5.4 A stratégiai csoportok vizsgálatának módszertana
5.4.1 Az alkalmazott mutatócsoportok ismertetése
Az alábbiakban Herczeg-Juhász (2010:208-225), McMahon (1985a, 1985b) és Neely (2007) logikája alapján ismertetem azt a keretrendszert, mellyel áttekinthetetlen mutató-szám-tömeg nélkül, releváns információt kaphat az értékelő a vizsgált vállalat működésé-nek ökonómiai leképeződéséről.
E logika alapján a rengeteg számolható mutatót érdemes
1. együtt kezelhető csoportokba rendezni (tőkemegtérülés, nyereséghányad, eszköz-struktúra, finanszírozási eszköz-struktúra, forgalom, likviditás, fizetőképesség, és megújí-tás mérése), majd
2. kiválasztani csoportonként az egynéhány jellemző mutatót, mely a vizsgálandó vál-lalat, vállalatcsoport, illetve iparág számára a leginkább relevanciával bír, s végül 3. az így kiválasztott és kiszámolt mutatókat csoportonként együtt értelmezni.
a. Tőkemegtérülés
A pénz befektetésekor a legfontosabb szempont, hogy a befektetett tőke után a lehető leg-nagyobb jövedelmet érje a vállalkozás. Ha ugyanis ez a megtérülés nem megfelelő, a tőke tulajdonosa más befektetés után nézhet, s tőkéjét kivonhatja az adott vállalkozásból. A tő-kemegtérülés mutatói ezt a megtérülést mérik. Természetesen a mutatókat a sok kistőkéjű vállalkozás miatt fenntartásokkal kell kezelni, de a klaszterenkénti átlagos értékek csök-kentik valamelyest ezt a torzítást. A 4.1-es alfejezetben részletesen megvizsgált tőkeará-nyos mutatók közül a 7. táblázatban ismertetett mutatók alkalmazása javasolt jelen kuta-tásban a tőkemegtérülés lehető legteljesebb elemzése érdekében:
7. táblázat Tőkemegtérülés mutatói (a)
Össztőke arányos EBIT-ráta EBIT/T Üzemi tevékenység eredménye ÜE/E-BPE-ÉP Gazdasági profitráta GP/T
Forrás: saját szerkesztés
A legfontosabb mutató, az összes tőke összes hozamát mérő össztőke arányos EBIT-ráta, mely a vállalkozás teljes tevékenységének jövedelmezőségét méri. Az üzemi tevékenység eredménye mutató a termelés során megtermelt jövedelmet a termelés során felhasznált tőkére vetíti, s így nem a vállalat, hanem a termelés hatékonyságát vizsgálja. A gazdasági profitráta a megtérülési követelmény (nyereségigény) feletti többlet jövedelmet vetíti az
össztőkére, így tulajdonképpen azt adja meg, hogy a vállalkozás által valójában realizált tőkehozam (össztőke-arányos EBIT-ráta) milyen mértékben haladja meg az előzetesen kalkulált nyereségigényt (NYIk).
b. Nyereséghányad
A nyereséghányad mutatói (8. táblázat) azt vizsgálják, hogy valamely gazdálkodási szem-pontból fontos tényező (pl. bevétel, költség) mekkora hányada nyereség, azaz valamilyen megtermelt jövedelem.
8. táblázat Nyereséghányad mutatói (b)
Árbevétel arányos jövedelmezőség EBIT/TÉ’
Árbevétel arányos nyereség (jövedelemszint) NJ/TÉ’
Árbevétel arányos nettó nyereség (bruttó eredményhányad) ÜE/TÉ’
Forrás: saját szerkesztés
Az árbevétel arányos eredmény a vállalat valamely jövedelmét (EBIT, NJ, ÜE, stb.) vi-szonyítja az értékesítés nettó árbevételéhez. Viszonylag jól használható a vállalat működé-se során jelentkező problémák előrejelzésére. Ha a mutató értéke egymást követő időszak-okban csökkenő tendenciát mutat, az azt jelentheti (bár nem lehetünk benne biztosak), hogy a vállalat jövedelemtermelő képessége csökken (Becker et al. 2005:52).
