Forrás: saját szerkesztés
Természetesen ezek csupán változások, tehát a modell azt nem méri, hogy milyen telje-sítményből milyen teljesítmény született, csupán magát a változás tényét és irányát vizsgálja.
Az ábrákon jól látszik, hogy mindkét esetben a két stratégiai mutató változtatásának (vH%, vA%) tekintetében öt-öt csoportot lehetett képezni. A Kruskal-Wallis teszt W próbafüggvényhez tartozó p érték mindkét esetben rendre vH% esetében: p = 0,000, és vA% esetében: p = 0,000, tehát 95%-os szignifikanciaszint mellett megállapítható, hogy az öt klaszter rangszámai távol esnek egymástól, kutatásomban az egyes csoportokra számolt mutatók változásának értékei összességében lényegesen különböznek. Ahhoz azonban, hogy kijelenthessem: stratégiai szempontból valamennyi azonos színnel jelölt csoport egymással megegyezik, míg a többitől eltér, mind a 32 változásklaszter (1-2 időszakok változásakor: 14 db, 2-3 időszakok változásakor: 18 db) vállalatainak vH% és vA% értéke-it egymással páronként össze kellett hasonlítani. Az M8 mellékletben található 46. és 47.
táblázatokban és magyarázataikban részletesen levezetett Mann-Whitney próbával ezt tet-tem meg az 1-2 és a 2-3 időszakok változásaira külön-külön. A próba eredménye azt mu-tatja, hogy 99%-os szignifikanciaszint mellett az egyes időszakok közötti változások ese-tén külön-külön (tehát 1-2 és 2-3), az azonos színnel jelölt változásklaszterek a két stratégiai változást mérő mutató vonatkozásában megegyeznek, míg a többitől külön-böznek, tehát a kutatás során definiált stratégiai térben azonos stratégiai magatartás jellemző rájuk.
Azonban a 48. táblázatból az is látszik, hogy az 1-2 és 2-3 időszak közötti változtatás tekintetében ugyan ezek az összefüggések nem tárhatóak fel, tehát a rendkívül sikeres időszakból a válságba (1-2) és a válságból a konszolidációba (2-3) történő átmenet stratégiai magatartásai még a hasonló irányba történő elmozdulások esetében sem mutattak hasonlóságot.
Az 1-es számmal jelölt (szürke) csoportokba kerültek azok a vállalkozások, melyek a töb-bihez képest sem a jövedelemtermelés hatékonyságában (vH%), sem az összjövedelemhez való hozzájárulásban (vA%) nem változtattak jelentősen, a két vizsgált időszak közötti viselkedésüket az állandóság jellemezte.
Ez a válság időszakába lépés esetében kétségkívül siker. Mint az a 18. táblázatból látható, az összes megtermelt jövedelemtömeg csökkenése javarészt a személyi költségek arányá-nak csökkentésével magyarázható. Az értékcsökkenés az üzemi hozzáadott érték egyetlen olyan eleme a csoportban, amely még nőtt is. A növekedés mértéke nagyon alacsony, de ha belegondolunk, hogy egy rendkívül sikeres, nagy árbevétel növekedéssel járó időszak (mely feltehetően jelentős állóeszköz bővítéssel is járt) után egy súlyos gazdasági válság sújtotta az iparágat és ennek ellenére ez a felfokozott fejlesztés még nőtt is, akkor az
min-denképpen utal a csoport állóeszköz fejlesztési ambícióira a válságból való kilábalást segítő stratégiai döntéseinek meghozatalakor, a személyi jellegű költségek állományá-nak megtakarítása mellett.
Ebben, a pozíciót megőrző csoportban lenni a válság vége után is viszont inkább kudarc-nak tűnik. A bevétel, a vállalatok számákudarc-nak csökkenése mellett kisebb mértékben, de to-vábbra is csökkent, valamint a megtermelt összjövedelem is jelentős romláson ment ke-resztül, valamennyi összetevője csökkenése által, tehát az állóeszköz állomány fejleszté-sének stratégiája már nem érhető tetten, miközben a személyi állomány leépítése volt fele-lős legnagyobb mértékben (72,9%) a változásért.
