hogy Magyaroszága mai viszonyok közt mint önálló független ország
magára nem
állhat fenn,ezért a fennállódynastialis ésbirodalmi kapcsolatszánumkra
vitálisérdek.
A
grófban tehát és DEÁKban is, mint nehézidkben
volt alkalmunk látni, ezen dynastialis ésbirodalmi kapcsolathoz való mélyragaszkodásazon rendithetlen alap,melyjó és balsors kö-zöttingatlanuláll.Azt
magyaráznom sem
kell, hogy ezen alapmeggyzdés
:
miszerinta fennálló kapcsolat amai európai viszonyok közt
szá-munkra
életkérdés,politikánkraisdönt
befolyássalvan.De
épen ezen alapmeggyzdés
az, melynek nyomára Kossuth felfogásaiban,sem
tetteibensohanem
találunk.Már
ebbenismegjelölhetjük azonmélyantagonisnuisl,mely a grófésKossiTH eszméi közt létezett, és köztök oly szakadékot képezett,melyáthidalhatlanvolt.Senki
sem
volta hazában,kiezen mélyellentétetúgyértette, annak következményeit úgy érezte volna mint Széchenyi, söt mintláttuk aztisvilágosanelrelátta,hogyezeneltérésazalapbaníogjaa nemzet sorsát eldönteni, ha a hatalom Kosslth kezébe kerül.
Az
antagonismus ezen kérdése szorosan összefügg nemzeti hivatásunk józanfelfogásával,hazánknegyedfélszázados történel-mével és átfzödik korunkminden
eseményein, legkomolyabb alakban azonbancsakKossutheljárásában itthon és a külföldön lépetteltérbe. Minélfogvameg
isérdemli,hogyekérdéssel beha-tóbbanfoglalkozzunk.A
történelmifejldések soránmin jöv
várEurópanépeire, haa mindig súlyosbodó társadalmi bajok bomlasztó hatásaikkal u]alakulásokatidéznekeló, kimondhatná
meg.Arról
sem
állhat senkijót,hogy alegjózanabbpolitikai com-binatiót egy uj fergeteg, mely keletkezhetik,nem
forgatja-e felalapjaibanéstehetitárgytalanná.
Mindez azonban
nem
szabad, hogy megzavarjon. Politikai rendszerünket a tényleges állapotok hasisára kell állítanunk s azokkalnem
szabad akinem
számithatóeshetségek ábrándvilá-gábatévednünk.
Az
európai mai államrendszer mint politikai szükségesség, melynekszilárdtartósságábanma már
szabad kétkednünkis,még
azon korban,melyrl irok—
30 évvel ezeltt—
oly ingatlanul állottamérvadó
hatalmakmeggyzdésében,
hogy azt politikus-nak,kinek kezébe,Keményszerinta gondviselése hazasorsát tette lemegrzés
végett,sem
félreérteni,sem
ignorálninem
lehetett.Magyarországnak Ausztriától elszakadása,
más
szóval az osztrákbirodalomfeloszlatása,azazakeletinagy hatalomlételé-nekmegtörése amaieurópai államrendszerlétkérdése.
Ezen törekvés ellenébenlS49-ben épen azon nagyhatalom
sietett Ausztria segítségére fegyveres közbenjárásával, melynek ellenébenAusztria fennállásapolitikaiszükségességnek tekintetett.
Ésmikorazoroszhatalomsegítsége melletta magyar forra-dalomvégetért,lordPalmeuston, az angol miniszter volt els, ki köszönetetmondottazoroszczárnak Ausztria megmentéseért.
Ezvolt1849-benaz uralkodó európainézet.
Európában az egyensúly rendszere az osztrák birodalom lételénnyugodott,nemcsak eszményben,detényleg.
