A tanulási kompetencia tartalmának értelmezései

folyamat céljának a tudás és készségek²⁸ elsajátítását tekinti, míg a magyar dokumentumban 2007-ben a tudás és a képességek jelentek meg, 2012-2007-ben pedig az a tudás mellett a képességekre tá-maszkodó készségek kerültek előtérbe, lehetővé téve ez által, hogy az értelmezésben alá-, fölé-rendeltségi viszonyt feltételezhessünk.

élettapasztalatokat alkalmazzuk, valamint a tanulás lehetőségének keresésére és a ta-nulásnak az élet minden területén való alkalmazására irányuló kíváncsiság a pozitív at-titűd elengedhetetlen eleme.” (16.)

Elsőként a kompetencia elemeinek azonosítását érdemes kiemelni, vagyis a tanulás elsajátítá-sa kompetencián belül ismeretek, készségek és attitűdök jelennek meg. A megemlített ismeretek között három nagy csoportot különíthetünk el: (1) a képzéssel, képesítésekkel kapcsolatos ismere-teket, (2) a tanulási stratégiák ismeretét, valamint (3) a tanuló önismertét saját, tanulással kapcso-latos készségeiről. Az ismeretek leírása alapján azt mondhatjuk, hogy a tanulás elsajátítása kompe-tencián belül a hangsúly a tanulási lehetőségek, képzési utak és az ezekhez kötődő támogatási le-hetőségek ismeretén van. A készségek körében megjelennek (1) az alapkészségek (írás, olvasás, számolás és IKT-készségek), illetve (2) az ezekre épülő képességek (tudásszerzés, feldolgozás, asz-szimilálás). A képességek harmadik csoportjában (3) a tanuláshoz, munkavégzéshez szükséges ké-pességek igen széles köre jelenik meg: a munkavégzéshez, karrierhez, tanuláshoz köthető minták kezelése²⁹, a kitartás, figyelemkoncentráció, a tanulási célokról való kritikus gondolkodás, időbe-osztás képessége, önfegyelem, együttműködés másokkal, tudásmegidőbe-osztás, a tanulási folyamat szervezése, az elvégzett feladat önértékelése, segítség- vagy támogatáskérés szükségességének felismerése. Az attitűdökről szóló részben (1) a sikeres munkavégzés, tanulás feltételeként értel-meződik a motiváció és a magabiztosság, valamint (2) a problémamegoldás attitűdje, amely inkább a nehézségekhez, problémákhoz való pozitív viszonyulásként, megküzdésként értelmezhető. Az attitűdök egy harmadik csoportját (3) a tanuláshoz való viszonyulás jellemzői alkotják: itt kerül említésre a tanulás iránti vágy és a tanultak széleskörű felhasználásra való törekvés.

Úgy tűnik tehát, hogy az uniós ajánlásban kifejtett ismeretek, készségek és attitűdök össz-hangban vannak a tanulás elsajátításának nevezett kompetencia definíciójával. E mellett fontos kiemelni, hogy a kompetencia elemeinek azonosításában felismerhető a tanulásról való gondolko-dás korszerű szemlélete is, például a tanulás önszabályozása, a társakkal való közös konstruálás és a tanulásról való gondolkodás, legalábbis az önismert területén.

2.2.2.2 A 2007-es Nemzeti alaptanterv

Ha ezek után megnézzük a 2007-es alaptantervet, azt láthatjuk, hogy abban a hatékony, önál-ló tanulás kulcskompetenciájának leírása mind felosztásában (ismeretek, képességek, attitűdök), mind tartalmában igen hasonló az uniós dokumentumhoz.

„Szükséges ismeretek, képességek, attitűdök

A munka- vagy karriercélok teljesítését szolgáló tanuláshoz az egyénnek megfelelő is-meretekkel kell rendelkeznie a szükséges kompetenciákról, tudástartalmakról, képes-ségekről és szakképesítésekről. A hatékony és önálló tanulás feltétele, hogy az egyén ismerje és értse saját tanulási stratégiáit, készségeinek és szaktudásának erős és gyen-ge pontjait, valamint képes legyen megtalálni a számára elérhető oktatási és képzési lehetőségeket, útmutatást/támogatást.

