2. A TÉMA SZAKIRODALMI ELŐZMÉNYEI
2.1 Fenntarthatósági keretek
2.1.3 A környezetvédelem térnyerése a vállalatoknál
A környezetvédelmet, mint funkciót, sok esetben a vállalatok csak külső kényszer hatására teljesítették, a vállalat eredeti céljai között a környezetszennyezés elkerülése nem szerepelt. A legtöbb esetben nem a környezetvédelemmel összefüggő vállalati tevékenység irányítására, hanem a központilag előírt adatszolgáltatási és egyéb kötelezettségek teljesítése érdekében hozták létre és erre is tették alkalmassá.
Napjainkban a vállalatok tulajdonosainak, igazgatóinak és menedzsereinek bizonyítaniuk kell, hogy az elvárható gondossággal mindent megtettek annak érdekében, hogy bármely környezeti probléma bekövetkezését megakadályozzák (ROVET 1993 IDÉZI KEREKES -KINDLER 1997).
Összefoglalva, a vállalatok környezetirányítási rendszereinek létrejötte mögött nagyon gyakran nem a környezeti probléma felismerése és a tényleges megoldására való törekvés, hanem a jogi felelősség alóli mentesülés igénye áll (KEREKES -KINDLER 1997).
A környezetvédelmi szervezet megfelelő helyét vállalatonként, a vállalat céljaitól, méreteitől és szervezeti felépítésétől függően egyedileg kell meghatározni.
Nagyvállatoknál a szervezet elbírja önálló környezetvédelmi osztályok vagy főosztály működését, míg kis- és közepes vállalatoknál a környezetvédelmi feladatokat esetleg más feladatokkal „társbérletben” látja el valaki (KEREKES -KINDLER 1997).
Miután a környezetvédelem a vállalat hosszabb távú tevékenysége szempontjából meghatározó jelentőségű, kívánatos, hogy a vállalati szervezetfejlesztés során a környezetvédelmi szervezet a vállalati stratégiát alakító felső vezetés irányítása alá kerüljön. A környezetvédelmi konfliktusok vállalati szintű, vállalaton belüli megjelenését önmagában is eredménynek lehet tekinteni. Ezek felmerülése ugyanis azt mutatja, hogy a vállalaton belül, a vállalat rövid távú érdekeivel szemben képviselője akad a tágabb közösség és ezzel a vállalat hosszabb távú érdekeinek.
Egy vállalatnál dolgozó középvezetők és alkalmazottak magatartását döntően az elöljárók etikai attitűdje határozza meg. Amint azt a következő ábrán látjuk, a kutatások szerint egy vezető döntésének etikátlansága legkevésbé a személyes pénzügyi anyagi szükségleteitől függ.
Erősen hat
Az elöljárók magatartása Az ipari klíma
A vállalati politika hiánya A kollégák magatartása
Személyes anyagi szükségletek Legkevésbé hat
2-8. ábra: A dolgozók magatartását meghatározó tényezők (Kerekes - Kindler 1997)
Ezeket a megállapításokat a környezetvédelem területén a magyarországi tapasztalatok is alátámasztják. A környezetvédelem jövője szempontjából ezért döntő fontosságú az új vezetői generációk erkölcsi attitűdje (KEREKES -KINDLER 1997).
A felső vezetőség befolyásának szerepe a környezetmenedzsment rendszerek kiépítésekor is kiemelkedő fontossággal bír.
37
A vállalati környezetvédelmi feladatok részben a vállalati stratégia kidolgozásához kapcsol-hatók, részben napi feladatok. E két dimenzióból a vállalatok számára csak a második volt eddig érzékelhető, mert azt különféle rendeletek kézzelfoghatóvá tették a vezetők számára. A környezetvédelem mint a vállalati stratégiát alakító tényező általában nem jelent meg. Ezért is fontos, hogy az üzemi környezetvédelmi tevékenységnek a vállalati stratégia alakításában betöltött, illetve betöltendő szerepét hangsúlyozzuk, mert e nélkül improduktívnak, terhesnek tűnhet a vállalaton belül a környezetvédelmi szervezet(KEREKES -KINDLER 1997).
Ezek után önként kínálkozik a kérdés: mi alapján döntheti el a vállalati felsővezetés, hogy hogyan és a vezetés melyik szintjén kell foglalkoznia a környezetvédelemmel, illetve milyen környezetvédelmi szervezetre és általában milyen környezeti menedzsmentre van szüksége? A vállalkozás környezeti érzékenységének értékelését illetően a menedzsment kétféle hibát követhet el (KEREKES -KINDLER 1997):
1. Alul- vagy túlbecsülheti a környezeti kihívásban rejlő üzleti lehetőségeket a vállalat jövőbeni fejlődése szempontjából.
