Az egész életen át tartó tanulás a XXI. század kulcsa

A követő vizsgálat eredménye az országos eredményekhez viszonyítva pozitív képet mutat a Jászság felnőttképzési intézményeiben dolgozó felnőttképzőkről. A vizsgálat hipotézisei beigazolódtak.

A felnőttképző intézményekben magasan kvalifikált szakemberek vesznek részt, többségük nagy szakmai gyakorlattal rendelkezik, míg az oktatók másik fele a Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti Kar tanító-idegen nyelv műveltségi területen végzett hallgatói közül kerül ki, akiknek pedagógiai rugalmasságát, szakmai ismereteit pozitívan értékelik az intézmények vezetői.

A három szakképzéssel is foglalkozó középiskolának a felnőttképzésben való részvétele tükröződik a kiemelkedően magas szakképzési felnőttképzési formák megjelenésében, amelyet a nyelvi képzés követ.

Az oktatókat jellemzi a tudatos karrierépítés, a továbbképzéseken való részvétel. Az országos eredményekhez hasonlítva magasabb arányú volt a továbbképzéseken való részvétel.

Elismerik a felnőttképzés módszertani továbbképzésének szükségességét, s a szakmai jellegű képzések mellett szívesen vállalják a módszertani továbbképzéseket is. A vizsgálat felhívja a figyelmet arra, hogy az intézményvezetők jól tájékozottak a továbbképzési lehetőségekről, de a munkatársak kevésbé ismerik ezeket. Szükség van a kistérségben a felnőttképzési lehetőségek szélesebb körű kommunikációjára még az oktatók/pedagógusok továbbképzési lehetőségeinek terjesztésében is.

A követő vizsgálat bizonyította, hogy az évtizedeken keresztül elismert minőségi pedagógus munka a jelenben is él a Jászságban, van a felnőttképzésbe bevonható szellemi kapacitás, az iskolázottsági mutatók eredményes javításához a színvonalas oktatói háttér biztosított.

Összességében a követő vizsgálat eredményei az országos reprezentatív mintához viszonyítva pozitívabb mutatókkal rendelkezik, de vannak még fejlesztésre váró területek és további kihasználható lehetőségek.

oktatás, képzés megújítása. John Dewey 1916-ban és A. L. Smith 1919-ben az Egyesült Államokban újraértelmezte a felnőttek tanításának-nevelésének tartalmát. Időtartamát kiterjesztették az alapoktatás utáni időre, és azzal szervesen összekötötték (lifelong education). Majd Eduard Christian Lindeman folytatta a reformgondolatok továbbfejlesztését a The Meaning of Adult Education (A felnőttoktatás jelentése) című munkájában (Lindeman 1926, 1961:92).

Ezek a gondolatok még hosszú ideig csak ideálok maradtak, míg 1929-ben Basil Yeaxlee az Egyesült Királyságban visszatért e gondolatokhoz, s munkájában kifejtette, hogy

„az élethosszig tartó tanulás az ember természetéből fakadó szükségletekben lényegiesül, de nem elválasztható a szocializációs folyamatoktól” (Yeaxlee 1929:92). Ezek a gondolatok hozzájárultak egy komplex oktatási-nevelési felfogás formálódásához, ahol az iskolarendszerű képzés mellett helyt kapott az iskolarendszeren kívüli nevelés gondolata is, de a gyakorlat szintjén ez még nem realizálódott.

A II. világháború után kap ismét hangsúlyt a demokratizálódó nemzeteknél az élethosszig tartó nevelés-oktatás koncepciója (lifelong education). A XX. század második felében kialakuló és megerősödő elméletek: a folyamatos oktatás, képzés (continuing education), a permanens oktatás és nevelés (permanent education), a munka utáni oktatás (post-work education), a visszatérő oktatás (recurrent education), a közösségi oktatás (community education) stb. gondolatai megerősítést kaptak, s jutottak el a Lifelong Learning koncepcióhoz, amely ötvözni tudta a történelem során kialakult elméleteket, illetve a jelenkor gazdasági, társadalmi kihívásaiból fakadó elvárásokat.

