G-róf Zichy Nándor nagy csöndben jelentette be. hogy a királytól válasz érkezett a nagygyűlés táviratára. Fo-kozott figyelemmel, állva hallgatták meg a táviratot, me-lyet gróf Zichy Nándor olvasott fel. A távirat szövege a következő :
„ F ő m a g a s s á g u V a s z a r j Kolos biboros h e r -czegprimásnak Budapesten. Bécs-Burg. A Buda-p e s t e n összejött k a t h o l i k u s nagygyűlés nevé-ben E m i n e n c i á d á l t a l t á v i r a t i l a g k i f e j e z e t t h ó d o l a t o t és b i z a l o m t e l j e s üdvözletet kedvesen f o g a d t a m és őszinte k ö s z ö n e t e m m e l viszonzom.
Ferencz József.11
Perczekig tartott az éljenzés a távirat felolvasása után s az igaz lelkesedés hangjai vegyültek minden szavába. Ez-után a beteg Schlauch kardinális-püspök következő üdvözlő telegrammját olvasták fel:
„Betegség által akadályozva, fájdalom, nem vehetek részt a magyar katholikus nagygyűlésben, mint az ébredő hithüség megnyilatkozásában s ezért csak a távolból, de tisztelettel és lelkem mélyéből üdvözlöm. Ezen ébredés Isten szent kegyelmének müve, mely nem engedte eddig, hogy Szent-István katholikus magyarjai elleneiknek áldoza-tul essenek és nem fogja engedni, hogy az ezredéves ünne-pélyeken hitükben megfogyatkozva, őseik tradicziója nélkül jelenjenek meg. Legyünk azért állhatatosak hitünkben,
buz-gók, tettre készek, felvértezve az örök igazság fegyverével, tisztelvén törvényt és alkotmányt, küzdjünk jogainkért és szabadságainkért. Sok tért vesztettünk már; felébredt ka-tholikus önérzetünk, Istenre támaszkodva, meg fogja aka-dályozni a további, bennünket fenyegető veszteségeket. Egy-házunk üdve, hazánknak, Szent-István országának dicsősége lebegjen szemeink előtt. Isten vezesse óvja és áldja önöket.
Schlauch bíbornoki A gyűlés távirattal fejezte ki sajnálatát, hogy a biboros betegsége következtében távol maradt a gyűlésről.
49-Gróf Esterházy Miklós Móricz ezután felolvasta
Agliardi nuntius következő sürgönyét:
„Comiti Ferdinando Zichy et Comiti Nicolao Mauritio Esterházy, praesidibus congressus catholici Budapest.
Gratulor vobis et universis congressis et ominor omnia bona, omnia fausta et felicia. Deum adprecor ut vestra studia et opera ecclessiae catholicae et regno Mariano bene vertat. Antonius archiepiscopus Caesariensis, nuncius apostolicus."
A katholikusok kötelességéről.
Rajner Lajos esztergomi kanonok ezután a követ-kező előadást tartotta:
A küzdelem, melybe mi, magyar katholikusok, akara-tunk ellenére belevonatakara-tunk, a katholikus egyházra az ö egyetemességében nem uj. Fennállása óta folyton küzd az egyház isteni küldetésében rejlő azon jogáért, hogy mint őre és letéteményese az isteni kinyilatkoztatásnak, azt sza-badon hirdethesse ; küzd híveinek és az egész emberiségnek azon jogáért, hogy az egyén az élet minden viszonyai közt, a magán életben épp ugy, mint a társadalom nagy háztar-tásában, mindenkor a kinyilatkoztatott isteni törvényhez alkalmazhassa cselekvési szabadságát.
Fegyvere; nem a kényszer és erőszak, hanem az igazság és szeretet, az ige-hirdetés meggyőző ereje, mely áthatóbb minden kétélű kardnál (Zsid. 4. 12.) és a malaszt kegyelme, mely nem öl, hanem elevenít. (II. Kor. 3. 6.).
