• Nem Talált Eredményt

Az iratvizsgálatok tapasztalatai, illetve a nemzetközi jogösszehasonlító elemzések tükrében feltétlenül szükséges a büntetési tételkeretek megemelése akként, hogy az a) pont esetén bűntett miatt öt évig, míg a b) pontos elkövetés esetén bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel legyenek büntetendők ezen cselekmények.

A kapcsolati erőszak tényállásának megalkotása hatalmas előrelépés a családon belüli erőszak kezelésében, az iratok alapján is meggyőzően alátámasztható, hogy már nem maradhatott el a büntetőjog végső eszköz jellegének érvényesülése.

139 Ha szemügyre vesszük a jelenleg hatályos szabályozást, a testi sértés büntetési tételeinél láthatjuk, hogy alapesetben a könnyű testi sértés vétsége két évig, míg a súlyos testi sértés bűntette három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Egyetlen alkalom, egyetlen bántalmazás, és lehet, hogy a bántalmazónak és a bántalmazottnak többé sosem kell látniuk egymást. Abban az esetben, ha valaki a hozzátartozója sérelmére követ el rendszeresen könnyű testi sértést három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, míg ha a súlyos testi sértésekből csinál rendszert, akkor egy évtől öt évig terjed a büntetés lehetősége. A rendszeresség megállapításához csupán két alkalom elégséges, de az iratok arról tanúskodnak, hogy a valóságban hónapokon, éveken át tartó folyamatos bántalmazások történnek, olykor megszámlálhatatlan sokaságban, és kívülállók számára elképzelhetetlen módon és eszközökkel. Kétségtelen, hogy valamennyivel magasabb a büntetési tétel kapcsolati erőszak esetén, viszont az idegenek közötti egyszeri bántalmazást álláspontom szerint nem lehet összehasonlítani azokkal az esetekkel, akik együtt élni kényszerülnek, ahonnan a sértettek nem tudnak elmenekülni (hiszen az a saját otthonuk is), ahol kiskorú gyermekek nevelkednek, és nemcsak lelki (érzelmi), hanem már anyagi függőség is kialakult. Mindezekre tekintettel - hasonlóan más országokhoz - álláspontom szerint a Btk.

212/A. § (2) bekezdés a) és b) pontjában foglalt bűncselekmények tekintetében a büntetési tételkeretek mielőbbi megemelése szükséges.

A leírtakra tekintettel a törvényszöveg rövidebb, átláthatóbb, és hosszú távon nagyobb visszatartó erővel rendelkező lehetne az alábbiak szerint. A javasolt törvényszöveget először módosításokkal, majd anélkül jelöltem:

(1) Aki (kiegészítés: gyermeke, illetve) gyermekének szülője, továbbá az elkövetéskor vagy korábban vele közös háztartásban vagy egy lakásban élő hozzátartozója, volt házastársa, volt élettársa, továbbá gondnoka, gondnokoltja, gyámja vagy gyámoltja sérelmére rendszeresen

a) az emberi méltóságot súlyosan sértő, megalázó és vagy erőszakos magatartást tanúsít,

b) a közös gazdálkodás körébe vagy közös vagyonba tartozó anyagi javakat von el és ezzel a sértettet súlyos nélkülözésnek tesz ki,

ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott személy sérelmére rendszeresen követi el

a) a 164. § (2) bekezdése szerinti testi sértést vagy a 227. § (2) bekezdése szerinti becsületsértést, bűntett miatt három öt évig,

b) a 164. § (3) és (4) bekezdése szerinti testi sértést, a 194. § (1) bekezdése szerinti személyi szabadság megsértését vagy kényszerítést, egy évtől öt két évtől nyolc évig

terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Kapcsolati erőszak elkövetőjével szemben kitiltásnak is helye van.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény csak magánindítványra büntethető.

