorolni lehet a csehszlovákiai kultúrnapokat, a Lehel Klubbal közösen tartott gyermeknapi rendezvényeket, a város felszabadulásának 10. évfordulóján rendezett „Ifjúsági Kulturális Hetet”.

1963-ban, amikor a mai helyére került át a Déryné Művelődési Ház, lehetőség nyílt arra, hogy a művelődés több területe egy helyre tömörüljön. Ebben az időben számos kezdeményezés formálta a lakosság művelődését. A szakkörök élete már hagyományokkal rendelkezett, 1954-től működött a rádió-amatőr szakkör, 1960-ban az ország legeredményesebben működő társadalmi klubja nevet érdemelték ki, 1962-ben pedig a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést nyerték el. Nagy közönséget vonzottak az

3 http://www.jaszarokszallas.hu/?module=news&fname=tel_tortenet (2006.12.06.)

időszakonként rendezett író-olvasó találkozók, az ismeretterjesztő előadássorozatok, amelyeket országos hírű szakemberek tartottak. Témáik között volt ideológia, politika, egészségügy, mezőgazdaság (Nagy-Tóth 1970:254). Általános iskolai esti és levelező oktatásra előkészítő tanfolyamokat is indítottak. 1966-ban átvette Jászapátitól a területi módszertani feladatokat, így már nemcsak Jászberény, hanem a Jászság lakosságának a művelődési igényeit is szolgálta. Közös fenntartásba került, fenntartói lettek a Jászberényi Városi Tanács VB, Járási Tanács VB, a Hűtőgépgyár és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa.

Majd 1966. január 1-jétől a Hűtőgépgyár lemondott a fenntartásról (Népművelési év egységes munkaterve 1966-1967). A 60-as évek munkáit az előírt párthatározatok előírásai, szempontjai alapján végezte az intézmény: az ifjúság körében politikai, világnézeti nevelést célzó; általános és szakmai tudást nyújtó; művészeti ízlésfejlesztést elősegítő előadások, foglalkozások tartása (Népművelési év egységes munkaterve 1966-1967). A 60-as évek végén a művészetekhez, az ismeretterjesztő előadásokhoz kapcsolódó rendezvényeknek egyre kisebb lett a látogatottsága, 1966-1967-ben szakvezető hiányában a művészeti csoportok, szakkörök munkája is tovább sorvadt (Nagy-Tóth 1970:250-255). Egyre inkább a szórakoztatásra való törekvés vette át a szerepet.

Az 1970-es évektől a közművelődésre szánt összeg fokozatosan csökkent, egyre inkább veszített jelentőségéből az intézmény. Közben más művelődési intézmények is alakultak – Munkás és Ifjúsági Ház, Úttörőház, számos szakkör és klub –, s 1977-től az intézmény kizárólagos tanácsi fenntartású és működtetésű lett. A 80-as évek munkáját a központi, valamint a megyei irányelvek határozták meg, továbbra is kiemelkedett a városi, a területi és szakterületi feladatok ellátása. Tartalmi szempontból Jászberény és a Jászság kulturális hagyományainak feltárása, megőrzése, továbbvitele volt a feladata. Jelentős szerepet töltött be munkájukban az évfordulók megünneplése, politikai vitafórumok szervezése. Népszerűnek bizonyultak a Pódium sorozatok, de szakköreik és klubfoglalkozásaik egyre inkább elnéptelenedtek, már nem kötötték le a fiatalok érdeklődését.

A rendszerváltás változást hozott az intézmény életében is. 1993-ban pályázat útján új igazgatója lett az intézménynek, s a Gyermekek Háza, az Öregerdei Tábor, a Nagyvisnyói Üdülőtábor szervezetileg a Déryné Művelődési Központhoz került, 1994-ben pedig sor került a DMK és a Munkás és Ifjúsági Ház integrációjára. Működtetője Jászberény város Képviselőtestülete lett. A képviselőtestület 1994-ben határozatával jóváhagyta az így kialakult intézmény Alapító Okiratát, és a Déryné Művelődési Központ irányítása alá helyezte a Szabadtéri Színpadot, az Öregerdei Gyermektábort és a Nagyvisnyói Vásárhelyi István Szabadidő Központot. Legfontosabb feladata a város lakosságának kulturális, művelődési és

szórakozási igényeinek a megszervezése lett. Kulturális, közhasznú és turisztikai információkat nyújt a város és a térség lakóinak, illetve az ide látogatók részére.