18. táblázat A stratégiai mutatók összetevőinek (vA%, vH%) változása a három vizs-gált időszak közötti változás során (mFt, %)
1-2 1 2 3 4 5
üH változása -5 488 -2 691 -513 646 188 -3 118
üHOÉ változása -1 843 100,0% -170 100,0% 30 100,0% 299 100,0% -173 100,0% -1 829 100,0%
ÜE változása -876 47,5% -47 27,6% 51 169,0% 116 38,6% -79 45,4% -917 50,1%
TKélő változása -856 46,5% -159 93,7% -30 -100,9% 166 55,4% -79 45,3% -754 41,2%
ÉCS változása -111 6,0% 36 -21,3% 10 31,8% 18 6,0% -16 9,3% -158 8,7%
2-3 1 2 3 4 5
üH változása -6 991 -958 -449 -1 036 139 -4 687
üHOÉ változása -1 370 100,0% -527 100,0% 38 100,0% 569 100,0% -247 100,0% -1 202 100,0%
ÜE változása -136 9,9% -67 12,7% 89 236,3% 391 68,8% -113 45,5% -437 36,4%
TKélő változása -1 062 77,5% -384 72,9% -40 -105,2% 92 16,2% -112 45,3% -618 51,4%
ÉCS változása -172 12,6% -76 14,4% -12 -31,0% 85 14,9% -23 9,2% -147 12,2%
Forrás: saját szerkesztés
A 19. táblázat mutatja be, hogy az 1-2 és 2-3 időszakok változásait bemutató változás-klaszterek között milyen vállalat-áramlások figyelhetőek meg. Ez alapján összefüggéseket feltárni sem az egyes számú csoport, sem a későbbiek során a többi csoportnál nem lehet, csupán megállapítani, hogy a két változást vizsgáló klaszterek vállalatai teljes mértékben kicserélődtek, ami megerősíti azt a megállapítást, ami az alfejezet bevezető soraiban is már említésre került, hogy az 1-2 és 2-3 időszakok közötti változásklaszterek nem kezelhetőek együtt, bár a hasonlóságokra és különbségekre mindenképp érdemes rávilágítani.
19. táblázat Vállakozások száma az egyes időszakok közötti változásklaszterekben (db)
Vállalkozások száma (db)
2-3 időszak közötti változás
Összesen
1 2 3 4 5
1-2 időszak közötti változás
1 106 49 9 60 14 238
2 22 18 0 33 0 73
3 3 0 2 2 3 10
4 16 29 3 15 0 63
5 11 2 6 1 16 36
Összesen 158 98 20 111 33 420
Forrás: saját szerkesztés
A 2-es számmal jelölt (zöld) csoportba azok a vállalkozások kerültek, melyek a többiekhez képest a fő hangsúlyt a személyessé tehető jövedelem megtermelésének hatékonyság-növelésére (vH%) helyezték, miközben az iparági szintű jövedelemtömeghez nem járultak hozzá (vA%) jelentősebben (nem növekedtek), mint az előző időszakban.
A válság beköszönte ellenére a csoport a megtermelt összjövedelmet, igaz minimálisan, de növelni tudta, mely az üzemi eredmény és az értékcsökkenés (tkp. EBIDTA) növekedé-sének volt köszönhető, miközben a személyi jellegű költségeket – arányát tekintve – jelentősen csökkentették.