140 (1) Aki gyermeke, illetve gyermekének szülője, továbbá az elkövetéskor vagy korábban vele közös háztartásban vagy egy lakásban élő hozzátartozója, volt házastársa, volt élettársa, továbbá gondnoka, gondnokoltja, gyámja vagy gyámoltja sérelmére

a) az emberi méltóságot sértő vagy erőszakos magatartást tanúsít,

b) a közös gazdálkodás körébe vagy közös vagyonba tartozó anyagi javakat von el vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott személy sérelmére követi el

a) a 164. § (2) bekezdése szerinti testi sértést vagy a 227. § (2) bekezdése szerinti becsületsértést, bűntett miatt öt évig,

b) a 164. § (3) és (4) bekezdése szerinti testi sértést, a 194. § (1) bekezdése szerinti személyi szabadság megsértését vagy kényszerítést, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Kapcsolati erőszak elkövetőjével szemben kitiltásnak is helye van.

Összegzés

Családon belüli erőszak hallatán nem gondolhatunk szűken csak a klasszikus értelemben vett fizikai erőszakra, a testi sérülésekkel nem járó lelki-pszichikai abúzusok éppúgy ide tartozhatnak. A magyar igazságszolgáltatás lassan, de kezdi észrevenni az önálló bűncselekményi tényállás meglétét, azonban ez a tempó nyolc évvel az új Btk. hatályba lépése után korántsem nem dicséretes.

A fejezetet indító történeti visszatekintés az új Btk.-ig vezető utat mutatja be a családon belüli erőszak szankcionálását illetően, ezt követően pedig az új Btk. XX. fejezetéről szóltam néhány gondolat erejéig. A kapcsolati erőszak bűncselekményének megalkotási folyamatát bemutató rész után a tényállás által biztosított büntetőjogi védelem fonalát vezettem végig, kiemelve és megválaszolva azokat a főbb kérdéseket, amelyek megoldásokat mutathatnak a gyakorlatban máig hemzsegő ellentmondásokra és bizonytalanságokra. A kapcsolati erőszak lehetséges sértettjeinek bemutatása mellett a sértetti kör kritikáját is megfogalmaztam, továbbá az együttélés időpontjának és helyszínkritériumainak kérdéseire, és a szkeptikusok által oly sokszor felvetett sértetti beleegyezésre is rávilágítottam. A tényállás elemzésének fázisában a lehető legrészletesebben - pontonként haladva - vontam vizsgálat alá a magánindítványos és szubszidiárius (1) bekezdést, ahol az emberi méltósággal, a megalázó magatartás tanúsításával, az erőszak és az erőszakos magatartás különbségével, a magánindítvánnyal, valamint a szubszidiaritás és a bűnhalmazat viszonyával is foglalkozni kellett. Az officialitás elvét megkövetelő (2) bekezdés vonatkozásában a tényállásba foglalt, ám a törvényben másutt megtalálható bűncselekményekről írtam, végül pedig az egész tényálláson átívelő, ám az egyik legmarkánsabb gyakorlati problémát generáló

„rendszeresség” fogalmának mögöttes tartalmát tisztáztam, mely permanens változáson

141 átesett jellege mostanra ténylegesen rögzülni látszik a több mértékadó forrás egyöntetű állásfoglalása által. A fejezet végén a minősítési, elhatárolási és halmazati kérdésekre helyeztem a hangsúlyt a legtipikusabb kapcsolódási pontot jelentő kiskorú veszélyeztetését illetően, továbbá de lege ferenda javaslataimat is megfogalmaztam, amelyben kétségtelenül visszatükröződnek a jogalkalmazókkal folytatott beszélgetések, az aktavizsgálatok tapasztalatai, és személyes meggyőződésem egyaránt. A kapcsolati erőszak és a kapcsolatban élők között megvalósuló egyéb bűncselekmények elhatárolási problémái véleményem szerint annyira nem is problémák, mintsem a jogalkalmazás esetleges hibái, szemellenzői, a régi beidegződésekhez való ragaszkodás, olykor a Btk. dogmatikai rendszerével teljesen ellentétes értelmezés, főként pedig a bizonyítástól - így a felmentéstől - való félelem (sokszor a tényadatokkal szemben). A kapcsolati erőszakkal összefüggésben még mindig csekély a vonatkozó szakirodalmak, szakcikkek, tanulmányok száma, emellett az egyetemi tankönyvek is csak néhány oldalban foglalkoznak a magyarázatával. Ennek oka valószínűleg nemcsak abban keresendő, hogy új a tényállás és nem volt mit írni róla, hanem vélelmezem abban is, hogy a jogalkotó egyértelműen fogalmazott: megpróbálta beilleszteni a bűncselekménybe azokat a legéletszerűbb és legjellemzőbb deliktumokat, amelyeket hozzátartozó sérelmére követnek el, és ezen a ponton szigorított.