„Az OECD elemzései már a 80-as évek végén megfogalmazták azt, hogy a gazdasági növekedés és a hozzákapcsolódó személyi jólét, életszínvonal emelkedésének lényeges eleme a kulturális-képzettségi szint növelése, mely nélkül a gazdasági növekedés és a szociális kohézió nem biztosítható. Ezért is tűzte napirendre az OECD a foglalkoztatás és képzés összefüggéseit elemezve a lifelong learning témakörét.” (Benedek 1977:90)

Az Egységes Európai Okmány (SEA) (Single European Act) megjelenése teremtette meg a gazdasági és politikai integráció európai szintű kiterjesztését, s az 1992-ben aláírt Maastrichti Szerződésben jelent meg elsőként jogilag szabályozott formában. Szinte ugyanabban az időben, 1994-ben indítja útjára az UNESCO is a „Lifelong Education for All/

Élethosszig tartó oktatást mindenkinek” című középtávú stratégiáját a 1996-2001 közötti időszakra vonatkozóan (United Nations Education, Science and Culture Organisation (1994) Lifelong Education for All. UNESCO, Paris.) (UNESCO1994).

Az egész életen át tartó tanulás fogalma nem csak a felnőtt egyén szerepének, felelősségének a tanulásban is jelentkező megerősödését tükrözte, de beépült abba a politikába is, mely – Nyugat Európa tekintetében a DELORS-jelentés (A Tanulás: rejtett kincs [Teaching: the treasure within]) című UNESCO-kiadvány – szerint mind a gazdasági, mind a társadalmi stabilitást az egyén aktív cselekvési igényében, még pontosabban az ismeret, a tudás és a szakértelem megszerzésében, bővítésében és megújításában látta (Delors1996). Az egész életen át tartó tanulás (az eredeti francia szövegben használt fogalom: l'éducation tout au long de la vie”) jelentőségét a következő módon definiálja: „A 21. század előestéjén az oktatásnak az a feladata, hogy a gyermekkortól kezdve egész életen át segítsen mindenkit abban, hogy dinamikus ismereteket szerezhessen a világról, a többi emberről és saját magáról a négy alappillérre támaszkodva. (A négy „pillér”: a „megtanulni megismerni”, a „megtanulni dolgozni”, a „megtanulni együtt élni másokkal” és a „megtanulni élni”.) Ezt az oktatási folytonosságot, amely végigkíséri az egész életet, ugyanakkor társadalmi dimenziókat is figyelembe vesz, a Bizottság egész életen át tartó oktatásnak nevezte el. Ebben látja a 21.

századba való belépés kulcsát, s annak feltételét, hogy az emberiség alkalmazkodni tudjon az egyre gyorsabb ritmusban fejlődő világhoz.”(Delors 1997: 82. p) (Nemzetközi Bizottság a XXI. századi Oktatásért [International Commission on Education for the Twenty-First Century]. E Bizottság jelentése szolgált az UNESCO-kiadvány alapjául.)

Az Európai Unió cselekvési irányának meghatározása szempontjából meghatározó jelentőségű volt aFEHÉR KÖNYV AZ OKTATÁSRÓL ÉS KÉPZÉSRŐL. Tanítani és tanulni.

A kognitív társadalom felé. című könyv megjelenése. Részben elemzést, részben irányelveket tartalmaz az oktatás és képzés számára. Továbbfejlesztése a "Növekedés, versenyképesség és foglalkoztatás" című Fehér Könyvnek, amely hangsúlyozta, hogy Európa számára milyen fontosak azok a beruházások, amelyek a nem anyagi szférában, különösen az oktatásban és a kutatásban valósulnak meg. A tudás e területein megvalósított beruházások kulcsszerepet töltenek be a foglalkoztatásban, valamint a versenyképesség és a társadalmi kohézió terén (Fehér Könyv 1996:2). Európai szintű célkitűzéseket fogalmaz meg:

- az új ismeretek elsajátításának támogatása;

- az iskolák és a gazdaság közötti jobb együttműködés létrehozása;

- küzdelem a kirekesztés ellen;

- három európai nyelv ismeretének elérése;

- azonos elbírálás biztosítása a tőkeberuházásba.

