gróf Zichy Nándor urnák
s csatlakozás
az országos kath. nagygyűléshez.
A győri egyházmegyei kisbéri alesperesi ke-r ü l e t még mult évi tavaszi gyűlésén elhatáke-rozta, hogy gróf Zichy Nándort a maga és hi vei részé-ről eddigi egyházpolitikai és t á r s a d a l m i maga-t a r maga-t á s á é r maga-t bizalmi szavazamaga-taival fogja üdvözölni.
E n n e k a h a t á r o z a t á n a k megfelelt a kerület e hó 11-én elküldött aláirási iveivel s a következő le-véllel, melyben a kerület egyszersmind az orszá-gos kath. nagygyűléshez való csatlakozását is kijelenti.
Nagyméltóságú gróf, v. b. t. tanácsos Ur Kegyelmes U r u n k !
H a volt valaha fejedelem, aki megdöbbent annak hallatára, hogy a l a t t v a l ó i „gondolkodnak",
— a magyar katholikusok soká szolgáltak ellen-ségeiknek a n n a k örömével, hogy nem látszottak gondolkodni, és ha. gondolkodtak, sőt már beszél-tek is, — ami r i t k á n t ö r t é n t , — nem cseleked-t e k ! És mégha hiven ápolcseleked-ták is h i cseleked-t ü k kincsécseleked-t a családi tűzhelynél, és a szószék, és az o l t á r körül,
— nem álltak ő r t a szentirás i n t e l m e szerint
„erős fegyveresként" kinn a politika és társada-lom pitvarában. Elfeledték, hogy azt a benn t á n hiven ápolt kincset m á r o t t kinn szükséges biz-tositani.
És soká n y u j t o t t u k mi a m a legszomorúbb honi t ö r t é n e t ü n k másának l á t v á n y á t az éber ellenségnek, midőn honi kiváltságos osztályaink a m i n t nem voltak r á b i r h a t ó k , hogy már az ország határain kivül a közeledő veszedelemmel szembe-szálljanak, h a n e m bevárták, mig az a házukat, tűzhelyüket, o l t á r a i k a t feldúlta; — ugy nem
mozdultak meg még akkor sem — „a király nélkül" ! ! Midőn a honi liberális politikusaink
(igazabban protestáns politikusaink) á l t a l ugy g y a n u s i t o t t idegen pápák és Kapisztrán Jánosok
szivének kellett az ország sorsáért dobogni, egy szegény honi szentünk ezüst koporsójának a ter-mészeti a d o m á n y o k b a n s egyes fiai vagyonában oly dúsgazdag ország honvédelmére az első pénz-alapot szolgáltatni, egyes fiainak, — egy Hunyady János, egy Tomory, egy Jurisichnak kellett a százezrek és született vezérek mulasztását családi, magán és b a r á t i karok és vagyon csekély erejé-vel szűken pótolni, egy Dugovich egy Zrinyi hősi önfeláldozásának a gyávák és önzők t ö m e g é t ön-feláldozás és küzdelemre m e g t a n i t a n i !
Ez jelenleg, és m á r régóta kellően meg nem rajzolható legszomorúbb képe a mi vallási álla-potainknak is
És i m e ! l á t u n k a politikai szabadság ujabb első hajnalhasadása óta Nagyméltóságodban egy oly gondviselésszerű férfiút, milyenekben a kath.
egyház csak ugy m i n t a magyar haza nehéz n a p o k b a n teljesen n e m szűkölködött ; kinek a latin klasszikus iró szerint „ a n t e p o n a t u r n e m o ; p a u c i p a r e s p u t e n t u r !" Ki nemcsak gondolkodik, sokak meglepetésére, hanem beszél és cselekszik i s ! Ki nem emberek által a l k o t o t t jogkörét, sőt még nem is kötelmeit emlegeti, — hanem az evangelium értelme szerint ,,minden erejét" és t e h e t s é g é t l a t b a veti, h a vallásáért t e n n i kell. —
hogy legyen nekünk Józsuánkká Ar on vére nélkül!