Az egyház müve nem a rombolás, hanem az építés, a tanítás, az oktatás a haladás, az emberiség erkölcsi szín-vonalának emelése, az élet nagy feladatának Isten akaratával megegyező megoldása, az államrend biztosítása, a haza-szeretet ápolása, a társadalom földi jólétének megállapítása, mindenek fölött pedig az Isten képére alkotott csalhatatlan lelkek örök üdvössége.1)
Ezen nagy munka véghezviteléhez azonban összes tag-jainak együttes közreműködésére van szüksége. A papoknak
és világiaknak, kinek-kinek a maga hivatása szerint és azon állásban, melyet a társadalomban elfoglal, kijut a maga feladata. Azért köti Szentséges Atyánk XIII. Leo pápa
„ConstantiHungarorum" körlevelében oly hathatósan szívökre a magyarországi nagyméltóságú püspöki-kar tagjainak, mi-szerint gondjuk legyen, hogy mindnyájan, a papok és világiak egyaránt, megismerjék, mit szabad cselekedniök és mitől kelljen tartózkodniok, nehogy a természeti és isteni törvények parancsai ellen vétsenek.2)
A nagyméltóságú elnökség kegyes felhívása folytán
*) Immortale Dei miserentis opus, quod est Ecclesia, quamvis per se ex natura sua salutem spectat animorum adipiscendam-que in coelis felicitatem, tamen in ipso etiam rerum mortalium genere tot ac tantas ultro parit utilitates, ut plures majoresque non posset, si in primis et maxime esset ad tuendam huius vitae, quae in terris agitur, prosperitatem institutum. Encycl. „Immor-tale Dei miserentis." Datum 1. Nov. 1885.
2) Jam vero, quod nominatim pertinet ad ea rerum capita, quae ferventius apud vos proximo hoc tempore agitata sunt, vestrum est ; VV. F F . , studiose concorditerque dare operam, ut omnes tum sacerdotes tum laici apprime cognoscant quid sibi liceat et a quo cavere debeant, ne contra naturalis divinaeque legis offendant praescripta. Encycl. „Constanti Hungarorum".
Datum 2. Sept. 1893.
nekem jutott a szerencse e fényes gyülekezet előtt a katho likusok kötelmeiről előadást tartani. Ha saját erőim elég-telenségét tekinteném, bizonyára kitérnem kell vala az igen megtisztelő bizalom elől; tekintve azonban, hogy oly hall-gatóság előtt kell szólanom, melynek minden tagját éppen a katholikus kötelesség-érzet és vágy szentegyházunk ügyét didalra segiteni, vezérelte ide, feladatomat igen megkönnyítette, mert a mi hiányozni fog előadásom ala-posságából, részletességéből, az ugy is benfoglaltatik önök katholikusan érző szivében s az én fogyatékos előadásom inkább csak arra való, hogy abban megszólaljon hazánk kilencz millió katholikusának ébredő öntudata !
I.
Midőn arról van szó, hogy az egyház küzdelmében tevékeny részt vegyünk, első kötelességünk, hogy magunkat katholikusoknak érezzük és valljuk.
Ha megperdül a dob, riadót fuj a harczi sip : a ka-tona leemeli a szögről fegyverét, felköti a kardot, fejére teszi a csákót, s e pillanattól fogva ő semmi más, hanem csak katona. Teljes tudatában van annak, hogy az ő vitéz-ségétől függ a haza szabadsága, hogy esküje a zászlóhoz köti, melyet nem érhet szégyenfolt, mely alatt győzni vagy halnia kell. Ott hagyja bánkódó hitvesét, kibontakozik siránkozó gyermeke karjai közül, nyakáról lerázza az elöre-gedett jó szülőt; addig, mig a haza veszélyben van, ő sem gyermek, sem szülő, sem férj, hanem katona, élete vége a hazáé.
Azt nevezem én katholikus önérzetnek, midőn a ka-tholikus egyház minden hive a hit bajnokának tekinti ma-gát s kész azon állásban, melyet a társadalomban elfoglal, eszét, szivét, befolyását érvényesíteni, hogy a katholikus hit hófehér zászlaján folt ne essék, az egyház jogai csor-bát ne szenvedjenek.
Az egyház harczai nem vívatnak karddal és golyóval.
A mi küzdelmünk szellemi mérkőzés, az elvek mérkőzése.
Elv-elv ellen állíttatik szembe. A keresztény vallás ellené-ben az istentagadó filozófia vitetik a harczba. A mi küz-delmünk a kereszténység bajvivása a vallástalanság ellen.