Az Európai Tanács és az Európai Bizottság ennek érdekében az 1996-os évet az egész életen át tartó tanulás Európai Évének nevezte el (European Year of Lifelong

Learning – eyll), s ezen koncepció által a 2000. év őszén megfogalmazott, és 2000. október 30-án nyilvánosságra hozott az „Egész életen át tartó tanulásra” vonatkozó Nyilatkozat a MEMORANDUM of Lifelong Learning, amely a lisszaboni és feirai értekezletének mandátumát vállalja fel, a stratégiai gondolkodás új fejezetét nyitotta meg. Európa átlépett a tudás korába, s ez vitathatatlanul kötelezettségekkel jár. A dokumentum világos célkitűzéseket, dinamikus stratégiai célkitűzést fogadott el, amelyet az elkövetkezendő tíz év során kell megvalósítani. A cél, hogy az Európai Unió a világ legdinamikusabb és legversenyképesebb tudásalapú gazdaságává váljon, amely tartós gazdasági növekedésre képes, ahol nő a munkahelyek száma és minősége, valamint erősödik a társadalmi kohézió (MEMORANDUM 2000). „Európa országai előtt nincs más alternatíva. Ha fejlettségi színvonalukat tartani akarják és meg kívánják őrizni nemzetközi presztízsüket, akkor a gazdasági együttműködésnek köszönhetően kialakult fejlődési ütemüket csak úgy tarthatják fent, ha növelik beruházásaikat az ismeretek és készségek elsajátítása terén.”

(Fehér Könyv 1996:5.p.) Következtetései megerősítik, hogy a tudásalapú gazdaságba és társadalomba való sikeres átmenetnek együtt kell járnia az egész életen át tartó tanulás megvalósítása érdekében tett lépésekkel. Ezáltal az európai oktatási és képzési rendszerek állnak majd a közelgő változások középpontjában. Az Európai Bizottság és az Európai Tanács döntéseiben megnyilvánuló stratégiai szemléletváltás az oktatás és képzés az egységes piac megvalósításának az eszközévé vált, amelyet jelentősen meghatároz a humán erőforrások fejlesztésének ügye.

Az egész életen át tartó tanulás gondolatának megerősödése elsősorban három tényezőnek köszönhető.

Ø Az első tényező a tanulási kedvnek a növekedése, a magasabb szintű kompetenciák elérésének az igénye. A munkavégzés körülményeinek változása megnövelte a nem munkával eltöltött idő mennyiségét, amely új szellemi, kulturális dimenzióknak nyitott lehetőséget. A munkakörülmények színvonalának emelkedése, a munkaidő csökkenése hozzájárul az életkor növekedéséhez, amely kihívásokat generál az idősebb korosztály oktatása terén. A gazdasági, társadalmi gyors változások folyamata igényli és feltételezi a változásokkal lépést tartó emberi erőforrást. Az egész életen át tartó tanulás biztosítja azt a keretet, amelyben a tudás megalapozására, megújítására, folyamatos fejlesztésére nyílik lehetőség.

Ø A második meghatározó tényező a gazdasági válságtényezők megjelenése. A kilencvenes évektől megjelenő „fehér könyvek” jelentései mind azt erősítették, hogy a korszak változásai egy újfajta gazdaságpolitikát igényelnek, amelyben

meghatározó szerepet játszik az oktatás-képzés, mint a fejlődést, stabilizálódást biztosító emberi erőforrás fejlesztője. A munkavállalóknak lehetőséget kell biztosítani ahhoz, hogy munkaerőpiaci stabilizálódásukhoz megszerezhessék, és folyamatosan fejleszthessék ismereteiket.

Ø A harmadik tényező a globalizáció, amely az egész életen át tartó tanulás ügyét a nagypolitika részévé formálta. A globalizáció gondolata kinőtte magát a gazdaság vonatkozásából, a kultúra világa, az oktatás-képzés is piacosodott, s globális hatásokat jelenít meg.

