a képviselőház márcz. 9-iki üléséhen.
Az igazságügyminiszternek a trvjavaslat mellett eddig tartott két beszédjére vonatkozó bókolás után igy folytatta :
A tisztelt kormánynak egész reformácziójába bele-vegyültek oly momentumok, melyeknek semmi közük sincs a meggyőződéshez.
En, tisztelt ház, a jóhiszemű meggyőződést a legna-gyobb készséggel elismerem, azt kétségbe vonni tőlem távol van, de igenis belevegyültek oly felfogások, oly tényezők is, melyeknek ahhoz semmi közük. Ab ovo, tisz
*) Polonyi G. képviselő ur pl. elismeri, hogy reá mint katholikusra kötelező dogma, melyszerint a házas-ság szentség, de csak pro foro interno; pro foro externo tehát reá semmiféle dogma sem kötelező. S mégis ő volt az, ki jelen czikk Írójának müve: „Az egységes házassá^-jog alapvonalai," tiszteletpéldányát f lbontatlanul vissza-küldte.
telt ház, belevegyült egy szerencsétlen, egy sikertelen, mert törvénytelen és keresztülvihetetlen miniszteri rende-let teljes kudarcza fölötti depit és belevegyült ez a té-nyező, hogy az ottan szenvedett vereség győzelemmé alakittassék ; és végre, tisztelt báz, belevegyül még egy tényező : ez a gyűlölség és elkeseredettség, amely mindig elő szokott állani, ha a pártérdek és a hozzá fűződő szá-mos személyes érdek mindent koczkáztatva belementek olyan harczba, melynek kimenetelétől — tudják és érzik
— vagy a teljes és végleges siker, vagy a teljes és vég-leges bukás függ. (Ugy van! balfelől és a középen.)
Innen magyarázom, tisztelt ház, azt a gyűlöletes mo-dort, a szenvedélyek felkorbácsolását, az ellentétek kiéle-sitését, a társadalmi osztályok és felekezeti ellentétek egymásra uszítását, azt a modort, tisztelt ház, mely a politikai ellenvéleményben személyes ellenséget keres és a politikai ellenvéleményt a személyben igyekezik meg-támadni és lesújtani. (Ugy van ! balfelől és a középen.) Es innen magyarázom, tisztelt ház, hogy ez az áramlat semmi erkölcsi és ethikai momentumot nem képes respek tálai, sem azt a hazafiúi aggodalmat, mely e reformtól a nemzeti egységet félti, nem képes respektálni, sem a lelkiismeretek nyugtalanságát, sem a vallásos érzelmeket, sem azt az aggodalmat, hogy népünk egy nagy részének kulturai állapota mellett e reformnak forszirozása a köz-erkölcsöknek megingatására fog vezetni, sem azt az aggo-dalmat, hogy mekkora zűrzavar támadhat, hogy ha egy ily reform, mely a család és társadalom életébe mélyen vág, keresztül forsziroztatik a talajnak kellő előkészítése, a kivihetőség biztositéka nélkül. (Igaz! Ugy van! a bal-oldalon és középen.)
Egyetlenegy momentuma van annak, hogy ez az áramlat respektálni tud egy ethikai mozzanatot. Ez a momentum, tisztelt ház, Rezei Sylvius tisztelt képviselő ur; (Nagy derültség a baloldalon és a középen. Halljuk!
Halljuk!) ő ennek kimagasló momentuma. Tisztelt ház!
Távol van tőlem, hogy én tisztelt képviselőtársamnak magatartását birálat tárgyává tegyem, ő követi ugy, mint mi valamennyien, sajat lelkiismeretét és meggyőződését, és ezt helyesen teszi. De engedjék meg, tisztelt ház, hogy birálat tárgyává tegyem azt az eljárást, mely a papok-nak megengedi, hogy a javaslat ellen szavazva is meg-maradhassanak a kormánypárton, mert ugy látszik, tisztelt ház, mintha itt egy erkölcsi momentumot respektálnának, pedig, tisztelt ház, világos és evidens és nem szenved kétséget, hogy a papra és világira a vallás egy és ugyanaz. (Ugy van ! a baloldalon.) Önök tehát nem er-kölcsi momentumot respektálnak ; legfeljebb a papnak hivatását, hivatali állását, hogy ugy mondjam, kenyerét és kenyérkeresetét, respektálják a papzsákot, (Elénk tet-szés és derültség a baloldalon és a középen.) azt, amit a mi közéletünk banális nyelvén húsos fazéknak nevez-nek, azt respektálják és a papban csak egy augurt lát-nak, akitől nem lehet követelni, hogy ő a saját kenyér-keresetét rontsa. (Tetszés. Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon és a középen.)
