a kongruára való megadóztatásuk ellen.
(Folytatás.)
II. József császár tudvalevőleg 1786-ban eltörölte egyebek közt a magyarországi benczések, premontreiek és czisztercziták rendjét is, és vagyonukat a vallásalapba kebelezte, a hol azok 16 évig maradtak, mig t. i. II.
Ferencz király 1802. évi márczius 12-én kelt legfelsőbb elhatározásával a nevezett rendeket a fönnebb már rész-letezett kötelezettségekkel visszaállította. E kötelezettsé-gek között a cassa parochorum czimén a vallásalapba való fizetés nemcsak elő nem fordul, de sőt egyenesen kizárja ezt a visszaállító oklevél 7. pontja, mely szerint
„ad fandum religionis annue nihil praestare tenebuntur."
II. Ferencz király tehát megújította az említett rendekre nézve azon mentességet, melyet nekik már Mária Terézia királynő fönnebb idézett rendeleteiben megadott.
S hogy II. Ferencz királynak ezen intézkedése ér-vényen kivül helyezte II. József császárnak azon rendel-kezését, mely az említett rendek vagyonát a vallásalapba kebelezte, annak igazolására elég legyen az 1890/1. évi országgyűlésen hozott XXXII. törvényczikkre utalnunk, mely szerint II. József császár intézkedései csak azon esetre ismertetnek el érvényeseknek, ha azok az őt kö-vető megkoronázott királyok által jóváhagyatnak.
Élvezte is a benczések, premontreiek és cziszterczi' ták visszaállított rendje a vallásalapba való fizetés alól történt fölmentését mindvégig, t. i. 1848-ig, amely időtől kezdve u. i. ezen kötelezettség a többi egyházi segélyezé-sekkel együtt általában eltöröltetett 0 Felségének 1857.
évi nov. 6-án kelt legfelsőbb elhatározásával. („ Vezér-okmányok" 88. lapján.)
Hogy mely egyházi javadalmakra nézve állott fenn 1848-ig a vallásalapba (pro cassa parochorum) való fize-tés kötelezettsége, azt részletesen feltünteti a már több-ször idézett „Irományok" 66. és 67. lapján található
„Kimutatás", melyből kitetszik, hogy fizettek a ca9sa parochorumba az érsekségeken és püspökségeken kivül a királyi adományozás alá eső és világi főpapság kezén lévő javadalmak (pl. a lekéri, vaska-szt.-mártoni apátsá-gok) ; fizettek továbbá az egyetemi alapba kebelezett földvári és pécsváradi apátságok, valamint a tanulmányi alapba kebelezett szegszárdi apátság, nemkülönben az osztrák benczés apátságokhoz csatolt zalavári és telkii apátságok és a zirczi apátság, mely csak 1814-ben csa-toltatott át a Porosz-Sziléziában fekvő heinrichaui czisz-terczita apátságtól a magyar cziszczisz-terczita-rendhez, és fizetett még a kegyestanitórend fehérvári Custodiatusa is.
135 de teljesen hiányzanak az emiitett „Kimutatásiból, tehát
nem fizettek a vallásalapba (pro cassa parochorum) mind-azon egyházi birtokok, melyek II. Ferencz király 1802.
évi visszaállító oklevelében a pannonhalmi sz. Benedek-rendnek, a jászói és csornai premontreieknek és a cziszter-czita-rendnek adomány oztattak.
Az érseki és püspöki javadalmakon kivül a cassa parochorumba való fizetésre kötelezett egyházi javadal-makkal, külön természetök szerint categoriákba osztva, külön kell foglalkoznunk.
1. Hogy a világi főpapság kezén lévő, egykor szer-zetesrendi birtokok (pl. a lekéri és vaska-sz.-mártoni apát-ságok) adóztak a vallásalapnak, az természetes folyomá-nya Mária Terézia királynő 1769. évi szept. 9-én kelt és fönnebb már idézett rendelkezésének ; mely az érsekeken és püspökökön kivül a világi papság más nagy javadalmait is kötelezte a vallásalapba való fizetésre.
2. Az egyetemi alaphoz csatolt földvári apátság József hesseni tartományi grófnak és darmstadti herczeg-nek, tehát világi főpapnak halálával megürülven, azt Mária Terézia királynő 1769. évi julius 17-én kelt leg-felsőbb elhatározásával az egyetemi alapnak adományozta, azon kötelezettséggel, hogy évi jövedelmének tiz százalé-kát, éppen ugy miut a világi főpapok, a cassa parocho-rumba szolgáltassa. (Hamar Bál „Véleménye a tanulmá-nyi alap jogi tetmészetéről. " 162. lap.)
