A diákok válaszainak elemzése

A „Tanulási feladat késői elkészítésének oka” kategóriában azonosított válaszok azt jelzik, hogy a diákok alapvetően háromféle okból nem készítik el időben a feladataikat (l. 23. ábra). A tanulók több mint fele (53 fő; 54%; N=99 fő) azt fogalmazta meg, hogy elsősorban azért nem

készül el időben bizonyos feladataival, mert nincs kedve azokat megcsinálni, illetve lustasága miatt halogatja azokat.

„… Van, amikor felhalmozódnak a dolgok és akkor megcsinálok hatvanhárom dolgot, de a hatvan-negyedik nem jön össze. Volt úgy, hogy betelt a pohár, és mondtam, hogy ezt most nem csinálom meg, majd megcsinálom máskor. Szóval tudatosan nem lett kész.” (15. sz. diák)

„Hát, kicsit az enyém is, mert foglalkozhattam volna vele többet is, behozhattam volna következő órára is, de két hétig elhúztam.” (24. sz. diák)

„… Jó, megtehettem volna, hogy éjfélkor megtanulom, de inkább úgy gondoltam, hogy elmegyek aludni. És ez mindenkivel megeshet szerintem. Vannak olyan időszakok, amikor meg tényleg la-zább. Amikor tényleg semmi nincs, és mivel én halogató típusú ember vagyok, ezért általában mindent az utolsó pillanatban kezdek el. És így egy kicsit, össze tudnak gyűlni a dolgok.” (49. sz.

diák)

A diákok egy másik jelentős csoportja (38 fő; 38%) a saját időbeosztását hibáztatta, és esetenként a tanulás megszervezésének, megtervezésének problémáit feltételezte a történtek hátterében.

„Igen megtörtént, nem is egyszer. Az időmet megfelelően kellett volna beosztanom, nemcsak tolo-gatni egyes tevékenységeimet. Az történt, hogy beadandó fogalmazást kellett írnom médiaórára, ráadásul ezen múlott a félévi jegyem is. A dolgozatra volt három hetem, de nem foglalkoztam ve-le, úgy voltam veve-le, hogy ráérek még, van fontosabb dolgom addig. Rájöttem, hogy nem tíz perces munka ez az egész. Szerencsére ki tudtam magam magyarázni, hétvégén pedig meg is csináltam a feladatot.” (50. sz. diák)

„Igen, többször is. Vagy, mert túl kevés időt kaptam, és számomra fizikailag képtelenség volt meg-tennem, de ez volt a ritkább. Inkább, mert elfelejtkeztem róla, lusta voltam hozzá, vagy éppen túl fáradt, illetve nem voltam megfelelő lelki állapotban. Ez utóbbinál hiába is van elég időm, elég energiám, lusta sem voltam hozzá, csak éppen olyan dolog történt velem megelőzőleg, ami meg-akadályozta azt, hogy elkészüljek vele. Ha jobban beosztottam volna az időmet, vagy pedig erőt vettem volna magamon, a legtöbb esetben meg tudtam volna csinálni.” (78. sz. diák)

A diákok harmadik, szintén jelentősnek mondható csoportja (31 fő; 31%) pedig úgy nyilatkozott, hogy azért fordulhatott elő, hogy nem készült el időben egy feladattal, mert egyszerűen elfelejtette azt. Ehhez képest viszonylag alacsonynak mondható azoknak a diákonak az aránya (14 fő; 14%) , akik határozottan azt állították, hogy velük ilyen nem szokott előfordulni, eddig még mindig időben elkészültek a feladataikkal.

23. ábra: A „Tanulási feladat késői elkészítésének oka” kategóriában azonosított elemek abszolút gyakorisági eloszlása a diákok válaszaiban (N=99)

3 1

14

31 38

53

0 10 20 30 40 50 60

nem értelmezhető nem tud válaszolni nem szokott előfordulni elfelejtette a feladatot a tervezés, a szervezés, az időbeosztás nem volt megfelelő nem volt hozzá elég motiváció

Az ugyanebben a kérdésben feltett másik kérdés arra vonatkozott, hogy a diákok utólag hogyan vélekednek, mit kellett volna másképp csinálniuk annak érdekében, hogy a feladataikkal időben elkészüljenek. Az előző kategóriával párhuzamba állítható választípusok azonosítása könnyűnek tűnt annak ellenére is, hogy mindösszesen 78 diák válaszainak elemzésére nyílt lehetőség. A „Tanulási feladat időben történő elkészítésének megoldása” kategóriában azonosított válaszok azt jelzik (l. 24. ábra), hogy a diákok többsége (36 fő; 46%) a jobb tervezésben, szervezésben, a jobb időbeosztás kialakításában látja a megoldás kulcsát.

