BERNÁTSKY JE N Ő (Verxcc, /873 /ebr 10 -

BmUtpest. 19-t4. dec. ?)

Elemi és középiskoláit Versecen végezte, majd a budapesti Tudományegyetem Böl­

csészeti Karán, természetrajz-vegytan sza­

kon szerzett oklevelet. 1896-ban, még ne­

gyedéves, végzős hallgatóként a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárába került na- pidí|asnak Hamarosan múzeumi segéddé léptették elő, majd 1899-ben. doktori vé­

dését követően véglegesítették 1901-ben I. oszt múzeumi segédőrré nevezték ki

Múzeumi évei alatt sokat gyűjtött az ország különböző részein, főleg Budapest környékén és a déli megyéklxm (Bács- Bodrog, Szerém, Temes, Krassó-Szörénv megye), de botanizált a Magas Tátrában és a horvát-magyar tengerparton is (Lussin szigete, Fiume), Külföldi tanulmányuta­

kon vett részt a Keleti-tenger partvidékén

177 Bernátsky (Észak-Németország), Szerbiában és Ro­

mániában.

A magyar Alföld növényföldrajzi kutatá­

sában mérföldkövet jelentett 1899-es nyírsé­

gi gyűjtőútja. Megfigyelései alap|án arra a következtetésre jutott, hogy „az egész Al föld a közép-európai tölgyovlxf tartozik és az Alföldön a magyarországi tölgyöv sehol sem ér el alsó hátán" (Jelentése a Nyírség­

ien tett gyűjtőútjáról. Jelentés a MNM 1899.

évi állapotáról, 1900 ). B J. - néhány bota­

nikussal egyetemben - tagadta azt a széles körben elterjedt nézetet, amely szerint az Alföldnek Japusztító'’, ún. „sztyepp-klimá- ja” lenne Megállapította, hogy a klíma az Alföld minden vidékén megengedné erdő kialakulását, de részben a talajviszonyok, részben az emberi kultúra ósidók óta tanó hatása (állattenyésztés, növénytermelés stb.) ezt megakadályozza (A magyar Alföld befásítása érdekében I-1II, Erdészeti Lapok, 1908.. A magyar Alföld pusztai és erdei nö­

vényzetéről. Földrajzi Közlemények, 1911.) Ő volt az első, aki történeti megközelítéssel, linóm vonásokkal rajzolta meg az Alföld növényföldrajzi jellemét, vázolta fel ősi ve­

getációs képét. Az utána következő kuta­

tók, ha más módszerekkel és fogalmakkal dolgoztak is, mind csak az ő megállapítása­

inak helyességéi igazolták.

A növények társulási formái is foglal­

koztatták. Legfontosabb ezirányú munká- ja „Anordnung dér Formationen naeh ih- rer Beeinflussung seitens dér menschli- chen Kultúr und dér Weidetiere’' dinen je­

lent meg (Engler's Jahrb. 1904 ). Németre lefordította, de egyben át is dolgozta Bor- bás Vince klasszikus balatoni flóraművét E munkájáén szemléletesen ina le a Bala­

ton vidékének jellemző növényformació- it. Megállapította, hogy a balatoni schibl- ják-formáoó a neki megfelelő mediterrán vegetációs típus északi „kisugárzásának'' tekinthető, de örökzöldek nélkül (Borivá*, V'. - B. J . ]>ie Pllanzengeographi.se hen Verhaltnisse dér Halatonseegegend. Kesul- tate <1. Wiss. Friorschung ti. Balaionsees.