A pécsváradi apátságot, szintén megüresedése alkal-mával, ugyancsak Mária Terézia királynő 1779-ben ado-mányozta az egyetemi alapnak, 1780. évi márczius 25-én kelt rendeletével arra kötelezvén azt, hogy a cassa paro-chorumba évenkint 2000 forintot fizessen. (Hamar Bál idézett „Vélemények" 170. lapján.)
A fehérvári Custodiatus utolsó javadalmasa Edling Rudolf gróf, görczi érsek volt; ennek elhalálozásával adományozta azt II. Ferencz király 1807. évi aug. 10-én kelt legfelsőbb elhatározásával a kegyes-tanitórendnek azon kötelezettséggel, hogy a cassa parochorumba éven-kint 1492 frt 42 krt tartozik fizetni.
Mindezen javadalmak tehát világi főpapok kezéről szálltak át közoktatási czélból az egyetemre, illetőleg a kegyestanitórendre és a cassa parochorumba való fizetés kötelezettségét tulajdonkép nem ezen átadományozás al-kalmával nyerték, hanem csak átörökölték azon időből, a midőn világi főpapok kezén voltak, s mint ilyenek, már akkor a cassa parochorumba való fizetés kötelezettsége alá estek.
3. A telkii benczés apátságot még I. Lipót király 1700. évi ápril 20-án kelt rendeletével a bécsi skót ben-czés apátságba kebelezte, a honnan az csak Ő Felségének 1882. évi január 1-én kelt legfelsőbb elhatározásával csa-toltatott vissza, és pedig a tanulmányi alapba, tehát köz-oktatási czélokra.
A zalavári benczés apátságot III. Károly 1715. évi január 28-án az osztrák göttweichi benczés apátságnak adományozta, a honnan az csak 1873-ban csatoltatott ki, kezdetben mint önálló magyar benczés apátság, 1885-ben pedig mint a pannonhalmi Szt-Benedek-rend fiókapátsága, azon kötelezettséggel, hogy közoktatási czélokra a
tanul-mányi alapba 1885-ig évenkint 10 ezer forintot, azóta pedig 20 ezer forintot fizessen.
A zirczi apátság egész 1814-ig a Porosz-Sziléziában fekvő heinrichaui cziszterczitarendü apátsághoz tartozott és csak ekkor csatoltatott ki onnan és kebeleztetett be a magyar cziszterczita-rendbe, melyre azután — éppen ezen gyarapodása fejében — a pécsi és a székesfehérvári gymnáziumok fentartásának kötelezettsége hárult.
Az emiitett körülmény adja magyarázatát annak, hogy valamint nem fordulnak elő az akkor osztrák kézen lévő telkii és zalavári benczés apátságok a magyar szer-zetes tanitórendeket visszaállító és 1802-ben kelt királyi oklevélben: szintúgy nem fordul elő a cziszterczitarendü zirczi apátság sem.
Az emiitett apá(ságok, mint nem magyar kézen lévők, el sem töröltettek II. József császár által és szint-úgy vissza sem állíttattak II. Ferencz király által. Ezen apátságok tehát be sem kebeleztettek II. József császár által a magyarországi vallásalapba, 1802-ben pedig nem kaptak II. Ferencz királytól közoktatási feladatokat és terheket. Ezeket csak később, a visszacsatolás idejében kapták, nevezetesen 1814-ben a zirczi, 1873-ban a zalavári, 1882-ben pedig a telkii apátság. Ezen időtől kezdve ju-tottak tehát ezen apátságok oly analog viszonyok közé, a milyenek közé a tanitórendek többi apátságai és pré-postságai már 1802-ben kerültek; ezen időtől kezdve álla-nak ezen apátságok a magyar közoktatásügy szolgálatá-ban, éppen ugy, mint állanak 1802. óta a visszaállított többi apátságok és prépostságok. Ez magyarázza meg, hogy az említett három apátságot II. Ferencz király vissza-állító oklevele nem részesítette azon kedvezményben, melyben részesítette a visszaállított tanitórendek többi apátságait és prépostságait, hogy t. i. nem tartoznak a vallásalapba fizetni.
