Az érdekérvényesítés

A Közös Agrárpolitika reformját sürgetők egyik érve a támogatások nagysága mellett a lob-bizás visszaszorításának szükségessége volt (G^RAY 2000). A KAP döntési rendszere nem tudja kiszűrni a lobbi- és a bürokratikus érdekérvényesítést. A tagállamokban a pénzügymi-niszter vagy a kormányfő visszaszoríthatja az egyes érdekcsoportok pénzügyi követeléseit, de uniós szinten a mezőgazdasági miniszterek tanácsának nincs pénzügyi felelőssége dön-téseiért. A KAP valójában olyan elszigetelt döntéshozatali körként jellemezhető, amelyben a meghatározó szereplők a farmer lobbik, a DG VI. és a mezőgazdasági miniszterek tanácsa (F^ERTŐ 1999/3. 818–819. old.). Az Európai Unióban 7000 körüli érdekképviseletet és érdek-képviselőt regisztráltak. 3000 körüli érdekcsoportot tartanak nyilván és 540 lobbi-szervezet működik, amelynek 25%-a közvetlenül kapcsolódik a mezőgazdasághoz (F^ERTŐ 1999/3).

A legnagyobb mezőgazdasági érdekképviselő, a többi érdekképviseletet mintegy összefogó szervezet a COPA-COGECA (Comité des Organizations Professionelles Agricoles-General Committee for Agricultural Cooperation in the European Union).

A vidékfejlesztési és agrártámogatások felosztása, a termelés és kereskedelem szabályo-zása és az általános uniós stratégiai érdekek között gyakran keletkezik konfl iktus, ezért az agrárminiszterek tanácsa gyakorlatilag lobbi-testületként működik (DDD^{AUGBJERGAUGBJERGAUGBJERG}–S–S–S^{WINBANKWINBANKWINBANK} 2007). 2007).

A lobbizás itt kettős irányú: nemzeti és testületi. A miniszterek egyrészt országaik érdekeit próbálják érvényesíteni. A lobbizás technikája a tárgyalás, érdekegyeztetés, a meggyőzés, a nyilvános érdekartikuláció, a paktum és szövetség, más érdekek támogatása a viszonttámo-gatás fejében vagy mások érdekeinek a tárgyalások és egyeztetések során történő kereszte-zése, esetleg a tárgyalási készség nyilvános visszavonása vagy a miniszteri tanács egységes

fellépésének megtörésével történő fenyegetőzés. Ez utóbbi azért lehetséges, mert a fontosabb reformok elfogadtatásának a tagországokban is meg kell történnie, és az elfogadtatásra nincs esély, ha még a miniszterek között sincs megegyezés.

A miniszterek tanácsa testületileg is lobbizik, mert ha a KAP-reformot előzetes érdekér-vényesítés nélkül az Európa Tanács hozza létre, akkor megtörténhet, hogy a mezőgazdasági termelők érdekeit az unió általánosabb érdekeinek rendelik alá. A lobbizás az Európa Tanács döntései szempontjából meghatározó uniós csúcstalálkozók előtt egyrészt a miniszterelnö-kök meggyőzésével folyik, másrészt ügyrendi lobbizás történik. Nem mindegy, hogy az ag-ráriummal és az ahhoz kapcsolt vidékfejlesztéssel kapcsolatos döntések önállóan kerülnek megvitatásra, vagy egy nagyobb intézkedéscsomag részeként, amelyet nehezebb visszautasí-tani. Az agrárminiszteri lobbizásnak továbbá része a tényleges döntéseket hozó vagy jóvá-hagyó Európa Tanács tagjainak a meggyőzése is.

Az Európai Bizottság és az Európai Parlament tagjainál, a nemzeti képviselőknél, az argáriummal, vidékfejlesztéssel és regionális ügyekkel foglalkozó nemzeti referenssel tör-ténő lobbizás a személyes meggyőzés eszközeivel történik. A lobbizás időzítésének meg-választása rendkívül fontos, hiszen nem érdemes túl korán elkezdeni a lobbi-tevékenységet, sem pedig olyan időpontban, amikor a döntéshozásba már nem lehet érdemben beavatkozni.