A katholikus önérzet ébredése a vallástalanság vere-ségét jelenti. Ha a katholikusok egyházuk hitelveit a vallá-sos meggyőződés révén sajátjokká teszik, azokat magukra kötelezőknek elismerik s erről alkalomadtán ugy szóval, mint tettel vallomást tesznek, a vallástalanság vere-ségét el nem kerülheti. Ellenben, ha a katholikus önérzet a hivek keblében kihalt, a vallástalanság győzelme biztos.
A keresztvetés még nem kereszténység, a templomba-járás nem katholiczizmus. A kereszténység élet és valóság,
a mint Krisztus tanításai a gyakorlati életben testet ölte-nek, megvalósulnak. Kereszténység az, midőn a magán és közélet exigencziáit Krisztus szellemében Ítéljük meg s azok megoldására az ő tanításait, s az általa alapított anyaszentegyház törvényeit ismerjük el irányadóknak.
Azért ha van bennünk, katholikus önérzet, akkor első kötelességünknek fogjuk ismerni, hogy az evangelium taní-tását magunkban, családi életünkben érvényre juttassuk, annak az erkölcsre és fegyelemre vonatkozó parancsait lelki-ismeretesen megtartsuk, az egyházat, mint közös anyánkat, szeressük s a mit annak dísze és érdeke megkíván, meg-tegyük, még ha áldozatba is kerülne és az egyház iránt
#
való ragaszkodásukért mellőzést, hátratevést vagy anyagi károsodást kellene is elviselnünk.3)
Nincs a földön magasztosabb, az emberi nem üdvére áldásosabb intézmény a katholikus egyháznál. A mit annak jóléteért áldozunk, azzal első sorban mind magunk
gazda-godunk, és meg lehetünk győződve, hogy áldozatunk sehol bővebb gyümölcsöt, termékenyebb áldást nem hozna.
II.
Második kötelességünk az egyetértés és összetartás.4) Az ami legfőbb bajunk, hogy olyanok vagyunk, mint a megbontott kéve.
Az ellenség tudja azon gyöngénket s midőn az egyház jogainak védelméről, a katholikus akció teljes erővel való meginditásáról van szó. nem késik hitsorsosaink egy részét rémképekkel ijeszteni, egy másik részét Ígéretekkel az akció-balépéstől visszatartani, egy részét az emberi eszélyesség körmönfont okoskodásaival lebeszélni, de olyanok sem hiá-nyoznak, kiket a liberálizmus szele már megpörkölt s bizo-nyos, a tudomány mázával bevont, az igazság látszatával ékeskedő filozófiai elvek megtántoritottak. A liberális tábor-ban küzdenek, a kormány filozófia pánczéljaival vannak fel-vértezve. ellenünk mérik csapásaikat és mégis azt hiszik, hogy ők a katholikus egyház falain belül állanak, ők hü fiai az egyháznak, vagy amint ők hivalkodva mondják, „jó katholikusok".
A jó katholikusnak egy ismertető jele van. a mely egyszersmind katholiczitásának kritériuma: az egység. A ki ezen egységet megbontja, az megszűnt jó katholikusnak lenni, sőt egyáltalán nem katholikus. A katholiczizmus : egység a hitben, egység a szeretetben, egység az engedel-mességben.
Es ezen egység középpontja Péter sziklája, melyhez elválaszthatatlanul van kötve az egyház hajója. A ki ezen hajón kivül találtatik, az nem a mienk. A ki az apostoli szék tanításával ellenkezik, a ki nem ragaszkodik gyermeki szeretettel és fiúi odaadással a kereszténység közös atyjá-hoz, a ki az engedelmesség kötelékeit széttépi, az nem a mienk, mert vét az összetaitás és egyetértés ellen.
Azért szemben azon vészes újításokkal, melyek a XVI. században a keresztény vallás megzavarásával kez-dődtek, további fejlődésökben a bölcseletbe s a bölcseletből a társadalom minden rétegébe hatoltak s forrásául szolgál-tak a fékvesztett szabadság mindazon elméleteinek, melye-ket a mult század a legnagyobb zavarok közt kikoholt s melyek ma már sokak részéről mint az emberiség uj joga
3) Privatim quidem primum officium est. praeceptis evan-gelicis conformare vitám et mores, nec recusere si quid Chris-tiana virtus exigat ad patiendum tolerandumque paulo diffici-lius. Debent praeterea singuli Ecclesiam sic diligere, ut commu-nem matrem : eiusque et servare obedienter leges et honori ser-vire et j u r a salva yelle : conarique, ut ab iis, in quos quisque auctoritate potest, pari pietate colatur atque ametur. Encycl.
