Nemzetközi jogszabályi környezet és annak alakulása

A vámérték szabályozási keretrendszerének vizsgálatakor a Kereskedelmi Világszervezet (World Trade Organization, (WTO) a Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (továbbiakban:

GATT) 1995-ben létrehozott „utódja”) által lefektetett szabályokból kell kiindulni. Ez a szabályozás gondoskodik arról, hogy az országok közötti kereskedelmi megállapodások és kötelmek nyíltak és tisztességesek legyenek.

Az ad valorem (vagy értékvám) vámtételek hatálya alá tartozó importált áruk vámértékének meghatározására szolgáló jelenleg hatályos és alkalmazandó módszertant a Megállapodás az 1994.

évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VII. Cikkének végrehajtásáról WTO megállapodás tartalmazza.

4.1.1. Rövid áttekintés a jelenleg hatályos vámértékre vonatkozó szabályok kialakulásáról

GATT VII. cikk⁴⁹

A huszadik század első évtizedeiben a kereskedelmi folyamatok arra ösztönözték az országokat, hogy egyre összetettebb kölcsönhatásba lépjenek egymással, ami szükségessé tette egy olyan platform létrehozását, amely elősegíti és szabályozza a kereskedelmi kapcsolatokat. Az ennek nyomán 1947-ben létrejött GATT nemcsak a kereskedelem többoldalú megközelítését megteremtő kerekasztal-megbeszélésekhez biztosított fórumot, hanem egy nemzetközileg elismert kereskedelmi szabályrendszert is létrehozott. Az alapgondolat szerint a cél az volt, hogy „a vámok és más kereskedelmi akadályok lényeges csökkentése, valamint a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokban a megkülönböztető elbánás felszámolása” révén egyenlő versenyfeltételeket teremtsenek valamennyi tagország számára⁵⁰

Az GATT VII. Cikke meghatározta a nemzetközi értékelési rendszer általános elveit.

Megállapította, hogy az importált áru vámjogi értékének az importált áru tényleges értékén kell alapulnia, amelyre a vámot vonatkoztatják, vagy hasonló áru értékén, és a vámérték nem alapulhat a nemzeti eredetű áruk vagy önkényes, vagy tetszőleges áru értékén, vagy fiktív értéken. Bár a VII.

49 https://www.wto.org/english/tratop_e/cusval_e/cusval_info_e.htm

50 Az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT, 1947) bevezető bekezdése.

EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és

szakirányú továbbképzések fejlesztése”

95

Cikk a „tényleges érték” fogalmát is tartalmazza, még mindig lehetővé tette az áruk értékelésére szolgáló, igen eltérő módszerek alkalmazását. Ezen túlmenően az ún. „grandfather clauses”

lehetővé tették a régi szabványok folytatását, amelyek egyáltalán nem feleltek meg a nagyon általános új szabványnak.

Brüsszeli érték

Az 1950-es évektől kezdődően a vámokat számos ország értékelte az ún. Brüsszeli Értékmeghatározás szerint. E módszer szerint a szokásos piaci árat úgy határozták meg, hogy „az az ár, amelyet egy áru el tud érni, nyitott piaci körülmények között egymástól független vevő és az eladó között⁵¹”. Ez az ár minden egyes termék esetében meghatározásra és listázásra került, mely

„listaár” alapján a vámot ezt követően kivetették. Ez a módszer széles körű elégedetlenséget okozott a gazdálkodók körében, mivel az árváltozások és a vállalatok versenyelőnyei nem tükröződtek addig, amíg a vámhatóság bizonyos idő után nem módosította a listázott árat. Az új és ritka termékeket gyakran nem vették fel a listákban, ami megnehezítette a „normál ár”

meghatározását. Nyilvánvaló volt, hogy rugalmasabb és egységesebb értékelési módszerre volt szükség, amely harmonizálja az összes ország rendszerét.

Tokiói megállapodás

Így jöhetett létre a Tokiói megállapodásban rögzített szabályrendszer, vagy más néven a GATT VII. Cikkének végrehajtásáról szóló, 1979-ben megkötött megállapodás. Az ebben foglaltak értelmében a behozott árukért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár vált a fizetendő vám alapjává.