c. Eszközstruktúra
Az eszközstruktúra mutatói (9. táblázat) a vállalakozás számára rendelkezésre álló eszkö-zök szerkezetét vizsgálják. A mérleg eszköz-oldalának, tehát a vállalat számára rendelke-zésre álló materiális és immateriális vagyonelemek, szerkezetét vizsgáló mutatók segíthet-nek a jövedelmezőség javításában oly módon, hogy közben a likviddé tehető eszközök állományának menedzselésével a vállalat vezetője képes legyen a pénzáramlás esetleges problémáit elkerülni.
9. táblázat Eszközstruktúra mutatói (c)
Állóeszközök aránya (TE - beruházások)/E Tárgyi eszközök aránya TE/E
Forgóeszközök aránya FE/E Készlet-arány Készletek/FE Forrás: saját szerkesztés
Az állóeszközök aránya mutató a beruházásoktól megtisztított tárgyi eszközök (TE) ará-nyát méri az összes eszközhöz viszonyítva. A beruházások, tehát az olyan eszközök kivéte-le a számításból, melyeket a mérkivéte-leg készítésének időpontjában még nem vettünk haszná-latba azért indokolt, mert a beruházási vagyonelemek még nem vesznek részt az értékte-remtésben, az aktiválásig passzív elemek, melyektől nem várható el, hogy hozzájáruljanak az eredmény képzéséhez. Más szemlélet szerint, bár tény, hogy aktiválásig nem vesznek részt az értékteremtésben, de a vállalkozásban lekötött tőkét jelent és aktiválás után elvárás lesz velük szemben, hogy utólag az aktiválás előtti időszakra esedékes elvárt jövedelmet megtermeljék. Emiatt a tárgyi eszközök aránya mutató kiszámításának is mindenképp van létjogosultsága. A befektetett eszközökön túl a másik nagy vagyon-csoport, a forgó-eszközök (FE), melyek aránya, főleg a fent említett likviditás miatt kulcsfontosságú a vállalatnak. Az iparági átlagtól való jelentős eltérés jelezhet egyfajta hatékonysági anomá-liát. Megéri a forgóeszközök eszközcsoportot alaposabban szemügyre venni, s megvizs-gálni, hogy a könnyebben likviddé tehető eszközök: készletek, vevőkövetelések, s akár a pénzeszközök aránya miként alakul az összes forgóeszköz-állományhoz képest.
d. Finanszírozási struktúra
A finanszírozási struktúra mutatói (10. táblázat) azt vizsgálják, hogy a vállalat rendelkezé-sére álló eszközállományt milyen összetételű forrásokból finanszírozza és ez a finanszíro-zás megfelelő-e a cégnek.