1907)

Szervezetiam és - ezzel összefüggés­

ben - rendszertani kérdésekkel is foglal­

kozott. Különösen a liliomfélék rokonsá­

gi köre érdekelte. Legfontosabb ez irányú munkái: „A Ruscus-phyllocladium morp- hologiai értelmezése anatómiai alapon”

(Mathematikai és Természettudományi Ér­

tesítő, 1903 ), „A Polygonatum és vele ro­

kon növények rendszertani anatómiája’’

(Növénytani Közlemények, 1904.), „A hazai Asparagus-félék monographiája"

(Math. ésTerm. tud. Ért., 1905 ) és „A ha­

zai Iris-félék” (Math. és Term. tud. Ért-, 1911.). Utóbbiban részletesen tárgyalja a történelmi Magyarország Iridaceae család­

jának fajait. Kirchner-Loew-Schroeter „Le- bensgeschichte dér Blütenpflanzen Mitte- leuropas" című hatalmas munkájában ő dolgozta fel a Liliaceae család Asparagoi deae és Smilacoideae alcsaládjait (1914).

1905-ben a Szőlészeti Kísérlett Állomás­

hoz kerüli, ahol 1910-től osztályvezető­

ként dolgozott. 1907-ben a budapesti Tu­

dományegyetemen magántanárrá habili­

tálták, az egyszikű növények rendszertana tárgyból. 1919 után új feladatot kapott, megbízták a Mezőgazdasági Gombászati Állomás megszervezésével, Az új állomást a szőlészeti intézet telepén, a növénykór- tani pavilonban helyezték el, igazgatója pedig B 1- lea. Éppen csak megindult a kutatómunka, amikor 1923-ban nyugdí­

jazták.

A tizes évektől kezdve szakmai tevé­

kenysége mindinkább gyakorlati irányt vett A különböző szaklapokban megje lent dolgozatai a szőlőtermesztés szinte minden részterületét érintették, de a gyü­

mölcs* és zöldségtermesztés, valamint a gombászai kérdéseivel is foglalkozott Szá­

mos humoros hangvételű, népszerűsítő cikket írt 1923-ban a wagenmgem nem­

zetközi növénykórtani kongresszuson elő­

adást tartott. A kezdők számára több, kö­

zérthető nyelvezetű könyvet írt: „A vete­

ményes kert ’ (1919, 1921, 1929), „Szőlö mivelés" (1920.1926), „Az ehető gombák' (1921), „A mezőgazdaság alapeivei” (1923),

Bertalanffy 178 A gyümölcskertészet elemei" (1928). szin­

tén népszerűsítő, de tudományos értékű könyve „Bevezetés a növénykórtan ele meibe" címmel 1929-ben látott napvilá­

got. Hazai szakirodalmunkban ez az első olyan nóvénykórtani munka, amely a me­

zőgazdasági növények fontosabb betegsé­

geit összefoglalva tárgyalja.

B. J. 1925-től 1940-ig a Természettudo­

mányi Társulat választmányi tagja volt.

Utolsó éveit pesthidegkúti házában vissza­

vonultan élte le.

Irodalom

JÁVOKKA S. B J. emlékezete (187V194S) Bot.inikai Közlemények, 47 1957 ; BOGNAK S. A magyar növényvédelem története a leg­

régebbi időktől rúpiáinkig (1030-1980) Mo­

sonmagyaróvár, 1994.

Somlyay Lajos

BERTALANFFY. LUDW1G VON (Alzgersctorf, 1901 izept 19- Edmonton, 1972. jún. l i )

A világ Ludwig von Bertalanffyként ismer­

te, s az életrajzi lexikonokban általában az áll, hogy osztrák származású kanadai bio­

lógus volt. A valóságban a Bertalanffy csa­

lád eredete a 16. századig nyúlik vissza, amikoris egyik őse a törökök ellem vitéz küzdelemért nemesi pátenst kapott I Ru­

dolftól. Ludwig, aki már Ausztriában (Alz- gersdorf) született, voltaképpen örmény, erdélyi, magyar gyökerű volt.

Felsőfokú tanulmányai! a bécsi egyete­

men kezdte, majd az innsbrucki egyete­

men folytatta, abban a sokféle hatást ma­

gában egyesítő légkörben, amely a mo­

narchia megszűnését követően, Freudtól Spenglerig oly különféle szellemi áramla­

toknak engedett teret Filozófiai útkere­

sése és szaktudományi érdeklődése volta képpen párhuzamosan alakult. Jelen volt a Bécsi Kórben is. Alig huszonhárom esz tendős, amikor Spengler nevezetes mű­

ve. „A Nyugat alkonya" kapcsán jegyzetet ír a kölni irodalmi újságba Két esztendő­

vel később, 1926-ban avatják bölcsész­

doktorrá. Disszertációjának címe: .Gustav Fechner és a felsóbbrendű integrációk"

1928-ban pedig már alapvető munkát publikáí „A formaképzés kritikai elmélete"

címmel.

