port magyar munkással, férfiakkal találkoztam. Köszön-töttek : „Dicsértessék a Jézus Krisztus!" Kimondhatatlan lelki örömmel adtam m e s a Krisztus-tagadásnak napján
a — „mindörökké"-t. Dolgomat végezvén, v i s s z a f e l é jövet, körülbelül ugyanott, a hatalmas iparcsarnok előtt,
német-it
a felfelé, az I s t e n h e z való t ö r e k v é s i r á n y á t ó l s e g y ú t t a l a p r ó f é r g e k is kezdik t a l á n a n e m z e t e t a l k o t ó p a r á n y o k b a o , az egyesek g o n d o l a t a i b a n egyre szaporodva, a felfelé, az I s t e n felé való növekvésre a d o t t é l e t n e d v e k e t p a r a s z i t a é l e t ü k t e n g e t é s é r e a n e m z e t lelkében t i t k o s a n ű z ö t t szellemi r a b l ó g a z d á l k o d á s á l t a l elhasználni ?
Nagy kérdés, óriás kérdés, a m e l y m e l l e t t a f é k t e l e n s é g n e k »böjti m u l a t s á g o k a t " s a h i ú s á g n a k lobogós és czigányzenés v i r á g - k o r z ó k a t ajkú munkáscsalád halad el mellettem. A nő „Gelobt sei Jesus Christus"-szal üdvözölt; a férfi ajka már néma maradt. Az „in Ewigkeit"-ot oly erős hangon,fmondtam, hogy a férfi szórakozottságából fölrezzent. Ok tovább mentek, én is nem különben. Egész raja a gondolatok-nak szállta meg lelkemet. Szegény nép! ha tudnád, mi lesz ez a nap reád nézve, s mi fog itt ma ebben a város-ligetben, itt, a hol te ma Jézus Krisztust köszöntöd, mi fog itt ma történni?! Aztán végig elgondoltam a tünte-tést, a tüntetőket. Gondolataim íolyama megakadt a ve-zérek nevénél. Ugy olvastam a reggeli lapokban, hogy a szabad elvű nagygyűlés tényleges elnökségét Orczy Béla báró, v. b. t. tanacsos és királyi főkamarás, vállalta el.
Társelnökök Pálffy János gróf és Andrássy Tivadar gróf. Aztán azt olvastam, hogy a Ferencz-József-térről induló csoportot Rohonczy Gedeon, a virágkorzó vezéré-nek vezetése alatt Károlyi Gyula gróf és Károlyi Imre gróf fogják lóháton kalauzolni. A másik két csoport élére is grófot és bárót igyekezett megnyerni a szabad elvű tüntetés. A Podmaniczky bárókról meg azt hirdette egy lap, hogy azok mind: Frigyes, Levente, Géza, Elemér, Béla, Gyula, Endre és Hórácz, összesen nyolczan szemé-lyesen fognak „felülni", akartam mondani megjelenni.
(Es igy is történt.) J a j fejem! Oda kapok a fejemhez s mit veszek észre? Azt vettem észre, hogy az egész nyi-lalást benne egy bolondulásnak bizonyuló gondolat okozta.
Ember, — gondolám magamban — vagy te bolondulsz meg, vagy ezek az urak bolondulnak ! Azt mondják a bajorokról, hogy azoknak az esze csak 40 éves korukban jön meg. Lehet nekik ! A bajorok hosszuéletüek. Minél később jön meg az eszük, annál tovább élnek. De bezzeg nekünk ; nekünk magyaroknak, jaj, ha ily sokáig várat magára az ő megjövetelével az ész ur. Lóhátra ültették a magyar mágnásokat, hogy vezessék diadalra, dicsőségre azt a menetet, a melynek zászlójára titkos kézzel az van felirva % vérvörös betűkkel, hogy: „Ni Dieu, ni maître!"
