K o l i b r i i e s z e k a uassirloriáu.
zajtalan keze munkálódik szünet nélkül és hihetetlen bujasággal kelti életre az ezerféle növényzetet.
Az évszázadokon át egymásra dőlt korhadó faóriások és az egymásra halmozódott aszu levéltömeg fölött lépten-nyomon uj élet virul. Itt nem az élő szüli az élőt, hanem a halálból és enyészetből támad uj élet. A láb bokáig s'ü-lyed a kövér és gőzölgő rohába, melynek penészes és erjedő lehellete halálos lázaknak és egyéb vérmérgező nyavalyáknak a tenyésztő fészke, kivált az euró
pai emberekre . . .
Ellenben az őserdőknek a szélein és tisztásain, hová szabadon süthet be a napsugár és akadálytalanul járhatja át a levegő és a szelek áramlata. . . ezer színben égő virágtenger, lüktető, zajgó állatélet tárja elő színdús és mozgalmas pompáját a legkáprázatosabb változatosságban.
Egy ilyen napfényben fürdő őserdőrészietet nemcsak leírni, de még le
festeni is lehetetlen!
Leirhatlan bujasága a természetnek, szemkápráztató pompája a leg-égőbb színeknek van tündéri tarkaságban egymásba fonódva, egymásba szőve...
A bársonyos levélzöld százféle árnyalata közül majd égő vörös virág-kelyhek lángolnak elő, majd a számtalan felfutó lián, kúszónövény, folyondár és iszalag sárga, vörös, fehér, kék, rózsaszín és égő violaszinü virágzáporba öl
töztet minden bokrot és fát egészen a sudaráig, sőt onnan meg aláomolva átka
paszkodik egy másikra, harmadikra, tizedikre, huszadikra, virágos hidakat, tündéri lugasokat alko'tva, melyek körül töméntelen sokaságban aranyos fényű rovarok, drágakő ragyogású lepkék zümmögnek, szállongnak, megittasulva, az egész környéket betöltő vad-narancsfák, ibolyafák részegítő illatától . . .
A napfényes tisztásokon a grummijáma és paulinia fák árnyékában széles levelű caHadiumok és arumok bólogatnak tölcséres virágaikkal, az Eupatoriák sürü gesztjei között a tulipántok, jáczintok, fritilláriák és gerániu
mok díszlenek az égővirágu amaryllisekkel egyetemben, odább pedig puska-dörgésszerü ropogással a pálmák virágfüzérei fakadoznak fel, termékenyítő himporukat minden irányban szétlöv<?llve . . .
Az ilyen helyeken, a hol amúgy is a természet minden szépsége és gaz
dagsága van összezsúfolva, virulnak az őserdők királyai: a Yuccák és az őserdők ékszerei: az Orchideák, melyeket, mint valami ragyogó, fényes udvar, vesz körül a virágok sokasága . . .
A Yucca gloriosa, mint valami többágú fenséges kandeláber, emeli virágfüzéreit a magasba, melynek ágain buja sokaságban vörössel csíkozott bágyadt fehér színben csillognak harangalaku virágai, ellenben a Yucca aloi-folia virágai hosszú füzérekben nyúlnak fel, kivül vörös, belül pedig ezüstö
sen fehér szirmokkal.
A Yuccák álmatag éjjeli növények. Nappal, még az árnyékban is, leve
leik bágyadtan hanyatlanak alá s pompás virágaik bezáródva; aluszszák át a napot . . . midőn azonban a hold ezüstös fénye önti el a tájat s a csillagok miriádjai fénylenek a magasban, akkor leveleik, mintegy varázsütésre meré
szen kiegyenesednek s virágharangjaik kinyílva, árasztják kábitó illatukat...
Az Orchideák ezekkel ellentétben, az erdők legmélyén virulnak, hová a
8*
napsugár nem hat. Ezek a nap tüzes csókjára ellankadnának, azért hát az erdő mélyének páradús, nedvességtől gőzölgő árnyékában tárják ki csudás szinpompáikat.