A városban az elmúlt évtizedben hirtelen felszaporodott képző helyek, oktató cégek piaci alapon átvették a tanfolyamok szervezését, tartását, így a korábban tartott tanfolyamok az ipari vállalatok, a kisebb cégek és a lakosság számára mind elnéptelenedtek. Rendszeresek és nagyon közkedveltek viszont napjainkban a különböző természetgyógyászati, egészségnevelési és mentálhigiénés előadásaik, komplex programjaik. Markáns szerepet vállal az intézmény az 1996 óta megrendezésre kerülő Jászberényi Nyár programjainak szervezésében, vezetésében. Szoros kapcsolatot tart fenn alapfokú, középfokú intézményekkel, a város főiskolájával, a Palotásy János Zeneiskolával, a Jász és a Hamza Múzeummal, a Jászsági Népi Együttessel, a Barkócza Néptánc Együttessel, a Berényi Műhellyel, a Pórtelki Pávakörrel, a Méhész Egyesülettel, az Öreg Zenészek Baráti Körével, a kórusokkal, a Jász Kertbarát Klubbal. A város kulturális életének sokszínűségéhez még hozzájárul a DMK, a város és a Jászság intézményeinek, civil szervezeteinek, egyéni alkotóművészeknek a közös együttműködése.⁴ Ez a közös munka segítette sokszor a nehézségek ellenére, hogy a Déryné Művelődési Központ kivívta a Jászság elismerését, s több ezer itt élő és ide látogató ember számára biztosítja a kulturális információkhoz való hozzáférést.

Jászkiséren a 48-as kör épületét alakították át 1951-ben művelődési házzá, ahol ismeretterjesztő és műsoros rendezvényeket biztosítottak a lakosság részére. Majd 1984-ben lebontották az épületet, s ma már helyén a Makovecz Imre által tervezett Művelődés Ház gazdag programkínálatával látogatók tömegét vonzza. Jelenleg több klub és szakkör működik az intézményben, közöttük a Pendzsom Néptánc Egyesület 3 tánccsoportja, a Star Light színpadi akrobatikus csoport, a Búzavirág Népdalkör, a Tribili Gyermekszínjátszó Kör, a Nyugdíjas Kör, a Kertbarát Szakkör, s helyt ad a civil szervezetek által szervezett programoknak. 1994-től részt vesz az intézmény a nemzetközi Pendzsom Néptáncfesztivál szervezésében. A művelődési házhoz kapcsolódó Csete Balázs Helytörténeti Gyűjtemény országosan elismert tárgyi és írásos anyagával a falusi turizmus kedvelt célpontja. A Nagyközségi Könyvtár közel 32 ezer dokumentumból álló gyűjteményével e-Magyarország Ponttal és számtalan rendezvényével várja látogatóit.⁵

Jászapátin a felszabadulás után az ünnepségek, táncmulatságok, műkedvelő színelőadások rendezésére egyetlen épület, az Ipartestület székháza szolgált. 1951-től került

4http://www.deryne.hu/index.php?language=hungarian (2006.12.06.)