„Általában mindent nagyon részletesen akarok megcsinálni és ezen elcsúszok. Lehet, hogy nem kellene ennyire részletesen belemennem.” (40. sz. diák)

„Azt sokan mondták nekem, főleg a nagymamám, hogy csináljak egy ilyen beosztást, egy ilyen órarendet. Amit össze is írtam már, hogy mikorra mennyi időm van és úgyis… tehát csomó min-dent meg lehet úgy csinálni, hogyha az ember valamilyen menetrend szerint csinálja a dolgokat, mert… szóval akkor olyan színesebben. Nem az, hogy csak ül az ember a szobájában és: akkor most még egy kicsit bekapcsolom a számítógépet és még megnézek valamit, mert azzal el tud menni az idő.” (48. sz. diák)

Valamivel kevesebben (31 fő; 40%) vélekedtek úgy, hogy ha jobban tudnák magukat ösztönzni a tanulásra, nem fordulna elő velük az, hogy határidőn túl készítik el a feladataikat.

„… önfegyelem, mármint ha jobban hajtom magam, hogy befejezzem, és akkor jobban odafigye-lek.” (28. sz. diák)

„Szerintem többet kellett volna tanulnom, kevesebbet töltenem egy szabadidős könyv olvasásával, és a szabadidőmből többet rászánnom a tanulásra.” (34. sz. diák)

„Energiát belefektetni meg odafigyelést.” (71. sz. diák)

A diákok valamivel kevesebb mint haramada (23 fő; 30%) pedig úgy válaszolt, hogy amennyiben jobban odafigyelne a rá váró feladatokra, akkor biztosan sikerülne időre elkészítenie azokat.

„Talán leckefüzete kéne vezetnem, vagy nem tudom. Jobban oda kellene figyelnem.” (13. sz. diák)

„Hát összeszedettebbnek kellett volna lenni.” (21. sz. diák)

„… Emlékeznem kellett volna rá, de ha tudom úgyis, hogy feledékeny vagyok, akkor legalább felír-hattam volna valahova. Valami ilyesmi. Valami olyan dolgot, amiről biztosan eszembe jut.” (38. sz.

diák)

Érdemes kiemelni, hogy míg az előző kategóriában a diákok válaszai alapján a motiválatlanság jelent meg elsődleges oki tényezőként, addig a megoldások között a jobb önmotiválás csak a második helyet foglalja el. Mindez arra enged következtetni, hogy a tanulási folyamat tervezését univerzálisabb (a feladatok többféle okból bekövetkező határidőn túli elkészülésére vonatkozó) megoldásnak tartják a diákok, mint más megoldási lehetőségeket.

24. ábra: A „Tanulási feladat időben történő elkészítésének megoldása” kategóriában azonosított elemek abszolút gyakorisági eloszlása a diákok válaszaiban (N=78)

A 6. kérdésben a diákoknak arra kellett válaszolniuk, hogy kitől szoktak segítséget kérni, ha elakadnak a tanulásban. A „Kitől, honnan kér segítséget” kategóriában azonosított válaszok azt jelzik (l. 25. ábra), hogy a tanulók túlnyomó többége (60 fő; 61%; N=99 fő) szüleihez, nagyszüleihez, esetleg más felnőtt rokonhoz, valamivel kevesebb mint felük (42 fő; 42%) pedig barátaihoz, osztálytársaihoz fordul a legszívesebben segítségért. Ehhez képest a diákoknak csak kevesebb mint harmada (30 fő; 30%) tekint úgy a tanárokra, mint akikhez szívesen fordulna segítségért. Említésre érdemes még a testvérek szerepe, akiktől a megkérdezett tanulók közel ötöde (19 fő; 19%) kér valamilyen támogatást. Az eredmények között érdekesnek tűnik az Internetnek (16 fő; 16%) és a könyveknek, könyvtárnak (3 fő; 3%) mint a segítség forrásának megjelölése, hiszen ezek a megoldások nem valamilyen személyhez kötődnek. Fontos kiemelni továbbá, hogy a diákok hét százaléka (7 fő) nyilatkozott úgy, hogy a tanulásával kapcsolatban egyáltalán nem szokott segítséget kérni senkitől.

