Átigazolási hálózatok vizsgálata

Az átigazolások hálózatában vizsgált mindösszesen 3850 tranzakcióból 1156 olyan esetet találtunk, ahol a játékos egynél többször váltott klubot, ezért esetükben egyedileg is meg lehet vizsgálni a játékos-transzfer pénzügyi eredményét. (Csak a példa kedvéért: Fernando Torres a 2007/08-as sze-zonban az Atletico Madridból a TOP50 csapathoz tartozó FC Liverpoolhoz igazolt, az átigazolási összeg 38 millió € volt, majd a Liverpoolból a 2010/11-es szezonban az FC Chelsea-hez került, a vételár 58,5 millió € volt. Ebből következően pusztán ennek az egy játékosnak az adás-vételén az FC Liverpool 20,5 millió € nyereséget realizált.)

Az elemzésbe bevont 1156 átigazolás egyenlegét az alábbi ábrán szemléltethetjük (az előbb említett liverpool-i vétel és eladás egyenlege a bal oldali nyíllal reprezentált 1214,2 millió euros egyenlegben jelenik meg):

152

5-5.ábra: Illusztratív hálózat

Láthatjuk, hogy a hálózat szereplői nem azonos fontossággal bírnak: míg a Juventus esetén a be- és kifok egyaránt 5, vagyis valamennyi, a hálózatban szereplő csapatnak értékesített, illetve vásárolt játékosokat, addig a Fenerbahce csak 2 csapatnak adott el játékosokat.

A fok-mutatók felhasználásával – vagyis az egyes csapatok által vásárolt, illetve értékesített játéko-sok – képeztük mind az 50 klub rangsorát, mely rangsorokban az első 10 csapat egyéni mutatóit tartalmazzák az alábbi táblázatok.

ssz csapat indegree

1 Udinese 91

2 Juventus 86

3 AS Roma 85

4 Napoli 76

5 Fiorentine 75

6 Manchester City 72 7 AFC Sunderland 72

8 Inter 70

9 Torino 69

10 Galatasaray 65

5-5. táblázat: A csapatok által vásárolt játékosok száma

Fenti táblázatból kiderül, hogy a legtöbb játékost vásárló klubok rangsorát egyértelműen olasz klu-bok uralják, miközben spanyol és német csapatot egyáltalán nem is találunk (talán meglepő az a tény, hogy a sztárklubokhoz képest jóval szerényebb költségvetésű Udinese vásárolta a legtöbb játékost). Az indegree mutató vizsgálatunk szempontjából azért jelentős, mert egy hálózatban az

153 egyedi szereplő szintjén mindez megegyezik a legegyszerűbb presztízsmutatóval, vagyis esetünkben az olasz csapatok a legvonzóbbak a játékosok számára. Mindezen állításon nem változtat az a tény, hogy súlyozottan vizsgálva a kérdést – vagyis az átigazolási díjakat figyelembe véve – már jelentős változást tapasztalnánk, vagyis az olasz klubok dominanciája helyett, nem meglepő módon már sokkal inkább a sztárklubok vezetik a rangsort (5-6. táblázat).

ssz csapat expend.

1 Manchester City 1 338 745 000 2 Real Madrid 1 041 100 000 3 Manchester United 937 380 000 4 FC Chelsea 931 500 000 5 FC Barcelona 884 670 000 6 FC Liverpool 845 935 000 7 Juventus 809 830 000 8 PSG 752 550 000 9 Tottenham Hots. 707 100 000 10 Inter 654 525 000

5-6. táblázat: A csapatok játékosvásárlásra fordított összege

Az értékesített játékosok számát is figyelembe véve az olaszok meghatározó piaci aktivitása to-vábbra is megmarad, vagyis a legtehetősebb csapatok – a vásárlásokhoz hasonlóan – az eladásokban sincsenek az élen (5-7. táblázat).

ssz csapat outdegree

1 Juventus 83

2 AS Roma 71

3 Tottenham Hots. 69

4 Inter 63

5 Udinese 62

6 VFB Stuttgart 59 7 FC Liverpool 58

8 AC Milan 52

9 Sevilla FC 52

10 Fiorentina 50

5-7. táblázat: A csapatok által értékesített játékosok száma

Amennyiben az eladott játékosok után befolyt bevételeket is figyelembe vesszük, már korántsem az olasz csapatok a meghatározók: talán nem meglepő az alábbi rangsor, melyben azt láthatjuk, hogy az igazán nagy eladásokat a sztárklubok produkálnak (5-8. táblázat).