29 Az eredeti angol szöveg („This requires effective management of one's learning, career and work patterns”) ezzel kapcsolatban inkább a különböző élethelyzetekben történő az önmenedzselésre utalhat (megjegyzés tőlem).

A hatékony és önálló tanulás olyan alapvető képességek meglétét igényli, mint az írás, olvasás, számolás, valamint az IST-eszközök használata. Ezekre épül az új ismeretek el-sajátítása, feldolgozása, beépítése. A hatékony és önálló tanulás további feltétele a sa-ját tanulási stratégia kialakítása, a motiváció folyamatos fenntartása, a figyelem össz-pontosítása, valamint a tanulás szándékának és céljának kritikus mérlegelése. Az egyénnek képesnek kell lennie a közös munkára és tudásának másokkal való megosztá-sára, saját munkája értékelésére és szükség esetén tanács, információ és támogatás kérésére.

A pozitív attitűd, tanulás iránti motivációt feltétez, folyamatos fenntartásához elen-gedhetetlen, hogy korábbi tanulási és élettapasztalatainkat felhasználjuk, új tanulási lehetőségeket kutassunk fel, és a tanultakat az élet minden területén széles körben al-kalmazzuk.” (7648.)

Ez esetben is az eltéréseket érdemes kiemelni az Európai Parlament és Tanács ajánlásához viszo-nyítva. Az ismeretek között lényegi, nem a fordításból adódó különbségeket nem tapasztalhatunk.

A képességek esetében azonban több elem kimaradását láthatjuk: nem jelenik meg a munkavég-zéshez, karrierhez, tanuláshoz köthető minták kezelése³⁰, a kitartás, az időbeosztás képessége, az önállóság és önfegyelem, valamint a saját tanulás megszervezése. Különösen az utóbbi, tehát az önálló, autonóm viselkedéssel kapcsolatos képességek hiánya lehet érdekes, hiszen a magyar alaptanterv a kulcskompetencia elnevezésében is szerepelteti az önállóságot, és épp ezek a képes-ségek tehetnék hangsúlyosabbá ezt a jellemzőt. Hasonló következtetésre juthatunk az említett attitűdök összehasonlításakor is, hiszen azok közül a magabiztosság és a nehézségek, problémák kezeléséhez való pozitív viszonyulás (megküzdés) marad ki, amelyek szintén az önirányított tanu-lás sajátosságaiként értelmezhetőek.

2.2.2.3 A 2012-es Nemzeti alaptanterv

A 2012-es alaptanterv a kompetenciák elemei közé beemeli a készségeket, de ezeket nem új elemként azonosítja, hanem a korábban képességeknek nevezett sajátosságok fölé helyezi őket (l.

2.2.1 fejezet).

„Szükséges képességek, készségek, ismeretek és attitűdök

Az életben jól hasznosítható, a munka- vagy karriercélok elérését szolgáló tanuláshoz az embernek megfelelő ismeretekkel kell rendelkeznie saját képességeiről, a szükséges kompetenciákról, tudástartalmakról és szakképesítésekről. A hatékony és önálló tanu-lás feltétele, hogy ismerje és értse saját tanutanu-lási stratégiáit, készségeinek és szaktudá-sának erős és gyenge pontjait, valamint képes legyen megtalálni a számára elérhető oktatási és képzési lehetőségeket, útmutatásokat, támogatásokat.

A hatékony és önálló tanulás olyan alapvető készségek meglétét igényli, mint az írás, olvasás, számolás, valamint az IKT-eszközök használata. Ezekre épül az új ismeretek el-sajátítása, feldolgozása és beépítése. A hatékony és önálló tanulás további feltétele a saját tanulási stratégia kialakítása, a motiváció folyamatos fenntartása, a figyelem

30 Önmenedzselés – l. előző lábjegyzetet.

összpontosítása, valamint a tanulás szándékának és céljának kritikus mérlegelése. A tanulónak képesnek kell lennie a közös munkára és arra, hogy tudását másokkal meg-ossza, saját munkáját tárgyilagosan értékelje, és szükség esetén tanácsot, információt, támogatást kérjen.

A pozitív attitűd tanulás iránti belső motivációt feltételez, amelynek folyamatos fenn-tartásához elengedhetetlen, hogy az ember korábbi tanulási és élettapasztalatait fel-használja, új tanulási lehetőségeket kutasson fel, és a tanultakat az élet minden terüle-tén széles körben alkalmazza.” (10657.)

