23. ábra A változásklaszterekre számolt mutatócsoportok pókháló diagramjai
Forrás: saját szerkesztés
A szürke színnel jelölt csoportban (1) lévő vállalatok az 1-2 időszak között a negatív pro-fitkilátásokat tehát a személyi költségek lefaragásával és új állóeszközök vásárlásával pró-bálták megfordítani. A tőkemegtérülés mutatói a válság időszakába lépve összességében csökkentek, s az amúgy is negatív gazdasági profit (-0,25%) tovább csökkent (-1,43%), miközben a tisztán üzemi teljesítményt vizsgáló ráfordítás-hatékonysági mutató 1%-os javulást mutatott, mely alapján feltételezhető, hogy a személyi költségek arányának
csök-kentése elősegítette a válság túlélését a csoport vállalatai számára. A nyereséghányad mu-tatóinak változása is ezt támasztja alá, hiszen a bevétel egyre nagyobb része marad meg a vállalkozásban lecsapódó jövedelem formájában. Az eszközstruktúra mutatóinak változá-sa sok meglepetést nem tartogat. Ugyan pl. csökkent a tárgyi eszközök aránya az összes eszközértéken belül, de a többi csoporthoz képest drasztikus változás nem mutatható ki. A tárgyi eszközök megújítási mutatója ugyanakkor jelentős, 17,60%-os csökkenést mutat, amiből az előzőeket (értékcsökkenés növekedése) is figyelembe véve arra lehet következ-tetni, hogy a vásárolt eszközök főleg kis értékű gépek lehettek, nem jelentős, több év alatt leírható termelőrendszerek. A finanszírozási struktúra mutatóinak változásából is hason-ló következtetéseket lehet levonni: összességében jelentős változás nincs a csoportok kö-zött a változást tekintve, miközben természetesen mértékét tekintve nagy különbségeket lehet felfedezni, de az első számú csoport az iparági átlagteljesítményt hozza. A forgalom mutatóinak változása tekintetében főleg a szállítók (-18,22%) és vevők (-0,55%) forgási sebessége csökkent átlag felett, melynek sikeresebb menedzselése, főleg a megfelelően javuló üzemi teljesítménnyel együtt vizsgálva (tehát nem az üzemben van a gond) jelentő-sen javíthat a helytelen gazdálkodáson. A likviditás mutatói a válság időszakába lépve komoly javuláson mentek keresztül (ráta: 0,25, gyorsráta: 0,26, pénzhányad: 0,07), s az amúgy is iparági átlag feletti teljesítményt még fokozni is képesek voltak. A fizetőképes-ség mutatóinak változásai nagyon változatosak, de összesfizetőképes-ségében átlagos képet mutatnak.
A válságból való kilábalás során mérhető mutatók a szürke (1) csoportba sorolt vállalatok esetén pár szempontból térnek csupán el az imént bemutatottaktól. A tőkemegtérülés muta-tóinak változása meglepően kedvezőtlen eredményt mutat (pl. gazdasági profit változása messze a legrosszabb: -5,16%), miközben maguk a mutató-értékek nem térnek el jelentő-sen az iparági átlagtól. A nyereséghányad és a likviditás mutatóinak esetén is tisztán a vál-tozást vizsgálva látványos csökkenés tapasztalható, miközben az értékek jóval az iparág felett mozognak mindvégig.
A zöld színnel jelölt, a többi változásklaszterhez képest a hatékony jövedelemtermelés irá-nyában javuló vállalatokat tartalmazó csoportban (2) a tőkemegtérülési és nyereséghá-nyad mutatók a válság időszakába lépve összességében csökkentek, miközben – bár jelen elemzéssel változást vizsgálok, de – azért meg kell említeni, hogy ezek a mutatók mérté-küket tekintve egyáltalán nem számítanak rossznak. A gazdasági profit mutató emelendő ki, mely negatív elmozdulás mellett (-0,76%) is képes volt pozitív értéket felvenni (0,10%) a válság időszakában is. Az eszközstruktúra mutatóinak változása ez esetben sem mutat
semmi rendkívülit, miközben az előző csoporthoz hasonlóan a tárgyi eszközök megújítási mutatója jelentősen csökkent (-20,71%). A csoport tagjainak saját tőke aránya meglehető-sen alacsony volt már a válság előtt is, és a 0,88%-os növekedéssel sem közelítette meg az iparág átlagos szintjét, míg a többi finanszírozási mutató változásának tekintetében a cso-port átlagos értékeket vett fel. A forgalom mutatóinak változása is összességében hozta az iparági átlagot. A likviditás tekintetében a csoport vállalatai kissé iparági szint alatt teljesí-tettek, s a mutatók változásai is ezt követték (ráta: 0,03%-kal nőtt, gyorsráta: -0,03%-kal csökkent, pénzhányad: -0,11%-kal csökkent). A stratégia szempontjából lényegesebb fize-tőképesség tekintetében, a mutatók jelentős csökkenést szenvedtek el, melyből a dinami-kus likviditási mutató 6,94%-os csökkenése, valamint a hosszú távú fizetőképesség 32,58 hónapos növekedése a leginkább szembeötlő.