Azon gyűlöletes modor bizonyitására kell-e, tisztelt ház, egy, nem tudom, hogy mondjam, képzelhetetlenebb de valósággal megtörtént dolog, mint az, hogy a tisztelt
mi-191 niszterelnöknek és pártvezérnek akkreditált, fentartott, bevallott félhivatalos organuma (Halljuk ! Halljuk !) a parlamentnek egyik házát azért, mert attól tart, hogy oppozicziót fog csinálni a kormánynak, megfenyegeti azzal, hogy „Nagy urak, nem viszket-e a nyakatok?"
(Derültség. Ugy van ! a baloldalon és középen. Egy hang balfelől: Ez benne van a „Nemzet"-ben ! Elnök csenget) Es, tisztelt ház, ha a tisztelt miniszterelnök ur akkreditált orgánumát illeti egyedül a dicsőség, hogy eddig a hangig ment, azért azt látjuk, hogy az összes kormánysajtó, beleértve a külön erre a hadjáratra alapitott efemer lapo-kat, egészen a pécsi Lügewackerekig, ha nem is ily kife-jezésekkel, de a terrorizmusnak ugyanezen hangján beszél politikai ellenfeleivel szemben egy egész esztendőn át minden nap. (Igaz ! Ugy van ! A baloldalon és középen.
Egy hang a szélsőbaloldalon : Egy egész apparátust szer-veztek ! Elnök csenget.) Többször láttuk (Halljuk ! Hall-juk !) és hallottuk már, tisztelt ház, hogy a tisztelt mi-niszterelnök ur, aki most bizonyára titkos miniszteri tanácsot tart olyanokkal, akik még nem miniszterek, (Elénk derültség a baloldalon és a középen. Vajai István a jobboldalon hangosan nevet.)
Ónody Géza: Derültség jobbról!
Elnök (Csenget) : Csendet kérek !
Asbótli János: Többször hallottuk, tisztelt ház, hogy a tisztelt miniszterelnök ur mossa kezét, mint Pilatus, hogy ő nem tehet arról, amit a lapok irnak, ő azokat nem szerkeszti. Igaza van a tisztelt miniszterelnök urnák.
Méltatlanság volna őt felelőssé tenni, a lapoknak, vagy az ő lapjainak minden egyes czikkéért vagy nyilatkoza-táért, mert ő nem szerkeszti azokat, azért őt felelősségre vonni nem lehet. De ha az összes kormánysajtó és az ő befolyása alatt álló összes sajtó folytonosan ugyanebből a tenorból ir, akkor lehetetlenség a tisztelt miniszterelnök urat és pártvezért felelőssé nem tenni. (Ugy van ! bal-felől.) Es ha mégis visszautasítja a felelősséget, (Halljuk ! Halljuk!) akkor, tisztelt ház, ez ugyanolyan metódus, amelyet a távol levő tisztelt miniszterelnök ur mindenkor követni szokott, ha valamikor kényesebb vagy nehezebb helyzet előtt áll.
Az inszinuáltatik a főispánoknak, hogy liferáljanak nemzeti közérzületet. (Elénk derültség balfelől.) Egyik tisztelt barátom, egy főispán, maga indignálódva beszélte nekem, hogy — nem belügyminiszteri leirattal, a világért sem, hanem a klubban inszinuálták neki is, hogy ő life-ráljon nemzeti közérzületet. 0 ezt indignáczióval vissza-utasította, indokolva azzal, hogy alig állott helyre a választások után a megye nyugalma, ő azt újra felverni nem fogja. (Helyeslés balfelől.)
Vajai István (a jobboldalon) : Helyes ! Helyes ! Helyes !
Onody Géza: Helyeslés jobbról! (Derültség.) Asbóth János : Igaz, tisztelt képviselőház, hogy ké-sőbb mégis megtette, kitüntetésben is részesült, amelyet egyébiránt különben is megérdemelt. De minderről a kor-mány nem tehet semmit sem.
Megindittatnak a főispánok által a heczczek a felső-ház ellen. A kormány erről nem tehet semmit. (Vajay István hangosan nevet.)