Összefoglalva a hódoló tisztelettel előadottakat, azon eredményre jutunk, hogy a múltban a szerzetes-rendek birtokai közül csak azok estek a vallásalapba {pro cassa parochorum) való fizetés kötelezettsége alá: 1. a melyek vi-lági főpapok kezére jutottak, 2. a melyek Magyarországon kivül eső szerzetesrendekhez csatoltattak.
Különben a vallásalapba (pro cassa parochorum) való fizetés kötelezettsége, valamint a többi egyházi se-gélyezés is Ö Felségének 1857. évi november 6-án kelt legfelsőbb elhatározásával általában az összes egyházi birtokokra nézve eltöröltetett („ Vezérokmányok 88. lapján).
Hogy pedig az egyházi adózásokra nézve a kath.
egyház felfogását is megvilágítsuk, elégnek tartjuk a
„Néhány szó a kongrua-ügyhözil czimü műnek 64. lapjá-ról a S. C. Conc. következő határozatát idézni : „ad augendas parochorum congruas posse etiam annue pen-sione gravari bénéficia quaecunque, regularibus tantum-modo exceptis
Ha végig tekintünk apostoli buzgalmu fejedelmeink intézkedésein, világosan kidomborodik ezekből egy gon -dolat, mely mint vörös fonál vonul végig a történelmi fejlődés folyamán ; s ez az, hogy királyaink külön dotá-cziókkál kívántak gondoskodni a kath. egyház kultusz-szükségleteiről és ismét külön adományokkal annak nevelés-és oktatásügyi igényeiről.
18*
Felismerhetők ennek nyomai már a 16. században, s még jobban a 17-ben; de leghatározottabb alakban jelenik az már meg a 18. században a vallásalapnak és a tanulmányi alapnak elkülönített megalkotásában ; s azon idő óta e két irány királyaink minden intézkedésében el-különítetten nyeri fejlődését, s ha vannak itt-ott kölcsö-nös átszövődések, érintkezések a két irány között, ezek csak a specziális helyzeteknek természetes és szükséges folyományai, a nélkül, hogy a két irány különböző jelle-gét alterálnák.
Az elkülönített irányban való fejlesztésnek világos jelei benfoglaltatnak II. Ferencz királynak 1802-ben kelt és általunk már többször idézett visszaállító oklevelében is, mely részletesen intézkedik, a tanitórendeknek adomá-nyozott vagyont illetőleg, a vallásalappal való tüzetes leszámolás dolgában, midőn megszabja, hogy nem szá-mithatnak a vallásalap támogatására, de viszont nem is tartoznak annak semmiben segítségére lenni ; jogi viszo-nyukat a vallásalaphoz akként alapította meg, hogy egyiknek a másik iránt semmi kötelezettsége nincs.
Intézkedik továbbá az iránt is a 7. pontban, hogy mily kárpótlást nyerjen a vallásalap a tanitórendek bir-tokaiért, melyeket II. József császár abba bekebelezett;
e kárpótlást u. i. abban állapította meg, hogy a tanul-mányi alap jövőben szolgáltassa be a vallásalapba azon összegeket, melyeket meg fog takarítani az által, hogy több gymnáziumot ezentúl a tanitórendek fognak fen-tartani.
Mindez világosan mutatja a kultusz czéloknak a köz-oktatási czéloktól elkülönített fejlesztését, ugy hogy aligha tévedünk, ha analógiát látunk egyrészt a világi főpapság vagyona és a szerzetes tanitórendek javadálma között,
más-részt a vallásalap és a tanulmányi alap között; valamint ezek közül egyik a kath. kultuszczéljainak, másik pedig az oktatás érdekeinek van hivatva szolgálatot tenni : éppen ugy van ez az egyházi kézen levő vagyonnál is ; a világi főpapság javadalma gondoskodik a kultusz-szükségletekről, mig a tanitórendeké az oktatás igényeiről.
(Folytatjuk.)
DECRETUM
TOLETANA SEU CORDUBEN.