Ebben, a személyessé tehető jövedelem megtermelésének hatékonyság-növelését célzó vállalkozásokat tartalmazó csoport tagjainak a normalizálódás időszakába lépve csökkent az összbevétele, miközben nőtt a csoport tagjainak száma. A megtermelt jövedelem azon-ban ez esetben is nőni tudott, mely javuló hatékonyságú gazdálkodást feltételez. A jöve-delem változásának szerkezete ez esetben is a személyi költségek csökkentésében öltött testet, bár az értékcsökkenés aránya is csökkent, tehát csak az üzemi eredmény növelésé-re helyezték e csoport cégei a hangsúlyt, a személyi költségek részarányának további mérséklése mellett.
A 3-as számmal jelölt (kék) csoportba azok a főleg közepes és nagyvállalatok kerültek, melyek a többihez képest a fő hangsúlyt az összjövedelemhez való hozzájárulás növelésére (vA%) helyezték. A két időszak között tehát nem termelték hatékonyabban a jövedelmet, viszont nagyobb tömegben tették azt, így „szakítottak” ki az előző időszakhoz képest jelen-tősebb „szeletet” az iparági összteljesítményből.
Ebbe a csoportba kerültek azok a vállalkozások, melyek a válság ellenére dinamikus fej-lődésre voltak képesek. Ennek látványos példája, hogy a válságba lépve is képesek
vol-tak jelentősen növelni bevételüket az előző, nagyon sikeres időszakhoz képest is, tehát a sikertelen vállalatok „jövedelem torta szeletét” magukhoz tudták ragadni. A meg-termelt jövedelem tömeg 299mFt-tal nőtt, mely szerkezetét tekintve főleg a személyi jelle-gű költségek növelésének (55,4%) és az üzemi eredmény emelkedésének (38,6%) volt köszönhető, miközben az értékcsökkenés aránya is nőtt.
A növekedésben érdekelt vállalatok alkotta csoport tagjainak a válság utáni expanzió el-lenére csökkent a bevétele (miközben megduplázódott a taglétszáma), de az ebből jöve-delemként realizálódó összeget növelni tudták, valamennyi összetevő egyidejű javítá-sa mellett. Az előző időszakhoz képest kevesebb hangsúlyt fektettek a személyi állomány növelésére (16,2%-os javulás), viszont az értékcsökkenés az előző időszak 6,0%-os javulá-sa után 14,9%-ban nőtt. Tehát az összes klaszter közül leginkább ez a csoport fektette a jövő építésébe a megtermelt jövedelmet.
A 4-es számmal jelölt (piros) csoportba azok a vállalkozások kerültek, melyek esetében a jövedelemtermelés hatékonysága (vH%) nagymértékben csökkent az előző időszakhoz képest, miközben az összjövedelemhez való hozzájárulás (vA%) szempontjából nagy vál-tozás nem következett be a cégek életében.
Nem meglepő módon mind a válságba belépő, mind az onnan kilépő változásklaszterek esetén elmondható, hogy a bevétel ugyan minimálisan nőtt, de annak jövedelemként való megjelenése tekintetében e vállalkozások rosszul teljesítettek. Feltételezhető tehát, hogy e vállalatoknak van jól működő piaca, ahonnan megrendeléseket kapnak, de azokat valamilyen belső, technológiai, vagy gazdálkodási hiányosság miatt nem tudják jöve-delemmé transzformálni. Ez a rosszul teljesítés az időszakok közötti változtatás tekinte-tében arányosnak mondható, mert az üzemi eredmény és a személyi jellegű költségek hoz-závetőlegesen 45%-nyit csökkentek, míg az értékcsökkenés kb. 10%-kal lett kevesebb a megelőző időszakhoz képest, tehát időszaktól függetlenül a fejlesztések visszafogásával és a személyi állományon való megtakarítással próbálják a vállalatok ellensúlyozni az üzemi eredmény kiesését.
Az 5-es számmal jelölt (narancssárga) csoportba azok a főleg közepes és nagyvállalatok kerültek, melyek esetében az összjövedelemhez való hozzájárulás (vA%) jelentősen csök-kent az előző időszakhoz képest, a cég iparági súlya, jelentősége csökcsök-kent, miközben a jövedelemtermelés hatékonyságának (vH%) szempontjából nagy változás nem következett be a cégek életében.
