Alapfogalmak és alapelvek

A szakirodalmi, jogszabályi és szabványi háttér a következő lényeges fogalmakat rögzíti, melyek a „Tervezés (Plan)” folyamatával kapcsolatban lényeges elemekként jelentek meg és megértéséhez feltétlenül szükségesek voltak.

A környezet környezeti elemekből és környezeti rendszerekből áll, amelyekben emberi tevékenységek, beavatkozások történnek. A környezeti elemek és rendszerek között lejátszódó folyamatok, és a szerkezet alapvető fontosságú a környezetben bekövetkező változások megértéséhez.

A környezet részei:

környezeti elemek: levegő, felszíni és felszín alatti vizek, a föld, az élővilág (egyedek és populációk), művi elemek, az ember, mint egyén;

környezeti rendszerek: ökoszisztémák (társulások és élőhelyek), és települési környezet.

A táj magába foglalja a természetes és mesterséges környezeti rendszert, kivéve magát az embert, mint egyént és közösséget. Mivel a környezetben jelentkező energiaformák nem, vagy nem mind részei a már említett kategóriáknak, azokat a nevükön nevezzük (RÉDEY – MÓDI –TAMASKA 2002).

A környezetmenedzsment rendszer fogalmát az 1221/2009/EKRENDELET (EMAS GLOBAL) környezetvédelmi vezetési rendszerként, az MSZ EN ISO 14001:2005 szabvány környezetközpontú irányítási rendszerként definiálja:

az EMAS Global megfogalmazása: „környezetvédelmi vezetési rendszer”: az általános vezetési rendszer része, amely magában foglalja a szervezeti felépítést, a tervezési tevékenységeket, a felelősségi köröket, az eljárásokat, a környezeti politika kidolgozásának, bevezetésének, megvalósításának, vizsgálatának és fenntartásának folyamatait és eszközeit, valamint a környezeti tényezők kezelését

az MSZ EN ISO 14001:2005 megfogalmazása: „környezetközpontú irányítási rendszer”: egy szervezet irányítási rendszerének az a része, amelynek az a szerepe, hogy kialakítsa és bevezesse környezeti politikáját és kezelje környezeti tényezőit.

PÁJER (2007) megfogalmazása szerint a környezeti hatótényezőknek nevezzük a környezeti hatást eredményező tevékenység jellemzői közül azokat, amelyek a bekövetkező változást befolyásolják. A hatótényezők specifikus tulajdonsága a hatóképesség, amit azok a jellemző tulajdonságok és körülmények határoznak meg, amelyek alkalmassá teszik a hatótényezőt környezeti változás előidézésére.

Környezeti tényező:

az EMAS Global megfogalmazása: a szervezet tevékenységeinek, termékeinek vagy szolgáltatásainak olyan eleme, amely hatással van, vagy hatással lehet a környezetre;

az MSZ EN ISO 14001:2005 megfogalmazása: valamely szervezet tevékenységének, termékeinek vagy szolgáltatásainak olyan eleme, amely kölcsönhatásba kerülhet a környezettel.

Az EMAS Global megkülönbözteti a jelentős, közvetlen és közvetett környezeti tényezőket.

jelentős környezeti tényező: olyan környezeti tényező, amely jelentős környezeti hatással jár vagy járhat

22

közvetlen környezeti tényező: a szervezet saját tevékenységeihez, termékeihez vagy szolgáltatásaihoz kapcsolódó olyan környezeti tényezők, amelyek felett a szervezet közvetlen irányítási ellenőrzéssel rendelkezik

közvetett környezeti tényező: a szervezet harmadik felekkel folytatott interakciójából eredő környezeti tényező, amelyet egy szervezet ésszerű mértékig befolyásolhat.

A környezeti elemek, elemegyüttesek és rendszereik jellemzőiben a vizsgált emberi tevékenység következtében létrejövő változás a környezeti hatás. A környezeti hatás a hatásfolyamat eredménye (PÁJER 1996). A hatásfolyamatok kölcsönhatás-rendszerben zajlanak, az egyes hatáselemek sajátos jellemzői mellett a környezeti hatást az egyidejű hatásfolyamatok összessége/egymásra hatása is befolyásolja. Azokat a konkrét környezeti elemeket, elemegyütteseket, amelyek jellemzőiben a hatásfolyamat eredményeképpen változás érzékelhető, hatásviselőknek nevezzük (PÁJER 2007).

Alapvető a „forrás - elérési út – célközeg” szemléletmód alkalmazása. A szennyezés bármilyen olyan anyag lehet, ami veszélyt jelent az egészségre és biztonságra (gyúlékony, robbanásveszélyes, mérgező, korrozív anyagok, oxidáló és redukáló szerek), vagy a környezetre (ózonbontó anyagok, üvegházhatású gázok, légszennyezők, vízbe juttatott szerves anyagok, mérgek, zaj stb.). A célközeg a szennyező anyag végső befogadója, pl. folyó, felszín alatti vízfolyás, csatorna, termőföld, levegő. Ezt a forrás helye és adottságai határozzák meg.