BEATIFICATIONIS ET CANONIZATIONIS YEN. SERVI DEI
IOANNIS DE AVILA
PRESBYTERI SAECULARIS, MAGISTRI NUNCUPATI SUPER DUBIO
An, stante virtutum et trium miraculorum approbations, tuto procedi possit ad solemnem Venerabilis Servi Dei Beatifícationem ?
ruit, quam sacrae Litterae iis tribuunt, qui viam sapientiae in corde suo excogitant, et in absconditis suis intelligen-tes, quasi investigatores post illám vadunt (Eccli, XIV, 23). Ipse namque luculenter enituit tum iis virtutibus, quae propriae sunt sapientis, tum etiam praedicatione di-vini verbi, animarum moderatione, scriptis quoque libris et vitae exemplis: quibus praesidiis sapientiae thesauros divinitus orando haustos in Dei glóriám et proximorum utilitates mirum in modum effudit. Hinc stóla decoris eum Dominus tam splendida induit, ut ipsum tamquam voluntatis divinae oraculum Hispania fere universa demi-rata sit, eoque magistro in christiana perfectione sectanda nonnulli etiam usi fuerint, quos nunc Ecclesia Sanctos inter caelites veneratur.
Sanctimoniae fama, qua clarus anno MDLXIX.
Montiliae obiit septuagesimum annum ágens, insigniter crebuit ob prodigia quae eius intercessione a Deo patrata ferebantur, ita ut ipsius Beatificationis et Canonizationis Causa apud Sacrorum Rituum Congregationem pertractari coeperit ; de heroicis autem eius virtutibus fel. rec. Cle-mens Papa XIII. Decretum edidit VI. idus februarias anno MDCCLIX : de tribus vero eius ope a Deo effectis miraculis Sanctissimus Dominus Noster Leo Papa XIIL pridie idus novembres superioris anni rite constare decla-ravit.
Quapropter nihil aliud superesse videbatur nisi ut de dubio ageretur an Yen. Ioanni publici cultus honores tuto decerni possent. Hoc autem dubium a cl. me. Rmo Cardinali Aloisio Serafini, Episcopo Sabinen., Causae Po-nente, IV. calendas décembres eiusdem anni propositum est in generalibus Sacrorum Rituum Congregationis Co-mitiis ad Vaticanas aedes habitis coram eodem Sanctissi-mo Domino Nostro : ac Rmi Cardinales et Patres Consul-tores singuli suffragium dederunt. Attamen Beatissimo Patri piacúit apostolicam sententiam suam in aliud tempus differre, omnesque admonuit Dei auxilium esse humiliter implorandum.
Ipse itaque hac die, Dominica prima Quadragesimae, Sacro peracto, in hac Vaticani aula pontificio solio assi-dens, ad se accito Rmo Cardinali Caietano Aloisi-Masella Sacrorum Rituum Congregationi Praefecto, et novo Cau-sae Ponente, necnon R. P. Augustino Caprara Sanctae Fidei Promotore, meque infrascripto Secretario, decrevit:
„Tuto procedi posse ad solemnem Venerabilis Servi Dei loannis De Avila Beatifícationem. "
Atque hoc Decretum evulgari, et in Acta Congre-gationis Sacrorum Rituum referri, litterasque Apostolicas in forma Brevis de Beatificatione quandocumque cele-branda expediri mandavit III idus februarias, anno MDCCCXCIV.
C. Card. ALOISI-MASELLA S. R. C. Praefectus.
L. * S.
VINCENTIUS NUSSI S. R. C. Secretarius.
Venerabilis Dei famulus Ioannes De Avila in Dioe-cesi Cluniensi exeunte saeculo XV. natus, spiritu sapien-tiae et intellectus a Deo impletus, laudem illam
prome-DECRETUM
FIRMANA
BEATIFICATIONIS ET CANONIZATIONIS VEN. SERVI DEI
P. ÀNTONII GRÂSSI
PRESBYTERI E CONGREGATIONE ORATORII S. PHILIPPI N E R I I IN CIVITATE F I R M a N A
SUPER DUBIO
An, stante virtutum et duorum miraculorum appróbatione, tuto procedi possit ad solemnem Venerabilis Servi Dei Beatifícationem ?
Egregiis Christi asseclis, qui Deo ad perfectiora vocanti summa alacritate animi et operae respondentes, totos ad ea quae ipsius sunt et animarum salutis sese devoverunt, Yen. Antonium Grassi e Congregatione Ora-torii Presbyterum adnumerandum esse, octoginta vitae anni, quos in sanctitate duxit, apprime convincunt. Ipse enim maxima divinarum rerum cupiditate, omnigenarum virtutum cultu, praesertim vero fiagrandi erga peccatores et egenos caritate se omnino praebuit insignem Philippi Patris imitatorem, cuius pariter labores uberrimis sancti-tatis et honoris fructibus Deus complevit.