A válságból való kilábalás során mérhető mutató-változások a zöld (2) csoportba sorolt vállalatok esetén követték az előre elképzelt irányt azzal, hogy szinte valamennyi mutató-csoport esetében javulás volt megfigyelhető – a pókháló diagram „szépen kifeszült”, szinte minden tekintetben javítva a megelőző teljesítményt.
A kék színnel jelölt csoportban (3) lévő főleg közepes és nagyvállalatok tőkemegtérülési mutatóinak változása összességében kiváló képet mutat. A válság ellenére mért 2,23%-ot növekedni képes üzemi hatékonyságot mérő mutató mellett a gazdasági profit 3,02%-os javulása (igaz így is negatív az értéke - -4,72%-ról -1,70%-ra változott) utal egyértelműen a többi változásklaszterhez képest sokkal hatékonyabb gazdálkodásra. A nyereséghányad mutatóinak változása hasonló: majdnem minden mért mutató változása a többi csoportnál kedvezőbb képet mutat. Az eszközstruktúra mutatók közül a tárgyi eszközök aránya ipar-ági szinten a legalacsonyabb 39,55%-ról 40,87%-ra nőve is, mely mellett a tárgyi eszközök megújítási mutatójának -4,97%-os csökkenése sem tűnik kedvezőnek. Kicsit árnyalja a képet és kedvezőbb helyzetre utal a 77,23%-ról 87,91%-ra változó amortizáció – tárgyi eszköz arány mutatójának 10,68%-os növekedése, mely a többi változással együtt értel-mezve az egyes csoporthoz hasonlóan a kis értékű gépek beszerzésének túlsúlyára utal. A finanszírozás változását leíró mutatók az iparági átlagot hozzák; talán a nagyon alacsony saját tőke arány kiemelhető, mely 30,45%-ról 31,73%-ra változva is rendkívül alacsonynak tekinthető. A forgalom mutatóiban és változásaiban egyaránt az iparági átlag mutatkozik meg, míg a likviditás valamennyi mutatója az 1-2 időszakban az iparági átlag alatti, míg a változása átlagos. A fizetőképesség mutatói meglehetősen kedvezőtlenek, míg a mutatók változása átlagos. Kiemelendő a hosszú távú fizetőképesség, mely a legrosszabb iparági
adatokat nyújtva 126,37 hónapról 177,11 hónapra nőtt, mely a kedvezőtlen eladósodottsági mutatókat ismerve (69,55%-ról 68,27%-ra változva) nem is csoda.
A válságból való kilábalás során mérhető mutató-változások egynéhány mutatócsoport enyhe javulása ellenére nem térnek el jelentősen az előbb bemutatottaktól.
A piros színnel jelölt, növekvő bevételek mellett, csökkenő jövedelmet termelő vállalatok alkotta csoportban (4) a tőkemegtérülés mutatóinak változása összességében csökkent.
Ennél a csoportnál tárt fel a megelőző elemzés üzemi hatékonyságbéli anomáliát, s valóban az üzemi tevékenység eredményének mutatója -1,87%-kal redukálódott (még így is iparági átlag felett teljesítve: 6,78%-ról 4,91%-ra változva), miközben a gazdasági profitráta 1,36%-kal nőtt 1,06%-os értéket elérve, tehát gazdaságos üzletmenetbe váltva. A nyere-séghányad mutatóin is ez a tendencia mutatkozik meg: átlag feletti vállalati értékek rom-lanak átlag feletti vállalati értékekre. Az eszközstruktúra mutatóinak változása teljesen átlagos képet mutat. A finanszírozási struktúra mutatói kedvező és növekvő saját tőke arányt (47,66%-ról 51,48%-ra) és befektetett eszközök fedezettségét (118,47%-ról 125,26%-ra) jeleznek. A forgalom mutatóinak változásai teljesen átlagosak, talán csak azt lehet kiemelni, hogy valamennyi csoport közül ez az egyetlen, ahol a szállítók és vevők forgási sebessége, ha elhanyagolható szinten is, de nőtt. A likviditási mutatók változása átlag feletti értékek mellett nőttek, míg a fizetőképesség mutatói ugyancsak átlag feletti értékek mellett csökkentek. A csoportban a megújítás mutatóinak változásaiból sem lehet semmi messzemenő következtetést levonni.