Autodidakta módon folyamatosan mé­

lyíti szaktudományi, biológiai ismereteit.

1934 és 1948 között előbb docens, majd professzor a bécsi egyetemen. Az Állatta­

ni Intézetben egyik kollégája Konrad Lő­

rén z A harmincas évek elejétől sorra je­

lennek meg biológiai tárgyú munkái. Két­

kötetes elméleti biológiát ír, amelynek el­

ső kötelét 1932-lien Berlinben adják ki. Öt esztendővel később, Lipcsében jelenik meg az élei szerkezetét tárgyaló könyve Figyelme, érdeklődése - a húszas évek fi­

lozófiai jellegű előzményei után (amely­

ben szinte feltűnő rokonvonásokra lelhe­

tünk az 1915-ben elhunyt Zalai Béla filo­

zófiai hagyatékával) - mindinkább az élő szervezet, az organizmus rendszerszemlé­

letű értelmezése és megértése felé fordul.

Előbb az organizmust mint fizikai rend­

szert kísérli meg tanulmányozni, majd 1945-ben egy általános rendszertan idő­

szerűségét fogalmazza meg.

1949-től 1954-ig Kanadában, az otta­

wai egyetem professzoraként és a Biológi­

ai Kutatókozpont igazgatójaként dolgo­

zik Amerika a tudományos munkásság kereteit, lehetőségeit illetően számára is fordulópontot jelent. A rendszerelmélet problémaköréhez kötődő új paradigmák találkoznak azokkal a tudományos ered­

ményekkel, amelyeket a II. világháború időszaka alatt Wiener, Shannon, Neumann János és mások értek el. Az általános rend­

szerelmélet problémáinak deklarálására, a tudományközi szintézis megközelítési lehetőségeinek közös kutatására szolgált az Amerikai Filozófiai Társaság keleti osztálya által 1950. december 29-én, Torontóban rendezett szimpózium. F.zen . Az általános rendszerelmélet problémái"

címmel alapvető jelentőségű előadási tartott.

179 Bentcnczcy

„Az élő rendszerekkel foglalkozó lu dósok közül a biológus Ludwig von Ber- talanfiy volt az első, aki a különböző terü­

leteken megjelenő rendszerfogalmak és módszerek lényegi egységét már régen megértette, és aki írásai és előadásai alap­

ján az általános rendszerelméletet határo­

zott tudományos diszciplínaként ismer­

tette el." - írta róla 1962-ben Zadeh. Meg­

alapította a legkülönfélébb szakterület tudósait egyesítő Általános Rendszerku­

tató Társaságot

Mindazonáltal a tudományos viták az általános rendszerelméletet Illetően kez­

dettől erőteljesek és kemények voltak. Ó maga sokkal óvatosabb álláspontot képvi­

selt, mint később néhány kritikátlan köve­

tője. Bízva az organicista szemlélet na­

gyobb szintézist eredményező képessé­

gében azt hangsúlyozta, hogy „minden szellemi sémánk csak alázatos erőfeszí­

tés, amellyel megpróbáljuk újrarajzolni a valóság roppant birodalmának néhány vo­

nását".

1958 és 1960 között Topekában kuta­

tott, majd 1961-tői a kanadai odmontoni egyetem professzoraként, 1968-tól pedig tanszékvezetőjeként dolgozott Szakmai munkája keretében főként élettannal, cito- kémiával és rákkutatással foglalkozott.