Dáviddá Saul háza nélkül, Gedeonná : ki hivatva van már házunk pitvarában, tűzhelyeink és oltáraink körül hatalmaskodó elleneinket a saját határaik közé vissza-szorítani. Ki van m á r tűzve Gedeon kardja, mely a Krisztus keresztje, s ez, ennek hite, ereje, szere-t e szere-t e fog b e n n ü n k e szere-t m e g m e n szere-t e n i ! . . .
Ennek t u d a t á b a n és megszivlelése mellett h a t á r o z t a el m á r mult évi tavaszi gyűlésén a mi győri-egyházmegyei kisbéri alesperesi kerületünk, hogy a hála és bizalom h a n g j á n fogja Nagy mél-tóságodat buzgó és h a t h a t ó s fáradozásai és tervei közepette üdvözleni, végezvén m i n t azon gyűlése jegyzőkönyvének 3. p.-ja a l a t t eképen követ-kezik :
(Ezen jegyzőkönyvi kivonat annak idején közölve volt a „Religióban" ; azért itt nem ismételjük.)
De mivel csak igen r i t k á n és szörnyű kivé-telesen elég a vallás és társadalom megmenté-sére a Sámsonok liarcza, hanem a Józsuák, Gedeo-nok és Dávidoknak a rokon keblek önként ajánlkozó karját és imáit kell először is egyesiteni : a társadal-milag is bizonyos t e k i n t e t b e n vagyonilag is erősb protestánsok közt elszórt gyenge plébániáink
1
RELIGIO.
f ö l d j é r ő l Efra és Cedeszből jövünk, mi népünkkel, köztük Jaholek és Deborákkal e g y r é s z t N a g y m é l t ó -s á g o d a t dic-ső munkatár-saival ü d v ö z l e n i , m á -s r é -s z t a B u d a p e s t e n e h ó 1 6 - á n t a r t a n d ó o r s z á g o s k a t h . n a g y g y ű l é s h a t á r o z a t a i h o z v a l ó csatlakozásunkat*) k i j e l e n t e n i .
V a j h a m e g e r ő s i t e n é ez a s z e r é n y b i z a l m i s z a v a z a t is E x c e l l e n c i á d a t s a v e l e k ü z d ő k e t I s t e n u t á n a b e f e j e z é s i g a m e g k e z d e t t j ó b a n ! V a j h a s e g i t e n e t ö b b n y i r e v é r ü n k b ő l l e t t j e l e n e l l e n f e l e i n k e t ez a s z e r é n y l é p é s is m e g g y ő z n i a r r ó l , h o g y „az U r k a r d j a , G e d e o n k a r d j a ! " s i n k á b b a b á l v á n y o z á s b e r k e i t , m i n t s e m az U r o l t á r á t s e g í t s e n e k e l p u s z t í t a n i . H i s z a m i n t az Ur egyazon oltára v o l t az a b ü v s z e r és k e g y e l e m f o r -r á s , a m e l y I z -r a e l n e k e g y k ö z ö s n y e l v e d a c z á -r a is oly l a z a ö s s z e t a r t á s u t i z e n k é t t ö r z s é t k é p e s v o l t e g y e s í t e n i , u g y i s m é t é s m i n d i g c s a k az U r egy igaz oltára l e h e t az a p a l l a d i u m , m e l y k é p e s a k ü l ö n n e m z e t i s é g e k f á n u m a i v a l s z e m b e n — u g y m i n t m á r e g y s z e r f é l e z e r é v e n á t — b e n n ü n k e t nemcsak könyvekben és paragrafusokban, hanem
szív-ben is s i k e r r e l e g y e s í t e n i .
M i d ő n e v v e l ü g y ü n k k e l e g y ü t t m a g u n k a t is N a g y m é l t ó s á g o d t o v á b b i k e g y e i b e a j á n l j u k , m a r a -d u n k Kocson, 1893. évi o k t ó b e r h ó 1 8 - á n , ós f o l y t a t ó l a g és k i e g é s z i t ő l e g Szenden 1894. évi
a n u á r h ó 11-én t a r t o t t t a n á c s k o z á s u n k b ó l Nagyméltó Ságodnak
a m a g u n k , k e r ü l e t ü n k és h i v e i n k n e v é b e n h o d o l ó s z o l g á i :
Szalay Pál, Kertész Jóssef, sz. széki üln., ker. jegyző, esperes, császári pl.