A mindenki számára elérhető egész életen át tartó tanulás elősegítése érdekében az Európai Tanács felkéri a tagállamokat, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy határozzanak meg koherens stratégiákat, gyakorlati intézkedéseket.

Az egész életen át tartó tanulásban két egyformán fontos és egymással kölcsönhatásban álló célt jelöl meg:

- az aktív állampolgárságra képzést, - a foglalkoztathatóság elősegítését.

Az aktív állampolgárságra való nevelés célja, hogy az emberek a társadalmi, gazdasági élet minden területén részt tudjanak vállalni, s ezt a lehető legjobb esélyekkel tehessék, s érezhessék ennek előnyeit. Ennek érdekében „biztosítani kell mindenki számára a demokratikus értékek és a részvétel megtanulásának lehetőségét; be kell építeni az egyenlő esélyek szempontjait az oktatás és a képzés folyamatába és céljai közé; a legkevésbé szerencsések, a legkevésbé jól ellátottak számára is meg kell teremteni a készségek megszerzését, a tanulásra való motiválást.” (Mihály 2002:184-185)

A kutatási eredmények egyértelműen igazolják az okozati összefüggést a foglalkoztathatóság és a képzettségi szint között. A képzettség egy olyan kulcstényező, amely elengedhetetlen feltétele a foglalkoztathatóságnak. Gazdasági szempontból a polgárok foglalkoztathatósága és alkalmazkodóképessége létfontosságú ahhoz, hogy Európa a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú társadalma legyen.

Az Európai Unió versenyképessége és hatékonysága érdekében arra kényszeríti az Európai Bizottságot, hogy tagállamaitól elvárja az egész életen át tartó tanulás koncepciójának a kialakítását.

A nemzeti szerepvállalás az egész életen át tartó tanulás célkitűzésének elérésében

Magyarország uniós csatlakozásával az Európai Unió tagállamaira érvényes kötelezettségek mellett a lehetőségek is megnyíltak. Jelentős vissza nem térítendő fejlesztési forrásokhoz juthat az ország a Strukturális Alapokhoz és a Kohéziós Alaphoz való hozzáférés által, melyek az EU kohéziós politikája megvalósításának, a regionális kiegyenlítődés támogatásának legfőbb pénzügyi eszközei. Az oktatási ágazat fejlesztései a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) öt oktatási témájú intézkedése keretében jelenik meg:²⁵

· a hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének biztosítása az oktatási rendszerben;

· az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges készségek és képességek fejlesztése;

· a szakképzés tartalmi, módszertani és szerkezeti fejlesztése;

· a felsőoktatás képzési rendszerének tartalmi és szerkezeti fejlesztése;

· az oktatási és képzési infrastruktúra fejlesztése, és a Regionális Fejlesztési Operatív Program (ROP) két feltétele:

Ø az alapfokú oktatás infrastruktúrájának fejlesztése;

Ø a felsőoktatási intézkedések és a helyi szereplők közti együttműködés erősítése.

Az Európa Tanács integrált iránymutatásaiban felszólította a tagállamokat, hogy bővítsék és javítsák a humán erőforrásba történt beruházást, igazítsák oktatási és képzési rendszereiket a társadalmi és gazdasági kettős szerepelvárásnak megfelelően. Az oktatás és képzés meghatározó tényező abban, hogy az ország mennyire képes a világ élvonalába kerülni, milyen versenyképességgel rendelkezik. (A Tanács és a Bizottság 2006. évi közös időközi jelentése az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram megvalósításáról. Brüsszel, 30.11.2005.) Minden állampolgárnak szükséges biztosítani az ismeretek, készségek, kompetenciák elsajátításának lehetőségét, annak folyamatos továbbképzését az egész életen át tartó tanulás során. A nemzeti jelentések azt mutatják, hogy az oktatás és képzés korszerűsítéséből eredő kihívásokkal tisztában vannak a kormányok, s különös figyelmet fordítanak a reformok sikerességére.