10. táblázat Finanszírozási struktúra mutatói (d)
Eladósodottsági együttható IT/ST
Saját tőke arány (vertikális finanszírozási szerkezet) ST/T
Befektetett eszközök fedezettsége (horizontális finanszírozási szerkezet) (ST + hosszú lejáratú IT)/EB
Vevő-szállító arány Vevőállomány/Szállítóállomány
Tőkeáttétel (leverage) NJ/ST/EBIT/T
Forrás: saját szerkesztés
Az eladósodottsági együttható az idegen és a saját tőke hányadosaként értelmezhető, így egyszerűen megmutatja, hogy melyik nagyobb és mennyivel. A saját tőke aránya az ösz-szes tőkére vetíti a saját tőkét. Vertikális finanszírozási szerkezetnek is nevezik, hiszen a forrásoldalon belül maradva képez hányadost, mellyel az elemző megtudja, hogy az összes tőkének hány százaléka saját. A mutató növekedését – egyúttal a kötelezettségek csökke-nését – tekinthetjük kedvezőnek, mivel azonban a vállalkozások működése
elképzelhetet-len idegen forrás nélkül, így 30%-os, más irodalmak szerint 35%-os érték a minimum kö-vetelmény (Máté 2006:20), bár ez legfeljebb egyfajta „hüvelykujj szabály”. A horizontális finanszírozási szerkezet, más néven befektetett eszköz fedezettsége arra mutat rá, hogy a hosszú távon vállalkozás tulajdonában lévő eszközök (befektetett eszközök, EB) arányát tekintve mekkora részben vannak hosszú távon a vállalkozás rendelkezésére álló források-kal (saját tőke és hosszú lejáratú idegen tőke) finanszírozva. Ez a kérdés azért fontos, mert az egyik legfontosabb finanszírozási aranyszabály, az illeszkedési elv azt mondja ki, hogy a tartós eszköz-lekötést tartósan rendelkezésre álló forrásokkal, az átmeneti eszközlekötést rövid lejáratú kötelezettséggel kell/szabad finanszírozni (Kállay-Koloszár 2014:34-37). A szállító egy rendelkezésre álló ingyenes/olcsó forrásként, a vevő pedig egy finanszírozandó eszközként értelmezhető. A szállító arányból lehet következtetni arra, hogy a vevő-állományt képes-e a szállítóállomány finanszírozni, vagy fizetési gond merül fel. A tőkeát-tétel a sajáttőke-arányos jövedelmezőség és az össztőke-arányos EBIT-ráta hányadosa.
Kihasználja a sajáttőke-arányos jövedelmezőség abbéli hibáját, hogy a számlálóból hiány-zik a kamat, a nevezőből pedig az idegen tőke. Így a két mutató hányadosa azt mutatja meg, hogy mennyire volt a vállalkozásban sikeres az idegen tőke bevonása.84
e. Forgalom
A forgási sebességet mérő mutatószámok (11. táblázat) annak az eszköznek a hatékonysá-gát mérik, melyet a vállalat felhasznált az előállításához/értékesítéséhez. Számolható az összes eszközre/tőkére, vagy egy-egy eszközcsoportra egyaránt. Minél gyorsabb a forgás annál könnyebb biztosítani a megtérülést.
11. táblázat Forgalom mutatói (e)
Eszközök forgási sebessége (tőkeforgás) TÉ’/T
Készletek forgási sebessége TÉ’/Készletállomány Szállítók forgási sebessége TÉ’/Szállítóállomány Vevők forgási sebessége TÉ’/Vevőállomány Forrás: saját szerkesztés
84 Amennyiben a tőkeáttétel mutató értéke nagyobb mint 1, az idegen tőke bevonása sikeres volt. Ekkor:
J%EBIT > rH J%ST > J%EBIT, tehát J%ST > J%EBIT > rH
Amennyiben a tőkeáttétel mutató értéke kisebb mint 1, az idegen tőke bevonása sikertelen volt. Ekkor J%EBIT < rH J%ST < J%EBIT, tehát J%ST < J%EBIT < rH
Amennyiben a tőkeáttétel mutató értéke 1, az idegen tőke pontosan a kamatköltséget termelte ki. Ekkor J%EBIT = rH J%ST = J%EBIT, tehát J%ST = J%EBIT = rH
Az eszközök forgási mutatója (tőkeforgás) azt mutatja meg, hogy a vállalkozás össztőké-je hányszor fordul meg (termelődik ki) az árbevételben. A már korábban említett össztőke arányos EBIT ráta „csúcsmutató”-t fel lehet bontani a már szintén említett árbevétel ará-nyos jövedelmezőség és a tőkeforgás mutatójának szorzatára:
T
*TÉ' TÉ' EBIT T
EBIT 85. A
készletek forgási sebessége mutató azt mutatja meg, hogy a vállalatnak hányszor sikerült a vizsgált időszak alatt átlagos készletállományát értékesítenie. Általában minél nagyobb a mutató értéke, annál hatékonyabb a vállalat készletgazdálkodása, azonban ha az érték az iparági normánál sokkal nagyobb, az problémát is jelezhet. Az alacsony forgási sebesség tükröződhet a likviditási mutatókban is; a likviditási ráta és gyorsráta nagyfokú eltérése (Varsányi-Virág 1997:89-90). Hasonló logikára épül a szállítók forgási sebessége és a vevők forgási sebessége mutató. Míg előbbi a szállítóállomány kihasználtságát vizsgálja, s a vállalat szállítókkal szembeni fizetési fegyelméről, fizetési hajlandóságáról tanúskodik, addig utóbbiról a vevők fizetési fegyelmére vonhatunk le következtetést. A forgási sebes-ségeket 365-el elosztva megkapjuk a forgási időt napban kifejezve.