22*
Onocly Géza : Derültség jobbról ! (Derültség.) Asbóth János : Mikor, tisztelt ház, a honvédszobrot kellett leleplezni, (Halljuk ! Halljuk !) akkor a miniszter-elnök ur, aki a háznak vezetője, azt a tanácsot adta a háznak, hogy „Te ház, menj oda, én otthon m a r a d o k " . . . A szobor leleplezésére készült egy terv, azt elfogadtatták ő felségével és mikor ő felsége azt a tervet elfogadta és jóváhagyta, akkor cserben hagyták a tervet is, ő felségét is. (Derültség. Ugy van ! balfelől )
Vajay István : Loyalitás !
Asbóth János : Kőszegen, tisztelt ház, súlyos szava-kat tanácsoltak a koronának (Hallják ! Halljuk !) és el-vállalták azért a felelősséget; de mikor itt a házban azokért a szavakért felelni kellett, akkor azon súlyos szavaknak értelmét defigurálták és dezavouálták. (Elénk felkiáltások balfelől : Igaz ! Ugy van !)
No, tisztelt ház, bocsánatot kérek, honny soit, qui mal y pense, de ez a hét svábnak a politikája. (Élénk
derültség, tetszés és taps a baloldalon.)
Mikor látták, hogy a főispáni intervenczióval liferált nemzeti közérzület csak egy optikus csalódás volt, akkor mi volt az utolsó órában a kártya, a melyet kivágtak?
Ez a kártya, tisztelt ház, a felekezeti utczai harcz volt.
Nem a kormány érdeme, ha nem ugy sikerült, mint a hogyan gondolva volt, hogy súlyos összeütközésre vezessen több helyen és zsandárok intervencziójára. De hogy sem-mi kétség ne legyen a szándék iránt, engedje meg nekem a tisztelt ház, hogy felolvassam azt a felhivást, (Halljuk ! Halljuk!) a melyet a tisztelt belügyminiszter ur után e téren a legelső auktoritás, a sajnálatomra távol levő bel-ügyi államtitkár ur, a Terézváros magyarjaihoz és jó k atholikusaiboz intézett. (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!)
Bosenberg Gyula: Legalább is olyan jó magyarok, mint a képviselő ur ! (Helyeslés jobbfelől.)
Asbóth János : Hitelesség szempontjából konstatál-nom kell, hogy a Nemzet-bői olvasok. (Derültség bal-felől.) Azt mondja a tisztelt belügyminiszteri államtitkár ur (Olvassa): „A kormánypártnak egyesülnie kell a reak-czió megdöntésére más pártokkal", (Derültség balfelől.)
„fel kell fegyvereztetni a társadalmat is a reakczió ellen.
Ki kell mutatnia, hogy az egész magyar nemzet öntuda-tosan akarja a szabadelvű reformokat, akarja minden ma-gyar, tekintet nélkül pártpolitikai állására, vallására!"
Márkus József: Hát mi nem vagyunk magyarok?
( Z a j ! Halljuk!)
Asbóth János : „Nem arról van szó, ki katholikus, ki református, ki zsidó, hanem arról, ki a szabadelvű, ki a reakczionárius. Ki kell mondani, hogy a politikus első sorban nem katholikus, hanem magyar!"
Tehát, tisztelt ház, a kormány reformjavaslatait akarja minden magyar. Mi ez egyéb, mint a világnak két részre osztása ? Az egyik szabadelvű, a melyik akarja a kormány reformjait; a másik, a melyik ellenzi a javas-latokat, reakczionárius. Az, a melyik támogatja a tisztelt kormányt, az magyar, a melyik nem támogatja, az nem magyar. (Derültség balfelől.)
Hát tisztelt ház, lehet-e ennél hathatósabb, lehet-e ennél gyűlöletesebb bevádolása a politikai ellenfeleknek a
tömeg előtt? Méltóztassanak óvatosan bánni a tömegek mobilizácziójával, mert tisztelt ház, én is elismerem, hogy igen szépen sikerült a Sugár-uti liberális diszmenet. (De-rültség balfelől.) En nem kivánok abba a kontroverziába bocsátkozni, hogy abban mennyi része volt a független-ségi pártnak, mennyi a főispánoknak, és mennyi a jó-kedvű adakozóknak, (Derültség balfelől.) én gratulálok a rendezőknek, ugy a nagy tömeg felhozatalához, mint a p éldás rend fentartásához.
