A kongrua rendezése.
Ugy látszik, beköszöntött az a korszak, a melyben nagy dolgok elintézése dűlőre kerül, a melyben az elin-tézés elodázása lehetetlenné válik a körülmények kény-szerítő hatásánál fogva.
Az elintézést váró nagy ügyek közé tartozik két-ségkívül a papi kongrua rendezése, vagyis hogy meg legyen állapítva, korunk és viszonyainkhoz szabottan, a papság fizetésének a minimuma.
F. hó 17-én és 20-án két bizottság is foglalkozott evvel a régóta vajúdó nagy ügygyei, 15-én a püspökök és nagy javadalmasok értekezlete, 20-án az apostoli király megbízásából az országos nagy kongrua-bizottság.
Mielőtt a két értekezlet lefolyását és eredményét jelen századbeli egyházi történelmünk aktái közé beiktat-nók, az ügy további fejlődésére való tekintetből is czél-szerűnek látszik az ügy anteaktáira is egy futó pillan-tást vetni.
Napilapjaink közöl figyelemre méltó munkát szen-telt a kongrua-ügy múltjának és jelen állásának a
„Hazánk" ! Némely állításaihoz sok szó férne, kivált pedig ahhoz az igyekezetéhez, melylyel a kongrua-ügy elhanya-golásának ódiumát egészen az „egyház" s főleg „az ér-deklett főpapság" nyakába igyekszik varrni. Egyéb adatai-ban eléggé hű ésvkellő tájékozást nyújt, azért itt főbb részleteiben átvesszük a hozzászólás javarészét, a mint következik :
„Ezelőtt 150 évvel a papi kongruát az 1733. márcz.
7-iki királyi rezoluczió 150 forintban állapította meg.
Mária Terézia idejében már annyira megváltoztak a köz-gazdasági viszonyok, hogy az uj plébániák alapítását az 1770. junius 2-iki kir. rezoluczió 300 írt évi jövedelem minimumához kötötte. Később II. József császár még részletesebben szabályozta a kongruát, s a 300 frt jöve-delmet az uj plébániákra nézve biztosítani kívánta. Az alsópapság helyzetének javitását végre a törvényhozás is megkisérlette s az 1790/1-iki 67. t.-cz. által egy orszá-gos bizottságot küldött ki, hogy ez ügyben javaslatot terjesszen elő. E bizottság Mitterpacher Dániel püspök indítványára a 400 frt minimumot fogadta el s a hiányzó szükségletek fedezését a vallásalapra hárította. Minthogy
azonban e terhet a vallásalap nem birta meg, a kongrua-rendezés ügyét is elhalasztották.
Végre hosszas vajúdás után az 1827: 8. t.-cz. ki-mondotta, hogy az alsópapság állásának és a helyi vi-szonyoknak megfelelő ellátásban részesüljön. Igy lőn azután a kongrua 315 frtban megállapítva, melyet a vallásalap köteles kiegészíteni.
A mai lelkészi jövedelem minimuma tehát jelenleg 315 frt, a segédlelkészé pedig 210 frt. Hogy ebből a jövedelemből akadémikus képzettséggel biró osztálynak a mai viszonyok között megélni nem lehet, azt bizonyí-tani is fölösleges. Hiszen a tanítói fizetés kongruája is 400 frt, s még ezt az összeget is csak a pénzügyi viszo-nyok nyomottságára való tekintettel fogadta el a ház, a 600 frtos inditványnyal szemben.
Nincs ország a kontinensen, a hol a papi hivatal jövedelme oly alacsonyra szállított minimumhoz volna kötve, mint éppen hazánkbau. Alig egy évtizeddel ezelőtt ren-dezték a papi kongruát a Lajtán tul s bár a minimum megállapítása egyes tartományok szükségletei és közgaz-dasági viszonyai szerint váltakozik, de azért még a leg-szegényebb dalmát vidékeken is magasabbra szabták a kongruát. Bécsben 1800 frt a kongrua. A Bécs körül fekvő I. osztályú városokban 1200, a II. osztályuakban pedig 1000 frt. A vidéki helyek I. osztályzatában 800, a II-ikban 700. Még Galicziában és Bukovinában is 1200 frtttól 600-ig váltakozik a minimum. Sőt Dalmácziában is 800 írttól 450-ig, a legkisebb segédlelkészi kongrua pedig 250 írt.