Figyelme a hatvanas évektől kezdve mindinkább a modern világ problémáira, sajátosan a modern kor pszichológiai kihí­

vásaira irányul. Az „...ám az emberekről

■semmit sem tudunk (Rolxjtok, emberek és elmék)" című 1967-ben megjelent könyvé­

ben, négy és fél évtizedes tudományos munkásságának legfontosabb elvi felis­

meréseit a „második ipari forradalom"

nyomán Ix'következett fundamentális át­

alakulásokhoz kapcsolódva adja közre. E könyv három esztendővel későbbi, 100 oldallal Ibővített európai kiadásában külö­

nösen mélyen megvilágítja a szimbólum és az organizáció jelentőségét a modem világban Nézete szerint a modern ember roljoiizálödásának a tudomány humani­

zálásával lehet szembeszegülni Esszenci­

ális következtetése: a valóság minél alkal­

masabb gondolati modelljének meghatá­

rozó jelentősége.

Főbb művei

Krilische Theorie dér Formbildung. Berlin, 1928 ; Theoreilsche Biologie. Bd. I., II Berlin Bornlrjeger, 1932., 1942.; Das Gefüge des Le- bens. Leipzig 1937; ,,7.u einer allgememen Systemlehre" Blaetter für deutsche Pliiloso- phie, 18, 3/4. 1945 ; Das biologische Weltbild Bem. 1949. (angolul, franciául, spanyolul, hol­

landul, japánul is); „The Theory of Open Sys­

tem in Physics and Biology” Science, 111, 23-29 , 1950 , Kobots, Mén and Minds. New York: 1967 , General Syjitem Theory, New York 196H , aber vöm Menschen wissen wir nichts Robots, Mén and Minds. Düsseldorf. Wien. A Homo infomiaucus. avagy B. L. rendhagyó tudományos üzenetéről Koaárs 1990 , Tech­

nika 1991 ; FÜZESÉRI A.: „Psalmus humánus"

Jelentős politikai szerepe volt az 184& 49- es szabadságharcban. A szabadságharc bukása után emigrált 1849 decemberében a bulgáriai Sumlában csatlakozóit Kossuth kíséretéhez, majd 1850 februárjában ment velük tovább a kisázsiai Kiutahlába. Itt ju­

tói! tudomására Gützlaff német hittérítő, ulazó Budapesten tartott előadásának a híre a dzsugár-magyar rokonságról Ek­

kor erősödött elhatározássá régi vágya Kelet-Ázsiába megy, és megkeresi a ma­

gyar őshazát

1851 szeptember 1-jén, az amerikai

„Mississippi" fregatt fedélzetén. Kossuth kíséretéiben elindult első világkörüli útjára

Bcrzcviezy 180 Elkísérte Kossuthot amerikai kőrútjára,

majd átkelt a Csendes-óceánon, és 1852 áprilisában Hongkongba érkezeti Itt meg­

ismerkedett.!. Bowringgal, a2 angol nagy­

követtel, aki felhívta figyelmét a Kuko- Hor tó vidékén éló „hung maól" nevű no mád lovas népre A hung szó felizgatta képzeletét, majd csalódottan vette tudo­

másul, hogy a kínai hatóságok nem enge délyezték beutazását Kínába Ezek után hajóra szállt, és Szingapúr, Kalkulta, Cey­

lon, Aden. Egyiptom érintésével vissza­

tért Európába. 1852 őszén Londonba érke­

zett.

Az 1853-ban kitört krimi háború új re­

ménységgel töltötte el a magyar emigráci­

ót. így őt is. Részt vett a harcokban, Sze- vasztopol ostromában. A háború kimene­

telével, mivel Ausztria semleges maradt, a reménységek összeomlottak, A honvágy 1862-ben hazatérésre kényszerítene. Kla genfunba internálták, majd a kiegyezés után hazaiért Erdélybe. Marosvásárhelyre

