A pedagógusok válaszainak elemzése

19. ábra: „Az élet minden területére kiterjedő tanulás” kategóriában azonosított válaszok relatív gyakorisági eloszlása az évfolyamcsoportok szerinti bontásban (p=0,02)

6-8. évfolyamosok 11-13. évfolyamosok

9-10. évfolyamosok

Olyannak ismerem, aki képzi önmagát, és ezzel nem hinném, hogy fel fog hagyni, tehát a későbbi-ekben is hangsúlyos szerepet szán a tanulásnak.” (40. sz. pedagógus interjú, 35. sz. pedagógus)

„… természetesen. Mármint, hogy iskola plusz házi feladaton kívül, az életben… ez valahol nekünk feladatunk is lenne, hogy ráébresszük az embereket, hogy nem ér véget az iskolai végzettség meg-szerzésével a dolog. Egyrészt a világ iránti általános érdeklődés felkeltése egy fontos tényező len-ne. Az, hogy ő benne mennyire van meg, szerintem meg van benne, azok között a diákok között lá-tom… akik úgy érdeklődnek, szívesen csinálnak meg plusz dolgokat. Meg nem feltétlenül a jegyért hajtanak, hanem azért, mert úgy érzik, hogy ez hasznos lesz nekik. Ez egy jó csíra ahhoz, hogy amikor majd nincs ott a jegy, akkor ugyanúgy utána fog nézni a dolgoknak, … igénye lesz rá, hogy képezze még magát.” (60. sz. pedagógus interjú, 49. sz. pedagógus)

A pedagógusok közel ötöde (18 interjú; 17%) az iskolán kívüli tanulást úgy értelmezte, mint amely kiegészíti az iskolai oktatást, kötődik az iskolai feladatokhoz, tehát elsősorban a házi feladatok elkészítésére, az órákra való felkészülésre, esetenként korrepetelásra gondoltak.

„… én úgy érzem, hogy ő, kevesebbet tanul, mint amennyit kellene. Tehát én úgy érzem, hogy a képességihez képest, amihez ha egy kicsit több tanulás párosulna, születhetnének jobb jegyei.”

(29. sz. pedagógus interjú, 24. sz. pedagógus)

„… erről sok információm nincs. Az biztos, hogy a házi feladatokkal hadilábon áll. Tehát valószínű-leg otthon is ugyanígy fogja fel a dolgot. Ha van kedvem, tanulok, ha nincs, akkor nem.” (31. sz.

pedagógus interjú, 26. sz. pedagógus)

„… én azt látom, hogy Dóri szerintem inkább egy otthon tanulós fajta, mint »iskolában magára szedi az információkat« típusú. Legalábbis magyarból. Tehát én azt gondolom, hogy otthon azért ő energiát fektet be, de hogy egyébként iskolán túl mennyire érzi át a tanulás jelentőségét, ezt nem tudom így megmondani.” (49. sz. pedagógus interjú, 39. sz. pedagógus)

Végül a pedagógusok közel negyedének (25 interjú; 24%) válaszában a továbbtanulás, pályaválasztás is előkerült, tehát amennyiben az élethosszig tartó tanulásra vonatkoztatták a kérdést (például azért, mert az interjú készítője erre konkrétan rákérdeztt), akkor is csak a diákok érettségi utáni tanulását, illetve a pályaválasztásukat előkészítő tanulási időszakot tekintették az élethosszig tartó tanulás részének.

„Szerintem abszolút tisztában van vele és több irányban is próbál tenni a dolog érdekében. Például azt tudom, hogy a biológiával külön is foglalkozik, illetve foglalkoztatja, hogy hogyan lehet majd plusz dolgokat tanulni majd a felvételihez meg az emelt szintű érettségihez...” (15. sz. pedagógus interjú, 12. sz. pedagógus)

„Hát ezt nem tudom úgy igaziból, hogy ezt, hogy élethosszig tartó folyamat, ezt ő mennyire érzi.

Ebben nem vagyok biztos, hogy ő, ha leérettségizik… biztos fog valamit tanulni, illetve ő tovább akar tanulni… Ő a Testnevelési Főiskolára szeretne menni, … és azzal tisztában van, hogy ez nem csak a testnevelés, hanem elméletről is szól. És ő tanulja a másik tantárgyakat is, tehát ő céltuda-tos, ezért komolyan készül az érettségire. Hogy az egyetem utáni tanulásról mit gondol, azt nem tudom.” (72. sz. pedagógus interjú, 46. sz. pedagógus)

20. ábra: A „Tanári értelmezés – iskolán kívüli és élethosszig tartó tanulás” kategórián belül azonosított elemek relatív gyakorisági eloszlása a pedagógusok válaszaiban (N=98)

Bár csak néhány tanári válaszban jelent meg a „Mivel lehetne segíteni, hogy ezt megértse, megtapasztalja?” kérdéssel kapcsolatos válasz, de érdemes kiemelni, hogy a pedagógusok az esetek tíz százalékában (10 interjú) a személyes példaadást nevezték meg támogatási lehetőségként, valamint többeknél (5 interjú; 5%) megfogalmazódott az információk biztosítása (például pályaorientációs foglalkozás keretében) és a személyes beszélgetés (4 fő; 4%) is.