Badenben 1882-ben szabályozták a kongruát. A mi-nimum 2200 márkától 1600 márkáig terjed. A segéd-lelkészekké 800 márka. Bajorországban már 1872-ben fölemelték a plébánosok illetményét 700 frtról 900 frtra.
Poroszországban a kongrua legkevesebb 400 tallér.
Sőt hazánkban is történtek intézkedések a görög-keleti egy házban és a dunamelléki református egyházkerület-ben. A legmagasabb I. osztályú díjazás a református ke-rületben 2000—1600 frtig terjed. A II. osztály 1400—
1200-ig. A III-ik 1100—1000-ig; a IV. 900—600 frtig.
A legkisebb és legszegényebb egyházkerület is köteles azonban 400 frt minimumot biztosítani.
*) „Nil magis diligit Deus in hoc mundo quam libertatem Ecclesiae suae." S. Anseimus.
Csodálatos, hogy éppen a katholikus egyház lel- . készei vannak, hazánk némely vidékein, a legsilányabban dijazva. A dus javadalmakkal ellátott főpapság mellett nem vesszük észre a felsővidéki kiéhezett, nyomorral küzdő alpapságot, s főleg a családos görög-katholikus papságot, a kik 50—60 frt fizetésükkel az éhenhalással küzdenek s csak ugy képesek megélni, hogy a vallás-alap a 315 frtos papikongrua kiegészitéséhez évenként 470 ezer forinttal járul.
A nagy közönség annyira megszokta a katholikus egyház helyzetét a főpapi javadalmak és a rendezett plébániák szemüvegén keresztül tekinteni, hogy a nyo-morral küzdő katholikus lelkész tipusa előtte ismeretlen és hihetetlen fogalom. Nem látja meg a vakitó fény miatt a sötét árnyékot, a bibor és selyem palástok mögött az elfakult, rongyos reverendát. Csodálkozva tekint erre az előtte idegen kérdésre s a papi kongrua szabályozását nem tartja megokolt szükségnek, mert nem ismeri a felső-vidéki éhező papságot.
Pedig ha az egyházi reformok életbeléptetésével az anyakönyvvezetési és esketési stóla 40—50 frtra rugó jövedelmét kárpótlás nélkül vesszük a szegényebb java-dalmu lelkészektől el, csak a szocziális nyomor tényezőit szaporitottuk, s némely mostoha vidéken azt a szegény alsópapságot egyenesen a kihalási étatba helyezzük. Mert ha 315 frt jövedelem mellől 50 frt mellékjövedelmet el-veszünk, aránylag jobban megfogja érezni az az illető a hiányt, mintha 3000 frtból 500 frtot vonunk le. Itt a fölösleget redukáljuk, amott már az életszükségletek nél-külözhetetlen föltételét támadjuk meg.
A katholikus egyház egy évszázad óta nemcsak, hogy a fizetési minimumot nem módosította a kor vál-tozó viszonyaihoz és emelkedő életszükségleteihez, hanem még a kongrua-alap megteremtésére sem tette meg a kezdeményező lépést. A század eleje óta nem javította szegényebb sorsú papjainak helyzetét,*) s a mi a papi javadalmak anyagi változásának terén történt, az csak a régi] kongrua értékét csökkentette. A papitized, a robot eltörlése, a kötelező állami terhek viselése, az adó-mentesség megszűnése, a kegyúri teherviselés ridegebb alkalmazása, a misepénzek csökkenése nemcsak nem ja-vította, hanem határozottan apasztotta a lelkészi jövedel-met. Az 1836: 6. t.-cz. 3. §-a pedig hiában rendeli el a papi telekhez való legelő kihasitását, mert a tagosítás hazánk némely vidékein még most sincs keresztülvive.