Andrássy Gyula gróf a mérséklet minta-alakja keserveset fordul nyugalmas sirjában. Fia diadalra vezeti azt, a mit az apa méltán veszedelmesnek látott az országra, a radi-kális felforgatást. Bizony, néha messze esik a fájától az alma! Es vájjon mit akarnak az Istentől való szabad elválás s az uri különbségek rnivellirozásának" diadalme-netében a gyermekifju Károlyi grófok? Népszerűséget — a névnek? Veszedelmes játék azoktól az öreg Károlyiak-tól, a kik ezt az ifjú grófoknak tanácsolták vagy meg-engedték. Vagy családi csatlakozás akar ez lenni a szabad elvüség diadalkocsijának igavonóihoz ! J a j nektek Károlyi-törzs ! Ha igy áll a dolog: akár mindjárt lefele fordít-hatjátok ezredéves viharok közt égre irányzott állásából ki nem mozdult büszke czimerteket. „Mox daturi proge-niem vitiosiorem !" Gyásznap, gyászos emlékek! Szegény, Jézus Krisztust dicsérő nép. ha tudnád, hogy mi történik!
A kik oly szűken adnak neked ebből a földből, azok ma-gukkal együtt téged is meg akarnak fosztani az égtől.
Könnyű nekik! Ok megelégedést találnak a földben; de mivel fognak kárpótolni téged ?
rendező légy és pillangó t e r m é s z e t ű , száz év m ú l v a m á r gyászosaknak nevezendett magyarkák k ö n n y ű m o z d u l a t o k k a l és a m o d e r n műveltség-n e k kecses t á műveltség-n c z a i v a l l e j t e műveltség-n e k el; á m d e ez a kérdés-kolosszus a mindenek fölött uralkodó Ész-nek avval a m a g a „egyszer egy " - j ét soha és senki k e d v e é r t m e g nem m á s i t ó s z á m i t á s á v a l v a n f e l á l l í t v a a mai nemzedék és n e m m á s n e m -zedék elé, h o g y a z t vele szembe nézve, azaz élűiről véve oldja m e g s t á v o l í t s a el a második m i l l e n n i u m b a á t v e z e t ő útból, m e r t különben, ha
„ügyes" bár, de lelketlen m e g g o n d o l a t l a n s á g t ó l s u g a l l t m o z d u l a t o k k a l — t a k t i k á n a k is s z o k t á k az u r a k nevezni — m e g k e r ü l i e kérdés-kolosz-szust s a megoldás m u n k á j á n a k lelkiismeretes elvégzése n é l k ü l k ö n n y e l m ű e n u t á n a t a l á l ke-r ü l n i e n n e k az előzetesen tisztába és biztos áldásba hozandó kérdés-kolosszusnak, a k k o r j a j a k ö n n y e l m ű „ b ö j t i " tánczosok e l v b a r á t a i n a k s p a t r o n u s a i n a k ! A n y o m o r u l t a k e l t á n c z o l t á k s e l t á n c z o l t a t t á k M a g y a r o r s z á g m á s o d i k m i l l e n -n i u m á -n a k : b i z t o s í t é k a i t , m e r t a h á t u l r ó l t ö b b é m e g n e m t á m o g a t h a t ó kérdés-kolosszus az „egy-s z e r - e g y " f a t á l i „egy-s t ö r v é n y é n é l fogva ö„egy-s„egy-szeomlik s a második m i l l e n n i u m r o m j a i n a k összes sulyja alá l a p i t j a le szétmorzsoló erejével a m a i k o r a m a z e m b e r e i t , a k i k M a g y a r o r s z á g jövendőjéről levén kötelesek gondoskodni, g o n d o l k o z n a k is e t e k i n t e t b e n , ugy hogy agyvélejök csaknem kiég, de sajnos, k e g y e t l e n v a k s á g t ó l megveretve, ke-rülve az igazságot gondolkoznak!
I t t vagyunk, t . olvasó, a liberálizmuö s a sza-bad elvüség m e g h a t á r o z á s á n á l .