1873 elején a messzi Ázsiában bekövet­

kezett események újabb fordulatot hoztak B. L. életében. 1873 áprilisában elindult második világjáró útjára Szentpétervárra utazott, és a cári kormány segítségével - melynek érdekeit is szolgálta utazása -, Omszkon és Taskenten át eljutott az orosz-kínai határhoz, majd átkelve a Tien- sán hegységen, érkezett Kelet-Turkesztán fővárosába. Kasgárba Az itt székelő Jakub kánnak gyanússá vált, ezért mint orosz kémet bebörtönözte D Forsythnak, az Indiába visszatérő angol expedíció vezető­

iének a közbenjárására szabadult ki. Ezek után India felé folytatta útját. Egy másik verzió szerint B. L Kasgárból északkelet felé haladva, átkelt a Tien-sánon és végül is eljutott Dzsungáriába, Kuldzsa városába

Ennyi viszontagság és kudarc után in­

dult vissza egyedül, betegen. lóháton az angol expedíció nyomában, mely nem fo­

gadta be. Átkelt a Karakommon, a Hima­

láján és Delhin át érkezett Bombay-be 1874. szeptemlvr 6-án Az indiai újságok óriási szenzációként ismertették

Belső-Ázsia magányos vándorának hihetetlen, bravúros útját

1874 decemberében érkezett vissza Bu­

dapestre, majd haza Marosvásárhelyre. B L -nak nem sikerült eredeti tervét megva­

lósítani, de sikerült neki az, ami nem állt .szándékában, és ez valószínűleg nem is tudatosodott benne 6 volt az első ma­

gyar. aki körüljárta a Földet, s mi több, ily nagy utat előtte magányosan ember nem tett meg

Irodalom

ÁCS Tivadar. A Himalája magányos lovasa In Akik elvándoroltak. Hp , 1940; AGÁRDI F - HOR.SODY 1IEVILAQUA B B L Amerika han és Ázsiában In: Kégi magyar világjárók Bp., 1969.; CSÍKY Gábor. U. L. (1820-1884) In: Magyar utazók, föklraizi felfedezők lip..

1973.

Csíky Gábor BERZEVICZY GERGELY

(ISagytommc, 1763-jtin 15 - Kakaslomnic. 1822. febr. 23-)

A köznemesi családból származó B G 1783-ban szerzett ügyvédi oklevelet, majd tanulmányainak folytatására, illetve hogy megismerje a fejlett Nvugat-Európát, kül­

földre indult. Két éven át tanult a göttingai egyetemen, beutazta Közép- és Észak-Né metországot, járt Párizsban, Brüsszelben és Londonban Mindenütt azt tapasztalta, hogy a települések rendezettebbek, az emberek jobban öltözöttek, az ipar és a mezőgazdaság jóval korszerűbb. A látotta­

kon felbuzdulva személyesen adta elő Ma­

gyarországra vonatkozó reformelképzelé­

seit II Józsefnek, de a császár ezeket kö zómliösen fogadta

1788-ban a Budán lévő Helytartótanács­

nál helyezkedett el fogalmazóként Egyre inkább érdeklődött a haladó gazdaságfej­

lesztési elképzelések iránt, szimpatizált a magyar jakobinus mozgalommal Az ösz- szeesküvés leleplezését követő terror any- nyira megviselte, hogy hazatért lomnici birtokára, ahol a gazdaság irányítását vette

181 Beszédes kézbe, és egyre inkább elmélyült a köz­

gazdaság tanulmányozásában.

1801-ben az evangélikus egyház tiszai egyházkerületének felügyelőjévé válasz­

tották, s haláláig aktivan részt vett egyhá­

za ügyeinek irányításában.

Közgazdasági tevékenysége során az európai tudományos közélet számos ne­

ves alakjával kapcsolatba került. Munkás­

ságát elismerve a göttingai tudós társaság tagjai közé választotta

Az 1800-as évek elején irta egyik leg­

fontosabb munkáját, amely a magyaror­

szági parasztság múltjával és akkori hely­

zetével foglalkozik A korábbi történet­

íróktól eltérően nem az uralkodók és az előkelő családok háborúit, viszályait, bir­

tokszerzéseit és -vesztéseit tekintette át, hanem az ország belső állapotváltozásait, a nép jólétének, vagy nyomorának okait, t 'rbáriumok és adózási összeírások alap­

ján dolgozta fel a parasztság múltját, kora­

beli megdöbbentően sanyarú helyzetüket [xrdig statisztikai módszerekkel világította meg Részletesen megjelölte azokat a mó­

dokat is, amelyeknek segítségével javítani lehetne a jobbágyság anyagi helyzetén, erkölcsén és műveltségén, s meg lehetne szüntetni társadalmi függőségét.