E királyi virágok legtöbbje nem a talajból, hanem, mint az élősdi növé
nyek, korhadó fatörzseken, vén faóriások ágain, mohos sziklapárkányokon telepednek meg és majd ezekbe fúrva gyökereiket, majd pedig hosszú, vékony légi gyökereket eresztve, a korhadó fából és magából a páradús levegőből sziv-ják táplálékukat.
Az orchideák virágai alig hat-hét sziromból állanak, de ezekből mégis annyiféle alak és változat fejlődik, hogy a leghevesebb képzelet sem tudna változatosabbakat előállítani. Szépségükről és illatukról azonban az üveg
házak orchidea gyűjteményeiben alig lehet fogalmat szerezni, mert azok csak halvány kísértetei az őserdők mélyében élő rokonaiknak.
Egyesek drágakövekkel kirakott ékes kis papucskához hasonlítanak lengő szalagkötőkkel, vagy csokrokkal díszítve, mint a Gypripedium cauda-tum, másik tarkaszárnyu pillangóhoz, mint az Oncidium papilio, majd pedig mintha kiterjesztett szárnyú kolibri himbálódznék a hajlós zöld száron.
A Stanhopea virágai köztepén, mintha rózsaszínű galambok üldögélnének, az Odonttoglossum crispum gyémántos rendcsillagot mimel virágaival, a Catt-leya gigás pompás szines legyezőhöz hasonlít, a Lycaste Skinneri pedig tova-szállni készülő rovarnak az alakját mutatja.
Az Oncidium amplica'tum május száraira, mintha aranypénzek volná
nak felfűzve, a Masdevallia fajoktól pedig az első pillanatra visszaretten az ember, mert mintha hosszú osudalábu, feketepiros, sárgahasu pókok, hasas-testü szúnyogok üldögélnének, leselkednének a zöld levelek fölött, szóval, mintha csak Flórának, a virágok Istenasszonyának pipereasztalkáját fosztot
ták volna meg kincseitől, mert egyes fajok apró ampolnákat, gyöngyfüzére
ket, korsócskákat, mások pedig kosárkákat, rezgőket, csokrokat, forgókat lát
szanak ábrázolni mindenféle színben, a bársony lágyságával, a selyem és atlasz ragyogásával.
Az Orchideák családja rendkívül gazdag és kiterjedt, mert eddig körül
belül 400 faját és vagy 10.000 változatát ismerjük, a melyből a tropikus zónákra circa 340 faj 8500 változattal esik.
A virágok történetében a legérdekesebb fejezetet a tropikus orchideák
nak az európai üvegházakba való meghonosítása képezi és körülbelül vagy száz évvel ezelőtt lett az első tropikus orchidea Európába importálva és álta
lános csodálatot keltett szépségével és remek illatával, de mivel a gondozásá
hoz az akkori kertészek nem nagyon értettek, az első kísérlet nem sikerült és fel is hagytak vele egészen a negyvenes évek elejéig, a mikor a nagyobbhirü üvegházak és növénykertek birtokosai, ujra megpróbálkoztak a tenyésztéssel.
Mint valaha Hollandiában a tulipánszédelgés idejében, midőn egy Sem-per Augusztus hagymáért 3000 aranyat fizettek és mindenki a tulipánok után bolondult, épp olyan orchidea-láz fogta el a virágkedvelőket, midőn tenyész
tését ujabban felkarolva, ez a virágfaj a piaczra került.
