Az energiahatékonyság-növelési programok különféle típusainál alkalmazható

Az eddigiekben a projektek monitoring, kontrolling és értékelési tevékenységeire vonatkozó ismeretket mutattuk be. A gyakorlatban működő energiahatékonyság-növelési és megújuló energia hasznosítási projektek döntő többsége valamilyen átfogó program keretében valósulnak meg (pl. állami program, EU-program, önkormányzati program stb.). A továbbiakban összefoglaljuk, hogy ezek a programok hogyan csoportosíthatók, és mi jellemzi ezeket a csoportokat. A leggyakrabban előforduló programok közvetlen céljaik alapján a következő öt csoportba sorolhatók:

• pénzügyi támogatási programok,

• piacátalakítási programok,

• tudatosságnövelési és információs programok,

• tanácsadó és auditprogramok,

• kapacitásnövelő programok.

A következőkben bemutatjuk e csoportok fő jellemzőit, az alkalmazható indikátorokat, elemzési és adatgyűjtési technikákat, módszereket.

megvalósítása

A pénzügyi támogatási programok keretében az energiafogyasztók energiahatékonysági és megújuló energetikai beruházásaikhoz vissza nem térítendő pénzügyi támogatást, kedvezményes kamatozású kölcsönt, kamattámogatást, árengedményt vagy egyéb pénzügyi mechanizmus keretében valamilyen kedvezményt kapnak. A program közvetlen célja, hogy az energiatakarékos technológiák alkalmazásával történő beruházások megvalósításával közvetlenül energiamegtakarításokat, vagy/és megújuló energiával történő hagyományos energia kiváltásokat érjenek el.

A program eredményeinek mérésére szolgáló indikátorok egyik csoportja a támogatás szintjének mérését szolgálja, amelynek két útja van:

• A közpénzekből (állami vagy önkormányzati források) való finanszírozás mértéke: pl. kölcsönök, odaítélt támogatások, árengedmények, harmadik fél által történt finanszírozás, adminisztrációs költségek stb.

• A program keretében megvalósított beruházások száma: pl. projektek száma, felújított épületek száma, fűtésrekonstrukciók száma, beépített napkollektoros hőellátó rendszerek száma stb.

A közpénzekből történő finanszírozás mellett a magántőke is figyelembe vehető, és az így alkalmazható indikátorok lehetnek pl. a kezdeményezett projektek teljes beruházási költsége, a magántőke felhasználás mértéke stb.

A program hatásainak monitoringját szolgáló indikátor általában a program keretében kezdeményezett beruházásokkal elérhető energiamegtakarítás vagy megújuló energiával történő hagyományos energia kiváltás (kWh-ban, Joule-ban, tonna olajegyenértékben stb.), vagy teljesítmény megtakarítás (kW-ban), és az emisszió-csökkenés (CO2 és esetleg más üvegház-gázok is).

A pénzügyi támogatási programok értékelése általában a program hatásaira összpontosul, azaz alapvetően az elért energiamegtakarításokra és az emissziócsökkenésre. Az értékelés során ezt összevetik a különféle ráfordításokkal is, és így értékelik a program különböző szinteken értelmezett költséghatékonyságát, amely például lehet az egy tonna CO2-kibocsátás csökkenéséhez felhasznált állami pénzügyi támogatás értéke, vagy az egységnyi energiamegtakarítás eléréséhez felhasznált összes (állami és magán tőke) beruházás összege stb.

Az adatgyűjtés a beérkezett illetve a támogatott pályázatok információinak feldolgozásával történik, a megvalósult beruházások esetén ezt kiegészítik a helyszíni mérések, számítások vagy egyéb (pl. kérdőíves) felmérések eredményei.