Az 1810-es években írta másik fő mun­

káját. mely a politikai közgazdaságtan el­

méleti kérdéseit rendszerezi, s egyúttal elemzi a hazai viszonyokat. 1818-ra elké­

szüli e művével is, megjelenésére azonban csaknem egy évszázadot kellett várni,

Bár munkáit latinul és németül ina, a liennük kifejtett nézetek egyértelműen ki­

fejezik a magyarországi feudalizmus fel­

számolásának szükségességét, s elősegí­

tenék a reformkor kibontakozását. Tudo­

mányos tevékenységével megalapozta egy ú) tudományág, a magyar közgazdaság­

tan alapjait.

I:őhh művei

Be cundilioncci indole msticorom in Hungá­

ria l/Vse, 1809 , Oeconomia l’ublico Polliira ele 1818 Kiadva; Hp., 1902 (Ford és kiad (Magyarkantzsa, I787jébr. 12.- Dimaföldvár, I852 fe b r2 8 )

Középiskolai tanulmányait Szegeden és Temesváron végezte. Egerben teológiái hallgatott, majd a Tudományegyetemen filozófiát és a Mérnöki Intézet mérnöki tanfolyamait végezte el. 1813-ban szerzel!

oklevelet, 1819-ben pedig bölcsész dok­

torátust. Gyakorlati tevékenységét 1811- ben a Sárvízi Nádor Csatorna Társulatnál kezdte, majd az Esterházy-család uradalmi mérnökeként Tolna, Veszprém, Komárom, Pozsony és Nyitra megyékben végzett víz- rendezési munkálatokat (1814-1816).

1816-tól a Sárvíz-szabályozás igazgató mérnöke, majd a Sárvíz, Sió és Kapott sza­

bályozási munkálatainak és a folyóvöl­

gyek vízrendezésének irányítója (1816- 1825). E területek - Bőhm Ferenc tervei­

nek továbbfejlesztése alapján végrehajtott vízrendezése, a belvizek és a külvizek szétválasztásával a kisebb patakjellegű víz­

folyások szabályozásának iskolapéldájá­

vá vált. A munka gazdasági eredményei nagy lendületet adtak a reformkor viz- munkáiatainak. A Sárvíz szabályozásával kapcsolatban építette meg 1820-1825 kö­

zött a Duna baja-bátai szakaszának egysé­

ges árvédelmi vonalál. A korábban párat­

lan méretű munka mintegy 160 000 hek­

tárt ármentesitett. és a Sárköz gazdasági felemelkedésének alapjává vált.

1827-1828-ban részt vett a Gerstner ál­

tal tervezett ausztriai linz-budweissi vasút­

vonal kitűzésében. Másik jelentős mun­

kája az Arad megyei fehérkőrösi Nádor- malomcsatorna. első ipari célú csatornánk (1833-1840). Elsőként vetette fel az Al- Duna-sza bátyó zás gondolatát (1830). és

Beythc 182 tervei készített egy mélybevágású több­

célú Duna-Tisza-csatornára. Széchenyi kez­

deményezésére az országgyűlés 1840-ben törvényt hozott a csatorna építéséről, és részvénytársaság alakult a kivitelezésre.