További zavart okoz a jogalkalmazásban, hogy a tényállás (2) bekezdése a Btk.-ban másutt megszokott, és teljesen másként kezelendő bűncselekményeket jelöl meg elkövetési magatartásként, de kis odafigyeléssel és a többletelemek meglétének vizsgálatával - bár kétségtelenül új szemüvegen keresztül - jól alkalmazható. A Btk. 212/A. § (1) bekezdésében foglaltak miatti felelősségre vonást (lelki bántások, becsmérlő, trágár beszéd, gazdasági ellehetetlenítés, erőszakos-agresszív viselkedés, konyhapénz körüli veszekedések) szubszidiaritással és magánindítvány megkövetelésével záradékolta a jogalkotó, a (2) bekezdést viszont - nem véletlenül - már hivatalból rendeli üldözni. Éppen ezért, ennek ellensúlyozására döntött úgy a törvényhozó, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő sértettek (közöttük a kiskorúak és az idősek) érdekében előretolja a büntetőjogi védelmet, emellett az új Be. mentességi jogra vonatkozó, alapjaiban megváltozott szabályozása teljesen új alapokra helyezheti ezen bűncselekmények bizonyítási rendszerét. A kiskorú gyermekek heteken, hónapokon, sőt éveken keresztül tartó bántalmazását a korábban meghonosodott gyakorlatban „beleszuszakolták” a kiskorú veszélyeztetésébe, gyakran a Btk. 164. §-a szerinti testi sértés megfelelő változatát sem társítva hozzá. Amennyiben a hatályos szabályozás mellett figyelmen kívül hagyjuk a kiskorú gyermek veszélyeztetésén túlmenő tényleges és konkrét bántalmazásait, lényegében megengedjük azt, hogy egy megvalósult

142 veszélyeztetési bűncselekmény után bármi történjék vele, az ezt követő (bűn)cselekmények értékelés nélkül maradjanak, és nemcsak a büntetőjogi dogmatikával, hanem a jogalkotói akarattal is ellentétes irányba haladjanak. A kapcsolati erőszak mellett megjelenő kiskorú veszélyeztetésére éppen ezért a jövőben is kiemelt figyelmet kell fordítani, mert a jogalkalmazás során a kettő még ennyi idő elteltével is gyakran összemosódik. Nagymértékű jogalkalmazói bizonytalanság uralkodik, ami több helyütt hibás, de leginkább „Btk.-ellenes”

minősítésekhez vezetett és vezet jelenleg is. Mindez pedig azt eredményezheti, hogy a közös lakásban élő családtagok sem a büntetőjog hatékonyabb védelméből, sem pedig a gyermekbarát igazságszolgáltatásból nem éreznek sokat. A kiskorú veszélyeztetésébe és a testi sértések köntösébe bújtatott kapcsolati erőszak elméleti kérdéseinek és joggyakorlatának felülvizsgálata azért volt szükséges, mert hatályos büntető törvénykönyvünkben megjelent egy új bűncselekményi tényállás, melynek helyes és törvényes alkalmazása - annak megvalósulása esetén - éppúgy kötelező, mint bármely más / a többi bűncselekményé.

