Alapozás – Globális ellátási láncok és menedzsmentjük

A fejezet Bevezetőjében a globális gazdaság összetett, hálózati jellegű struktúráinak fontosságáról volt szó. Legáltalánosabb értelemben a hálózat – így az üzleti hálózat is – egy olyan struktúra, amelyben számos csomópont számos szálon keresztül kapcsolódik egymáshoz. A csomópontok az üzleti hálózatokban az egyes üzleti egységek, mint pl. termelő cégek, vevők, logisztikai, vagy éppen pénzügyi szolgáltatók. Az összekötő szálak pedig e csomópontok közötti kapcsolatként értelmezhetők. Minden üzleti hálózatban mind a csomópontoknak, mind a szálaknak megvan a sajátos, speciális tartalmuk (Håkansson, 1997). Az üzleti hálózatok ráadásul állandóan fejlődő, változó, rendkívül komplex egységek, és mint ilyenek, csak igen nehezen vizsgálhatók. Ezért az üzleti hálózat fogalma mellett elterjedt a hálózatok adott szempont szerint történő leszűkített értelmezése és annak vizsgálata. Az irodalomban például elterjedt a belső, illetve a külső üzleti hálózat fogalma (Borbély, 2001). Belső üzleti hálózatnak tekintjük egy adott üzleti hálózatban meghatározó, központi szerepet játszó, jellemzően transznacionális nagyvállalat belső (az anyavállalat által tulajdonolt) szervezeti egységeit, illetve a közöttük lévő kapcsolatokat. (Vegyük észre, hogy a belső üzleti hálózat és a globális értéklánc szinonim fogalmak!) Külső üzleti hálózat pedig e vállalatcsoport tagjaihoz kapcsolódó, különféle szintű és típusú beszállítókat, valamint a vállalatcsoport termékeinek értékesítésére szerveződött, de attól független szervezeteket és azok további kapcsolatrendszerét öleli fel.

Mint korábban már utaltunk rá, az ellátási lánc is hálózati jellegű struktúra. Az egyik legelterjedtebb ellátási lánc értelmezés szerint az nem más, mint három, vagy több szervezetből álló csoport, mely tagjai közvetlenül részt vesznek meghatározott termék- és szolgáltatáscsomag kapcsán szükségessé váló, a forrástól a végső felhasználás felé irányuló termék- és értékáramlás biztosításában (Mentzer et al., 2001). Érdekes, hogy az ellátási lánc ilyen módon történő értelmezése a lánc szereplőire, tehát az üzleti hálózat egyik építőkövére, a csomópontokra helyezi a hangsúlyt, de nem hangsúlyozza a másik építőelemet, a szereplők közötti kapcsolatokat. Az ellátási lánc tipikus szereplői az ún. központi vállalat, az a szereplő, akinek ennek az összetett elemzési egységnek úgymond a motorja, a koordinációt, irányítást végző szereplő. Az ellátási lánc központi vállalata jellemzően erős, a végső fogyasztói értékteremtésre alkalmas termék- és szolgáltatáscsomag előállításában központi szerepet játszó, gyakran transznacionális nagyvállalat.

További szereplők, az első, másod stb. körös beszállítók, beleértve a végső, jellemzően alapanyag

EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és

szakirányú továbbképzések fejlesztése”

15

beszállítókat; illetve a közvetlen, első körös, illetve a közvetett megrendelők, beleértve a végső fogyasztót.

Az előzőek szerint értelmezett, tehát az ellátási lánc szereplőire (csomópontjaira) hangsúlyt helyező ellátási lánc valójában azonban szintén nem láncszerű felépítést mutat, sokkal inkább hálózatra hasonlít. Ezért gyakran az ellátási lánc fogalmával azonos tartalommal szokás az ellátási háló kifejezést is használni.

1.1. ábra. Egy ellátási lánc tipikus felépítése, struktúrája

Forrás: Lambert ed. 2008, 6. old.

Az ellátási lánc definícióinak egy része tehát a szereplőket hangsúlyozza, azokat helyezi középpontba. Egy másik megközelítés szerint az ellátási láncot úgy értelmezzük, mint adott termék- és szolgáltatáscsomag létrehozásához szükséges értékteremtő – termelési és logisztikai – folyamatok együttműködő szervezeteken átívelő sorozata, amely vevői igények kielégítésére alkalmas terméket, illetve szolgáltatást hoz létre (Chikán, 1997). Ez a definíció az elemzés középpontjába azokat a reálfolyamatokat helyezi, amelyeken keresztül a végső fogyasztó igényének kielégítéséhez szükséges termék- és szolgáltatás létrejön. Az ellátási lánc tehát végső

1

EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és

szakirányú továbbképzések fejlesztése”

16

soron a tágan értelmezett üzleti hálózat egy részhalmaza, amely azokat a vállalatokat és kapcsolatrendszereiket öleli fel, melyek a reálfolyamatok – termelési és logisztikai folyamatok – mentén alakulnak ki. A külső és belső üzleti hálózat fogalmaihoz hasonlóan az ellátási láncokat szintén két alapvető részre bonthatjuk, a külső és a belső ellátási láncokra.

Az ellátási lánc fogalma mellett az utóbbi évtizedben egyre inkább elterjedt a kiterjesztett ellátási lánc (vagy hálózat) kifejezés. A hagyományos ellátási lánc koncepciója ugyanis jellemzően figyelmen kívül hagyja a nemzetközi árueljuttatási folyamatban kulcsszerepet játszó, logisztikai szolgáltatást végző cégek összekapcsolódó rendszereit, az ún. szállítási láncot. Ezek a szállítási láncok önmagukban is összetettek, felölelik a komplex logisztikai szolgáltatókat és azok alvállalkozóit, de a nemzetközi ármozgásban meghatározó további szereplőket, mint pl. kikötők, belföldi intermodális terminálok, vasúttársaságok, vagy éppen a vámeljárásban érintett szereplők hálózatait. A hagyományos ellátási láncok a mindennapi operáció során szervesen kapcsolódnak ezekhez a szállítási láncokhoz, és együtt adják meg az ún. kiterjesztett ellátási lánc (vagy hálózat) elemzési egységét (Andersson, 2014).

1.2. ábra: A kiterjesztett ellátási lánc (vagy hálózat)

Forrás: Andersson, 2014, 7. old.

Felmerül a kérdés, hogyan is alakulnak ki ezek az összetett ellátási lánc struktúrák, amelyek meghatározzák az ellátási lánc szereplői között zajló áruáramlások irányait, és melynek

EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és

szakirányú továbbképzések fejlesztése”

17

kontextusában a vámlogisztikai eszköztár alkalmazását értelmezni és mérlegeli szükséges? Ezt tárgyalja következő alfejezetünk.