E csoport tekintetében sem lehet jelentős különbséget felfedezni az időszakok közötti vál-toztatások tekintetében. A vállalatokat tetemes bevételcsökkenés és ezzel párhuzamosan jelentős jövedelemcsökkenés jellemezte, tehát az előző csoporttal szemben a cégek feltéte-lezhetően piacvesztést is elszenvedtek. A csökkenés, összetételét tekintve a négyes cso-porthoz hasonló, tehát időszaktól függetlenül a fejlesztések visszafogásával és a szemé-lyi állományon való megtakarítással próbálják a vállalatok ellensúlyozni az üzemi eredmény kiesését.
T4 Feltételezem, hogy a magyar bútoriparban az egyes, stratégiai szempontból elkülönü-lő időszakok közötti stratégiai váltás szempontjából vannak együtt kezelhető csopor-tok (stratégiai változásklaszterek), tehát fel lehet fedezni tipikus mintákat (együtt-mozgásokat) a vállalatok viselkedésében attól függően, hogy a vállalati környezet megváltozására milyen módon reagáltak.
Ennek bizonyítására ismét klaszterelemzést választottam, mely során valamennyi stratégiai szempontból elkülönülő időszak közötti, a H1 hipotézis során kidolgozott stratégiai mutatók változásai alapján osztottam csoportokra a magyar bútoripar vál-lalkozásait. Az így kialakult csoportokon belül megvizsgáltam a megtermelt jövede-lem változásának arányait, mely által világosan kirajzolódnak a csoportok közötti stratégiai különbségek. Emellett az összes így létrejött csoport stratégiai mutatóit az M8 mellékletben található 46., 47. és 48. táblázatokban és magyarázataikban részle-tesen levezetett és értelmezett Kruskal-Wallis és Mann-Whitney próba segítségével összehasonlítottam. A próbák jól alátámasztották az elemzés eredményeit, miszerint hogy az 1-2 időszak közötti változtatásokat bemutató klaszterek esetén a két stratégi-ai mutató vonatkozásában sikerült különböző csoportokat képezni. Az is bebizonyí-tásra került, hogy a 2-3 időszak közötti változtatásokat bemutató klaszterek esetén a két stratégiai mutató vonatkozásában szintén sikerült különböző csoportokat képezni.
Tehát a hipotézis elfogadható.
Azonban a táblázatokból az is látszik, hogy az 1-2 és 2-3 időszak közötti változtatás tekintetében ugyan ezek az összefüggések nem tárhatók fel, tehát a rendkívül sikeres időszakból a válságba és a válságból a konszolidációba történő átmenet stratégiai magatartásai még a hasonló irányba történő elmozdulások esetében sem mutattak ha-sonlóságot. H4 hipotézis tehát igazolható.
A 23. ábra a már ismertetett szín- és jelölésrendszert használva mutatja be, hogy az egyes időszakok közötti stratégiai változtatások milyen hatással vannak a csoportok ökonómiai mutatónak változására. Hasonlóan a 20. ábrához, ez esetben is az időbeli összehasonlítha-tóság végett valamennyi klaszter eredményét egy ábrán mutatom be, miközben a klaszterek egymáshoz viszonyított elhelyezkedése is követhető, valamint az ábra tetején mindkettő időszaki változás összesített eredménye is megtekinthető és elemezhető.
A baloldali ábrán az 1-2, míg a jobboldali ábrán a 2-3 időszak közötti változás klaszterei kerültek bemutatásra. Az ábrán jól követhető mind az azonos időszak változásában mért vállalati teljesítmények változásának csoportonként eltérése, illetve hasonlósága, mind a két-két időszak változása közötti különbség, illetve hasonlóság.