A büntetőjog-tudomány művelésének legalapvetőbb módszere a dogmatika, ennek tárgya esetünkben a tételes büntetőjog, amely az írott joghoz, ebben az értelemben a dogmához kapcsolódik. Legfőbb célja a jogi fogalmak jelentéstartalmának feltárása, és ezen definíciók logikailag ellentmondásmentes rendszerének a kiépítése, mert ezek teszik kezelhetővé a hatályos jog anyagát.489 A joggyakorlatban „nőttem fel”, ezért önmagamat nem jellemezném dogmatistának, figyelmemet inkább az adott jogi szabályozás mentén alkalmazható lehető legjobb gyakorlatok kialakításának lehetőségére irányítom. A református jogász elődök a 19-20. század fordulóján megfogalmazták a humánus büntetőjog és a valláserköcsi nevelés szükségességét is,490 ezzel mutat párhuzamot a Károli Gáspár Református Egyetem Doktori Iskolája, mely az egyetemeken megszokott, normacentrikus képzés helyett problémaorientált, kérdésfeltevő, kritikus szemléletű képzés kialakítását tűzte ki célként, egy értékorientációs váltás elősegítésére törekedve. „A szabályok miértjét kereső, a jogalkotói célokat a valósággal együtt szemlélő, a jogalkotói munka hozadékát a szükségletek, igények és lehetőségek fényében értékelő kutatói mentalitás kialakítása látványosan más, nehezebb

489 Belovics Ervin - Békés Imre - Busch Béla - Domokos Andrea - Gellér Balázs - Margitán Éva - Molnár Gábor - Sinku Pál: Büntetőjog. Általános rész. 5. hatályosított kiadás. HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó Kft.

Budapest, 2014.

https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_548_Buntetojog5/ch01s03.html

490 Domokos Andrea: Református jogtudósok a bűnelkövetők neveléséről, valláserkölcsi tanításról. In: Madai Sándor - Pallagi Anikó - Polt Péter (szerk.) Sic itur ad astra. Ünnepi kötet a 70 éves Blaskó Béla tiszteletére.

Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest, 2020. 141. o.

143 feladat, mint a graduális képzésé volt. Le akarjuk rombolni az „egy helyes megoldás létezik”

jellegű szemléletbe vetett hitet és helyette mást, a kritikus szemléletet kívánjuk felépíteni! A doktori iskolai képzés révén a leendő oktatóknak-kutatóknak azt szeretnénk bemutatni, hogy a jogalkotás első feladata a sok lehetséges megoldás közül az adott időben fennálló adott körülményekhez leginkább illeszkedő megoldások kiválasztása. A második lépcső a „rostán fennmaradó” megoldások előnyeinek és hátrányainak összehasonlító elemzése. Az összehasonlításra, az objektív értékelésre akarjuk felkészíteni PhD hallgatóinkat.”491 - fogalmaz doktori iskolánk hivatalos honlapja. Jelen fejezetben, illetve értekezésem egészében magam is erre tettem kísérletet.

„A dogmatika típusmegoldásaival kivonja az ítélkezést a bírói rögtönzések köréből, megosztja a bíróval a lelkiismereti felelősség terhét, a joganyagot nem csak kezelhetővé, hanem tanulhatóvá is teszi. A dogmatika funkciója de lege lata (a hatályos jogra vonatkozóan) érvényesül, de tantételei és következtetései de lege ferenda is hatnak, s büntetőjog tudományi ihletésű jogpolitikai célkitűzésként érvényesülnek.”492 Ennek ékes példája lehet, hogy a közelmúltban napvilágot láttak a családon belüli erőszak elleni határozott és következetes fellépés jegyében megfogalmazott jogszabály-változtatási tervek, amelyek a feltételes szabadságra bocsátást és a pártfogó felügyeletet érintően már hatályba is léptek, s amelyekkel kapcsolatban a Hintalovon Alapítvány gyermekjogi szakemberei is észrevételeket, módosító javaslatokat fogalmaztak meg.493 Ennek okaként azt jelölték meg, hogy családon belüli erőszaknál - ha van gyermek a családban -, őt mindig áldozatnak kell tekintenünk, akkor is, ha “csak” tanúja a bántalmazásnak és nem közvetlen elszenvedője. A gyerekek számára az erőszak látványa is traumatizáló, és hatása nem korlátozódik a jelenre - az átéltek hosszú távon károsan hathatnak a gyermek egészséges fejlődésére, és így felnőttkorára is.494