dadi pl.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, jan. 27. Az országos katholikus nagygyű-lés folytatása. —
Ennek a mi fényes első katholikus országos nagygyű-lésünknek két folytatását kell megkülömböztetni : azt, mely a következő országos kath. nagygyűlésekben fog a távolabbi vagy közelebbi jövőben megvalósulást nyerni, és azt, melyet minden katholikus ember e hazában, legyen pap vagy világi hivő, férfi vagy nő, egyszerű vagy hatalmas ember, szive kamarájának rejtekében és a nyilvános élet küzdőterén kü-lön-külön köteles elvégezni, megvalósítva magában és végre-hajtva hatása körében az első országos katholikus nagygyű-lés határozatait és végzéseit.
Most itt, a folytatásnak erről a második fajáról óhaj-tunk néhány szót szólni, annál is inkább, mert napnál vi-lágosabb dolog, hogy a katholikus nagygyűlés az ő
határo-*) Ad vocem „csatlakozás" mai budapesti tudósításunkban lesz egynémely mulbatlanul szükséges dolog megemlitve. A szerte.
zatainak eme végrehajtása nélkül, a mivel neki és önma-gunknak is már csak a következetesség szempontjából is tar-tozunk. utoljára is csak az ellenségek malmára fogná haj-tani a vizet, a mennyiben őket csakugyan lázas tevékeny-ségre keltette fel, mig a mi saját körünkben a végrehajtás, a határozatok megtartása nélkül csakugyan félni lehet, hogy a magyar katholikusság tetemes részére nézve, a melyre az egyház ellenségei máris nagy reményeket építenek, meddő felhő marad az egész dolog, mert belőle ők nem húznak semmi lelki hasznot.
De szóljunk részletesen!
A lelkipásztoroknak ott kin a vidéken — annál inkább itt bent a székes fővárosban — a kath. nagygyűlés határoza-tainak végrehajtása tekintetében beláthatatlan nagy működési tér tárul fel. Módját kell találni, hogy a hozott határoza-tok, azoknak szelleme és értelme, a hivek óriás csoportjai-nak tudomására jussacsoportjai-nak s gondolkozásukban és törekvé-seikben mindennapi kenyerökké váljanak. Erre kimondhatat-lanul nagy szükség van ebben az országban. Vagy nem hallottátok volna-e a riadót az ellenséges táborból, mely oda irányult, hogy az egyház hiveiből kell ellentüntetést toborzani a kath. nagygyűlés ellen s a pásztorokat saját híveiknek Krisztus zászlajától való dezertáltatásával kell megverni ?
Valóban, „ecce nunc tempus acceptabile, ecce nun«
dies salutis," kedves paptársaim! A szellemek kiválásának, a lelkek megigazulásának, az örök üdvösségre való vetés-nek és aratásnak nagy napjai következtek be mi fölöttünk.
A katholikus hitvallás megújhodásának nagy korszakát éljük.
Eddig a mi katholikusaink megelégedtek azzal, hogy „jó katholikus "-oknak hirdették magukat, de a zöld asztalnál, a közéletben édes anyjuk, a kath. vallás és egyház ellen szavaztak, sőt agitáltak. Ezt nem lehet tovább igy hagyni.
A ki katholikus, legyen katholikus hitében és egész életében.
A legvégzetesebb hiba és bűn volt eddig az, hogy embe-reink katholikusoknak vallották magukat szóval, tettleg azonban, a magán- és közéletben egész életük nem volt egyéb, mint a katholikus hitnek semmibe vétele, tagadása, sőt ostromlása. Szóljon ébresztően és uj életre támasztóan az egész országra át az első_országos katholikus nagygyű-lés határozatainak amaz egyik legelseje, hogy „bárminemű, magán- vagy hivatalos eljárásunkban sem tagadhatjuk meg hitünket, és egyházunkhoz ily állásban is ragaszkodni tar-tozunk. "
„Fulgebunt sicut stellae in'perpetuas aeternitates, qui ad justitiam erudiunt multos." A hitvallók sokasitásának korszakát éljük. Rendkívüli tapintatra s ernyedetlen buzgó-ságra van szükségünk. Arra kell fő ügyet vetnünk, hogy materiális, öntudatlan tévedésben levő katholikus világi hiveit, kivált a katholikus értelmességnek ilyen lelki álla-potban levő tagjait necsak az öntudatos, formális hoeresis karjaiba ne kergessük, sőt öntudatlan tévedésökből reájok nézve nemcsak örvendetes, sőt élvezetes módon vezessük ki az igazság, a kath. hit megismerésének és vallásának [""gond viseléses, fényes útjaira.