„Kerülve az igazságot g o n d o l k o z n i ! " í m e a szabad elvüség egy igen találó m e g h a t á r o z á s a , vagyis s z a b a t o s a b b a n szólva, egy k i á l t ó főjellem-v o n á s a , m e l y l y e l szemben a szabad elfőjellem-vüek szin-v a k s á g g a l szin-v a n n a k megszin-verszin-ve, m e r t egy igazi szabad elvű sem veszi észre, hogy mily eszeve-szetten téved. Ezt az oldalát a liberálizmusnak világosan k i d o m b o r i t o t t a XIII. Leo p á p á a mi-n a p idézett t a mi-n í t á s a i mi-n a k egyikébemi-n, midőmi-n azt m o n d á , hogy a liberálizmus, a mely i n k á b b sza-badonczság, m i n t szabadság, „ p r a e t e r r a t i o n e m " , esztelen dolog — s igy, ú g y m o n d , eszes l é n y t eltorzító, szerencsétlenné tevő, lelkileg rabszol-g a i á l l a p o t b a l e a l a c s o n y í t ó bűn.'*)
(Vége köv.)
*) Immo cum sit praeter rationem, vera servitus est: qui enim facit peccatum, servus est peccati." Id. mű II. köt. 162. 1.
167
Dr Tódor József beszéde
a képviselőház í'ebr. 26-iki ülésén.
(Vége).
Összegezzük a mondottakat, t. ház. Katholikus tan szerint tehát a házasság ugy is, mint vallási cselek-mény, ugy is, mint a szentség, az annak lényege és ér-vénye körül felmerülhető minden kérdésben az egyház törvényhozói és birói jogkörébe tartozik és az egyszer megkötött és konsumált házasság, ha az érvényesen jön létre, fel nem bontható. Ezzel szemben a polgári házas-ság egyik alapvető dogmája a felbonthatóházas-ság, mint pol-gári szerződés a polpol-gári hatóság törvényhozói és birói jog körébe tartozik ; a polgári hatalom van jogositva a házasság érvényes megkötésének szükséges feltételeit megszabni, a polgári hatalom van jogositva bontó és tiltó akadályokat felállítani és ezen akadályok alól, ha szükséges felmenteni és az egyszer megkötött, de
megtá-madott házasság felett birói Ítélettel dönteni.
Én ugy vélem, tisztelt ház, hogy az éjszaki és déli pólus nem lehetnek egymással szemben oly diametraliter ellentétben, mint a minő ellentétben állanak a pol-gári házasságban lefektetett elvek, a katholikus egy-háznak a házasságra vonatkozó hitelveivel, és ha valaki azt mondja, hogy igaz, a polgári házasság ellenkezik a katholikus hitelvekkel, de az állami érdekek, nemzeti követelmények sürgetik azt, hogy ezen intézményt ezen hitelvek mellőzésével is megteremtsük, a nemzeti állami életnek egy bázist teremtsünk, ezt logikus, igaz és őszinte beszédnek tartom, de ha valaki azt mondja, hogy a pol-gári házasság nem ellenkezik a katholikus hitelvekkel, ez először tévedés, másodszor megtévesztés. Ha mindazon-által a katholikus államokra történik hivatkozás és azt mondják, hogy mindazon államokban, melyekben a pol-gári házasság behozatott a katholikus egyház azt türi és a pápák s a püspökök intik a hiveket, hogy a polgári törvényeknek engedelmeskedjenek : erre egyszer s minden-korra legyenek megjegyzéseim a következők :
A katholikus egyház mindazon államokban, a melyek-ben a polgári házasság törvény által behozatott, ezen állapotot türi, mint olyant, a melyet nincs hatalmában megváltoztatni, de soha sem helyesli és azt, a mit hang-súlyozva mondok — a házasság érvényére nézve jogha-tálylyal birónak soha el nem ismeri. Ha pedig a hiveket arra utalja, hogy a polgári hatóság előtt is megkössék házasságukat, egyszerűen kijelentem, ezt csak annyiban teszi, a mennyiben féltékenyen őrködik a fölött, hogy hivei házasságuk polgári következményeit ne veszélyez-tessék. Legyen meggyőződve a t. ház arról, hogy ha ezen tör-vényjavaslat itt nálunk törvényerőre fog emelkedni, a katholikus egyház itt sem fog más állást elfoglalni. (Zaj.