Amikor a Bizottság javasolja egy jogszabály meghozatalát, akkor kijelöl egy bizottságot és egy raportőrt (referenst), a bizottság egy tagját, akinek a feladata a jogszabály szövegének elkészítése. Az elemzők szerint ekkor érdemes a lobbizást megkezdeni (FFF^{OCHLEROCHLEROCHLER}, S, S, S^{VOBODAVOBODAVOBODA} é. n.), é. n.), ennek első lépése egy telefonhívás. A referens bemutatja a Bizottság álláspontját, a lobbista pedig ismerteti a referensnek és a kijelölt bizottság tagjainak a saját, illetve megbízóinak az érdekeit. Ezt további személyes találkozók és telefonhívások követik, majd a lobbista, ha erre lehetősége nyílik, valamelyik tanácstag bizalmi képviselőjének is bemutathatja álláspontját.

Emellett célszerű egy írásos véleményt is eljuttatni a kiválasztott parlamenti párthoz, ezzel a lobbi-érdek már a törvény-előkészítő bizottság munkájában jelen lehet. A plenáris szavazás előtt a lobbistának személyes találkozón van esélye meggyőzni a referenst a lobbi-érdeknek megfelelő szövegről. A nyilvános vita után a parlamenti pártok fejthetik ki a véleményüket, illetve a raportőr még egyszer lehetőséget kap a felszólalásra. A parlamenti pártok képvi-selőinek meggyőzése, illetve a raportőrrel való megegyezés az utolsó lehetőség a törvény szövegének módosítására. A lobbista a parlamenti képviselőkkel és a szakbizottság tagjaival együttes találkozót szervezhet érvei bemutatására és nyomatékosítására. A Parlament és a Bi-zottság közötti véleményezési és jóváhagyási folyamat közben a lobbista írásbeli feljegyzést készíthet a raportőr számára, amelyben pontos javaslatot tehet a határozat szövegének módo-sítására. A sikeres lobbizás alapvető követelménye a gyorsaság, a személyes kontaktus, a ja-vasolt módosítások szövegének elkészítése, az indoklások részletes, tényszerű magyarázata (F^OCHLER, S^VOBODA é. n.).

Az európai szinten történő lobbizást a nyomásgyakorlás más eszközei egészíthetik ki, amely különösen a fi nanszírozás szempontjából kritikus mezőgazdaság esetében társulhat a tömegkommunikációs eszközökön keresztül történő nyomásgyakorlással, valamint tünteté-sekkel, útlezárásokkal, termék- és termény-megsemmisítésekkel és egyéb demonstrációkkal.

A lobbizás elengedhetetlen része az érdekérvényesítés nemzeti szinten történő előkészí-tése. A miniszterelnökök csúcstalálkozója az érdek-elfogadtatás döntő pillanata, amelyre a lobbizást nemzeti szinten kell előkészíteni a miniszterelnök, a kormány, a kormánytiszt-viselők és a szakértők meggyőzésével. Első fokon ez a kormányüléseken az adott területért felelős miniszter feladata, aki mind ágazati, mind intézményi/egyéni érdekeket képviselhet.

A minisztert az egyéni, cég- és ágazati érdekeket képviselő lobbisták a parlamenti és helyi képviselőkön, a minisztériumi szakapparátuson, a szakértői testületeken keresztül és sze-mélyes keretek között győzhetik meg érdekeik jelentőségéről. A döntéshozók meggyőzése a politikai nyomásgyakorlás legkülönbözőbb módjain történhet. A kormánypárti képvise-lők meggyőzése, a parlamenti szakbizottság támogató határozata, a média lehetőségeinek felhasználása, az ágazati vagy egyéni/intézményi érdek nemzeti stratégiai célként történő elfogadtatása, az árpolitikai és ellátás-politikai eszközök, a politikai támogatások és alkuk alkalmazása, valamint a lobbizáshoz nem közvetlenül tartozó, de azzal szorosan összefüggő demonstrációszervezés a leggyakoribbak.

Az Európai Unióval kapcsolatos ügyekért történő lobbizás regionális szinten két területen történik. Lobbizással befolyásolható az uniós fejlesztési összegek regionális felosztása, a fel-osztási preferenciák meghatározása, a döntési, ellenőrzési és elszámolási rendszer. Mindez a nemzeti szinten történő lobbizáshoz hasonló eszközökkel zajlik. A személyes meggyőzés és a politikai nyomásgyakorlás regionális szinten kevésbé összetett és ezért hatékonyabb le-het, mint a nemzeti szinten. A másik igen fontos területe a lobbizásnak a régiók nyomásgya-korlása, érdekérvényesítése, amely az uniós eljárások, a szabályozás befolyásolására irányul a legkülönfélébb ügyekkel kapcsolatban (HORTTAINAINEN é. n.).