„Immortale."
4) Profecto haud raro accidit, neque enim reticebimus id quod est, ut nonnulli inter catholicos, quo tempore maxime deberent virtute constantiaque summa eniti in tuendis vindican-disque Ecclesiae juribus, specie quadam liumanae prudentiae ducti, vel in diversa abeunt, vel in actione timidos remissosque se praebeant. Encycl. „Constanti Hung."
melegen üdvözöltetnek s a társadalmi alakulás alapjául té-tetnek 5), szent kötelességünk Péter tévmentes tanítását mindenben követni s ugy a divatos nézetekkel, mint a fönn-álló tényekkel szemben azon álláspontra helyezkedni, melyet egyházunk feje, Krisztus földi helytartója elfoglal.6) „Ezen kétséges és hódolatos engedelmességből folyik az egyház ereje, — ez képezi egyszersmind a czélszerii és hathatós összemüködés feltételét." Epla ad Aepp. Paris. Epistola tua. Ado 17. Jun. 1885.
III.
Törekvéseink egyik hű ápolója ügyünk tántoríthatatlan védője, a katholikus akczió lelkes élesztője, összetartásunk külső kifejezője és kapcsa a katholikus sajtó.
Ma már senki sem vonhatja kétségbe a nyomtatott betű hatalmát. Bárminemű ügy vagy vállalat sikerre csak ugy számithat, ha annak megfelelő képviseletéről gondos-kodva van a napi sajtóban, a tudományos és szépirodalmi-ban. Ezen az uton terjed a métely, ezen az uton terjedjen a gyógyszer is társadalmi bajaink orvoslására. „Az ural-kodó tévelyek távoltartására és kiirtására — igy rendeli szent-séges atyánk „Quod multum diuque" körlevelében — ter-jesztessenek a nagyközönség között hasznos iratok, melyek-nek tartalma megfeleljen az igazságnak és elősegítse a jó erkölcsöket." 7)
5) Revera illám, quam reformationem vocant, cuius adju-tores et duces sacram civilemque potestatem novis doctrinis funditus oppugnaverunt, repentini tumultus et ardentissimae re-belliones praesertim in Germania consecutae s u n t : idque tanta cum domestici deflagratione belli et caede, ut nullus pene locus expers turbarum et cruoris videretur. — E t illa haeresi ortum ducit saeculo inferiore falsi nominis philosophia et jus quod appellant novum et impérium populäre et modum nesciens licen-tia, quam plurimi solam libertatem putant. Encycl. „Diuturnum illud." Datum 9. Junii 1881.
Es : Sed perniciosa illa ac deploranda rerum novarum studia, quae saeculo XYI. excitata sunt, cum primum religionem christi anam miscuissent, mox naturali quodam itinere ad phi-losophiam, a philosophia ad omnes civilis communitatis ordines pervenerunt. Ex hoc velut fonte repetenda illa recentiora effre-natae libertatis capita, nimirum in maximis perturbationibus superiore saeculo excogitata in medioque proposita, perinde ac principia et fundamenta novi juris, quod et fuit antea ignotum, et a j u r e non solum christiano, sed etiam naturali plus una ex p a r t e discrepat. Encycl. „Immortale Dei."
6) Et in opinando quidem, quaecumque Pontifices Romani tradiderint vel tradituri sunt singula necesse est et tenere judi-cio stabili comprehensa, et palam, quoties res postulaverit, pro-fiteri. Ac nominatim de iis, quas libertates vocant novissimo tempore quaesitas, oportet Apostolicae Sedis stare judicio, et quod ipsa senserit idem sentire singulos. Encycl. „Immor-tale Dei."
7) Opinionum vel cavendis, vel evellendis erroribus late in vulgus disseminentur salubriter scripta, quae cum rerum veritate congruant et ad virtutem conducant. Encycl. „Quod multum."