Mert az orchideák a dísznövényeknek azon fajtáihoz tartoznak,
melye-ket a kertészek és kedvelők sem természetes, sem mesterséges uton nem bír
nak a keresletnek megfelelő mennyiségben szaporítani, azért tehát, hogy a rohamosan növekedő keresletnek megfelelhessenek, a nagyobb tenyésztők és kereskedőházak, fiatal kertészeket, mint gyűjtőket küldtek ki a tengerentúli világrészekre, hogy uj fajokat és tenyészképes példányokat gyűjtsenek szá
mukra. Egészségüket és életüket koczkára téve, a gyűjtőknek be kell hatolniok az őserdők mélyébe, hogy az orchidea-fajok tenyészhelyeit, alakját és virág
zását tanulmányozzák és elvirágzásuk után néhány hónapra, mikor a növény tulajdonképeni nyugvó ideje elkövetkezik, akkor kell hozzáfogniuk a gyűj
téshez . . .
Kosarakkal, zsákokkal és ha lehet öszvérek kíséretében keresi fel a már kijelölt helyeket, azután egy benszülött négert vagy indus kulit felmászatva a fákra, vagy sziklagerinczekre, a növényt óvatosan leszedeti, azután kosorakba vagy zsákokba csomagolva, megmászhatlan hegylánczokon, lázakat lehellö maláriás mocsárokon útnak indul, hogy több heti küzdelmes vándorlás után elérhesse a kikötőt, hogy kincseit hajóra rakhassa.
Azzal azonban, hogy elkerülte a bennlakók gyilkos fegyvereit, a vad
állatok fogait és a kigyók halálos mérgü marását, még nem szakadt vége a bajoknak és kellemetlenségeknek, mert előtte áll még a legnagyobb baj, mely fáradságosan gyűjtött orchidea fajaikat tönkreteheti, mert tönkre mennek biz
tosan, ha a hónapokig tartó tengeri ut alatt a dohos és penészes hajófenék megfertőzött levegőjének lesznek kitéve, ha pedig a fedélzetre helyezi őket az átcsapkodó hullámok sós vize egytől egyig megöli növényeit.
El lehet képzelni, minő rengeteg pénzbe kerül egy ilyen kiküldetés és mennyi veszélyt kell az illetőnek kiállanía, nem lehet tehát csodálkozni azon, ha egy ritka és ujabb faju orchideáért mesés árakat kell fizetni. Sok faj ter
mészetesen ezrekre, százezrekre menő példányban kerül Európába, ugy hogy termőhelyein e miatt ritkasággá válik és talán az az idő sincs messze, hogy a kimeri'thetlen bujaságu és terméktenységü tropikus orchidea termőhelyeket a divatozó orchidea-láz teljesen kipusztítja, ugy hogy majd az orchideák gyűj
tését is, mint egykoron a havasi gyopárt Svájczban, állami intézkedésekkel kell megvédelmezni.
Ennek daczára még igen sok hely van a tengerentúli országokban, hová.
gyűjtő még be nem tehette a lábát és ahol még igen sok újfajta orchidea várja a felfedeztetést.
Igy legutóbb a német Forstermann Borneóban hatvanféle uj fajt fede
zett fel s természetesen, midőn ezek piaczra kerültek, olyan óriási feltűnést és izgalmat okoztak, hogy egyért-egyért egész vagyont fizettek a gyűjtők és ked
velők. Előfordul az is, hogy a gyűjtök kiküldőiktől parancsot kapnak, hogy azokat a ritka fajokat, melyeket nem képesek Európába szállítani, semmisítsék meg, hogy elmondhassák azt, mint egy brüsszeli czég tette, hogy az ő pél
dányain kivül ez és ez a fajta sehol se található.
Vannak egyes fajok, melyek drágaságban a gyémánttal vetekesznek, igy Amerikában egy dúsgazdag magángyüjtőnél van egy tő, mely egy millió koronát ér, ezenkívül kincseket érő példányai vannak a londoni Rothschild
háznak, Schröder bárónak, a zürichi botanikus kertnek és a berlini Borsig háznak.