Halljuk! Halljuk!)
Elnök: Csendet kérek!
Tódor József: A katholikus egyház és annak főpász-torai itt is ki fogják bocsátani a pásztori körleveleket, a melyekben kijelentvén azt, hogy Isten előtt törvényes házasság csak az egyházi törvények szerint köthető, uta-sittatni fognak a hivek — nem azért — mintha érvényes házasságot polgári törvények szerint is lehetne kötni,
hanem egyedül azért, nehogy az egyházi törvények szerint érvényesen megkötendő házasságuk polgári jogi követ kezményei veszélyeztessenek — engedelmeskedjenek a törvényeknek mindaddig, mig az fennáll. (Helyeslések.)
Hermann Ottó : Hát Kopp érsek ? (Zaj.)
Tódor József: Épen most jövök rá. Elmondottam s hangsúlyoztam ezeket retifikáczióképen — azon téves magyarázattal szemben, melyben a nevezett biboros érsek-nek pásztorlevele részesittetett, a félreértés és az ügy-ben való — tisztelettel legyen mondva — járatlanság miatt.
De, t. ház, áttérek most ezen állitásom indokolására, hogy ezen tárgyalás alatt levő házassági javaslatot és annak ez alakban való megvalósitását, magára az országra nézve is károsnak és veszélyesnek tartom. Károsnak és veszélyesnek tartom pedig ugy valláserkölcsi és társa-sadalmi, mint itt, különösen Magyarországon nemzetiségi szempontból. (Halljuk ! Halljuk !) Azok után, amiket idevonatkozólag Apponyi Albert gr., Szápáry Gyula gr., Hortoványi József, Sacsvay Sándor részéről hallottunk, igen rövid lehetek.
Kiválóan viszonyainkra találó volta miatt hivatko-zom Nagy István t. képviselőtársamnak 1893. márczius 9-ikén tartott beszédének a következően hangzó részle-tére : Ismerve, a magyar nép bizonyos fokú kényelmi hajlamait, ha hatósággal van dolga, melyekhez általában nem szivesen fordul, attól tartok, hogy ez a nép, ha egyszer megérti azt, hogy a házasságot polgári hatóság előtt is érvényesen megkötheti, ha nem is mindjárt kez-detben, de idővel, lassan-lassan egészen abba fogja hagyni házassági firigyének egyházilag leendő megáldatását ; és amint azután az egyház közbenjárását egészen nélkülöz-hetőnek látja a házasság megkötésénél, ugy idők multán nélkülözhetőnek tartja egyéb, eddig hiven teljesített, más vallásos kötelmeinek teljesítésénél is, szóval tért foglal majd idővel a vallási közöny, az indifferentizmus, melyet nyomon követ azután a teljes vallástalanság, mely utóbbi irány, ha egyszer gyökeret vert ebben az országban, akkor aztán be is áll ám olyan állapota a társadalmi szétzüllődésnek és általános dekompozicziónak megfékezé-sére többé semmiféle erő nem leend képes."
