Személyiségi jogsértések a büntetőeljárásban
2. A bizonyítás és speciális alapelvei
A büntetőeljárás egyik – ha nem a legfontosabb – szakasza a bizonyítás. A bizonyí-tás a tárgyaláson történik,3ahol mind a vád, mind a védelem a fegyveregyenlőség jegyében szinte ugyanolyan jogokkal rendelkezik, és a vádlott szeme előtt zajlik mind-azon bizonyítékok felsorakoztatása, amelyek terhelőek vagy mentőek lehetnek a szá-mára. Tehát a vádlott láthatja, ki, mivel és milyen bizonyítékok alapján vádolja, to-vábbá a felelősségét enyhítő vagy éppen mentő bizonyítékok bíróság elé tárására is joga van.
A tárgyalási szakasz során a bíró megismeri és értékeli mindazokat a bizonyíté-kokat, melyeket a felek elé tártak. A büntetőeljárás a nem ismeréstől a tudás, a gya-nútól a bizonyosság felé halad.4Ezen az úton – mondhatni – az utolsó állomás a bíró döntése, amelyben a bizonyítékok megismerésének, értékelésének kulcsszerepe van.
A bírói értékelés a közvetlenség elvének megfelelően történik, és az ítélet megalapo-zottságának elengedhetetlen követelménye. Az értékelés során azonban tekintettel kell lennie a bírónak arra is, hogy akár a nyomozás, akár a tárgyalás során történt-e bár-milyen olyan eljárási szabálysértés, amely egy adott bizonyíték felhasználhatóságá-nak gátat szab.
A büntetőeljárási törvényben ugyanis a bizonyításra vonatkozóan pozitív és ne-gatív szabályokkal találkozunk. Pozitív szabályok azok, amelyek a bizonyítás tárgyára vonatkoznak, a negatív szabályok azok, amelyek a bizonyítást korlátok közé szorít-ják – tekintettel például az eljárásban résztvevők jogaira. Az eljárási törvények a bi-zonyítás tárgyául szolgáló tényeket többségükben ezen utóbbi, negatív értelemben
kö-3Garanciális jelentősége van annak, hogy a nyomozási szakasz során nem beszélhetünk bizonyításról, ugyan-is a védelmet illető jogosultságok csekélyek, továbbá az eljárási szakaszt a titkosság hatja át, így nincs ér-demi lehetősége a védekezésre a büntetőeljárás alá vont személynek. Emellett nyilvánvalóan funkcióját ve-szítené a tárgyalási szakasz azzal, ha megengednénk a nyomozási szakasz során a bizonyítást, ugyanis ebben az esetben a tárgyaló bíróság csak megismételné a nyomozási szakasz „bizonyítási cselekményeit”. Bővebben lásd pl.: Erdei Árpád: Tilalmak a bizonyításban. Erdei Árpád (szerk.):Tények és kilátások. KJK, Budapest, 1995. 47–61.
4Király Tibor: Büntetőítélet a jog határán. Tanulmány a perbeli igazságról és valószínűségről. KJK, Budapest, 1972. 71.
zelítik meg.5Mindazokat a rendelkezéseket, amelyek a bizonyítás tárgyára, az esz-közeire, eljárásaira és az egyes bizonyítási módokra nézve tiltó szabályokat tartal-maznak, bizonyítási tilalmaknak nevezzük. A törvényben nem egy helyen, elkülönítve találjuk meg ezeket, hanem elszórtan rendelkezik róla a jogalkotó az adott jogintéz-ménynél. Ez a szabályozás azonban alapvetően bizonytalansághoz vezethet, és ez a bi-zonytalanság a tanulmány további részében meghatározott kérdések felvetésében is szerepet játszik.6
A büntetőeljárást jellemző alapelvek7áthatják a bizonyítást is. Azonban létez-nek olyan elvek, amelyek az eljárásban érvényesülő alapelvekhez képest speciáli-sak, és így a bizonyításra vetítve kell érvényesülniük. Ezeket az elveket a Király Tibor által meghatározott csoportosításban fogom vizsgálni. Meg lehet határozni to-vábbi speciális elveket is, de ezeket nem kívánom felsorakoztatni, mert a tanulmány céljának eléréséhez Király Tibor elvei megfelelnek. A rendszerezés alapján ide tar-tozik a bizonyítási kötelezettség, a bizonyítás törvényessége, a bizonyítás szabad-sága, a bizonyítékok szabad értékelése és az eljárásban részt vevők személyiségi joga tiszteletének az elve.8A téma szempontjából csak az utolsó két elvet, tehát a törvé-nyesség és a személyiségi jogok tiszteletben tartását vonom vizsgálat alá a követ-kezőkben.
2.1. A bizonyítás törvényessége
A törvényesség alapvető követelmény, amelynek az egész eljárásra nézve teljesülnie kell. Így amennyiben egy bizonyíték beszerzése a nyomozási szakaszban törvénysértő volt, az kihatással van a tárgyalási szakaszra is. Nem nyerhető belőle törvényes bizo-nyíték, ugyanis gyökereiben jogellenes,9ezáltal törvénysértő ítélethez jutnánk. A bi-zonyítás törvényessége azt a követelményt fogalmazza meg, hogy a bibi-zonyítási el-járás egésze során a büntetőelel-járási törvénynek megfelelően kell eljárni, mindenféle törvénysértés mellőzésével. Ezt fogalmazza meg a Be. 77. § (1) bekezdése, mely a bi-zonyítási eszközök felderítése, összegyűjtése, biztosítása és felhasználása tekinteté-ben kívánja meg a törvény rendelkezéseinek megfelelő eljárást. Az (1) bekezdés
5Cséka Ervin: A bizonyítást kizáró szabályok a büntető eljárásban. Tóth Károly (szerk.): In memoriam dr. Kovács István akadémikus, egyetemi tanár. Szeged, 1991, 73.