Es : Videtis praeterea VV. F F . tum ephemeridum tum librorum ope, in id acriter incumbere, qui ab Ecclesia dissident, ut errorum perversarumque opinionum venera late spargant in vulgus, mores bonos corrumpant, atque ab actione vitae chris-tianae multitudinem abducant. Intelligant igitur homines vestri, tempus j a m esse conari aliquid majus in hoc genere, omnique
51-Volt idő, midőn egy katholikus politikai napilap létjoga
hazánkban kétségbevonatott. Ma már, hála az uttörés kitartó bajnokainak, ez az ellenvetés megszűnt. Es senki sem fogja kétségbevonhatni, hogy azon győzelem kivivásában, mely németországi katholikus testvéreink akczióját a közelmúltban oly fényes sikerrel koszorúzta, a katholikus sajtónak nagy és dicsőségteljes része volt. Ha czélt akarunk érni, ha azt akarjuk, hogy számarányunkhoz képest befolyjunk a községi, megyei és országos ügyek intézésébe, hogy politikai erőnkkel és befolyásunkkal imponáljunk ellenfeleinknek, nem szabad megfeledkeznünk a katholikus sajtó támogatásáról.
Ha azon összegek, melyeket katholikus hitsorsosaink oly lapok, irodalmi vállalatok támogatására áldoznak, me-lyek érdekeinkkel ellentétes érdekeket szolgálnak, sőt a tő-lünk nyert segedelmet egyenesen ellenünk, a katholikus egyház jogállásának megingatására, intézményeinek gyanú-sítására, sőt a hitetlenség terjesztésére és a keresztény erkölcs megmételyezésére használnak fel, a katholikus sajtó rendelkezésére bocsáttatnának, nemcsak tetemesen csökkenne az ellenünk intézett ostrom heve és ereje, de a katholikus akczió számára oly szellemi adó és anyagi tőke állana rendelkezésre, mely a harcz kimenetelét eleve biztosítaná!
IY.
A kereszténység az evangéliumi kovász, melynek ren-deltetése, hogy necsak az egyes embert, hanem általa az egész emberi társadalmat átjárja, annak minden képzelhető viszonyait és intézményeit: a családot, az iskolát, a magán és nyilvános szövetkezeteket és egyesületeket ; a szellemi és anyagi haladás minden faktorait: a tudományt, a művé-szetet, az ipart, a kereskedelmet, a vállalatokat, sőt magát az államot és annak egész gépezetét : a törvényhozást és végrehajtó hatalmat minden ágaiban megkeleszsze, Krisz-tus szellemével megnemesitse, megszentelje.
Ezt a kovászt bevinni a társadalomba s annak min-den rétegére, minmin-den intézményére rányomni a keresztény-ség bélyegét, szintén a mi feladatunk.8)
Azért fel kell használnunk a társulás nyújtotta elő-nyöket a keresztény elvek terjesztésére, népszerűsítésére, figyelmeztetve egyúttal azon veszedelmekre, melyek az ellenkező áramlatból a társadalomra, különösen pedig sze-retett hazánkra háramlanak. E végből iparkodjunk minél nagyobb számban katholikus olvasóköröket alakítani s azokat a katholikus sajtó termékeivel ellátni. Védjük az egyház szellemében működő egyesületeket. Vegyünk részt a köz-ségi, megyei és országos képviselőtestületek megválasztá-sában s azon legyünk, hogy oly férfiak nevei kerüljenek ki a választó urnából, kiknek katholikus lelkületéhez szó nem fér s jellemszilárdságuk bisztositékul szolgál arra, hogy a katholikus zászlót semmi körülmények között cserben hagyni nem fogják.9)
ratione efficere ut scripta scriptis opponantur, quae magnitudini certaminis paria existant, atque idonea malis remedía suppedi-tent. Encycl. „Constanti H u n g . "
8) Hoe vero semper égit Ecclesia. ut Christiana ista civilis potestatis forma non mentibus solum inhaeresceret, sed etiam publica populorum vita moribusque exprimeretur. Encycl. „Diu-turnum illud."
9) Illud etiam publicae salutis interest, ad rerum urbanarum administrationem conferre sapientem operám, in adque studere
Mig a világ fennáll, a történelem mindig tisztelettel fog megemlékezni egy Malinkrodt, Windhorst, Reichensperger nevéről és a németországi katholikus czentrumpárt többi vezéreiről, valamint azon hitszilárd dicső férfiakról, kik velök-katholikus politikai párttá szövetkezve, az újkor leghatal-masabb államférfiát, a német-egység megteremtőjét, a vas és vér emberét Canossába küldték.