5 http://www.jaszkiser.hu/muvhaz/html/intezmeny.html (2006.12.06.)

sor a Művelődési Ház rendeltetésszerű használatára, amikor már 6 művészeti kör, 2 zenekar, bábcsoport, vegyes kar, tánccsoport és színjátszó csoport is működött. A régi Ipartestületi székház egyre kevésbé volt alkalmas a rendezvények megtartására, életveszélyes állapota miatt egy időre be is zárták, majd 1984-től ismét működött 1987-ig. Ekkor avatták fel az új Művelődési Házat a város központjában, Makovecz Imre tervezésében. 1997. január 1-jétől a Vágó Pál Helytörténeti Emlékházzal és a Városi Könyvtárral működik együtt Művelődési Központ néven. Színháztermében 200 fő kényelmes szórakozására van lehetőség. Itt működik a mozi hetente 2 alkalommal. Kávéháza, kisebb helyiségei lehetőséget adnak bensőségesebb, baráti találkozásokra, rendezvényekre. Közösségei: a Nyugdíjasklub, a Pátria Művészeti Alapiskola néptánc tagozata, a Hétszínvirág Táncegyüttes, a Városi Vegyeskar, a Jászapáti Színjátszó kör. Rendszeres, hagyományos eseményeik: a Kultúra napi ünnepség szervezése, az Aratónap és kakaspörkölt főző verseny a Jászapátiak Baráti Egyesületével, a Vágó Pál ünnepségek megrendezése.⁶

Jászfényszarun 1959 óta működik a település Művelődési Otthona, majd 1966-ban került sor a modern Petőfi Sándor Művelődési Ház átadására (Lantos 1993:28), ahol helyet kapott a Községi Könyvtár is. Az intézmény alaptevékenységei körében biztosítja a társadalmi igényekhez és helyi sajátosságokhoz igazodó művelődési tevékenységek feltételeit.

Segítséget nyújt a tudományos és szakmai ismeretek, a kultúra értékeinek közvetítésében.

Ösztönzi és elősegíti a civil szervezetek munkáját, az amatőrmozgalmakat. A művelődési ház keretein belül rendszeresen működő csoportok: a Borostyán Társastáncklub, a Red&Black Tánccsoport, az Iglice Gyermeknéptánc Együttes, a Lumina Cornu Ifjúsági, Szerepjáték és Történelmi Klub, a Fehérakác Népdalkör, az Őszirózsa Nyugdíjas Klub.⁷

Jászboldogházán és kiterjedt tanyavilágában a XX. század közepéig a kulturális élet legfőbb színterei a tanyai iskolák voltak. Itt rendezték a különböző bálokat, színi előadásokat.

A község művelődési háza 1962-ben nyílt meg, amelybe a könyvtár is beköltözött. 1965-ben adták át a szélesvásznú mozit, majd az 1970-es évek elején pedig a termelőszövetkezet pince klubja nyújtott szórakozási lehetőséget. A régi társulatok közül a Szent Vendel Társulat még napjainkban is működik. 2004 júniusában az Informatikai és Hírközlési Minisztérium segítségével a Művelődési Ház keretén belül működik az e-Magyarország Pont is.⁸

Jászladányon az első Kultúrház 1950 őszén nyílt meg, hogy legyen központja a népművelési munkának. Helyet adott szakköröknek, iskolai, egyesületi kultúrversenyeknek,

6 http://www.jaszapati.hu/kultint.php (2006.12.14.)

7 http://www.jaszfenyszaru.hu/civil-szervezetek.html (2006.12.06.)

8 http://www.jaszboldoghaza.hu/tartalom/muvelodesi_haz (2006.12.06.)

ünnepségeknek, s a községi népkönyvtárnak. A mai József Attila Művelődési Ház 1962-ban épült fel, amelyet 1983-ban bővítették, s így vált igazán alkalmassá a közösségi élet biztosítására.⁹

Jánoshidán a Faluház 1997. őszén költözött a felújított épületbe, ahol minden korosztály számára szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget nyújt. Az intézmény működése kiegészült az október hónapban megnyílt Teleház üzemeltetésével. Az intézmény szervezésében több mint egy évtizede működő nyugdíjas klub tagjai 1999-ben alakították meg a helyi nyugdíjas népdalkört, amely 2002. évben az Országos Kórusminősítő versenyen ezüstminősítést kapott. Kiemelt feladatként szervezik a hagyományteremtő rendezvényeket, farsang, szüreti bál, karácsonyi műsor, valamint kirándulásokat, színházlátogatásokat és egyéb ifjúsági találkozókat.¹⁰

