névoltalom, életképoltalom vagy a magánszféra oltalma? Jogösszehasonlítás a magánszféra
5. Általános személyiségi jogi igényalapok
5.1. Az életkép joga mint az általános személyiségi jog egy szelete
A személyiségijog-védelemben jelentős változást hozott az általános személyiségi jog bírói elismerése,55a személyiségvédelmi generálklauzula által ugyanis megnőtt a jogvédelem köre. Így nem volt szükség a korábbi, törvényben nevesített szemé-lyiségi jogok kiterjesztő értelmezésére. Az általános szemészemé-lyiségi jogon mint egységes alanyi jogon belül a BGH, illetve a német jogirodalom több alkategóriát, személyi-ségvédelmi csoportot különít el. Az egyik ilyen csoport az életkép, a karakterkép vé-delme. Az életkép egy személy sorsát, cselekvését, tetteit, szavai, külső életének le-folyását jelenti.56Egy más személy életútjának írásban, színpadon vagy filmalkotásban való felhasználásán túl az életkép sokkal tágabb kört fog át. Így ide tartozhat a nem létező személyiségalakító adatok kitalálása, mint az a BGH legelső, a személyiségi jogot elismerő ún. Leserbriefentscheidungjában is megjelent, illetve az ilyen adatok terjesztése, nyilvánosságra hozatala, illetve a bűnözők és az általuk elkövetett bűn-cselekményről való nyilvános hírközlés, tájékoztatás.57A személyiségkép (életkép) joga az általános személyiségi joghoz hasonlóan szférákra tagolódik, és védi nem-csak a legszemélyesebb jellegű intim szférát, hanem a magánszférán túl az ún. szo-ciális szférát is.58
Egy személy személyiségjegyeinek, személyiségképének regényben, színműben, filmalkotásban való bemutatása esetén e személy jogával szemben a mű alkotójá-nak művészeti szabadsága áll. A mű szerzője ugyan a valóságból veszi alakjait, azon-ban figyelnie kell, hogy a valós személyeket művében ne helyezze negatív fénybe oly módon, hogy azok személyiségi jogát megsérti. Alapvetően abból kell kiindul-ni, hogy a műalkotás a művészet eszközével mutatja be a valóságot,59 így vélel-mezendő, hogy a mű fiktív, kitalált jellegű. Ezen vélelem okán a valósággal való egye-zés bizonyítása bír kiemelkedő jelentőséggel. A kitaláció és a fikció egyes műfajok esetén eltérően jelentkezik. Így míg például egy önéletrajzi mű esetén a dokumen-tációs jelleg domborodik ki, amely esetén lényeges körülmények nem hagyhatóak el
55BGHZ 13, 334. (Leserbrief vagySchachtbrief).
56Doralt, Roswitha: Der Schutz des Lebensbildes. ÖJZ 1973, 645.
57Beuthien, Volker: § 17. Das Recht am Persönlichkeitsbild (Lebensbild). In: Götting, Horst-Peter – Schertz, Christian – Seitz, Walter (Hrsg.): Handbuch des Persönlichkeitsrechts. C. H. Beck, München, 2008. 22–27. szj.
58Beuthien, 2008. 18. szj.
59NJW 2009, 39.
és a valósághűség megőrzése a cél, addig regények, novellák esetén a felhasznált sze-mély, illetve személyiségkép önálló alkotó tevékenységgel el is különülhet, önálló-sodhat.60Alapvetően azon az alapon senki sem tiltakozhat az ellen, hogy valamely műhöz személyiségképét, életének eseményeit felhasználják. Ugyanez a magatartás a mű megalkotójának az oldaláról jogosultságként jelentkezik, hiszen a mű megal-kotásához a valóság elemeit, történéseit használja fel elsősorban, és ezen jogát a mű-vészeti szabadság is védi. Az ábrázolt személynek még azt sincsen joga megtiltani, így nem is tilthatja meg, hogy a valóságnak megfelelően tüntessék fel, illetve hogy negatív színben tüntessék fel.61Ezzel szemben a joggyakorlat, az Esra-döntésben az életkép, a személy ábrázolása, ha az negatív színben tünteti fel a személyt, a szemé-lyiségi jog sérelmére alkalmas.62Abban az esetben ugyanis, ha ezek az ábrázolt sze-mély jogosultságába tartoznának, és megtilthatná szesze-mélyiségképének felhasználá-sát, a művészeti szabadság alapjoga nagymértékben beszűkülne.