Sőt az 1853. márczius 2-án kelt úrbéri kárpótlás is csak ott nyújt anyagi előnyöket, a hol azelőtt a plébániának meg volt a faizási joga.
Ha még ehhez hozzászámítjuk az egyenértéki adó terheit, könnyen beláthatjuk, hogy a feudális társadalom átalakulása nemcsak, hogy kellő kárpótlást nem nyújtott az alsópapságnak, hanem sok helyen egyenesen megél-hetési feltételeiben támadta meg."
Egy következő czikkben aztán a nevezett lap igy folytatja :
„A kongrua-ügvben megindult rendezkedési munká-latok kezdete szorosan összefügg a Lajtán tuli
kongrua-*) Ez már durva igazságtalanság igy odavetve. Homlok-egyenest ellenkezik a valósággal. A szeric.
mozgalmakkal. Mert alig, hogy az osztrák törvényhozás letárgyalta a lelkészi kongruát, Trefort Ágoston nálunk is felvetette e kérdést. A kezdeményező lépést tehát a
kul-tuszminiszter inicziálta, midőn 1885. márczius 26-án 666 elnöki szám alatt felhívást intézett a katholikus püspöki karhoz, hogy a kongrua-rendezés ügyében kikérje véle-ményüket.
E felhívásra összejött a püspöki kar és Simor János elnöklete alatt tanácskozott. A püspöki konferenczia ha-tározatát 1885. április 29-én közölte a herczegprimás a miniszterrel. A főpapság megállapodása pedig lényegileg a következő : „A püspöki kar örömét fejezi ki, hogy a magyar kultuszminiszter a szorult anyagi viszonyok
kö-zött élő lelkészek felsegélyezését szükségesnek tartja. Az eszmét helyeslik, s szívesen ajánlják fel közreműkö-désüket."
E felterjesztést követte nem sokára a görög-katho-likus püspököknek külön kérvénye, mely a kongrua-ren-dezését a görög katholikus papságra is kiterjesztetni kéri.
Miután a rendezés szükségességét a püspöki kar is elvben elfogadta és helyesnek találta, a miniszter megje-lölte a fő elveket, a melyek alapján a rendezésnek meg-indulni kell. E főelvek pedig két sarokkérdésben nyu-gosznak :
először: meg kell határozni, mi a szükséglet;
másodszor : ki kell jelölni, hogy a hiány minő alapból fedezendő ? !
A szükséglet kimutatását csak a jövedelmek össze-írása után lehetett teljesíteni. Ez a legelső lépés, a mely a kongrua-rendezésnek szükséges és alapvető munkálata.
A miniszter 1885. deczember 16-án ujolag meg is kereste a püspöki kart, hogy a javadalmak összeírása végett jelöljenek ki megbízottakat. Egyúttal felkérte a belügyi, igazságügyi és pénzügyi minisztériumokat, hogy a kultuszminiszter kiküldöttjével egyetértve a püspöki megbízottakkal együtt beszéljék meg az összeírás módo-zatait. Ez volt az előkészítő vegyes bizottság, a melyben a főpapság Haynald, Samassa és Schlauch püspököket küldötte ki.
Az összeírás módjára nézve a vegyesbizottságban eltérő nézetek merültek fel. A miniszteri megbizottak kö-zül JBoncz Ferencz előadó az összeírást egyházi és közigaz-gatási hatóságok által akarta teljesíteni, a kik minden plébániában a jövedelmet a helyszínén nyomoznák ki. Az összeírás felülvizsgálatára pedig központi bizottságot ren-delnének ki. Ezzel szemben az egri érsek a lelkészeknek önvallomását is elégségesnek tartotta. A törvényhatósági és egyházi tagokból álló vegyesbizottság csak a felül-vizsgálatra szorítkoznék. A miniszteri és püspöki kikül-döttek vegyesbizottsága pedig harmadfokban döntene a jövedelmi bevallások fölött.