f. Likviditás
A likviditás mutatói (12. táblázat) azt mérik, hogy a vállalat mennyire képes rövid távú kötelezettségeit teljesíteni (Bodie 2011:106). Ha képes rá, akkor likvid. Statikus, egy adott időpillanatra nézve értelmezett fogalomról van tehát szó, mely gazdálkodási szempontjá-ból, főleg a kisvállalkozások számára, az egyik legfontosabb tényező. Egy nagyvállalatnál nem annyira fontos, hiszen egy nagyvállalat sokkal könnyebben kap hitelkeretet, mellyel könnyen áthidalja a pénzügyi szempontból kényes időszakot. Egy kis cég viszont, ha év közben bármikor fizetésképtelen lesz, akkor vagy a tulajdonos saját vagyona segítségével (tagi kölcsön) hidalja át az időszakot, vagy megpróbál egyezkedni a partnerrel, illeve tönk-re megy (Kállay-Koloszár 2014:39-41).
A likviditási mutatók valamely likvid eszköz és a rövid lejáratú kötelezettségek (RLK) hányadosaként értelmezhetőek, tehát az 1-nél nagyobb érték azt mutatja meg, hogy a válla-lat tulajdonában lévő különböző pénzzé tehető forgóeszközök értéke magasabb, mint a vállalat kötelezettségei (Adair 2006:41-42). A likviditási ráta arra a kérdésre ad választ, hogy a rövid lejáratú kötelezettségek milyen könnyen egyenlíthetők ki azokból a forgóesz-közökből, melyek a vállalkozás számára rövid távon készpénzt jelenthetnek. Tapasztalatok
85 Lásd még DuPont mutatószámrendszer (Kaplan-Atkinson 2003:450-452, Illés 2008:62-63).
alapján a célérték nagyobb vállalatoknál 1,3-1,8, kisebb cégek esetében 2,0-2,5 közötti. A túl alacsony számérték mindenképpen kedvezőtlen, de a nagyon magas értékre is oda kell figyelni, hiszen az jelentheti azt is, hogy magas az elfekvő készlet és/vagy vevőállomány, ami semmiképp nem nevezhető kedvező állapotnak. A likviditási gyorsráta az előző mu-tatóhoz képest a gyorsabban pénzzé tehető eszközök és a rövid lejáratú kötelezettségek hányadosaként értelmezhető (2006:41). Célértéknek az 1-es értéket szokták javasolni. A pénzhányad mutató azt méri, hogy a rövid lejáratú kötelezettségek milyen könnyen egyen-líthetők ki az azonnal eladható (értékpapír) és az amúgy is rendelkezésre álló pénzeszkö-zök segítségével. Tapasztalatok alapján a célérték nagyobb vállalatoknál minimum 0,01, kisebb cégeknél inkább 0,1.
12. táblázat Likviditás mutatói (f)
Likviditási ráta FE/RLK
Likviditási gyorsráta (FE – Készletek)/RLK
Pénzhányad (FE – Készletek – Követelések)/RLK Forrás: saját szerkesztés
g. Fizetőképesség
A gyakorlatban használják a hosszú távú likviditás fogalmát, mely helyett azonban szeren-csésebb a fizetőképesség kifejezéssel élni. A fizetőképesség mutatói (13. táblázat) azt vizs-gálják, hogy a vállalkozás hosszú távon miként lesz képes a számára nyújtott összegeket határidőre visszafizetni. Ez a visszafizetési képesség vonatkozik a készpénzre, a készpénz-re váltható vagyontárgyakra és az üzleti év során megtermelt jövedelemkészpénz-re is (Kállay-Koloszár 2014:42-43).