Oh Magyarország, oh magyar katholikusság, hogyha egy szívvel-lélekkel felfognád az Ur által való mostani meglátogatottságodnak ; mily újjászületés, mily emelkedés és izmosodás indulna itt meg most közöttünk ! A történeti
Magyarország „régi dicsősége" elhomályosulna a jövő idők Magyarországának képe előtt, hogyha az Isten által kisza-bott idők, kinált alkalmak és kiárasztott malasztok kegyel- í mét jól fel tudnók használni!
Isten, népek Istene, segitsd meg erőködő nagy
tehe-tetlenségünket ! ! ! ***
Szepesi egyházmegye. Főpásztori szózat Magyar-ország püspökeinek együttes főpásztori levele kíséretében. —
(Folytatás.)
Profecto si unquam alias, nunc certe imploranda est divina dementia ad illuminandas mentes et firmandas volun-tates ; nunc est occurrendum perniciosae illi contagioni, quae cárnis libertati favens, sacramentum matrimonii vel spernit, vel maculat : nunc est agendum, ut pro commisso nobis docendi ministerio in sermonibus ad concionem habendis, privatis item admonitionibus omni sollicitudine et opera fideli populo in memóriám revocetur doctrina christiana de matrimonio, quod est fons et origo familiae totiusque
humani consortii, quod, docente s. Thoma, a Deo in-stitutum fuit in officium naturae in statu innocentiae ; deinde illi in statu naturae corruptae additum fuit, ut esset in remedium ; et tandem in Lege Nova a Christo institutum fuit in Sacramentum. Ab origine temporum matrimonium fuit actus religiosus et sacer. Ipse Dominus constrinxit nodum coniugalem primorum patrum, dando eis in virtute et gratia benedictionis suae ius propagandi speciem suam usque ad consummationem saeculorum.
Huic innixa divinae institutioni traditio omnium populo-rum indicat, matrimonium a religione non esse separan-dum, nec extitisse unquam actum humánum tantis tamque variis religiosis ritibus stipatum, quam coniugium ; om-nium populorum traditio docet, matrimoom-nium inde a suo principio ordine altiori quam sit humánus fuisse colloca-tum, neque ad arbitrium hominis pertinere regulationem illius, verum ad illud dumtaxat divinum ministerium, cui Deus conredidit spiritualium suarum dispositionum imple-mentum. Hinc errant toto coelo et infra gentiles ip.-^os se miserabiliter deprimunt omnes, qui sub fallaci libertatis aut independentiae praetextu impia cupiditate abrepti omnia, ut aiunt, saecularisandi, matrimonium e sede ho-noris, quam ipsi Deus assignavit, deturbare, ac inter caeteros contractus vulgares relegare omnino conantur, in manifestam morum perniciem, gravissimumque societatis domesticae ac civilis detrimentum, maxime autem in con-temtum et iniuriam legis evangelicae et ecclesiasticae | ordinationis. 2)
Coniugii ilia forma a Deo ipso in Paradiso instituta apud ethnicos populos sensim corrumpi et demutari, et penes ipsum Hebraeorum genus quasi obnubilari et ob- 1
scurari coepit. Dum deinde in plenitudine temporum Ver- !
bum Incarnatum, Unigenitus Patris, mortalitatem nostrae carnis assumere dignatus est, ut qua Auctor gratiae com- i pleret, quod in ordine naturae stabilivit, eidem haud suf-fecit, ut matrimonium ad primam suam institutionem revocatum dumtaxat symbolum sit unionis eiusdem cum i
l) In IV. dist. 26.
f) Cone. prov. Burd. 1868.
Ecclesia: Sacramentum hoc magnum est, ego autem dico in Christo et in Ecclesia, 3) verum etiam voluit, ut in contrabentibus gratiam significaret et produceret, elevando illud ad dignitatem Sacramenti, quod per gratiam passione sua nobis promeritam coniugum naturalem amorem per-ficeret, et indissolubilem unitatem confirmaret ipsosque sanctificaret.