2. Túlértékelheti vagy bagatellizálhatja a környezeti kihívás támasztotta korlátokat.
Elég nehéz univerzális választ adni arra a kérdésre, mi a jó környezeti menedzsment? Egyet kell értenünk T. R. BARTMANNAL (1993): „Nincs világosan megfogalmazott szabvány a környezeti menedzsmenttel szembeni követelményeket illetően.”
Annak ellenére, hogy a fenti állítást mindenki elfogadja, a jogi intézmények és a legtöbb kutató is arra kényszerül, hogy egy univerzális ideálhoz15 mérje a vállalatok környezeti menedzsmentjét.
Összességében a szakirodalmi elemzés alapján megállapíthatom, hogy a környezeti-menedzsmentnek testreszabottnak, a vállalat tevékenységéhez, külső és belső kockázataihoz igazodónak kell lennie, az univerzális megoldások veszélyeket hordoznak a vállalat számára.
KEREKES – KINDLER (1997) megállapítja, hogy a gyakorlatban mégis komoly erőfeszítések történnek a jónak tartott környezeti menedzsment rendszerek elterjesztésére, illetve ilyenek kifejlesztésére.
Sajnos a téves helyzetértékelést leggyakrabban a tudományos kutatók, illetve a vállatok kör-nyezeti menedzsmentjét értékelő auditáló szakértők inspirálják, amikor általános elképzelések alapján próbálják értékelni az eltérő természeti és társadalmi környezetben működő, ráadásul eltérő profilú vállalkozásokat. A menedzserek próbálnak a szabványhoz alkalmazkodni, és közben sokszor elfeledkeznek tevékenységük speciális környezeti kockázatának milyenségéről (KEREKES -SZLÁVIK 1999).
Ha minősíteni akarjuk a vállalatok környezeti menedzsmentjét, akkor járunk el helyesen, ha azt vizsgáljuk, hogy a menedzsment mennyire képes kézben tartani, uralni a vállalat környezeti kockázatait. A vállalat által okozott környezeti kockázat alatt valamely, az élővilágot érintő veszély vagy fenyegetettség bekövetkezésének valószínűségét és a bekövetkezett esemény által kiváltott következmények súlyosságát értjük. Egy vállalat tevékenységének környezeti kockázata nemcsak a vállalat tevékenységén, gondosságán
15 A nyugati tapasztalatok szerint a szabványosított környezeti menedzsment rendszerekkel a helyzet az egyszeri szabó esetéhez hasonlatos, aki elkészítette a ruhát az optimális méretarányú emberre, így aztán a ruha senkire sem illett igazán. Az indokolatlanul szigorú követelményeket támasztó környezeti menedzsment is veszélyes lehet. A jól kitalált rendszer zökkenőmentes működésének feltétele a használat (KEREKES -KINDLER 1997).
38
múlik, hanem azon is, hogy tevékenységének mik a tágan vett környezeti következményei, ami számos, a vállalaton kívülinek tekinthető tényezőnek is függvénye.
JACKSON (1993) nyomán a vállalati tevékenység környezeti kockázata a gyakorlat követelményeit figyelembe véve két dimenzióban vizsgálható. A kockázatnak vállalati menedzsment által közvetlenül befolyásolható (a vállalat belső rendszere) részét tekintjük endogénnek, míg a tágan vett külső környezet által meghatározott részt exogénnek.
Míg az első dimenzióval - a vállalat belső meghatározottságából származó környezeti veszé-lyekkel - a vállalati menedzsment és a szabályozó hatóságok egyaránt behatóan foglalkoznak, addig a külső meghatározottságnak a kockázatra gyakorolt hatása rendszerint elkerüli mind a szabályozó hatóságok, mind a vállalkozások figyelmét, és rendszerint csak utólag, a katasztrófák bekövetkezése után szereznek tudomást a jelentőségéről (KEREKES - KINDLER
1997).
A vállalatokat a környezeti kockázatok miatti érintettségük alapján, a környezeti funkció érzékenysége szempontjából KEREKES -KINDLER (1997)négy fő csoportba sorolta.