154

ssz csapat income

1 FC Liverpool 571 550 000 2 Tottenham Hots. 566 035 000 3 FC Chelsea 552 420 000 4 Atletico Madrid 532 900 000 5 Real Madrid 515 200 000 6 Juventus 469 440 000 7 AC Milan 446 050 000 8 FC Valencia 443 350 000 9 FC Sevilla 433 800 000 10 AS Roma 433 760 000

5-8. táblázat A játékos eladásokból származó bevételek

A presztízs-mutatón kívül meghatározhatjuk még az ún. közöttiség-centralitást (betweenness-centra-lity), mely a hálózat központi szereplőit mutatja meg, vagyis abból indul ki, hogy igazán azoknak a szereplőknek van hatalma, akik sok más szereplő között helyezkednek el (azaz képesek kontrollálni a kapcsolati hálóban áramló erőforrásokat) (Galambosné Tiszberger, 2015). Ezen mutató felhasz-nálásával tehát esetünkben megkaphatjuk azokat az egyesületeket, melyek az európai játékospiac elsődleges közvetítőinek (brókerek) számítanak (5-9. táblázat).

ssz csapat betw.

1 Manchester City 62,93 2 FC Chelsea 57,98 3 FC Liverpool 56,15 4 FC Sevilla 53,04 5 Real Madrid 48,71

6 Juventus 47,65

7 Tottenham Hots. 42,42 8 Bayern Munich 42,28 9 Athletico Madrid 38,34 10 Manch. United 38,32

5-9. táblázat: A csapatok közvetítői aktivitásából képzett rangsor

Fenti táblázatból látható, hogy a korábbi eredményekkel ellentétben már sokkal inkább a sztáregye-sületek töltik be a játékospiac közvetítői szerepét. A Manchester City vezető helye nem meglepő azok után, hogy az egyik legnagyobb presztízsű csapatnak számít (outdegree) Európában – vagyis a játékosok előszeretettel igazolnak ide – valószínűsíthetően legnagyobb mértékben köszönhetően annak, hogy 2008 óta a világ egyik leggazdagabb arab sejkje tulajdonolja, aki az utóbbi években hatalmas pénzt áldozott a játékosállományra. A csapat presztízsét tovább növeli az is, hogy sikerült a világ egyik legjobb edzőjeként számon tartott Guardiolat szerződtetnie 2 évvel ezelőtt. A rangsort vizsgálva szembetűnő, hogy a 10-es lista felét angol egyesületek alkotják, mely egyértelműen arra utal, hogy ők irányítják az európai labdarúgópiacot. Ennek oka financiális, hiszen a Premier League

155 Európa legértékesebb bajnokságának számít, ami azt jelenti, hogy a televízió-közvetítésekből, mar-keting-, illetve merchandising tevékenységekből befolyó hatalmas összegből a csapatok nagymér-tékben részesülnek. Egyrészt ezen bevételnek, másrészt pedig a nagy arányú külföldi tulajdonosok-nak köszönhető tehát az angol klubok meghatározó szerepe az európai játékospiacon.

Eddigi vizsgálataink teljes egészében az átigazolási piacon történt folyamatokat, illetve ezek hatásait elemezte, fókuszálva elsősorban a transzferekből származó profit és az aktivitás közötti kapcsolatra.

Annak érdekében, hogy a sportvállalkozások munkaerőpiaci viselkedésének gazdasági helyzetükre gyakorolt hatásait is vizsgáljuk, véletlenszerűen kiválasztottunk 20 csapatot a TOP50-ből. Ezen csapatok profitabilitásának proxy-jaként meghatároztuk az elmúlt 5 szezon bevételének átlagos re-latív változását, majd – tekintettel a kis elemszámra, korrelációs együtthatók helyett – Spearman-féle rangkorrelációs együtthatókat számoltunk ezen profitabilitási proxy, valamint a piaci aktivitás és transzferből származó profit között. (Kézenfekvő lenne a profitabilitást valamilyen vállalkozási eredmény kategóriával (üzleti eredmény, bruttó vagy nettó profit) jellemezni, de a szakirodalom egyöntetű vélekedése az, hogy ezek a számviteli mutatók rendkívül ország-specifikusak, ezáltal összeurópai összehasonlításra alkalmatlanok. Ebből kiindulva maradtunk az egyértelműen definiált árbevétel mutatónál.)

A kapott rangkorrelációs együtthatókat tartalmazza az 5-10. táblázat.

változók tranzakciók árbevétel profit

tranzakciók 1,000

árbevétel 0,307 1,000 profit 0,248 0,016 1,000

5-10. táblázat: Profitabilitás és a transzfer-aktivitás kapcsolata⁷⁴

A rangkorrelációs együtthatók mátrixát vizsgálva szembeötlő, hogy a két profitabilitási mutató gya-korlatilag független egymástól, miközben mindkét mutató szignifikáns, bár gyenge kapcsolatban áll a transzfer aktivitással. Ennek alapján vélelmezhetjük, hogy a játékos-átigazolások száma közvetve és közvetlenül is befolyásolja a cégek eredményességét. Abból, hogy az árbevétel-változásra a transzfer-aktivitásnak nagyobb hatása van, mint az átigazolásokból származó profitra, arra követ-keztethetünk, hogy a top klubok az él-játékosokra elsősorban, mint költséget okozó humán erőfor-rásként tekintenek, és nem, mint hosszú távú befektetésre.