T. ház ! Nem az elmék megtévesztésére, vagy tán a gyöngék megfélemlítésére számító jövendő-mondónak szavai ezek, hanem magának a magyar népnek jelleméből merített igazság, mely való tényeken alapszik és melyről fájdalom, csattanós bizonyítékot szolgáltatnak azon álla-mok, melyekben a nép hite megingattatott a kornak szabados szelleme és intézményei által. Nem hivatkozom statisztikai, vagy történeti adatokra annak kimutatása végett, hogy a polgári házasság társadalmi tekintetben sem szüíte sehol azon eredményeket, melyeket attól vár-tak, hanem éppen ellenkezőjét, mert hisz ezt már meg-tették előttem többen képviselőtársaim közül és meg fog-ják tenni bizonyára utánom is. Én csak a kultuszminiszter ur elve előtt hajlok meg s annak alapján, hogy az igaz-ság mindaddig ismétlendő, amíg az mindenkinek meggyő-ződésévé nem válik, hivatkozom ismételten gr. Andrássy Gyulának gr. Apponyi Albert által idézett e szavaira :
„Azt tapasztaltam, hogy ez intézmény a családokban,a 19*
társadalomban a türelmetlenséget, a vallási viszályt, a legnagyobb mértékben fokozza és azért őszintén meg-vallom, bogy behozatalát nálunk nemcsak most, de soha-sem kívánom." De nemcsak valláserkölcsi és társadalmi, hanem különösen nemzetiségi szempontból látom veszé-lyesnek e javaslatot, főkép nálunk. Megvallom, hogy azon érvek közt, melyekkel a polgári házasság behozatalának szükségét indokolni szokták, a legkomolyabb és leginkább megfontolandónak azt tartom, mely a miniszteri előter-jesztésben is igen előkelő helyet foglal el és melv azt állítja, hogy a házassági jognak mindenkire nézve egyen-lően kötelező formában való létesítése a nemzeti egységet hatalmasan előmozdítaná.
Amennyire óhajtom a nemzeti és állami egységnek, a magyar állam minden irányban való megerősödésének, vagy hogy a felkapott szóval éljek, konszolidácziójának megteremtését : annyira sajnálom, hogy ez állítását a polgári házasság melletti érv gyanánt nem tehetem ma-gamévá. Nem tehetem magamévá azért, mert, és itt mellékesen legyen megjegyezve, nem annyira a magam véleményének, mint a sajtó által is nyilvánított közfelfo-gásnak adok kifejezést, a kötelező polgári házasságnak bevallott és szándékolt czélja a házasságnak egész területén elválasztani, szétkülöniteni Magyarországon az államot az egyházaktól. En ezt az operácziót, ezt a műtétet éppen nem-zetiségi szempontból nagyon veszélyesnek látom. E ketté választás a nemzetiségi alapon szervezkedett egyházaknak papságát hivatásában, hatáskörében, sőt nem egy helyen existencziájában támadja meg és igy benne a felekezeti és nemzetiségi fanatizmust van hivatva egyszerre feléb-reszteni. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.)
En ugy vélem, hogy az amúgy is forrongó nemze-tiségi kérdéssel és az olcsó mártiromságra vágyó sok fanatikussal szemben egy kissé merész koczkáztatás a szenvedélyeket ily alapon is felkelteni. Lehet valaki a legoptimisztikusabb, de azt még sem fogja állítani, hogy a nemzeti egység megteremtésének éppen ez volna a legbiztosabb módja. Hiszen Anglia, a melyre annyi szak-ismerettel és közvetlen tudással hivatkozott szombati be-szédében Pulszky Ágoston t. képviselőtársam, csak-ugyan hatalmas állam és nemzeti egységére is nagyon sokat ad ; de házassági intézményeinek egységes alapon való rendezését még meg sem próbálta.
Es ha e tekintetben Franczia-, Német- vagy Olasz-országra történnék hivatkozás, eltekintve azon kedvező körülményektől, melyek ezen államokban a házasság egy-ségesítését mindenkire egyenlően és általánosan kötelező formában létesithetővé tették, ne feledjük soha, hogy ezen államokban a nemzeti egység, a faji egységen ala-pulva, már bevégzett tény, mely magát a nemzeti erőt termeli és az egységes nemzeti és állami intézkedések ezen erőnek csak termékei. De nálunk ezen nyelv-területekre széttagolt országban egészen másképpen áll a dolog.
Itt a nyelv- és fajkülönbség által szétszaggató nem-zeti egységet először meg kell teremteni az egységes nemzeti magyar kultura által, (Igaz ! Ugy van ! a bal-oldalon.) hogy ez a nemzeti egység azután kutforrásává lehessen egységes állami intézményeinknek. Mert hiszen
ezek csak okozatai, nem pedig szülő okai lehetnek a még megteremtendő nemzeti egységnek. És ha valaki, mint
•tette ezt Wlassits Gyula t. képviselőtársam, a nemzeti tradicziók nevében tör lándzsát a polgári házasság beho-zatala mellett, én nyíltan és őszintén bevallom, hogy a magyar nemzetnek szent és nagyemlékű őseitől örökölt és megvalósítandó nemzeti tradiczióit nem ebben keresem és nem is ebben találom fel.