Az eltérő álláspontok fölött megegyezni nem tudtak A püspöki megbizottak Samassa tervéhez ragaszkodtak ; a minisztériumok kiküldöttjei pedig JBoncz előadó javasla-tát fogadták el az összeírás módozatául. A miniszterhez tehát két külön felterjesztést tettek, a melyekről Trefort ő felségének jelentést tett. Midőn a korona értesült az eltérő álláspontokról, utasította a minisztert, hogy a fő-papi külön véleményt is terjessze elő. A korona ezután
RELIGIO.
az összeírást a püspöki kar javaslatának értelmében ren-delte el.
Végre 1887. márczius 27-én leérkezett ő felsége döntése, mely a kongrua tárgyalások megindítását enge-délyezi, s öt fontos pontnak előzetes megvitatását követeli:
1. A kegyúri viszony fentartása, szabályozása vagy megváltása tisztázandó ;
2. a községek és hivek különféle adózásairól és 3zol-gálmányairól, valamint ezeknek személyes vagy birtoki jel-legéről véleményt kér ;
3. szabatos és világos határozatokat követel a stóla-jövedelem és az alapítványok iránt;
4. a görög-katholikus plébániák szabályozását meg-vitatás alá bocsátja ;
5. végül előzetes kérdésképen felveti, hogy kiterjesz-tessék-e a kongrua-rendezés Erdélyre is, mely esetben az erdélyi katholikus statust meghallgatni, s az ott való kü-lönleges viszonyokat figyelembe venni kell,
A királyi határozatnak van ezen kívül még egy súly-pontja. Megengedi, hogy az előkészitő bizottság magát
kibővitse, s tárgyalásainak eredményét annak idején fel-sőbb elhatározás alá terjessze.
A legfelsőbb elhatározás után a miniszter 1887. októ-ber 18-ára hivta össze a vegyesbizottságot. JBoncz Ferenczet újból előadónak választották, s megbizták, hogy a királyi leirat öt pontjára véleményt adjon. Javaslatával 1888. február 13-ára el is készült, de ebben az ülésben a püspöki kar megbízottjai nevében Haynald érsek kijelen-tette, hogy a főpapságtól ujabb felhatalmazásuk nincs, s igy a tárgyalásban nem vehetnek részt.
Az elszakított fonalat Csálcy gróf miniszter vette újra föl, s az uj tagokkal bővített vegyesbizottságot 1890. május 20-ára hivta össze. E bizottság Samassa Józsefet elnökévé, Vancsa János metropolitát pedig alel-nökévé választotta. Egyúttal elhatározták, hogy az előadó javaslatát, melyben a királyi leirat öt pontjára válaszol-nak, a legközelebbi ülés napirendjére tűzik ki.
Ez a legközelebbi ülés öt hónap múlva jött össze, de nem ment be az érdemleges tárgyalásba, hanem a minisztert a kongrua-bizottság kibővítésére kérte föl. Csáky gróf e kérés teljesítésére ő felsége legmagasabb jóváha-gyását eszközölte ki.
Újra öt hónapi halasztás következett. A miniszter a tárgyalások folytatására kérte föl az elnöklő Samassát, de az egri érsek 1891. márczius 5 iki válaszában kijelen-tette, hogy a primási szék üresedésére való tekintettel a tárgyalásokat nem folytathatja.
Időközben ki lett nevezve az uj primás is, de a kongrua-bizottság évek hosszú soráig nem jött össze . , .*) Tény azonban, hogy ő felsége utasítása mai napig is fennáll, s a kitűzött öt pontra a vegyesbizottság vála-szát várja. E királyi határozat annyi tiszteletet minden-esetre megkövetel, hogy azt agyonhallgatni, vagy megke-rülni a vegyeshizottságnak nem szabad.