Post ipsius pretiosum obitum, qui contigit anno MDCLXXL, sanctimoniae laus qua clarus vixerat, latius in dies pervulgata est ob prodigia, quae ad eius nominis invocationem a Deo patrata ferebantur; ideoque de eius Beatificationis et Canonizationis Causa apud Sacrorum Rituum Congregationem agi coepit. Probationibus igitur iuridice sumptis riteque expensis, fel. rec. Clement Papa XIY calendis Április anno MDCCLXX. Yen. Antonium heroicis praefulsisse virtutibus decrevit : ac Sanctissimus Dominus Noster Leo Papa XIII de duobus miraculis eius intercessione a Deo effectis pridie idus novembres
supe-r i o supe-r s anni constasupe-re sancivit.
Illud porro supererat, ut de altarium honoribus eidem Yen. Antonio tuto decernendis dubium discutere-tur : quod cum propositum esset a Rmo Cardinali Caie-tano Aloisi-Masella, Sacrorum Rituum Cougregationi Praefecto, loco et vice Rmi Cardinalis Angeli Biancbi, Episcopi Praenestini, Causae Ponentis, in plenario ipsius Congregationis Coetu ad Yaticanas Aedes coram eodem Sanctissimo Domino Nostro IY. calendas décembres eius-dem anni, Rmi Cardinales et Patres Consultores singuli responsum protulerunt. Attamen Beatissimus Pater in tam gravi negotio sententiam suam proferre distulit, simul ratus divini luminis ampliorem opem esse implorandam.
Ipse autem hac die, Dominica prima Quadragesimae, pacis Hostia oblata, in hac Vaticani aula pontificio solio assidens, ad se arcessiri iussit praefatos Rmos Cardinales Caietanum Aloisi-Masella, et Angelum Bianchi, una cum R. P. Augustino Caprara Sanctae Fidei Promotore, me-que infrascripto Secretario, iisme-que adstantibus decrevit:
„ Tuto procendi posse ad solemnem Venerabilis Servi Dei Antonii Grassi Beatifícationem
Hoc vero Decretum in vulgus edi, atque in Acta Congregationis Sacrorum Rituum referri, necnon litteras Apostolicas in forma Brevis de Beatificatione
quandocum-que celebranda expediri mandavit III. idus februarias, anno MDCCCXCIV.
C. Card. ALOISI MASELLA S. R. C. Praefectus.
L. * S.
YINCENTIUS NTJSSI S. R. C. Secretarius.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, febr. 20. A gyermekek vallása a közok-tatásügyi bizottság előtt. —
A képviselőház közoktatási bizottsága ma Schwarcz Gyula elnöklete alatt tartott ülésében tárgyalás alá vette a „gyermekek vallásáról" szóló törvényjavaslatot, mely a hires 1868. 53. t.-czikk változtatása akar lenni.
Bessenyey Ferencz előadó „lelkes beszédben" ecse-teli a javaslat szükségességét, hasznosságát és ajánlja az általános tárgyalás alapjául való elfogadásra.
Pap Géza a törvényjavaslat első §-ának két lénye-ges pontja ellen elvi kifogást tesz, nevezetesen azon
ren-delkezés ellen, melyek bármely vallású házasulandók szabad megegyezési jogát a gyermekekre nézve fentart-ják. Sokkal megnyugtatóbbnak tartaná, ha az állapíttat-nék meg, hogy a megegyezés a házasság megkötése nap-jától számított hat hónap alatt történhetik] meg. (Miért ?)
Ily értelemben terjeszt elő az első §-hoz módosítást.
Sághy Gyula éppen abban látná a javaslat fény-pontját, hogy bármily vallású házasulandókra kimondja a szabad rendelkezés jogát. (Minek?) De a javaslatot jelen alakjában általános tárgyalásra sem fogadhatja el, mert a kötelező polgári házasságot sem fogadja el.
Nézete szerint az 1868: 53. t.-cz. változatlanul fenn lenne tartandó addig, míg megváltoztatásának feltételei bekö-vetkeznek.