491 Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola. A doktori iskola célja.

https://ajk.kre.hu/index.php/jdi-kezdolap.html

492 Belovics Ervin - Békés Imre - Busch Béla - Domokos Andrea - Gellér Balázs - Margitán Éva - Molnár Gábor - Sinku Pál: Büntetőjog. Általános rész. 5. hatályosított kiadás. HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó Kft.

Budapest, 2014.

https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_548_Buntetojog5/ch01s03.html

493 Ld. részletesen Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány Gyermekjogi Központ: A Kormánynak a hozzátartozók sérelmére elkövetett súlyos személy elleni erőszakos bűncselekmények áldozatainak fokozottabb védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló előterjesztésével kapcsolatos észrevételek és jogszabály módosító javaslatok. 2020.01.27. https://hintalovon.hu/wp-content/uploads/2020/06/kormany_eloterjesztes_ht_eroszak_ellen_hintalovon_alapitvany_velemenyezese_20 200127.docx_.pdf

494 Hintalovon Alapítvány: Családon belüli erőszakot érintő jogszabályváltozás.

https://hintalovon.hu/2020/01/30/csaladon-beluli-eroszak-jogszabaly-valtozas-2020-januar/

144 Németh József megfogalmazása szerint „nagyon fontos, hogy olyan jogszabályok legyenek hatályban, amelyek megmutatják az elkövetőnek és a sértettnek egyaránt, hogy helytelen, törvénytelen amit csinál, és a társadalom nem fogadja el az ilyen deviáns viselkedésformát.”

Egy nőket (illetve családokat) védő jogi szabályozás alapja az, ha elfogadjuk az inzultusok sokszínűségét. Mindez a bántalmazottak számára jelként is funkcionálhat, mert talán tudatosul bennük, hogy amit át kell élniük az nem normális, viszont csak egy erős jogrendszer adhat bátorságot az ügyek hivatalos útra tereléséhez.495

Disszertációm elméleti részének és koncepcióinak margójára végül néhány személyesebb, ám korántsem utópikus gondolatot hoznék. Vókó György egyik tanulmánya záró gondolatait az elmélkedés félbeszakításának nevezte: „Több országban új törvényi alkotások születettek, köztük Magyarországon is. A nemzetközi egybevetésből levonható olyan következtetés is, hogy a magyar jogi kultúra alapvonásaiban nemcsak megegyezik a nemzetközi kultúrával, hanem elől álló pozitív meglepetéseket is tartalmaz a nyugati államok számára. S ez igaz a büntetéstanra is. A tudomány exponenciálisan fejlődik, hallatlanul gyorsan produkál újabb és újabb felfedezéseket, eredményeket, izgalmas kérdéseket a büntetéstan területén is.”496 Magam is úgy vélem, kétségtelenül ennek a reneszánsznak lehetünk tanúi jelen fejezetben, és a napi gyakorlatban is. Most, amint írom értekezésemet, szinte hallom Vókó igazgató úr hangját, amint az értekezleteken arra figyelmeztetett minket, hogy „A büntetéstan, a büntetés-végrehajtási jog elemzésekor mindig egy adott időpontban fennálló helyzetről kaphatunk képet, a következő nap esetleg már új gyakorlati kérdést, tudományos eredményt vagy jogalkotási szempontot hozhat felszínre, amelyre ugyanúgy, mint az egész összefüggés-rendszerre, a kialakult emberi értékek mentén és alapján nyomban oda kell figyelnünk. Nem lezárt anyagról van szó, hanem folyamatos feladatról.”497 Erre hívta fel figyelmünket a tudomány iránti mélységes tisztelettel és alázattal, fáradhatatlan kitartásával és a tőle megszokott példamutató precizitással. Elmondta azt is, hogy „A tudományos megalapozottságú eredményeket is mindig a születésük idején kell értelmezni. Akkor lehet igazságosan, jól megítélni őket, ha a társadalmi valósággal összefüggésben, születésük konkrét körülményei közé ágyazva szemléljük. A büntető felelősségre vonás egész folyamatának, a büntetéstan tudományának reformja az emberi jogok értékének