A pénzügyi támogatási programok néhány lehetséges indikátorát a következő ábra foglalja össze:

3.2.7.1. ábra

megvalósítása Piacátalakítási programok

A piacátalakítási programok célja az új energiatakarékos termékek, technológiák és eljárások bevezetése a piacra, illetve a pici részesedésük növelése, beleértve a megújuló energia hasznosítást célzó termékeket, technológiákat is. Az általános cél tehát hosszú távú piaci szerkezetátalakítás elérése az energiatakarékosság szempontjainak megfelelően. Számos olyan energiatakarékossági vagy megújuló energia hasznosítási program felfogható piaci átalakítási programként is, amelyek ugyan a közvetlen energiamegtakarítások elérését tűzik ki az energiatakarékos technológiák és termékek alkalmazásával, azonban hosszú távon a piac átalakulására is hatással vannak. Hasonlóképpen az eredményes tudatformálási és kapacitásépítési programoknak is van a piac átalakulására hatásuk.

A leggyakrabban alkalmazott indikátorok a vizsgált termékek értékesítési adatai és a termékek piaci részesedési adatai.

A program eredményeinek elemzése és értékelése során körültekintően kell eljárni annak megállapításakor, hogy a megfigyelt folyamatok vajon milyen mértékben függenek a program végrehajtásától, vagy esetleg attól függetlenül is bekövetkeztek volna. Ha lehetőség van arra, hogy elemezzék a program megkezdése előtti hosszabb periódusban a piac alakulását, és ott egyértelmű folyamatok (trendek) mutathatók ki, akkor ezek összehasonlíthatók lesznek a program megvalósítását követő időszak adataival, és így a program hatásai viszonylag jól mérhetők lesznek. Másik módszer, hogy ha a kampány időszak lezajlása után az értékesítés lényegesen visszaesik, az szintén értékelhetővé teszi a program közvetlen hatásait. Egy regionális kampány esetében a célrégió piacfejlődési adatait össze lehet hasonlítani más régiókéval, vagy az országos adatokkal. Ezt az összehasonlítást megfelelő körültekintéssel kell végezni, mivel az egyes régiókban a feltételek lényegesen eltérőek lehetnek.

A programok egy részénél számítással meghatározzák a piaci átalakulásból, vagy esetleg csak a támogatott termékek eladási darabszámából eredő várható energiamegtakarítást, illetve az emissziócsökkenést. Ezeknek az adatoknak a segítségével a költséghatékonyság is számítható, a program ráfordítás adatainak birtokában.

A programok kvalitatív értékelése során kérdőívek segítségével állapítják meg a kampány során az energiafogyasztóknál elért energiatudatossági szint növekedését, felmérik a gyártók és forgalmazók véleményét a kampány eredményességéről, és a várható hosszabb távú hatásokról.

Az adatgyűjtés főként az energiatakarékos termékek értékesítési adataira irányul, de emellett felmérik esetenként a termékek fajlagos energiafelhasználását és várható élettartamát is független vizsgálati laboratóriumok mérési eredményeire alapozva. A fogyasztói attitűd, a gyártók és forgalmazók észrevételei kérdőíves formában mérhetők fel, amely általában költséges megoldás, de a program eredményeinek értékeléséhez nem nélkülözhető.

A piacátalakítási programok néhány lehetséges indikátorát a következő ábra foglalja össze:

3.2.7.2. ábra

Tudatosságnövelési és információs programok

A tudatosságnövelési és információs programok az energiahatékonysággal és a megújuló energiákkal összefüggő attitűd megváltoztatására, az energiatudatos fogyasztói magatartás kialakítására összpontosítanak, és információt szolgáltatnak az energiafogyasztók meghatározott célcsoportja számára az energiamegtakarítási és

megvalósítása

belül egy-egy meghatározott fogyasztói csoport számára kialakítva. A program tervezésekor a célcsoport gondos megválasztásának, és a tervezett eredmények meghatározásának meg kell történnie.