A vállalat belső (endogén) környezeti kockázata nagy B
üzemi, gyáregységi szintű
C stratégiai
kicsi A
támogató D
változó
kicsi nagy
A vállalat külső (exogén) környezeti kockázata
2-9. ábra: A vállalati környezetvédelmi funkció szerepköre a vállalat működésének környezeti kockázata alapján (Kerekes - Kindler 1997)
(A) A vállalati környezetvédelmi funkció támogató (support) szerepkörben (kicsi endogén-kicsi exogén kockázat); (B) A vállalati környezetvédelmi funkció üzemi, gyáregységi szerepkörben (factory) (nagy endogén–kicsi exogén kockázat); (D) A vállalati környezetvédelmi funkció állandóan változó, átalakuló (turnaround) szerepkörben (kicsi endogén-nagy exogén kockázat);
(C) A vállalati környezetvédelmi funkció stratégiai szerepkörben (strategic) (nagy endogén-nagy exogén kockázat). A körülmények változása miatt is változhat, változik a vállalat helyzete. Vagyis a menedzsment számára a helyzetértékelés nem egyszeri, hanem folyamatos fejlesztési feladat.
Egy másik dimenzióban megállapítható, a vállalat környezeti menedzsmentje attól is függ, hogy a környezetvédelmi teljesítmény javulásával hogyan változnak a piaci pozíciói.
Egyes cégek környezetvédelmi erőfeszítései kifejezetten az üzleti lehetőségeik növekedésével jártak. Ez azt jelentheti, hogy esetleg akkor is érdemes a környezetvédelemmel kiemelten foglalkozni, ha a vállalat tevékenysége és termékei környezeti szempontból nem túl kockázatosak. Kis kockázatok és kis üzleti lehetőségek esetén a környezeti menedzsment a vállalat számára indifferens. Amennyiben a kockázatok nagyok, de jelentősek a környezetvédelemből származó üzleti lehetőségek is (mint például egy autógyár esetén), akkor a vállalatnak innovatív környezeti menedzsmentre van szüksége. Amennyiben a kockázatok kisebbek - tehát nem fenyegetik a vállalat létét - de jók az üzleti lehetőségek, akkor a vállalatnak offenzív környezeti politikát kell folytatni. Azok a vállalatok, amelyeknél
39
a környezeti kockázatok jelentősek, de a kiemelkedő környezeti teljesítményeket a piac nem díjazza, általában defenzív, védekező, a problémákra reagáló környezeti menedzsmentet fejleszthetnek ki. A menedzsment defenzív jellege természetesen nem jelenti a környezetvédelem elhanyagolását, csak azt, hogy ezeket a problémákat más módon kell kezelniük (KEREKES -KINDLER 1997).
A fenntartható fejlődés egyik összetevője a termékek, illetve szolgáltatások előállításával kapcsolatban okozott környezetkárosodás, illetve az azzal kapcsolatos erőforrás felhasználás, míg a másik összetevő a megtermelt javak és szolgáltatások fogyasztásával kapcsolatos.
Az alábbi ábrán bemutatom azokat a környezetvédelmi felfogásokat, melyek a vállalatok intézkedéseit a leginkább befolyásolhatják.
2-10. ábra: A környezetvédelmi felfogások és kapcsolatuk a KIR szerepének kiszélesítésével (http://emas.kvvm.hu nyomán (pirossal Polgár (2011) változtatások) saját szerkesztés)
A piramis alján ábrázolt „környezetirányítási rendszerek16” átfogó keretként fogják össze a bemutatott feladatokat. Az eredeti ábra a termelési összetevő esetében szaggatott vonallal jelezte a KIR alkalmazásának lehetőségét. Véleményem szerint az ISO 14001 szerinti KIR a külső kommunikációs választhatóan alkalmazható szabvány követelménypont (4.4.3 szabvány követelménypont) előírásain, ill. az alvállalkozókkal és beszállítókkal kapcsolatos érvényesíthető környezeti elvárásokon keresztül képes arra, hogy a vállalat részéről olyan fogyasztói magatartást, környezettudatosságot befolyásoló intézkedéseket kényszerítsen ki, amely a fogyasztási összetevő esetén is – ha csak korlátozott mértékben ugyan -, de javulást hozzon a fenntarthatóság érdekében. Az ábrán a KIR szerepét jelölő részt a szerep kibővítésének érzékeltetésére piros szaggatott vonallal egészítem ki.
16 A „környezetközpontú irányítási”, „környezetvédelmi irányítási”, „környezetvédelmi vezetési”,
„környezetirányítási”, „környezetmenedzsment”, kifejezések egymás szinonimáinak tekinthetők.