Bánó József általánosságban sem fogadja el a ja-vaslatot. Kifogásolja már alapgondolatát, hogy a szülők a gyermekek vallása felett rendelkezzenek (Hát ki ren-delkezzék ? Ki-é a gyermek ?) és pedig akkor, mikor még nem is szülők, amit szóló immorálisnak tart. Az 1868 : 53. t.-cz. a protestánsok alaptörvényét képezi, betetőzését vallásszabadságuk biztosításának, szóló ezen állapoton nem kiván változtatni, mert nem akarja újra felidézni a rever-zálisok korszakát s mert nem tud semmit, ami az 1868 : 53. t.-cz. 12. §-áért a protestánsoknak kárpótlást nyújthatna.
Csáky gróf miniszter csak az általánosságban tett felszólalásokkal foglalkozik és előadja a javaslat keletke-zését és történetét. Bármint vélekedjék valaki e javasla-tokról, nem tagadhatja, hogy a házasságjogi javaslat a felekezetek közti egyenjogúságnak sokkal pregnánsabb kifejezést ad, mint eddig történt. (Szép „egyenjogúság"
az, mely a katholikusokat a protestáns házasságügyi fel-fogás szolgálatára kényszeríti!)
Ennek folytán beállott annak lehetősége, hogy mó-dosittassék az 1868: 53. t.-cz., amely különben is 1868 óta soha sem volt végrehajtva. Biztosíték volt ez a tör-vény a papiroson, de az életben nem volt az, sőt nincs
is módunkban végrehajtását akként biztositani, hogy valódi garancziát képezzen a protestánsokra nézve.
A polgári tisztviselő előtt itt kontemplált meg-egyezést a reverzálisokkal összetéveszteni merő lehetet-lenség. Amennyiben a felekezetek egyik-másika az állam és egyház közti viszony uj rendezése folytán károkat szenvedne, meg van arról győződve szóló, hogy a tör-vényhozás gondoskodni fog megfelelő kárpótlásokról. Az 1868. 53. t-cz. módosítására nézve semmiféle paktum egyetlen felekezettel nem jött létre, sőt nem is kísérlet-tek meg; a kormány saját kezdeményezése alapján hatá-rozta el magát erre a már elmondottak alapján azért, hogy ezzel is előmozditsa a felekezetek közti béke helyre-állitását.
Sréter Alfréd helyesnek tartaná, ha a szülők a gyermek vallására nézve megegyeznének ennek születé-sekor, de szerződés nélkül. (Miért?) A felekezetnélküliek gyermekeinek vallására vonatkozólag is kellene intézkedni.
A javaslatot általánosságban elfogadja.
Kemény Endre báró kimondani kivánja, hogy a gyermekek mindig az apa vallását kövessék. (Miért?)
Kiss Albert a vegyes házasságok keretén túlmenő intézkedésekkel nem tartja módositandónak a törvényt.
Álláspontját attól teszi függővé, miként fogják megálla-pítani az első szakaszt.
A tárgyalást folytatják.
Róma. A filozófia műveléséről és tanításáról. — Ismeretes dolog, mily lelkesen emelt szót XIII. Leo pápa az igaz, a jó filozófia tanulása és tanitása mellett, a mely egyedül képes, az Isten titkosan működő ma-lasztja mellett, kivezetni a tévelygő lelkeket a szkepti-czismusból és a hit világába felemelni. 0 szentsége nagy emberismerő, nagyon jól ismeri századunk szellemét, a mely mellőzvén a hit rendeleteit vagyis a dogmákat, neki esett magának a józan észnek s a józan ész igazságainak, át-adva magát s az emberiség nagy részét annak az egész-ségtelen bölcselkedésnek, a mely végzetszerűen ragadja az elméket egyik tévedésből a másikba s a mely megálló pontot nem ismer mást mint a durva materializmust.
Az anyagelvüség által többé-kevésbbé foglyul ejtett szellemek iránt való atyai, magasztos pápai gondoskodás-nak egy ujabb kiváló kezességét kaptuk ujabban egy bölcseleti tankönyv megjelenésében. Igaz, hogy ez a mű már hónapok előtt jelent meg a könyvpiaczon, mostani kiemelése még sem mondható elkésettnek, minthogy a
Az anyagelvüség által többé-kevésbbé foglyul ejtett szellemek iránt való atyai, magasztos pápai gondoskodás-nak egy ujabb kiváló kezességét kaptuk ujabban egy bölcseleti tankönyv megjelenésében. Igaz, hogy ez a mű már hónapok előtt jelent meg a könyvpiaczon, mostani kiemelése még sem mondható elkésettnek, minthogy a