A valós alakok irodalmi műben való megjelenítésének jogszerűségével, a mű-vészeti szabadság határainak megvonásával a BGH is foglalkozott az általános sze-mélyiségi joggal összefüggésben. Az ún. Mephisto-döntésben a német alkotmány-bíróság az Abbild-Urbild-formula megfogalmazásával egy tesztet állított fel, amely arra ad választ, mennyiben sérti egy személy általános személyiségi jogát, ha vala-mely regényben, irodalmi műben a mű alkotója megsérti a személyről alkotott álta-lános képet, életképet azáltal, hogy hátrányos színben mutatja be az adott személyt.
E teszt alapján minél erőteljesebben elkülönül a regény figura a valós személytől (Urbild), és egy kitalált szereplővé önállósul (Abbild),annál inkább teret nyer a mű-vészetspecifikus megközelítés,63amely a személyiségi jog súlyos sérelmének jog-ellenességét kizárja.
A Mephisto-döntés történeti tényállásában a Mephisto c. regény írója a főhőst egy korábbi barátjáról, Gustraf Gründgenről (a regényben: Henrik Höfgen) mintáz-ta, és számos olyan tulajdonsággal ruházta fel a regényben, amely alkalmas volt Gründgen személyiségképének hátrányos befolyásolására. A regény kiemeli töb-bek között a nácikkal, elsősorban Göringgel való szoros kapcsolatát, illetve a zsi-dók iránt tanúsított magatartását. A német Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor a jog-sértést egy néger táncosnővel fennálló perverz viszony vonatkozásában, az intimszférába való illetéktelen beavatkozás esetén látta megalapozottnak.64
60Beuthien, 2008. 29. szj.
61Klass, 2011. 138. szj.
62NJW 2008, 39.
63BGHZ 50, 133.
64BGHZ 50, 133.
A kitalált figurának a mintául felhasznált személy személyiségétől, életképétől való minél távolabbi kapcsolata, elválása nagyobb teret enged a művészeti szabad-ságának. Így ha a regényhős egy meghatározott embertípust ábrázol, amely általános tulajdonságokkal bír, elválik a valós személytől. Abban az esetben azonban, ha ez az elválás csekély mértékű, annál súlyosabb a személyiségi jogsértés.65
A Esra-döntésben az intim szférába való behatásokon túl a privátszféra sérelmét is vizsgálta a német szövetségi alkotmánybíróság. A főszereplő (Esra) lányának sú-lyos betegségének bemutatásával megsértette annak privátszféráját, mivel az olva-sókban az a benyomás keletkezik ezáltal, hogy a főhős gyermeke valóban beteg, és ezen túl, hogy újabb gyereket is csak azért vállal, mert fél, hogy a másikat elveszti.66 Az intim szféra sérelmét is megállapította emellett a bíróság a regény főhőse, Esra szexuális életének egyes részletei bemutatása okán, ideértve azt is, hogy a magzat -elhajtást is megkísérelte. A regényíró ezt a jogaiban sértett valós személy szexuális életének egyes elemeivel vegyítette, amelynek következtében a bíróság meglátása sze-rint az olvasók nem tudtak különbséget tenni a kitalált események és a valóság kö-zött. A bíróság azon az állásponton volt, hogy az intim szférába való behatás a mű-vészeti szabadság által nem lesz jogszerű, és ezt a személyiség magvától távolabb fekvő magánszféra vonatkozásában is hasonlóan látta. A főhős édesanyja, aki a re-gényben Lale nevet visel, másodrendű felperesként szintén érvényesítette jogait. Az ő esetében a bíróság az életkép jogának sérelmét állapította meg azon az alapon, hogy a felperes valóságos személye felismerhető, és nem önállósul. A regényíró ezen túl szabadon kitalált hozzáköltött elemekkel e személy életképhez való jogát jelentős mértékben, negatív irányban megváltoztatta a regényben. A regényíró Lalét, Esra édesanyját depresszív alkoholistaként mutatja be; olyan nőként, aki lányát és családját terrorizálja, és aki az aranykitermelés ellen csak azért harcolt, mert a saját földjén nem találtak aranyat.