Hazánk 2007 és 2013 között 22,4 milliárd eurós uniós támogatásban részesül, hogy felzárkózhasson a fejlett országokhoz. Ennek eléréséhez készítette el a kormány az Új

25 http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=1028 (2008.02.12.)

Magyarország Fejlesztési Terv 2007-2013 Foglalkoztatás és növekedés stratégiai programot, amely a helyzetértékelésben feltárt hiányosságok felszámolásával és a meglevő adottságok kihasználásával szolgálja a nemzetközi versenyképesség erősítését. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv a 2007-2013 közötti időszakra célul tűzte ki a foglalkoztatás bővítését és a tartós gazdasági növekedés feltételeinek megteremtését. Ennek érdekében hat kiemelt területen indít el összehangolt állami és uniós fejlesztéseket: a gazdaságban, a közlekedésben, a társadalom megújulása érdekében, a környezet és az energetika területén, a területfejlesztésben és az államreform feladataival összefüggésben (Új Magyarország Fejlesztési Terv 2007-2013: 65-115).

A magyarországi humán erőforrások minősége ellentmondásos képet mutat. Az elmúlt évtizedben jelentősen emelkedett a népesség iskolázottsági szintje, de a nemzetközi összehasonlítás eredményei azt mutatják, hogy a formális képzés nem biztosítja azokat a korszerű készségeket, a folyamatos megújulás lehetőségét, amelyet a versenyképes gazdaság megkíván. A lakosság iskolázottsági mutatója fokozatosan javul, de a népesség egy jelentős csoportja még mindig csak az általános iskola 8 osztályát végezte el. A 18 éven felüli népességen belül a 12. évfolyamot elvégzők aránya az 1990-ben 30 százalékos értékhez képest 2001-re 39,5 százalékra emelkedett. 2004-ben a 22 évesek arányában már elértük a 84 százalékot (2010-re az uniós referenciaérték: 85 %).

Forrás:Társadalmi Megújulás Operatív Program 2007-2013:23

A felsőoktatási intézmények az elmúlt 10-15 év dinamikus létszámnövekedése ellenére 2002-ben a 25-29 évesek között csupán 15,5 százalék rendelkezett felsőfokú végzettséggel, a 25-64 év közötti korosztályon belül csupán 14,2 százalék. Az európai (21,5%) viszonylatban ez alacsonynak tekinthető (Társadalmi Megújulás Operatív Program 2007-2013:34).

Szintén alacsony a felnőttkori tanulásban részt vevők aránya is a nemzetközi összehasonlításban. Az idősebb korúak és az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők

esetében még kisebb az esély, hogy szervezett keretek között bekapcsolódjanak a felnőttkori képzésbe. A felnőtt lakosság jelentős szegmensei kevéssé motiváltak a felnőttkori tanulásban való részvételre, és sokuk nem is rendelkezik a hozzá szükséges készségekkel (2003. évi PISA eredmény alapján az iskolába járó 15 évesek 48 százaléka nem rendelkezik a hozzá szükséges olvasási-szövegértési készségekkel).

Magyarországnak is szembe kell nézni a népesség fogyásának, és a korösszetétel öregedési problémájával. Minden korcsoportban jelentős csökkenés várható.

Előrejelzés a népesség korösszetételének alakulásáról

2001 2010 2020 2030

Népesség (ezer fő) 10198,3 9685,3 9372,7 9001,7

0-19 évesek aránya (%) 23,2 21,5 20,7 20,3

20-64 évesek aránya (%) 61,6 63,0 60,9 59,7

64 év felettiek aránya (%) 15,2 15,5 18,4 20,0

(Oktatásfejlesztési program az NFT II.-ben. 2007-2013. 2006:21)