Akarunk-e mi is ily hatalommá tömörülni? Akarjuk-e hazánktól az atheizmus mételyét s annak következményeit, a kommunizmus és anarkia rombolását távoltartani, akar-juk-e a földet, mely bölcsőnk s majdan sirunk is, a kereszt
áldásaiban részesíteni ?
Ha igen, alakuljunk tömör politikai párttá, melynek zászlaja a kereszt, s czélja a keresztény elveken nyugvó társadalmi fejlődés !1 0)
Ez a párt vissza fogja hóditani iskoláink számára a keresztet, melyet abból eltávolítottak, vissza fogja szerezni katholikus jellegű alapitványainkat, katholikus tudomány-egyetemünket s a mit legelői kell vala említenem — Ma-gyarország lakosai számaránya szerint is megillető katholikus jellegét.11)
De hallom az ellenvetést : a kereszténység túlélte ma-gát. A nagy forradalom, a mult század végén proklamálta az emberi jogokat, a vallás leszorult domináló állásáról, melyet a középkorban elfoglalt, ezentúl kinek-kinek magán-ügye, mert csak a magánember van az Istenért: a társa-dalmi ember önmagáért, vagyis azon czélokért van, melye-ket a társadalom elérni óhajt. Amaz legyen vallásos, utób-binak semmi köze a valláshoz. A társadalmi ember épp ugy, mint maga a társadalom s annak formai kifejezése az állam független a vallástól, független az Istentől, önmagának vég-czél, a polgárok jogainak és kötelességeinek végoka és egye-düli forrása; a kereszténység pedig csak egyik formája a vallás felekezetességének s azért csak annyi jog illeti meg a társadalomban, mennyit az állam a vallási egyenjogúság elvének tekintetbevételével s részére megadni hajlandó.12) maxime et efficere, ut adolescentibus ad religionem, ad probos mores informandis ea ratione, qua aequum est christianis, publice consultum sit: quibus ex rebus magnopere pendet singu-larum salus civitatum. Item catholicorum hominum operám ex hoc tamquam angustiore campo longius excurrere, ipsamque sum-mám rempublicam complecti generatim utile est atque lionestum.
Encycl. „Immortale Dei."
10) In eo etiam sedulo vos prospicere decet, ut in legum-latorum coetus ii viri spectatae religionis probataeque virtutis cooptentur, qui animum gerunt tenacem propositi, videlicet ad Ecclesiae reique catholicae vindicanda promptum semper atque alacrem. Encycl. „ Constant! Hung."
n) Floret apud vos memoria et praedicatione gratae pos-teritatis Cardinalis Pázmány, Aeppus Strigoniensis, qui magnum Lyceum catholicum Budapestinum et condidit et censu amplis-simo ditavit . . . Perspectum nobis est, quam strenue constan-terque curavistis ut istae studiorum optimorum sedes, nihil mu-tata natura pristina, tales esse perseverent, quales ipsarum auctores esse voluerunt, hoc est Instituta catholica, quorum et familiaris administratio, et magisterium in potestate Ecclesiae et Episcoporum permanerent. Quam ad rem vos magnopere horta-mur nulláin praetermittere oportunitatem, omniaque periclitari, ut honestum ac nobile propositum omni ex parte consequamini.
Encyclic. „Quod multum."
12) Ecclesiam vero in suorum officiorum munere potestati
Ki ne látná, hogy ez elv már nemcsak megtagadása : Krisztusnak, hanem tagadása magának az Istennek. Ha a katholikus vallás valaha ezen álláspontra helyezke-dett volna, a keresztény miveltségnek soha sem hóditotta volna meg a világot, nem győzedelmeskedett volna a barbár nemzetek, a római imperátorok, a középkori Henrikek fölött ! A katholikus egyház feldiszitette a keresztény feje-delmeket az Isten kegyelméből való jelzővel, de magát soha sem nevezte az állam kegyelméből, s létét, az emberi-ség üdvét, soha sem kötötte az állam engedelméhez.
„Amint engem küldött az atya, én is küldiek titeket"
(Ján. 20., 21.). E szavakban birja a katholikus egyház létjogát, hatalmának egyedüli forrását és kritériumát.
Ha az állam független az Istentől, akkor létezik egy
Ha az állam független az Istentől, akkor létezik egy