A Kannibale von Rotenburg II. döntésben67a művészeti szabadságon túl más érdekeket is mérlegelnie kellett a bíróságnak, a jogvita alapját egy közismert német bűn -esetet horrorfilm formájában való feldolgozása képezte. A korábbi joggyakorlattól eltérően jelentős mértékben közismert volt a bűnelkövetőről mintázott, horrorfilm-ben ábrázolt személy, aki a médiában való szereplése által mind magán-, mind in-timszféráját maga tárta a nyilvánosság elé. Így ennek okán a személyiségi jog sérel-mére erre tekintettel nem hivatkozhatott. A film, amely elsősorban az általa elkövetett bűncselekményről, illetve az elkövető gyermekkoráról szól, a horrorfilm kategóriá-jába sorolható. Egy, a nyilvánosság által nagymértékben követett bűncselekmény
65Klass, 2011. 138. szj.
66NJW 2008, 39.
67OLG Frankfurt am Main, Urteil v. 17.06.2008, Az. 14 U 146/07.
elkövetőjének élettörténetét, életképét bemutató horrorfilm az ábrázolt személy sze-mélyiségi jogával szemben nem élvez előnyt. Ugyan a súlyosabb bűntények esetén a közvéleményt megilleti egyfajta jog arra nézve, hogy az elkövető, a cselekmény és az amögött álló okokról tudomást, információt szerezzen, ez a tájékoztatási érdek azonban a perbeli, horrorfilm formájában megvalósuló adaptáció esetén a háttérbe szorul a személyiségi jog javára.68
5.2. A magyar judikatúra jogértelmezése
A magyar jogirodalomban a valós alakok személyiségképének, életképének irodal-mi, színműben való felhasználása csupán a háború előtti irodalom vonatkozásában jelentkezett a névviselési jog sérelmeként. Ezen túl a művészeti alkotás szabadsága helyett elsősorban leggyakrabban a véleménynyilvánítás szabadságának joga kerül az előtérbe mind a jogalkalmazási gyakorlatban, mind a jogirodalomban. Esetünk-ben azonban a jóhírnévhez való jog nem sérülhet, hiszen a kitalált, költött művésze-ti elemek miatt a tényállítás tényállási eleme nem állja meg a helyét.69
A Legfelsőbb Bíróság 1980-ban az ún. Kányák-döntésben70 lefektette azon irányvonalat, amely egy regény más személyek személyiségi jogainak tiszteletben tar-tása vonatozásában figyelembe veendő. Az ítélet kifejtette, hogy az írónak az általa kifejtett művészeti cél, az egyetemes valóság ábrázolása érdekében joga van az al-kotásához felhasználni, átformálni, átalakítani a saját emlékeit, élményeit a társadalmi érdekek és mások jogos érdekeinek korlátai között. Ha az alkotó művében olyan sze-mélyt ábrázol, aki valamilyen módon felismerhető, köteles az ábrázolt szereplőnek a személyhez fűződő jogait tiszteletben tartani. A szépirodalmi alkotás tartalma, uta-lásai alapján a felismerhető személy igénnyel élhet, amennyiben az ábrázolás jogait sérti. Ennek azonban feltétele, hogy a valóságban élő személy és az irodalmi műben szereplő személy felismerhető és azonosítható legyen. A regény fülszövegében az író bemutatja röviden családját, és kiemeli, hogy a családja sorsát mutatja be regényé-ben. A Legfelsőbb Bíróság ezt mérlegelve azonban úgy foglalt állást, hogy a fülszö-veg utalásai, illetve a család sorsának megírása csak valószínűsítést és nem bizo-nyosságot jelent. Ez önmagában a felismerhetőséget nem bizonyítja. A személyiségi jog sérelmének ugyan az a feltétele, hogy a valóságos és a regénybeli személy felis-merhető és azonosítható legyen, azonban a jogsértés csak akkor állapítható meg, ha
68OLG Frankfurt am Main, Urteil v. 17.06.2008, Az. 14 U 146/07.