6Cséka Ervin: „Örökzöld” kérdések a büntető bizonyításban. In: Farkas Ákos – Görgényi Ilona – Lévai Miklós (szerk.): Ünnepi tanulmányok Horváth Tibor 70. születésnapja tiszteletére. Miskolc, 1997. 173.
7Be. I. fejezet, Alapvető rendelkezések.
8Király Tibor: Büntető eljárásjog. Osiris, Budapest, 2008. 250.
9Király, 2008. 251.
második mondata egyúttal utal arra is, hogy ha más jogszabály előírja az adott bi-zonyítási cselekmény lefolytatásának a pontos módját, akkor attól nem lehet elte-kinteni, hanem a jogszabálynak megfelelően lehet csak eljárni.
Azt gondolom, e helyütt érdekes a mérgezett fa gyümölcse doktrínáról szólni.
A doktrína azt jelenti, hogy „mind a jogellenes bizonyíték, mind az annak folyomá-nyaként, azzal összefüggésben beszerzett bizonyíték ki van zárva a bizonyítékok kö-réből”.101914-ben a Weeks v. United States ügy alapját az adta, hogy a nyomozó ha-tóság házkutatási parancs nélkül ment be a terhelt házába és gyűjtött össze bizonyítási eszközöket, ami a terhelt hetedik vádpontban való bűnösségének a bizonyítottságát adta. Az amerikai Legfelsőbb Bíróság elrendelte a bizonyítékok (könyvek, cikkek stb.) visszaszolgáltatását azzal, hogy azok törvényes módon soha nem szerezhetőek meg a későbbiekben, még akkor sem, ha kapnak házkutatási parancsot és újból össze-gyűjtik őket.11
A mérgezett fa gyümölcse doktrínát az angolszász jogban olyannyira veszik szi-gorúan, hogy az egyes döntéseken nem csupán azt a bizonyítékot zárják ki, amelyi-ket törvénysértően szereztek be, hanem az abból szerezhető másodlagos bizonyíté-kokat is [U.S. v. Wade (1967)]. A helyzetet azonban puhították azzal, hogy amennyiben beszerezhető más törvényes forrásból („independent source”12) is a bi-zonyíték, úgy figyelembe vehető. A magyar jogban nem ez a helyzet. Az alapvető-en törvénysértő bizonyíték (a mérgezett fa) kizárásra kerül, míg az abból következő bizonyíték (a gyümölcs) egészséges.13
2.2. A személyiségi jogok védelme
A büntetőeljárás során a terheltet megfoszthatják a személyi szabadságától, de akár a jóhírnévhez való joga is sérülhet. A Be. 77. § (2) bekezdése szerint a bizonyítási cse-lekmények végzésekor az emberi méltóságot, az érintettek személyiségi jogait és a ke-gyeleti jogot tiszteletben kell tartani, és biztosítani kell, hogy a magánéletre vonat-kozó adatok szükségtelenül ne kerüljenek nyilvánosságra. Bizonyos esetekben az eljárási cselekmény jellege miatt ez nem feltétlenül megoldható (pl. szakértői vizs-gálat). Így valójában csak azt lehet biztosítani, hogy az eljáró hatóságok
törekedje-10Tremmel Flórián: Bizonyítékok a büntetőeljárásban. Dialóg Campus, Budapest–Pécs, 2006. 163.
11White, Welsh S. – Tomkovicz, James J.: Criminal Procedure Constitutional Constraints Upon Investigation and Proof. Matthew Bender, New York, 1998. 671.
12Israel, Jerold H. – LaFave, Wayne R.: Criminal Procedure. Thomson–West, 2006. 298.
13Erdei, 1995, 53.
nek többek között a személyiségi jogsértés elkerülésére. Nem csak a vádlottra, ha-nem az eljárásban részt vevő más személyekre is tekintettel kell lennie a hatóságok-nak.14
Kérdésként merülhet fel, hogy mi történik akkor, ha a hatóság egy vagyon elle-ni bűncselekmény elkövetése miatt nyomoz és pl. a számítógépes rendszerből lefoglalt adatok egy része bizonyítja a bűncselekmény elkövetését, ugyanakkor ezek között ta-lálhatóak olyan adatok is, melyek az eljárás alá vont személy személyiségi jogait, mél-tóságát sértik. Ebben az esetben nem használhatóak fel az adatok bizonyítási esz-közként?15Véleményem szerint amennyiben relevánsak, felhasználhatóak – de csak azok, melyek nem sértik a személy fentebb említett jogait. Az összes többi adat nem hozható nyilvánosságra. Amennyiben nyilvánosságra hozza a hatóság – garanciális sza-bályként, hogy rendezze a helyzetet –, szankciót kellene, hogy maga után vonjon a cse-lekmény. A továbbiakban az ehhez hasonló – továbbra is nyitott és a büntetőeljáráson belül rendezetlen – kérdésekkel fogok foglalkozni, bemutatva azokat az eseteket, ame-lyek az Alaptörvény VI. cikk követelményének teljesülését sem biztosítják.