Az alkalmazott indikátorok sokfélék lehetnek. Célszerű a program hatásainak mérése, az elért energiamegtakarítás, energiahordozó-kiváltás, új megújuló energia termelő kapacitás, energiaköltség-megtakarítás és az emissziócsökkenés mutatóival. Ezek azonban a legtöbb program esetében sajnos nem könnyen mérhetők. A program eredményeinek mérése valamivel egyszerűbb. Az alkalmazható indikátorok: a program hatására energiatakarékossági akciót kezdeményező fogyasztók száma, a kampányra reagáló fogyasztók száma (a megadott telefonvonalon a hívások száma), a program logójának ismertsége stb. A program teljesítmény indikátorai lehetnek a lebonyolított konferenciák, tréningek, kampányesemények száma, a megjelent publikációk és sajtóhírek száma stb.

Az adatgyűjtés legfőbb módja a kérdőívek alkalmazása. A kérdőív teljes körű vagy mintavételes jellege a megkérdezendő célcsoport méretétől függ. Néhány száz főből álló célcsoport teljes körű, strukturált kérdőívvel vizsgálható. Nagyszámú célcsoport esetében mintavételt kell alkalmazni: 100 körüli kérdőív már egy megfelelő mintavételt jelent, ennél nagyobb minta alkalmazása a pontosságot észrevehetően növeli. 1000-nél nagyobb minta alkalmazása már nem hoz a pontosságban olyan jelentős többletet, amely az adatgyűjtés növekvő költségekeit indokolhatná. A kérdőív kitöltésének több módja van: a kérdőív postai vagy elektronikus úton való kiküldése, telefoninterjúk vagy személyes interjúk lebonyolítása. A kapott válaszok pontossága, megbízhatósága a megkérdezés módjától jelentősen függ.

A tudatosságnövelési és információs programok néhány lehetséges indikátorát a következő ábra foglalja össze:

3.2.7.3. ábra

Tanácsadó és auditprogramok

A tanácsadó és auditprogramok alapvetően abban különböznek az előző pontban tárgyalt tudatosságnövelési és információs programoktól, hogy itt nem a teljes célcsoport számára adnak általános információt, hanem a tanácsadás testre szabottan történik az adott fogyasztói helyen, az ott meglévő specifikus körülményeknek megfelelően.

Az alkalmazott indikátor általában a tanácsadások száma, amely finomítható különféle megoszlások megfigyelésével (ágazati megoszlás, az energiatakarékosság típusai közötti megoszlás stb.). A program hatásainak mérésére alkalmazható indikátor az elért energiamegtakarítások és az elért emisszió-csökkenés számszerű értékei a tanácsadásban részesült szervezeteknél, vagy háztartásoknál. A konkrét indikátorok e területen például a következők lehetnek:

• Az auditjelentésekből megállapítható potenciális kalorikus és villamos energia, továbbá víz megtakarítási lehetőségek.

• Az intézkedések megvalósításának helyzete az ügyfelek jelentése alapján.

• Éves szintű és a berendezések teljes élettartamára vonatkoztatott energia megtakarítások és emissziócsökkenések ügyfelenként és a program egészének szintjén.

• Az előző adatok segítségével a program költség-hatékonysága számítható.

megvalósítása

Az adatgyűjtés kérdőíves formában történik. Az auditált ügyfeleknél a kérdőív segítségével meg lehet állapítani, hogy az audit eredményei közül ténylegesen mit hasznosítottak, milyen intézkedéseket vezettek be és milyen beruházásokat valósítottak meg. A tanácsadás esetében strukturált kérdőív segítségével lehet megtudni, hogy a tanácsadás hatására az ügyfelek milyen berendezéseket helyeztek üzembe illetve milyen egyéb energiahatékonyság-növelő intézkedést hajtottak végre. Nagyszámú tanácsadás esetén a mintavételes adatgyűjtéssel meg kell elégedni. A tanácsadás hatásának méréséhez hasznos egy kisebb mintával olyan energiafogyasztókat is megkérdezni energiahatékonyság-növelési intézkedéseikről és beruházásaikról, amelyek nem vettek részt a tanácsadásban.