Mindig tettre kész, minden áldozatra felbuzgó, lán-goló és munkás hazaszeretet, keresztény alapelveken nyugvó szabadság, egyenlőség és testvériség szabad, füg-getlen, müveit, boldog nemzet, szabad, független erős államban : ezek a magyar nemzetnek fölséges ideáljai, ezek a magyar nemzet lelkében ősi nemzeti aspirácziók és én ezek között a házasság profanáczióját nem látom és éppen azért azt nemzeti tradiczióként el nem fogad-hatom. (Helyeslés és tetszés balfelől.)
Végezetül, t. ház, — nem akarván beesés figyelmét továbbra is igénybe venni (Halljuk ! Halljuk !) — legyen szabad még egy több oldalról hozzám intézett kérdésre válaszolnom. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Többen azt a kérdést intézték hozzám, hogyan van az, hogy a kath.
egyház annyira ellenzi a polgári házasságot ; hiszen tudvalevő dolog, hogy az a kath. egyháznak a gyakor-lati életben csak előnyére fog válni.
Készséggel megengedem t. ház ! hogy ezen kérdés-nek, tekintve a magyarországi házassági viszonyokat, megvan az alapja. Mert hiszen nem tagadom, sőt vallom, hogy a házasságnak kontemplált egységesítése többé-ke-vésbé megszüntetné azon elszomorító viszonyokat, a melyek e téren Magyarországon uralkodnak és a melyek, mint Apponyi Albert gróf tisztelt képviselőtársam egyik beszédében megjegyezte, a szomszédos államok összes családi és házassági jogainak szemétdombjává tették Ma-gyarországot. Ugyanis megszüntetné a sok meggyőződés-nélküli vallási csereberét, gátat vetne a házasulni óhajtó papok és szerzetesek aposztáziájának ; véget vetne a tény-leg ugyan nem, de jogilag fennálló többnejűség és férjü-ségnek, mely a katholikus és protestáns házassági jogok elvi differencziájából jön létre. (Ugy van! (Ugy van!
balfelől.)
És mégis, t. ház, ha figyelembe veszem, hogy mind-ezen elszomorító viszonyokat nem a kath. egyház kánon-joga idézte elő, hanem előidézték egyfelől a protestáns házassági jognak a katholikusoktól eltérő és bizonyára lazább törvényei ; előidézték másfelől az állami törvé-nyeknek némely ide vonatkozó intézkedései, a melyek lehetővé tették azt, hogy a katholikus hivek egyházuk törvényeit egyszerűen kijátszhassák és megteremtették — bocsánat a kifejezésért — azt a jogi abszurdumot, azt a jogi képtelenséget, hogy bizonyos törvények szerint megkötött házasság, más törvények szerinti elbírálás alá bocsáttathassék.