Az általános iskolai tanulók létszáma a demográfiai folyamatok eredményeként már 1990 óta folyamatosan csökken. Az általános iskolát 16 éves korukig el nem végzők aránya a korosztály 5 százaléka. Ennek a csoportnak a legrosszabb az elhelyezkedési esélye a munkaerőpiacon, s az iskolai kudarcok hatására a legalacsonyabb a motiváltsága a felnőttképzésbe való bekapcsolódásba. A közoktatási rendszer nem elég hatékony, nem biztosítja megfelelően a munkaerőpiacon elvárt alapvető készségeket, nem alapozza meg az egész életen át tartó tanulást. Sok diák nem fejezi be tanulmányait, iskolai végzettség, illetve szakképzettség nélkül lép ki az iskolarendszerből, jelentősen rontva ezzel a munkaerő-piaci esélyeit. Pedig a felnőttkori tanulás, képzés már nem képes ellensúlyozni a kötelező iskolázási életkorban kialakult képzettségi egyenlőtlenségeket, amelyek befolyásolják a munkavállalók munkaerő-piaci esélyeit, mobilitását s a változásokhoz való rugalmas alkalmazkodást.

A középfokú oktatásban a folyamatos létszámcsökkenés mellett jelentősen megnőtt az érettségit szerezni kívánók aránya, még a szakképzésben is eltolódott a kereslet az érettségit adó képzések felé. Ennek eredményeként csökkent a csak szakképesítéssel rendelkező munkavállalók száma. A szakiskolai képzésben az elméleti tárgyak hangsúlyozása háttérbe szorította a gyakorlatban alkalmazott technológiák megismertetését, így a szakiskolai képzés nem segíti a fiatalok gyors és könnyű munkába állását, és a munkaerő-piaci követelményeknek való megfelelést. A tanulói létszám csökkenése ellenére a szakiskolák

száma gyarapodott, s a szétaprózottsága nehezíti a koordinációt s a képzési színvonal emelését és ellenőrzését.

Az elmúlt 10 évben a középfokú nappali rendszerű oktatásban résztvevők száma jelentősen megnövekedett, 585 ezer főről 664 ezerre nőtt (Oktatásfejlesztési program az NFT II.-ben. 2007-2013. 2006:23). A szakiskolai tanulók létszáma csökkent, a speciális szakiskolai, a szakközépiskolai és a gimnáziumi tanulók létszáma növekedett.

Forrás: Oktatásfejlesztési program az NFT II.-ben. 2007-2013. 2006:23

A felsőoktatás utóbbi időszakában történt expanzió véget ért, stagnálásra, illetve enyhe csökkenésre lehet számítani. Részben a demográfiai létszámcsökkenés az oka, illetve a bevezetésre kerülő háromciklusú képzés csökkenti a rendszerben eltöltött időt. A felsőoktatás problémáját abban látják, hogy nem segíti kellően a munkaerő-piaci igények kielégítését. A rendszerváltást követően több reformértékű szabályozás történt az új társadalmi, gazdasági kihívásoknak megfelelően.

· Intézmény-integráció ment végbe, amelynek következtében a sok apró intézményt nagy hallgatói létszámú, hatékonyabban és színvonalasabban működtethető intézmények váltották fel.

· A hallgatói létszám dinamikusan növekedett, amelyet az oktatói létszám emelkedése is követett.

· Kialakult a többszintű képzési szerkezet. A Bolognai Nyilatkozatban foglaltak alapján a felsőoktatás képzési szerkezet a három, végzettséget nyújtó képzési szintet különbözteti meg, amelyeket kiegészít a felsőfokú végzettséget nem adó felsőfokú szakképzés és a szakirányú továbbképzés.

A munkaerő-piaci igényekre történő gyors reagálás érdekében a felsőoktatási intézmények hatáskörébe helyezi a továbbképzési rendszer sajátos képzési formáját jelentő

szakirányú továbbképzési szakok alapítását és indítását, amely a már meglévő végzettségi szinten újabb, speciális szakképzettség megszerzését teszi lehetővé. A felsőoktatási intézmények alapfeladatának nyilvánítja a tudományos kutatást, a fejlesztést és az innovációt, az Európai Kutatási Térséggel való kapcsolatot, a kutatói utánpótlás nevelését és a tehetséggondozást.