25. ábra: A „Kitől, honnan kér segítséget” kategóriában azonosított elemek abszolút gyakorisági eloszlása a diákok válaszaiban (N=99)

A kérdés második felére adott válaszokat a „Mihez, miben kér segítséget” kategóriában azonosítottam. A válaszok azt jelzik (l. 26. ábra), hogy a diákok elsősorban a feladatok megértésében, értelmezésében igényelnek segítséget másoktól (39 fő; 42%; N=93 fő), de közel harmaduk (29 fő; 31%) a feladatok elkészítéséhez, valamivel több mint tíz százalékuk (11 fő; 11%) pedig a feladatok ellenőrzéséhez is igényli a támogatást. Az interjúban részt vett diákok ötöde (19 fő; 20%) erre a kérdésre kizárólag egy vagy több tantárgy megnevezésével válaszolt, ami azt jelzi, hogy a diákoknak ez a csoportja nem a tanulási folyamat területire vagy szakaszaira értelmezte a kérdést.

5 1

23

31 36

0 5 10 15 20 25 30 35 40

nem értelmezhető nem tud válaszolni odafigyelés a feladatok összességére jobb (ön)motiválás jobb tervezés vagy szervezés, jobb időbeosztás

2 7 3

16 19

30

42

60

0 10 20 30 40 50 60 70

nem értelmezhető nem szokott előfordulni vagy nem kér segítséget tankönyvekből, könyvekből, könyvtárból Internetről testvérektől tanároktól osztálytársaktól, barátoktól szülőktől, nagyszülőktől, más felnőtt rokontól

26. ábra: A „Miben, mihez kér segítséget” kategóriában azonosított elemek abszolút gyakorisági eloszlása a diákok válaszaiban (N=93)

A tanulási folyamat tervezése és szervezése kompetenciához tartozó diák válaszok elemzéséhez használt kategóriarendszer minden eleme esetében különbözőségvizsgálatokat végeztem, melyekkel arra voltam kíváncsi, hogy van-e eltérés a diákok válaszaiban a szerint, hogy mely (6-8., 9-10., 11-13.) évfolyamba járnak. Az eredmények azt mutatják (l. 27. ábra), hogy a diákok évfolyama a fenti kategóriák közül csak egy esetben bizonyul különbségképző tényezőnek (l. 11.5 melléklet): a „Kitől, honnan kér segítséget” kategóriája estében ugyanis több, életkorhoz köthető tendencia figyelhető meg (p=0,02). A szülők, nagyszülők, felnőtt rokonok mint támogatók iránt igény különösen magas a 6-8. évfolyamosok között (49%), és egyre csökken az életkor előrehaladtával (9-10. évfolyamosoknál 32%; 11-13. évfolyamosoknál 24%). Ugyanezt a tendenciát követi a testvérekkel kapcsolatos válaszlehetőségek aránya (6-8. évfolyamosoknál 14%; 9-10.

évfolyamosoknál 12%; 11-13. évfolyamosoknál 8%). A tanárok segítő szerepét vizsgálva azt mondhatjuk, hogy rájuk legkevésbé a 9-10. évfolyamos diákok, leginkább pedig az érettségire készülő diákok számítanak (6-8. évfolyamosoknál 17%; 9-10. évfolyamosoknál 6%; 11-13.

évfolyamosoknál 19%). Az osztálytársak, barátok szerepe a tanulás támogatásában a 9-10.

évfolyamos diákok esetében tűnik a legfontosabbnak (6-8. évfolyamosoknál 16%; 9-10.

évfolyamosoknál 35%; 11-13. évfolyamosoknál 24%). Érdemes kiemelni, hogy a szülők és az osztálytársak mint segítők iránti igény egymáshoz viszonyított aránya mind a 9-10., mind a 11-13.

évfolyamos korcsoportban közel azonos módon jelenik meg. Ha a legidősebb korosztály eredményeit vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy náluk a legnagyobb a tanárok támogatása iránti igény, ezek a diákok azok, akik a leginkább támaszkodnak az Internet (14%) és a könyvek (4%) nyújtotta lehetőségekre is, továbbá közülük nyilatkoztak úgy a legtöbben (7%), hogy nem igényelnek segítséget a tanulásuk során. Mindez arra enged következtetni, hogy az életkor előrehaladtával és a továbbtanulás közeledtével a diákok egyre többféle támogatásra, segítőre támaszkodnak a tanulásuk során, valamint egyre jobban igénylik a tanárok és a források által nyújtott segítséget is.

4

19 11

29

39

0 10 20 30 40 50

nem értelmezhető csak tantárgyat nevez meg feladat ellenőrzéséhez feladat elkészítéséhez feladat értelmezéséhez

27. ábra: „Kitől, honnan kér segítséget” kategóriában azonosított válaszok relatív gyakorisági eloszlása az évfolyamcsoportok szerinti bontásban (p=0,02)

6-8. évfolyamosok 9-10. évfolyamosok

11-13. évfolyamosok