S ha másfelől megfontolom azt, hogy mindazon elő-nyök, a melyeket a polgári házasság a felsorolt szomorú viszonyok megszüntetésével létrehoz, más, sokkal egysze-rűbb, sem egyházamnak sarkalatos tantételeit, sem a más egyháznak jogos és igazságos és igy jogosan megvédel-mezendő érdekeit nem sértő intézkedéssel, t. i. annak
169 kimondásával is el lehet érni, hogy a házasságok azon
törvények szerint birálandók meg, a mely szériát köttet-tek, én tisztelt ház, a polgári házasság által nyújtandó, de más egyszerűbb eszközökkel is elérhető gyakorlati előnyökért az én egyházamnak megváltoztathatatlan elveit föl nem adhatom és éppen azért a tárgyalás alatt levő javaslatot, mint olyant is, mely ezen elvekkel homlok-egyenest ellenkezik és mint olyant is, melyet magára az országra nézve is, a felhozott szempontokból veszélyesnek tartok, sem általánosságban, sem részleteiben el nem fogadhatom. (Elénk helyeslés balfelől.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Csanádi egyházmegye. Dessewffy püspök és az ezredéves kiállítás. —
Desseívffy Sándor csanádi püspök ur az ezredéves ki-állítás ügyében meleg hangú felhivást intézett az egyház-megyei plébánosokhoz, kifejtve, hogy e kiállitáson kedvező alkalmuk kínálkozik arra, hogy a többi magyar püspök-ségek sorában a Szent-István alapitotta ősi egyházmegye is hozzá méltóan legyen bemutatva. A püspök meg van győződve, hogy e hazafias felfogásban a csanádegyház-megyei klerns is osztozik vele s készséggel fog közre-működni, hogy a millenniumi kiállitáson az egyházmegye azon helyet töltse be, mely azt az ország sorsával szo-rosan egybefüggő 800 esztendős múltjánál fogva kiváló-képen megilleti. Fájdalommal utal arra, hogy az egyház-megyét monumentális műalkotásokban és nagy értékű régiségekben nem mutathatni be, mert ősi műremekei és drága műkincsei, egyházi dísztárgyai, ódon ékszerei el-pusztultak a mohácsi vész után és főkép a félhold két-százados uralma alatt. „De tehetjük ezt — úgymond — szellemi kincseinkkel." A püspök át fogja dolgoztatni az egyházmegyei plébániákról eddig megjelent müveket és 2—3 kötetes munkában összegyűjtve kiadja a csanád-megyei plébániák történetét. E mű Ternes-, Torontál-, Krassó-Szörény-, Arad-, Csanád- és Csongrádmegyék terü-letéről 223 plébánia és a fiók-egyházakkal együtt össze-sen 1337 délmagyarországi község helytörténeti leírását fogja tartalmazni, s ezen alapon könnyebben kiépülhet idővel a csanádi püspökség és káptalan története is. A püspök felhívja a plébánosokat, hogy a plébániákra és fiók-községekre vonatkozó történelmi anyagot gondosan egybegyüjtsék és még a folyó évi őszi koronán kézbesit-sék az espereseknek, kik az átvett munkálatokat az év végéig tartoznak beszolgáltatni a püspöki irodának. Az anyag feldolgozására a püspök legközelebb egy bizottságot alakit meg.
Kalocsa. „ A herczegprimás és a miniszterelnök11. — E czim alatta „Kalocsai Néplap"-ban igen talpraesett hozzászólás jelent meg a radikális kötelező polgári há-zasság eddigi tárgyalásához, különösen a miniszterelnök gyanusitó felszólalásához. A figyelemre méltó vezérczikk-ből átveszszük a következő megjegyzéseket :
„Igazán szenzácziósnak egyetlen egy mozzanatát mondhatjuk az eddigi tárgyalásnak. S ez Wek rle
mi-niszterelnök beszéde. Annak két rendbeli vádaskodása. A miniszterelnök a javaslatok tárgyilagos védelménél, a javaslat-ellenzőkkel való vitatkozásnál hatásosabbnak s talán sikeresebbnek is vélte a gyanúsítás, leleplezés és vádaskodás görcsös bunkójával támadni azokra, kik a javaslatokkal szemben állást foglaltak, tehát első sorban a herczegprimásra és a főpapságra. Hogy ez a görcsös fegyver akárki markába jobban illik, mint az ország első miniszterébe, arra szót vesztegetni fölösleges. De nem fölösleges megtudnunk, mekkorák voltak a csapások és egyáltalában találtak-e ?
Wekerle min.-elnök ekkép nyilatkozott szórói-szóra :
„Illetékes egyházi faktorok részéről is határozott és biztos tudomására jutottunk, hogy éppen az egyházak és első sorban a katholikus egyház szempontjából az általános polgári anyakönyvek behozatala nemcsak nem
„Illetékes egyházi faktorok részéről is határozott és biztos tudomására jutottunk, hogy éppen az egyházak és első sorban a katholikus egyház szempontjából az általános polgári anyakönyvek behozatala nemcsak nem