Haec fuit omni tempore doctrina catholica, ad quam impugnandam cum dissidentes saeculi decimi sexti consur-rexissent, Ecclesia in synodo Tridentina coadunata defini-vit: Si quis dixerit, matrimonium non esse vere et proprie unum e septem legis evangelicae Sacramentis, anathema sit. Itaque, ut scribit Pius Papa IX. ad Sardiniae regem : Dogma fidei est, Christum evexisse matrimonium ad digni-tatem Sacramenti. — Ex hac veritate dogmatica sequitur, Christum Dominum ipsum contractum matrimonialem éle-vasse ad essentiam Sacramenti ; voluit etenim, ut matri-monium inter fideles esset sacrum signum et efficiens gratiam, imaginemque referens mysticarum nuptiarum Christi cum Ecclesia: harum autem forma et figura illo ipso exprimitur summae coniunctionis vinculo, quo vir et mulier inter se colligantur, quodque nihil aliud est, nisi ipsum matrimonium. Sacramentum ergo non est aliquid accessorium, aut accidentale contractui matrimoniali iam formato superadditum, quandoquidem illud ipsum effectum est a Christo Jesu Sacramentum, quod Deus instituit ab initio, legitimum nempe coniugium. Itaque Sacramentum non est separabile a contractu matrimonii inter fideles inito. et pro baptisatis contractus matrimonialis non po-test iniri absque matrimonii Sacramento. Posito contractu
valido eo ipso conficitur Sacramentum, et non confecto Sacramento nullo modo perficitur contractus. Ideo etiam sancti Patres, quoties de matrimonio inter fideles loquun-tur, semper supponunt illud esse Sacramentum. Et Pius PP. IX. in Alloc, d. 27. Sept. 1852: Cum nemo ex ca-tholicis ignorare possit, matrimonium esse vere et proprie unum ex septem Evangelicae legis Sacramentis a Christo Domino institutum, ac propterea inter fideles dari non posse, quin uno eodemque tempore sit Sacramentum, atque idcirco quamlibet aliam inter christianos viri et mulieris coniunctionem, cuiuscumque etiam civilis legis vi tactam, nihil aliud esse nisi turpem atque exitialem con-cubinatum ab Ecclesia tantopere damnatum : ac proinde a coniungali foedere Sacramentum separari nunquam posse, et omniao spectare ad Ecclesiae potestatem ea omnia decernere, quae ed idem matrimonium quovis modo possunt pertinere. Similiter gloriose regnans Leo PP.
XIII. in Enc. Arcanum 10. Febr. 1880.: Exploratum est, in matrimonio christiano contractum a Sacramento non esse dissociabilem ; atque ideo non posse contractum ve rum et legitimum consistere, quin sit eo ipso Sacramen-tum. Nam Christus Dominus dignitate Sacramenti auxit matrimonium, matrimonium autem ipse est contractus, si modo sit factus iure. Itaque apparet, nihil magis abhor-rere a veritate, quam esse Sacramentum decus quoddam adiunctum, aut proprietatem allapsam extrinsecus, quae a contractu disiungi ac disparari hominum arbitratu queat.
(Vége köv.)
3) Eph. V. 31.
RELIGIO.
K A T H . E G Y E S Ü L E T I É L E T .
— A S sent-István-társulat igazgató-választmánya f.