A „ügyleti érték” („transaction value”) alapján tisztességes, egységes és semleges rendszert hoztak létre az áruk vámszempontú értékelésére, összhangban a kereskedelmi realitásokkal. Önálló megállapodásként a szabályozást több mint 40 szerződő fél írta alá.

Az új Megállapodás

A Tokiói megállapodást az 1993. évi GATT VII. Cikkének végrehajtásáról szóló WTO-megállapodás váltotta fel az Uruguayi Forduló befejezése után.

A Megállapodás előírja, hogy a vámértéknek – kivételes körülményektől eltekintve – az értékesítendő áruk tényleges árán kell alapulnia, amely általában a számlán szerepel. Ez az ár,

51 https://www.wto.org/english/tratop_e/cusval_e/cusval_info_e.htm, Letöltés: 2019. szeptember 18.

EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és

szakirányú továbbképzések fejlesztése”

96

valamint a szükséges kiigazítások megegyeznek az ügyleti értékkel, amely a megállapodásban említett első és legfontosabb értékelési módszer.

Az alábbiakban azt vizsgáljuk, hogy a WTO által alkotott szabályrendszer hogyan valósul meg az EU-ban, illetve hogyan épül be logisztikai folyamatok mindennapi gyakorlatába.

4.1.2. A vámértékre vonatkozó Uniós jogszabályi rendszer

A nemzetközi egyezmények jogszabályi átültetésüknek kapcsán alapvetően két nagy csoportra oszthatók: átültetést igényló jogszabályok és közvetlen hatású jogszabályok.

Átültetést igénylő egyezmények estén az EU-ban hivatkozással élni akkor lehet rájuk, ha ez EU a rendelkezést valamelyik jogi szabályozásába átültette.

Vám vonatkozású WTO rendelkezések közül az alábbiak kerültek átültetésre az Uniós Vámkódexbe⁵² (továbbiakban UVK):

 Fellebbezés lehetősége, független bíróság igénybe vételének lehetősége (UVK 44(1) cikk)

 Anti dömping rendelkezések

 Szellemi tulajdonjog védelme (UVK 134, 267. cikkek)

 Vámértékre vonatkozó szabályok (UVK II cím, 3 Fejezet)

 Kiotói Egyezmény

 Harmonizált Rendszer (2658/87 EGK Rendelet)

Közvetlen alkalmazandó jogszabályokra az alábbiak kerülhetnek megnevezésre példaként (részletszabályok ebben az esetben is autonóm készülhetnek):

 Származási egyezmények

 TIR Egyezmény

 ATA Egyezmény

52Az Európai Parlament és a Tanács 952/2013/EU rendelete (2013. október 9. ) az Uniós Vámkódex létrehozásáról: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?qid=1565116983804&uri=CELEX:32013R0952

EFOP-3.5.1-16-2017-00001 „Duális és kooperatív felsőoktatási képzések, felsőoktatási szakképzési és

szakirányú továbbképzések fejlesztése”

97

Fentiekből is következik, hogy az Európai Unió vámérték szabályainak alapját a GATT megállapodás VII. cikke (WTO Egyezmény 1. melléklet) és annak végrehajtásáról szóló egyezmény biztosítja.

Az áru vámértékének meghatározása komoly szakértelmet igénylő feladat és meghatározóan jelentős az áruk nemzetközi kereskedelme során. Amilyen fontos, olyan összetett is a szabályozás, hiszen nagyon sok elem ismeretében lehet meghatározni azt, mi lesz a teljesítendő fizetés alapja, ami pedig alapvetően meghatározza a fizetendő kötelezettség nagyságát. A vámérték kimunkálás során nagyon leegyszerűsítve arra kell törekednünk, hogy meg tudjuk állapítani az EU vámterületére behozott áruk értékét az EU külső határán (CIF EU határ).

Az EU tagállamaiban alkalmazandó szabályozási keretrendszert az UVK 3. fejezete tartalmazza, kiegészítve a Felhatalmazási (továbbiakban: FJA)⁵³ és Végrehajtási (továbbiakban: VA)⁵⁴ jogi aktusok rendelkezéseivel.