13. táblázat Fizetőképesség mutatói (g)
Kamatkitermelési mutató ÜE/Ka
Dinamikus likviditási mutató ÜE/RLK Hosszú távú fizetőképesség (hónapokban) IT*12/BCF
Eladósodottsági mutató IT/T
Forrás: saját szerkesztés
A kamatkitermelési mutató azt méri, hogy a vállalkozás, a szokásos üzleti tevékenysége során megtermelt jövedelemből (üzemi tevékenység eredménye) mennyiben képes eleget tenni kamatfizetési kötelezettségének. A dinamikus likviditási mutató az előzőhöz
hason-ló logikával azt vizsgálja meg, hogy a vállalkozás üzemi tevékenységének eredménye mi-lyen mértékben nyújt fedezetet a rövidtávú kötelezettségekre. Fejlett tőkés országok ta-pasztalatai szerint az egészségesen gazdálkodó szervezeteknél a mutató 40 % fölötti értéket képvisel (Máté 2006:21). Természetesen ez a mutató fokozottan iparág függő; egyértelmű-en „jó”, vagy „rossz” érték általánosságban nehezegyértelmű-en adható. A hosszú távú fizetőképesség azt méri, hogy a vállalat mennyi idő alatt (hónapban kifejezve) lenne képes az összes ide-gen forrását visszafizetni anélkül, hogy ahhoz eszközöket kellene eladnia, vagy újabb hite-leket kellene felvennie. Ehhez a nevezőben a bruttó cash-flow-t, azaz a működésből szár-mazó tőkeforrást kell szerepeltetni. Az eladósodottsági mutató azt vizsgálja, hogy az ösz-szes forrás mekkora része idegen eredetű. A bevont tőke forrásának és összetételének meghatározása sok vitát kiváltó összetett feladat az elmélet és a gyakorlat szakembereinek egyaránt86, de általánosságban elmondható, hogy e mutató értéke 65-70% alatt elfogadha-tó, míg 100% körül, illetve e fölött mindenképp kedvezőtlen, hiszen utóbbi eset már nega-tív saját tőkét jelent (Máté 2006:22). Kisvállalkozásoknál a tapasztalat azt mutatja, hogy lehetőleg 50%-nál ne legyen magasabb a mutató értéke, tehát az összes forrás maximum a fele legyen külső.
h. Megújítás mérése
A megújítás mutatói (14. táblázat) a tőkeforrások relatív súlyát, illetve az innovációs haj-landóságot mérik.
14. táblázat Megújítás mutatói (h)
Tőkefedezeti hányad BCF/TE létesítésére fordított tőke Tárgyi eszköz megújítási mutatója (Záró TE – Nyitó TE)/Nyitó TE Amortizáció - tárgyi eszköz arány ÉCS/(Záró TE – Nyitó TE) Forrás: saját szerkesztés
A tőkefedezeti hányad a működésből származó tőkeforrás és a tárgyi eszközök létesítésé-re fordított, azaz hosszú távú, tőkebefektetések közötti kapcsolatot méri. Megfelelő értéke 1, vagy annál nagyobb. A tárgyi eszköz megújítási mutatója az innovációs készséget mutatja azáltal, hogy a tárgyi eszköz növekményt veti össze a tárgyi eszközök nyitó érté-kével. Az amortizáció-tárgyi eszköz arány arról ad felvilágosítást, hogy a tárgyi eszköz növekedését (ha volt) milyen mértékben finanszírozta a vállalat az értékcsökkenésből.
86 Vö. ’static tradeoff framework’ és ’pecking order theory’ (Myers 1984b:576, 2001).