*) Itt a czikkelyek irója találgatja a mulasztás okait és ténye-zőit, melyek közt az is szerepel, hogy a kormány állítólag előter-jesztést tett volna ő felségéhez az iránt, hogy „engedélyét vonja
vissza, s a kongrua szabályozását jobb időkre halasszák."
A szerk.
A kongrua munkálatok lassú fejlődése végre arra inditotta a püspöki kart, hogy a vegyesbizottság mellő-zésével*) maga vegye a kezébe az alsópapság felsegélye-zését. A primás azért megkérte ő felségét, hogy engedje meg a püspöki karnak, hogy az ideiglenes gyors segély biztosítása végett a saját hatáskörükben intézkedhessenek. Igy kelet-kezett a vegyesbizottsággal parallel egy másik bizottság, melyben a püspöki kar hét világi tagot is beválasztott.
Ez az ideiglenes segély zőbizottság, mely teljesen külön működik s a kongrua ügyének megoldását nem jogi ala-pon tárgyalja. A végleges rendezéssel a vegyesbizottság van megbízva s csak ennek a működése nyújthatja azokat a garancziákat, melyeket közjogi viszonyaink az állam szempontjából megkövetelnek.
Az ideiglenes segélyezőbizottság a mult évi január 17-én tartotta meg első ülését. Itt a vita főleg ama kér-dés felett indult meg, hogy a kongruát együtt tárgyalják-e az autonómiával? Apponyi gróf megkérdezte továbbá a prímást, hogy ez a bizottság fel van-e jogosítva a kongrua előkészítésére. A primás a bizottságot felvilágosította, hogy a 15-ös bizottság végleges, jogi rendezésre nincs feljogosítva, csupán az ideiglenes segélynyújtás módozatai felett tanácskozhatik. Minthogy pedig az ideiglenes gyors segélyt a püspöki kar önkéntesen a saját jövedelméből ajánlotta föl, a bizottság világi tagjai az önkéntesen fel-ajánlott ajándék-segélyezés ügyét tárgyalni nem tartották ildomosnak. A püspökök magánadományozásait sem megbírálni, sem értekezlet tárgyává tenni nem kívánták.
A felajánlott püspöki gyors segély alakjára és kivi-telére nézve magában a püspöki karban is eltérők voltak a nézetek. Külön van Császkának, Schlauchnák és Samas-sának egy-egy javaslata a segélyezés módjára.
Csúszka érsek a király jóváhagyásával tíz millió köl-csönt akar a főpapi, káptalani, apátsági és birtokos szer-zetesi javakra fölvenni amortizáczióra. Ennek évi kamatja nyújtaná a kongrua hiány födözetét.
Schlauch bibornok e tíz milliót jelzálogi teherképpen kívánta az emiitett birtokokra kiróni s a javadalmasok évenként a kongrua-alapba fizetnék eme összegnek ka-matját.
Mig tehát Császka reális kölcsönt akart felvenni, addig Schlauch csak tíz milliós tőkének megfelelő évi járadékot helyez kilátásba. De ez a segélyezés nem a kongrua jogi alapon való végleges rendezése lenne, hanem csak sürgős segélyezés.
A püspöki kar elvben Schlauch álláspontját fogadta el s ezt terjesztette az ideiglenesen megalakult 15 ös bi-zottság értekezlete elé.
Ezekkel szemben Samassa érsek álláspontja az, hogy a főpapi javadalmak a kongruahiány kiegészítésére bir-tokaránylag fizessék be évenkint a rájuk kirót százalékot."
Ennyit előzetes tájékoztatás végett, mely után átté-rünk a f. hó 17-én és 20-án tartott értekezleteknek ismertetésére.
*) Kérem, nem „mellőzésével", hanem „ideiglenes" intézke-dés végett annak csak megelőzésével. A szerk.