(A tervet én támadások miatt azonban a vállalkozótőke visszavonult, és a csatorna építése lekerült a napirendről ) ÚHórö munkát végzett a Balaton vlzszintjének szabályozása, 01. mérsékelt leszállítása te­

rén is, s így valójában őt tekinthetjük a Ba­

laton megmentójének Jelentősek a Fertő és a Hanság vízrendezésére vonatkozó tervei. Tervet készített a felső-Tisza-vólgy árvédelmi biztonságát szolgáló kereesen- komorói átmetszésre, amelynek nagy sze­

repe volt a Tisza-szabályozás megkezdé­

sében. 1848-1849-ben a pest-szolnoki Ma gyár Középponti Vasút igazgató mérnöke lett, s megszervezte a vasúi járműjavító műhelyét, a későbbi MÁVAG elődjét

A vízerö-hasznosítás és a mezőgazdasá­

gi vízépítés (öntözés, lecsapolás, kopár fásítás stb ), sőt a komplex vizsgálódás hazai úttörője, a magyar nyelvű műszaki irodalom egyik megteremtője, az MTA el­

ső mérnök tagja volt

(1831)-Főbb művei

Kolozw-lnól Gratzig liajózható országos nagy csatorna terve., Hesl. 1859 Mérnöki irányza­

tok Pest, 1 «•>}., Önéletrajz Vízügyi és Habzá­

si Krtzlony, 1894

Apa és Pia, református prédikátorok. B. I.

külföldi egyetemek látogatása után a Du­

nántúlon többfelé tanított. Prédikátor lett, majd 1565-től a Bánffyak udvari papja

1576-ban került Németújvárra gróf Bat­

thyány Boldizsár udvari lelkészének 1585- lól (íz éven ál szuperintendens is volt. Ki­

váló növényismeretét bizonyítja, hogy a Batthyány-udvarban tett látogatása során társként kísérte a kor legnagyobb botani­

kusát, Carolus Clusiust, aki 1573 és 1588 között a neves főúr vendége volt A Clusi- us által később kiadott (a világon az első) gombáskónyv(Fungorum... histona. 1601) magyar népi nevei (50-nél is több) zöm­

mel tőle származnak. Ugyancsak B. I. a szerzője az első latin-magvar növény név­

szótárnak, melyet kél - némileg eltérő - kiadásban Ismerünk (Németújvár 1583, 345 névvel, Antwerpen 1584, 331 névvel).

A munka a világirodalomban a legelső, kézikönyv jellegű katalógus a népi nö­

vénynevekről. Ezt az értékes etnobotani- kai szótárt később is többen idézték (pl.

J.Th. Tabernaemontanus és H. Bauhin New Krauterbuch-ja, Basel, 1664). A mun­

kát később német nevekkel is kiegészítve Czvittinger Dávid újra kiadta (1711, Frank- fur(-Leipzig) A Nomenclator mindhárom kiadása reprintben is megjelent,

B. I. fia, B. András (Sárvár, 1564. okt.

18. - Németújvár, 1599) szintén református prédikátor volt, ugyancsak a Batthyány grófok udvarában Egyetlen orvosbota­

nikai munkája ismeretes, a 136 oldalas Füveskónyv (1595). 17 évvel később jelent meg. mint Melius Juhász Péter közismert kolozsvári „Herbárium"-a és annak jelentős részével megegyezik, Ez nem is feltűnő, hiszen mindketten német- és olaszországi korabeli füveskönyvből merítettek (Loni- cerus ill. Matthiolus). Értéke, hogy Melius- nál több, azonos cikkbe besorolt és össze­

zavart fajt sikerült széjjelválasztania.

F<5bb művei

CLUSIUS C - lKeytlie). S Mirplutn Nomenda- tor l'annoniais. Német újvár, 15H3-, lleyilte, A Fives KönOv Híveknek és l'aknac nevek­

ről Németújvár, 1595-Irodalom

Gomhocz Emire: A magyar botanika trtnéne- le Bp , 1936, Aumullet S. A.-Jeanplong J

183 Bíró íred) Carolus Clusius Fungorunv brcvl*

história et Codex Clusii. Kp.-Graz, 19H3 ; Sza- Iw T . A. (szerk) A pannon etnobotamka kez­

história et Codex Clusii. Kp.-Graz, 19H3 ; Sza- Iw T . A. (szerk) A pannon etnobotamka kez­

In document • MTESZ OMIKK (Pldal 178-188)