Ha
Ausztriaafranczia-olasz háborúbannem
szenved vere-séget,nem
következhetik a porosz-olasz osztrák elleni háború 1866-ban.Ha
ez nincs,nem
lehet a porosz-franczia háború1870-ben,eshaeznincs,
nem
lehetaz utolsókeletiháború. Ausztria régiállásábannem
engedhetimeg
a francziák megaláztatását a poroszokáltal,ésnem
trheti el a török hatalom megtörését az oroszok által.A
mintIII.Napoleox 18.J9-ben Ausztria gyengítésére szövet-kezett az olaszszal—
saját bukását készítetteel
kimarad-hatlanul.A
súlyegyen rendszeretehát,melyAusztrianagyhatalmi állá-sánnyugodott fleg,nem
voltmer
ábránd,hanem
történelmi szükségesség.A
nagyszer uj alakulások Ausztriát kibontakoztatták az olasz ésnémet érdekkörbl, holmár
nincs mit keresni, és bezak-latták ujabb foglalásai által a keleti ügyek érdekkörébe köz-vetlenül.Hogy
egy egészszázadonát elhanyagolt természetes missió-jánakbetöltésébennem
késett-emeg
mostmár,még
csak ajöv
fogja kideríteni.
Legyenennyielégannakmegjelölésére, mily szoros kapcso-latbanvan Magyarország viszonya a birodalom iránt az európai érdekekkel, és hogy a mi birodalmi kapcsolatunk kérdése
még
annyi átalakulásokutánisazeurópaifennállóállann-endszer élet-kérdéseis.
Birodalmunk léte a korona egységén és kapcsolatépségén nyugszik.
E
szép frázis az 1848-ki töi-vények szövegében egészen KossuTHravall.Találunk
még
ezévben, a nov. 22-ki országgylési szónokla-tában melegszavakra, melyekkel az uralkodó irántitörhetlenh-ségrlszól.
Találunk 48-ban is a Kossidli
Lapja
jul. 4-ki számában tlea kapcsolatrólilynyilatkozatot: «köztnk
és Ausztria közt a pragmatikai sanctiokapcsaáll.Ennek
rövidértelme:közös barát, közösellenség.!)Azonban
hogyezen nyilatkozatoknem
bírtakmeggyzdé-sébenmélyebbalappal, arrólugyanazon hóban, 1848júliusban, a sanctio pragmatikagyakorlatiértelmezésénél eléggé mutatta.
Ténypedigaz:hogy Kossuth 1848-ban
sem
azon kérdésrl:
fennállhat Magyarország önállólag az európai rendszerben;
sem
arról,hogy hazánkkapcsolataazosztrákbirodalommal történelmi
szükségessóg-u, sem ezen kérdések összefüggésérl a rennálló európai vitálisérdekekkel
nem
volt tisztában.Noha
úgy látszik nekem, hogy magyar politikáról beszélnisem
igenleheta ndkül, hogyaz iránt tisztában ne legyünk ma-gunkkal:fennállhat-eMagyarországmagáraönállóan'?
ésha
nem:
melyszövetségbiztosithatjaleginkábba magyarfajnemzetilététésszabad fejldését?
Még
isaztkell ismételnem,hogy Kossith e kérdéseket csak számzetésébenvettekomolyabbangondolóra,niig itthon volt,ezen kérdésekkel aligha foglalkozott,ésezeknekmélyenható jelentsé-gérltbgalma semvolt.Ilyesmit állítani
sem
mernék,haezáfolhatlan fényekeztnem
l)izonyitanák.Ezekben azonbannincs hiány.
Képzelhetjük-e,hogya kinekazosztrákbirodalom felbomlá-sának európai fontosságáról csakfogalmais van, az 1849. ápril 14-kén épen Debreczenben az akkori viszonyok közt ily kérdést felvethet és sznyegre hozhat?
Mi, kik ezen eseu)ényeknek szemtanul és állásunknál fogva részeseivoltunk,aligtudtunk képzelniinopportunusabbidt,mint azvolt, melyben Kosslthezen kérdéstsznyegrehozta.
()adetronisatiót és függetlenségi indítványt ismint aláren-deltcsekélyebb íontosságupolitikairendszabályt kezelte,mint wid-dini levelében mondja: «hogy egy párttöredékfondorkodásainak útjátvágja."
Ezeketazért kellé itt felhoznom, hogy Kossith felfogásait a gróf eszméivel szembe állítva,kiemelkedjék azon mély ellentét, melyköztöklétezett.