Mégis méltóztassanak meggondolni, hogy nem min-dig lehet az biztositva, hogy az utczai tömegek ugy vonulja-nak fel, mintha régen kommandó szóra szoktatott, fegyel-mezett veteránok volnának ; könnyen megtörténhetik, hogy ha ily tömegekben több lesz az impulzus, akkor kevesebb lesz a rend, és méltóztassanak figyelembe venni azt, hogy eddig ellenzéki részről semmi sem történt a tömegek mobilizálására; ami történt, az nem helyezhető ezzel parallelába ; azok zárt gyülekezetek voltak, mert lelkiismereti dolgot csináltunk belőle, hogy ily fegyverhez és eszközökhöz nyuljunk addig, amig önök nem kívánják az agitácziót arra a térre vinni. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől és a középen.) Ami a kormány reformácziója ellen történt, az inkább a tömegek visszatartása, féken-tartása volt, és ahol megjelentek zárt üléseken, az a leg-nagyobb skrupulozitással, előre kiczirkalmazott keretek megtartásával történt, és méltóztassék elhinni, hogy ne-künk is vannak eszközeink és fegyvereink, ha erre a térre akarunk lépni. (Felkiáltások jobbfelől : Lássuk !)
Tisztelt ház! Hogy ha a tisztelt miniszter urak egyikét arra viszi utja, kérem, alázza meg magát és lép-jen az én falusi hajlékomba. Ott az egyik falon látni fog egy csataképet : a Bécs felé nyomuló magyar fegyverek-nek utolsó diadalát; az 1849. janius 20 dikán a peredi csata első napját. A vezérlő tábornok a kétszer visszavert honvédeknek egy zászlóját ragadja meg és harmadik diadalmas rohammal behatol Peredbe. A kép mellett lóg egy kard, ugyanaz a nehéz lovaskard, a mely a magyar fegyvereknek ott a diadal útját mutatta. A kard mellett lógnak bilincsek, egy karperecz és egy lábkarika vasláncz-czal összekötve. A karperecz uri módon ki volt bélelve fekete bársonynyal, mely ma már csak mint tapló-forma czafat tapad a vashoz, megette az idő. Az egész felett egy zászló van, egy tépett, golyóktól átfúrt zászló, éppen olyan zászló mint aminő alatt harczoltak oly férfiak, akiket ma ultramontánoknak, reakczionáriusoknakjneveznek : Máriássy altábornagy, a nemzeti pártból gróf Károlyi Sándor, gróf Szápáry Géza.
Ezen zászló egyik oldalán rajta van a magyar czimer, ugyanaz a czimer, (az elnöki emelvényen lévő czimerre mutat) nézzék meg jól, kitudja, mikor fogják abból kidobni a kereszténység jelvényét, mely úgyis anachro.nizmus a dekrisztiánizáló felekezetnélküli államban és talán sértheti a más valláson levők kényes érzetét.
A másik oldalon van egy kép, amely rajta volt Szent Istvántól V. Ferdinándig minden magyar zászlón: Szűz Mária, Magyarország védőasszonya. Hogy ha mi ilyen zász-lókat vinnénk a tömegbe, jöhetne akkor dr Wekerle összes Szivákjaival, Gajáryjaival, Tenczer Páljaival és vörös zászlajával. (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.)
193 Mert én, tisztelt ház, aki a jóhiszemű meggyőződést soha
sem akarom kétségbe vonni, elhiszem azt, hogy önök azt képzelik, hogy az nemzeti zászló, a mely alatt har-czolnak. De ez is csak optikai csalódás, mert az a zászló, amelynek érdekében, habár öntudatlanul harczolnak, a hazátlan, kozmopolita radikálizmus vörös zászlaja. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.)
Gyakran nehéz megvonni az éles határvonalat, mely elválasztja azt, ami szabadelvű, attól, ami radikális ; de induktiv uton e határvonalat könnyen meg lehet találni s ugy lehet konstatálni, mint a jódnak jelenlétét a kemé-nyitőliszttel ! A szabadelvüség — persze nem az, ami csak pártjelszó — hanem az, a mely a szabadságnak szere-tete, mindig tiszteletben tartja a politikai ellenvéleményt és mindenekfölött tiszteletben tartja a nyilatkozás szabad-ságát, mely minden szabadságnak alapja. (Ugy van ! a baloldalon.) A radikálizmus ellenben a politikai ellenvé-leményt mindig ledorongolja, terrorizálni igyekszik morális eszközökkel, a mig halomra nem kapott, de hogyha egy-szer uralomra jutott, akkor materiális eszközökkel. (Ugy van ! a baloldalon.) Mert tisztelt ház, a radikálizmus a filozófok, tudósok és professzorok zsarnoksága, az a zsarnokság, a melyről Montesquieu azt mondotta, hogy rosszabb és kegyetlenebb minden egyébnél, mert az ázsiai despotia épp azért, mivel önkény, még mindig sok tért
enged az egyéni szabadságnak, de a filozófoknak ezen zsarnoksága még azt sem akarja tűrni, hogy valaki más-ként gondolkozzék, mert a radikálizmusnak lényege és ereje a logikának azon fanatizmusában van, mely nem a gyakorlati élet valamely követelményeiből, hanem az abstract okoskodásból meritett princzipiumért, megrögzött ideáért kész mindenen keresztül gázolni, mindent legázolni.