Természetesen egyes fajok értékét nem a szépségük, hanem a ritkaságuk határozza meg, igy megtörténik, hogy egy olyan faj, melyért a gyűjtő 5—6000 koronát fizet, virágjában alig különbözik egy 2—3 koronástól és ritkaságát csakis a gyűjtő éles szeme tudja felismerni és megbecsülni.
E miatt igen sokszor fordulnak elő olyan tévedések is, hogy haját tépi miatta az illető. így pár évvel ezelőtt egy orchidea, melyet közönséges Gypri-pediumnak, azaz Mária czipőcskének tartottak, Londonban lett néhány koro
náért eladva, midőn ott azonban kivirágzott, egy olyan ritka példányt fedez
tek fel benne, hogy egy gazdag gyűjtő 15000 koronát fizetett ki érte. Időközben azonban egy szemes gyűjtő ennek a ritka fajnak a tenyészhelyét felfedezte a Kalkutta és Manipor közötti sziklás helyeken és pár ezer példányt gyűjtve belőle, azokat Londonba küldötte. Természetesen óriási lett a meglepetés és az elámulás, midőn az a ritka példány, melyért még januárban 15.000 koronát fizettek, ugyanazon év június havában 3 koronáért lett kapható. Ma már minden gyűjteményben látható Cypripedium Spicerianum név alatt.
De nemcsak ilyen meglepetések, hanem mindenféle furfanggal párosult lefőzések, csalások fordulnak elő a gyűjtők között, hogy mindegyik a maga firmája számára szerezhesse meg a ritkább fajokat.
Egyik hires londoni tenyészdének egy szemes, de annál nagyobb gaz
ember gyűjtője, midőn észrevette, hogy riválisa, egy német gyűjtő, ritkább fajokra talált, mint ő, mivel máskép nem tudta levenni lábáról a borneoi vad főnököt, fogta magát, elvette feleségül egyik kifúrt orru leányát, maré az após uram lágy lett. mint a viasz és veje óhajára a németet a tartomány határára hordatta és elkobozta tőle a fáradtságosán szerzett egész gyűjteményt persze a fia ura számára, a kit aztán többet nem látott se az após, se a felesége.
Ugyanez a jómadár megtette azt a tréfát Indiában egy collégájával, hogy éjszaka kinyitotta annak a félszernek az ajtaját, a melyben az orchidea
fajtáit tartotta és beeresztette rájuk a ház kecskéit, melyek reggelre vala
mennyit tövig lerágták.
Másik esetben pedig egy közönséges Lycaste fajnak fehér húsos; szir
maiba kék festéket fecskendezett és, mint enormis ritkaságot egy hamburgi gyűjtővel elcserélte, három más olyan ritka fajjal, a melyekkel czége hirneve mégegyszer akkorára emelkedett, mivel a hamburgi gyűjtőnek megmaradt példányai útközben tönkrementek — és az a három volt egyedüli egész Európában.
Nem egyszer megtette azt is, hogy ha hozzáférhetett egy-egy riválisának a gyűjteményéhez, hát annak ritka példányait megsemimisitve, helyettük hasonló közönséges fajtákat csempészett a kosaraikba.
Egyszer azonban czudarul megjárta ő is, mert hasonló pénzzel fizettek neki is vissza, midőn Madagaszkárból hazafelé utazott. Gazdag gyűjteménye a födélzetén volt egy nagy lapos kosárban erősen a padlóhoz kötve. Egy hir
telen támadt viharnál azonban, azzal a rettentő híradással ugratták fel
reg-gelije mellől, hogy kosara az ingó hajóról a hullámokba zuhant, de nagy-nehezen kihalászták. Midőn felvágtatott a feldélzetre, látta, hogy a zsinegek el vannak vágva és mivel kivüle még három orchidea-gyüjtő utazott vele a hajón, magáról itélve, ezeket vette gyanúba, de nem mert beléjük kötni, mivel egyikre se tudott volna rábizonyítani semmit.
A hangyák tisztálkodása
C l i a m a e l e o n o k