Jászalsószentgyörgyön az 1964-ben épült József Attila Művelődési Ház biztosítja a teret a kulturált szórakozáshoz a fiataloknak, a településen működő Kertbarát Klubnak és a Testépítők Klubjának.¹¹

Jászfelsőszentgyörgyön a község kulturális életét a József Attila Művelődési Ház, a Községi Könyvtár és a Teleház szervezi. Az Idősek Klubja a falu idősebbjeinek nyújt napközbeni elfoglaltságot.¹²

A 40-es évek szerveződéseinek megszakadása után csak a ’80-as évek második felében éledtek újra a népfőiskola mozgalmak, melynek kezdeményezője a Magyar Népfőiskolai Társaság volt. 1991. április 19-én 30 alapító taggal alakult meg a megyében elsőként a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Népfőiskolai Társaság, majd a Győrffy István Népfőiskolai Alapítványt a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat Közgyűlése hozta létre 1991. májusában a 66/1991. (V. 14.) sz. határozatával (Veresegyházi-Túrócziné 1995:51-52).

A Jászság népfőiskoláinak megalakulásában az első a Nagy Ignác Népfőiskolai Társaság volt Jászárokszálláson. Az 1950-es évekig működő Népfőiskolai Társaság tevékenységét és szellemi örökségét továbbfolytatva alakult meg Nagy Ignác kőművesmester vezetésével 1991. december 6-án a nevét is viselő Nagy Ignác Népfőiskolai Társaság 62

9 http://www.jaszladany.hu/intezm.html#muvhaz (2006.12.06.)

10 http://www.janoshida.hu/Telepules/Kozintezmeny/Faluhaz.aspx (2006.12.14.)

11 http://www.jaszalsoszentgyorgy.hu/ (2006.12.14.)

12http://www.jaszfelsoszentgyorgy.hu/intezmenyek/egyeb_intezmenyek/intezmenyek_db//?catalog3_id=10217 (2006.12.06.)

fővel. Az azóta folyamatosan működő egyesület 100-120 tagot számol, akik között fiatal és idős, egyszerű parasztember vagy munkás, 8 általánost végzett és diplomás is megtalálható.

Tevékenységük főleg a klasszikus népfőiskolai forma, ahol az általános ismeretek nyújtása, felnőtt továbbképzés, hagyományok ápolása a jellemző. 1997-ben Nagy Ignác elhalálozott, emlékére vette fel a szervezet az alapító nevét (Wirth 2001:78-81).

A Jászkiséri Népfőiskola 1992-ben 13 alapító taggal egyesületi formában jött létre. Az alapítók célja egy olyan közösség létrehozása volt, amely önmaga és lakóhelye sorsát a szívén viseli, és tenni is tud érte valamit. Az elsőként pályázott és elnyert támogatásból létrehoztak egy hagyományőrző kurzust, amelynek a keretében kezdő és haladó nyelvtanfolyamokat tartottak. A második évben egy Biogazdálkodó kurzus indult, amely segítséget nyújtott egy biokert kialakításával az új típusú kertgazdálkodás meghonosításához. Nagy sikert arattak a Dán Kulturális Intézet vezetőjének előadásai, s a gyermekek körében kedves kézműves programok. A sikeres indulás és a célkitűzések ellenére az egyesület vezetősége 1994-ben kezdeményezte a népfőiskola megszűnését (Veresegyházi -Thurócziné 1995:62).

1993. december 20-án 20 alapító és 9 pártoló taggal alakult meg a Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság Jászfényszarun, amelyet 1998. január 1-től közhasznúvá nyilvánítottak.

Névadója a Jászság szülötte, aki 1751-ben telepedett le Jászfényszarun, s 1823-ban itt helyezték örök nyugalomra. Ő volt a Jász-Kun Kerületek első földmérője, kiváló térképkészítő, tervező és vízépítő mérnök. A Társaság azzal a céllal alakult, hogy:

„eszközeivel segítse a helyi közösségek szerveződését, a helyi népfőiskolai tevékenységet.