A 2-3 időszak változásának tekintetében e csoport esetén is megállapítható, hogy a válság-ból való kilábalás során mérhető mutató-változások egyik-másik mutatócsoport enyhe ja-vulása ellenére nem térnek el jelentősen az előbb bemutatottaktól. Tipikusan a tőkemegté-rülés és a nyereséghányad mutatóinak változásai javultak, miközben a mutatók értékei tipi-kusan csökkentek.
A narancssárga színnel jelölt csoportban (5) lévő főleg közepes és nagyvállalatok csökken-tő bevétel mellett csökkenő jövedelmet értek el. A csökken-tőkemegtérülés mutatóinak változásai az előzetes elvárásoknak megfelelően a 3-as számú csoport ellentéteként jellemezhetőek, hiszen iparági átlag feletti teljesítményből romlottak le jóval az iparág alatti teljesítményre a válság éveibe lépve. A válság előtti 1,1%-os gazdasági profitráta -0,4%-re változott, míg az üzemi teljesítmény fokmérőjeként számon tartott üzemi tevékenység eredménye még nagyobb, -5,6%-os zuhanást szenvedett el, mely a legnagyobb valamennyi stratégai
válto-zásklaszter közül. Ez az iparági szinten negatív csúcsot jelentő teljesítmény mutatkozik meg valamennyi nyereséghányad mutató változásában is. Az eszközstruktúra mutatói közül a tárgyi eszközök aránya emelendő ki, mely a legnagyobb javulást érte el 41,14-ról 43,39%-ry (2,25%), s a megújítási mutatja jóval az iparági átlag felett javult (40,85%), mely mögött a válság előtti felfutás időszakának rendkívül gyenge teljesítménye áll. A vállalkozások a finanszírozási mutatók változásának tekintetében átlag feletti mutatók mellett átlagos eredményt értek el. A forgalom mutatóinak változásai, főleg a szállítók és vevők tekintetében kedvezőtlenek. A likviditás mutatónak változásai, a pénzhányad muta-tót leszámítva (0,18%-ról 0,19%-ra) iparági eredményt mutatnak, iparágnál rosszabb válto-zásmutatókat produkálva. A legjelentősebbnek tűnő negatív változás a fizetőképesség mu-tatóinak zuhanásszerű romlása, mely az amúgy remek mutatókat a 1-2 időszak közötti vál-tozásnak köszönhetően a leggyengébb szintűre redukálta. Még ezen belül is kiemelendő a dinamikus likviditás 18,61%-ról 4,25%-ra, valamint a hosszú távú fizetőképesség 60,72 hónapról 173,44 hónapra való változása.
A válságból való kilábalás tekintetében e csoport esetén is az előzőekhez hasonló megálla-pítás tehető miszerint a mutató-változások pár mutatócsoport enyhe javulása ellenére nem térnek el jelentősen az előbb bemutatottaktól.
Összességében elmondható, hogy a tőkemegtérülés, a nyereséghányad és a megújítás mutatóit leszámítva, jelentős különbség az egyes változásklaszterek között nincs az ökonómiai mutatóik tekintetében.
T5 Feltételezem, hogy a magyar bútoriparban, a stratégiai változásklaszterek között elté-rés mérhető az ökonómiai mutatóik változásának tekintetében, a vállalatok stratégiai döntéseinek változtatásai meglátszanak az ökonómiai mutatóik változásain.
Ennek bizonyítására a széles szakirodalmi alapokon nyugvó mutatószámrendszer mutatóit valamennyi vállalkozásra kiszámítottam, s összegeztem és értékeltem válto-zásklaszterenként. Ennek eredményeként az egyes klaszterek között nem mutatható ki egyértelmű különbség, tehát a hipotézis nem fogadható el. Megpróbáltam az eredményeket statisztikai eszközökkel is alátámasztani, s emiatt Mann-Whitney pró-bával (66., 67. táblázat) összehasonlítottam az egyes stratégiai csoportok vállalkozá-sainak mutató-változásait. A statisztikai elemzések eredményei megerősítették az ökonómiai elemzés eredményeit, miszerint statisztikai értelemben sincs az egyes csoportok ökonómiai mutatói között különbség, így a hipotézist el kell utasítani.