(Ugy van ! a baloldalon.)
Es most már engedje meg nekem a tisztelt ház, hogy egy rövid pillantást vessek azokra a komoly és nyo-matékos argumentumokra, amelyek a javaslat mellett felhozattak. (Halljuk! Halljuk!) És itt előtérbe állíttatott a tisztelt háznak tradicziója, a tradicziók közül pedig ismét első sorban előtérbe állíttatott egy kitűnő államférfiunak, Horváth Boldizsárnak a neve. Megvallom, hogy nagy zavarban vagyok, mert nem tudom, hogy azon kitűnő államférfiú diszes politikus pályájának, melyik fázisához fűzzem azt a tradicziót ? Ahhoz a fázishoz-e, mikor az a kitűnő férfiú, mint igazságügyminiszter be akarta hozni a kötelező polgári házasságot és ennek folytán azonnal
megbukott, nem is itt a házban, de a kabinetben, mert a többség őt támogatni hajlandó nem volt? Vagy talán ott kell a tradicziót keresni, amikor aztán megalakult a szabadelvű párt, amelyhez ő is nagy lelkesedéssel csatla-kozott és nemsokára azt látta, hogy kiszorult belőle ? Vagy pedig a Horváth Boldizsárral kapcsolatba hozott tradicziót ott kell keresni, amikor utolsó beszédében, amelyet e házban tartott a mult országgyűlés vége felé, sürgette az egyházpolitikai reformok megvalósitását, a kötelező polgári házasságot és azután a tisztelt szabadelvű párt végrehajtó bizottsága gondoskodott róla, hogy a következő választásnál mandátumot se kapjon ? (Derültség és tetszés a baloldalon.)
Tisztelt ház ! Tradicziója van ebben a tekintetben a
tisztelt függetlenségi pártnak, tradicziója van Irányi Dániel évről-évre megismételt határozati javaslatában. De merem állitani. hogy Irányi Dániel sem tulajdonított elvi súlyt a polgári házasság kötelező formájának, merem állitani, hogy ő is egyetértett gróf Apponyi Alberttel abban, hogy ez a kivihetőség és a czélszerüség kérdése.
Én elhiszem, hogy ő óhajtotta a kötelező polgári házas-ságot, de utolsó határozati javaslatából törölte a „köte-lező" szót. Már pedig Irányi Dániel az elvek hajthatat-lan embere volt, aki nem volt sem politikai üzér, sem üzérkedő politikus ; (Derültség és tetszés balfelől és a középen.) abból, aminek ő elvi súlyt tulajdonított, el nem
alkudott volna soha semmit. (Igaz! Ugy van! balfelől és a középen.) Az önök tradicziója ezzel a tradiczióval szem-ben mindig az volt, hogy leszavazták és nemcsak lesza-vazták, hanem kinevették, kigúnyolták. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.)
De van egy másik hivatkozás, egy másik nagy névre, Deák Ferenczre. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől és a közé-pen.) És én elismerem, hogy ez sok, több mint sok, mert elég. De mi volt az önök tradicziója a Deák Ferencz programmjával szemben? Részesitették abban az
elisme-résben, melyet succès d'estimenek neveznek, de semmi gyakorlati érvényesitését meg nem engedték. Kivévén azt az egyet —• s ezt elismerem, mert én mindig elismerem, ami igaz — hogy gyakorlati érvényesitését megengedték és felhasználták arra, hogy korteseszközül szolgáljon, az akkori Sennyey-párt ellen. Tisztelettel meghallgatták, de ugyanazon tisztelettel félretették. Ha most kiássák, vi-gyázzanak, hogy önök ellen ne támadjon. (Tetszés balfe-lől és a középen.) Mert Deák Ferencz programmja vita
tárgya lehet, hogy mennyiben kivihető és mennyiben opportunus, de nem szenved kétséget, hogy Deák Ferencz programmja a „szabad egyház, a szabad államban" volt, az egyház és állam teljes elválasztása és ugyanazon sza-badság minden vallás számára.