A tanácsadó és audit programok néhány lehetséges indikátorát a következő ábra foglalja össze:

3.2.7.4. ábra

Kapacitásnövelő programok

A kapacitásnövelő programok a kiválasztott célcsoport tagjait az energiahatékonysággal és a megújuló energia hasznosítással összefüggő képességek, tudás átadásával illetve kialakításával segítik. A programok támogatják a végső felhasználókat (pl. ipari cégek, intézmények stb.) valamint az energiatakarékossági terveket megvalósító önkormányzatokat annak érdekében, hogy saját maguk legyenek képesek javítani energiahatékonyságukat.

E programok esetében az általánosan használt indikátorok az energiafelhasználás változása és a fajlagos energiafelhasználási mutatók változása (az ipari energiafogyasztók esetében). Ezek mellett különféle pénzügyi indikátorok is alkalmazhatók a részt vevők energiahatékonyság-növelési beruházásaira vonatkozóan, például: a beruházások értéke, hozama, megtérülési ideje, az éves folyó költség megtakarítás.

A monitoringtevékenységhez szükséges adatok gyűjtése a részt vevő szervezetek audit- és monitoringjelentéseiből történik. A programok segítik a részt vevő szervezeteket energiafelhasználásuk meghatározásában, költség-hatékony intézkedések megvalósításában és a monitoring eljárások alkalmazásában is. A részt vevők jelentései tartalmazzák a potenciális, a tervezett vagy a tényleges energiamegtakarításokat. A programok ezt különböző eszközökkel és tréningekkel is elősegítik.

A kapacitásnövelő programok néhány lehetséges indikátorát a következő ábra foglalja össze:

megvalósítása

A különböző energiahatékonysági programoknál alkalmazható indikátorok áttekintése

Amint azt az előzőekben látni lehetett, a jó indikátor rendszer kialakítása és alkalmazása kulcsfontosságú a projektek és programok hatékony monitoring és értékelési tevékenységéhez. Nincs ez másként az energiahatékonyság-növelési és megújuló energia hasznosítási programok és projektek esetében sem. E programok és projektek esetében is kiemelten fontos, hogy az indikátorok kiválasztása megfeleljen a korábban említett SMART és QQTTP rendszerek követelményeinek. Ez a gyakorlatban azonban számos nehézséget vet fel.

A teljes körűség igénye nélkül csak néhány ilyen problémára hívjuk fel a figyelmet.

Széles körben szokásos az elért energiamegtakarítás mértékét alkalmazni eredmény indikátorként. Sok esetben azonban nem könnyű megállapítani, hogy a bázishoz képest kisebb energiafelhasználás, valóban energiamegtakarítást jelent, vagy pedig az energiafelhasználás csökkenése más okból következett be: pl.

időjárási hatások, a vizsgált technológiai folyamat termelési kibocsátásának csökkenése vagy termékstruktúra-változás stb.

A közvetett energiamegtakarítások pontos meghatározása még ennél is nagyobb problémát jelent. Egy energiatakarékossági sajtókampány esetében például a célcsoport egy egész ország is lehet, viszont ezzel egyidejűleg számos más tényező is hat az energiafelhasználás alakulására, pl. párhuzamosan futó energiatakarékossági programok és kampányok, nehezen átlátható társadalmi és gazdasági befolyásoló tényezők stb. Ezért nem lehet könnyen megállapítani, hogy az egyes konkrét energiamegtakarítások hogyan kapcsolódtak a vizsgált kampányhoz.

Hasonló probléma jelentkezik a piacátalakítási programoknál is, amelyeknél a mérhető indikátorok általában a piacra segített energiatakarékos termékek értékesítési adatai. A keletkező tényleges energiamegtakarítás ebben az esetben is csak közelítőleg határozható meg.

A következő táblázat összefoglalóan bemutatja, hogy az egyes program típusoknál a gyakorlatban milyen indikátorokat alkalmaznak. Ez természetesen nem zárja ki, hogy egy-egy program esetén más indikátorokat ne alkalmazzanak az itt feltüntetett ajánláson túlmenően, és másrészről a bemutatott indikátorok egy része el is hagyható, amennyiben a monitoringért felelős menedzser az adott program szempontjából nem tartja azt lényegesnek.

megvalósítása

3.2.7.6. ábra