hő 25-én ülést tartotr. Az ülést gróf Esterházy Miklós Móricz vezette. Üdvözölte a megjelent tagokat, megható szavakkal emlékezett meg Göndöcs B medek apátplébános elhunytáról, a ki a társulatnak alapitó és egyik legrégibb tagja volt. Indítványára a választmány jegyzőkönyvben fejezte ki részvétét az elhunyt halála fölött. A számvizs gáló bizottság jelentette, hogy a társulat összes szám-adásait, vagyonát, értékpapírjait átvizsgálta, a tőkepénzek kimutatott átlagát szabályszerűen átnézte s azokat minden egyes részében helyeseknek találta. Ennélfogva kérte a választmányt, hogy a társulat nagygyűlésén Venczel Antal buzgó pénztárosnak köszönettel felmentetést javasoljon. A választmány helyesléssel vette tudomásul a számvizsgáló bizottság jelentését. Bemutatták ezután a társulatnak a mult év végén volt vagyoni állását : Alapítványi törzs-vagyon 100.000 forint, forgalmi tőke: 118.439 forint 18 kr, leltári vagyona 207.068 frt 22 kr volt. A forgalmi tőkét: 55.832 frt 08 kr terhelte. Tárgyalták azután a mostani évi költségvetést. Szükséglet czimen megállapí-tottak 132.606 frt 86 kr, fedezetül pedig 138.189 frt 18 krt. A titkár bemutatta Cantù Caesár történetíró levelét, melyben megköszöni a társulat üdvözlését. Bejelentetett 62 uj tag. Gr. Szapáry István a választmány nevében örömét fejezte ki a fölött, hogy a katholikus nagygyűlés két oszlopát gr. Zichy Nándort és gr. Esterházy Miklós Móriczot a társulat tagjai között üdvözölheti. Gr. Esterházy M. Móricz hálás szavakban köszönte meg a választmány-nak irántok tanúsított üdvözletét.
IRODALOM.
Pázmány Péter ö s s z e s müveinek kiadásáról.
Pázmány Péter Összes műveinek kiadása a meg-valósulás stádiumába lépett. Az első kötet, melylyel a
latin sorozat indul meg, néhány nap múlva készen hagyja el az egyetemi nyomda sajtóját. A második kötet, mely a magyar sorozatot fogja megnyitni, sajtókészen áll és körülbelül egy félév múlva fog napvilágot látui. A kik akár a magyar, akár a latin sorozatra, akar mind a ket-tőre, a kir. magyar tudomány-egyetem hittudományi kará-nak dékáni hivatalánál évek előtt és azóta megrendelést jelentettek be, az illető kötetek megjelenése után után-vétel mellett fogják kézhez kapni a megrendelt nagy mü köteteit. Egyesek és intézetek, könyvtárak és testületek, melyek Pázmány, a „magyar Cicero" és a legnagyobb magyar theologus összes, kiadott és kiadatlan müveinek gyűjteményét birni óhajtják, ezennel tisztelettel felszó-littatnak, hogy megrendelésüket, — akár a magyar, akár a latin, akár mind a két sorozatra, a mi legajánlatosabb, együttvéve, — a budapesti kir. magyar tud. egyetem hittu- \ dománykari dékáni hivatalánál mihamarább bejelenteni siessenek, hogy a február hóban megjelendő I. kötet szét- I küldése mindenkire rátaláljon, a ki a nagy vállalat iránt érdeklődik. *)
*) Kéretnek a hazai lapok e soroknak szives közlésére
Emlékkönyv. Kiadja a kassa-egyházmegyei nö-vendék-papság aranyszájú Sz. Jánosról nevezett magyar egyházirodalmi iskolája 25 éves fennállásának jubileuma alkalmából. Az iskola tulajdona. Kassa, 1893. 8-r. 288. 1.
Tisztelettel vettem a kezembe s nagy lelki élvezet-tel lapozgattam a kassai egyházmegye reményeinek ez ünnepi diszmunkáját. Nagy szerénységgel, a mely az egyházi rend növendékeihez nagyon illik, mondják az iskola tagjai magukról, „ut desint vires, tarnen est lau-danda voluntas." Dolgozataik mutatják, hogy van bennök nemcsak jóakarat, de tehetség is. Macte ! csak folytassák, s ha lehet az irást a szónoklás és előadás művészetének ápolásával is kössék össze, mert nagy volt a szó hatalma mindig; de nagy lesz az a demokratikus XX. században talán minden kornál jobban. Jubiláris könyvükre, meglehet, még többször is visszatérünk. Az nem egy tekintetben kincses bánya.
-I- A haldokló apa végrendelete. Nagyböjti be-szédsorozat, Irta Urbán J Juvenális. Külön lenyomat a
„Hitszonoklati Folyóiratából. Szeged, 1894. 8 r. 70 1.
Ara 40 kr.
Hatásos, ajánlható, jókor jött beszédek. A mü kap-ható a „Hitszónoklati Folyóirat", szerkesztőségében, Szegeden az alsó városban.