Az elérési úton keresztül jut el a szennyezés a forrásból a célközegbe (TÓTH 2002).

Környezeti hatás:

EMAS Global megfogalmazása: a környezet bármilyen – akár kedvező, akár kedvezőtlen – változása, amely részben vagy egészben a szervezet tevékenységéből, termékeiből vagy szolgáltatásaiból ered

az MSZ EN ISO 14001:2005 megfogalmazása: a környezetben végbemenő mindennemű változás – akár káros, akár hasznos -, amely egészben vagy részben a szervezet környezeti tényezőitől származik.

A környezeti változás következményét, az ember számára vett pozitív vagy negatív jelentőségét értékeléssel határozzuk meg, amely aztán alapul szolgál a környezeti hatás minősítéséhez, a változások elfogadhatóságáról szóló döntéseinkhez.

Egy-egy hatásviselő jellemzőinek megváltozása újabb változásokat eredményezhet más környezeti elemekben, ezért a hatásviselők egy-egy hatásfolyamatban való "elhelyezkedését"

minősíteni kell. Az elsődleges hatásviselők meghatározott hatótényezővel állnak közvetlen hatáskapcsolatban. Az elsődleges, majd a további hatásviselők változásai következtében - láncszerűen - módosuló elemek a másodlagos, a harmadlagos (és így tovább, majd végül) a végső hatásviselők (PÁJER 1998).

A KIR környezeti hatásértékelési eljárás során a környezeti tényezők értékelésének fő célja az, hogy megállapítsuk, milyen káros változást idézhetnek elő a környezet állapotában. Az értékelés során figyelembe kell vennünk a káros hatás bekövetkezési valószínűségét és súlyosságát. A jelentőssé válás feltételeit az alkalmazott módszer határozza meg (TÓTH 2002).

Környezeti cél:

EMAS Global megfogalmazása: a környezeti politikából eredő, átfogó környezeti cél, amelynek elérését egy szervezet tűzte ki maga elé, és amelyet, ha lehetséges, számszerűsítenek

az MSZ EN ISO 14001:2005 megfogalmazása: általános, a környezeti politikával összhangban lévő cél, amelyet egy szervezet tűz ki maga elé.

23

A környezeti célok teljesülésének eszközét az uniós jogszabály környezeti célkitűzésként, míg a nemzetközi szabvány környezeti előirányzatként definiálja:

EMAS Global megfogalmazása: „környezeti célkitűzés”: a szervezet egészére vagy annak részeire vonatkozó részletes teljesítménykövetelmény, amely a környezeti célokból ered, s amelyet a környezeti célok elérése érdekében kell meghatározni és teljesíteni

az MSZ EN ISO 14001:2005 megfogalmazása: „környezeti előirányzat”: a szervezetre, vagy annak részeire vonatkozó, a környezeti célokból következő részletes teljesítési követelmény, amelyet a célok elérése érdekében meg kell adni és teljesíteni kell.

A háttérhatás azon tényezők és hatások összessége, amelyek befolyásolják ugyan a hatásfolyamat eredményét, de létük független a vizsgálat tárgyát képező tevékenységtől. A háttérhatás forrása lehet azonosított (pl. egy konkrét, működő üzem), vagy azonosítatlan, mint például a háttérszennyezettség.

A hatótényezők okozta környezeti változások meghatározott (földrajzi) területen belül érzékelhetők. Ez a hatásterület, amelyet konkrét hatótényező és az azzal hatáskapcsolatban lévő konkrét hatásviselő figyelembe vételével határozhatunk meg (PÁJER 1998).

Végül a környezeti menedzsment általánosan elfogadott alapelveit a következőkben foglalhatjuk össze NORTH KLAUS (1992) nyomán:

1. A környezet védelme vállalati prioritás 2. Integrált menedzsment

3. Folytonos fejlődés, tökéletesítés 4. Az alkalmazottak folytonos képzése

5. A projektek előzetes környezeti szempontú értékelése 6. Környezetbarát termékek és szolgáltatások

7. A környezetkímélő használatot támogató fogyasztói tanácsadás

8. A környezeti szempontokat már a létesítmény és a tevékenység tervezésekor érvé-nyesíteni kell

9. A környezeti menedzsmentet kutatások támasztják alá 10. A szennyezés megelőzését szolgáló megközelítés

11. A környezeti menedzsment figyel a vevőkre és a szállítókra is

12. Az üzemzavarok és balesetek következményeinek elhárítására való készenlét 13. A technológia transzfer előmozdítása

14. Közreműködés az össztársadalmi erőfeszítésekben 15. Nyitottság a környezeti problémákra

16. Tájékozottság és tájékoztatás.

24