6.3 Új tudományos eredmények
Kutatásom során az alábbi megállapításokat javaslom új tudományos eredményként való elfogadásra:
1. A kutatómunka egyik jelentős eredménye, hogy releváns, átfogó – a régmúlt idők klasszikusaitól a legmodernebb, korszerű szakirodalmakig összegzést nyújt a válla-lati stratégia elméleti megközelítéseiről, majd a nemzetközi és hazai stratégiai szak-irodalmak széleskörű szintetizálása alapján egy ezekre épülő újszerű stratégiael-méleti modell lehetőségét tárta fel, mely lehetőséget teremt a stratégiai teljesít-mény hard (számszerűsíthető) tényezőinek vizsgálatára.
2. A dolgozat azonban túlmegy a stratégiaelméleti modell alapjainak lefektetésénél és a modell által definiált kettős vállalati cél – a vállalat által megtermelt, személyessé tehető jövedelem, valamint a vállalatérték – mérhetőségének széleskörű szakiro-dalmi feldolgozására alapján egy olyan stratégiai teret mutat be, mely alkalmas egy iparág valamennyi vállalkozása stratégiai teljesítményének számszerű mé-résére és egymással való összehasonlítására.
3. Fontos eredménynek tekinthető, hogy a kutatás által definiált stratégia térben elhe-lyezésre kerülő bútoripari vállalkozások esetén bebizonyításra került, hogy a ma-gyar bútoriparban vannak stratégiai szempontból együtt kezelhető csoportok, melyek a külső környezettől függetlenül, mindig léteznek.
4. Valamint, hogy e stratégiai klaszterek között egyértelmű eltérés mérhető az öko-nómiai mutatóik tekintetében, a vállalatok stratégiai döntései egyértelműen meg-látszanak az ökonómiai mutatóikon.
5. És végül szintén lényeges eredménynek tekinthető annak bebizonyítása, hogy a magyar bútoriparban az egyes stratégiai szempontból elkülönülő időszakok kö-zötti stratégiai váltás szempontjából vannak együtt kezelhető csoportok (stratégiai változásklaszterek), tehát fel lehet fedezni tipikus mintákat (együttmozgásokat) a vállalatok viselkedésében attól függően, hogy a vállalati környezet megválto-zására milyen módon reagálnak.
7. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK
A szakirodalmi és szekunder kutatás lineáris felépítésű: az egyes fejezetek következtetései-re épülnek az azt követő fejezetek. E láncolat végi legfontosabb megállapítás, hogy a válla-lat stratégiai teljestményének vizsgáválla-latához a vállaválla-lat által megtermelt, személyessé tehető jövedelmet és a vállalati értéket kell vizsgálni. Következtetésem szerint stratégiai szinten, az előbbi mérésére alkalmas legprecízebb mutató az üzemi hozam arányos üzemi
hozzá-adott érték: *100
üH
H% üHOÉ , utóbbi pedig az iparági összjövedelemhez való
hozzájáru-lással becsülhető: *100
üHOÉ A% üHOÉ
. AholüH: üzemi hozam – az értékesítés nettó árbevétele, az aktivált saját teljesítmény és az egyéb bevétel összege.
üHOÉ: üzemi hozzáadott érték – az üzemi eredmény, az élőmunka költségként elszámol-ható része és az értékcsükkenés összege.
T1 Levonható tehát a következtetés, hogy megalkotható egy olyan elemzési keret – az A% és H% mutatók által definiált stratégiai tér, mellyel vállalatmérettől függetlenül, egy adott iparág valamennyi szereplőjének stratégiai teljesítménye meghatározható és egymással összehasonlítható.
Primer kutatásom során e stratégiai térben helyeztem el 450 db magyar bútoripari vállalko-zást 8 évnyi (2006-2013) megfigyelt és számolt számviteli és gazdálkodási adat segítségé-vel. Klaszterelemzéssel csoportosítottam őket, majd statisztikai elemzések felhasználásá-nak segítségével az alábbi következtetéseket vontam le.
T2 A magyar bútoriparban vannak stratégiai szempontból együtt kezelhető csopor-tok (stratégiai klaszterek, 24. ábra), melyek a külső környezettől függetlenül, mindig léteznek.