A 2006. március 1-jén életbe lépett új felsőoktatási törvény átfogóan szabályozza a Bolognai folyamatnak megfelelően a felsőoktatás képzési szerkezetét, s megteremti az Európai Felsőoktatási és Kutatási Térséghez történő csatlakozás feltételeinek lehetőségét. A felsőoktatásnak aktívabb szerepet kell vállalnia a tudásalapú társadalom létrehozásában. Az expanzió helyett a minőségi szempontoknak kell érvényesülnie, s a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő újszerű továbbképzéseknek széleskörű választékát kell biztosítani.

A felsőoktatásnak markáns szerepet kell vállalni a felnőttképzésben is.

Magyarországon még mindig alacsony a felnőttképzésben részt vevők aránya, holott a felnőttképzés rendszere az utóbbi években jelentősen kiszélesedett. Ma már hazánkban közel 5000 regisztrált, közülük 1200 akkreditált képző intézmény működik. A 2004-ben készült felmérés alapján az EU átlag (a 25-64 éves korosztályon belül) 9 százalék, ugyanebben az időben, hazánkban ez 5 százalékot mutatott (EEFOP 2006). Az okok közé sorolható a felnőttképzéshez szükséges alapkészségek hiánya, a fizetőképes kereslet hiánya s az alacsony iskolázottak számára kínált választék szűkössége.

A multinacionális cégeknél a munkavállalók továbbképzése, belső képzése megoldott, a nagyobb vállalatok többségében létezik folyamatos belső képzés, de a kis- és közepes vállalkozások nehezen tudják ezt kivitelezni, illetve nem is céljuk, hiszen a munkaerő-piacon válogathatnak a megfelelő képzettséggel rendelkező munkavállalók között.

Az egész életen át tartó tanulás területén végzett nemzetközi összehasonlító elemzések jelentős hiányosságokat tártak fel. Az oktatás, képzés különböző szintjei, formái nem alkotnak egységes, egymásra épülő, összekapcsolódó rendszert, s nem biztosítják a tanuláshoz történő egyetemes hozzáférés feltételeit. A közoktatás, az iskolarendszerű szakképzés tartalmi, szervezeti formájában nem alkalmazkodik kellő gyorsasággal és rugalmassággal a társadalmi, gazdasági, technológiai változások igényeihez.

Magyarországon alacsony a munkavállalói korú népesség felnőttképzésben való részvétele, az alacsony részvételi arányok mögött is jelentős egyenlőtlenségek találhatók, elsősorban az idősödő és az alacsony iskolázottságúak tekintetében. 2004-ben a legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezők képzésben való részvételi aránya 0,4 százalék, míg a diplomásoké 3,4 százalék volt. Az 55-64 évesek képzésben való részvétele 0,8 százalék,

míg a 25-64 éves népesség esetében ez az arány 4,4 százalék volt (KSH 2006). A gazdaság versenyképességének megtartása érdekében a legfontosabb feladat az emberi erőforrások fejlesztése, az egész életen át tartó tanulás széles körű lehetőségének biztosítása, az alkalmazkodás segítése érdekében a felnőtt népesség általános kompetenciáinak fejlesztése.

A regionális intézményrendszer és intézményhálózat fejlesztésével kulcsfontosságú a térségi integrált szakképző- és felnőttképző központok egymásra épülő, összehangoltan működő rendszerének a kialakítása. Erősíteni kell a munkáltatók szerepét a gyakorlati képzésben. Meg kell teremteni a formális, a nem formális és az informális oktatási, képzési rendszerek közti kapcsolat szakmai és technikai feltételeit.

A megfelelő képzettség és kompetenciák együttese jelenti a foglalkoztathatóság legfontosabb elemét, amelyet az iskolarendszerű oktatásban kell megalapozni. Az oktatási, képzési tartalomnak és szerkezetnek biztosítani kell az átjárhatóságot, az intézmények egymáshoz illeszkedését, s a pályaorientáció egységes rendszerének meg kell teremteni a munkaerő kereslet-kínálat összehangolását, a munkaerő-piaci igények kielégítését. Az oktatás és képzés minden szintjén és minden formájában konkrét intézkedésekre van szükség az eredményesség javítása, s az életen át tartó tanulás megalapozása és kivitelezése érdekében.