40
A környezetközpontú irányítási rendszerek az általános vállaltirányítás rendszer részeként szolgálják a szervezet környezeti teljesítményének17 figyelését és javítását. A tényleges környezetszennyezés csökkentését elősegíti, de nem garantálja. Számos vállalat építette ki saját különböző, testreszabott környezeti rendszereit az évek folyamán.
A környezetközpontú irányítási rendszer egy szabvány, egy keret, amelyet meg kell tölteni tartalommal, ki kell egészíteni más környezettudatos irányítást célzó eszközzel, mint például tisztább technológiák, energiahatékonyságot célzó eszközök stb., csak így érhetünk el alkalmazásával átütő eredményt (WINTER 1997).
A környezettudatos vállalatirányítás a vállalat azon tevékenységeinek szervezett, tervszerű kezelését jelenti, amelyek hatással voltak, vannak, vagy lehetnek a környezetre (WINTER
1997).
A szakirodalmi elemzés alapján kijelenthetem, hogy a környezettudatos vállalatirányítás Magyarországon elterjedni látszik. Az ipari szervezetek szemlélete jól tükrözi a világban is tapasztalható fejlődést. Míg korábban a környezetvédelmet a magyar vállalatvezetők nagyrészt fenyegetettségnek tekintették és a reaktív környezetvédelem volt a jellemző, addig napjainkban egyértelműen érzékelhető az átmenet a megelőző, proaktív környezetvédelem felé. Egyre többen látnak üzleti lehetőséget a környezetvédelemben és nem csak a multinacionális cégek külföldi vezetői.
Lassan a gazdaságban létrejönnek a környezetbarát ipar „zöld” szakmai szervezetei (CSONKA
1992), nemzetközi analógiát használva kialakulóban van a „zöld üzleti hálózat”, mely feltétele annak, hogy a gazdasági fejlődés környezeti értelemben is megfeleljen a fenntartható fejlődés elveinek (KEREKES -KINDLER 1997).
Gyakran szembesülünk azzal a problémával, hogy a környezettudatos vállalatirányítást azonosítják a környezetközpontú irányítási rendszerekkel. GEORG WINTER (1997) értelmezése szerint a környezettudatos vállalatirányítás az az alapvető megközelítés, amely megvalósításának eszköze közé tartozik a KIR, a tisztább technológiák és sok egyéb módszer.
Más szavakkal az ilyen szemléletű vezetést nevezhetnénk szisztematikus környezettudatos irányításnak, vagy a környezettudatos irányítás átfogó rendszerének. A gyakorlatban a környezettudatos irányítás bizonyos eszközökben és intézkedésekben jelenik meg. Közülük néhányat a legtöbb országban ismernek és elfogadnak (pl. az ISO 14001) a szakemberek.
Bizonyos eszközöket egy adott országban vagy cégnél fejlesztettek ki, de nem terjedtek el széles körben. A környezettudatos vezetési koncepció rendkívül gyorsan fejlődik.
A szerző megítélése szerint alapvetően fontos ismerni a környezettudatos irányítás és a környezetközpontú irányítási rendszer (KIR) jelentései közötti különbségeket. A két jelzőt:
környezettudatos vagy környezetközpontú, szinonimaként is használhatnánk. A lényegi különbség a tartalomban rejlik.
A KIR önmagában egy alapvető szervezési eszköz, amely csak más eszközök – pl.
energiahatékonyságot javító intézkedések – meghozásával működik. Ezt mind az EU, mind az ISO elfogadja. A KIR ugyan a külső fél által történő tanúsítás alapja, de megléte nem azonos a környezetközpontú vállalatirányítással.
Másfelől a KIR piac-átalakító jelentőségénél fogva egyedülálló lehetőséget jelent a környezettudatos irányítás összes eszközének szélesebb körben való alkalmazására, így csökkentve az ipar környezetszennyező hatásait világszerte.
A gyakorlatban az eredmény azon múlik, hogy a KIR-t bevezető vállalatok és tanácsadók működő, és „élő” rendszer kiépítésére törekednek, vagy megelégednek egy megfelelően dokumentált (és tanúsítható), de nem működő rendszerrel (WINTER 1997).
17 A környezeti teljesítmény fogalma alatt a vállalat vagy egyéb, hasonlóan funkcionáló szervezet környezeti terhelésének összességét, valamint az ennek csökkentésére tett erőfeszítéseket értjük. Ez vonatkozik, mind a működés, mind a termékek és szolgáltatások által okozott környezetkárosító hatásokra (TÓTH 2001).