-f- A katholikus társadalomról. Irta dr Mihály fi Ákos, c/iszterczita tanár. (Felolvastatott a „Budapesti Katholikus Kör" 1893. decz. 13-án tartott adventi fel-olvasó estéjén,) Budapest, 1894. 8-r. 13 1.
Rendkívül alapos, tanulságos és tapintatos bírálata katholikus társadalmi állapotainknak, az országban nyilat-kozó kath. hitélet csekély erélyességének is következetes ségének. Jótékony hatása el nem maradhat, ha minden pap s minden katholikus kötelességeinek tudatára ébredt világi hivő szivére veszi az e füzetben előadott s úgyszól-ván kézzel foghatókká tett nagy igazsa'gokat.
— A magyar egyházpolitika 184:7-től 1894-ig. Ezen a czimen Linder György orsz. képviselő összegyűjtötte a magyar egyházpolitikára vonatkozó összes országgyűlési tárgyalások anyagát, az országgyűlések tanácskozásainak följegyzéseit, a naplókat, törvényjavaslatokat, indítványokat stb. s ezt két kötetbe osztva kiadja. Az egyik, 1100 lapos könyv már megjelent; ez tartalmazza a pozsonyi 1847—
48-iki országgyűlés vallási vitáit, az 1848-iki pesti s az 1849-iki debreczeni és szegedi országgyűlések tanácskozá-sait a zsidók emanczipácziója s egyéb egyházpolitikai javas-latok ügyében; az abszolutizmus és provizórium korát; az az 1865—1868-iki és az 1869—1872-iki országgyűlések vitáit. A kötetben találjuk a katholikus és zsidó országos kongresszusok aktáit s Hodossy 1870-iki memorandumát a polgári házasság ügyében. A kötethez név- és tárgy-mutató van mellékelve s maga a munka, a befejező máso-dik kötettel, mely az egyházpolitikai vitákat a jelen időig fogja ismertetni, igen becses segitő fonal lesz a közeli egyházpolitikai tárgyalásokban. A két kötet ára tiz forint s egyelőre a szerzőnél rendelhető meg.
H I V A T A L O S .
Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem elő-terjesztésére a szepesi székeskáptalanban dr Richnavszky
Pál őrkanonoknak az éneklőkanonokságra, Landiger An-tal székesegyházi íőesperesnek az őrkanonokságra, Fertsek Nándor árvái íőesperesnek a székesegyházi főesperességre, Popovicli László liptói íőesperesnek az árvái főesperességre és Kostiálik István legidősb mesterkanonoknak a liptói főesperességre való fokozatos előléptetését jóváhagyván, az ezáltal megüresedő utolsó mesterkanonokságot Hradszky József czimzetes prépost, szentszéki ülnök és iglói nosnak adományozom, Szlopovszky Károly ó-lublói plébá-nos és lublói kerületi alesperest, valamint Czeperik Jáplébá-nos kaczvini plébános, nedeczi kerületi kiérdemült helyettes alesperes és tanfelügyelőt pedig a nevezett székesegyház tiszteletbeli kanonokjaivá kinevezem.
Kelt Bécsben, 1893. évi deczember hó 30 án.
FERENCZ JÓZSEF, s. k.
Gróf Csáky Albin, s. k.
V E G Y E S E K .
-f- Rómában f. hó 21-én volt az u. n. szentelt bá-rányok ünnepélye. A lateráni bazilika káptalana e napon, mint sz. Ágnes napján, régi szokás szerint, két fehér bá-rányt kapott a sz. Ágnesről nevezett templomtól és ka-noniától, melyek ez utóbbi templomban megáldatván, a nevezett káptalan által felvitettek a szent atya elé a Vatikánba, a ki azokat a S. Rota dékánjához utasitotta
-f- Rómában f. hó 21-én volt az u. n. szentelt bá-rányok ünnepélye. A lateráni bazilika káptalana e napon, mint sz. Ágnes napján, régi szokás szerint, két fehér bá-rányt kapott a sz. Ágnesről nevezett templomtól és ka-noniától, melyek ez utóbbi templomban megáldatván, a nevezett káptalan által felvitettek a szent atya elé a Vatikánba, a ki azokat a S. Rota dékánjához utasitotta