Az egész életen át tartó tanulás intézményi feltételeinek megteremtéséhez össze kell hangolni a közoktatás, azon belül is az iskolarendszerű szakképzés, illetve a felsőoktatás és a felnőttképzés rendszerét. A régiók Európájában térségi szinten jönnek létre azok a partnerségek, amelyek főleg önkormányzatot, munkáltatót, munkavállalót, képző intézményeket hoznak össze, amelynek a feladata és előnye, hogy a helyi kompetencia igényeket feltárja, s lehetőleg helyben, térségi szinten találjon hozzá oktatási intézményt, mely a szükséges kompetenciákat a lehető legrövidebb idő alatt képes kialakítani.

Térségi szerepvállalás az egész életen át tartó tanulás célkitűzésének elérésében

A helyi gazdaság fejlődése az önkormányzat, a többi helyi intézmény, a vállalkozások aktív, jól megtervezett és szervezett közös részvételét igényli, egy határozottan körvonalazott stratégia mentén. A fejlett országok nemzetközi szervezete évtizedek óta működtet helyi gazdaságfejlesztési politikakutatási részleget (LED) (Local Economic Development), s tanulmányaik számos mintát nyújtanak a gazdaságfejlesztés megvalósulásához (OECD 1998).

A helyi gazdaságfejlesztés célja, hogy kiépítse egy térség gazdasági kapacitását annak érdekében, hogy biztosítsa a térség gazdasági jövőjét és a népesség megfelelő életszínvonalát.

Ez egy olyan folyamat, amelyben az állami és az önkormányzati, a vállalkozói és a

magánszektor partnerei közösen dolgoznak azért, hogy kedvezőbb feltételeket teremtsenek a gazdasági növekedés és a munkaerőpiac számára (Gwen Swinburn-Soraya Goga-Fergus Murphy 2004: 11).

Az utóbbi évtizedekben megváltozott a helyi települések, a kistérségek fejlesztési filozófiája, a fentről-lefelé (top-down) módszer lassan átadja helyét a lentről-felfelé szervezett, úgynevezett endogén fejlesztéspolitikának (bottom-up). Ennek fő meghatározói a helyi demokrácia, a helyi intézmények, vállalkozások fejlesztése, a képzés biztosítása. Az Európai Unió támogatási rendszerével ösztönzi a településeket jövőképük megalkotására, melyeknek összhangban kell lenniük a tágabb térségre – kistérségre, megyére, régióra – vonatkozó érvényes tervekkel (Európai Bizottság 2001).

Manapság bármely település gazdasági sikere azon múlik, hogy képes-e alkalmaz-kodni a dinamikusan változó helyi, országos és nemzetközi piacgazdasághoz. A szisztematikusan kidolgozott LED-et egyre nagyobb mértékben használják a világon olyan települések, melyek meg akarják erősíteni helyi gazdasági kapacitásukat az adott területen, javítani akarják a befektetési klíma, valamint a helyi üzletágak, vállalkozások és munkások versenyképességét és produktivitását. Az, hogy egy közösség képes-e növelni az életszínvonalát, tud-e új gazdasági lehetőségeket teremteni és legyőzni a szegénységet, azon múlik, mennyire képes átlátni gazdasági folyamatait és mennyire képes hatékonyan fellépni a változó és egyre inkább versenyszellemű piacgazdaság kihívásaival szemben (Gwen Swinburn-Soraya Goga-Fergus Murphy 2004: 12). Minden településnek megvannak a maga speciális helyi adottságai, melyek vagy elősegítik, vagy éppen hátráltatják a helyi gazdaságfejlődést, és ezek a helyi feltételek határozzák meg egy terület relatív előnyeit abban, hogy tudnak-e befektetéseket magukhoz vonzani, létrehozni, vagy fenntartani. Azáltal, hogy a helyi közösségek felmérik gazdaságuk alapjait, jobban meg tudják érteni, mi az, ami segíti, és mi az, ami akadályozza gazdaságuk növekedését és a befektetések gyarapodását.

6.2. A Jászberényi kistérség és a Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti Kar

In document Dr. Bábosik István, DSc, egyetemi tanár (Pldal 138-149)