41
A környezettudatos irányítás gyakorlati módszerei közé tartoznak többek között az alábbiak:
(1) Külső fél által tanúsítható környezetközpontú irányítási rendszerek (KIR) alkalmazása. (2) Környezeti auditálás és tanúsítás. (3) Dolgozók képzése, ösztönzése a környezet és egészségkímélő magatartásra. (4) Szállítási és egyéb logisztikai rendszerek átalakítása. (5) Hulladékminimalizálás, energiaracionalizálás, szennyezés-megelőzés, tisztább technológiák.
(6) Életciklus elemzés. (7) Környezeti teljesítmény. (8) Környezeti költségszámítás. (9) Környezeti jelentések. (10) Ökokontrolling. (11) Ökológiai könyvvitel. (12) Ökomarketing.
(13) Környezetbarát termékek, ökocímkék. (14) Környezetbarát terméktervezés (öko-design).
(15) Ipari ökológia. (16) Ökoszponzorálás. (17) Környezeti tanácsadás. (18) Környezetbarát irodák stb.. Az eszköztár folyamatosan bővül (http://www.kovet.hu/view/main/180.html).
Összegzésképpen RÉDEY (2008) nyomán néhány környezettudatos vállalatirányítási eszköz kapcsolatát mutatom be a szervezet súlyponti területeivel. A táblázatban azon területek láthatók, amelyeknél ezen környezettudatos irányítási eszközöket célszerű bevezetni, működtetni.
2-1. táblázat: A környezettudatos vállalatirányítás eszközeinek és a szervezet (vállalat, intézmény, stb.) súlyponti területeinek kapcsolata (Rédey 2008)
A vállalatnál áttekintendő területek
A környezetközpontú irányítási rendszer (ISO 14001, EMAS) Tisztább technológiák Hulladékminimalizálás Energiaracionalizálás Belső környezeti képzés, motivációs rendszer Külső kommunikáció (pl. környezeti jelentés) Minősített környezetbarát termékek kifejlesztése Életciklus-elemzés Ökológiai könyvvitel Ökokontrolling Környezeti mérőszámok Elosztási rendszerek átalakítása Ökoszponzorálás Környezeti tanácsadás (magatartás, pl. otthon) Környezetbarát irodák és egyéb helyiségek kialakítása Politikai és stratégiai kérdések
12. Szennyezett telephelyek x x
Marketing és külső kapcsolatok
28. Büntetőjogi felelősség x
42
Összegzésképpen és kritikai észrevételként HORVÁTHNÉ (2010) nyomán megállapítom, hogy a környezetirányítási rendszerek nem közvetlenül a termékeket érintik, de támogatást nyújtanak a vállalkozások számára - a környezeti gondolkodásban mérföldkövet jelentő - életciklus-megközelítés alkalmazásában. Az alkalmazott gyakorlatból kiindulva, a tevékenységek környezeti átvilágításával a célokat „testre szabottan” és alaposan átgondolva kell kijelölni, így elsősorban a vállalkozás specifikus termelési, környezeti tényezőire és a forgalmazott termékekre kell figyelemmel lenni. Megfontolt fejlesztésekkel a jó hírnév mellett gazdasági megtakarításokat is el lehet érni. A tanúsítások szerinti működtetést így elsősorban befektetésnek és nem költségnek kell tekinteni (KVVM2005 IDÉZI HORVÁTHNÉ 2010).
A társadalmi környezet, a hatóságok, a vevők egyre nagyobb figyelmet fordítanak a vállalkozások környezettel szemben tanúsított magatartására. Az üzleti élet szempontjából létfontosságú, hogy az iparban tevékenykedő szervezetek felelősséget érezzenek a környezetükért, ami iránt a környezeti elvárás is megnőtt. A cégeknek a környezetre való összpontosítása során elsősorban azokra az érzékeny területekre kell koncentrálniuk, melyek közvetlen és közvetett tényező tekintetében jelentős környezeti terhelést jelentenek. A termékorientált környezetvédelmi szabályozási gyakorlatok a termékekre, és azoknak a teljes életciklus alatt jelentkező környezeti hatásaira összpontosítanak. Az Európai Unió integrált termékpolitikája (IPP)18 és más nemzeti termékpolitikák kezdeményezései így egyre nagyobb figyelmet kapnak. A sokszereplős lánc minden területre kiterjed, a természeti erőforrások kitermelésétől, a tervezési-, gyártási-, összeszerelési-, marketing-, értékesítési folyamatokon át egészen a használatig és a szükséges megsemmisítésig (HORVÁTHNÉ 2010).