69Ezzel egyezően: Fővárosi Ítélőtábla 2. Pf. 20 476/2014/5.
70BH 1980. 377.
az olvasók felismerhetik a regényben a valós személyt. Ugyan a döntés születésekor, 1980-ban az Alkotmány nem tartalmazott alapjogi katalógust, így a művészeti sza-badság védelme sem volt ilyen irányban biztosított, ugyanakkor kifejtette az ítélet, hogy a művészi munka szabadsága senkit nem ment fel a törvény és az abban meg-nyilvánuló erkölcsi kötelezettségek alól.
Az újabb joggyakorlat már tekintettel van a véleménynyilvánítás szabadsága és a művészeti alkotás szabadsága Alaptörvényben rögzített alapjogokra, ugyanakkor a valós és a képzelt személy közötti azonosság, hasonlóság vonatkozásában a Kányák-döntésnél sokkal kevésbé tartalmaz éles körvonalakat. A Fővárosi Ítélőtábla kiemelte, hogy a nézőközönség számára teljesen egyértelmű, hogy egy fiktív történet zajlik, amely által nem lehet a tények meghamisításáról beszélni. És azon körülmény, hogy a nézőközönség Gyurcsány Ferenc miniszterelnökre asszociál a színész által megje-lenített figurával kapcsolatban, nem érinti a volt miniszterelnök személyiségi joga-it, mivel a filmen látható kitalált események az ő valóságos személyétől elszakadtak.71
6. Zárógondolatok
A személyiségi jog az ember személyes viszonyainak teljességét átfogja, így annak megsértésének esetei is számtalan, egymástól eltérő vonatkozásokban merülhetnek fel. Jelen tanulmány arra próbált rámutatni, hogy a valós alakok megjelenítése, fel-ismerhetősége esetén a személyiségi jog mennyiben élvezhet elsőbbséget a mű meg-alkotójának művészeti szabadságával szemben. Mi azon álláspontra helyezkedtünk, hogy a névviselési jog, a névbitorlás megállapítása kizárt. Ugyanis az értékelés ezen esetben kizárólag a névre szorítkozhat, míg a személyiségkép visszaadása, az ösz-szetéveszthetőség a néven túl számos más tényező, tulajdonság esetén fennáll, ami a névjog sérelme vonatkozásában nem értékelhető. A tanulmány vizsgálta az életkép jogát, amely egy, a magyar jogban meg nem honosodott személyiségvédelmi tény -állás, a jogalkalmazási gyakorlat ennek ellenére szembesült olyan esetekkel, amelyek ezen jogot érintik. A magánélethez való jog, illetve az intim szféra mint a személyisé-gi jog belső magjának sérelmét a német bíróságok többször megállapították. A német jogalkalmazási gyakorlatban már hosszú ideje rendelkezésre áll olyan zsinórmérték, amely az esetleges jogsérelem esetén felhívható. Ilyen zsinórmérték a magyar jogban nincsen. A Kányák-döntésben a Legfelsőbb Bíróság csak a személyiségi jogok tisz-teletben tartását határozta meg, de hogy ez milyen mértékben és módon történhet meg,
71Fővárosi Ítélőtábla 2. Pf. 20 476/2014/5.
a német jogtól eltérően nem vizsgálta. Ugyanígy nem vizsgálta sem a magánélet, sem a relevánsabbnak tűnő emberi méltóság sérelmét a Fővárosi Ítélőtábla. Ugyan-akkor egy személy tulajdonságainak, személyiségképének, életének bemutatása a magán élethez való jog, illetve az emberi méltóság sérelmével járhat, hiszen a sze-mélyiséget átfogóan, akár negatív, valótlan tulajdonságokkal is ábrázolhatja a szer-ző a művében.