Széchenyi mindenben a történelmi íéjlödések hive volt.
politikát
nem
csinált, detanulmányoztaatörténelembl, melyet mélyebbenátértett,mintbárki kortársai közül.Kossuth ellenben a történelem útmutatásaira
nem
íigyelt.Ezért
sem
adynastialis,senia birodalmi kapcsolatirántnem
birt ragaszkodással, ennek európai jelentségétnem
vette számba, nemzetünkre vonatkozószükségességétnem
érezte.Széchenyiúgyhitte,hogy Európaakkoriconstellatiója mellett nekünkmindezt keresniésha
nem
volna, megteremteni kellene.ellenben ezt, mint ez
id
szerinti kényszerséget csak túrni tudta,migmódunkban nem
lesz attól menekülni.KovácsL.:SzéchenyiI.küzélftte.I. 13
Szóval anemzetihaf^yomáuyokatszámba
nem
vette, anem-zetiszellemnegyedfél százados következetes
mködését
ignorálta snem
birtatörténelmifejldésekiránti érzékkel.Pedigsenki
sem
hivatkozikmég ma
issrbben
mintKossuth"Istennek a históriábanreveláltujjára".
De
mikhát ezen történelmi revelatiók a iiümulluiiklian?Bizonyára
nem
egyebek, mint anépekéletébenazonhivatás, melyet idnkintbetöltenek, a nemzeti szellemmködése,
mely a nemzet cselekvéseinek irányt szab, és a fejldések folyamatát eldönti.Történelmünkbenpedigehivatásnagyon is érthet tények-bennyilatkozott.
Szemere Bertalan
midn
"nemzetünkpolgárosítóhivatásáról a keleten» szakavatottfelfogással értekezik,felvetiazonkérdéstis, birt-eamagyarságanémet
népre vonatkozva hivatással ?Történelmnk
revelatióibólmiresem
meríthetünkvilágosabb választ,minthaaztkérdezzük:mi
hivatásttöltöttünk be a német és szlávfaj sorsáranézveéshova utalbennünketIstennek a reve-láltujja?Végig tekintve egy évezredtörténelmén és keresve
magunk
ésanémetfajközt az érintkezéspontjait, figyelmünk azonnal két történelminagy
momentumon
akad meg.EgyikSzvATOPLUK nagyszlávbirodalmának
képzdése
a ma-gyar honfoglalásidejében.Másik Ottokár cseh fejedelem korszaka, a
ma
uralkodó Habsburg-dynastia keletkezésénél.Az
elstilletleg igy szólHorváth MmÁLv
Maíjijororszáif történelméhen:"Árpád és népe a Tisza vidékein megtelepedének. Szva-toplukekkoronhatalmának tetpontján állott, és a nagy
morva
fejedelemigenveszélyesséválta birodalomnak.""KövetségjöttÁRPÁohozneki szövetségetajánlvaSzvatoplik ellen.
Ahpád örömmel
fogadja aszövetséget, és hogy az uj haza határaitnyugatfelékiszélesítse,megindította a hadjáratot.»
"A
legyzött, megalázottSzvatopmk
nyomtalanultnt
lehatalmatetpontjáról."
"A
német birodalomnak megliecslhetlen szolgálatot tön amagyar
nemzet.Már
hontóglalásaáltalismás
irányt adott Közép-Európaalakulásának.«
19Ó
(iMi lettvolna Németországból, ha e nag.v szláv birodalom meggyökerezhetik,mielttaszétdarabolt széthúzónémettörzseket a frankskiváltahohenstaufeni császárok egy szilárdabb egészszé egyesithetik?Mi lettvolnaEurópatörténeteegyévezred alatt, ha Dalmáczia délihatáraitólsaHaemustól fel egészen az Elbéig, s
még
feljebb a Visztuláig az egyesit szláv törzsek egy nemzetté olvadva, megszilárdíthatjákakkoron hatalmas birodalmukat?"(iDe a váratlanul megjelent
magyar
nemzet a készülbenlev
nagy szláv birodalom alakulását meggátolta, és Pannoniát elfoglalván,aszlávlakosokat aDuna-vidékrlelzte,nnnték fúró-dottbe aszlávtörzsek közé azok egyesülését mindenkorra meg-semmisítve, igy a gondviselésrejtélyesvégzései szerint uj irányt adottazeurópai nemzetcsalád történelmének."A
magyarságtehátmár