A 4. kérdésre adott válaszokat a „Tanulási problémák felismerése” kategóriában kódoltam, és arra voltam kíváncsi, hogy a pedagógusok szerint hogyan reagálnak a diákjaik, amikor valamilyen problémával szembesülnek a tanulmányaik során, például egy adott téma tanulásához kötődően.

A kapott válaszok (N=94 interjú) azt jelzik, hogy a pedagógusok túlnyomó többsége (65 interjú;

69%) úgy tapasztalja, hogy diákjai ilyen helyzetekben mernek kérdezni vagy segítséget kérni, és csak az esetek 17 százalékában (16 interjú) vélekedtek úgy, hogy a diákok nem mernek vagy nem szoktak segítséget kérni (l. 21. ábra).

„Most már meg tudja fogalmazni a problémáit. A gimnázium elején nem tudta, hogy neki tényleg problémás-e valami. Eleinte nem mert kérdezni, sem a tanártól, sem a többiektől. Úgy gondolom, hogy ma már bátrabban fordul segítségért.” (16. sz. pedagógus interjú, 13. sz. pedagógus)

„Könnyen meg tudja fogalmazni a gondolatatit, azt sem szégyelli, ha valamit nem ért vagy nem tud, de először otthon töri rajta a fejét, persze ez is személy, vagyis tanárfüggő. Nálam mer kér-dezni vagy segítséget kérni, de elképzelhető, hogy olyan tanároknál, akikkel nem jön ki jól vagy a tantárgyat nem szereti, nem szokott segítséget kérni.” (53. sz. pedagógus interjú, 43. sz. pedagó-gus)

„Igen, és a hiányosságait bátran vállalja és rákérdez... ez különösen fontos. Nem tudom, hogy fon-tos-e a kérdés szempontjából, de azon kevesek egyike, akitől rendszeresen kapok visszajelzést; ez nekem nagyon fontos, neki annyira nem.” (58. sz. pedagógus interjú, 47. sz. pedagógus)

„Ritkán. Vagy mi adunk ritkán alkalmat, hogy erről beszélgessünk, maximum osztályfőnöki órán.

Nehezen nyílik meg. Egyik oldalról nagyon közösségiek, de arról, hogy miért van ez vagy az, ho-gyan lehetne változtatni, arról nemigen kommunikálnak a gyerekek, legalábbis nekem nincs róla tapasztalatom, maximum, ha erőltetjük, és felvetünk egy problémát.” (10. sz. pedagógus interjú, 8. sz. pedagógus)

„Nehezen. Talán érzékeli, hogy valami nem jó, de nem jut el odáig, hogy ezt tudatosítsa, ehhez se-gítség kell. Sokszor a miatt él át kudarcokat, mert a feladat leírásánál akad el, és úgy gondolja,

37%

17%

24%

22%

iskolán kívüli, nem iskolai feladathoz köthető helyzetekben tanítási időn kívüli, iskolai feladatokhoz kötődő tanulás továbbtanulás, pályaválasztás nem értelmezhető

nem tudja megoldani. Pedig tudná a választ, csak nem tudja, hogy a leírást hogyan értelmezze.

Ilyenkor bátorítani kell, segíteni neki, de úgy, hogy közben ő érezze a sikert, mintha ő jött volna rá.

Sok tanár ezt nem tudja megcsinálni, ezért gyakran rosszabb jegyeket kap, mint amire valóban képes lenne.” (12. sz. pedagógus interjú, 10. sz. pedagógus)

21. ábra: A „Tanulási problémák felismerése” kategórián belül azonosított elemek relatív gyakorisági eloszlása a pedagógusok válaszaiban (N=94)

Az e kategóriákkal kapcsolatos eredményeket a pedagógógusok mintájának háttérváltozói mentén is megvizsgáltam. Az eredmények azt jelzik, hogy annak, hogy hány éve van az adott tanár a pedagógus pályán, illetve, hogy osztályfőnöke-e a szóban forgó tanulónak, nincs különbségképző hatása a válaszokra (l. 11.4 melléklet). Ugyanakkor az, hogy az adott pedagógus hány éve tanítja a diákot, szignifikáns különbségeket mutat a „Tanulási problémák felismerése” kategória esetében (p=0,03; l. 22. ábra). Az eredmények alapján azt mondhatjuk, hogy minél régebb óta ismeri és tanítja az adott diákot a pedagógus, annál inkább úgy érzékeli, hogy amennyiben valamilyen problémával szembesül a diák a tanulás során, mer tőle kérdezni és segítséget kérni.

22. ábra: A „Tanulási problémák felismerése” kategórián belül azonosított elemek abszolút gyakorisági eloszlása a pedagógusok válaszaiban annak függvényében, hogy

hány éve tanítják az adott diákot (p=0,03) 69%

17%

1%

13%

kérdést tesz fel, segítséget kér nem mer vagy nem szokott kérdezni nem tudja megválaszolni nem értelmezhető

4

19

17 18

5 4

3 2

0 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20

1 éve 2 éve 3 éve 4 vagy annál több éve

kérdést tesz fel, segítséget kér nem mer vagy nem szokott kérdezni

6.2.4 Az interjúk során kapott válaszok értékelése a kutatási kérdések