A tisztelt miniszter ur javaslata a vallások szabad gyakorlatáról egy bonyolódott, fokozatos skála, amelyben minden vallás számára más-más privilégiumok statuál-tatnak.
Megengedem, hogy a legteljesebb és a lehető leg-messzebb menő vallásszabadságot biztosítja azoknak, akik-nek semmi vallásuk sincs, és megengedi a felekezetnél-külieknek, hogy külön felekezeteket instituáljanak. (Helyes-lések.) Megengedem azt is, hogy a lehető legmesszebb-menő vallásszabadságot enged a mélyen tisztelt zsidóságnak is és a kebelében létező különböző felekezeteknek és rítusoknak, mert midőn lemond azoknak egységes orszá-gos szervezetéről, akkor egyúttal lemond az egységes és országos felügyeleti jogáról is, melyet a lokális szolga-bírói indolenczia és inkompetenczia nem pótol. (Helyes-lések.)
Már a keresztény felekezetek nem részesülnek ilyen előnyökben, azoknak úgyszólván eredeti joga csak a házi ima ; minden, ezen túlmenő jog a miniszteri konczesszió rendszeréhez van fűzve. A bevett protestáns felekezet felett fentart az államnak egy messzemenő felügyeleti és beavatkozási jogot, a zsinati törvények jóváhagyási jog t.
(Helyeslések.) A katholikus egyház, az közveszélyes
intéz-menynek látszik, amelyet tutela alatt kell tartani. A tisz-telt miniszter ur tegnap is igen érzékenyen vette azt, a mit gróf Batthyány Tivadar tisztelt barátom a katholikus autonómiáról mondott. Valóban igen nehéz a dologban nyilatkozni, de annyit talán mégis szabad mondanom, hogy hivatkozom a jövőre is a történetre, amely konsta-tálni fogja, hogy a jelenlegi kormány alatt a katholikus autonómia létesülni nem fog. A tisztelt miniszter ur igen különböző nyilatkozatokat tett, melyek oda foglalhatók össze, hogy a dolog eddig nem létesült. Már három év előtt volt ankét, most is van ankét, de annak már össze-állitási módja azt a következtetést engedi, hogy az auto-nómia most sem lesz meg.
Arról pedig éppen szó sincs, hogy hajlandók volná-nak a miniszterek, mint Okolicsánvi képviselőtársam ki-emelte, lemondani arról, hogy a püspökök kinevezése a miniszterek kezében maradjon és arról, hogy az ő körük-ben maradjanak az egyházi alapok. Bizonyára csupa ke-gyeletből azon kitűnő kortesszolgálatok iránt, melyekre ezeket az eszközöket használni lehetett. (Derültség a kö-zépen és a baloldalon.) Tehát ne hivatkozzanak Deák Ferenczre, aki, elismerem és ez kétségbe nem vonható, a kötelező polgári házasság mellett nyilatkozott, de (Hall-juk ! Hall(Hall-juk !) hogy ha a kötelező polgári házasságnak is vannak különböző formái és módjai, nem lehet tudni, hogy ő melyiket választotta volna.
Körösi Sándor : Csak egy van !
Asbóth János : Kérem van több is. Ott van például a Naquet-féle : ez a legradikálisabb, amely behozatott Francziaországban s amelyet nálunk is be akarnak hozni ; ott van az olaszországi, amely olyan, mint volt Franczia-országban, felbonthatatlan ; és van olyan polgári házasság, amelynél egy időben eszközöltetik a polgári és egyházi aktus. Tehát van különböző. Deák, a polgári aktust deri-válta onnan, hogy a házasságnak van egy jogi oldala is, aminthogy kétségtelenül van is. Deák Ferencz tudta, hogy a házasságnak van egy morális oldala is, mely az
Asbóth János : Kérem van több is. Ott van például a Naquet-féle : ez a legradikálisabb, amely behozatott Francziaországban s amelyet nálunk is be akarnak hozni ; ott van az olaszországi, amely olyan, mint volt Franczia-országban, felbonthatatlan ; és van olyan polgári házasság, amelynél egy időben eszközöltetik a polgári és egyházi aktus. Tehát van különböző. Deák, a polgári aktust deri-válta onnan, hogy a házasságnak van egy jogi oldala is, aminthogy kétségtelenül van is. Deák Ferencz tudta, hogy a házasságnak van egy morális oldala is, mely az