Fóruma legyen a helyi önkormányzat kialakításához nélkülözhetetlen állampolgári ismeretek, az egyéni és közösségi, társadalmi kezdeményezésekhez szükséges készségek kiformálásának."

(Kovács Béláné 2001:82-83)

1993. február 19-én 30 alapító taggal szerveződött a Jászberényi Gazdák és Polgárok Köre, mint az 1949 előtt működő összes olvasó és gazdaköreinek jogutódja. Napjainkban 140-150 tagot számol, s az elmúlt több mint tíz év alatt jól működő civil szervezetté nőtte ki magát. A jászberényi gazdapolgárok megtartották elődeik emlékezetét, s a múlt hagyományaira építkezve megteremtették ismét a gazdák közösségét, amely a múlt örökéhez hasonlóan, de a mai kor elvárásainak és kihívásainak megfelelően nyújt segítséget, eligazodást az itteni gazdáknak. „A gazdakör a gazdatanfolyamok, a zöldkönyves tanfolyam, az ezüst és aranykalászos gazdatanfolyam megszervezésével igyekezett az azon résztvevők szakmai ismereteit bővíteni úgy, hogy a rohanó világgal, a gyors fejlődéssel lépést tudjanak tartani, és a kor követelményeinek meg tudjanak felelni. A népfőiskolai előadások és kirándulások szervezésével pedig igyekezett a kör a résztvevők szakmai, főleg kulturális

ismereteit gyarapítani. Hagyományápoló rendezvényeivel az összetartást ápolni, maradandó értékeit az utókornak átmenteni, a jász identitást megőrizni.” (Bessenyi 2002:27)

A megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat az egyike a legnagyobb taglétszámú TIT szervezetek között, amelynek tevékenysége az egész megyére kiterjed, s egyik tagintézete Jászberényben működik. Kiemelkedően közhasznú szervezet, amelynek szolgáltatásait bárki igénybe veheti. Elsősorban tudományos ismeretterjesztésre alakult, de vállalkozási tevékenységet is folytat. A 90-es évek óta szerepe megváltozott, tagjainak száma jelentősen visszaesett. A tudományos ismeretterjesztés helyébe a 90-es éveket jellemző át- és továbbképzések léptek. A nyelvi átképzések, a számítástechnikai tanfolyamok iránti igény nemcsak az oktatási vállalkozások számának növekedésében, de a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat által szervezett képzések számában is tükröződik. Az 1993-1996 közötti időszakban a közhasznú képzések számának emelkedését a munkanélküli átképzések jelentették. Az orosz nyelvi átképző tanfolyami igények az 1990-1991-es években jelentek meg tömegesen, majd egy átmeneti csökkenés után az 1994-es évektől egy egyenletes igény jelent meg a nyelvi képzések és a nyelvvizsgák iránt.¹³

A Jász múzeum megalakulása óta meghatározó szerepet játszik a város és a Jászság életében. Gondos, szakértő szemek és kezek őrizték és gyarapították a jász történelmet őrző gyűjteményt. A nevek között kell említeni a teljesség igénye nélkül Sipos Orbánt, mint megteremtőt, Hild Viktor jeles régiségkutatót, aki az akkori gyűjteményt szakszerűen átrendezte, Banner János régészprofesszort, s 1947-től 1950-ig Blénessy János, tanítóképzős tanár látta el az igazgatói feladatokat. 1950-től állami kezelésbe került, s a Szolnok Megyei Múzeum Szervezet egyikeként működött tovább. 1958-től 36 éven keresztül Tóth János került a múzeum élére. Beindította a Jászsági Füzetek című sorozatot, mely napjainkban is gazdag anyaggal jelenik meg. Munkássága alatt jelentősen gyarapodott a helytörténeti, a néprajzi, a természettudományi és ipartörténeti gyűjtemény. 1994-től Hortiné Bathó Edit etnográfus irányítja a múzeum igazgatását. Az 1994-ben létrehozott Jász Múzeumért Alapítvány jelentősen hozzájárult a könyvkiadás megvalósításához. A Jászsági Füzetek sorozat mellett útjára indult a Jászság Népművészete, a Jászsági Könyvtár című új kiadványsorozat, és a Redemptio honismereti lap. Napjainkban már három állandó kiállítással: Élet a jászok földjén;