495 Németh József: A családon belüli erőszak kérdése a magyar jogrendben. 2014.06.30.

https://arsboni.hu/a-csaladon-beluli-eroszak-kerdese-a-magyar-jogrendben/

496 Vókó György: A büntetéstan jelene és jövője II. Ügyészségi Szemle 2016/4. 50. o.

http://ugyeszsegiszemle.hu/hu/201604/ujsag#6

497 Uo.

145 erősödésével már kezdetét vette (…).”498 Azt hiszem minden gondolata megfontoltságra és továbbgondolásra késztet, minden emberi, szakmai és tudományos megmozdulása példaképként állhat a jövő generációja számára.

Nem hihetjük azt, hogy a kapcsolati erőszak bűncselekménye által megmutatkozó jogalkotói szándék adott korban megvalósíthatatlan terv vagy elgondolás lenne, továbbá azt sem fogadhatjuk el, hogy ez a büntetőjogi kodifikáció teljesülhetetlen kívánság vagy ábránd képében jelenjen meg. A nemzetközi példák és tapasztalatok alapján nem tehetünk mást, mint hogy tüzetesen szemügyre vesszük a Btk. 212/A. §-ában szereplő kapcsolati erőszak bűncselekményi tényállását, jogalkalmazói bizonytalanság esetén mélyebbre ásunk a kérdésben, majd a joggyakorlati tapasztalatokra építve érvényt szerzünk mindezeknek.

498 Uo.

146

„Aki nagyon eltávolodik a gyakorlattól és nincsenek mindennapi tapasztalatai, annak az elméletalkotó törekvései rendszerint elszakadnak a végrehajthatóságtól, egyszerűen nem hasznos, amit csinál.

A gyakorlatorientáltság nagyon fontos.”499 IV. rész:

A KAPCSOLATI ERŐSZAK BÍRÓSÁGI SZAKBAN BEFEJEZŐDÖTT ÜGYEINEK VIZSGÁLATA

Legkorábbi ismert előfordulása alapján Benjamin Brewsternek tulajdonítják azt a mondást, miszerint „Elméletileg nincs különbség az elmélet és a gyakorlat között, gyakorlatilag pedig van.” Dolgozatom előző részével lezárult a kapcsolati erőszak tényállásának elméleti kérdéseit tárgyaló gondolatfüzér. Értekezésem következő két fejezetében nyer valóságos kibontást a cím második részében jelzett tartalom, melynek során „egy nóvum hatása és joggyakorlata” tárul elénk - elsőként a bíróságok közreműködésével, majd anélkül, de igen súlyos konklúziókat hordozva. Tóth Mihály 2013 szeptemberében megosztotta velünk impresszióit a törvény előzményeiről, megalkotásáról és annak egyes rendelkezéseiről, amelyet inkább csak a töprengés, a remény vagy a kétség jegyében fogalmazott meg. „A bölcsőnél összegyűlő érintettek általában feltétel nélkül dicsérik az újszülöttet, bizalmat szavaznak neki, reménykednek, hogy hosszú és megpróbáltatásoktól mentes élete lesz. Ha a következőkben magam olykor mégsem kizárólag ezt teszem, írja a Tisztelt Olvasó féltő aggodalmam számlájára.” - fogalmazott a kiváló jogtudós, majd kiemelte: a valódi értékítéletet a gyakorlat fogja és tudja kimondani.500 Nem történt ez másként a kapcsolati erőszak bűncselekménye tekintetében sem.