Az igen kiterjedt lobbizás egyik feltétele a személyes kapcsolatok kiépítése a Bizottság tagjaival és az információk megszerzése, ugyanakkor a régiókról szóló információk továb-bítása. A hangsúly mindkét esetben a kapcsolatok személyes jellegén van. A fi nn régiók szö-vetsége például a Régiók Bizottságának és az Európai Parlamentnek a fi nn tagjaival is szoros kapcsolatot tart fent. A szövetség titkársági szolgáltatásokkal segíti a Régiók Bizottsága fi nn delegációját, és szakértői ajánlásaival segíti a bizottság fi nn tagjait. A szövetség ösztönzi és támogatja a bizottsági elnökségre, illetve a bizottsági tagságra vállalkozó képviselőket.

A régiók szövetsége a fi nn belpolitikában is megjeleníti az európai érdekeket. Képviselőket delegál az európai ügyekkel foglalkozó nemzeti bizottságokba és albizottságokba. Vélemé-nyezi az európai ügyeket az érintett minisztériumok számára, tagokat küld az európai ügyek tárgyalását előkészítő munkacsoportokba. A szövetség európai ügyekkel foglalkozó szerve-zetet tart fenn. A svéd regionális szövetséggel közös irodát működtetnek Brüsszelben, amely-nek feladata az információszerzés és -átadás, valamint szemináriumok szervezése a bizottság tagjainak meghívásával. Az uniós szinten történő lobbizás eszközének tartják a projektekben történő részvételt mint hasznos módszert az uniós politikák kivitelezésének megismeré-sére és azok befolyásolására. A brüsszeli iroda fenntartása a hatékony lobbizás alapfeltétele (DDD^{AMMEYERAMMEYERAMMEYER} é. n.). A régiók brüsszeli lobbi-tevékenységében 1992-től a Régiók Bizottságá- é. n.). A régiók brüsszeli lobbi-tevékenységében 1992-től a Régiók Bizottságá-nak létrehozása hozott döntő fordulatot. Ugyanekkor fogadták el a régiók nyomására a köte-lezően alkalmazandó szubszidiaritás elvét, amely a korábban a nemzeti kormányok alá tar-tozó európai ügyintézést átláthatóbbá teszi a régiók számára is. Az Amszterdami Szerződést (1997) követően a Régiók Bizottsága az unió egyik intézményévé vált, amely lehetővé teszi a régiók számára a bürokratikus, adminisztratív eszközök felhasználásával történő lobbizást.

A Régiók Bizottsága a lobbizás részeként fórumokat, bizottsági találkozókat, nyílt napokat, konferenciákat, bemutatókat szervez.

A vidékszociológiai irodalom a helyi szinteken szerveződő lobbizás részeként értel-mezi minden olyan tevékenység megszervezését, amely segítheti a lobbizást, a helyi szerep-lők összefogását és érdekkifejezését. Így például a lobbizás részének tekintik az új típusú szövetkezetek/szövetkezések létrehozását, amelyek megteremtik az alapját a helyi érdekek érvényesítésének (B^RUNORI–R^OSSI 2000, L^OULOUDIS and M^ARAWYAS 1997, M^OYANO és társai

2001). A lobbizási folyamat eszköze az érdekeknek a politikai és média-diskurzusokban tör-ténő megjelenítése (F^ROUWS 1998). Ray szerint, aki az eredendően kelta nyelvű területek vidékfejlődését vizsgálta, a régi nyelv újraélesztése is a lobbizás része, mert olyan közösséget teremt, amely alkalmas az érdekképviseletre. Ray a kulturális közösségteremtés formáinak is tulajdonít érdekfelismerést és érdekképviseletet erősítő hatást (R^AY 1997). Woods és Derkzen is azt mutatja be, ahogy a helyi kormányzási formák átalakulása, a helyi politikai arénák hatalmi szerkezetének átalakulása, a többszintű kormányzás a lobbizás politikai eszközeinek a kibővülésével járt (W^OODS 1998, D^ERKZEN 2008).