Az új Nemzeti alaptantervben az ismeretek és a készségek (korábban képességek) leírása terén nem tapasztalhatunk érdemi eltéréseket. A készségek beemelésének okát abban vélhetjük felfe-dezni, hogy a korábban képességnek nevezett írás, olvasás, számolás és IKT-eszközök használatát az új dokumentum készségeknek tekinti, vélhetően azért, mert működésük automatikus, nem igé-nyel kontrollt a tanulótól. Ezzel együtt vagy éppen ennek ellenére sem teljesen érthető, hogy miért helyeződnek a készségek a képességek „fölé”, hogyan értelmezzük azt, hogy a készségek a képes-ségek együttesére támaszkodnak. Ezzel összefüggésben érdemes kiemelni, hogy a 2006-os uniós ajánlásban a készségek és képességek között fordított viszony jelenik meg („… ezen készségekre építve az egyénnek képesnek kell lennie az új tudás és készség elérésére, megszerzésére, feldolgozására és asszimilálására”, l. 2.2.1 fejezet). Az attitűdökről szóló részben egy változást lehet kiemelni, mégpe-dig azt, hogy a tanulási motiváció itt már belső motivációként szerepel, hangsúlyozva ez által a tanulás egyéntől függő sajátosságait.

Összességében azt mondhatjuk, hogy az uniós ajánlás és a Nemzeti alaptanterv tartalma több területen és nem csak a megfogalmazás tekintetében tér el egymástól. A különbségeknek három területét azonosíthatjuk. (1) Elsőként a tanulási kompetencia elnevezését érdemes kiemelni, hi-szen a magyar dokumentumban jelzős szerkezetként, a tanulás hatékonyságát és önállóságát hangsúlyozva jelenik meg ez a kulcskompetencia. (2) A Nemzeti alaptanterv néhány elemmel rövi-debb, mint az uniós ajánlás, annak ellenére, hogy jól nyomon követhető az adaptálásra való törek-vés. (3) A Nemzeti alaptantervből kimaradó sajátosságok éppen az önálló, önirányított, egyéntől függő tanulás oldalát hangsúlyozhatnák – ami a magyar nyelvű elnevezésben nyomatékosan meg-jelenik. E mellett azonban a 2012-es alaptanterv pontosabb megnevezésre törekszik a motivációk-kal kapcsolatban, amikor a belső motiváció szerepét hangsúlyozza (holott az angol nyelvű szöveg-ben csak motiváció szerepel). A belső motiváció az önszabályozott tanulás szemléletét erősítheti a leírásban, ezért is tűnik következetlenségnek, hogy a képességek között több olyan elem maradt ki, amelyek szintén ezt hangsúlyozhatták volna.

A doktori kutatásnak ebben az elméleti szakaszában a dokumentumok elemzése során arra fi-gyeltem, hogy a tanulási kompetencia meghatározása mennyire érthető, koherens és részletes, s a megfogalmazottak mennyire könnyen ültethetőek át a gyakorlatba. Amennyiben ugyanis elvárjuk a pedagógusoktól, hogy a diákokat tanulásukban támogassák, esetleg fejlesszék is a tanulási sajá-tosságaikat, fontos, hogy értsék, mire kell odafigyelniük, mit kell fejleszteniük. Természetesen nem gondolom, hogy egy pedagógus közvetlenül a Nemzeti alaptantervhez fordul, amikor egy a diákok tanulásának fejlesztésére vállalkozik, de megítélésem szerint az alaptervnek jó szempontokkal kell tudnia szolgálni azzal kapcsolatban, hogy mi legyen a fejlesztést területe, célkitűzése. Doktori

kuta-tásom keretében azért döntöttem egy tanulási kompetenciaháló kidolgozása mellett, mert mind a szakirodalomban, mind az uniós és a hazai oktatáspolitikai dokumentumokban szereplő támpon-tokat, a tanulási sajátosságok értelmezését általánosnak és esetenként inkoherensnek éreztem, s úgy véltem, hogy a tanulás iskolai környezetben történő fejlesztését ezeknek a kompetenciaele-meknek egy pontosabban definiált, részletesebben leírt rendszere segítheti elő.