a honfoglalásáltal döntött a német és szlávfajsorsafelett.Hivatásunknakmagokravégzetesvoltátvilágosabban fellog-ták aszlávtörténészek,kikközülKollárfeljajdula magyar hon-foglaláseseményefelett,melyben,mintmondja,amagyarság kétél pallosgyanánthasitjaketté a szlávságot s annak megosztásában erejéttöri
meg
ésahatalmas tömörülést dúljaszét.Palacky, a szlávok egyik legnagyobb tekintély történésze, errlígy nyilatkozik
:
«A
magyarok berohanása és Magyarországba telepedése egyike a következményeki)en legdúsabb eseményeknek Európa történelmében."Szerinte a HolsteinhatáraitólaPeloponnesuspartjáigterül szláv fajúnépességek, valamintbelsösztönük, úgy a
klsö
viszo-nyokáltalkényszerítve csoportosulandók voltak a Rasztiszláv és SzvATOPLUK által alkotott morvaországi központ körül, mely a nemzeti és kereszténymveldés
legtermékenyebb csiráit rejté magában,sRóma
ésByzanc által egyíránt elsegítve ésápolva a legnagyobbszer kifejldést igére. «Eközpontból nyertek volna a szlávnépek,ha államintézményeketnem
is,delegalább keresztény-séget s azzal együtt európai és nemzeti míveltséget,mvészetet,ipart,nyelv- és Írásbeliegységet.Samint
ntt
nagygyányugoton a római befolyás alatta frank egyeduralom, épen úgy képzdött volna keleten Konstantinápolytúlnyomóbefolyásaalattegy hasonló szláv birodalom, ésIvelet-Európa ezer év óta egészenmás
jelen-tségetnyertvolna,mintamilyenben részesült.Az
általazonban,13*
19ö
hogy a iiiagyanjk a
még
csakképzdésben lév
állaiiiszei-ve/.etbenyomultakésaztszétrombolták,nz ilykilátásokörökre megsemiui-sltek.i) (SzabóKároly
A
vezérekkora1-söfüzet.)A
XIII.századmásodikfelében isméthatalmaslendületetnyer a szlávságOttokáregyéniségében.Egyidejleghanyatlik a német-ségereje.A
büszkekirályAusztriát, Stiriát ésKarinthiát ishatal-mába
ejtette,st
Magyarország felvidékénmég
aDunán
túl is foglalásokattett.Mig Ottokár birodalmát a német tartományokkal szaporí-totta,a választó-fejedelmek Németországban az igénytelen Habs-burg-grófot, RuDOLFot választották
meg
rómaikirálylyá olyfeltétel alatt,hogyezanémet tartományokat Ottokár kezébl visszacsa-toljaabirodalomhoz.Mennyire válságos helyzet volt ez mind a német biroda-lonu'a,
mind
a megválasztott császárra nézve, onnan mérhetjük, hogyatörténelemtanúságaszerintmég
azon végzetes csatához is^melyakétfél sorsa felettdöntött,anémetcsászár nyolcz-tizezer-nyisereggelbirtkiállani,uügLászlómagyarkirály hatvanezernyi segédhaddal csatlakozott a császárhoz ésa
Marchmezön
a nagy népcsatátdiadallal eldöntötte.PedigahatalmasOttokár,Bélaberezeg sógora,közel rokon-ságbanisvolt királyi házunkkal, és mindent elkövetett, hogy a császárellenamagyarszövetségetmegkösse.
Ötszáz év elttRudolfcsászár László magyar királyhoz irt
levelében «semmiviszonytagságokáltal
meg nem
bontható szövet-ségrl)) teszfogadástésigéri, hogyügyeitmindenkorrasaját ügyei-nekfogja tekinteni.így szólt az els Habsburg.
Az
utolsó Habsburg leányági örökösemég
válságosabb helyzetbe jutott.Mária Terézia szövetségeseitl elhagyatva, jogkövetelöktl környezve csekély eszközökkelrendelkezett.
Óriás veszélyek közt könyekkelszemében,karján csecsemjé-vel szóltamagyarlelkesedéshez.
És
megmentve
lön trónjaéshatalmasabbámint bármikor.St
e századelstizedében,midn
egyridegkedély
fejede-lemalattsötét napjaink voltak, a történelem egyik legnagyobb-szerüvilághóditója,!.Napóleoncsábítóajánlatokattetta magyar-ságnak,hogyelszakadásrabirja, ésmég
arrasem
nyert ki^itást,.hogyezirányban komolyabbkísérletettegyen.