Lehel kürtje; A szabadságharc gyermekhősei, s évente egyre színesebb, változatosabb

13http://www.titnet.hu/jelen/kimutatas.htm (2006.02.14.)

rendezvényekkel, időszakos kiállításokkal büszkélkedhet, melyet évente közel húszezren látogatnak. Szakmai segítséget nyújt a térségi honismereti szakkörök, helytörténeti gyűjtemények és tájházak működéséhez. Együttműködik a Jászság oktatási intézményeivel, kulturális és civil szervezeteivel. Szakmai és közművelődési tevékenységéért 1999-ben elnyerte az Év Múzeuma címet. A Jászság településein a jász népi kultúra emlékeit a tájházak (Jásztelek, Jászdózsa, Jászágó), a helytörténeti gyűjtemények (Jászapáti, Jászboldogháza, Jászfényszaru, Jászjákóhalma, Jászkisér, Jászszentandrás), tanyamúzeum (Jászapáti), iskolatörténeti gyűjtemény (Jászágó), Jász-ház (Jászárokszállás), helytörténeti kör (Alattyán) őrzik (H. Bathó 2001:5-31).

A II. világháború a Jászság könyvállományában is nagy pusztítást végzett. Szinte minden könyvtár elpusztult. Egy 1946 novemberében készült jelentés két könyvtárról ad számot, az egyik a tanítóképző könyvtára, amelyben 25 kötet maradt, a másik a rekettyési népiskola népművelési törzskönyvtárában megmaradt 39 mezőgazdasági mű (Laczkó 1968:13). 1945 tavaszán a város népművelői felkeresték az olvasóköröket, iskolákat, és számba vették a még fellelhető műveket. Az így összeszedett könyvek alkották a korábbi fejezetben említett vándorkönyvtár alapját. A város belterületén 1949-ben 4 könyvtár működött: a Szabadművelődési Központ, a Tanítóképző Intézet, a KIOSZ és a Dohánybeváltó, valamint 4 olvasókör összesen 1200 kötettel rendelkezett. Ez a könyvanyag már nem tudta kielégíteni a 30000 lakos igényét, sürgőssé vált egy városi könyvtár létrehozása. A szervezés 1949-ben indult meg, de anyagi gondok miatt nagyon lassan haladt.

A könyvtár vezetőjének Varga Antal népművelési előadót nevezték ki. A városi könyvtár ünnepélyes megnyitására 1951. április 3-án került sor a Városháza földszinti termeiben, ahol az tulajdonképpen 1970-ig működött. „Jászberény járási központ volt, ezért a könyvtárat is ebben az irányban kellett továbbfejleszteni. 1952. augusztus 20-án felavatták a Járási-Városi Könyvtárat – természetesen a városi könyvtár helyén –, amely már rendelkezett kölcsönzővel, olvasóteremmel, raktárral, irodával. Megalakulásakor 4881 kötete volt, ez az egy évvel azelőtti 1253 kötetszámhoz viszonyítva nagy lépést jelentett.” (Gulyás 2000:11) A 18 jászsági település minden könyvtári feladatát ellátta az intézmény. 1952-ben alakultak meg az első fiókkönyvtárak, a külterületeken: Hajta, Négyszállás, Tőtevény, Öregerdő, Harcos Tszcs; a város belterületén: Szociális Otthon, Városi Kórház, Tanítóképző Gyakorló Iskolája. A rendezvények száma állandóan emelkedett, kéthetenként tartottak könyvankétot, könyvismertetést, író-olvasó találkozókat szerveztek. A könyvtár tevékenységeinek mutatói és a beiratkozott olvasók száma is fokozatosan emelkedett, s 1955. dec. 31-én már elérte a 2365