A rendszerek tartós működése, a szereplők szervezettsége és az uniós és tagállami in-tézmények relatív stabilitása miatt arra lehetne következtetni, hogy a lobbizásnak jól be-gyakorolt, legitimizált intézményesített formái léteznek, amelyek szükségtelenné teszik az érdekérvényesítés lobbizáson kívüli módjait. Az agrártermelők tüntetései, az útlezárások, kikötői blokádok és más demonstratív akciók, a nagyobb tagállamok háttér-megállapodásai az agrártámogatásokról viszont arra fi gyelmeztetnek, hogy az érdekérvényesítésnek számos olyan formája is erős az Európai Unióban, amelyek különböznek a lobbizás klasszikus for-máitól. Michael Woods tanulmányát idézhetjük itt, aki José Bové mozgalmát vizsgálva az érdekérvényesítés olyan változatát mutatja be, amelynek céljai és eredményei a lobbizás-hoz hasonlóak, eszközei viszont nem (W^OODS 2006). José Bové 1999-ben szervezett tilta-kozást a dél-franciaországi Millau-ban egy McDonald’s étterem építése ellen. Nem egészen egy évvel később már százezren csatlakoztak mozgalmához, ami egyszerre több célkitűzés szimbólumává is vált. Tiltakozásukat alapvetően anti-globalizációs mozgalomnak tekintet-ték. Bové McDonald’s elleni fellépése a gyorséttermekben kínált megbízhatatlan, „rothadt”

ételek elleni háborút is jelképezte, ugyanakkor a francia nacionalisták az amerikai hatás el-len fellépő mozgalom nemzeti céljait ünnepelték. Woods szerint Bové akciója alapvetően vidéki tiltakozó mozgalom. Millau régiójának egyik jellegzetes terméke a Roquefort sajt, amelynek importjára korlátozást vezetett be az Egyesült Államok. A tiltakozó mozgalmat egyrészt a sajtimport akadályozása váltotta ki, másrészt pedig a multinacionális élelmiszer-termelő és -forgalmazó vállalatok és a helyi, tradicionális élelmiszerélelmiszer-termelő vállalkozások, gazdálkodók közötti konfl iktusok. Az anti-globalista (de konkrétan a sajtexport korlátozásá-nak a megszüntetéséért indított) mozgalom gyorsan népszerűvé vált a nem vidéki társadalmi csoportokban is. Találkozott a városi középrétegek „idillikus vidék” imázsával és a vidékiek állampolgári jogaiért folytatott harcát testesítette meg. Woods tanulmánya a hasonló rurális mozgalmak számos más, amerikai és európai példáját is bemutatja. Idézi a görög agrárde-monstrációk történetét, amely szerint az agrártermelők akkor használják a sok szervezéssel, költséggel és a tömegmozgósítás miatt kockázatokkal járó demonstrációs formákat, amikor a lobbizás eredménytelen vagy lehetetlen (L^OULOUDIS–M^ARAWYAS 1997). A magyar belpoliti-kának is gyakorta ismétlődő jelensége a gabonaégetéstől a parlament előtti traktoros tünteté-sig terjedő agrárdemonstráció (K^OVÁCS T. 1997, K^OVÁCS K. 1998).

Hol húzódik a határ mozgalom és lobbizás között, hiszen a két érdekérvényesítési forma céljai nagyon gyakran megegyeznek? Az érdekérvényesítés eszközeiben és az érdekérvénye-sítők összetételében és módszereiben található leginkább a különbség a lobbizás és a mozga-lom között. Míg a mozgamozga-lom nyíltan és tömegeket aktivizálva törekszik az érdekérvényesí-tésre, a lobbizás néhány szereplő részvételével zajlik és emiatt kevésbé látványos; esetenként rejtett tevékenység. A mozgalmat valamiért vagy valami ellen szervezik. Woods idézett ta-nulmánya szerint a rurális mozgalmak célja lehet a létező szolgáltatások, meglevő piaci po-zíciók védelme, az állami protekcionalizmus kiterjesztése vagy akár az állam egyének feletti

legitim hatalmának visszaszorítása is. A lobbizás főképpen valamiért, valamilyen gazdasági, törvénykezési cél eléréséért történik, még a tiltakozó jellegű lobbizás mögött is általában konkrét célok vannak. A mozgalom általában egy nagyobb társadalmi csoport érdekeit pró-bálja érvényesíteni, ami a lobbizás céljai közül sem hiányzik, ugyanakkor a lobbizás sokszor kisebb csoport- vagy egyéni érdekeket követ. A mozgalom általában nyitott a különböző tár-sadalmi tőkével rendelkezők csatlakozására. A lobbizáshoz speciális kapcsolati, tudás- és más intellektuális tőkefajták szükségesek.

5.4.4. A magyar érdekérvényesítés és lobbizás a mezőgazdasággal